Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)
1961-04-01 / 79. szám
1961. április 1. szombat NÉPSZABADSÁG Előzetes jelentések az első évnegyed tervének teljesítéséről Túlteljesítette tervét a szénbányászat és a vaskohászat Kedvezően alakul a termelékenység Csepelen Pénteken befejeződött az év első negyede, amelynek eredményei nagy fontosságúak az 1981-es terv teljesítése szempontjából. Néhány iparágból és nagyüzemből már meg is érkeztek az előzetes jelentések. A szénbányák többsége az év elejétől kezdve egyenletesen termelt és az iparág körülbelül 1,8 százalékkal túlteljesítette első negyedévi tervét, s mintegy 100 000—120 000 tonna szénnel ad többet az első három hónapra előirányzott mennyiségnél. Ez nem ment könnyen, mert az esős, sáros téli időjárás lassította a termelést, különösen a külfejtéseken. Az első két hónapban a várpalotai és a borsodi tröszt, valamint az oroszlányi vállalat erősen elmaradt tervétől. Borsod azonban pótolta elmaradását, sőt, némi túlteljesítést is elért. Várpalota és Oroszlány pár ezer tonnával adós maradt, örvendetes, hogy az iparág termelékenységnöveléssel érte el a túlteljesítést. A termelékenységnövelésben része van a helyes műszakgazdálkodásnak, a gépi jövesztés és rakodás fokozásának, valamint annak, hogy a munka- és üzemszervezési intézkedések, a műszaki technológiai utasítások felülvizsgálása a negyedév második felében már éreztette hatását. A kőolajbányászat termelését is visszavetette az esős, latyakos téli idő. Emiatt az üzemek nem tudták eléggé kihasználni a gépeket, és nem voltak képesek idejében bekapcsolni a termelésbe az új kutakat, így az iparág mintegy 4 százalékkal elmaradt éves terve negyedrészének teljesítésétől. Most már azonban egymás után helyezik üzembe az új kutakat és ez biztosíték arra, hogy az első félév végéig pótolják az elmaradást. A vaskohászatban valamennyi fontos termékből teljesítették, s ahol szükség volt rá, túl is szárnyalták a tervet. Előzetes adatok szerint mintegy tízezer tonna nyersvas, 15—16 ezer tonna nyersacél és kereken 10 000 tonna hengerelt áru készült terven felül az első negyedévben. Különösen nagy a jelentősége az acélgyártási terv túlteljesítésének, mert egyes külföldi szállítmányok késve érkeztek. Az acélellátási zavarokat a többi között azzal sikerült elkerülni, hogy a nemrég üzembe helyezett ózdi martinkemence a tervezettnél termelékenyebben dolgozik, a berakási idők csökkentésével a Lenin Kohászati Művekben is tovább javult a termelés. A Csepel Vas- és Fémművekben különösen a termelékenység alakult kedvezően, ennek folytán több fontos gyártmányból túlteljesítették a tervet. A tröszt egésze a tervezettnél körülbelül 1,6 százalékkal magasabb termelékenységi szinten dolgozott, az Acélmű, a Kerékpárgyár és az öntödegyár még ennél az átlagnál is jobb eredményt ért el. A sikernek egész sor műszaki és szervezési intézkedés adja magyarázatát. A Martinüzemben megjavult az anyagellátás. A Csőgyárban a tervezett 12 napról 9 napra csökkentették a tolópad kijavításának idejét, több gyáregységben, például a Szerszámgépgyárban és a Motorkerékpárgyárban, megszüntették az alkatrészhiányt. A Csepel Művek vezetőinek véleménye szerint a gyár év elején még soha nem állt olyan jól tervének teljesítésével, mint most, a termelés és a termelékenység szintje magasabb a tavalyi év végi rekordnál. Esedékes exporttervüket öt és fél millió forinttal túlteljesítették. Van azonban a trösztnek még néhány gyenge pontja. A Transzformátorgyár még a kezdet nehézségeivel küzd. A Motorkerékpárgyárban a termékek cikkenkénti megoszlása tér el a tervtől. A Fémműben viszonylag sok a selejtes motoröntvény, ami a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár munkáját akadályozza. A következő időszakban ezeket a hibákat is fel akarják számolni. (MTI) Aláírták a magyar-vietnami kulturális egyezmény ez évi munkatervét Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetében aláírták a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti kulturális egyezmény 1961. évi munkatervét. A munkatervet magyar részről Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, a Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről