Népszabadság, 1962. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I * Ara 60 (illír NÉPSZABADSÁG 1962. december 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 281. szám Tanulmányozzuk, ismertessük A VIII. kongresszus befejezése óta egy hét munkás hétköznapjai teltek már el. Szerte az országban sok pártszervezetben tartottak már beszámolót megbízóiknak a kongresszusról visszatért küldöttek. S most, amikor a referátumok és a határozat útmutatásai egyre erőteljesebben kezdenek felszívódni az emberek tudatában, százezreket foglalkoztat, hogyan termékenyítsék meg munkájukat minél hatásosabban mindazzal, amit a kongresszus adott? Hogyan fordíthatnánk az útmutatásokat gyakorlati cselekvéssé, hogy meggyorsíthassuk szocialista építőmunkánkat? Igaz persze, és teljesen megfelel a tényeknek, hogy a kongresszus a folytonosságot és a szilárdságot demonstrálta a párt politikájában, hogy nem jellemezték látványos fordulatok, hogy azt hirdette: az eddigi politikát kell folytatni és fejleszteni, még következetesebben, mint eddig, de lényegében ugyanazt a politikát Elveink — a marxizmus—leninizmus falaktól és torzításoktól megtisztított elvei — kiállták a gyakorlat többszörös próbáját és semmi okunk rajtuk változtatni. De összetévesztené a politika irányvonalából következő stabilitást a megmerevedettséggel, aki nem látná meg, hogy mennyi új elvi kérdés került napirendre ezen a kongresszuson: új kérdések, amelyeket nem a politika fő vonalának változása, hanem az élet változásai vetettek fel, változások, amelyeket éppen az eddigi következetes politika révén értünk el. A kongresszus az elvi, elméleti tételeket új vonásokkal gazdagította, azokat az új társadalmi fejlődéshez alkalmazta és munkánk új szakasza, a szocializmus teljes felépítése időszakának körülményei és szükségletei szerint összegezte. A kongresszus ama tényből indult ki, hogy leraktuk a szocializmus alapjait és beléptünk a szocializmus teljes felépítésének korszakába. Az új korszak körülményeinek megfelelően, a gyakorlat szigorú vizsgáján ellenőrizve tisztázott olyan sarkalatos elméleti kérdéseket, mint a proletárdiktatúra és az egyetemes állam, vagy az osztályharc és az osztályszövetség problémája , hogy a legfontosabbak közül is csak kettőt említsünk. A VII. és a VIII. kongresszus között ment végbe a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A marxista-leninista elvek szerint végrehajtott átszervezés időszakában az élet igazolta a politikai és gazdasági tényezők kölcsönhatásának elvét, valamint az egységes paraszti osztály kialakításának feltételeit és szükségességét. E tételeket is ebben a formában a kongresszus csak most, a már befejezett átszervezés gyakorlati tapasztalatai alapján összegezhette. Pártunk politikájának egyik fontos jellemzője a szocialista nemzeti egység politikája. Senkit sem kell ma már országunkban meggyőzni arról, hogy ez az a politika, amelynek alapján egyesíteni kell és lehet mindenkit, aki kész dolgozni népünk jövője, a szocializmus, a béke érdekében. Mégis (melyikünknek ne lennének ilyen tapasztalatai?) még a párttagság körében is akad e kérdésben félreértés, meg nem értés. Ha türelmesen és következetesen tudatosítjuk azt a már nyilvánvaló tényt, hogy a létrejött egységes gazdasági alap döntő feltétele a kialakuló szocialista nemzeti egységnek, ez előbb-utóbb bizonyára meggyőzi a most még kétkedőket is. A kongresszus, igaz, az eddigi úton tovább jelölte meg a haladás irányát. Azonban a már megkezdett út új szakaszán kevesebb zökkenővel, céltudatosabban, gyorsabban csak úgy haladhatunk előre, ha elmélyülten tanulmányozzuk, az adott munkaterületekre alaposan feldolgozzuk és megértetjük az elvi útmutatásokat éppen azokkal az új vonásokkal gazdagabban, amelyekkel a kongresszus az elmúlt évek munkája közben szerzett jó tapasztalatokkal kiegészítve, azokat most egybefoglalta. A gondolatokban gazdag, terjedelmes referátumok és hozzászólások „azon frissiben” még