Népszabadság, 1966. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

szeptember 1. csütörtök­ Ö N I­­­P S­Z A B A D S Á G3 A pártkongresszus tiszteletére A kongresszusi munkaversenyben kiváló eredményt ér el a Szel­lőző Művekben a bronzplakettos Béke szocialista lakatosbrigád. Több mint tíz éve kovácsolódtak össze, magas szakképzettséggel rendelkeznek, s a vállalat vezetőinek nagy bizalmát élvezik a je­lentősebb exportfeladatok végrehajtásánál. Szovjet megrendelé­sen dolgoznak. A dnyepropetrovszki csőhengermű részére készí­tenek két porleválasztó és csőhűtő berendezést. Szeptember 20 a határidő, de az egyik berendezés már szállításra kész, a másodi­kat is határidő előtt készítik el a Béke szocialista brigád tagjai. (Kéri Dániel felvétele.) Gáspár Sándor látogatása Szolnokon Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára szerdán Szolnok­ra látogatott. A megyei pártbi­zottság székházában a megye és a város párt- és tanácsi vezetői fogadták, majd rövid eszmecsere után Gáspár elvtárs városnéző sétára indult. Felkereste Szolnok új üdülőközpontját, a Tisza-lige­­tet, majd egy szárnyashajón rö­vid sétautat tett a Tiszán. Meg­tekintette az ezer családnak ott­hont nyújtó Zagyván túli lakó­telepet, délután pedig a város legnagyobb szocialista üzemét, a Tiszamenti Vegyiműveket keres­te fel. A kora esti órákban a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében tartottak akti­­vistaértekezletet, ahol Gáspár Sándor tájékoztatót adott az idő­szerű belpolitikai és nemzetközi kérdésekről. Esther Wilenska és Jacov Sil­­ber, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjai lá­togatást tettek a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságánál, ahol megbeszélést folytattak dr. Korom Mihállyal, é­­ az MSZMP Központi Bizottsága titkárával és a Központi Bizott­ság más képviselőivel. Az elvtársi légkörben lefolyt megbeszéléseken eszmecserét folytattak a két pártot érintő kér­désekről.­ ­ Izraeli kommun­i­sta vezetők Budapesten Országos kenyérga­bona-termesztési tanácskozás Pécsett Az idei kenyérgabona-termé­sünk, a rendkívül súlyos belvíz­károk ellenére is, fedezi a lakos­ság kenyér - és lisztszükségletét — jelentette be Keserű János földművelésügyi miniszterhelyet­tes az országos kenyérgabona­termesztési tanácskozáson, ame­lyet szerdán tartottak Pécsett. A miniszterhelyettes elmondta, hogy tavasszal a belvizek a ke­nyérgabona-terület 10 százalékán pusztították el a vetéseket, még­is a nagyobb hozamok révén si­került megtermelni az ország ke­nyerét, mégpedig­­ a felszaba­dulás előtti 3,8 millió hold he­lyett — 2,3 millió holdon. Ez a tény újabb bizonyítéka a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdaság fölényének a kisüzemi gazdálko­dással szemben. A tanácskozáson csaknem fél­ezer tudományos és gyakorlati, valamint közigazgatási szakem­ber vett részt, s közülük sokan felszólaltak. A tanácskozás részvevői végül felhívással fordultak az ország valamennyi mezőgazdasági ter­melőüzeméhez, hogy az idén fo­kozott gonddal készüljenek fel és fogjanak hozzá az őszi munkák­hoz. A talaj-előkészítés ugyanis országszerte máris megkésett, és a rendkívüli nagy őszi termés­­mennyiség betakarítása óriási feladatot ró a gazdaságokra. A szokottnál nagyobb erőfeszítésre van tehát szükség, hogy a ke­nyérgabona vetését október vé­gére befejezzék. (MTI) Panelek évi 4200 lakáshoz Hamarosan tető alá kerül a gyártócsarnok Tavasz óta épül az új borsodi házgyár az Alsózsolcai Épület­elemgyár szomszédságában. A