Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
4pártéletnek nagyon fontos időszakában vagyunk. Most tartják az alapszervezeti taggyűléseket, amelyeken a párttagok saját szervezetük munkáját elemzik. Rövidesen sor kerül a taggyűlések második fordulójára, amelyen a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítása tervezetét vitatják meg. A párt alapszervezetei e fontos dokumentumokat már kézhez kapták. Pártéletünk állandóan erősödő vonása a demokratizmus. A politikát, gyakorlati lépéseinket viták — a marxista—leninista elvek egységes platformján —, a konkrét kérdésekben eltérő nézetek konfrontálása útján alakítjuk. A kongresszusi irányelvek a szó szoros értelmében irányelvek: a számvetés^és az új teendők irányát, jő gondolatait jelzik. Ezeket a Központi Bizottság nem egyszerűen tudomásulvétel végett küldi meg az alapszervezeteknek. A Központi Bizottság a taggyűlésektől az irányelveket illetően állásfoglalást is vár. Kongresszusi felkészülésünk akkor lesz igazán eredményes, ha a párttagok jól elemzik és értékelik alapszervezetük tevékenységét, s ha egyben állást is foglalnak a párt, az ország életének, politikánk fő vonalának kérdéseiben is. A pártkongresszus a kommunisták nagy számadása önmaguknak és az egész népnek. Ezt a számadást ezúttal is jó lelkiismerettel végezhetjük el. A Központi Bizottság és a párt szervezetei a IX. kongresszus határozatainak szellemében és azoknak végrehajtásán dolgoztak, s becsületesen teljesítették feladatukat. Az elmúlt években is bonyolult nemzetközi feltételek között végeztük szocialista építőmunkánkat. A nemzetközi reakció, az imperializmus erői nemegyszer teremtettek nyugtalan, kiélezett helyzeteket és fenyegették szocialista építőmunkánk alapvető nemzetközi feltételét: a békét. Pártunk, hűen elvi internacionalista politikájához, mindent megtett a szocialista világrendszer erőinek növelése, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalmak antiimperialista egységének erősítése, harcának fokozása érdekében. Pártunk és kormányunk nemzetközi tekintélye az elmúlt négy esztendő alatt tovább növekedett. Hazánk fővárosa, Budapest, nemzetközi jelentőségű, nagy visszhangot kiváltó események és kezdeményezések színhelye volt. Mindez szilárd belső helyzetünk, a szocialista építőmunkában elért eredményeink mellett annak köszönhető, hogy egyértelmű volt nemzetközi orientációnk, hogy mindig világos, nyílt, elvi politikát folytattunk. A mi nemzetközi politikánk sarktétele: a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országaival való szövetség és együttműködés. Ez következik elveinkből, kommunista és internacionalista meggyőződésünkből. Ettől az állásponttól soha el nem tértünk, semmiféle manőverezésbe soha nem bocsátkoztunk s nem is fogunk bocsátkozni. Az idő igazolta, hogy ezzel szolgáltuk a legeredményesebben népünk nemzeti érdekeit, szocialista hazánk felemelkedését. A kommunisták azért szerveződtek párttá, hogy a munkásosztály céljait, forradalmi eszméit megvalósítsák. Politikánk lényege a nép harcának szervezése és vezetése a szocialista társadalom felépítéséért, hazánk, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásáért, nemzetünk felemelkedéséért. A kongresszusi taggyűlések feladata lesz annak elemzése is, hogy mit tettek pártalapszervezeteink e célok elérése érdekében saját területükön, s hogy mit tett pártunk országos összegezésben. Nekünk mindig biztos iránytűnk volt és marad a marxizmus—leninizmus, a tudományos szocializmus megalapítóinak, Marxnak, Engelsnek és az ő elméletük továbbfejlesztőinek, mindenekelőtt Leninnek a tanítása. A szocializmus építésének sorra kerülő feladatai kijelölése és megoldása szempontjából nagy s nélkülözhetetlen értéket jelentenek a testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió tapasztalatai. Nem elég azonban csak erre hagyatkoznunk. A sajátos helyzetnek megfelelő megoldásokat megtalálni és az életbe átültetni nekünk kell, a szocializmus építésének előrehaladásáért népünk és a nemzetközi munkásmozgalom előtt a mi pártunk felel. Sose állítottuk, hogy mindent mindig jól csinálunk, hogy elveinkkel és céljainkkal mindenhol pontosan egybeesik a végrehajtás. A sorra kerülő X. kongresszus nagy összegezésében mégis méltán hangsúlyozhatjuk, hogy pártunk fő vonalának megfelelően, a IX. kongresszus határozatait követve, jól határoztuk meg a szocialista építés soron következő feladatait és ezekre a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeinek megfelelően megoldási módokat dolgoztunk ki. Egy korábbi szakaszban pártunknak és népünknek sok szempontból elég keserves sors jutott osztályrészül. Munkánkat súlyosan terhelték a személyi kultusz következményei, s a törvénytelenségek, majd az osztályárulássá