Népszabadság, 1964. november (22. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-25 / 276. szám

s N­I­­P­S­Z­A­B­A­D­S­A­G 101­4. november 25. szerda Tízezer előadás, irodalmi színpad, nyári egyetem A TIT Borsod megyei szervezetének idei programjáról, terveiről Mi jellemzi az idei ismeretter­jesztési évadot, milyen tervek és célok megvalósítására, új formák és módszerek kialakítására törek­szenek Borsod megyében? — Ezekről a kérdésekről beszélget­tünk Szmola Imre elvtárssal, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szerveze­tének titkárával és Zámborszky József szervező titkárral. Mint elmondották, az ismeret­­terjesztő munkában két fő célt igyekeznek elérni. Az egyik: az általános műveltség és a szakmai ismeretek bővítésével minél job­ban és alaposabban segíteni az iparban és a mezőgazdaságban fo­lyó termelést; a másik: minél eredményesebben hozzájárulni ál­talános kulturális céljaink meg­valósításához. Mindkettőhöz ál­landóan keresni kell az ismeretterjesztő propaganda korszerű formáit, módszereit, és természetesen e formákat és módszereket az álta­lános feladatokon túl azokhoz a sajátos problémákhoz kell alkal­mazni, amelyeket Borsod megyé­ben vet fel az élet. Az iparban ez például azt jelenti, hogy a kü­lönböző előadássorozatok prog­ramjának, tematikájának közép­pontjában a bányászat, a kohá­szat, a gépipar és a vegyipar problémái állnak, hiszen ezek az iparágak teszik ki Borsod megye iparának túlnyomó részét. A me­zőgazdaságban az általános fel­adatok mellett ilyen borsodi spe­cialitás a lejtős területek műve­lésének sok gondja-problémája. A korszerű ismeretterjesztés egyik legjobban bevált és közked­velt formája továbbra is a mun­kásakadémia. Az új évadban ed­dig 74 tagozaton tanulnak, ez azonban korántsem végleges szám, mert az újabb tagozatok szervezése még jó ideig eltart. Ez az ismeretterjesztési forma rend­kívül rugalmas, szükség és igé­nyek szerint újabb és újabb té­mák kaphatnak benne helyet, így például az idén először indul egy tíz előadásból álló munkalélekta­ni tagozat is, egyelőre csak a Le­nin Kohászati Művekben. Ott ugyanis már jó ideje sikeresen működik egy munkapszichológiai laboratórium. Ennek a tapasztala­taira épül most a műszaki veze­tők számára szervezett új akadé­miai tagozat. Ezzel párhuzamosan bontakozik ki az az egészséges fo­lyamat is, amelynek lényege a ko­rábbi túlságosan heterogén, sokfé­le és nem is mindig a tárgykör­höz tartozó témákkal foglalkozó tagozatok helyett homogénebb, vagyis „tiszta sorozatok” szerve­zése, amelyek valóban alkalma­sak egy-egy szakmában a szakmai műveltség korszerű szinten való tartására. A Borsodi Szénbányá­szati Trö­sztnél 18 tagozatot in­dítottak eddig. Külön probléma a munkásakadémiák szervezése szempontjából a vegyipar. Ide — mint elmondták az elvtársaik — még nem tudott „betörni” a TIT. Ennek azonban igen kézenfekvő okai vannak. Nevezetesen az, hogy ebben az iparágban, éppen gyors fejlődésével és korszerűsé­gével összefüggésben, sokkal na­gyobb az általános és középisko­lát végző munkások aránya, mint bármely más iparágban. Termé­szetszerű, hogy ilyen körülmények között kevesebb lehetőség adódik különböző előadássorozatok szer­vezésére. Éppen ezért helyes a borsodi elvtársak törekvése: nem sorozatokat, hanem jól megvá­lasztott témákból egyedi előadáso­kat kell tartani. Az üzemekben való ismeretterjesztésse­l kapcsolatos problémák és továb­bi igények megbeszélésére igen hasznosnak bizonyult az a tanács­kozás, amelyet a TIT Borsod me­gyei vezetői kezdeményeztek. Az értekezleten részt vettek az üzemi, területi kultúrfelelősök és termé­szetesen a TIT-szakosztályok ve­zetői. Itt tették szóvá — bár nem először — a többi között azt is, hogy érdemes