Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-01 / 79. szám

1961. április 1. szombat NÉPSZABADSÁG Előzetes jelentések az első évnegyed tervének teljesítéséről Túlteljesítette tervét a szénbányászat és a vaskohászat Kedvezően alakul a termelékenység Csepelen Pénteken befejeződött az év első negyede, amelynek eredmé­nyei nagy fontosságúak az 1981-es terv teljesítése szempontjából. Néhány iparágból és nagyüzemből már meg is érkeztek az előzetes jelentések. A szénbányák többsége az év elejétől kezdve egyenletesen termelt és az iparág körülbelül 1,8 százalékkal túltel­jesítette első negyedévi tervét, s mintegy 100 000—120 000 tonna szénnel ad többet az első három hónapra előirányzott mennyiség­nél. Ez nem ment könnyen, mert az esős, sáros téli időjárás lassí­totta a termelést, különösen a külfejtéseken. Az első két hónap­ban a várpalotai és a borsodi tröszt, valamint az oroszlányi vál­lalat erősen elmaradt tervétől. Borsod azonban pótolta elmara­dását, sőt, némi túlteljesítést is elért. Várpalota és Oroszlány pár ezer tonnával adós maradt, ör­vendetes, hogy az iparág termelé­kenységnöveléssel érte el a túl­teljesítést. A termelékenységnöve­lésben része van a helyes műszak­gazdálkodásnak, a gépi jövesztés és rakodás fokozásának, valamint annak, hogy a munka- és üzem­­szervezési intézkedések, a mű­szaki technológiai utasítások fe­lülvizsgálása a negyedév második felében már éreztette hatását. A kőolajbányászat termelését is visszavetette az esős, latyakos téli idő. Emiatt az üze­mek nem tudták eléggé kihasz­nálni a gépeket, és nem voltak képesek idejében bekapcsolni a termelésbe az új kutakat, így az iparág mintegy 4 százalékkal el­maradt éves terve negyedrészé­nek teljesítésétől. Most már azon­ban egymás után helyezik üzem­be az új kutakat és ez biztosíték arra, hogy az első félév végéig pótolják az elmaradást. A vaskohászatban valamennyi fontos termékből tel­jesítették, s ahol szükség volt rá, túl is szárnyalták a tervet. Előzetes adatok szerint mintegy tízezer tonna nyersvas, 15—16 ezer tonna nyersacél és kereken 10 000 tonna hengerelt áru ké­szült terven felül az első negyed­évben. Különösen nagy a jelen­tősége az acélgyártási terv túltel­jesítésének, mert egyes külföldi szállítmányok késve érkeztek. Az acélellátási zavarokat a többi kö­zött azzal sikerült elkerülni, hogy a nemrég üzembe helyezett ózdi martinkemence a tervezettnél termelékenyebben dolgozik, a be­­rakási idők csökkentésével a Le­nin Kohászati Művekben is to­vább javult a termelés. A Csepel Vas- és Fémmű­vekben különösen a termelékenység ala­kult kedvezően, ennek folytán több fontos gyártmányból túltel­jesítették a tervet. A tröszt egé­sze a tervezettnél körülbelül 1,6 százalékkal magasabb termelé­kenységi szinten dolgozott, az Acélmű, a Kerékpárgyár és az ön­tödegyár még ennél az átlagnál is jobb eredményt ért el. A sikernek egész sor műszaki és szervezési intézkedés adja magyarázatát. A Martinüzemben megjavult az anyagellátás. A Cső­gyárban a tervezett 12 napról 9 napra csökkentették a tolópad kijavításának idejét, több gyár­egységben, például a Szerszám­­gépgyárban és a Motorkerékpár­gyárban, megszüntették az alkat­részhiányt. A Csepel Művek ve­zetőinek véleménye szerint a gyár év elején még soha nem állt olyan jól tervének teljesítésével, mint most, a termelés és a terme­lékenység szintje magasabb a ta­valyi év végi rekordnál. Esedékes