Népszabadság, 1966. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
szeptember 1. csütörtök Ö N IP SZ A B A D S Á G3 A pártkongresszus tiszteletére A kongresszusi munkaversenyben kiváló eredményt ér el a Szellőző Művekben a bronzplakettos Béke szocialista lakatosbrigád. Több mint tíz éve kovácsolódtak össze, magas szakképzettséggel rendelkeznek, s a vállalat vezetőinek nagy bizalmát élvezik a jelentősebb exportfeladatok végrehajtásánál. Szovjet megrendelésen dolgoznak. A dnyepropetrovszki csőhengermű részére készítenek két porleválasztó és csőhűtő berendezést. Szeptember 20 a határidő, de az egyik berendezés már szállításra kész, a másodikat is határidő előtt készítik el a Béke szocialista brigád tagjai. (Kéri Dániel felvétele.) Gáspár Sándor látogatása Szolnokon Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára szerdán Szolnokra látogatott. A megyei pártbizottság székházában a megye és a város párt- és tanácsi vezetői fogadták, majd rövid eszmecsere után Gáspár elvtárs városnéző sétára indult. Felkereste Szolnok új üdülőközpontját, a Tisza-ligetet, majd egy szárnyashajón rövid sétautat tett a Tiszán. Megtekintette az ezer családnak otthont nyújtó Zagyván túli lakótelepet, délután pedig a város legnagyobb szocialista üzemét, a Tiszamenti Vegyiműveket kereste fel. A kora esti órákban a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében tartottak aktivistaértekezletet, ahol Gáspár Sándor tájékoztatót adott az időszerű belpolitikai és nemzetközi kérdésekről. Esther Wilenska és Jacov Silber, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjai látogatást tettek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságánál, ahol megbeszélést folytattak dr. Korom Mihállyal, é az MSZMP Központi Bizottsága titkárával és a Központi Bizottság más képviselőivel. Az elvtársi légkörben lefolyt megbeszéléseken eszmecserét folytattak a két pártot érintő kérdésekről. Izraeli kommunista vezetők Budapesten Országos kenyérgabona-termesztési tanácskozás Pécsett Az idei kenyérgabona-termésünk, a rendkívül súlyos belvízkárok ellenére is, fedezi a lakosság kenyér - és lisztszükségletét — jelentette be Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes az országos kenyérgabonatermesztési tanácskozáson, amelyet szerdán tartottak Pécsett. A miniszterhelyettes elmondta, hogy tavasszal a belvizek a kenyérgabona-terület 10 százalékán pusztították el a vetéseket, mégis a nagyobb hozamok révén sikerült megtermelni az ország kenyerét, mégpedig a felszabadulás előtti 3,8 millió hold helyett — 2,3 millió holdon. Ez a tény újabb bizonyítéka a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fölényének a kisüzemi gazdálkodással szemben. A tanácskozáson csaknem félezer tudományos és gyakorlati, valamint közigazgatási szakember vett részt, s közülük sokan felszólaltak. A tanácskozás részvevői végül felhívással fordultak az ország valamennyi mezőgazdasági termelőüzeméhez, hogy az idén fokozott gonddal készüljenek fel és fogjanak hozzá az őszi munkákhoz. A talaj-előkészítés ugyanis országszerte máris megkésett, és a rendkívüli nagy őszi termésmennyiség betakarítása óriási feladatot ró a gazdaságokra. A szokottnál nagyobb erőfeszítésre van tehát szükség, hogy a kenyérgabona vetését október végére befejezzék. (MTI) Panelek évi 4200 lakáshoz Hamarosan tető alá kerül a gyártócsarnok Tavasz óta épül az új borsodi házgyár az Alsózsolcai Épületelemgyár szomszédságában. A környezet előnye, hogy a gyár üzemrészeinek összeszerelése gyorsabb, és termelése is gazdaságosabb lesz, a gyártáshoz szükséges nagymennyiségű kavicsot pedig a közeli mesterséges tóból bányásszák majd ki, s ezzel jelentős szállítási költséget takarítanak meg. Az új, nagy kapacitású üzem korszerű szovjet gyártmányú berendezésével egy év alatt mintegy 4200 lakás összeállításához készítik az ajtókkal, ablakokkal ellátott fal nagyságú paneleket. Még a tél beállta előtt tető alá kerül a gyártócsarnok, hogy a belső munkákat a téli hónapokban elvégezhessék. A berendezések szerelését jövőre kezdik meg, s 1969 végéig elkészülnek az új létesítményben az első panelek, amelyeket a miskolci új lakótelepen használnak majd fel. Az egészségügyi ellátás rendszere a harmadik ötéves tervben Kamatoztathatók-e a gazdaságirányítás reformjának irányelvei az egészségügyi ellátás mechanizmusának megjavításában? Kopírozva semmiképp, hisz’ nem termelőtevékenységről van szó. A szakemberek eddigi vitái azonban máris bebizonyították: sok helyes gondolat, jól elemzett következtetés, újszerű megoldási lehetőség segítheti a harmadik ötéves terv egészségügyi feladatainak