Népszabadság, 1962. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
1962. november 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Magyar államférfiak táviratai algériai államférfiakhoz őexcellenciája AHMED BEN BELLA az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság miniszterelnöki Algír Nemzeti felszabadító harcok megindulásának nyolcadik évfordulója alkalmából kérem, Miniszterelnök Úr, fogadja az egész magyar nép, a kormány és a magam legőszintébb jókívánságait, örömmel tölt el bennünket a nagy győzelem, amelyet a hős algériai nép a nemzeti függetlenségért vívott áldozatos harcban elért. Szívből kívánok új sikereket az egész algériai népnek a kivívott függetlenség védelmében, a gyarmati elnyomatás súlyos örökségének felszámolásában országuk fejlődésében. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Az algériai nemzeti ünnep alkalmából Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke, táviratban üdvözölte Ferhat Abbaszt, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzetgyűlésének elnökét. Péter János külügyminiszter Mohammed Khemisti külügyminisztert üdvözölte táviratban. Somogyi Miklós, a SZOT elnöke az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének küldött üdvözlő táviratot. (MTI) A KÖZÉLET INEI Dobi István és Kállai Gyula fogadta dr. Abdel Aziz el Szajedot Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szerdán fogadta dr. Abdel Aziz el Szajedot, az Egyesült Arab Köztársaság felsőoktatásügyi miniszterét és a kíséretében levő személyeket. Ugyancsak szerdán fogadta dr. Abdel Aziz el Szajedot Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese. A fogadáson mindkét alkalommal jelen volt Mohammed Ibrahim, az Egyesült Arab Köztársaság magyarországi nagykövete. * Dr. Abdel Aziz el Szajed, az Egyesült Arab Köztársaság felsőoktatásügyi minisztere, szerdán meglátogatta dr. Ortutay Gyulát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorát. Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke ebédet adott a miniszter és kísérete tiszteletére. Rónai Sándor elvtárs látogatása a Fővárosi Autóbusz Üzem Fürst Sándor üzemegységében Rónai Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, szerdán ellátogatott a Fővárosi Autóbusz Üzem Fürst Sándor üzemegységébe. A vendéget Németh József, a XI. kerületi Pártbizottság termelési osztályvezetője, Róka Miklós, a XI. kerületi Pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának instruktora, Cserpán Sándor, az üzemegység párt-végrehajtó bizottságának titkára, Léner Árpád, Bittó Sándor, az Autóbusz Üzemi főmérnöke és főkönyvelője, ezenkívül a központ és az üzemegység több más vezető dolgozója fogadta. Rónai Sándor megtekintette az üzemegység műszaki és forgalmi részlegeit, korszerű karbantartó és javító berendezéseit, a dolgozók szociális és kulturális intézményeit, s hosszasan beszélgetett a munkásokkal és az üzem vezetőivel. leg a párttitkárt keresik. Ha pedig ők éppen nincsenek kéznél, a látogató azzal távozik, hogy „eszerint hiába jöttem, nincs itthon senki”. Mindehhez tán nem is kell kommentár. A szövetkezeti tagok fontosnak tartják, hogy időről időre találkozzanak és szót váltsanak a hozzájuk látogatókkal. Akinek pedig a szövetkezettel van dolga, nem csupán az elnökkel van dolga. A párt — helyesen — növekvő figyelmet szentel a vezetők és a dolgozó emberek viszonyának. Semsei elvtárs, kisújszállási párttitkár elmondotta: nem egy helyi vezetőt kifejezetten azért váltottak le, mert nem volt megfelelő kapcsolata az emberekkel. Persze, ez végső eszköz, s ritkán kerül rá sor, ha a pártszervezetek következetesen igényesek ebben a tekintetben is, és nevelik a helyi vezetőket. Még valamit: ahol gyakran változnak a vezetők, ott nehezen alakul ki jó megértés és termékeny kapcsolat a dolgozó emberek meg a vezetés között. Mohácsi elvtárs, a karcagi Lenin Tsz főagronómusa is ezt fejtegette: náluk tíz agronómus