Pham Thieu rendkívüli és meghatalmazott nagykövet írta alá. Az aláírásnál jelen volt dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Pataki János, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főtitkára. A munkaterv alapján újabb ösztöndíjasok érkeznek Magyarországra egyetemi tanulmányokra, továbbá egészségügyi és kulturális szakembereket cserélünk. Az idén tovább erősödik a két ország művészeti szövetségeinek együttműködése, s közvetlen kapcsolat létesül az Egri Pedagógiai Főiskola és a vinhi pedagógiai főiskola között. Magyarországon vietnami művésziotő-kiállítás, Vietnamban pedig magyar tanszer- és iskolai szemléltetőeszköz-kiállítás nyílik. (MTI) jegyzőkönyvvel önmagát fedezze. Ha ez megvan, mással már nem is igen törődik. Az üzem igazgatója, főmérnöke pedig nem igen ellenőrizte a kiadott utasítások végrehajtását. Hová lesz az anyag ? Elv, s az utasítások is úgy szólnak, hogy egy hajóhoz egyszerre kiadják valamennyi üzemrésznek a szükséges anyagot. S ez helyes is. Arra azonban már semmiféle biztosíték nincs, hogy a műhelyek a kivételezett anyagot valóban arra használják fel, amire kivételezték. Az anyaggazdálkodási csoport mechanikusan elkönyveli a kivételezett anyag bizonylatait, de elmulasztotta megszervezni az ellenőrzést, így azután arra sem tudnak megnyugtató magyarázatot adni, hogy mi lesz a fel nem használt anyagokkal. Visszakerülnek-e a raktárakba, vagy egyszerűen eltűnnek a műhelyekben. Megtörtént például, hogy az egyik raktáros nagyobb mennyiségű, általa feleslegesnek ítélt értékes anyagot mindenféle bizonylat nélkül kiadott a villanyszerelő műhely egyik odaküldött emberének. Hogy azután ebből mennyi tűnt el később a műhelyben, azt senki sem tudja. Közben a gyár nem képes betartani az előírt anyagnormákat, s a raktáraiban milliós tételekben porosodnak az inkurrens anyagok. „Ez évek óta így megy..." De mit csinál az üzemi pártszervezet és a szakszervezet a vezetés ennyi gyengesége, hibája láttán? Világosan látják a problémákat. Több ízben napirendre tűzték, megvitatták a gyárvezetés hibáit, a belső szervezetlenség okait. Csak éppen ... ezek után sem következett be a megfelelő változás. Az ilyen megbeszéléseken a gyár gazdasági és műszaki vezetői elismerik a hibákat, önbírálatot is gyakorolnak — és marad minden a régiben... Egy részük már anynyira megszokta az elavult és hibás munkastílust, hogy nem is képes változtatni rajta. Az 1961. évi feladatokat tárgyaló, január 6-i műszaki konferencián Rugg István elvtárs, az üzem párttitkára azt kérte, hogy az egyszemélyi vezetés támaszkodjék jobban a pártszervezetre, a gyári kollektívára. Bodor Gyula, az asztalosműhely párttitkára pedig a következőket mondotta: — Meghallgattuk az igazgató elvtárs által felsorolt hibákat, de azokat senki sem veszi magára. Ez évek óta így megy, mindenki mindig másban keresi a hibát. Ebben hibás az igazgató és a főmérnök elvtárs is. Kevés a felelősségre vonás, pedig csak így lehetne eredményeket elérni. Nemcsak a kisebb hibák elkövetőit, de a súlyosabb károk okozóit is felelősségre kell vonni! A párt és a szakszervezet vezetői azonban nem tudtak érvényt szerezni a helyes határozatoknak s a helyes elveknek, s így nem tudták mozgósítani a dolgozókat sem a problémák megoldására. A hajógyári hajókért felelős a gyár felettes szerve, a KGM hajóipari igazgatósága is. Az igazgatóság vezetője — amikor cikkünk kéziratát elolvasta — egyetértett megállapításainkkal, de a saját felelősségüket nem ismerte el. „Mi mindent megtettünk, hogy rendben menjenek a dolgok” — mondotta. A tények azonban másról tanúskodnak. Sokszor megtörtént, hogy máról holnapra megváltoztatták a kiadott utasításokat. S az újabb utasítások sem voltak mindig eléggé átgondoltak, így azután akarva-akaratlanul hozzájárultak a gondokhoz, bajokhoz. És mindezt megerősítik a III. kerületi Pártbizottság tapasztalatai is. Megvédeni a kollektíva becsületét Az Óbudai Hajógyárban tehát mielőbb hozzá kell kezdeni a hibák kijavításához. Ez a nem csekély feladat nagyrészt a nemrégen kinevezett új gyárigazgatóra hárul. De egymagában ő sem képes erre. A pártbizottságnak