végrehajtását. Ezekről beszélgettünk Cserba Lászlóval, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjével. Hatékonyság és tartalom Az irányelvek talán legfontosabb következtetése, hogy fokoznunk kell az egészségügyi ellátás hatékonyságát. A legutóbbi években erőnk jó részét a mennyiségi fejlesztésre fordítottuk. Indokolta ezt a társadalombiztosításban részesülők számának rohamos növekedése, s közismert korábbi elmaradottságunk felszámolására irányuló törekvésünk. A harmadik ötéves tervben a magas színvonalú, eredményes egészségügyi ellátás lényegében négy alapvető feltétel teljesítését kívánja. Mindenekelőtt: az orvosok és az egészségügyi középkáderek oktatásának, továbbképzésének korszerűsítését, az általános munkaerkölcs és etika megjavítását. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy a gyakorlat nem mindenben fedi az elvi tételt, mely szerint a biztosítottak ellátásának ingyenesnek és magas színvonalúnak kell lennie. Még határozottabban kell fellépnünk a burkolt és nyílt visszaélésekkel szemben. Másodszor: a korszerű technikát gyorsabb ütemben kell bevezetnünk és alkalmaznunk a gyógyító- és kutatóintézetekben. A gép- és műszerfejlesztést tervszerűbben, a szükségletekhez kell igazítani. Harmadszor: a túlságosan szerteágazó tudományos kutatásoknak jobban kell szolgálniuk a lakosság általános egészségügyi érdekeit; a gyógyítás gyakorlati igényei szabják meg a fontosabb, koncentrált kutatási témákat. Negyedszer: meg kell keresnünk azokat a szervezési, irányítási, vezetési módszereket, ellátási formákat, amelyekkel eredményesebben hasznosíthatjuk a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi javakat. Mutatók helyett tényleges tájékozottság Mindemellett sem elméletileg, sem a gyakorlatban nem szabad különválasztani a fejlődés két irányát. Együtt kell hatniuk, érvényesülniük. Csupán egyetlen példát erre. Egy új kórház létesítése jelentősen megnöveli a betegellátás volumenét és javítja minőségét. De ha az új intézményben rosszul szervezik meg a munkát, közömbösek a dolgozók továbbképzése iránt, gyenge a vezetés, akkor közel sem olyan hatékony a betegellátás, mint amilyen lehetne. Többen kérdezik: vannak-e olyan mutatók, amelyekkel reálisan mérni lehet az egészségügy hatékonyságát? Úgy látjuk, hogy csak elvétve. Az adatszolgáltatások, a statisztikai jelentések jelenleg az egészségügyi tevékenységre, az ellátás eszközeire és csak kismértékben annak tartalmára vonatkoznak. Pontosan tudjuk például, hányan jelentek meg a szakorvosi rendelőintézetekben, hány ápolási nap, elbocsátott beteg vagy kórházi ágy volt egy-egy évben,a milyen mérvű a gyógyszerfogyasztás stb. De csak ezekből a mutatókból az egészségügy hatásfokára nemigen következtethetünk. Nehéz feladat, de hozzá kell látnunk az egészségügyi munka tényleges tartalmát, hatásosságát reálisan tükröző értékelő rendszer kidolgozásához. Az eredményesebb munka egy másik alapfeltétele, hogy nagyobb önállóságot kapjanak a területi szervek, különösen a nagy intézmények vezetői. Az önállóságnak természetesen párosulnia kell majd a magasabb szakmai, szervezési, tervezési igényességgel és hozzáértéssel, megfelelő tájékozottsággal és a helyes vezetési módszerek alkalmazásával. A megyei kórház például legyen tényleges gazdája" a megyében a gyógyító-megelőző ellátásnak. A megyei kórház igazgatójának tájékozottnak kell lennie a lakosság tényleges egészségügyi ellátási szükségleteiről, kik szorulnak gondozásra, kórházi ellátásra,miért kerülnek a megye bizonyos területeiről háromszor annyian a kórházba, mint máshonnan. Neki kell majd döntenie a rendelkezésre álló személyi és anyagi lehetőségek felhasználásáról. Minderre a jelenlegi körülmények között még nem telhet az igazgató erejéből. De épp ez sürgeti új szervezeti feltételek kialakítását a megyei kórházakban. A gazdaságosság helyes értelmezése Az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kap az egészségügy területén is a gazdaságosság. A gazdaságos vezetés a mi területünkön tulajdonképpen szakmai mérlegelést jelent. Mérlegelését annak, hogy az eredményes szakmai munka feltételeként az intézményben elsődlegesen mire van szükség, milyen képzettségű és mennyi munkaerőre, milyen eszközökre, gépekre. Ha az igazgató a bizonyos területeken megtakarított összegeket más célra felhasználhatja, ezzel érdekeltté válik például abban, hogy ne alkalmazzon felesleges munkaerőt, ne költsön az intézmény nem tényleges szükségletének megfellelő gyógyszerekre stb. Ehelyett, ha kell, javítsa meg az élelmezést, vagy más, a gyógyítás szempontjából fontos dologra fordítson