van, s évek óta nincs fluktuáció. Közismert, hogy ebben a szövetkezetben a vezetők és a tagok viszonya igen meghitt, nemkülönben kitűnőek a gazdasági eredmények. Az összefüggés világos. Min alapszik itt a szakvezetők tekintélye? A színvonalas és odaadó munkán! A Lenin Tsz tagsága szívesen tanul, tömegesen jár el a szakvezetők előadásaira. De azt megköveteli, hogy az előadók készüljenek fel, nekik nem lehet rögtönözni, s akármit összehordani. Az igényesség kölcsönös, ezzel tiszteli meg a tagság a vezetőket, s a vezetés a tagságot a munkában! Szilárd alap ez a barátsághoz. Az „elveszett”4 osztályharc. A megyei pártbizottság beszámolója tüzetesen foglalkozott azokkal az elvi-politikai kérdésekkel is, amelyek a taggyűléseken, a városi és járási pártértekezleteken felmerültek. Ezek között választ adott azon keveseknek is, akik majdnem mindennel elégedettek, csak egy okból van hiányérzetük: úgy érzik, „véget ért az osztályharc”. Még néhány éve is népes volt az osztályharc mezeje, most meg mintha kiürült volna a csatatér ... Hol az ellenség? — kérdik harciasan, akik az osztályharcban, amíg az elsősorban adminisztratív korlátozásokat és szikrázó indulatokat jelentett, mindig elemükben voltak. Azt akarják voltaképpen mondani, hogy „nem mondhatunk le az osztályharcról” — s ez rendjén is van! —, de gyakorlatilag ezt vallják: „nem* mondhatunk le az ellenségről”. Az osztályharc s ezen belül az ő derekas helytállásuk eredményeként is megvalósulóban van már társadalmunk szocialista egysége, s jóllehet ez félreismerhetetlen valóság, némelyek mégis hitetlenkedve rázzák a fejüket. Ezért nyugtalankodnak: ha egy elenyésző kisebbség kivételével mindenki a szocializmus gyékényén árul, hová lesz az osztályharc? Helyes és szükséges volt, hogy a megyei pártértekezlet mélyreható választ adjon ezeknek a kétkedőknek: élesen elítélte a szövetkezeti egység megbontóinak hibáját, az olyan észjárást, amely a szövetkezet egyik felét ma is „rongyosbrigádnak”, másik felét „nájlombrigádnak” titulálja, csak hogy legyen hadakozni való. Pedig a szövetkezet egyérdekű, egy célra törő emberek közössége, a hajdani rongyosok és a hajdani módosok a közösben a termelőeszközökhöz való viszonyuk, sorsuk, rangjuk és módjuk szerint együvé kerültek. Nem hadakozhat hát egyik csoport elvtelenül a másik ellen, mert az ilyen harcnak nem győzelem, hanem megfeneklés a vége. Gyűlölködés, gyanakvás, féltékeny kicsinyesség egyként mindenkit visszavet, akár rongyos volt valamikor, akár módos. A küldöttek elmondták: ezekben a dolgokban is haladunk, gyérülnek az olyan esetek, amikor korlátolt szenvedélyek békétlenséget okoznak, formálódik Szolnokban is a parasztság egysége. Mivel a mi alapvető osztályérdekünk a szövetkezetek gyors fejlődése, tág területe van az osztályharcnak: a közös erősítése és védelme! S ebben az építő küzdelemben nagyon elkél a szenvedély, amely szembeszegül mindenfajta maradisággal, restséggel, herdálással, összeférhetetlenséggel. Örök rubrika ? Ha a pártérte------------------------ kezleten elvégzett számadás rubrikáiba tekintünk, szembeötlik, mennyi mindent valóra váltottunk, ami egykét évvel ezelőtt még csupán cél és feladat volt. Erre Szolnok megye életében is rengeteg a bizonyság. Ám az egy kissé meghökkentő, hogy itt is — de persze egyebütt is — bizonyos rubrikákban nem nagy a változás, s a megállapítások, no meg a fogadkozások meglehetősen régóta ismétlődnek. Például: „Még mindig kevés nőt állítottunk funkcióba, vontunk be a társadalmi és pártmunkába.” Vagy: „KISZ-szervezeteink a megye ifjúságának még mindig csupán kétharmadára terjesztették ki befolyásukat.” Aztán: „A pártfegyelmi munkában még mindig nincs kellő fokozatosság, némelykor a párttag legelső büntetése a kizárás, mert előzőleg nem nevelték, nem figyelmeztették.” És még: „A kisipari szövetkezetek szolgáltató tevékenysége neon kielégítő, vezetőik a gazdaságosság örve alatt