Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

4p­ártéletnek nagyon fontos időszakában vagyunk. Most tartják az alapszervezeti taggyű­léseket, amelyeken a párttagok saját szervezetük munkáját elem­zik. Rövidesen sor kerül a tag­gyűlések második fordulójára, amelyen a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a szer­vezeti szabályzat módosítása ter­vezetét vitatják meg. A párt alap­szervezetei e fontos dokumentu­­­­mokat már kézhez kapták. Pártéletünk állandóan erősödő vonása a demokratizmus. A poli­tikát, gyakorlati lépéseinket vi­ták — a marxista—leninista elvek egységes platformján —, a konk­rét­ kérdésekben eltérő nézetek konfrontálása útján alakítjuk. A kongresszusi irányelvek a szó szo­ros értelmében irányelvek: a számvetés^és az új teendők irá­nyát, jő gondolatait jelzik. Eze­ket a Központi Bizottság nem egyszerűen tudomásulvétel vé­gett küldi meg az alapszerveze­teknek. A Központi Bizottság a taggyűlésektől az irányelveket il­letően állásfoglalást is vár. Kong­resszusi felkészülésünk akkor lesz igazán eredményes, ha a pártta­gok jól elemzik és értékelik alap­szervezetük tevékenységét, s ha egyben állást is foglalnak a párt, az ország életének, politikánk fő vonalának kérdéseiben is. A pártkongresszus a kommu­nisták nagy számadása önma­guknak és az egész népnek. Ezt a számadást ezúttal is jó lelki­­­ismerettel végezhetjük el. A Köz­ponti Bizottság és a párt szerve­zetei a IX. kongresszus határoza­tainak szellemében és azoknak végrehajtásán dolgoztak, s becsü­letesen teljesítették feladatukat. Az elmúlt években is bonyolult nemzetközi feltételek között vé­geztük szocialista építőmunkán­kat. A nemzetközi reakció, az im­perializmus erői nemegyszer te­remtettek nyugtalan, kiélezett helyzeteket és fenyegették szocia­lista építőmunkánk alapvető nem­zetközi feltételét: a békét. Pár­tunk, hűen elvi internacionalista politikájához, mindent megtett a szocialista­­ világrendszer erőinek növelése, a nemzetközi munkás­osztály és a nemzeti felszabadító mozgalmak antiimperialista egy­ségének erősítése, harcának foko­­zása érdekében. Pártunk és kormányunk nem­zetközi tekintélye az elmúlt négy esztendő alatt tovább növekedett. Hazánk fővárosa, Budapest, nem­zetközi jelentőségű, nagy vissz­hangot kiváltó események és kez­deményezések színhelye volt. Mindez szilárd belső helyzetünk, a szocialista építőmunkában elért eredményeink mellett annak kö­szönhető, hogy egyértelmű volt nemzetközi orientációnk, hogy mindig világos, nyílt, elvi politi­kát folytattunk. A mi nemzetkö­zi politikánk sarktétele: a Szov­jetunióval és a Varsói Szerződés országaival való szövetség és együttműködés. Ez következik el­veinkből, kommunista és interna­cionalista meggyőződésünkből. Et­től az állásponttól soha el nem tértünk, semmiféle manőverezés­be soha nem bocsátkoztunk s nem is fogunk bocsátkozni. Az idő iga­zolta, hogy ezzel szolgáltuk a legeredményesebben népünk nem­zeti érdekeit, szocialista hazánk felemelkedését. A kommunisták azért szerve­­­ződtek párttá, hogy a munkásosz­­­­tály céljait, forradalmi eszméit megvalósítsák. Politikánk lényege a nép harcának szervezése és ve­zetése a szocialista társadalom felépítéséért, hazánk, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatá­sáért, nemzetünk felemelkedé­séért. A