és az iparigazgatóságnak az eddiginél hathatósabban kell támogatnia a rend és felelősség megteremtését, s magasabb szintre kell emelni az egész vállalat vezetését. Az Óbudai Hajógyár kollektívája a felszabadulás óta kilencszer nyerte el az élüzem címet. Egyegy alkalommal pedig a Minisztertanács, illetve a SZOT vörös vándorzászlaját. Új típusú hajóik megépítésével pedig olyan feladatokat oldottak meg, amely dicsőségére válna a legkorszerűbb üzemnek is. Meg kell védeni a gyári kollektíva becsületét. Meg kell szüntetni a liberalizmust, a megalkuvást és nem utolsósorban a közönyösséget, nemtörődömséget. S ehhez az szükséges, amit a januári tanácskozáson, a párt- és a szakszervezeti gyűléseken máskor is többen kértek: céltudatos intézkedésekkel szüntessék meg a belső szervezetlenséget; az üzem vezetői legyenek következetesebbek, s ne tűrjék a lazaságokat, a felelőtlenséget, a párt- és a szakszervezet segítségével mozgósítsák az üzem valamennyi dolgozóját az előttük álló újabb feladatok megoldására. Csakis így lesznek képesek arra, hogy leküzdjék gondjaikat, rendet csináljanak a saját portájukon és elinduljanak ismét a felfelé vezető úton. Nagy András 3 A tsz-pártszervezetek segítője: a párton kívüli aktíva Abban, hogy az új tsz-ek többségében a munka már az első évben — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — kielégítően haladt, nagy része volt a pártszervezetek felvilágosító szavának s az általuk segítségül hívott párton kívüli aktivistáknak. Az élet bizonyította be, hogy helyes volt a párt Politikai Bizottságának erre vonatkozó határozata: „A tszpártszervezet mellett párton kívüli aktívát kell létrehozni. Ez az aktíva a legtekintélyesebb, a legszorgalmasabb, a párt politikáját támogató tsz-vezetőkből, brigád- és munkacsapat vezetőkből és népszerű, jól dolgozó tagokból álljon. Az aktívát rendszeresen tájékoztassák és vonják be a tsz előtt álló politikai és gazdasági feladatok megoldásába.” A közös gazdaság megszilárdítása, a múltból táplálkozó ellentétek feloldása, az egységes paraszti osztály kialakítása nagymértékben azon múlik, hogy a tsz-pártszervezeteknek milyen erős a befolyásuk a termelőszö-vetkezeti tagokra, képesek-e széles tömegkapcsolatokat kialakítani. E kapcsolatok egyik, az életben kialakult legjobb formája, a termelőszövetkezeti pártszervezetek mellett működő párton kívüli aktíva. Erre mindenhol szükség van, minden termelőszövetkezetben, régiben és újban egyaránt. Nagy jelentőségű ott is, ahol elegendő számú párttag van, de különösen fontos létrehozni a kislétszámú tsz-pártszervezetek mellett. Ez az az öszszekötő kapocs, amely még a legkisebb faluban is legalább 10—20 becsületes és szorgalmas parasztember közvetítő szerepét teremti meg a párt és a dolgozó parasztok között, s segíthet, hogy a termelőszövetkezet minden tagja csatasorba álljon a közös gazdaság fellendítéséért. A párton kívüli aktivisták közvetíthetik a pártszervezetnek a dolgozók hangját, véleményét, így segíthetik, erősíthetik a tsz-demokrácia teljesebb kibontakozását is. Az aktivisták jól ismerik községük, tszük adottságát — joggal szólnak tehát hozzá a szövetkezet ügyeihez, tesznek javaslatot a munkában felmerülő hibák kijavítására. Ugyanakkor, mivel jól ismerik társaik gondolkodásmódját, szokásait, s együtt dolgoznak velük — szót tudnak érteni velük, dicséretüknek, bírálatuknak nagy hatása van. Ahol a pártszervezet élt a Politikai Bizottság határozata által adott lehetőséggel s széles alapokon — nemcsak tsz-tagokat, hanem a falusi társadalom más aktív tagjait, értelmiségieket, tanács- és tömegszervezeti vezetőket is —, választott ki segítőtársnak, ott mindenekelőtt gazdaságilag, csakhamar gyümölcsöző eredményeket hozott a párton kívüli aktíva működése. A példák sokaságával lehet bizonyítani ezt. Tolna, Győr és Somogy megye sok községében őszinte véleménycserék alakultak ki a párton kívüli aktivistákkal folytatott megbeszéléseken, jó szándékú bírálatok hangzottak el egyes hibás intézkedésekről, s némelyik tag hanyag munkájáról. Szimcsák Istvánné balatonkiliti párttitkár így jellemezte a párton kívüli aktíva létrehozása után a községben kialakult