Népszabadság, 1961. május (19. évfolyam, 104-128. szám)
1961-05-03 / 104. szám
o Kádár János elvtárs nyilatkozata Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára az alábbi nyilatkozatot adta a május 1-i felvonulásról a rádió és a televízió riportereinek: A felvonulás színes, eleven, lelkes. Visszatükrözi a nálunk most levő közhangulatot. Az időjárással a szervezők tegnap nagy gondban voltak, mert esett az eső, de én azt mondtam, hogy az eső a mezőgazdaságnak fontosabb, mint az, hogy a felvonuláson egy kicsit megízunk-e vagy nem, mert mi majd megszáradunk Ha aztán a felvonulás idején az idő is szép, az nagyszerű, akkor minden rendben van. Én még Horthy alatt is felvonultam, amikor illegálisan szerveztük a május elsejei tüntetést. Büszkék vagyunk arra, hogy a munkások május 1-ét Magyarországon is mindig megünnepelték. Néha kicsi volt ez az ünnepség, de mindig volt. Most szabad a munkásosztály, s ennek megfelelően a demonstráció vidám és hatalmas. Szívből minden jót, jó egészséget kívánok május elsején a világ dolgozóinak ezen a hatalmas ünnepén. Azután kívánom, hogy a munka árán, az erőfeszítések árán érjük el mindazokat a célokat, amelyeket most magunk előtt látunk. Meggyőződésünk szerint, az egész nép helyesli és támogatja azt, hogy erős, szocialista Magyar-országot építsünk fel, ahol az emberek élete még szebb és még vidámabb lesz. Ehhez persze, az is kell, hogy éberek legyünk, ne hagyjuk, megzavarni saját hazánk, a szocialista világ népeinek békés építőmunkáját. És kívánom, hogy béke legyen! NÉPSZABADSÁG 1961- május 3. szerda Megindul a négyórás ünnepi menet Gáspár elvtárs beszédét hosszan tartó, zúgó tapssal fogadták a budapestiek, aztán megindult a hatalmas menet. Az első sorban nagy fehér betűkből alakították ki az ünnepi köszöntést: „Éljen május elseje!”. Aztán a fiatalok egy csoportja következett, akik egy óriási földgömb körül a különböző nemzetek zászlajából alkottak hatalmas kört. A földgömböt egy forgó felirat ölelte át: „Világ proletárjai, egyesüljetek!”. A vörös zászlóerdő után megjelent a téren az alig három hete útnak indult Vosztok űrhajó makettje. Finom ívben tört a magasba, s jelképezte korunk legjelentősebb tudományos vívmányát, Lenin országának az űrkutatásban elért páratlan sikerét. A nemzetközi munkásszolidaritás és a népek békeakaratának szimbólumaként a nyitómenetet a magyar és külföldi országok nemzetiszínű zászlóinak nagy csoportja zárta be. Ezt követően egy 25 méter hosszú, több méter átmérőjű hidrogénbomba gördült a térre, szimbolizálva a háborús gyújtogatók törekvéseit, de a dísztribün előtt a leszerelést jelképező békehajóvá változott, amelynek utasai a nemzetek zászlóit lengetve köszöntötték a párt és a kormány vezetőit. Úttörők következtek, virágokkal, léggömbökkel, apró zászlócskákkal, majd megkezdődött a kerületek felvonulása. Angyalföld, Csepel, Zugló, Kispest és más kerületek dolgozói nyolc oszlopban vonultak el a tribünök előtt. A tér hatalmas emberfolyammá változott, sok-sok virággal, zászlóval, képekkel, felirattal. Ezernyi ötlet született a május 1. előtti napokban, az üzemek, intézmények dolgozói már hetek óta készültek a nagy felvonulásra. Innen, a tribünről lehetett igazán látni e felvonulás nagyszerű pompáját, színességét. Alig volt ember a több százezerből, aki ne emelt volna a magasba egy képet, feliratot, zászlót, léggömböt vagy virágcsokrot. A munkásmozgalom kimagasló vezetőinek képei mellett erre a május 1-i felvonulásra sok ezer Gagarinképet hoztak el a felvonulók. Az idei seregszemlén a szocializmus országának, a Szovjetuniónak történelmi diadala, az első űrhajós sikeres útja jelképezte a dolgozó ember legújabb győzelmét. A Vosztok űrhajó