kongresszusi taggyűlé­sek feladata lesz annak elemzé­se is, hogy mit tettek pártalap­­szervezeteink e célok elérése ér­dekében saját területükön, s hogy mit tett pártunk országos össze­gezésben. N­ekünk mindig biztos irány­tűnk volt és marad a mar­xizmus—leninizmus, a tudomá­nyos szocializmus megalapítóinak, Marxnak, Engelsnek és az ő el­méletük továbbfejlesztőinek, min­denekelőtt Leninnek a tanítása. A szocializmus építésének sorra kerülő feladatai kijelölése és megoldása szempontjából nagy s nélkülözhetetlen értéket jelente­nek a testvéri szocialista orszá­gok, mindenekelőtt a Szovjetunió tapasztalatai. Nem elég azonban csak erre hagyatkoznunk. A sa­játos helyzetnek megfelelő meg­oldásokat megtalálni és az életbe átültetni nekünk kell, a szocia­­­lizmus építésének előrehaladá­sáért népünk és a nemzetközi munkásmozgalom előtt a mi pár­tunk felel.­­ Sose állítottuk, hogy mindent mindig jól csinálunk, hogy el­veinkkel és céljainkkal minden­hol pontosan egybeesik a végre­hajtás. A sorra kerülő X. kong­resszus nagy összegezésében még­is méltán hangsúlyozhatjuk, hogy pártunk fő vonalának megfele­lően, a IX. kongresszus határoza­tait követve, jól határoztuk meg a szocialista építés soron követ­­­­kező feladatait és ezekre a mun­­­­kásosztály, a dolgozó nép érde­­­­keinek megfelelően megoldási­­ módokat dolgoztunk ki. Egy ko­­­­rábbi szakaszban pártunknak és­­ népünknek sok szempontból elég­­ keserves sors jutott osztályrészül. Munkánkat súlyosan terhelték a­­ személyi kultusz következményei, s a törvénytelenségek, majd az osz­­­­tályárulássá fajult revizionizmus­­ és az országot is végveszély álla­­­­potába juttató ellenforradalom. Az MSZMP-nek nagyon mélyről kel­lett indulnia és sok mindent tu­lajdonképpen újra kellett kezdeni­­ olyan körülmények között, ami­­­­kor a szocializmus morális von­­­­zása idehaza erősen lecsökkent, s­­ amikor a nemzetközi helyzetünket is igen sok gond terhelte. Ennek az időszaknak a tapasztalatai is arra intenek bennünket, hogy kö­vetkezetes marxista—leninista po­litikát folytassunk.­­A szocializmus építése során éppúgy, mint az életben, általá­ban mindig új ellentmondások ke­letkeznek. Mi sem lenne nagyobb hiba, mint azt állítani, hogy­­ ilye­nek nincsenek. Ellenkezőleg: az előrehaladás záloga, hogy meg­őrizzük az érzékenységet az új el­­lentmondások felismerésére és ku­tassuk leküzdésük módját. Az el­lentmondások feloldására persze több mód kínálkozik, de nem mindegy, hogy melyiket választ­juk. Mi a­ marxizmus—leninizmus nemzetközi érvényű tanításai alapján olyan módokat keresünk, amelyek a nép közvetlen érdekeit is tekintetbe veszik, hiszen a szo­cializmus van a népért, s nem a nép azért, hogy­ rajta a különböző megoldási formákat kikísérletez­zék. A munkásosztály pártja va­gyunk, a munkásosztály forradal­mi céljait valósítjuk meg — de a szocializmust csak az egész nép építheti fel. Ezért olyan politikát alakítottunk k­i, amely nemzeti egységbe igyekszik tömöríteni tár­sadalmunk dolgozó osztályait, a munkásokat, a parasztokat,­ az ér­telmiséget, a kispolgárokat, a kü­lönböző világnézetű embereket, kommunistákat és pártonkívülie­­ket, hívőket és nem hívőket — mindenkit, aki vállalja a közös célt, a szocialista Magyarország felépítését. Marxista—leninista párt soha­sem adhatja fel a szocialista el­veket vagy pozíciókat, de nem ke­zelheti az elveket dogmaként sem. Nekünk sose volt célunk semmi­féle szocialista „modell­’ feltalá­lása. Ezt a „modellt” Marx, En­gels­, Lenin „találta fel”, s hoz­­­zájuk vagyunk hűek, amikor szi­lárdan képviseljük a marxi—leni­ni alapelveket, a politikában haj­lékonyságra törekszünk, s módsze­reinkben találékonyak igyekszünk lenni.