Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
’ 5 Pofáim ' V.--.N V‚ •. ^-W^W. .• ,■ , ,v ^. ~W-; ^ : ~, '••••.-••', •'· •' ~ V ÉLJENEK A YillG KOMMUNISTA ÉS MUNKÁtS PÁRTJAI! á li; ■**'*. Wll,.-yi'|p tUi ~ MS3* JsKP^tssi® ·'1·W- ''†, I rf'1S% iCIPElwl IHRPIxi. fWsHt · 's Walter Ulbricht beszéde a Német Szocialista Egységpártról Berlin, április 19. (TASZSZ) Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke kedden részt vett azon az ifjúsági találkozón, amelyet a Német Szocialista Egységpárt közelgő húszéves jubileuma alkalmából rendeztek. Beszédében hangoztatta, hogy miként az utóbbi két évtized bebizonyította, minden elért siker alapja a munkásosztály egysége, az egységes marxista-leninista párt létrehozása volt. 1946. április 21-e a német munkásmozgalom történelmében fordulópontot jelentett. „Pártunk politikája kezdettől fogva arra irányult, hogy olyan államot hozzunk létre, amelyben nincsenek háborúban érdekelt erők, amely mentes a kizsákmányolástól és az elnyomástól. Egyszóval, hogy megteremtsük az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság olyan államát, amely különösen az ifjú nemzedéknek biztosítja a sokoldalú fejlődés összes feltételét.” Walter Ulbricht nagyra értékelte az SZKP XXIII. kongreszszusát, amely szavai szerint a Szovjetunió és a szocialista eszmék erejét és befolyását tanúsította. A Német Szocialista Egységpárt és a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének levélváltásáról egyebek között a következőket mondotta: „Üdvözöljük azt, hogy a Német Szociáldemokrata Párt vezetősége hajlandó nyílt eszmecserét folytatni a két legnagyobb német párt tagjai és vezetősége között. Reméljük, hogy a két tervbe vett gyűlés, amelyen az NSZEP és a Német Szociáldemokrata Párt szónokai szólalnak fel, elősegíti majd az alapvető kérdések tárgyilagos megvilágítását” — hangoztatta. Újabb horogkeresztes provokáció Nyugat-Berlinben A Springer-lapok támadása az SPD—NSZEP párbeszéd ellen A Nácizmus Üldözötteinek Szövetsége (VVN) feljelentést tett a nyugat-berlini rendőrségen ismeretlen tettesek ellen, akik vasárnap a szövetség irodájának ajtaját horogkeresztekkel és náci jelszavakkal mázolták tele. Az új provokáció az után következett be, hogy a nyugatberlini VVN a szenátushoz intézett hivatalos beadványában tiltakozott az újfasiszta NPD nyugat-berlini nyilvános fellépése ellen, és azt követelte Albertz polgármester-helyettestől, aki egyúttal belbiztonsági szenátor is, hogy tiltsa be az NPD és általában a fasiszta jellegű szervezetek gyűléseit. A nyugat-berlini szélsőjobboldal támadóan lépett fel a korábban tervezett SPD—NSZEP párbeszéd ellen is. A Springer-lapok feltűnő tálalásban közlik Egon Klepschnek, a bonni Bundestag CDU párti képviselőjének arra vonatkozó kijelentését, hogy a Német Szocialista Egységpárt képviselői nem szólalhatnak fel az SPD-nek valamelyik nyugatnémet városban tartandó rendezvényén, mert az NSZEP funkcionáriusai ellen Nyugat-Németországban hivatalból büntetőeljárást „kell" indítani. (MTI) A pártfinanszírozás ügye a nyugatnémet alkotmánybíróság előtt Karlsruhéban a szövetségi alkotmánybíróság kedden kezdte meg újból az úgynevezett pártfinanszírozási ügy tárgyalását. Több kisebb párt, valamint a szociáldemokraták vezette hesseni tartományi kormány ugyanis még tavaly panasszal fordult az alkotmánybírósághoz a Bundestag azon határozata ellen, amelynek értelmében az állami költségvetésből tetemes összegeket — 1964-ben például 38 millió márkát — osztottak ki a bonni parlamentben képviselt pártok között. A panasz rámutat arra, hogy a pártok ilyen finanszírozása alkotmányellenes. A bonni parlament pártjai közül egyedül az SPD rendelkezik tagdíjbevételekből származó rendszeres jövedelemmel. A CDU, a CSU és az FDP kiadásaik és választási propagandaköltségük nagy részét különböző gazdasági érdekeltségek juttatásaiból fedezik, de még így is rászorulnak az állami költségvetésből nyert támogatásra. 