Népszabadság, 1962. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
6 NEI* SZABADSÁG 1962. március 1. szerda A müncheni öngyilkosság hátteréről Lövés dördült Münchenben, az Englischer Gartenben. A járókelők, majd a müncheni bűnügyi rendőrség helyszínre érkezett emberei, már csak azt állapíthatták meg, hogy a fiatalember, aki görcsösen szorongatta kezében a nyugatnémet gyártmányú, 6,35 milliméteres pisztolyt, halott. Megállapították, hogy az öngyilkos Gyümölcsfálvás Imre, 31 éves magyar disszidens, akinek a közgazdasági egyetemen két nap múlva lett volna az utolsó vizsgája. Megállapították továbbá — amit igazán nem volt nehéz megállapítani —, hogy az öngyilkos nem sokkal előbb vált meg a Nemzetőr című emigránslaptól, amelynek addig felelős kiadója volt. Az öngyilkosság okát azonban a müncheni rendőrség nem közölte a nyilvánossággal. Pedig nagyon is kézenfekvő, miért vetett véget életének önkénével a magyar fasiszta emigráció egyik legismertebb alakja, így fogalmazta meg: „Az államosított gyárak és az elkobzott földeknek a polgári demokrácia alapján való visszaadása régi tulajdonosaiknak. Fegyveres szervezkedés a termelés lazítása és szabotálása, alkalmas pillanatban a rendszer erőszakos megdöntése.” Vége: amerikai szolgálatban Gyümölcsfalvay a szervezkedők soproni megbízottjaként a többi között fasiszta röpcédulákat terjesztett Sopronban, és előkészítette, hogy átszökjön a határon és felvegye a kapcsolatot az amerikai szervekkel Már akkor úgy gondolta, hogy a hozzá hasonló „hazafiak” amerikai támogatás nélkül nem számíthatnak sikerre. Ekkor azonban nem sikerült amerikai támogatást szereznie — nem azért, mert az amerikaiak éppen tőle tagadták volna meg ezt, hanem mert nem sikerült átszöknie a határon, őrizetbe vették társaival együtt, s 1951 őszén a bíróság bűnösnek mondta ki a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettében, és ezért 15 évi börtönbüntetésre ítélte. Az ellenforradalom az ő börtönének kapuit is kinyitotta és ő Nyugat-Németországba jutott. Az amerikaiak méltányolták is Gyümölcsfalvay „érdemeit” — vezető szerepet juttattak neki a fasiszta magyar emigrációban. A Szabad Európa rádió pénzelte úgynevezett „Magyar Szabadságharcos Szövetség” egyik vezetője, sőt, sokáig nyugat-németországi titkára lett. Kapcsolatban állt szinte valamennyi ismert emigráns vezetővel, részt vett gyűléseken, értekezleteken. Nem volt hiány az amerikaiak „támogatásában” — vagyis készpénzben. Később még magasabbra hágott a fiatalember szerencsecsillaga. 1961 februárjában mint felelős kiadóé, felkerült a neve a Nemzetőr című lapra. Kecskésy-Tollas „megfúrja" Gyümölcsfalvayt Az egykori kőszegi hadapródiskolás addig is tapasztalhatta, mily nagy marakodás folyik az emigrációban a koncért. Azelőtt azonban őt személyében kevéssé érintette,őt nem volt érdemes kikezdeni. Amikor azonban a Nemzetőr felelős kiadója lett, sokan akartak a helyére kerülni, s működése hamarosan kellemetlenné vált Tollas Tibornak, a lap álnéven szereplő felelős szerkesztőjének is, akivel egyébként Gyümölcsfalvay még a váci börtönben- meleg barátságot kötött. Tollas, alias Kecskésy Tibor volt csendőrfőhadnagy, ugyancsak népidemokrácia-ellenes szervezkedésért ült. Akkor úgy látszott, hogy Kecskésy és Gyümölcsfalvay mindenben egyetért. A húsosfazék mellett azonban megváltozott a helyzet. Tollasnak is megvoltak a maga emberei, Gyümölcsfalvaynak is. Az ütközetet végül is Tollas Tibor hosszabb amerikai körútja döntötte el. Nem sokkal azután, hogy Tollas visszaérkezett az Amerikai Egyesült Államokból Európába, Gyümölcsfalvayt menesztették. Gyümölcsfalvay neve december 1-én lekerült a lapról, Tollas Tibor pedig attól kezdve felelős kiadóként is szerepelt. Mi több , Kecskésy-Tollasnak nevezi magát, ezzel jelezve azt is, hogy múltját nem kívánja többé eltitkolni a nyilvánosság előtt „A kormányzó iránti hűség szellemében" Gyümölcsfalvay — akinek az apja horthysta főtörzsőrmester volt, és szolgálatának jutalmául Horthy személyesen ütötte vitézzé — tízéves korában, 1941-ben került Kőszegre, az úgynevezett Hunyadi Mátyás Katonai Nevelősítéletbe. Ebben a katonai középiskolában magas színvonalon nevelték a „kormányzó iránti hűség” szellemében a tisztnek kiválasztott gyerekeket. Aki egyszer jó növendéke egy ilyen iskolának, szinte már másképpen nem is tudja elképzelni az életet, mint tiszti csákóban, fehér kesztyűben. Gyümölcsfalvayt azonban soha nem avatták tisztté. A szovjet csapatok elől növendéktársaival együtt, 1944 végén őt is Németországba vitték. Innen 1945 végén visszatért Magyarországra, s tanulmányait a soproni gimnáziumban folytatta. 1950-ben érettségizett, állást is vállalt. Ekkor azonban már tagja volt egy összeesküvő társaságnak, amely elsősorban a volt hadapródiskolás növendékekből állott. Gyümölcsfalvay vállalta a szervezkedés célját, amelyet Pisztoly dörren a SZER központja előtt Gyümölcsfalvay pedig? Hiába kilincselt a Szabad Európa-rádiónál, hiába kért támogatást, hiába hivatkozott régi „érdemeire”. Akik Gyümölcsfalvay sorsáról döntöttek, nem szentimentális emberek. Aki egyszer alulmarad a marakodásban, az halott, ha különben még él is. Gyümölcsfalvay nem élt soká ... Ahol a lövés eldördült, az Englischer Gartennél, a SZER központja van. Gyümölcsfalvay, aki szülőhazája ellen újabb és újabb rohamokat vezetett a hidegháborúban, saját maga esett el A becstelenség mezején. P. L „A gépírónő elvtársnak..." — Legyen olyan kedves egy másolattal imni, Anna, úgy, csal, szép nyugodtan egye meg azt a pár falatnyi vajas kenyeret, ráérünk, nagyon egészségtelen a gyors evés... így, odébb teszem a hamutartót, nehogy csípje a szemét a füst... Ha akarja, én rá se gyújtok, de maga parancsol egy cigarettát? A gépírás közben is cigarettázhat, tudja, engem nem szokott bántani... — De szokta az elvtársat... És a vajas kenyeremet máskor maga segíti végigenni, csakhogy hamarabb kezdhessük az írást... No de mindegy ... Változnak az emberek ... — és ezzel Anna beillesztette a gépbe a két papírt, közéjük az indigót. Hogyan is írta Majakovszkij 35 évvel ezelőtt „A gépírónő elvtársnak ..című versében? ..Szárnyként leng az indigója, csak meggörnyedt testtel írhat, amint sorról sorra rója a mi kéziratainkat...” Ismeri, ugye, ezt a verset, kedves Anna. Az én mostani cikkemnek is ez lesz a címe, tessék, már le is írhatja, ha úgy tetszik ... Ugyanis miután több intézménynél tanulmányoztam a gépírónők problémáit, s azt, hogy megbecsülik-e őket vagy sem, ezt kívánnám most itten rögzíteni. — Értem ... Érdekes, máskor az elvtárs nem szokta előre megmondani, hogy majd miről diktál... Egy kicsit... Egy kicsit, hogy is mondjam, gépnek szokott tekinteni... — Bocsánat, de ez csak látszat lehetett... Én igazán becsülöm a gépírónőket... — Akkor azt javaslom, legyen az első fejezet címe: Megbecsülés — Helyes. Már diktálnám is, tehát: „Sajnos, e téren még nincs minden rendben...” — Bocsánat, egy pillanatra ... Ez az előbbi Majakovszkij-idézet ma már sántít: „Csak meggörnyedt testtel írhat...” — ez derék- és hátfájást okoz, az iskolában megtanítottak minket rá, hogy úgy nem szabad írni... Igen, törődnek velünk, csak hát akadnak egyes munkahelyek, ahol kevésbé... — Hiszen éppen azokról kívánnék értekezni... Tehát diktálhatom? „Sajnos, e téren még nincs minden rendben. A VII. kerületi Tanácsnál például egyes gépírónők arról panaszkodnak, hogy a diktálók olykor észre sem veszik, hogy a gépírónő már fáradt, ő is szeretne legalább néhány percre felkelni a székről. Az is megtörténik náluk, hogy egyes főnökök — nem jól osztva be idejüket — csak néhány perccel öt óra előtt kezdik a diktálást, amely azután igen késő este végződik. Pedig otthon is mennyi munka vár még a gépírónőre! És a kurta-furcsa parancsolgatás olykor, ezt is nehéz zsebre vágni — erről a Statisztikai Hivatal egyes gépírónői panaszkodnak.” — Hát igen, megnyilvánulottott a lebecsülésünk.. .