­­ A politika jegyében társadal­munk az elmúlt négy évben is biztosan haladt a szocializmus felépítése útján. Tovább erősödött a munkáshatalom, az ország to­vábbi iparosodása nyomán a mun­kásosztály számban is megnöve­kedett, s a társadalom legnagyobb osztálya lett. Életviszonyai javul­tak, műveltsége emelkedett, a közéletben elfoglalt helye tovább növekedett; természetesen e te­­kintetben további lépésekre van szükség, amelyeket pártunk fel­tétlenül megtesz. Az elmúlt négy évben, a IX. kongresszus határozatainak meg­felelően, nagy erőfeszítések tör­téntek a falun a szocialista jelle­gű gazdálkodási és életviszonyok továbbfejlesztése érdekében. Né­ha elkopottnak tűnnek az olyan fogalmak, mint az, hogy „törté­nelmi jelentőségű változás”, pe­dig, ami falun a parasztság éle­tének változásában az utóbbi években végbement és a szocia­lista mezőgazdasági nagyüzemek kiépítésében történt, azt csak tör­ténelmi jelzőkkel lehet kifejezni. Az elmúlt esztendők­ szívós mun­kájának eredményeként, a mun­kásosztály vezetésével és segítsége nyomán, valóban újjáalakult a mezőgazdaság, és az sem túlzás, ha azt mondjuk: minőségileg más lett a falusi emberek életformája. Számbelileg is, a társadalomban betöltött szerepét illetően is meg­nőtt az értelmiség súly­a. A nem­régen még általában használt kü­lön kategóriák, mint régi és új ér­telmiség, fokozatosan kezdenek el­tűnni. A magyar értelmiségről mindinkább egységes kategória­ként beszélhetünk, amely a nép része lett, s vele együtt építi a szocializmust. A párt IX. kongresszusán elfo­gadott gazdaságpolitikai célokat elértük. Fejlődött,­gyarapodott ha­zánk, növekedett a nemzeti va­gyon. A harmadik ötéves terv fő gazdaságpolitikai céljainak telje­sítése, a gazdasági fejlődés hoz­zájárult ahhoz, hogy előbbre lép­jünk a szocializmus felépítésének útján. azdaságpolitikai céljaink meg­­­valósítását tevékenyen segí­tette a párt IX. kongresszusának határozata nyomán bevezetett új gazdaságirányítási rendszer. A gazdasági reform, céljainknak megfelelően, magasabb színvonal­ra emelte a szocialista tervgazdál­kodást, eredményesen felhasznál­juk a szocialista áru- és pénzviszo­nyokat, kedvező a hatása a gaz­dasági élet egészére. Mindezek eredményeként tovább szilárdult rendszerünk szocialista alapja, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok, emelkedett népünk életszínvonala­ . Joggal lehetünk büszkék arra, hogy nálunk szilárd törvényesség van, szocialista törvények védik a társadalom és az egyes állam­polgárok jogait és biztonságát. Népünk politikai érettségének, hazaszeretetének és a párt iránti bizalmának az elmúlt négy évben is számos tanújelét adta. Kiélező­dött, bonyolult nemzetközi hely­zetekben is, s olyankor is, ami­kor belső gondjaink akadtak, mint a legutóbbi árvíz idején. Az eredményeket okkal és mél­tán vehetik számba a­­ taggyűlé­sek. Elvtársainkat joggal töltheti el a