Népszabadság, 1968. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-29 / 75. szám
2 Mély megrendülés a Szovjetunióban (Tudósítónk telefonjelentése.) Moszkva és az egész ország gyászolja bátor fiát, a kozmosz meghódításának első hősét, Jurij Gagarint, valamint utolsó légi útján társát, Vlagyimir Szerjogin ezredest. Csütörtök délelőtt fél 10-kor, amikor a moszkvai rádió először közölte a megrázó katasztrófa hírét, éppen a főváros Kijevi pályaudvarán tartózkodtam." A hangosan beszélőben elhangzott a gyászhír. Valóban megrendítő volt a kép. A vonatok felé siető utasok megtorpantak, letették csomagjaikat. Falusi nénik sírva fakadtak. Volt, aki keresztet vetett. Idegen férfiak egymáshoz fordultak, szó nélkül kezet fogtak, úgy nyilvánították egymásnak részvétüket, mint amikor közeli hozzátartozójukat vesztik el. Néhány perc múlva már mindenütt, a kirakatokban, a közintézmények hirdetőtábláin ott volt látható Jurij Gagarin jól ismert, kedves, kicsit gyermekes mosolyú képe, de most a szomorú gyász fekete keretével övezve. A népgazdasági kiállításon az égbetörő világűr-emlékmű előtt, az űrhajósok sétányán megjelentek az első csoportok. Gagarin mellszobrához jöttek el az emberek. Sokan egy-egy csokor virágot helyeztek a talapzatra, mások csak ott álltak szótlanul, és torkukat sírás fojtogatta. Moszkva népe, ez az oly sokat átélt, kipróbált és megkeményedett nép beleremegett a hírbe. Csak most látni igazán, mennyire közel állt a szovjet emberekhez ez a mindig vidám orosz fiú. Mintha minden szovjet férfi és asszony, öreg és fiatal személyes ismerősének érezné. Orenburgban a repülőiskolások emlékeznek róla. A moszkvai Vörös Proletár-gyárban a munkások, Szaratovban, ahol tanult, az iskolások, akik már régebben példaképükül fogadták. Novoszibirszkben az akadémiaváros tudományos tanácsa éppen ülésezett, amikor megjött a hír. Lavrentyev akadémikus, a novoszibirszki központ vezetője, megszakította a tanácskozást és megrendült szavakkal mondta. ..A tudomány emberei örökre a bátorság, az önfeláldozás nagyszerű szimbólumaként őrzik meg emléküket!” A Szovjetunióban ma minden beszélgetés Gagarinról folyik. Elmondják az emberek a gyászüléseken, de családi körben is, hogy utoljára február 23-án a Kongresszusi Palotában tartott ünnepi ülésen látták az elnökségben, a televízió képernyőjén. Éppen mához két hétre újra ott látták és talán hallották volna is. Az űrhajózás napján ott lett volna, hogy szóljon a kozmosz meghódításának hősies történetéről és ragyogó jövőjéről, mint a világ első űrhajósa: az a férfi, aki — mint nemrég megjelent cikkében megírta — olyan kitartóan készült a következő bevetésére is; aki éppen azért tanult nagy kitartással és alig egy hónapja védte meg a Zsukovszkij Repülőakadémián mérnöki diplomáját; aki megfeszítetten tréningezett... És akit éppen egy kemény, veszélyes repülőtréning alkalmával ért utol a kíméletlen halál. A Szovjetország gyászolja fiát, felejthetetlen fiát. Nemes János Világszerte gyászolják a kozmosz úttörőjét A világ minden táján mély megdöbbenéssel fogadták Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjogin tragikus halálhírét. Egyszerű dolgozók és államférfiak, ifjak és tudósok adóznak mélységes részvéttel és tisztelettel az első űrhajós emlékének. Az eddig érkezett tudósításokból közlünk néhányat. Magyarország A rádió reggeli híre, amely a tragikus eseményről elsőnek tájékoztatta hazánk lakosságát, az utcákon, a járműveken, a munkahelyeken mindenütt nagy részvétet keltett. A fiatal mecseki bányászvárosban, Komlón — akár Budapesten — személyes ismerősként, barátként tartották számon Jurij Gagarint, aki 1961 augusztusában feleségével együtt járt a városban. A látogatás emlékére Komló tiszteletbeli polgárává választotta, s utat, iskolát neveztek el róla. A szomorú hír elhangzása után a városi tanácsház homlokzatára felkerült a gyászlobogó. A komlói Kossuth-bánya Gagarin-brigádja elhatározta, hogy