Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-19 / 91. szám
2 Az SZKP május elsejei jelszavai Az SZKP Központi Bizottsága közzétette május elsejei jelszavait. Felhívja a világ népeit, harcoljanak az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a nemzeti felszabadulásért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. Harcra szólítja a világ népeit az amerikai imperializmus vietnami agressziójának megfékezéséért, sürgeti a nemzetközi szolidaritás elmélyítését a vietnami néppel. Az SZKP Központi Bizottsága május elsejei jelszavaiban elítéli a NATO sokoldalú atomerői létrehozásának terveit, éberségre int a nyugatnémet revansizmus próbálkozásaival szemben. Élteti az európai államok barátságát és együttműködését a béke és az európai biztonság érdekében. Az SZKP Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi a szocialista országok — köztük hazánk — népeinek. Élteti a Szovjetunió és Kína népeinek összefogását az imperializmus, a gyarmati rendszer ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcban. Az SZKP Központi Bizottsága felhívja a Szovjetunió dolgozóit, erősítsék a munkásság és parasztság szövetségét, a Szovjetunió népeinek egységét és barátságát, minden erejükkel munkálkodjanak az új ötéves terv, az SZKP XXIII. kongresszusa határozatainak teljesítéséért. Felhívja a kommunistákat, járjanak élen a kongresszus határozatainak teljesítésében. Végül a jelszavak hangsúlyozzák, hogy megbonthatatlan az SZKP és a szovjet nép egysége, éltetik a szovjet népet, a Szovjetuniót, kormányát és a lenini pártot. (MTI) Gomulka: A lengyel klérus nem izgathat a szocialista bel- és külpolitika ellen A lengyel állam nem járul hozzá a pápa és a külföldi püspökök részvételéhez a czestochowai ünnepségeken — hangoztatta Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára vasárnap, a lengyel állam fennállásának ezredik évfordulója alkalmából rendezett poznani ünnepi nagygyűlésen mondott beszédében. Gomulka utalt arra, hogy a lengyel katolikus klérus néhány vezetője „a szószéket politikai eszközként használja, és onnan izgat nyíltan a szocialista társadalmi rend bel- és külpolitikája ellen". E történelmi vaksággal megvert egyházfők a lengyel millenniumi ünnepségeket politikai céljaikra akarják kisajátítani — hangoztatta. Megbocsátást hirdetnek és meghívták czestochowai egyházi ünnepségükre azokat a német püspököket is, akik 1939- ben ünnepi harangzúgással fejezték ki örömüket a Lengyelország elleni orvtámadás és a lengyel föld temetővé változtatása felett. A lengyel állam éppen azért úgy döntött, nem járul hozzá ahhoz, hogy a czestochowai ünnepségeken a pápa és a külföldi püspökök részt vegyenek. (MTI) NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány dárban Vasárnap Dakarban közös közleményt hoztak nyilvánosságra Hailé Szelasszié etiópiai császár háromnapos szenegáli látogatásának befejezése alkalmából. A tárgyaló felek a közlemény tanúsága szerint állást foglaltak amellett, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Amerika összes gyengén fejlett országai gazdasági értekezleten vitassák meg problémáikat. (TASZSZ) Santiagóban vasárnap véget ért a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A részvevők behatóan megvitatták, hogyan viszik át a gyakorlatba a párt tavaly októberi XIII. kongresszusán kijelölt politikai irányvonalat. (TASZSZ) A kairói Al Ahram közlése szerint Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök, május 2-án hivatalos látogatásra az EAK fővárosába érkezik. Tito és Nasszer a két ország kapcsolatait és a nemzetközi politikai helyzetet érintő kérdésekről tárgyal. (MEN) Szabah el Ahmed