1964-ben a CDU 32,4 millió márkát adott ki. A bevételi tételek között a tagdíjak csak 3,2 millió márkával szerepeltek, 14 millió márkát „ajándékként” kapott a párt, a legnagyobb bevételi tételt azonban az állami költségvetésből folyósított 17,9 millió márka jelentette. A karlsruhei alkotmánybíróság már tárgyalta ezt az ügyet, és tavaly ősszel, november 9-re tűzte ki az ítélethozatalt. Az utolsó pillanatban azonban az ítélet meghozatalát váratlanul elhalasztották, mert a Bundestag — a CDU nyomására — a pártok képviselőinek újbóli meghallgatását kérte. A mostani tárgyalás előreláthatólag három napig tart. (MTI) Tito bukaresti látogatása Kedd délelőtt a bukaresti köztársasági palotában folytatódtak a román—jugoszláv megbeszélések. Román részről a megbeszéléseken jelen volt Nicolae Ceausescu, Chivu Stoica és Ion Gheorghe Maurer, valamint a párt és a kormány több más vezetője, jugoszláv részről Joszip Broz Tito elnök és kíséretének magas rangú tagjai. Kedd este a minisztertanács palotájában az RKP Központi Bizottsága és az államtanács fogadást adott Tito elnök és felesége tiszteletére, majd a jugoszláv elnök különvonaton kétnapos vidéki körútra indult. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban Pekingben kedden aláírták az 1966. évre szóló szovjet—kínai árucsere-forgalom jegyzőkönyvét. (TASZSZ) Indira Gandhi indiai miniszterelnök sajtóértekezleten kijelentette, hogy szükség esetén kész találkozni Ajub Khan pakisztáni elnökkel. Gyakorlati intézkedésekre van szükség, mondotta, hogy pozitív jelleget adjunk az indiai—pakisztáni kapcsolatoknak. (TASZSZ) Egy görög bíróság felmentett 27 tengerészt, akik ellen azért adtak ki vádiratot, mert megtagadták a hadianyag elszállítását az Egyesült Államokból Vietnamba. (MTI) Bush amerikai külügyminiszter kedden Ankarába érkezett, ahol részt vesz a CENTO miniszteri tanácsának ülésén. (AFP) Liu Sao-csinek, a Kínai Népköztársaság elnökének Burmában tett látogatása befejeztével közös kínai-burmai közleményt írtak alá. (MTI) Japánban a fémipari, gépipari, vegyipari és élelmiszeripari munkások, továbbá több más szakma dolgozói kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak. A sztrájkolók a bérek emelését és munkakörülményeik javítását követelték. (MTI) Egy madridi terrorperben hat hónaptól nyolc évig terjedő börtönre ítéltek hat baloldali személyt és 24 asztúriai bányászt, akik tavaly márciusban egy tüntetésen vettek részt. (MTI) Hailé Szelasszié, Etiópia császára hétfőn négynapos hivatalos látogatásra Trinidad szigetére érkezett. (Reuter) Ghana, Elefántcsontpart, Felső- Volta és Togo elhatározta, hogy újra megnyitja Ghána és a szomszédos államok közti határt. A határzárt még Nkrumah uralma idején rendelték el azzal az indokolással, hogy megakadályozzák politikailag nem kívánatos elemek átszivárgását Ghánából. (AFP) Ecuador elnöke felkérte De Gaulle francia elnököt, hogy Franciaország mondjon le csendes-óceáni atomrobbantási tervéről. Ezzel együtt már négy délamerikai állam terjesztett hasonló kérést a francia elnökhöz. (AP) Leonov szovjet űrhajós franciaországi körútja során hétfőn egy repülőakadémiát látogatott meg. A vendég tiszteletére nagyszabású légi bemutatót rendeztek. (TASZSZ) A burmai kormány az ország elhagyására szólított fel minden külföldi misszionáriust. (ADN) A lakosság tiltakozása ellenére folytatódik az olasz orvosok sztrájkja (Római tudósítónk telefonjelentése.) Az olasz orvosok bejelentették, hogy folytatják a sztrájkot. Az orvossztrájk — amely az olasz közvélemény szerint vétkes merénylet az emberek egészsége és élete ellen — a kormány tehetetlensége miatt következett be, és ölt egyre veszélyesebb