Népszabadság, 1966. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
1966. május 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Ünnepi készülődés május 1-re VARSÓ A nemzetközi proletariátus idei lengyelországi ünnepe felülmúlja a felszabadulás óta rendezett valamennyi május elsejét. Az egész nép a lengyel állam ezeréves fennállásának évfordulója, a lengyel történelem haladó hagyományai jegyében ünnepel. Varsó központi ünnepségén több mint félmillió ember részvételére számítanak. Szinte a főváros minden második lakosa ott lesz a Tudomány és Kultúra Palotája előtti téren s a környező utcákban, hogy meghallgassa Wladyslaw Gomulkának, a LEMP első titkárának beszédét. Katowicében a május 1-i felvonulás után, másodikéii és harmadikén emlékeznek meg az 1921-es németellenes felső-sziléziai felkelés 45. évfordulójáról. KAIRÓ Nasszer elnök vasárnap különvonaton Kairóból a Nílus deltavidékének ipari centrumába, Mehalla el Kobrába utazik, ahol a munkások május elsejei tömeggyűlésén beszédet mond. Az esti órákra összehívott tömeggyűlésre, amelyet az Arab Szocialista Unió és a szakszervezeti szövetség rendez, az elnök beszédének meghallgatására az ország minden részéből munkásdelegációk és 24 országból külföldi delegációk is érkeznek. SZÓFIA A munka ünnepére, más szocialista országokhoz hasonlóan, munkasikerekkel készül a bolgár munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság. E hagyománynak idén még nagyobb nyomatékot ad, hogy az ünnep utáni napokban összeül a bolgár szakszervezetek VI. kongresszusa. Bányászok és vasutasok, az üzemek és a vállalatok dolgozói újabb és újabb felajánlásokat tesznek május 1. és a szakszervezeti kongresszus tiszteletére, s e mozgalomnak új gyárak avatása, új termelő egységek üzembe állítása az eredménye. A pirdopi rézbányászati és feldolgozó kombinát új üzemegysége például harmincezer tonnával bővíti a vállalat kapacitását, s új gyáregységeket adnak át a burgaszi olajfinomítóban és a devnjai erőműben is. BÉCS A szocialista fiatalok bécsi fáklyás felvonulásával már szombat este megkezdődtek a május elsejei ünnepségek Ausztriában. A szocialisták, majd a kommunisták vasárnapi több órás hagyományos tüntetésének a Ringen, Bécs nagykörútján idén különös jelentősége van. Néhány hete a második Osztrák Köztársaság történetében először, kizárólag a néppárt jelöltjeiből álló polgári kormány vette át a hatalmat,, a szocialisták ellenzékbe vonultak. A munkásosztály erejét, a tőke egyeduralmával szembeni ellenállását hivatott idén kifejezésre juttatni a májusi seregszemle. A megváltozott belpolitikai helyzetben a 21 éven át „osztálybékét"’ hirdető szociáldemokraták is határozottabban hívják fel híveiket a demokratikus szabadságjogok, a szociális vívmányok megvédésére. A kommunisták, akik a déli órákban a parlamentnél felállított emelvény előtt vonulnak majd el, a munkásosztály, és valamennyi demokratikus erő harcos egységét állítják tüntetésük középpontjába. Moszkva ünnepi köntösben. A Nagy Színház homlokzatán Marx, Engels és Lenin képe. Couve de Murville meghívta Todor Zsivkovot Párizsba Couve de Murville francia külügyminiszter, aki csütörtökön érkezett háromnapos hivatalos látogatásra a Bolgár Népköztársaságba, szombat délelőtt sajtóértekezleten számolt be bulgáriai tartózkodásáról. Ivan Basev külügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól, valamint a Todor Zsivkovnál és Georgi Trajkovnál tett látogatásáról. Bulgáriai benyomásait a francia külügyminiszter kitűnőnek nevezte, s mint kijelentette, „a teljes fejlődés állapotát élő ország új felfedezés” volt számára. Elvi megállapodás született arra nézve, hogy a felek két szerződést fognak aláírni, egyiket a kulturális együttműködésről, másikat a tudományos-műszaki kapcsolatok bővítéséről. Ezenkívül bolgár—francia konzuli megállapodás is várható. A francia külügyminiszter elmondotta végül, hogy Todor