nagy szériamunkák után futkosnak, s elhanyagolják a lakosság szükségleteinek kielégítését.” Nem folytatom, pedig akadna még néhány, szinte sztereotip megállapítás, néhány megkövesedett rubrika. Ha pedig néhány kérdésben még mindig ott tartunk, ahol a part szakad, ennek nyilván következetlenség az oka, nem teszünk elég erőfeszítést, hogy ezekben is gyorsabban jussunk előre. Az viszont reménykeltő, hogy ezek nem csupán egy „kívülálló” észrevételei: ezeket az örökösnek tetsző rubrikákat felfedezte, és elégedetlenül vette sorra a megyei pártértekezletet. Reménykeltő, hogy erről a pártértekezletről a küldötteik, a párt aktivistái soksok tettrekészséget vittek magukkal. Nem kétséges, hogy ezek a pozitív szándékok a köznapokon új s jobb eredményekért feszülnek. Horváth József 3 A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG PÓTTAGJAI: Dr. Balassa Gyula, dr. Buck Imre, Dobos Sándorné, Farkas Aladár, Katona Imre, Kis Novák József, Kovács Antal, Lengyel Imre, Mándi Árpád, Móró István, Császár László, Csillag László, Csikvári Jenő, Erdős Jánosné, Janka Gyula, Gádói Lajos, Kovács Andor, Sugár György, Szohár Ferenc, Takács Zsuzsa, Seregi László. A revíziós bizottság elnöke ismét Gallai Lajos lett. Az újonnan megválasztott pártbizottság nevében Kiss Dezső mondott köszönetet a bizalomért. A pártértekezlet után ülést tartott a Budapesti Pártbizottság, s megválasztotta a párt-végrehajtóbizottságot és a pártbizottság titkárait A Budapesti Pártbizottság Osztathi Mihály, Radványi Zoltánné, Rajnai Józsefné, Skoda Lajos, dr. Somogyi Endre, Schultheisz László és Zsarnóczai Józsefné, első titkára Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság póttagja, másodtitkára Kiss Dezső lett. Csikesz Józsefnét, Méhes Lajost és Venéczi Jánost a Budapesti Pártbizottság titkáraivá választották. A párt-végrehajtó bizottság tagjai: Gáspár Sándor, Kiss Dezső, Csikesz Józsefné, Venéczi János, Méhes Lajos, Veres József, Keszei Károly, dr. Sós György, Nagy Richárd, Molnár Ernő, Kelen Béla, Sarlós István és György Gyula. A pártbizottság az Esti Hírlap főszerkesztőjévé Kelen Bélát váválasztotta. A BUDAPESTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁG TAGJAI: Véget ért a budapesti pártértekezlet Kétnapos tanácskozás után, szerda este befejeződött a budapesti kommunisták küldötteinek értekezlete. A szerdai tanácskozáson is részt vett és felszólalt Kádár János, a Központi Bizottság első titkára, s időszerű kül-, valamint belpolitikaikérdésekről beszélt Az MSZMP Budapesti Bizottsága és a revíziós bizottság referátumai feletti vitában ,a tanácskozás első napján felszólalt Sarlós István, a VI. kerületi Pártbizottság titkára, Oravecz Béla, a Csepel Vas- és Fémművek szocialista brigádvezetője, Nagy Richárd, a KISZ budapesti bizottságának első titkára, Gál Lászlóné, a Budapesti Konzervgyár párttitkára, Lakner Gyula, a XVIII. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Varga Lajosné, a Magyar Posztógyár szakszervezeti bizottságának titkára, Pál Lénárd, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatóhelyettese, Papp Dénesné, a Szemere utcai Általános Iskola igazgatója, Varga Péter, a XV. kerületi Pártbizottság titkára, Pesti Ernő, a IV. kerületi párt-végrehajtó bizottság tagja, dr. Benedikt Ottó akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, Elek György, a Ferencvárosi pályaudvar pártszervezetének titkára, dr. Szigeti József, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatója, Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Kazimir Károly, a Jókai Színház főrendezője, Bodonyi Pálné, a Budapesti Nőtanács titkára és Egresi Károly, a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységének párttitkára. A szerdai tanácskozáson elsőnek Keszei Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, majd pedig Füzesi Lajosné, a VII. kerületi Gyermekruhaüzem párttitkára szólalt fel. Döbrentei Károly