volna megfontolni az üzemekben — legalábbis a leg­­nagyobakban — létrehozandó TIT-csoportok ügyét. Az ismeret­­terjesztő munka örvendetes szé­lesedésével ugyanis ma már mind több üzemi műszaki és kiveszi a részét a különböző előadások megtartásából. Felvetődött azon­ban, hogy ezek az előadások nem mindig eléggé közérthetőek. En­nek pedig többnyire az az oka, hogy az előadó nem rendelkezik semmiféle módszerbeli­ pedagó­giai ismeretekkel, amit a TIT-elő­­adók viszont rendszeresen meg­kapnak. Az üzemi műszakiak többsége azonban nem tagja a TIT-nek, s így nem is vesz részt a TIT-előadók számára időnként tartott módszertani megbeszélése­ken. Az üzemi TIT-csoportok lét­rehozásával megoldódnék ez a probléma, sőt még tovább lehet­ne serkenteni azt a nagyon egész­séges törekvést, hogy minél több műszaki kapcsolódjék be ily mó­don közvetlenül is a népművelési feladatok végzésébe. Nem szólva arról, hogy az üzemi TIT-csopor­tok létrehozásával még könnyebb lenne egy-egy gyárban csakugyan az ott helyben jelentkező kérdé­sekhez igazítani a munkásakadé­miák vagy egyéb előadások tema­tikáját. Az üzemi ismeretterjesztés ér­dekes színfoltja, az idén először a vállalati vezetők, a műszakiak és a közgazdasági munkakörökben dolgozók számára szervezett há­rom tagozattal megindított, közgazdasági sza­badegyetem, amelyen mintegy kétszázan vesz­nek részt. A tanfolyam létesítését alapos felmérő- és szervező mun­ka előzte meg. A TIT mintegy 80 vállalattól kérte be az említett munkakörökben dolgozók nevét, majd valamennyiüket — mintegy 1500 dolgozót — levélben keres­ték meg. Arra kértek választ, hogy a meginduló három tagozat — a munkaerő-gazdálkodásról, a gyártmány, és gyártásfejlesztés közgazdasági összefüggéseiről és a gazdaságosságról a­ közül ki, melyikre kíván beiratkozni. A közgazdasági szabadegyetem elő­adásait egyébként többségében Budapestről meghívott előadók tartják. Érdekes változás történik ez év­től kezdve a mezőgazdasági isme­retterjesztésben is. Eddig is rop­pant népszerűek voltak a három­éves tsz-akadémiák. Olyannyira, hogy Tiszakarádon például — de ez korántsem az egyetlen eset — olyan kedvet teremtett a tanulás­hoz, aminek eredménye az idén kihelyezett mezőgazdasági techni­kumi osztály megnyitása lett. Az FM és a TIT országos központ­jának kezdeményezésére most a hagyományos tsz-akadémiák mel­lett újfajta akadémia jellegű, de egészen más tananyaggal induló képzésre is lehetőséget kapnak a tsz-tagok. Az új tsz-akadémia „természettudományi és műszaki tagozatának” célja bizonyos tár­sadalomtudományi, matematikai, fizikai, kémiai, biológiai, egész­ségügyi és műszaki ismeretekkel egy év alatt megalapozni a me­zőgazdasági szakmunkásképzést. Az új ismeretterjesztési forma hallgatóinak beszámolási kötele­zettségük is lesz. Borsod megyé­ben előreláthatólag 20 helyen in­dul meg rövidesen az új tsz-aka­démia. Emellett az igényeknek megfelelően tovább bővül a ha­gyományos akadémia. Göncön például, ahol a baracktermesztés a „sláger”, mintegy negyvenen kérték a TIT-et: indítsanak elő­adássorozatot a nagyüzemi ba­racktermesztésről. Gyakori ta­pasztalat azonban, főleg a közsé­gekben, hogy a különböző előadá­sokat igénylők, kellő tájékozottság hiánya, részben pedig ötletsze­génység miatt, maguk sem tudják pontosan megfogalmazni, milyen témákról is szeretnének bővebben hallani. A TIT agrárszakosztálya éppen ezért a megye kiváló ag­rárszakembereiből álló szerkesztő bizottság életre hívását határozta el, amely a megye sajátos agrár­­problémáit figyelembe véve aján­ló tématervet dolgoz ki. Ez majd megkönnyíti előadók és rendezők számára egyaránt annak eldönté­sét, hol és miről lesz célszerű előadást tartani, sőt megtalálják ebben a tématervben azt is, hogy