környezet előnye, hogy a gyár üzemrészeinek összeszerelése gyorsabb, és termelése is gazda­ságosabb lesz, a gyártáshoz szük­séges nagymennyiségű kavicsot pedig a közeli mesterséges tóból bányásszák majd ki, s ezzel je­lentős szállítási költséget takarí­tanak meg. Az új, nagy kapacitású üzem korszerű szovjet gyártmányú be­rendezésével egy év alatt mint­egy 4200 lakás összeállításához készítik az ajtókkal, ablakokkal ellátott fal nagyságú paneleket. Még a tél beállta előtt tető alá kerül a gyártócsarnok, hogy a belső munkákat a téli hónapok­ban elvégezhessék. A berendezé­sek szerelését jövőre kezdik meg, s 1969 végéig elkészülnek az új létesítményben az első panelek, amelyeket a miskolci új lakótele­pen használnak majd fel. Az egészségügyi ellátás rendszere a harmadik ötéves tervben Kamatoztathatók-e a gazdaság­­irányítás reformjának irányelvei az egészségügyi ellátás mecha­nizmusának megjavításában? Ko­­pírozva semmiképp, hisz’ nem termelőtevékenységről van szó. A szakemberek eddigi vitái azon­ban máris bebizonyították: sok helyes gondolat, jól elemzett kö­vetkeztetés, újszerű megoldási le­hetőség segítheti a harmadik öt­éves terv egészségügyi feladatai­nak végrehajtását. Ezekről be­szélgettünk Cserba Lászlóval, az Egészségügyi Minisztérium főosz­tályvezetőjével. Hatékonyság és tartalom Az irányelvek talán legfonto­sabb következtetése, hogy fokoz­nunk kell az egészségügyi ellátás hatékonyságát. A legutóbbi évek­ben erőnk jó részét a mennyiségi fejlesztésre fordítottuk. Indokolta ezt a társadalombiztosításban ré­szesülők számának rohamos nö­vekedése, s közismert korábbi el­maradottságunk felszámolására irányuló törekvésünk. A harma­dik ötéves tervben a magas szín­vonalú, eredményes egészségügyi ellátás lényegében négy alapvető feltétel teljesítését kívánja. Mindenekelőtt: az orvosok és az egészségügyi középkáderek oktatásának, továbbképzésének korszerűsítését, az általános mun­kaerkölcs és etika megjavítását. Ez utóbbival kapcsolatban meg­jegyzendő, hogy a gyakorlat nem mindenben fedi az elvi tételt, mely szerint a biztosítottak ellá­tásának ingyenesnek és magas színvonalúnak kell lennie. Még határozottabban kell fellépnünk a burkolt és nyílt visszaélésekkel szemben. Másodszor: a korszerű technikát gyorsabb ütemben kell bevezetnünk és alkalmaznunk a gyógyító- és kutatóintézetekben. A gép- és műszerfejlesztést terv­szerűbben, a szükségletekhez­ kell igazítani. Harmadszor: a túlsá­gosan szerteágazó tudományos kutatásoknak jobban kell szol­gálniuk a lakosság általános egészségügyi érdekeit; a gyógyí­tás gyakorlati igényei szabják meg a fontosabb, koncentrált ku­tatási témákat. Negyedszer: meg kell keresnünk azokat a szerve­zési, irányítási, vezetési módsze­reket, ellátási formákat, ame­lyekkel eredményesebben hasz­nosíthatjuk a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi javakat. Mutatók helyett tényleges tájékozottság Mindemellett sem elméletileg, sem a gyakorlatban nem szabad különválasztani a fejlődés két irányát. Együtt kell hatniuk, ér­vényesülniük. Csupán egyetlen példát erre. Egy új kórház léte­sítése jelentősen megnöveli a be­tegellátás volumenét és javítja minőségét. De ha az új intéz­ményben rosszul szervezik meg a munkát, közömbösek a dolgo­zók továbbképzése iránt, gyenge a vezetés, akkor közel sem olyan hatékony a betegellátás, mint amilyen lehetne. Többen kérde­zik: vannak-e olyan mutatók, amelyekkel reálisan mérni le­het az egészségügy hatékony­ságát? Úgy látjuk, hogy csak