a mandátumvizsgáló bizottság jelentését terjesztette elő, azután folytatódott a vita a két beszámoló felett. Felszólalt Papp György, a Klement Gottwald Villamossági Gyár igazgatója, Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke, Dapsi Károly, a Ganz-MÁVAG Mozdony- és Gépgyár pártbizottságának titkára. Ezután az elnöklő Csikesz Józsefné bezárta a vitát, majd Kiss Dezső, a pártbizottság első titkára válaszolt a felszólalásokra. A pártértekezlet egyhangúlag elfogadta a Budapesti Pártbizottság beszámolóját, Kiss Dezső válaszát, a revíziós bizottság referátumát, elfogadta a kétnapos vitában elhangzottak alapján kiegészített határozati javaslatot, majd pedig megadta a felmentést a Bu Gáspár Sándor, Bácsik Irén, dr. Bakáts Tibor, Bakó Ágnes, Bodonyi Pálné, Bugár Jánosné, Csabán Györgyné, Csató László, dr. Csendes Károly, Csikesz Józsefné, Diósi Imre, Dóra János, Garai Gábor, György Gyula, dr. Haász Árpád, dr. Hardy Gyula, Hantos János, Jánki Kálmán, Kazimir Károly, Kanczler Gyula, Kelen Béla, Keszei Károly, Kiss Dezső, Kónyi Gyula, Kristóf István, dr. Maros Józsefné, dr. Mesterházi Lajos, Mező Imréné, Méhes Budapesti Pártbizottságnak és a revíziós bizottságnak. A budapesti pártértekezlet utolsó napirendi pontjaként a főváros kommunistáinak küldöttei megválasztották a Budapesti Pártbizottság 53 tagját, 17 póttagját, a revíziós bizottság 11 tagját, valamint a VIII. pártkongresszus 189 szavazati jogú, és 12 tanácskozási jogú budapesti küldöttét. Jós, Mód Péter, Molnár Ernő, Molnár János, Molnár László, Nagy Richárd, Oravecz Béla, dr. Perényi Imre, dr. Pál Lénárd, dr. Pongrácz Kálmán, Révész Ferenc, Ruzsbatzky László, Sarlós István, dr. Sós György, Schumer János, dr. Szabó Mihályné, Szabó Piroska, Szatmári István, Szalay Gyula, Szegedi Andor, Tóth Lajos, Varró György, Vágvölgyi Tibor, Venéczi János és Veres József. A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG TAGJAI: Szinkronban épül Százhalombattán a kőolaj finomító és az erőmű A százhalombattai Duna-parton a hőerőmű 200 méteresre tervezett kéményéből már 150 méter magasodik, és messziről mutatja az utat. A csúszózsaluzással épülő óriás építmény az év végére eléri a végleges magasságot. A napokban megkezdték belső burkolását saválló téglával. A burkolással is el akarnak készülni az év végére. Két hónappal az év vége előtt, az építkezés készültségi foka azt mutatja, hogy sikerül jövő nyárra, egy hónappal a terv szerinti határidő előtt, megteremteni a lehetőséget az első gépegység üzempróbájához. Néhány kilométerrel odébb, a Dunai Kőolajipari Vállalat nagy kiterjedésű területén, az erőművel összhangban épül a Százhalombattai Kőolajfinomító. Az év közepén nem volt még meg ez az összhang, mert az erőműbe olajat szállító berendezések építésének megkezdését későbbre tervezték. Azóta előbbre hozták ezt a munkát. A nyáron lerakták a négy kilométeres fűtőolaj-távvezeték betonkockáit, amelyeken az erőműnek olajat szállító távvezetéki csövek nyugszanak majd. November elején hozzáfognak a csövek elhelyezéséhez, összehegesztéséhez. Mire az erőműnek a jövő nyáron az első gépegység próbáihoz szüksége lesz az olajra, a távvezeték üzemképes állapotba kerül. Akkorára elkészül két 2000 köbméteres fűtőolajtartály is — földmunkái most folynak —, amelyekből az egyelőre vasúton ideérkezett olajat az erőműbe továbbítják. A finomító építése ezzel viszonylagosan utolérte az erőműét. A két hatalmas létesítmény ettől kezdve most már szinkronban épül tovább. A hatalmas tartálytelep hat 5000 köbméteres tartályát is alapozzák. Két alap már elkészült, a többi az év végére lesz készen. A másik nagy előrehaladást a vasútépítők érték el. Az olajfinomító tizenkét vágányúra tervezett teher- és személypályaudvarának két vágányát már megépítették. Márciusra elkészül az egy kilométer hosszú pályaudvar, és a tavasszal már vasúton érkezik az anyag az olajfinomító építéséhez. (MTI)