exporttervüket öt és fél millió forinttal túlteljesítették. Van azonban a trösztnek még néhány gyenge pontja. A Transzformátor­gyár még a kezdet nehézségeivel küzd. A Motorkerékpárgyárban a termékek cikkenkénti megoszlása tér el a tervtől. A Fémműben viszonylag sok a selejtes motor­öntvény, ami a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár munkáját akadályozza. A következő idő­szakban ezeket a hibákat is fel akarják számolni. (MTI) Aláírták a magyar-vietnami kulturális egyezmény ez évi munkatervét Pénteken a Kulturális Kapcso­latok Intézetében aláírták a Ma­gyar Népköztársaság és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság kö­zötti kulturális egyezmény 1961. évi munkatervét. A munkatervet magyar részről Aczél György, a művelődésügyi miniszter első he­lyettese, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság részéről Pham Thieu rendkívüli és meghatalma­zott nagykövet írta alá. Az aláírásnál jelen volt dr. Or­bán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kultu­rális osztályának vezetője, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Pataki János, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének főtitkára. A munkaterv alapján újabb ösztön­díjasok érkeznek Magyarországra egyetemi tanulmányokra, továbbá egészségügyi és kulturális szakem­bereket cserélünk. Az idén tovább erősödik a két ország művészeti szövetségeinek együttműködése, s közvetlen kapcsolat létesül az Eg­ri Pedagógiai Főiskola és a vinhi pedagógiai főiskola között. Ma­gyarországon vietnami művész­­iotő-kiállítás, Vietnamban pedig magyar tanszer- és iskolai szem­­léltetőeszköz-kiállítás nyílik. (MTI) jegyzőkönyvvel önmagát fedez­ze. Ha ez megvan, mással már nem is igen törődik. Az üzem igazgatója, főmérnöke pedig nem igen ellenőrizte a kiadott utasí­tások végrehajtását. Hová lesz az anyag ? Elv, s az utasítások is úgy szól­nak, hogy egy hajóhoz egyszerre kiadják valamennyi üzemrésznek a szükséges anyagot. S ez helyes is. Arra azonban már semmiféle biztosíték nincs, hogy a műhelyek a kivételezett anyagot valóban ar­ra használják fel, amire kivételez­ték. Az anyaggazdálkodási cso­port mechanikusan elkönyveli a kivételezett anyag bizonylatait, de elmulasztotta megszervezni az el­lenőrzést, így azután arra sem tudnak megnyugtató magyaráza­tot adni, hogy mi lesz a fel nem használt anyagokkal. Visszakerül­nek-e a raktárakba, vagy egysze­rűen eltűnnek a műhelyekben. Megtörtént például, hogy az egyik raktáros nagyobb mennyiségű, ál­tala feleslegesnek ítélt értékes anyagot mindenféle bizonylat nél­kül kiadott a villanyszerelő mű­hely egyik odaküldött emberének. Hogy azután ebből mennyi tűnt el később a műhelyben, azt senki sem tudja. Közben a gyár nem ké­pes betartani az előírt anyagnor­mákat, s a raktáraiban milliós té­telekben porosodnak az inkurrens anyagok. „Ez évek óta így megy..." De mit csinál az üzemi párt­­szervezet és a szakszervezet a ve­zetés ennyi gyengesége, hibája lát­tán? Világosan látják a problé­mákat. Több ízben napirendre tűzték, megvitatták a gyárvezetés hibáit, a belső szervezetlenség okait. Csak éppen ... ezek után sem következett be a megfelelő válto­zás. Az ilyen megbeszéléseken a gyár gazdasági és műszaki vezetői elismerik a hibákat, önbírálatot is gyakorolnak — és marad minden a régiben... Egy részük már any­­nyira megszokta az elavult és hi­bás munkastílust, hogy nem is ké­pes változtatni rajta. Az 1961. évi feladatokat tárgyaló, január 6-i műszaki konferencián Rugg Ist­ván elvtárs, az üzem párttitkára azt kérte, hogy az egyszemélyi ve­zetés támaszkodjék jobban a párt­­szervezetre, a gyári kollektívára. Bodor Gyula, az asztalosműhely párttitkára pedig a következőket mondotta: — Meghallgattuk az igazgató elvtárs által felsorolt hibákat, de azokat senki sem veszi magára. Ez évek óta így megy, mindenki mindig másban keresi a hibát. Eb­ben hibás az igazgató és a fő­mérnök elvtárs is. Kevés a felelős­ségre vonás, pedig csak így lehet­ne eredményeket elérni. Nemcsak a kisebb hibák elkövetőit, de a súlyosabb károk okozóit is fele­lősségre kell vonni! A párt­ és a szakszervezet ve­zetői azonban nem tudtak érvényt szerezni a helyes határozatoknak s a helyes elveknek, s így nem tudták mozgósítani a dolgozókat sem a problémák megoldására. A hajógyári hajókért felelős a gyár felettes szerve, a KGM hajó­ipari igazgatósága is. Az igazgató­ság vezetője — amikor cikkünk kéziratát elolvasta — egyetértett megállapításainkkal, de a saját fe­lelősségüket nem ismerte el. „Mi mindent megtettünk, hogy rend­ben menjenek a dolgok” — mon­dotta. A tények azonban másról ta­núskodnak. Sokszor megtörtént, hogy máról holnapra megváltoz­tatták a kiadott utasításokat. S az újabb utasítások sem voltak min­dig eléggé átgondoltak, így azután akarva-akaratlanul hozzájárultak a gondokhoz, bajokhoz. És mind­ezt megerősítik a III. kerületi Pártbizottság tapasztalatai is. Megvédeni a kollektíva becsületét Az Óbudai Hajógyárban tehát mielőbb hozzá kell kezdeni a hibák kijavításához. Ez a nem csekély feladat nagyrészt a nemrégen ki­nevezett új gyárigazgatóra hárul. De egymagában ő sem képes erre. A pártbizottságnak és az iparigaz­gatóságnak az eddiginél hatható­sabban kell támogatnia a rend és felelősség megteremtését, s maga­sabb szintre kell emelni az egész vállalat vezetését. Az Óbudai Hajógyár kollektívá­ja a felszabadulás óta kilencszer nyerte el az élüzem címet. Egy­­egy alkalommal pedig a Minisz­tertanács, illetve a SZOT vörös vándorzászlaját. Új típusú hajóik megépítésével pedig olyan felada­tokat oldottak meg, amely dicső­ségére válna a legkorszerűbb üzemnek is. Meg kell védeni a gyári kollek­tíva becsületét. Meg kell szüntet­ni a liberalizmust, a megalkuvást és nem utolsósorban a közönyös­séget, nemtörődömséget. S ehhez az szükséges, amit a januári ta­nácskozáson, a párt- és a szak­­szervezeti gyűléseken máskor is többen kértek: céltudatos intéz­kedésekkel szüntessék meg a bel­ső szervezetlenséget; az üzem ve­zetői legyenek következeteseb­bek, s ne tűrjék a lazaságokat, a felelőtlenséget, a párt- és a­ szak­­szervezet segítségével mozgósít­sák az üzem valamennyi dolgozó­ját az előttük álló újabb felada­tok megoldására. Csakis így lesznek képesek ar­ra, hogy leküzdjék gondjaikat, rendet csináljanak a saját portá­jukon és elinduljanak ismét a fel­felé vezető úton. Nagy András 3 A tsz-pártszervezetek segítője: a párton kívüli aktíva A­bban, hogy az új tsz-ek több­ségében a munka már az el­ső évben — a kedvezőtlen időjá­rás ellenére is — kielégítően ha­ladt, nagy része volt a pártszer­vezetek felvilágosító szavának s az általuk segítségül hívott pár­ton kívüli aktivistáknak. Az élet bizonyította be, hogy helyes volt a párt Politikai Bizottságának erre vonatkozó határozata: „A tsz­pártszervezet mellett párton kí­vüli