sejk, kuvaiti külügyminiszter Dzsiddába repült, hogy átadja Fejszál királynak a kuvaiti emír üzenetét. Kairóban úgy tudják, hogy az emír a jemeni közvetítés keretében kairói tárgyalásairól tájékoztatja a szaúdi uralkodót. (MTI) Mihail Szmirnovszkij, a Szovjetunió londoni nagykövete hétfőn felkereste Harold Wilson brit miniszterelnököt. A két államférfi 40 perces megbeszélést folytatott. (Reuter) De Gaulle Párizsban, Couve de Murville Bonnban a NATO-ról tanácskozik (Párizsi tudósítónk telefonjelentése.) A francia külpolitikának ez a hete is a NATO jegyében kezdődött. De Gaulle elnök hosszú tanácskozást folytatott a NATO helyzetéről és jövőjéről az Elyséepalotában Krag dán miniszterelnökkel, aki kedden Párizsból Washingtonba utazik, hogy tanácskozzék Johnson elnökkel. Krag hétfőn Párizsban sajtóértekezleten kijelentette: egyetért De Gaulle elnöknek azzal a NATO-val kapcsolatos véleményével, hogy az európai helyzet fontos tényezője a Szovjetunió általános békepolitikája. Couve de Murville külügyminiszter hétfőn egész napos tanácskozást folytatott nyugatnémet kollégájával, Schröderrel, a Nyugat-Németországban állomásozó két francia hadosztály jövőbeli státusáról. Ismeretes, hogy a francia kormány úgy döntött, hogy ez év július elsejével megszünteti a Nyugat-Németországban állomásozó, mintegy 70—75 ezer főnyi francia haderő alávetettségét a NATO-nak. Párizsban élénk visszhangot keltett a nyugatnémet és a francia külügyminiszter tanácskozását megelőző hármas, amerikai— angol—nyugatnémet megbeszélés után közzétett nyilatkozat, amely annak a reménynek ad kifejezést, hogy a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok — ha egy kétoldalú szerződés alapján a helyükön maradnak — háborús konfliktus esetén ismét közös integrált parancsnokság alá kerülnek. Francia részről ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy a francia erők együttműködésére csakis „nem provokált háború” esetén számíthatnak, vagyis csak Bonn feltétele: nyugatnémet Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti a francia—nyugatnémet külügyminiszteri találkozóról. A mostani nyugatnémet—francia külügyminiszteri tanácskozás légkörét különösen megterhelte a múlt hét végén demonstratív módon — közvetlen Couve de Murville látogatása előtt — Bonnban rendezett nyugatnémet—amerikai—angol hármas konferencia. E konferencián elhatározták, hogy Schröder külügyminiszter a hétfői találkozón „kemény feltételekhez” köti majd a francia csapatoknak az NSZK-ban való maradását, olyan feltételeket szab, amelyről Bonnban is jól tudják, akkor, ha a nyugatiakat agreszszió érné, de ha a háború valamely nyugati kezdeményezésből robbanna ki, Franciaország nem támogatná a háborút. A gaulleista sajtó a francia és a nyugatnémet külügyminiszter tanácskozásáról azt írja, hogy az egyelőre nem más, mint a szükséges felvilágosítások kicserélése, a kedélyek lecsillapítása és a megegyezés lehetőségének kutatása. Kovács István zászlót a francia laktanyákra hogy azokat francia részről aligha fogadhatják el. E feltételek a következőek: " A francia csapatok nem maradhatnak tovább Nyugat- Németországban az 1945-ben kötött megállapodás alapján, hanem új egyezményre van szükség, mely biztosítja azt, hogy a bonni kormány „megfelelő felügyeletet” gyakorolhasson a francia csapatok fölött. Ez a többi között abban is megnyilvánulna, hogy mindenféle csapatmozdulathoz a bonni kormány beleegyezésére lesz szükség, a francia csapatok kaszárnyáira ki kell tűzni a nyugatnémet lobogót, e kaszárnyákban Bundeswehr-tiszt lesz a parancsnok, hogy ezzel is dokumentálják: a francia csapatok nem a „győztes jogán” tartózkodnak