Zsivkov miniszterelnöknek átadta a francia kormány meghívását, amit az elfogadott. A látogatás időpontját később jelölik meg. Ugyanakkor De Gaulle tábornok Szófiába szóló meghívást kapott, amit a külügyminiszter hazautazása után ad át a francia elnöknek. Szombat délután elutazott a bolgár fővárosból Couve de Murville. Nasution nyílt politikai támadása Sukarno ellen Nasution tábornok feltűnő éllel támadta meg Sukarno elnök hatáskörét. Nasution, a szárazföldi hadsereg rangidőse kijelentette: Sukarno elnök azzal, hogy hozzájárult elnöki tisztségének élethossziglan történt kiterjesztéséhez, eltért — úgymond — az alkotmánytól. Ez ugyanis kimondja, hogy az elnöki tisztség ötévi időtartamra terjed. Adam Malik indonéz miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter szombaton repülőgépen Bangkokba érkezett, ahol politikai tárgyalásokat kezd Malaysiával kapcsolatban Narcisco Ramossal, a Fülöp-szigetek külügyminiszterével. Malik a bangkoki repülőtéren kijelentette, hogy az új indonéz vezetőség „békésen akarja megoldani viszályát Malaysiával”. (Reuter) . Sokan nem ismerik azokat az igen lényeges eltéréseket, amelyek a munkások, az alkalmazottak és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíja, családi pótléka, orvosi ellátása stb. között vannak. Ez a tájékozatlanság is hozzájárult ahhoz, hogy a városi lakosság egy része hitelt adott azoknak a híreszteléseknek, amelyek szerint a szövetkezeti parasztság életszínvonala magasabb mint a munkásoké és az alkalmazottaké. Sajnos, egy ideig táplálta ezt a hiedelmet az is, hogy közvetlenül a legutóbbi ár- és bérintézkedések közzététele után némelyek úgy igyekeztek beállítani a dolgot, mintha a szóban forgó intézkedések kizárólag paraszti érdekeket szolgálnának. Azóta több nyilatkozat rámutatott az efféle magyarázatok helytelenségére, de még mindig vannak ilyen nézetek. Indokolalian türelmellenség A közelmúltban nyilvánosságra hozott a sajtó olyan adatokat, amelyekből kiderült, hogy a mezőgazdaság szerepe és helye gazdasági életünkben nagyobb, fontosabb, mint amilyennek a közvélemény ismerte. A jelenleg érvényesárrendszerben úgy mutatkozik, hogy a mezőgazdaság csupán 19,7 százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, az ipar eddig 57, illetve az építőiparral együtt 65,3 százalékkal. Ha azonban ugyanezt a kérdést a társadalmi ráfordításokkal arányos árrendszerben vizsgáljuk, akkor a mezőgazdaság 34,9, az ipar viszont 37,6 százalékkal, az építőiparral együtt 47,9 százalékkal szerepel a nemzeti jövedelem előállításában. A Központi Statisztikai Hivatalnak ezek az adatai az 1963. évi helyzetet tükrözik, de lényegében megfelelnek a mai állapotnak is. Azt mindenesetre világosan mutatják, hogy a mezőgazdaság sem az utóbbi években nem volt „eltartottja” a népgazdaság többi ágának, sem ma nem az. Hogy a közvéleményben mégis az a hiedelem terjedt el, amely szerint a mezőgazdaságért „áldozatokat” hoz az ország, annak legfőbb oka, hogy a jelenlegi korrigált árrendszer sem tükrözi még a valóságos arányokat. Jól érzékelteti ezt csupán az is, hogy az 1964. évi társadalmi termékmérleg adatai szerint a mezőgazdasági termelői árak 26 százalékkal alatta, az ipariak viszont 11 százalékkal felette voltak a társadalmi ráfordítások színvonalának. Köztudomású, hogy a második ötéves terv idején, összesen mintegy 206 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg a népgazdaság szocialista szektorában. Ez az összeg 18 milliárddal haladja meg az eredeti előirányzatot. A mezőgazdaság fejlesztését az egész összeg majdnem húsz százaléka, kereken 40 milliárd forint szolgálta, hat- 5 milliárddal több, mint amennyit eredetileg erre a célra előirányoz-tak. A beruházások ilyen arárnyú növelése is bizonyítja, hogy államunk nagy erőfeszítést tett a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. Mindenki tisztában van azonban azzal, hogy elmaradott