méreteket. Hétfőn, 18-án zajlott le az olasz orvosok sztrájkjának első napja. Az orvosi szövetség jelentése szerint a sztrájk teljes volt, és az egész országra kiterjedt. Más hírek szerint viszont több helyen zavartalan volt az egészségügyi ellátás. Az egymásnak ellentmondó jelentéseknek az az oka, hogy hétfőn általános postássztrájk is volt Olaszországban, ezért nem lehetett sem táviratozni, sem telefonálni, és megszűnt a hírközlés. Április 26-ra, 27-re és 28-ra újabb sztrájkot jelentettek be az orvosok. Nem jobb a helyzet az olasz dolgozók számára azokon a napokon sem, amikor nincs orvossztrájk. Április 19-től kezdve ugyanis érvénybe lépett az úgynevezett indirekt betegbiztosítási rendszer. Ez azt jelenti, hogy a biztosított betegnek azonnal és készpénzben kell kifizetnie az orvosi vizit, a gyógyszer- és az egészségügyi ellátás valamennyi költségét. A beteg a kifizetett összegeket később visszaigényelheti a biztosítótársaságoktól, de ezek a társaságok máris közölték, hogy csak az orvosi díjtarifa minimumát hajlandók visszatéríteni. Ez pedig csupán egy töredéke a beteg által ténylegesen kifizetett költségeknek. A jelenlegi orvossztrájk és az indirekt biztosítási forma bevezetése a multimilliárdos biztosítóintézetek számára óriási üzletnek bizonyult. Számítások szerint máris naponta tízmilliókat spórolnak meg. Az olasz nép a biztosítóintézetek köztulajdonba vételét követeli. Letette az esküt az új osztrák kormány Klaus kancellár kedd délelőtt bemutatta új, kizárólag az Osztrák Néppárt jelöltjeiből alakult kormányát Jónás köztársasági elnöknek. A kabinet letette az esküt. Ezt követően megtartották az első minisztertanácsot. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: „Egyszínű”, néppárti osztrák kormány megalakulására most első ízben kerül sor a második Osztrák Köztársaság történetében. A választások után — amelyek meglepetésszerű jobbratolódást eredményeztek az ország politikai életében — sokan úgy vélekedtek, hogy a két párt koalíciós együttműködése továbbra is fenntartható. A néppárt feltételei azonban a szocialisták számára elfogadhatatlanoknak bizonyultak. Arra sem kaptak megfelelő garanciákat, hogy partnerük a koalíciós együttműködést tartósan folytatni kívánja. A szocialista párt nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a néppárt mind a két fegyveres testületet, a hadsereget és a csendőrséget is ellenőrizze. Miután a szocialisták végül úgy döntöttek, hogy ellenzékbe vonulnak, nyilvánosságra hozták Klaus kancellár új kormányának listáját. Ennek meglepetése — mint ezt külföldi kommentátorok is megállapítják — Karl Gruber kinevezése a kancellári hivatal államtitkárának jelentőségteljes posztjára. Ausztria 1945 és 1953 közötti külügyminiszterét a jobbszárny reprezentánsának ismerték. Köztudomású volt akkori elutasító álláspontja az osztrák semlegességgel kapcsolatban. Nézeteltérései pártja vezetőivel, Raabbal és Figllel annak idején leváltásához, „diplomáciai száműzetéséhez” vezettek. A kialakult helyzet ráirányítja a figyelmet az osztrák politika alakulásának néhány jellegzetességére. Kétségtelen a jobbszárny térnyerése aéppártban: a választási eredmény szemmel láthatóan megerősítette ezt a folyamatot. A szocialista párt döntése azt mutatja, hogy levontak bizonyos tanulságokat a súlyos választási vereségből. Feltehetően attól tartottak, hogy ha a szocialista párt másodrendű partnerként olyan döntések meghozatalában asszisztál az ÖVP-nek, amelyek csak tovább csökkentik népszerűségét, akkor megmaradt választóinak tekintélyes részét is elveszítheti. A szocialista párt elhatározását megelőző vitákban napvilágra került, hogy egyesek végsőkig védték a „koalíciót mindenáron” gondolatát — figyelemre méltó momentum volt viszont az osztrák szakszervezeti szövetség elnökének, Benyának