alapos, részletes elolvasásra sem adtak lehetőséget, különösen nem a szocialista építéssel szoros összefüggésben tárgyalt elvi, elméleti kérdések elmélyült tanulmányozására. Most, amikor ki-ki számot vet a saját munkaterületén adódó tennivalókkal, az újbóli, figyelmes olvasás a praktikus feladatok mellett az elvi összefüggések megfigyelésére is alkalmat ad. S bizonyára sok kérdésre várnak részletes magyarázatot. A kongresszus sok fontos elvi kérdésben világos, mindenki számára érthető útmutatást adott. Ismételten megmagyarázta a többi között a szocialista társadalom teljes felépítéséről, az egységes paraszti osztály kifejlődéséről, vagy az osztályszövetségről összegezett tételeket, tisztázta a szocialista nemzeti egység elvét, és sorolhatnánk tovább az elvi igazságokat, amelyek éppen azért vonzók, rokonszenvesek, mert mélységes történelmi realitást, társadalmi szükségszerűséget tükröznek, az emberek akaratát és kívánságát fejezik ki. Vagy ha az elmélet nyelvén akarjuk ugyanezt megfogalmazni, mert ezeket az elveket a kongresszus szocialista építőmunkánk és társadalmi fejlődésünk valamennyi jelenségének marxista elemzése alapján összegezte és vont le belőlük általános következtetéseket. A kongresszusnak ez az elemző módszere szolgáljon példaként a tanulságok feldolgozásában is. A beszámolókban és a hozzászólásokban sok munkastílusbeli, gyakorlati kérdésről esett szó. Munkáról, vezetésről, szervezésről és a napi munka ezernyi más gondjáról hangzottak el pozitív vagy negatív értelemben konkrét példák, megtörtént esetek. Az egy megyéből, egy munkahelyről való küldöttek tekintete ilyenkor gyakran találkozott össze egyetértően, bizony a mese egy kicsit rólunk is szól. Biztosan nagyon hasznos lesz, ha most, a kongresszus útmutatásai fényénél alaposan megvizsgálják az otthoni hasonló jelenségeket, azokat gondos elemzésnek vetik alá és általános következtetéseket vonnak le. A kongresszus anyagainak a pártoktatásban való feldolgozására bizonyára minden pártszervezet kidolgozza majd a sajátosságainak legjobban megfelelő részletes oktatási tervet, és munkához lát. A tanulmányozással és az ismertetéssel nem szükséges várni. Hiszen a napi munka egy percig sem szünetel. Miért hagynánk tehát egy percig is parlagon azt a lendítőerőt, amit a kongresszus útmutatásai magukba sűrítenek? Fábián Ferenc Mikojan hosszabb megbeszélést folytatott Kennedyvel Mindkét fél fenntartotta korábbi álláspontját a kubai kérdés rendezéséről Folytatódnak a New York-i szovjet-amerikai tárgyalások Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese csütörtökön, magyar idő szerint az éjszakai órákban, három óra húsz percet tanácskozott Kennedy elnökkel a Fehér Házban, a a kubai kérdésről. Mikojan és Kennedy tanácskozásán amerikai részről részt vett Bush külügyminiszter és Thompson, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete. Szovjet részről jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, valamint Bubonov, a nagykövetség egyik képviselője. A Reuter hírügynökség megállapítja, hogy ez volt a leghosszabb tanácskozások egyike, amelyet Kennedy elnök valaha is a szovjet kormány képviselőivel folytatott. A Kennedyvel folytatott megbeszélés után Mikojan tudósítóknak kijelentette: „Az elnökkel kicseréltük nézeteinket a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről, főként Kubáról. A tárgyalások eredményeképpen megállapodtunk abban, hogy utasítjuk New York-i képviselőinket, folytassák a tárgyalásokat a kubai kérdés végleges megoldásáért.’’ Ezeket a tanácskozásokat szovjet részről továbbra is Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese, amerikai részről pedig McCloy, Kennedy különmegbízottja vezeti. A Fehér Ház közleményt adott ki, amely hangoztatja, hogy a tárgyalások őszinte és tárgyilagos légkörben folytak le. A Fehér Ház által kiadott közlemény szerint szóba kerültek más nemzetközi kérdések is, így a leszerelés, az atomfegyver-kísérletek megszüntetése és Laosz problémája, ezeket a kérdéseket azonban csak „érintették”, részleteiben nem tárgyalták meg. A Fehér Ház nyomatékosan aláhúzta, hogy a berlini kérdésről Mikojan és Kennedy megbeszélésein egyáltalán nem esett szó. Az MTI tudósítója közli, hogy az elnök és Mikojan megbeszélé-én mindkét fél fenntartotta korábbi álláspontját a kubai kérdésben. Az Egyesült Államok álláspontja az, hogy Kuba engedje meg a helyszíni ellenőrzést, az Egyesült Államok kormánya csak ekkor tehet olyan hivatalos nyilatkozatot, hogy nem támadja meg Kubát. A Szovjetunió álláspontját a múlt héten benyújtott szovjet—kubai közös memorandum tartalmazza. Ennek értelmében az ellenőrzésnek nemcsak Kubára kell kiterjednie, hanem mindazokra a területekre — beleértve az Egyesült Államok területét is —, ahonnan támadást készíthetnek elő Kuba elen. A Szovjetunió továbbra is követeli a Kennedy elnök levelében megígért nyilatkozatot arról, hogy az Egyesült Államok nem támadja meg Kubát. A megbeszélésen egyik fél sem változtatta meg álláspontját, azonban mindkettő úgy jellemezte a tárgyalásokat, hogy azok őszinték és tárgyilagosak voltak. Mikojant a Kennedy elnöknél tett látogatása előtt Thompson volt moszkvai nagykövet látta vendégül ebédre. Mikojan és Kennedy a Fehér Házban való tanácskozásuk során. A Biztonsági Tanács javasolta U Thant főtitkári kinevezését mandátumával kapcsolatos kérdéseket. Mint ismeretes, U Thant mandátuma 1963. április 10-én lejár. A zárt ajtók mögött megtartott ülésen Mahmud Riad, az EAK képviselője elnökölt. A Biztonsági Tanács egyhangúlag javasolta, hogy 1961. november 3-áig visszamenő hatállyal, ötévi mandátummal nevezzék ki főtitkárrá U Thant ügyvezető főtitkárt. A zárt ajtók mögött tartott háromnegyed órás ülésen a Biztonsági Tanács hat nem állandó tagja — Chile, Ghána, Írország, Románia, az EAK és Venezuela — közösen nyújtotta be az U Thant kinevezését indítványozó javaslatot. Az egyhangú határozatot Kiszeljov, a politikai és biztonsági tanácsi ügyekkel foglalkozó főtitkárhelyettes közölte Sir Zafrullah Khannal, a közgyűlés elnökével. A közgyűlés — amelynek a Biztonsági Tanács javaslatát jóvá kell hagynia — péntek délután — magyar idő szerint 21.00 órakor — ült össze. Az ülésről lapzártáig nem érkezett jelentés. A Biztonsági Tanács péntek délelőtt összeült, hogy megvitassa az U Thant ügyvezető főtitkár Strauss megbukott Bonn, november 30. (MTI) A Strauss vezette Keresztényszociális Unió (CSU) elnöksége pénteken Münchenben zárt ajtók mögött négy órán át tanácskozott. Mint az ülés után közölték, Strauss kijelentette, kész lemondani arról, hogy tagja legyen Adenauer újjáalakítandó kormányának. Strauss visszavonulási készségének bejelentését rendkívül feszült hangulatban folytatott tanácskozások sorozata előzte meg Bonnban. Nyugatnémet kommentátorok csütörtök este még azt hangoztatták, hogy „Strauss, úgy látszik, magával akarja rántani Adenauert is távozásának érvényébe". Strauss ugyanis azt követelte, hogy Adenauer vállalja magára a teljes felelősséget a Spiegel-ügyben, a kancellár pedig erre nem volt hajlandó. Végül is a CDU-CSU-frakció vezetőségének több órás izgatott tanácskozása után kompromisszumos megállapodás született és kiadtak egy nyilatkozatot, amely bizonyos mértékig mentegetni igyekszik Strausst. A nyilatkozat azt hangoztatja, hogy a hadügyminiszter és munkatársai „megítélésük szerint kötelességüknek megfelelően jártak el”. „Ha közben hibák és félreértések történtek, azt a hadügyminiszter sajnálja” — hangoztatja a nyilatkozat. Ez a különös nyilatkozat csupán a felelősség elkenésére irányul azzal a céllal, hogy biztosítsa Strauss számára a „tekintélyveszteség nélküli” visszavonulást, és Adenauer végre szabad kezet kapjon az új kormány megalakítására. Strauss lemondása azonban még korántsem jelenti azt, hogy most már végképp letűnik a politikai színtérről. Ellenkezőleg: Strauss mint a CSU elnöke továbbra is nagy szerepet fog játszani a bonni politikában.