mezőgaz- daságot örököltünk a régi rend- szertől. Ahhoz, hogy ennek az örökségnek a helyét korszerű szocialista mezőgazdasági nagyüzemek foglalják el, még hosszú idő, sok munka és befektetés szükséges. Elmondták az ankét részvevői, hogy az ipari munkások között volt és van is bizonyos türelmetlenség, lassúnak tartják a termelőszövetkezetek fejlődését. Általános tapasztalat, hogy azt gondolják, minden mezőgazdasági beruházás, a termelőszövetkeze-tekben valósult meg. Nem tudják, hogy az említett 40 milliárd- nak a felét az állami gazdaságok, s a vízügy, az erdőgazdaságok és egyéb, nem termelőszövetkezeti üzemek, intézmények használták fel. A másik 20 milliárd forintban viszont benne van az a mintegy négymilliárd is, amit a tsz-ek saját erejükből fordítottak közös vagyonuk gyarapítására. Ha mindemellett még azt is figyelembe vesszük, hogy a termelőszövetkezetek nem ingyen kapják a beruházásokat, hanem nagyrészt visszafizetendő hitelek formájában, s a beruházások nagy része a kisüzemi termelőeszközök pótlására szükséges, akkor még kevésbé indokolt a türelmetlenség a tsz-ek fejlődésével szemben. A másik véglet Az ankéton jelen volt termelőszövetkezeti elnökök hangsúlyozták, hogy számolnunk kell egy másik, ellenkező előjelű problémával is. Akadnak — mondták —, főképpen a falu, a mezőgazdaság helyzetével foglalkozók között olyan emberek, akik megalapozatlan okfejtésekkel, erős túlzásokkal azt a tarthatatlan nézetet hirdetik, amely szerint a mezőgazdaság, az ország legfőbb támasza és talpköve. Itt is, ott is hallani az ipart, a többi népgazdasági ágat lebecsülő véleményeket, s még olyan hangokat is, hogy „a mezőgazdaság tartja el az ipart”. Ez semmivel sem ártalmatlanabb és nem kevésbé hamis felfogás, mint a fordítottja. S ha az okait keressük, akkor az egyiket abban találjuk meg, hogy hosszú időn át az ellenkező előjelű egyoldalúság, torzítás uralkodott. Ez azonban nem igazol, nem ment fel senkit, aki most a másik végletet képviseli. Kinek lenne jó, kinek az érdekeit szolgálná az, ha engednénk, hogy bármiféle zavaros „elméletek”, felszínes következtetések, handabandázások gyengítsék a két osztály összefogásának, együttműködésének erejét? Szoktunk hivatkozni arra, hogy a városi emberek nem ismerik eléggé, azért ítélik meg tévesen a parasztság helyzetét. Ez igaz, de ne hallgassuk el, hogy sok parasztember sem tudja beleképzelni magát az ipari munkások életébe. Pedig a városon élő rokonaik, ismerőseik között bizonyára vannak olyanok is, akikkel ők nem cserélnének. Az ipari munkások sem élnek gondtalanul, sokuknak van lakás- és egyéb anyagi problémája. Ami pedig az élelmezést illeti: kérdezzék csak meg a két- vagy több gyermekes munkásasszonyokat, mit jelent az, ha minden élelmiszerért, a petrezselyemzöldjéért, egy fej fokhagymáért, fél kiló szilváért is pénzt kell kiadni. Nem is beszélve arról, hogy bizony akadtak, akik felverték a baromfi árát, pedig azelőtt sem volt olcsó. A ,,kis“ ügyek fontossága Hangoztatták az ankét részvevői azt is, hogy a legtöbb ember nem elsősorban elvi síkon, hanem a mindennapi élet örömeiből, gondjaiból kiindulva alkot véleményt a munkás-paraszt szövetségről is. Az úgynevezett apróságoknak, kis ügyeknek is nagy hatásuk van a munkások és a parasztok gondolkodására. Budapesti gyárakban szóvá teszik például azt, hogy miért nincs elegendő sörárpa és mákgubó, a sör, illetve a gyógyszer gyártásához. S mindjárt hozzáteszik?, hogy régebben ilyen gondok nem voltak. Sok a panasz a burgonya miatt, mert nem felel meg a minősége a hazai igényeknek. Meglehetősen gyakori dolog, hogy a jogos elmarasztalások mellett a termelőszövetkezeti mozgalmat, a parasztságot teszik felelőssé olyan hibákért, mulasztásokért is, amelyek másokat terhelnek. Így van, mert a városi asszonyokat nem érdeklik különösebben a nemegyszer bonyolult közgazdasági összefüggések, viszont annál érzékenyebbek arra, hogy kapható-e