* Higgye el az elvtárs, ezért is nevezik egyesek közülünk inkább adminisztrátornak, mint gépírónőnek magukat ... Mert szégyellik, hogy gépírónak. Pedig ez nem akármilyen szakma. Én is ismerem , a Majakovszkij-verset, hogy is mondja a nevünkben a költő? „Mi, akiknek lelkét szerénység táplálja, épp mi legyünk annyi viccnek bűnbakja és céltáblája?” Hát az én lelkemet nem táplálja szerénység. Én állítom, tudom: fontos hivatást töltünk be. Sajnos, mégis, ma is sok viccnek vagyunk a céltáblái. Javaslom tehát a következő fejezet címének: Nem egyszerűen fizikai munka. . . — Helyes, írhatjuk: „A gépírás nem egyszerűen fizikai munka, sőt, nem is az. Több vezető elmondta: a levélnek, a feljegyzésnek, a jelentésnek lelke van! Egy pillanat alatt felismerhető, hogy a gépírónő csak a betűit látta-e írás közben, vagy a tartalmát is magáévá tette. Ha a gépírónő ismeri az ügyet, a szakmát, amelyben dolgozik, sokat segíthet és segít is a vezetőnek. Fontos tehát, hogy a gépírónő benne éljen a szakmában, az intézmény, a gyár, a vállalat életében, s igyekezzék elsajátítani nemcsak a gépírás magasabb fokát, hanem azt a szakmát is, amelyben működik.” — Igen. Ez szép. De azért vannak még hibák, ö, nem, dehogyis nálunk... de egyes vállalatoknál... így hát lehetne a következő alcím: Vannak még hibák — Egyetértek, írhatjuk? ,átok a bérügyi panasz. Csak kevés helyen veszik figyelembe a gépírónő gépírói és szakmai tudását, többé-kevésbé egyenlősdi van. Ha ezen változtatnának, hozzájárulna ahhoz, hogy több legyen a jó gépírónő, akikben jelenleg hiány van. Viszonylag kevesen mennek erre a pályára, amely valaha — midőn a nők előtt még nem nyílt oly biztató perspektíva a legkülönbözőbb munkaterületeken — sok-sok iskolás lány vágya volt. Jelenleg nagy a fluktuáció is. Sok gépírónő tovább tanul ugyan, de nem azért, hogy nagyobb tudását mint gépírónő gyümölcsöztesse majd, hanem a legtöbbször azért, hogy otthagyja munkakörét. Pedig egy jó gépírónőre — ezt számos vezető elmondta — néha nagyobb szükség van, mint egy közepes vagy gyenge előadóra.” Néhány konkrét példát kellene itt felhozni ... — Vegyünk tehát néhány konkrét példát „A Könnyűipari Minisztériumban és az Országos Tervhivatalban megtörtént, hogy egy-egy újonnan belépő gépírónőt nagyobb fizetéssel vettek fel, mint amennyi a régi, gyakorlottnak volt. A Statisztikai Hivatalban csupán mintegy 100 forint a fizetéskülönbözet, az új és a 10— 15 éves gyakorlatú gépírónők fizetése között. Az SZTK hivatalában a kezdő gépírónő 850—1050 forint fizetést kaphat, de a besorolása nem a tudása szerint történt, hanem aszerint, hogy melyik hely, státus üresedett meg, tehát már az indulás is szerencse dolga. A gyakorlat, a gép- és gyorsírási tudás, a szakma elsajátítása számítson — ez az általános kívánság.” — És arra nem hallott panaszt az elvtárs, hogy ha megüresedik egy titkárnői, előadói hely, megtörténik, hogy oda „kintről” hoznak gépírónőt, aki üstökösként tűnik fel a vállalat egén. — Hogyne. Erre is többen panaszkodtak, írjuk le ezt is alcímbe. Az üstökös Nos, az üstökösnél maradva, be is lehetne fejezni a cikket a Majakovszkij versidézettel: „Hat órás gépelés után csak álmos lehet, nem vidám... s az üstökös, mely az égen száguld, mint kontyos eső, neki nem üstökös régen, hanem csak pontosvessző.” — Ez ellen tiltakozom. Nem vagyunk mi már — ha még vannak is hibák — szürke gépírónők. A versidézet ma már nem aktuális, éppen fordítva áll a dolog: a pontosvesszőről jut eszünkbe az üstökös. Kultúrlények vagyunk, naponként olvasok szépirodalmat, újságot, a szakszervezet éppúgy elküld nyaralni minket, mint a főnököket, gyerekünket is éppúgy gondozza a napközi, munka után, ha álmosak vagyunk is egy kicsit, azért a vidámság jellemez minket. Ma például színházba megyek