melyik témához hol és milyen szakirodalmat, szemléltetőesz­közt— például filmet — találhat­nak. A szerkesztő bizottság egyéb­ként már megkezdte a munká­ját. Két kérdésről érdemes még rö­viden szólni a TIT Borsod megyei szervezetének gazdag programjá­ból. Az egyik az irodalmi szakosztály kezdeményezésére létrejött iro­dalmi felolvasó színpad, amelynek keretében az évad folyamán ösz­­szesen nyolc előadást tartanak hivatásos színészek közreműködé­sével. Ezek között öt dráma be­mutatója szerepel, továbbá három önálló irodalmi est. Az első be­mutatót, Szophoklész Oidipus ki­rályát, már meg is tartották a miskolci Nemzeti Színház Kama­raszínházában a telt ház mellett. Az irodalmi színpad tervezett nyolc előadásra összesen 240 bér­letet adtak ki; ennyi a kamara­­színház befogadóképessége. A másik — egyelőre még csak terv formájában létező — kezde­ményezés a miskolci nyári egye­tem életre hívása 1965-től. A két­heti időtartamra szóló programot már kidolgozták. Rendkívül von­zó, valóban nyáriasan könnyed, megfelelően a „szórakoztatva ta­nítás” elvének, amelyben azért benne van nagyjából mindaz, amit ilyen rövid idő alatt orszá­gunk e szép tájáról megtudni ér­demes és lehetséges. A nyári egyetem részvevői között minde­nekelőtt a környező szocialista or­szágokból, ezenkívül Ausztriából és Finnországból érkező vendé­gekre számítanak, de természete­sen hazai látogatókra is. A rész­vétel költsége mintegy 1300 forint körüli lesz. Mindezt és még sok minden mást, amiről egyetlen cikk kere­tében természetesen nem lehet számot adni, a rendkívül csekély létszámú megyei apparátus mel­lett főként a tizenöt szakosztály tagjai végzik. Évenként mintegy tízezer előadást­­ ezer, ezeröt­száz TIT-előadó tart. Különösen nehéz a helyzet a járásokban, ahol a TIT-nek egyetlen függet­lenített embere sincs, hozzászá­mítva azt is, hogy Borsodban igen nagyok a járások, csupán az encsi járásban több mint 80 köz­ség van! Tekintettel arra, hogy a népművelési és ismeretterjesztési munka mind nagyobb része hárul éppen a járásokra, érdemes volna megfontolni, nem lehetne-e vál­toztatni e helyzeten, legalábbis a legnagyobb járásokban. Terényi Éva Meghalt Mányai Lajos Mányai Lajos, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Nemzeti Színház tagja kedd reggel, 52 éves korában hirtelen el­hunyt. Mányai Lajost a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. Mányai Lajos haláláról a Nemzeti Színház igazgatósága és tár­sulata gyászjelentést adott ki. It . k Öt kiváló színész halt meg. Nem­csak színháza, barátai és közönsé­ge gyászolják, hanem milliókat rendít meg a halálhír. Mányai Lajos a televíziónak, a filmnek, a szinkronnak is feledhetetlen mű­vésze volt. A felszabadulás előtt vidéken játszott, Kaposvárott, Pozsonyban, Debrecenben, Nagyváradon. Már fiatalon kapcsolatba került a munkásmozgalommal. S ahogy vi­déken szokás volt, a jó színészre mindenféle szerepet rábíztak: ját­szott bankárt, katonát, parasztot, római pápát. Budapesten először — 1917-ben — a Szentivánéji álom Thisbéjét alakította a Nem­zeti Színházban, s ettől kezdve a főváros színpadainak ismert és kedvelt művésze lett. Velencei dózse az Othellóban, Rudolf csá­szár Az ember tragédiájában, Sir Crosst a Warrenné mesterségében, Maculano a Galileiben, a Lyuk az életrajzon Szabó igazgatója, Lord Hastings a III. Richárdban, Bie­­dermann Max Frisch komédiájá­ban... Most a polgármester lett volna egy francia vígjátékban (Jamiaque, Tengeri malacok), amelyet a napokban kezdtek el próbálni a Nemzeti Színházban. Azok közé a színészek közé tarto­zott, akik mindent tudnak. Drá­mát, komédiát, kabarét, főszerepet és egyperces jelenetet. Egy időben „beskatulyázták”. Panaszkodott emiatt. Nyolc-tíz éve gonosz és