vagy sem, olcsó-e vagy drága, jó vagy rossz minőségű-e a zöldség, a gyümölcs, a hús, a vaj. S ha kifogásolnivalójuk van, akkor bizony, a termelőt szidják. De hasonlóképpen van ez falun is. A rosszul sikerült és ráadásul drága gépek, munkaeszközök nem vetnek jó fényt az iparra. Igazuk van azoknak, akik szerint a gyenge vetőgép, a könynyen szakadó ékszíj, az alkatrészhiány és a többi, hasonló probléma is nyomban politikai kérdéssé válik, s úgy is kell tekintenünk. Hiába mondanánk akármilyen szép szavakat a munkás-paraszt szövetségről, ha közben nem törekednénk a különféle visszásságok, fogyatékosságok, ellentmondások megszüntetésére. Ami pedig a tájékoztató, a felvilágosító tevékenységet illeti, az a leghelyesebb, ha a munkások és a parasztok hétköznapi tapasztalataiból indulunk ki. Ha a szövetség erősítésének mai és holnapi feladatait ennek megfelelően akarjuk számba venni, akkor — az ankét egységes állásfoglalása szerint — jóval nagyobb gondot kell fordítanunk városon is, falun is arra, hogy miképpen alakult a szövetség társadalmi, gazdasági és politikai tartalma. Nem elégedhetünk meg például azzal, hogy hangoztatjuk, milyen fontos a lakosság ellátása élelmiszerekkel, az ipari mezőgazdasági eredetű nyersanyagokkal és a külkereskedelemé exportképes mezőgazdasági terményekkel, termékekkel. Ez persze igaz, ,de ha csak erről beszélünk, akkor eltereljük a figyelmet arról, hogy az iparnak milyen nagy — és mind növekvő — szerepe van a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében, fellendítésében. A munkásosztály és a parasztság termelési, gazdasági kapcsolatai sokkal fejlettebbek, számottevőbbek, mint akár tíz évvel ezelőtt voltak, s mint amilyennek egészen a legutóbbi időkig feltüntettük. Ilyen összefüggés is van Az ankét részvevői tények, adatok ismertetésével is hangsúlyoz- t ták: a kisüzemi gazdálkodás ide- jén az összes költségek mintegy 14 százalékát tette ki a mezőgazdasági termelésben az ipari eredetű eszközök és anyagok költségeinek aránya. Most a termelőszövetkezeti nagyüzemekben már 60 százalék körül van ez az arány, tehát a mezőgazdasági termények és termékek előállítási költségeiből ennyi a gépek, az eszközök, a növényvédő szerek, műtrágyák , stb. együttes részesedése. Nyilvánvaló, hogy a jövőben még nagyobb lesz ez az arány, hiszen mind több gépet, vegyszert stb. használ fel a mezőgazdaság. Mindebből persze az is következik, hogy nem mindegy, milyen áron vehetik meg a tsz-ek a termelőeszközöket. Minél olcsóbban termel az ipar, annál inkább csökkenhet a szóban forgó költséghányad a mezőgazdaságban (még változatlan hozamok esetén is), tehát a mezőgazdaság más önköltségcsökkentési lehetőségeiről ezúttal nem szólva — annál olcsóbbak lehetnek az élelmiszerek. A gyárakban, a termelőszövetkezetekben, a városi és a falusi pártszervezetekben egyaránt bőségesen kínálkoznak lehetőségek arra, hogy az ilyen és hasonlóképpen fontos problémákkal behatóan, a gyakorlati élet adta példákból kiindulva foglalkozzanak. Ez is feltétlenül szükséges ahhoz — állapította meg az ankét —, hogy tovább erősödjék a leggazdagabb erőforrásunk, a munkás-paraszt szövetség, amelyben a vezető szerep kezdettől fogva a munkásosztályé, s az is marad mindaddig, amíg a két osztály közötti különbségek teljesen el nem tűnnek. A vezető szerepből természetesen a többi között az is következik, hogy ma is a munkásosztály hivatott az iránymutatásra, a példaadásra, s a kezdeményezésre a tisztázatlan kérdések rendezése érdekében. Legnagyobb eredményeink közé tartozik, hogy ennek a felelősségteljes, nehéz feladatnak a megoldásához ma már igen értékes segítséget képes adni a termelőszövetkezeti parasztság. Az az osztály, amely biztosan halad előre az egységessé válás útján, s szilárd ereje rendszerünknek, és méltó részese a hatalomnak. Gulyás Pál A MUNKÁS-PARASZT SZÖVETSÉG MA ANKÉT A NÉPSZABADSÁG SZERKESZTŐSÉGÉBEN. (II.)