a kollektíva egy tagja elutazik a temetésre, utazási költségét közösen fedezik. Az ország sok városában tartottak a munkahelyeken, az iskolákban néhány perces megemlékezést. Sokan küldtek részvéttáviratot — köztük a Gagarin nevét viselő brigádok, iskolák, úttörőőrsök — a Szovjetunió budapesti nagykövetségének. Német Demokratikus Köztársaság A Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami vezetői mély részvétüket fejezték ki a szovjet vezetőkhöz intézett üzenetükben. A köztársaságban mindenütt nagy megrendüléssel fogadták a tragikus hírt. (ADN) Jugoszlávia Tito jugoszláv elnök Podgornijhoz és Brezsnyevhez intézett részvéttáviratában mély együttérzését fejezte ki. (AP) Amerikai Egyesült Államok Julian W. Scheer, az amerikai országos űrhajózási hivatal helyettes vezetője őszinte megdöbbenését és részvétét nyilvánította. Kijelentette: a NASA képviselői közül sokan személyesen is nagyon jól ismerték Gagarint, akivel mind az Egyesült Államokban, mind nemzetközi összejöveteleken találkoztak. Az amerikai űrhajósok Gagarint olyan embernek ismerték, aki „szívósan és derekasan helytállt, híven merész hivatásához”. (Reuter) Olaszország Saragat olasz köztársasági elnök és más kormányvezetők szintén üzenetben nyilvánították részvétüket. Sok olasz Gagarin űrhajójánál, a Vosztok 1-nél rótta le kegyeletét. A Vosztok 1. űrhajó ugyanis Rómában, a szerdán megnyílt nemzetközi elektronikus kiállításon látható. Franciaország A Paris-Presse csütörtöki száma első oldalának nagy részét és második oldalát teljes terjedelmében Gagarin emlékének szenteli. A lap úgy emlékezik meg Gagarinról, mint „1961. április 12-e hőséről’’. A Sie Monde megemlékezése A Szovjetunió rendkívüli nagykövete címet viseli. A lap megállapítja, hogy Gagarin „a modern Oroszország jelképe volt és testet öltött cáfolata a képtelen szovjetellenes propagandának”. (AFP) Anglia A csütörtök délutáni lapok a legnagyobb részletességgel, fényképpel ismertetik Gagarin életútját. Cranfieldben, ahol szovjet tudósok részvételével nemzetközi űrhajózási műszerkonferencia ülésezik, a tudósok kétperces néma felállással áldoztak Gagarin emlékének. Callaghan ezredes, az amerikai delegáció vezetője, az ülés soros elnöke, valamennyi jelenlevő mélységes együttérzéséről biztosította a szovjet küldöttséget. (MTI) Pályájának íve éppoly szédítő volt, mint első útja a kozmosz végtelenje felé. A rokkant kohozács fia 1934-ben született, tizennégy éves kora óta dolgozott és 1951-ben végezte el az iparitanuló-iskolát. 1955-ben ült először egy öreg sportrepülőgép vezetőfülkéjébe és hat évvel később a világ minden rádióállomása, adását megszakítva, hírül adta. Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy, a Szovjetunió polgára eredményesen végrehajtotta a világ első űrutazását a Vosztok 1. űrhajóval. Ahol az első űrhajó visszatért a Földre, ma emlékmű áll a sztyeppén Két hét híján hét éve ennek, és azóta Gagarint mások követték útján: Tyitov, Nyikolajev s a többek. A szovjet űrhajósok után az amerikaiak következtek. Ma már tudjuk, hogy a XX. század az űrhajózás százada, de annak az áprilisi reggelnek emléke nem halványodott el. Az eget ostromolta a gzsatszki ács fiának pályája, amely most végéhez érkezett, oda, ahol az emberiség sok nagyja, a forradalom sok hű fia alussza örök álmát: Lenin mauzóleuma mögé, a Kreml falához. Alig volt harmincéves, amikor Moszkvában felavatták mellszobrát, amikor utcák és bulvárok hirdették nevét és egy hepi voics a Holdon, amikor öt, aki üifihadnagyból őrnagy lett, előléptették ezredessé és megbízták a szovjet űrhajósok parancsnokságával. Amikor államfőnek kijáró tiszteletadással köszöntötték és a Szovjetunió Hősének Aranycsillaga után sok kitüntetés aranycsillaga díszítette zubbonyát. És Jurij Gagarin emberi nagyságát mindennél jobban mutatja, hogy a dicsőség kozmikus magasságai sem szédítették meg sem a világhír óráiban, sem azután, pedig az egész világ kedvelt és ünnepelt hőse lett. Megmaradt olyannak, amilyennek társai korábban ismerték: egyszerűnek és szerénynek, figyelmesnek és önzetlennek. A tudomány munkájának és a szovjet hadsereg tisztjének érezte magát. És ha valamire büszke volt, hát arra, hogy a Vosztok űrhajók útja a szovjet tudomány erejének és a szovjethatalmat védelmező hadsereg erejének beszédes bizonysága. Sok kötetet tesz ki mindaz, amit írtak róla és ebből ezen a szomorú napon néhány mondat kiváltképp megrázó. Iskolai tanárnője így emlékezettrá: „Két könyvet olvasott különösen gyakran: az Egy igaz embert és Osztrovszkij Az acélt megedzik című regényét. Máig is emlékszem szavaira: »Jó lenne csak egy kicsit hasonlítani Pavel Korcsaginra. De hát ekkora hőstett nem lesz több Hőstett, de sokszor elkoptatott szó ez, amely most majd fényese felragyog, mint az emléktábla arany betűi a Kreml falában. Akik találkoztak vele, azoknak sokszor szinte kisfiús lelkesedéssel mesélt az űr szépségeiről. „Odaföntről az egész Földet gyönyörű kék fényudvar övezi, amely azután átmegy a sötétkéken át a feketébe, az ég feketéjébe. Ezen a nappali fekete égen jól kivehetően, fényesen ragyognak a csillagok.’’ Megtehette volna, hogy nem repül többé: felelős munkája, nagy feladata volt az űrhajósok kiképzésében. Tudta, hogy repülni — veszélyesebb. De akár a görög monda hősét, Ikaroszt, vonzotta a magasság, az ismeretlen messzeség: a nappali fekete égen ragyogó fényes csillagok látványa. Repülés a magasba: ez volt az élete, s ez lett a halála. Gagarin és bátor társa, Szerjogin mérnök-ezredes, az emberi haladásért, a tudományért és a megismerésért adta életét. Alkotásban gazdag életük fonala most — olyan korán — megszakadt, de nevük fennmarad, életük műve folytatódik. A fájdalomban, amit családjuk, bajtársaik, a szovjet nép érez, mélységes részvéttel és együttérzéssel osztozunk mi magyarok, és emléküket örökre megőrizzük. NÉPSZABADSÁG 1968. március 29. péntek Moffkvadó előtt Kis orsságyi/űlos Hívsásukét (Folytatás az 1■ oldalról.) 20 000 esetben kell eljárniuk a szabálysértési hatóságoknak botrányt okozó részegekkel szemben. Közvéleményünk mind határozottabban követeli hatóságainktól a következetesebb és szigorúbb fellépést a garázda, botrányt okozó, a szocialista együttélés szabályait semmibe vevő elemekkel szemben. Az együttélési szabályok megtartása ugyanis mindannyiunk, az egész közösség életét teszi rendezettebbé, könnyebbé, megsértése pedig sok kellemetlenséget, bosszúságot, nemritkán megbotránkozást, felháborodást okoz. A cselekmény társadalmi veszélyességi fokától függően Tisztelt Országgyűlés! Jogpolitikánk egyik alapkövetelménye az egyéniesítés, a differenciálás azok között, akik valamilyen formában összeütköznek a törvényekkel. Azt valljuk, hogy minden jogsértést fel kell tárni, de a felelősségre vonásnál messzemenően figyelembe kell venni a cselekmény veszélyességét jelző tárgyi és személyi körülményeket. Ebből következik, hogy helytelen volna bíróság elé állítani és a büntetőtörvény szerint vonni felelősségre a kisebb súlyú jogsértések elkövetőit. Ezért kell megalkotni és alkalmazni a felelősségre vonás egyéb, mégis hatékony módját. Manapság sokat foglalkozunk a bűnözés alakulásának kérdéseivel, különösen pedig azokkal az intézkedésekkel, amelyek a bűncselekmények megelőzését szolgálják. A szabálysértési esetek egy része is összefügg a büntetőjogi rendelkezésekkel. A tulajdon elleni szabálysértések, a lőfegyverrel, lőszerrel, sugárzóanyagokkal, kábítószerrel való visszaélés, a közveszélyes munkakerülés, a garázdaság, a verekedés, a veszélyes fenyegetés stb. mind olyan esetek, amelyek megtalálhatóak a büntetőjogban is. Hogy ezek elkövetése után a büntetőtörvény vagy a szabálysértési törvény rendelkezéseit alkalmazzuk-e, az dönti el, hogy — az eset összes körülményeire tekintettel — milyen a cselekmény társadalmi veszélyességi foka. Ezenkívül a tulajdon elleni jogsértéseknél