elvétve. Az adatszolgáltatá­sok, a statisztikai jelenté­sek jelenleg az egészségügyi tevékenységre, az ellátás eszkö­zeire és csak kismértékben an­nak tartalmára vonatkoznak. Pontosan tudjuk például, hányan jelentek meg a szakorvosi ren­delőintézetekben, hány ápolási nap, elbocsátott beteg vagy kórházi ágy volt egy-egy évben,a milyen mérvű a gyógyszerfo­gyasztás stb. De csak ezekből a mutatókból az egészségügy ha­tásfokára nemigen következtethe­tünk. Nehéz feladat, de hozzá kell látnunk az egészségügyi munka tényleges tartalmát, ha­tásosságát reálisan tükröző érté­kelő rendszer kidolgozásához. Az eredményesebb munka egy másik alapfeltétele, hogy na­gyobb önállóságot kapjanak a területi szervek, különösen a nagy intézmények vezetői. Az önállóságnak természetesen pá­rosulnia kell majd a magasabb szakmai, szervezési, tervezési igényességgel és hozzáértéssel, megfelelő tájékozottsággal és a helyes vezetési módszerek alkal­mazásával. A megyei kórház pél­dául legyen tényleges gazdája" a megyében a gyógyító-megelőző ellátásnak. A megyei kórház igazgatójának tájékozottnak kell lennie a lakosság tényleges egész­ségügyi ellátási szükségleteiről, kik szorulnak gondozásra, kór­házi ellátásra,­­miért kerülnek a megye bizonyos területeiről há­romszor annyian a kórházba, mint máshonnan. Neki kell majd döntenie a rendelkezésre álló személyi és anyagi lehetőségek felhasználásáról. Minderre a je­lenlegi körülmények között még nem telhet az igazgató erejéből. De épp ez sürgeti új szervezeti feltételek kialakítását a megyei kórházakban. A gazdaságosság helyes értelmezése Az eddiginél lényegesen na­gyobb szerepet kap az egészség­ügy területén is a gazdaságosság. A gazdaságos vezetés a mi terü­letünkön tulajdonképpen szak­mai mérlegelést jelent. Mérlege­lését annak, hogy az eredményes szakmai munka feltételeként az intézményben elsődlegesen mire van szükség, milyen képzettségű és mennyi munkaerőre, milyen eszközökre, gépekre. Ha az igaz­gató a bizonyos területeken meg­takarított összegeket más célra felhasználhatja, ezzel érdekeltté válik például abban, hogy ne al­kalmazzon felesleges munkaerőt, ne költsön az intézmény nem tényleges szükségletének megfel­­­lelő gyógyszerekre stb. Ehelyett, ha kell, javítsa meg az élelme­zést, vagy más, a gyógyítás szem­pontjából fontos dologra fordít­son pénzt. Ha a költségvetéseket nemcsak egy, hanem öt évre is terveznék, az megszüntetné az év végi költekezést, a felesleges dolgok „csak azért is"­ megvásár­lását, racionálisabb gazdálkodást eredményezne. A gazdaságirányítás reformja — nem utolsósorban — szemlé­leti változást követel a vezetők­től. A felsőbb szervektől kapott eligazítás alapján önállóan kell vezetniük, dönteniük. De a veze­tő szerveknek, az Egészségügyi Minisztériumnak is, olyan mun­kastílust kell meghonosítaniuk, hogy ne avatkozzanak bele szinte a legaprólékosabban a megyei főorvos vagy az igazgató munká­jába. A reform fő kívánalma te­hát, hogy a vezetők elsajátítsák a korszerű szervezési és gazda­sági ismereteket munkakörük­ben. Hozzátehetjük: a nagyobb önállóság és felelősség jogosan igényel majd nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést is. A legfontosabb célok Az elmondottak azt jelentenék, hogy az egészségügyi fejlesztés mennyiségi (úgynevezett exten­­zív) szakasza lezárult? Koránt­sem, hiszen a harmadik ötéves tervben új kórházakat és rende­lőket építenek, a szakemberek ezreit képezik ki. A korábbi fej­lesztési szakasz még nem elégí­tett ki minden mennyiségi