jól végzett munka tudata. An­nál is inkább, mert ez az alkotó­kedvet, a kezdeményezőkészséget fokozza az előttünk álló feladatok megoldásához. S voltaképpen ez a legfontosabb. Nem lenne méltó immár tradí­cióvá váló gyakorlatunkhoz, ha a kongresszusi összegezésben csak munkánk eredményeit vennénk számba. Azt is meg kell vizsgál­nunk, hogy mi az, ami még nincs megoldva, hol van hiba a végre­hajtásban, illetve hol keletkeztek és keletkeznek új ellentmondások. P­ártunknak át kell tekinteni a kongresszusra való készülés során a négy év munkáját,­­ a Központi Bizottságunknak szá­mot kell adni a kongresszuson a különböző területeken jelentke­ző problémákról is. Népünk a szocializmus építésének dinami­kus szakaszában van, s ez jellem­ző társadalmunk politikai állapo­tára is. Hiba lenne azonban az éremnek csak a pozitív oldalát látni. A szocialista tendenciák erősödése mellett társadalmi éle­tünkben jelen vannak olyan je­lenségek is, amelyek nekünk nem tetszenek, érzékelhetőek nem szo­cialista folyamatok, sőt kifeje­zetten szocialistaellenes jelensé­gek és törekvések is. Az önzetlenség, a tömeges tár­sadalmi segítőkészség példáival szemben állnak az egoizmus, az egyéni szerzés, sőt nemegyszer a tisztességtelen harácsolás példái és tünetei is. Szilárd a közbizton­ság, egészében csökken, de né­hány területen nő a bűncse­lekmények száma, a társadalom­ra veszélyes gócok keletkez­nek. Mindezekbben szerepe van a kapitalista környezet hatá­sának, bizonyos burzsoá csökevé­­nyeknek. De szerepe van mun­kánk gyengéinek is, a következe­tesség hiányának. Egész valósá­gunkat kell elemeznünk ahhoz, hogy a lehető legpontosabb tükör­képét adjuk a társadalom mai ál­lapotának. Ez vonatkozik a gaz­dasági szférára, a kultúra, az ideológia területére és a párt­­ munkájának más területeire is. A kongresszusi felkészülésünk során az alapszervezetekben is sorra kell ezeket venni, ne csak arról beszéljünk, hogy mit értünk el, hanem arról is, hogy mit kell és mit lehetne elérni. A negatív jelenségek láttán egyesek arra hajlanak, hogy min­den ellentmondást adminisztratív beavatkozással oldjunk meg, a fellépés szigorításában látják az egyetlen eszközt. Nem vitás, van­nak anomáliák, amelyek egyér­telműen szervezeti intézkedéseket kívánnak, nagyobb szigort, ke­ményebb fegyelmezést, erről nem­­ mondhatunk le és a jövőben sem fogunk lemondani. Ha a nép, a társadalom érdeke úgy kívánja, az illetékes szerveknek intézked­ni, utasítani vagy büntetni kell. A fejlődés mai szintjén azon­ban számos más és sok tekintet­ben hatékonyabb módszer is ren­delkezésünkre áll. Az adminiszt­ratív beavatkozás nem lehet az egyetlen és nem is lehet fő mód­szerünk. Gondjaink megoldásá­nak alapvető módja, hogy tovább folytassuk rendszerünk, egész tár­sadalmi életünk demokratizálá­sát. Továbblépésünk kulcskérdé­se, hogy fokozzuk a tömegek részvételét a közügyek intézésé­ben, hogy növekedjen állampol­gáraink közéleti aktivitása és el­lenőrzési lehetősége. Természe­tes, amikor demokráciáról beszé­lünk, azt nem valami elvont mó­don értelmezzük. Azt a demokrá­ciát akarjuk továbbfejleszteni, amely tartalmában szocialista, osztályérdekű és osztályjellegű demokrácia. Olyan demokráciát akarunk, amely nem lazítja, el­lenkezőleg, erősíti a szocializmus bázisait, erősíti egész