helyzetet: „Úgy érezzük, bizalomteljes légkörben dolgozunk. Ebben segít a párton kívüli aktíva." Győr megyében, ha szükség van valamilyen intézkedés gyors ismertetésére, a párton kívüli aktivistákat összehívják, mert azok hangja gyorsan eljut mindenhová. E munkénak még csak a kezdetén vagyunk. Sok tsz-ben nem hozták még létre vagy csak papíron van meg az aktíva. A Politikai Bizottság határozata arra kötelez, s a fenti jó tapasztalatok most arra intenek, hogy minden tsz-ben kialakítsuk, működtessük, ahol pedig dolgoznak, továbbfejlesszük, mélyebb politikai tartalommal töltsük meg a tevékenykedő aktívákat, s elhárítsunk minden gátat, amely akadályozza hatékonyabb munkájukat. Melyek ezek az akadályok? Sok helyen még eléggé formális a párton kívüli aktíva munkája. Ez néhol tapasztalatlanságból, másutt abból ered, hogy egyes tsz-pártszervezetek még nem ismerik fel valódi szerepét. A Somogy megyei Vörsön sokáig úgy vélték, hogy a párton kívüli aktíva esetleg „a párt fölé fog nőni”. A későbbi időkben azonban éppen az aktíva segítségével javuló munkafegyelem és gazdálkodás győzte meg őket álláspontjuk helytelenségéről. S ez nem is lehet másként: a tsz legjobb párton kívüli embereinek ez a csoportja lehet a pártszervezet egyik legjelentősebb támasza , s egyben a legjobb ellenőrző szerve is abban, hogy helyesen valósítják-e meg a párt politikáját a tsz-ben. Éppen, mert a tsz-ekben működő párton kívüli aktíva teljesen új formája a párt politikai munkájának, megszervezésükben bizonyos tanácstalanság is jelentkezik a falusi pártszervezeteknél. Sok helyen valamiféle új szervezetnek és állandó, szinte nyilvántartott tagsággal rendelkező zárt csoportnak tartják. Pedig: a párton kívüli aktíva tulajdonképpen nem lehet merev szervezeti keret, azt a mindenkori feladatokhoz képest lehet és kell új emberekkel kibővíteni, anélkül persze, hogy túlságosan nagyszámúvá válnék. S az aktíva nem elsősorban a tanácskozásért van, hanem a tömegek felvilágosításáért. Az a feladata, hogy mindenekelőtt a gazdasági célokért mozgósítsa a szövetkezet tagságát, s túl ezen, ahol a községben egy tsz működik, a község életében, fejlesztésében, a társadalmi munkákra való felkészítésben is szerepe van. Éppen ezért nem kell tartani attól, hogy az aktíva megbeszélésein nemcsak a napirenden levő főbb kérdésekről esik szó, hanem a meghívottak elmondják a környezetükben észlelt személyi problémákat és a munkában tapasztalt hiányosságokat, sőt, kitérnek a falu dolgaira is. Ennek révén a pártszervezet a lehető legteljesebb képet kaphatja a szövetkezet és a falu életéről, s így megfelelő intézkedéseket javasolhat a gazdasági vezetőknek, a hangulat ismeretében pedig könnyebben irányt mutathat a politikai agitációban is. A legtöbb járási pártbizottság segítséget nyújtott a tszpártszervezeteknek az aktívák létrehozásában. De a fenti jelenségek azt mutatják, hogy sok helyütt mégsem magyarázták meg világosan a tsz-pártszervezetnek az aktívák szerepét és feladatait. Pedig főként a járási pártbizottságoknak van módjuk arra, hogy a járásban elterjesszék a legjobb párton kívüli aktívák tapasztalatait, ezenkívül, hogy a járás átfogó, minden tsz-re vonatkozó feladatait ismertessék a párton kívüli aktivistákkal, s időnként arra is szükség van, hogy közvetlenül a járási vagy a megyei pártbizottság rendezzen egy-egy falu valamennyi párton kívüli aktivistájának előadást vagy vitát. Mindezekben a múlt év folyamán keveset tettek. Márpedig ahhoz, hogy a párton kívüli aktívák munkája politikai tartalommal is megteljék, ahhoz a magasabb politikai szerveknek hathatósabb támogatása szükséges. A szövetkezetek túlnyomó többségében — újakban, és régiekben egyaránt — sok küzdelem, munka, erőfeszítés árán, kielégítően alakulnak a dolgok. A kommunisták és a szövetkezeti gazdálkodás iránt legodaadóbb pártonkívüliek összefogása és együttműködése fontos biztosíték arra, hogy valamennyi tsz viszonylag gyorsan megszilárduljon. Éppen ezért, a pártszervezetek erősítése mellett — azzal együtt — ma a párton kívüli aktívák létrehozása és hatékony tevékenységének biztosítása a falusi pártmunka egyik legfontosabb feladata. Csákvári János