Népszabadság, 1970. április (28. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOVÁCS ISTVÁN A közel-keleti események középpontjában e héten Lisco diplomáciai tevékenysége állt. Az amerikai államtitkár útitervében több arab ország és Izrael meglátogatása szerepel. Ez ideig Kairóban és Tel Avivban fejezte be tárgyalásait, s az amerikai politika ellen irányuló tüntetések miatt lemondta Jordánia fővárosába, Ammanba tervezett látogatását. Lisco küldetését „tájékozódó jellegűnek” nevezték Washingtonban. Szeretné megismerni és befolyásolni az arab országok vezetőinek álláspontját az amerikai fés egyben az izraeli érdekek irányába. Kétségtelen ugyanis, hogy az Egyesült Államok és Izrael jelenlegi vezetőinek érdekei egybeesnek: Washington és Tel Aviv egyaránt halálos ellensége a haladó arab rendszereknek. Lisco kairói látogatása, egyiptomi hírek szerint, nem járt eredménnyel. A lapok rámutattak, hogy az amerikai államtitkár Kairóban azt próbálta elhitetni, hogy az Egyesült Államok támogatja a Biztonsági Tanács határozatát. A tények azonban az ellenkezőjét mutatják: Izrael azért képes megtagadni a Biztonsági Tanács határozatát, mert élvezi az Egyesült Államok támogatását. Az arab munkások szövetsége nyílt levélben ki is fejezte, hogy „Sisco akkor érkezik az egyiptomi fővárosba, amikor Bakr el-Bakrban még nem száradt meg az amerikai gyártmányú Phantomok által megölt iskolás gyerekek vére.” Sisco Tel Avivban, az újságíróknak kiosztott írásos nyilatkozatában ugyancsak azt állította, hogy az Egyesült Államok támogatja a Biztonsági Tanács határozatát. Ez azonban nem egyéb cinikus képmutatásnál. A tárgyalásokon az izraeli politikusok megismételték igényüket az újabb amerikai bombázókra, és kérték, hogy az Izrael által korábban, a következő öt évre igényelt 1 milliárd dollár gazdasági segítséget emeljék fel másfél milliárdra. A tárgyalások eredményéről Tel Avivban sem tettek közzé tájékoztatást. Kétségtelen azonban, hogy az Egyesült Államok továbbra is legfőbb támogatója marad Izraelnek. Igaz, az Egyesült Államokban már hallatszanak bizonyos bíráló hangok is, amelyek úgy vélik, a Tel Avivnak nyújtott segítség minden politikai haszon nélkül való, és az Egyesült Államok népszerűtlensége a Közel- Keleten, szinte arányosan növekszik az Izraelnek nyújtott támogatással. Ezt támasztják alá a Jordánia fővárosában lefolyt heves Amerika-ellenes tüntetések is, amelyek miatt Sisco egyelőre lemondta tervezett ammani látogatását. Ami Ammanban történt, az a közel-keleti helyzet egyik új vonását tükrözi: az antiimperialista tömegakciók, mint új, hatásos tényezők jelentkeznek a közel-keleti országok politikájában. Csütörtökön Bécsben ünnepélyes keretek között megnyílt a szovjet—amerikai megbeszélések második ülésszaka a stratégiai fegyverek korlátozásáról. Emlékezetes, hogy között olyan fegyverrendszerről tárgyalnak, amelyek még csak most vannak kialakulóban. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös megegyezéssel elejét vehetné, hogy a fegyverkezési verseny ne terjedjen tovább olyan irányba és olyan területre, amelykiszámíthatatlan következményekkel járna. Ezért is korlátozódik a megbeszélés a két világhatalomra, hiszen ez idő szerint csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok képes a legkorszerűbb hadászati eszközök jelentős fejlesztésére. Helsinkiben a kiindulás biztatónak ígérkezett. Azóta azonban az Egyesült Államok kormánya hideg zuhannyal hűtötte le a várakozást, mert még a SALT-tárgyalások második fordulójának megkezdése előtt kibővítette a Safeguard rakétaelhárító rakétarendszert és hozzálátott a MIRV-típusú több robbanófejjel ellátott rakéták kifejlesztéséhez. Az amerikai kormány, mint jelentik, Bécsbe érkező képviselőjét nem bízta meg új javaslat előterjesztésével. Gerard Smith, az amerikai küldöttség vezetője az ülésszakot megnyitó beszédében csak a tárgyalási szakasz jelentőségét emelte ki. Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes utalt Brezsnyev Harkovban tett kijelentésére, amely szerint a Szovjetunió üdvözölné az ésszerű megegyezést a stratégiai verseny megfékezéséről és minden tőle telhetőt megtesz, hogy ezek a tárgyalások hasznosak legyenek. Szemjonov hangoztatta, hogy a tárgyalások kedvező perspektívájának kibontakoztatásához mindkét fél jóakaratára és erőfeszítésére szükség van. De meglesz-e a szükséges jóakarat és az erőfeszítés mindkét fél részéről? A világ szeretné remélni. Bár baljós jel, mint arra a New York Times utal, hogy Nixon elnök visszautasította a szenátusnak a nukleáris fegyverek telepítése befagyasztására vonatkozó javaslatát. A háború tüze ismét átfogja Franz Jónás osztrák elnök és Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes a konferencia ünnepi megnyitóján. a szovjet-amerikai SALT-értekezlet (Strategic Arms Limitation Talks), vagyis a hadászati fegyverek korlátozását szolgáló