társadal­munk szocialista jellegét. A dol­gozó tömegek részvétele a köz­ügyek intézésében együtt kell hogy járjon a közügyek iránti nagyobb fokú felelősséggel, a szo­cialista közgondolkodás fejlesz­tésével és a fegyelem erősödésé­vel. Mindezek hangsúlyozása azért is szükséges, mert politikánk hi­telét — amelyhez az új módsze­rekkel való próbálkozás is szoro­san hozzátartozik — ronthatná, ha bárhol, akár átmenetileg is, teret engednénk velünk szem­ben álló nézetek és életelvek ter­jedésének, ,ha megengednénk , vagy tartósan eltűrnénk, hogy a­­ helyzettel visszaélők, a könyök­lők, a harácsolók, az ügyeskedők­­ járjanak jobban és nem azok,­­ akik hitük szerint és őszintén­­ szolgálják a szocializmus ügyét. A szocializmus az egész nép ügye, de felépíteni csak a­­ párt vezetésével lehet. Ez olyan­­ elv, amely a jövőben sem lehet alku tárgya. A szocializmus épí­tésének különböző szakaszaiban arra is volt példa, amikor a párt irányító tevékenysége közvetlen és direkt módon realizálódott. Mai adottságaink, a mai társadalmi valóság, a szocialista építésben elért eredmények azonban a párt­tól most azt igénylik, hogy tevé­kenységében jobban éljen az elvi politikai irányítás eszközeivel. A­­ párt vezető szerepét ma minde­­­­nekelőtt elvi-politikai állásfogla­lásokkal, a fejlődés irányának meghatározásával és a megfelelő ellenőrzéssel is biztosítja. A gya­korlati munka irányításában, szervezésében ezért kívánjuk nö­velni az állami, a gazdasági, a­­ társadalmi szervek szerepét.­­ Mindebből viszont az is követke­­­­zik, hogy növekszik az ezeken a­­ területeken dolgozó kommunisták­­ egyéni felelőssége. A párt a ma­ga politikáját csak rajtuk keresz­tül tudja megvalósítani. Ebben az értelemben is növekszik az egyes párttagokkal szembeni követel­mény, a nagyobb helytállás igé­nye. A mi pártunk önkéntes har­ci szövetség. Tagjaitól nem lagy­matag magatartást, hanem állás­foglalást és példát vár el. Társa­dalmunkban ma a legkülönbö­zőbb kérdések körül számos vita zajlik. Ez alapjában­ jó jelenség. A kommunista párttagok köteles­sége azonban, hogy bármilyen té­májú vitában, legyen szó a nem­zetközi helyzet megítéléséről vagy belső problémáinkról, a gazdasági munka, az életszínvo­nal, a kultúra vagy ideológiai éle­tünk kérdéseiről, legjobb tudásuk szerint képviseljék a párt állás­pontját. A kommunista politika megvalósításának ez elengedhe­tetlen feltétele. A következő taggyűléseken a párt tagjai két fontos dokumen­tumot vitatnak meg. Ezekhez — ha nem is jelentenek önálló tár­gyalási témát —értelemszerűen odatartoznak a negyedik ötéves ■ terv irányelvei. Alapszerveze­­teinknek tehát minden lehetősé­gük megvan arra, hogy jól elvé­gezzék a maguk kongresszusi számadását. Ezek alapján pár­tunk egységében megerősödve, új felismerésekkel és gondolatokkal gazdagodva nézhet a november­ben sorra kerülő X. kongresszus elé. Készülünk a pártkongresszusra *Átadták a Péti Nitrogénművek új üzemeit Befejeződött a Péti Nitrogénművek 1965-ben megkezdődött nagyszabású bővítése. Az új üze­meket szerdán dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter adta át rendeltetésének. Az avatóünnep­­ségen ott volt Pap János, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára és dr. Bodogán János, a Veszprém megyei tanács vb-elnöke is.

Next