számító tőkéseket játszott, kövér bankelnököket. Se­matikus színművek gyenge szere­peiben sem tudott unalmas lenni. Művészetének önsúlya áttörte a skatulyák falát, s minden lett, ami színpadon művész lehet. A legutóbbi esztendőkben a ma­gyar színművészet egyik kiemel­kedő alakjává vált, emlékezetes minden fellépése. Lendületes és izgatott színészember volt, feled­hetetlen típusokat ábrázolt a szín­padon, a filmen, a képernyőn. Szatirikus szerepekben különösen rendkívülit alkotott. Volt egy mo­solya: gúnyos-görcsös, tétován kínlódó, ellenállhatatlan. Figurái­nak bőre alá tudott bújni, tetten érte őket meghitt pillanatokban, gonosz perceikben, s kiterítette a színpadra, irgalmatlanul, őszintén, mégis mélységes szeretettel s em­berséggel. Sokszínű, eredeti mű­vészegyéniség fémjelezte minden alakítását. Sok nagy szerep várt volna még rá, vakon sújtott a halál. De élet­műve gazdag, szép és egész; sok­sok alakítását megőrzi a film­szalag és a hangszalag, színpadi szerepeit pedig a nézők százezrei­nek emlékezete, akiket fájdalma­san rövid élete során művészeté­nek kincseivel megajándékozott. Elkészült A magyar irodalom történetének első kötete Sajtótájékoztató az Akadémia tudósklubjában Az Akadémiai Kiadó gondozá­sában elhagyta a sajtót A ma­gyar irodalom története című hat kötetre tervezett nagyszabású, tu­dományos összefoglaló munka el­ső kötete. Ebből az alkalomból a Magyar Tudományos Akadémia tudósklubjában saj­tóértekezleten ismertették a jelentős tudomá­nyos vállalkozás méreteit és je­lentőségét. Tamás Lajos akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osz­tályának titkára bevezető szavai­ban rámutatott, hogy a nyelvtu­domány magyar értelmező szótá­ra után most az irodalomtudo­mány jelentkezik ilyen összefog­laló művel. Ezután Klaniczay Tibor, az iro­dalomtudományok doktora, a most megjelent kötet szerkesztő­je ismertette a művet. Elmondta, hogy­ a hasonló irodalmi vállal­kozásoktól eltérően, az első kötet megjelenését gyors egymásután­ban követik majd a többiek, minthogy a teljes hat kötet kéz­iratai már elkészültek, több kö­tetet már ki is szedtek. Decem­ber végére várható a második kö­tet megjelenése, és a jövő év ta­vaszára, felszabadulásunk 20. év­fordulójára, mind a hat kötet a könyvesboltokba kerülhet. A magyar irodalom története az első nagyszabású, teljességre törekvő, tudományos színvonalú magyar irodalomtörténeti szin­tézis. Szorosan vett munkálatai 1962-ben kezdődtek, és rövid idő alatt befejeződtek. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy a marxis­ta irodalomtudomány az elmúlt másfél évtizedben nagyarányú kutatómunkával feltárta és fel­dolgozta a magyar irodalomtör­ténet „fehér foltjait”, köztük a középkori lovagi epikát, a XVIII. századi irodalomnak a Rákóczi­kor és a felvilágosodás közti sza­kaszát, a XIX. század utolsó év­tizedei irodalmának történetét, a magyar szocialista irodalom kez­deti szakaszát, és a két világhá­ború közötti irodalom történetét A hat köteten 55 szerző dolgo­zott A mű első kiadása 20 000 példányban hagyja el a sajtót Sokan látogatják a műegyetemi könyvtárat A Budapesti Műszatoi Egyetem központi könyvtára az idén érte el először az évi tízezres beirat­kozott olvasói létszámot. Kedd délután kedves házi ünnepség ke­retében köszöntötték a könyvtár tízezredik olvasójaként beiratko­zott Patzauer Győzőt, az Egyesült Izzó elektrokémiai laboratóriu­mának vezetőjét, több elektroké­miai vonatkozású szabadalom tu­lajdonosát. A műegyetemi könyv­tár tízezredik olvasóját könyvek­kel ajándékozta meg. Karácsonyi vendégeskedéshez: szoboszlai tálcaasztalt! Szétszedhető, használható zsúrkocsinak, virágállványnak, dohányzóasztalnak. Fogyasztói ára: 120,5 Ft. Kapható a bútorüzletekben.

Next