a férjemmel, csak még kirúzsozom magam... Hogy is mondja a Majakovszkij-vers? „Ha nem rúzsoz, fel se veszik, Ha meg rúzsoz, ki is teszik." Látja, már ez sem igaz. Rúzzsal vettek fel, rúzsozva sem tesznek ki. Rég volt, 35 éve, hogy az a vers született... György István Egy szovjet hadnagy keresi magyarországi megmerítőit Levelet kaptunk Taskentből. A levél írója, Alekszandr Mihajlovics Alagyin — aki a Nagy Honvédő Háború rokkantjaként és nyugdíjasként ma Taskentben él — és 1944 novemberében mint a szovjet hadsereg gárdahadnagya részt vett a magyarországi felszabadító harcokban, azzal a kéréssel fordult a Népszabadság szerkesztőségéhez, segítsünk felderíteni, kik voltak azok a magyar asszonyok, akik annak idején két ízben is segítették megmenteni az életét. Mivel nevüket nem tudja, s a helységek nevét sem ismeri, leírta a körülményeket. Az első eset körülményei röviden a következők: 1944. november 4-én, a késő esti órákban, Budapesttől délnyugatra súlyosan megsebesült. Nem tudott visszavonuló egységével a frontvonal mögé menni, ezért megpróbált menedéket keresni. Arra emlékszik, hogy az egyik község közelében bekúszott egy istállóba. Az istállóban három kecske volt. Már egy ideje ott tartózkodott, amikor az épületből német beszédet hallott, majd az épület padlásáról megszólalt a géppuska. Nemsokára egy magyar nő jelent meg az istállóban. A sebesült vizet kért tőle. Az asszony kisvártatva egy kancsó borral tért vissza. Ugyanez az aszszony másnap estig az istállóban rejtegette, jóllehet az épület más részén náci csapatok tartózkodtak. Az asszony másnap éjjel egy mezei kunyhóhoz vagy ehhez hasonló építményhez kísérte el a szovjet hadnagyot, ahol akkor már 14 sebesült szovjet katona volt. A másik eset a következő: Alagyin hadnagy még aznap éjjel két társával együtt elhatározta: elindul a frontvonal felé. (A többiek sebesülése annyira súlyos volt, hogy nem vállalhatták az utat.) Egy nagyobb helységben egy földbe vájt óvóhelyhez értek. Két magyar nő, anya és lánya, tartózkodott az óvóhelyen. A lány 18—19 éves lehetett. Napokig az óvóhelyen rejtegették a szovjet katonákat. A szovjet hadnagy 1944. november 7-én elvesztette az eszméletét és csak a kecskeméti kórházban tért magához. Kérjük azokat, akik a leírás alapján ráismernek az egyik vagy a másik esetre, vagy bármilyen útbaigazító értesülést tudnak adni, értesítsék szerkesztőségünket. Márciusban kezdődnek az irodalmi színpadok országos bemutatói (Tudósítónktól.) A műkedvelő irodalmi színpadok országos fesztiváljáról sajtótájékoztatót tartott kedd délben Szabó László, a KISZ kb kulturális osztályának vezetője abból az alkalomból, hogy rövidesen megkezdődnek a színpadok országos bemutatói. A mintegy kétszázötven irodalmi színpad kollektívái már megtartották a helyi és körzeti bemutatókat, s szorgalmas munkával készülnek az újabb próbatételre. A csoportok munkássága ez évben a VIT-re való készülődés jegyében folyik. Az irodalmi színpadok országos fesztiválja négy tájegységi előadássorozat keretében zajlik le, amit azután a budapesti bemutató követ. Az első tájegységi szemlére ugyancsak Budapesten kerül sor március 10 és 25 között a csepeli és újpesti ifjúsági házakban és a Józsefvárosi Művelődési Házban. E bemutatókon húsz üzemi és területi irodalmi színpad vesz részt. A tájegységi seregszemlék következő állomásai: Pécs, Kecskemét és Miskolc, ahol május végéig rendezik meg az előadásokat. Az országos bemutatóra júniusban a fővárosban kerül sor az Irodalmi Színpadon és a Jókai Színházban. Megjelent Az agitátor kézikönyve III. kötete A Kossuth Könyvkiadónál megjelent Az agitátor kézikönyve sorozat III. kötete. Ez a kötet a gyarmati rendszer kialakulásával, válságával és felbomlásával foglalkozik. A könyv átfogó képet ad a gyarmati rendszer történetéről, és egyenként is foglalkozik Ázsia, Afrika és Latin-Amerika minden jelentősebb országával.