figyelemmel kell lennünk arra az értékhatárra is, amelyet most 500 forintban javasolunk megállapítani. Ha tehát a szabálysértési kódex rendelkezéseit jól alkalmazzuk és a kisebb súlyú jogsértések elkövetőivel szemben fellépünk, ezzel a bűnözés megelőzését is szolgáljuk, mert a kellő időben történő beavatkozás az általános és egyéni visszatartást és megelőzést is szolgálja. Van azonban a szabálysértéseknek sok olyan esete — és ez a többség —, amely már nem hozható közvetlen kapcsolatba a büntetőjoggal, mégis fel kell ellene lépni, hogy elejét vegyük a súlyosabb következményeknek. Amikor például felelősségre vonjuk a tűzrendészeti előírások megszegőit, akkor egy súlyosabb esemény, a tűzvész és az ezzel együttjáró tetemes károk megelőzéséről van szó. Ugyanez a helyzet a munkavédelmi előírásokkal vagy a közlekedésrendészeti szabályokkal, illetve azok megsértésével. Üzemi és közlekedési baleset következtében évente több száz ember veszti életét, a sérültek, megrokkantak száma pedig ezreket tesz ki. A balesetek jelentős része szintén megelőzhető lenne a szabályok megtartásával. Ezért kell következetesen fellépnünk az előírások, rendeletek megszegőivel szemben. Dr. Korom Mihály expozéját tartja. Két új jogszabály: a törvény és egy kormányrendelet A miniszter ezután röviden öszszefoglalta, miként kívánja rendezni a beterjesztett törvényjavaslat a kisebb súlyú jogsértésekkel kapcsolatos felelősség kérdéseit. Ismertette a kérdés eddigi szabályozását, a hazai jogfejlődés alakulását, s rámutatott, hogy az idők folyamán igen bonyolult szabályozás alakult ki ezen a területen. Ráadásul a vonatkozó jogszabályokat nehéz áttekinteni; jellemző példaként említette, hogy a törvényjavaslat melléklete csaknem 300, a felszabadulás után kiadott, hatályon kívül helyezendő jogszabályt sorol fel, nem is szólva a régi rendszerből átvett sok rendelkezésről. A körülbelül 90 év alatt felhalmozódott nagy tömegű joganyag sok ellentmondást is tartalmaz. — Mindezeket figyelembe véve a kormány úgy határozott — mondotta a miniszter —, hogy miután az egyéb feltételeik is megértek, gondoskodni kell a szabálysértési joganyag átfogó rendezéséről, újrakodifikálásáról. Az elméleti és gyakorlati szakemberekből álló kodifikációs bizottság megvitatta és kialakította a szabálysértésekre és általában a bírságolásra vonatkozó rendelkezések legfontosabb elvi, szervezeti és eljárási kérdéseit. A tervezetet többször nyilvános szakmai vitára bocsátották, a felmerült javaslatokat mérlegelték. A tervezeteket az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága több alkalommal tárgyalta, s észrevételei alapján a tervezeteket átdolgozták. A javaslat ily módon nyerte el mostani, végleges formáját. A törvényjavaslatot jellemezve a miniszter rámutatott, hogy a szabálysértések mostani rendezése két, egyidejűleg hatályba lépő jogszabállyal történik. Egyfelől törvénybe foglalják az általános szabályokat, ideértve az anyagi jogi és eljárási rendelkezéseket. Az előbbiek töltik meg tartalommal a törvényjavaslat első két fejezetét. Ezek a fejezetek rendezik mindenekelőtt a szabálysértés miatti felelősség elveit és megállapítják a szabálysértés jogkövetkezményeit. Az eljárási rendelkezések hat fejezetre tagolódnak, s lényegileg az eljárás sorrendjében tárgyalják annak szabályait. Végül a törvényjavaslatban helyet kapott az a viszonylag kisszámú konkrét szabálysértés, amely tartósabb érvényű és így törvényben szabályozható. Ezeknek a szabálysértéseknek a veszélyessége többnyire nagyobb az átlagosnál, egy részük esetenként elzárással is büntethető. Fontos elvi kérdés egyébként, hogy szabálysértés miatt elzárás büntetés lehetőségét csak az országgyűlés, illetve a későbbiekben a törvény mellett törvényerejű rendelet állapíthassa meg. Másfelől kormányrendelet határozza meg a többi szabálysértést, kivéve természetesen azokat, amelyek tanácsrendeleten alapul(Folytatás a 3. oldalon.)