aktívát kell létrehozni. Ez az aktíva a legtekintélyesebb, a leg­szorgalmasabb, a párt politikáját támogató tsz-vezetőkből, brigád- és munkacsapat vezetőkből és népszerű, jól dolgozó tagokból áll­jon. Az aktívát rendszeresen tá­jékoztassák és vonják be a tsz előtt álló politikai és gazdasági feladatok megoldásába.” A közös gazdaság megszilárdí­tása, a múltból táplálkozó ellen­tétek feloldása, az egységes pa­raszti osztály kialakítása nagy­mértékben azon múlik, hogy a tsz-pártszervezeteknek milyen erős a befolyásuk a termelőszö-­­vetkezeti tagokra, képesek-e szé­les tömegkapcsolatokat kialakí­tani. E kapcsolatok egyik, az élet­ben kialakult legjobb formá­ja, a termelőszövetkezeti párt­­szervezetek mellett működő pár­ton kívüli aktíva. Erre minden­hol szükség van, minden termelő­­szövetkezetben, régiben és újban egyaránt. Nagy jelentőségű ott is, ahol elegendő számú párttag van, de különösen fontos létre­hozni a kislétszámú tsz-párt­­szervezetek mellett. Ez az az ösz­­szekötő kapocs, amely még a leg­kisebb faluban is legalább 10—20 becsületes és szorgalmas paraszt­­ember közvetítő szerepét teremti meg a párt és a dolgozó parasz­tok között, s segíthet, hogy a termelőszövetkezet minden tagja csatasorba álljon a közös gazda­ság fellendítéséért. A párton kívü­li aktivisták közvetíthetik a párt­­szervezetnek a dolgozók hangját, véleményét, így segíthetik, erő­síthetik a tsz-demokrácia telje­sebb kibontakozását is. Az akti­visták jól ismerik községük, tsz­­ük adottságát — joggal szólnak tehát hozzá a szövetkezet ügyei­hez, tesznek javaslatot a munká­ban felmerülő hibák kijavítására. Ugyanakkor, mivel jól ismerik társaik gondolkodásmódját, szo­kásait, s együtt dolgoznak velük — szót tudnak érteni velük, di­cséretüknek, bírálatuknak nagy hatása van. Ahol a pártszervezet élt a Po­litikai Bizottság határozata által adott lehetőséggel s széles ala­pokon — nemcsak tsz-tagokat, ha­nem a falusi társadalom más aktív tagjait, értelmiségieket, ta­nács- és tömegszervezeti vezető­ket is —, választott ki segítőtárs­nak, ott mindenekelőtt gazda­ságilag, csakhamar gyümöl­csöző eredményeket hozott a párton kívüli aktíva működése. A példák sokaságával lehet bizo­nyítani ezt. Tolna, Győr és So­mogy megye sok községében őszinte véleménycserék alakultak ki a párton kívüli aktivistákkal folytatott megbeszéléseken, jó szándékú bírálatok hangzottak el egyes hibás intézkedésekről, s némelyik tag hanyag munkájáról. Szimcsák Istvánné balatonkiliti párttitkár így jellemezte a pár­ton kívüli aktíva létrehozása után a községben kialakult helyzetet: „Úgy érezzük, bizalomteljes lég­körben dolgozunk. Ebben segít a párton kívüli aktíva." Győr me­gyében, ha szükség van valami­lyen intézkedés gyors ismerteté­sére, a párton kívüli aktivistákat összehívják, mert azok hangja gyorsan eljut mindenhová. E munkénak még csak a kez­detén vagyunk. Sok tsz-ben nem hozták még létre vagy csak papíron van meg az aktíva. A Po­litikai Bizottság határozata arra kötelez, s a fenti jó tapasztalatok most arra intenek, hogy minden tsz-ben kialakítsuk, működtessük, ahol pedig dolgoznak, továbbfej­lesszük, mélyebb politikai tarta­lommal töltsük meg a tevékeny­kedő aktívákat, s elhárítsunk minden gátat, amely akadályozza hatékonyabb munkájukat. Melyek ezek az akadályok? Sok helyen még eléggé for­mális a párton kívüli aktíva munkája. Ez néhol tapasztalat­lanságból, másutt