az NSZK-ban, hanem nyugatnémet szuverenitás alatt állnak. Szerződésileg biztosítani úgyy kell — követeli Bonn —, hogy konfliktus esetén a francia csapatok automatikusan NATO-parancsnokság alá kerüljenek és már most pontosan meghatározandó harci feladatokat teljesítsenek. Hétfő késő estig folytak Bonnban a nyugatnémet—francia tanácskozások. Schröder és Couve de Murville előbb négyszemközt tárgyalt egymással, majd tanácsadóik bevonásával szélesebb körben folytatták a megbeszélést. Este Schröder külügyminiszter vacsorát adott francia kollégája tiszteletére, aki kedden reggel utazik vissza Párizsba. A megbeszélésekről nem adtak ki hivatalos közleményt. Kiszivárgott értesülések szerint eddig nem bontakoztak ki megegyezés körvonalai. A két külügyminiszter csupán kormánya ismert álláspontját szögezte le és indokolta meg. Couve de Murville (balról) Lehreder érveit hallgatja Bonnban. 1966. április 19. kedd GROMIKO RÓMAI LÁTOGATÁSA ELŐTT Gromiko szovjet külügyminiszter római látogatását moszkvai politikai körök a két ország közötti kapcsolatok kedvező irányú fejlődése lehetőségének tekintik. Két problémakör beható vizsgálata és ezekben az álláspontok tisztázása segítheti ezt elő. 1. Általában a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítés és ezen belül is az olasz kormány politikai vonalvezetése a vietnami amerikai agresszió megítélésében. Ismeretes, hogy Fanfani olasz külügyminiszter, úgy is, mint az ENSZ közgyűlésének elnöke, tett bizonyos tapogatózó lépéseket a nemzetközi feszültség enyhítése irányában és a vietnami háborút illetően valamilyen féle „közvetítő akciókban” is szerepet vállalt. Bár ezek a lépések meglehetősen erőtlenek és habozóak voltak, s a kérdés gyökeréig, az amerikaiak vietnami agressziójának elítéléséig nem jutottak el, Fanfani próbálkozásaira érdeklődéssel tekintettek Moszkvában is. 2 .Az európai biztonság gondjai a másik kérdéscsoport. Ez nyilvánvalóan ugyancsak szóba kerül Gromiko római látogatásakor. Az ismert francia álláspont a NATO jellegének, szerepének ügyében az olasz politikát is válaszút elé állította. Rómának e tekintetben is véleményt kell mondania: támogatja-e az amerikaiak görcsös erőfeszítését, amellyel olyannak akarják megtartani a NATO-t, mint amilyennek több mint másfél évtizeddel ezelőtt, a hidegháború legsötétebb éveiben formálták, vagy követi-e szomszédja és hagyományos szövetségese, Franciaország kezdeményezését, biztatását, amely a nemzeti szuverenitás védelmét és az európai biztonság érdekeit egyaránt jobban szolgálja. Ami kifejezetten a szovjetolasz kapcsolatokat illeti: a külkereskedelmi forgalom növekedésében, a gazdasági-műszaki tudományos együttműködésben az utóbbi években egyenletes, gyors fejlődés tapasztalható. A Montecatini a múlt év decemberében tudományos műszaki együttműködési szerződést írt alá Moszkvában. Gyümölcsöző a kapcsolat az ENI mammutvállalkozással és sokat ígérő a Fiat-gyárral is. De fejlődik a két ország közti kulturális csere mértéke és színvonala is. A szovjet külügyminiszter látogatása e kedvező folyamat további erősödését szolgálhatja. Nemes János Anglia Dél-Afrika felől közelíti meg Rhodesiát? Londoni tudósítónk jelenti: A rhodesiai lázadó kormány feje, Smith, szombati rádióbeszédében bejelentette: nem tart igényt a Joanna V. tankhajó olajára, mert annak átszivattyúzása külföldi barátainak okozna kellemetlenséget. A Rhodesiából azóta Londonba érkezett jelentések szerint, ezt a gesztust nem a Smith-rezsim nagylelkűségének, hanem vereségének tekintik Salisburyben. A másik olajtankhajó, a Manuéla, szintén elhajózott Durbanból anélkül, hogy ott olajtervét kirakta