kívá­nalmat. Enyhítette, de nem szün­tette meg a zsúfoltságot; a köz­egészségügyi és szociális norma­tívák a növekedés ellenére sem érik el a szükségletet. Úgy véljük, helyes, ha röviden szólunk a legfontosabb célokról. Az egészségügy anyagi és tech­nikai alapjainak fejlesztésére a harmadik ötéves terv több mint 2,8 milliárd forint beruházási és mintegy 2,2 milliárd forint fel­újítási keretet irányzott elő. A tervidőszakban az orvosok száma mintegy 3500—4000-rel növekszik, s így a 10 000 lakosra jutó 19,2 (1965) fős arány 1970-re 22—23- ra emelkedik. Gondoskodni kell arról, hogy az orvosok elhelyezé­sekor a társadalmi érdekek job­ban érvényesüljenek, s főképp oda kerüljenek orvosok, ahol most nincs vagy kevés van. A jobb területi elosztásért — fenn­tartva a legalkalmasabb és leg­felkészültebb hallgatók egyetem­re jutásának elvét — a társadal­mi ösztöndíjak célszerű odaíté­lésével is kívánják segíteni a vi­dék jobb ellátását. A fejlesztés eredményeként to­vább csökken a városi és falusi­­ ellátás közötti különbség. Az or­szágos lehetőségekből Budapest részére általában a lakosság szá­mának várható emelkedésével arányos egészségügyi hálózatfej­lesztést biztosítják, vidéken vi­szont az ellátottság jelenlegi szintjének emelésére is szükség van. A gyógyintézetek ágyszámát mintegy 7000-rel növelik, így 1970-ben 84 000-1­85 000 ágy lesz, 10 000 lakosra számítva 81,5—82, a jelenlegi 76-tal szemben. A kró­nikus betegek elhelyezése céljá­ból olyan gyorsan és gazdaságo­san építhető pavilonokat létesíte­nek, amelyek a bel-, ideg- és elmeosztályokhoz kapcsolódnak, tehát az ellátóbázisuk adott. Továbbra is előtérben marad a szív- és érrendszeri, a mozgás- és emésztőszervi betegségek elle­ni küzdelem. Növekvő probléma a­ rosszindulatú daganatok, az ideg- és elmebetegségek és álta­lában az életkor meghosszabbo­dásából származó krónikus meg­betegedések és következményeik megelőzése, illetve ellátása. Egy­re több a baleset, holott­­ nagy részük elkerülhető. Továbbra is fontos az üzemek egészségügyi szolgálatának megelőző tevé­kenysége, a veszélyeztetett mun­kahelyeken dolgozó, a csökkent munkaképességűek, a nők és a fiatalok gondozásának javítása. A gyógyító-megelőző ellátás szín­vonala és hatékonysága növel­hető a hálózat különböző intéz­ményeinek szorosabb együttmű­ködésével. Ezért cél a kórházak és a járóbeteg-intézmények (ren­delőintézetek, gondozóintézetek, körzeti és üzemi orvosok) együtt­működésének fokozása. Összehangolt irányítást Az általános orvosi körzetek fejlesztésének eredményeként a tervidőszak végére elérhető, hogy országosan 2700—2750 lakosra jusson egy-egy körzeti orvos. A városokban minden körzeti orvos mellett ápolónő, a körzeti gyer­mekorvos mellett a körzet nagy­ságától függően egy vagy több védőnő dolgozik majd; a falusi körzeti orvos mellett körzeti ápo­lónő, védőnő és segédasszisztens is. A járóbeteg-ellátás leggyor­sabban fejlődő ága a fogászat. Az a terv, hogy a fővárosban, a megyeszékhelyeken, valamint a népgazdasági szempontból ki­emelt városokban 3000—4000 la­kosra, a többi városban és a községekben 5000—6500 lakosra jusson egy-egy fogorvos. Cserba László befejezésül hang­súlyozta: — Az egészségügy egy­séges fejlesztése, a tervek jó végrehajtása azt kívánja az álla­mi és tanácsi egészségügyi szer­vektől, hogy összehangoltabb, igényesebb irányító munkával segítsék a nemes célt: intézmé­nyeinkben a gyógyítómunka lé­pést tartson az orvostudomány mindenkori színvonalával. Ilkei Csaba

Next