tárgyalások első szakasza november 17-én kezdődött Helsinkiben. A 35 napos tanácskozásról akkor mindkét fél elégedetten távozott, bár az eszmecsere egyetlen konkrét eredménye az a döntés volt, hogy április 16-án Bécsben folytatják a megbeszéléseket. Ezek az eszmecserék új mozzanatot képviselnek a leszerelési tárgyalások történetében. Itt ugyanis egyebek egész Indokmát. A dél-vietnami súlyos csaták közelében már hosszú ideje dúló laoszi háború mellett, a harcok kiterjedtek Kambodzsára is. A csaták eddig lényegében a jobboldali puccsista kormánycsapatok és az ország semlegességéhez ragaszkodó felkelők között zajlottak. Napok óta viszont a saigoni bábkormány csapatai is mélyen behatolnak Kambodzsa területére és segítik a puccsistákat. Úgy tűnik, az ellenállók lényegesen erősebbek annál, hogy a puccsisták akár a saigoni csapatok támogatásával megakadályozhatnák térnyerésüket. Lol Nol kormánya ezért a nacionalizmus felszításával terrorhadjáratot indított Kambodzsa 600 ezer főnyi vietnami nemzetiségű kisebbsége ellen. Ennek eredményeként vérengzések, tömeggyilkosságok sorozata kezdődött országszerte. Lon Nol kormánya most arra készül, hogy áttelepítéssel, kiszolgáltassa a Kambodzsában élő vietnamiakat a saigoni rezsimnek. Nem kétséges, hogy az újabb szenvedés, megpróbáltatás és terror kezdetét jelentheti e térség" mérhetetlenül sokat szenvedő népeinek. De ha lehet, még súlyosabb következménnyel járhat Lon Nol kormányának az a döntése, hogy katonai segítséget kér Washingtontól. A Phnom Penh-i kormány fegyvereket, hadianyagokat — és ehhez természetesen amerikai instruktorokat, kiképzőket, vagyis amerikai katonai személyzetet — kér. Lol Nol segélykérelmével az utolsó szépségflastrom is lehullott a puccsista kormányról. Emlékezetes, a puccsisták közvetlenül az államcsíny után azt állították, hogy az ország semlegességét akarják biztosítani, amit szerintük Norodom Szihanuk veszélyeztetett. Ígérték a korábban kötött egyezmények betartását és a semlegességi politika folytatását. Azóta kiderült: valójában kevés laszt. Előbb „tanulmányozzák” a kérést. Nemigen tévednek azok, akik Nixon péntek estére tervezett Vietnamról szóló nyilatkozatának elhalasztását a kambodzsai kéréssel és nem az Apollo—13 visszatérésével magyarázzák. Lan Nol kérése ugyanis kellemetlen pillanatban, a kambodzsai tömeggyilkosságok felfedésekor érkezett. Az amerikaiak délvietnami tömeggyilkosságai után Washingtonban félnek, hogy ezek a fasiszta módszerek teljesen egybeforrnak az Egyesült Államok nevével. Emiatt emeltek szót többen is a kambodzsai kérés ellen az amerikai szenátusban. Mansfield szenátor figyelmeztette a kormányt, ne adjon fegyvert, és ahelyett, hogy támogatná, határolja el magát a kambodzsai rendszertől. Nixon döntéséből tehát új veszélyek fakadhatnak az indokínai háború kiterjedésére. Ha Washington közvetlenül és nyíltan beavatkozik a katonai segélyen keresztül a kambodzsai háborúba is, , hosszú időre elveszhetnek a délkeletázsiai háború tüzének kioltásával kapcsolatos remények. ÚJRA A FÖLDÖN Néhány napon keresztül gyakrabban kapcsoltuk be a rádiót, jobban vártuk az újságokat, hogy megismerjük minden részletét annak a drámai küzdelemnek, amelyet az Apollo—13 űrhajósai vívtak életükért, a Földbe való visszatérésért. A csaknem végzetessé vált „űrbaleset” eddig feltételezett oka a parancsnoki kabinban levő oxigéntartályok egy részének hétfő éjjel bekövetkezett robbanása volt. A robbanás után megállapították, hogy a keletkezett károk és az oxigénhiány miatt lehetetlen végrehajtani a tervezett holdutazást. A közvélemény figyelme tulajdonképpen ettől kezdve fordult igazán az űrhajósok felé. A fellövés előtt ugyanis a hivatalos közlések rutinfeladatnak nevezték az Apollo—13 útját, s így az amerikai átlagember is inkább e rutinfeladat költségei miatt bosszankodott — mint arról az amerikai lapok beszámoltak. Az Apollo–13 utasait fenyegető veszélyre szinte órák alatt példamutató összefogás bontakozott ki a világon. Az amerikai tudósok megkezdték kidolgozni a három űrhajós megmentésének módjait. Koszigin, a szovjet kormány miniszterelnöke az amerikai elnökhöz intézett üzenetében "minden segítséget felajánlott a mentéshez, és utasította a szovjet hadsereg illetékes csoportjait, álljanak készen a segítségnyújtásra; más kormányok is felajánlották szolgálataikat, miközben az egész világ — a bőr színére, felekezetre, ideológiai felfogásra való tekintet nélkül — izgult a három emberért. Az egész emberiség — három emberért. A három űrhajós szerencsésen visszatért a Földre. A képen mosolyogva köszönik a segítséget és köszöntik az embereket, akik harcoltak és aggódtak értük. Köszöntötték az emberi szolidaritás megnyilvánulását. Rómában a Nép téren 70 ezer mezőgazdasági dolgozó és családtagjaik tartottak tiltakozó gyűlést, amelyen követelték a kormánytól a mezőgazdaság fokozott támogatását.