határozott síkraszállása az ellenzékbe vonulás mellett. Nyilvánvaló, hogy a szervezett munkásság ezzel az állásponttal rokonszenvezett. Érdekes módon kapcsolódnak ehhez bizonyos osztrák tőkés körök aggodalmai a jövőt illetően: egyesek attól tartanak, hogy a koalícióban testet öltött úgynevezett „munkás—tőkés társasviszony” felszámolása kiélezheti Ausztriában az osztályviszonyokat, sztrájkharcokhoz vezethet.. Az osztrák kormány programját ma terjesztik be a parlamentben. Néppárti nyilatkozatok szerint a kormány külpolitikájának alapelvei változatlanok , ugyanakkor viszont hangsúlyozzák a várható közeledést az Európai Gazdasági Közösséghez. Az osztrák külpolitika próbaköve természetesen a jövőben is az lesz, hogy milyen következetesen ragaszkodik a kormány az államszerződésben rögzített semlegességi politikához. Nyugati hírügynökségi kommentárok szerint belső ügyekben mindenekelőtt az államosított ipart érintő változások várhatók. Ami a szocialista ellenzék sze- repét, jellegét és politikáját illeti, ezt csak a jövő mutathatja meg. Mindenesetre az ellenzéknek komoly lehetőségei vannak: Ausztria alkotmánya értelmében sok fontos kérdésben a parlament csak kétharmados többséggel dönthet , s ilyen többséggel a néppárt nem rendelkezik. V. P. Fanfani a vietnami háborúról és a NATO-válságról (Római tudósítónk telefonjelentése.) Kommunista követelésre kedd délben összeült az olasz parlament külügyi bizottsága, ahol Fanfani külügyminiszter (emlékezetes lemondása, majd visszatérése óta most először) ismertette az olasz kormány álláspontját a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Fanfani meglehetősen hosszú beszédét így lehetne összefoglalni. VIETNAM: Az olasz kormány mélységes aggodalommal veszi tudomásul, hogy a háború tovább tart, de „megértéssel viseltetik az USA kormánya iránt”. A konfliktus békés megoldását Fanfani szerint az is akadályozza, hogy „a saigoni politikai helyzet igen komplikálttá vált”. Itália továbbra is „bizalmas akciókat folytat, hogy az 1954-es genfi egyezmény szellemében helyreálljon a béke Vietnamban”. A külügyminiszter határozottan cáfolta azokat a híreket, melyek szerint az USA kormánya közvetlen katonai támogatást követelt volna Olaszországtól a vietnami háború folytatásához. „Olaszország csupán egy egészségügyi missziót tart fenn Dél-Vietnamban” — állította Fanfani. NATO: az olasz külügyminiszter szerint „kívánatos lenne, hogy Párizs vizsgálja felül jelenlegi álláspontját a NATO-ból való kilépést illetően”. Bárhogy dönt is azonban a francia kormány, „az olasz—francia barátság nem szenvedhet kárt”. Fanfani igent mondott a NATO-ra általában, de nemet mondott a nyugati katonai szövetség mai formájára és szervezetére. Szerinte a NATO-t revidiálni kell olyan értelemben, hogy az „egyenlő jogú államok politikai és szociális szövetségévé váljék”. Bejelentette, hogy hivatalosan még nem tárgyaltak arról, hogy a Franciaországban állomásozó NATO-csapatokat és a parancsnokságot melyik országba helyezik át. Az olasz külügyminiszter beszámolója felett egész napos vita folyt. Az Olasz Kommunista Párt nevében Gian Carlo Paretta azt igényelte az olasz kormánytól, hogy a vietnami háború megszüntetése érdekében „legyen lényegesen aktívabb és önállóbb”; a NATO-val kapcsolatban pedig felszólította Fanfanit, tegyen határozott ígéretet arra, hogy — bárhogy is alakuljon a nyugati szövetség jövője — az olasz kormány semmi körülmények között sem vállal magára újabb terheket és áldozatokat. Buzási János A leszerelési értekezlet ülése Kedden a genfi leszerelési értekezlet megtartotta 257. ülését, amelyen felszólalt William CJ Foster amerikai küldött. Foster előterjesztette kormányának a nem nukleáris hatalmak fegyverkezési versenyének megakadályozásával kapcsolatos, hatpontos javaslatát (MTI)