ezer és ezer kicsinyített mását emelték magasba a tér fölött a léggömbök. Az üzemek dolgozói táblákon közölték termelési eredményeiket, a holnap jólétét. És zúgott a tér: Békét a világnak!, El a kezekkel Kubától!, Éljen a gyarmati népek harca!... Nehéz lenne eldönteni, hogy mi volt a nézőnek a legérdekesebb, a legszebb, a legötletesebb a munka ünnepének ezen a színpompás felvonulásán. A Gherghiu-Dej Hajógyár jelvénye, amelyet ötezer szál virágból raktak ki vagy az Alumíniumgyár sistergő-fütyülő hatalmas kuktafazeka, a Láng Gépgyár Vosztok űrhajója, amelynek kabinjában egy űrhajós ruhába öltöztetett kisfiú nevetett vidáman a nézőkre? Nehéz a döntés, de nem is szükséges. Ez a négyórás, látványos májusi seregszemle hűen kifejezte dolgozó népünk békeakaratát, a szocialista építés iránti törekvéseit Olyan volt a hangulat, a lelkesedés, hogy a déli órákban hirtelen megeredt zápor sem tudta megbontani a sorokat. Előkerültek ugyan az esernyők, de a felvonuló dolgozók ugyanolyan lelkesen, örömmel köszöntötték a párt és a kormány vezetőit, mint félórával azelőtt más kerületek dolgozói a napsütésben. Négy órán át tartott a nagyszerű tömegfelvonulás, aztán a felvonulási téren megjelentek a fővárosi fiatalok fegyelmezett oszlopai, amelyeknek az élén a KISZ jelvényét és a lenini Komszomoltól, valamint a népi Kína fiataljaitól kapott vörös selyemzászlót emelték a magasba. Végül a sportolók érkeztek a térre, akik a dísztribün előtt nagyszerű gyakorlatokat mutattak be. A tornagyakorlatok közül a legnagyobb tapsot az utolsó gyakorlat kapta, amikor a hatalmas téren a tornászfiatalokból kirajzolódott a szöveg: „Éljen a párt!” A budapesti dolgozók május 1-i felvonulása a kora délutáni órákban ért véget. Szabó László Kádár elvtárs a legkisebbek kérésének is eleget tesz: autogramot ad. Marosán György elvtárs üdvözli Louis Saillant-t, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárát. Lobogtatja a szél a kiszisták vörös zászlóit. A törzsgárda tagjai a csepeliek élén Már napokkal előbb megbeszélték egymással a csepeliek: — Találkozó fél tízkor a Városligetnél! A megállapodást azonban senki sem tartotta be. Május 1-én már kora reggel zsúfolásig teli szerelvényekkel száguldott Pest felé a gyorsvasút, szinte szünet nélkül ontotta a felvonulók végeláthatatlan seregét. Reggel nyolc órakor már a Dózsa György út és a Landler Jenő utca sarkától, a Rottenbiller utcán át majdnem a Baross térig hullámzott a vidám sokaság — eljött csaknem egész Csepel, mindenki részese, szemtanúja akart lenni az ünnepségnek. Aranyportól szikrázó, rózsaszín szárnyas hajóvá szépült teherautó mögött sorakozott fel a XXI. kerület lakossága. A hajó árbocán hatalmas jelvény díszlett: „Csepel Vas- és Fémművek 25. törzsgárda." Kipróbált, országos hírű mesterek, sokszorosan kitüntetett öntők és kohászok, kovácsok és lakatosok, esztergályosok és gyalusok, a munka veteránjai nyitották meg a sort. Valamennyiük mögött 25 vagy még annál is több. Csepelen eltöltött dolgos, gondokban és győzelmekben gazdag esztendő áll. S az utánuk felsorakozott csoportok sorrendje sem véletlen. A csepeliek valóban a munka ünnepévé avatták e napot, s az elsők csak a legjobbak lehettek: az élüzemek dolgozói. A vas- és acélöntők, az egyedi gépgyár és az acélmű munkásai. De volt egy másik vetélkedés is a csepeli gyáregységek között: ki, milyen ötlettel gazdagítja, teszi még érdekesebbé a felvonulást. És a sok zászló, virágcsokor, ezernyi léggömb mellett minden gyáregység „nagyágyúként” rakétát hozott. S ebből megint csak újabb mulatság, újabb vetélkedés született: kinek sikerül a léggömbökkel magasabbra fellőni a tribünök előtt a „Vosztok”-ot. A csőgyáriak hajtóműve rózsaszín, ls