abból ered, hogy egyes tsz-pártszervezetek még nem ismerik fel valódi szere­pét. A Somogy megyei Vörsön sokáig úgy vélték, hogy a párton kívüli aktíva esetleg „a párt fölé fog nőni”. A későbbi időkben azonban éppen az aktíva segítsé­gével javuló munkafegyelem és gazdálkodás győzte meg őket ál­láspontjuk helytelenségéről. S ez nem is lehet másként: a tsz leg­jobb párton kívüli embereinek ez a csoportja lehet a pártszervezet egyik legjelentősebb támasza , s egyben a legjobb ellenőrző szerve is abban, hogy helyesen valósít­­ják-e meg a párt politikáját a tsz-ben. Éppen, mert a tsz-ekben műkö­dő párton kívüli aktíva tel­jesen új formája a párt politikai munkájának, megszervezésükben bizonyos tanácstalanság is jelent­kezik a falusi pártszervezeteknél. Sok helyen valamiféle új szerve­zetnek és állandó, szinte nyilván­tartott tagsággal rendelkező zárt csoportnak tartják. Pedig: a pár­ton kívüli aktíva tulajdonképpen nem lehet merev szervezeti keret, azt a mindenkori feladatokhoz ké­pest lehet és kell új emberekkel kibővíteni, anélkül persze, hogy túlságosan nagyszámúvá válnék. S az aktíva nem elsősorban a ta­nácskozásért van, hanem a töme­gek felvilágosításáért. Az a fel­adata, hogy mindenekelőtt a gazdasági célokért mozgósítsa a szövetkezet tagságát, s túl ezen, ahol a községben egy tsz működik, a község életében, fejlesztésében, a társadalmi mun­kákra való felkészítésben is szere­pe van. Éppen ezért nem kell tar­tani attól, hogy az aktíva megbe­szélésein nemcsak a napirenden levő főbb kérdésekről esik szó, ha­nem a meghívottak elmondják a környezetükben észlelt személyi problémákat és a munkában ta­pasztalt hiányosságokat, sőt, ki­térnek a falu dolgaira is. Ennek révén a pártszervezet a lehető leg­teljesebb képet kaphatja a szövet­kezet és a falu életéről, s így meg­felelő intézkedéseket javasolhat a gazdasági vezetőknek, a hangulat ismeretében pedig könnyebben irányt mutathat a politikai agitá­­cióban is. A legtöbb járási pártbizottság segítséget nyújtott a tsz­­pártszervezeteknek az aktívák létrehozásában. De a fenti jelen­ségek azt mutatják, hogy sok helyütt mégsem magyarázták meg világosan a tsz-pártszerve­­zetnek az aktívák szerepét és fel­adatait. Pedig főként a já­rási pártbizottságoknak van módjuk arra, hogy a járás­ban elterjesszék a legjobb párton kívüli aktívák tapasztalatait, ezenkívül, hogy a járás átfogó, minden tsz-re vonatkozó felada­tait ismertessék a párton kívüli aktivistákkal, s időnként arra is szükség van, hogy közvetlenül a járási vagy a megyei pártbizott­ság rendezzen egy-egy falu vala­mennyi párton kívüli aktivistájá­nak előadást vagy vitát. Mindezek­ben a múlt év folyamán keveset tettek. Márpedig ahhoz, hogy a párton kívüli aktívák munkája politikai tartalommal is megtel­jék, ahhoz a magasabb politikai szerveknek hathatósabb támoga­tása szükséges. A szövetkezetek túlnyomó több­ségében — újakban, és régiekben egyaránt — sok küzdelem, mun­ka, erőfeszítés árán, kielégítően alakulnak a dolgok. A kommu­nisták és a szövetkezeti gazdál­kodás iránt legodaadóbb párton­­kívüliek összefogása és együttmű­ködése fontos biztosíték arra, hogy valamennyi tsz viszonylag gyorsan megszilárduljon. Éppen ezért, a pártszervezetek erősítése mellett — azzal együtt — ma a párton kívüli aktívák létrehozása és hatékony tevékenységének biz­tosítása a falusi pártmunka egyik legfontosabb feladata. Csákvári János

Next