pénzt. Ha a költségvetéseket nemcsak egy, hanem öt évre is terveznék, az megszüntetné az év végi költekezést, a felesleges dolgok „csak azért is" megvásárlását, racionálisabb gazdálkodást eredményezne. A gazdaságirányítás reformja — nem utolsósorban — szemléleti változást követel a vezetőktől. A felsőbb szervektől kapott eligazítás alapján önállóan kell vezetniük, dönteniük. De a vezető szerveknek, az Egészségügyi Minisztériumnak is, olyan munkastílust kell meghonosítaniuk, hogy ne avatkozzanak bele szinte a legaprólékosabban a megyei főorvos vagy az igazgató munkájába. A reform fő kívánalma tehát, hogy a vezetők elsajátítsák a korszerű szervezési és gazdasági ismereteket munkakörükben. Hozzátehetjük: a nagyobb önállóság és felelősség jogosan igényel majd nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést is. A legfontosabb célok Az elmondottak azt jelentenék, hogy az egészségügyi fejlesztés mennyiségi (úgynevezett extenzív) szakasza lezárult? Korántsem, hiszen a harmadik ötéves tervben új kórházakat és rendelőket építenek, a szakemberek ezreit képezik ki. A korábbi fejlesztési szakasz még nem elégített ki minden mennyiségi kívánalmat. Enyhítette, de nem szüntette meg a zsúfoltságot; a közegészségügyi és szociális normatívák a növekedés ellenére sem érik el a szükségletet. Úgy véljük, helyes, ha röviden szólunk a legfontosabb célokról. Az egészségügy anyagi és technikai alapjainak fejlesztésére a harmadik ötéves terv több mint 2,8 milliárd forint beruházási és mintegy 2,2 milliárd forint felújítási keretet irányzott elő. A tervidőszakban az orvosok száma mintegy 3500—4000-rel növekszik, s így a 10 000 lakosra jutó 19,2 (1965) fős arány 1970-re 22—23- ra emelkedik. Gondoskodni kell arról, hogy az orvosok elhelyezésekor a társadalmi érdekek jobban érvényesüljenek, s főképp oda kerüljenek orvosok, ahol most nincs vagy kevés van. A jobb területi elosztásért — fenntartva a legalkalmasabb és legfelkészültebb hallgatók egyetemre jutásának elvét — a társadalmi ösztöndíjak célszerű odaítélésével is kívánják segíteni a vidék jobb ellátását. A fejlesztés eredményeként tovább csökken a városi és falusi ellátás közötti különbség. Az országos lehetőségekből Budapest részére általában a lakosság számának várható emelkedésével arányos egészségügyi hálózatfejlesztést biztosítják, vidéken viszont az ellátottság jelenlegi szintjének emelésére is szükség van. A gyógyintézetek ágyszámát mintegy 7000-rel növelik, így 1970-ben 84 000-185 000 ágy lesz, 10 000 lakosra számítva 81,5—82, a jelenlegi 76-tal szemben. A krónikus betegek elhelyezése céljából olyan gyorsan és gazdaságosan építhető pavilonokat létesítenek, amelyek a bel-, ideg- és elmeosztályokhoz kapcsolódnak, tehát az ellátóbázisuk adott. Továbbra is előtérben marad a szív- és érrendszeri, a mozgás- és emésztőszervi betegségek elleni küzdelem. Növekvő probléma a rosszindulatú daganatok, az ideg- és elmebetegségek és általában az életkor meghosszabbodásából származó krónikus megbetegedések és következményeik megelőzése, illetve ellátása. Egyre több a baleset, holott nagy részük elkerülhető. Továbbra is fontos az üzemek egészségügyi szolgálatának megelőző tevékenysége, a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozó, a csökkent munkaképességűek, a nők és a fiatalok gondozásának javítása. A gyógyító-megelőző ellátás színvonala és hatékonysága növelhető a hálózat különböző intézményeinek szorosabb együttműködésével. Ezért cél a kórházak és a járóbeteg-intézmények (rendelőintézetek, gondozóintézetek, körzeti és üzemi orvosok) együttműködésének fokozása. Összehangolt irányítást Az általános orvosi körzetek fejlesztésének eredményeként a tervidőszak végére elérhető, hogy országosan 2700—2750 lakosra jusson egy-egy körzeti orvos. A városokban minden körzeti orvos mellett ápolónő, a körzeti gyermekorvos mellett a körzet nagyságától függően egy vagy több védőnő dolgozik majd; a falusi körzeti orvos mellett körzeti ápolónő, védőnő és segédasszisztens is. A járóbeteg-ellátás leggyorsabban fejlődő ága a fogászat. Az a terv, hogy a fővárosban, a megyeszékhelyeken, valamint a népgazdasági szempontból kiemelt városokban 3000—4000 lakosra, a többi városban és a községekben 5000—6500 lakosra jusson egy-egy fogorvos. Cserba László befejezésül hangsúlyozta: — Az egészségügy egységes fejlesztése, a tervek jó végrehajtása azt kívánja az állami és tanácsi egészségügyi szervektől, hogy összehangoltabb, igényesebb irányító munkával segítsék a nemes célt: intézményeinkben a gyógyítómunka lépést tartson az orvostudomány mindenkori színvonalával. Ilkei Csaba