fehér, piros és kék óriás léggömbökből állt. Valamennyire ráfesztették Gagarin őrnagy, az első űrhajós üzenetét: „Békét a világ- nak!” ír Sólyom József • Három nemzedék egymás mellett Idős angyalföldiek beszélgettek régi május 1-ékről a fiataloknak a gyülekezőhelyen, a Vorosilov út és a Városligeti körút sarkán. Sosztek János — 22 éve esztergályos a Láng-gyárban — elevenítette fel, milyen is volt az, amikor a felszabadulás előtt titokban, vállalva az üldöztetést, a rendőrségi letartóztatás veszélyét, összegyűltek az angyalföldi munkások valahol a Hűvösvölgyben, a május elseje megünneplésére. — Már aki ezt is megkockáztathatta — mesélte Sosztek elvtárs. — A rendőrség sok munkásmozgalmi harcost a májusi ünnep előtt bevitt a toloncházba, másokat pedig háziőrizetbe helyezett, vagyis, megtiltotta, hogy elhagyják a lakásukat... A fiatalok hallgatták volna tovább is Sosztek elvtársat, de közbeszólt a rádióriporter, aki a rádió mikrofonja elé hívta a régi munkást, s kérte: az ország nyilvánossága előtt mondja el régi élményeit. S mire Sosztek elvtárs végzett a rádióinterjúval, éppen megszólaltak a harsonák, jelezték a felvonulás kezdetét, s megindult a menet, az ünneplő angyalföldi dolgozók sok színes ötlettel gazdagították a felvonulást. Jelképnek is szép, hogy a menetben mindjárt a munkásőrszakasz után haladó veteránok mögött a kiszisták egyforma ruhába öltözött csoportja haladt. Az angyalföldi munkások három nemzedéke adott egymásnak találkozót ezen a május elsején. A Láng-gyár jó munkájával érdemelte ki a jogot, hogy elsőnek vonulhasson. Kitettek magukért a menetben is, zenekaruk pattogó fő indulókkal emelte a hangulatot, s Vosztok űrhajójuk — sok volt ilyen más üzemek és bejerületek menetében is! — általános tetszést keltett. A modellben űr-hajós pilóta is ült — ha nem is Gagarin őrnagy — a kilencéves Molnár Gábor, akinek az édesapja a gyárban gépkonstruktőr. A fiú indulás előtt „fogadta” a sajtó képviselőjét és nyilatkozatot adott: „Nagyon örülök, hogy űrhajós lehetek a menetben — mondta — és szeretnék az lenni igaziból is. Mindig készen állok az űrrepülésre .. A Vosztokra ezt a feliratot festették a Láng-gyáriak: „Előre a kommunizmus felé!" A Csavarárugyár dolgozói, a „földön maradtak” dekorációjukkal , óriási, papírból készült csavart toltak, s a díszemelvény előtt a csavarfejből egyszerre csak galambok repültek fel. Nagy tetszést aratott ez az ötlet, éppúgy, mint az a két szerény tábla is, amelyet a csavargyáriak magukkal vittek és amelyre szűkszavúan, de annál sokatmondóbban ezt festették: „1960. évi tervteljesítés 107,3 százalék”. Önköltségcsökkentés 3 millió forint.” Három nemzedék menetelt együtt a menetben — néhány évtized múlva talán Molnár Gábort kérdezi majd meg a rádió riportere május elsején: „Mondja csak, Molnár bácsi, milyen is volt az, amikor az első embert szállító űrhajó modelljét vitték a menetben?” Pintér István „Márkás“ gyárak a felvonuláson A kőbányaiak ezúttal valósággal „megszállták” Zugló főútvonalait: a Thököly utat, a Hungária körutat, a Vorosilov utat. Mennyi gyerek! Mennyi fiatal! Mintha egész Kőbánya magáévá tette volna Kerekes Zoltánnak, a Villamosgép- és Kábelgyár esztergályosának az elhatározását, miszerint ő és az egész Pajzs-brigád kollektíván, családostól vesz részt a felvonuláson. És mennyi a nő. A Kőbányai Gyógyszergyár csoportjának élén már fél tíz tájban ott állnak a gyár legszebb lányai, talpig fehér munkaköpenyben, maguk készítette színes rózsalugas alatt. A X . kerület menetében talán ők volta a legszebbek. Már majdnem dísztribün előtt vonultak ezek a lányok, amikor az utca széléről egy idős bácsi odaszól nekik: v — Maguk kicsodák? (Folytatás a 3. oldalon.)