volna. Állítólag mind a portugál, mind a dél-afrikai kormány „fázott” attól, hogy nyílt kenyértörésre vigye a dolgot az angolokkal a két tankhajó ügyében. Az angol kormány célja, hogy Verwoerd dél-afrikai miniszterelnök, ha nem is hajlandó nyíltan Rhodesia ellen fordulni, legalább fokról fokra csökkentse az országából Smith-nek juttatott benzinmestnyiséget. Az angol szűkebb minisztertanács a rhodesiai válság ügyében hétfőn rendkívüli értekezletet tartott, amelyre meghívták Anglia dél-afrikai nagykövetét is, előzőleg pedig Dél-Afrika londoni diplomáciai képviseletének vezetőjével tárgyaltak a brit kormány képviselői. Smith már említett rádióbeszédében kijelentette, hogy minden kapcsolatot megszakít Nagy-Britanniával. Ez nem zárja ki, hogy a jelenlegi civakodásból később ne alakuljon ki valamilyen angol a rhodesiai tárgyalás lehetősége — hangoztatja elsősorban a londoni konzervatív sajtó. A brit parlament hétfőn összeült a házelnök megválasztására, s csütörtökön tartja első érdemi ülését. Akkor hangzik el a királynő beszéde, amely magába foglalja az új Wilson-kormány programját. A konzervatív ellenzék azt követeli, hogy e program vitájában egy teljes napot szenteljenek a rhodesiai kérdésnek, és e vitában — a tervlapok szerint — az ellenzék továbbra is követelni fogja, hogy Wilson kezdjen tárgyalásokat a Smith-rezsimmel. Patkó Imre _Az MTI jelenti Londonból. Jól tájékozott körök szerint Wilson miniszterelnök üzenetet intézett a dél-afrikai kormányhoz, és ebben ismét kérte, működjék együtt Angliával a délrhodesiai politikában, ne hosszabbítsa meg a dél-rhodesiai válságot azzal, hogy fokozza a szakadár kormány fennmaradásához szükséges olajszállítmányokat. Az angol kormányfő mielőbbi választ kíván, mert tudni akarja, hogy milyen álláspontot foglaljon el, amikor csütörtökön a Brit Nemzetközösség Dél-Rhodesiával kapcsolatos, úgynevezett „szankcióbizottsága” Londonban összeül. Egymillió olasz család lakbérét háromszorosára emelik (Római tudósítónk telefonjelentése.) Az olasz kormány legutóbbi minisztertanácsi üléséről kiadott közleménye bejelenti: 1966. június 30-tól fokozatosan feloldják az évek óta érvényben levő lakbérzárlatot. Az új lakbérek megállapítását a kormány ezután a háziurak és a nagy nemzetközi építőipari monopóliumok kényekedvére bízza. A kormányjavaslat azt jelenti, hogy a már amúgy is magas olasz lakbérek további, akár a csillagos égig való felemelése előtt nincs semmi akadály. Hivatalos olasz statisztikai jelentések szerint az olaszországi lakbérek jelenleg majdnem a legmagasabbak Európában: átlagosan a havi fizetés 20—25 százalékát teszik ki. Az átlagos havi munkásbér Észak-Olaszországban 80—90 ezer líra, Dél-Olaszországban 40—50 ezer líra. Ezzel szemben egy kétszobás belvárosi lakás bére havonta 15—35 ezer líra, a külvárosban 10—25 ezer líra között mozog. Az igen kevés állami lakásban a havi bér 5—15 ezer líra. Az Unitá szombati vezércikke szerint az új kormányjavaslat — amennyiben azt a parlament elfogadja — azt jelenti, hogy körülbelül egymillió olasz család lakbérét a jelenleginek a háromszorosára emelik, további négymillió család lakbérét pedig átlagosan 15—20 százalékkal növelik. A lakbérzárlat feloldását a háztulajdonosok hozsannával fogadták, és máris tízezrével küldik a felmondóleveleket a lakóknak. Aki június 30-tól nem tudja kifizetni afelemelt lakbért, azt 24 óra alatt kirakják az utcára. A közeli napokban viharos erejű tömeges népi tiltakozások várhatók Olaszországban. A kormányjavaslat egyelőre még nem tör tényerejű, azt még el kell fogadtatni az olasz parlamenttel is. Ez valószínűleg nem lesz könynyű. Buzási János