fajult revizionizmus és az országot is végveszély állapotába juttató ellenforradalom. Az MSZMP-nek nagyon mélyről kellett indulnia és sok mindent tulajdonképpen újra kellett kezdeni olyan körülmények között, amikor a szocializmus morális vonzása idehaza erősen lecsökkent, s amikor a nemzetközi helyzetünket is igen sok gond terhelte. Ennek az időszaknak a tapasztalatai is arra intenek bennünket, hogy következetes marxista—leninista politikát folytassunk.A szocializmus építése során éppúgy, mint az életben, általában mindig új ellentmondások keletkeznek. Mi sem lenne nagyobb hiba, mint azt állítani, hogy ilyenek nincsenek. Ellenkezőleg: az előrehaladás záloga, hogy megőrizzük az érzékenységet az új ellentmondások felismerésére és kutassuk leküzdésük módját. Az ellentmondások feloldására persze több mód kínálkozik, de nem mindegy, hogy melyiket választjuk. Mi a marxizmus—leninizmus nemzetközi érvényű tanításai alapján olyan módokat keresünk, amelyek a nép közvetlen érdekeit is tekintetbe veszik, hiszen a szocializmus van a népért, s nem a nép azért, hogy rajta a különböző megoldási formákat kikísérletezzék. A munkásosztály pártja vagyunk, a munkásosztály forradalmi céljait valósítjuk meg — de a szocializmust csak az egész nép építheti fel. Ezért olyan politikát alakítottunk ki, amely nemzeti egységbe igyekszik tömöríteni társadalmunk dolgozó osztályait, a munkásokat, a parasztokat, az értelmiséget, a kispolgárokat, a különböző világnézetű embereket, kommunistákat és pártonkívülieket, hívőket és nem hívőket — mindenkit, aki vállalja a közös célt, a szocialista Magyarország felépítését. Marxista—leninista párt sohasem adhatja fel a szocialista elveket vagy pozíciókat, de nem kezelheti az elveket dogmaként sem. Nekünk sose volt célunk semmiféle szocialista „modell’ feltalálása. Ezt a „modellt” Marx, Engels, Lenin „találta fel”, s hozzájuk vagyunk hűek, amikor szilárdan képviseljük a marxi—lenini alapelveket, a politikában hajlékonyságra törekszünk, s módszereinkben találékonyak igyekszünk lenni. A politika jegyében társadalmunk az elmúlt négy évben is biztosan haladt a szocializmus felépítése útján. Tovább erősödött a munkáshatalom, az ország további iparosodása nyomán a munkásosztály számban is megnövekedett, s a társadalom legnagyobb osztálya lett. Életviszonyai javultak, műveltsége emelkedett, a közéletben elfoglalt helye tovább növekedett; természetesen e tekintetben további lépésekre van szükség, amelyeket pártunk feltétlenül megtesz. Az elmúlt négy évben, a IX. kongresszus határozatainak megfelelően, nagy erőfeszítések történtek a falun a szocialista jellegű gazdálkodási és életviszonyok továbbfejlesztése érdekében. Néha elkopottnak tűnnek az olyan fogalmak, mint az, hogy „történelmi jelentőségű változás”, pedig, ami falun a parasztság életének változásában az utóbbi években végbement és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kiépítésében történt, azt csak történelmi jelzőkkel lehet kifejezni. Az elmúlt esztendők szívós munkájának eredményeként, a munkásosztály vezetésével és segítsége nyomán, valóban újjáalakult a mezőgazdaság, és az sem túlzás, ha azt mondjuk: minőségileg más lett a falusi emberek életformája. Számbelileg is, a társadalomban betöltött szerepét illetően is megnőtt az értelmiség súlya. A nemrégen még általában használt külön kategóriák, mint régi és új értelmiség, fokozatosan kezdenek eltűnni. A magyar értelmiségről mindinkább egységes kategóriaként beszélhetünk, amely a nép része lett, s vele együtt építi a szocializmust. A párt IX. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikai célokat elértük. Fejlődött,gyarapodott hazánk, növekedett a nemzeti vagyon. A harmadik ötéves terv fő gazdaságpolitikai céljainak teljesítése, a gazdasági fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy előbbre lépjünk a szocializmus felépítésének útján. azdaságpolitikai céljaink megvalósítását tevékenyen segítette a párt IX. kongresszusának határozata nyomán bevezetett új gazdaságirányítási rendszer. A gazdasági reform, céljainknak megfelelően, magasabb színvonalra emelte a szocialista tervgazdálkodást, eredményesen felhasználjuk a szocialista áru- és pénzviszonyokat, kedvező a hatása a gazdasági élet egészére. Mindezek eredményeként tovább szilárdult rendszerünk szocialista alapja, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok, emelkedett népünk életszínvonala . Joggal lehetünk büszkék arra, hogy nálunk szilárd törvényesség van, szocialista törvények védik a társadalom és az egyes állampolgárok jogait és biztonságát. Népünk politikai érettségének, hazaszeretetének és a párt iránti bizalmának az elmúlt négy évben is számos tanújelét adta. Kiéleződött, bonyolult nemzetközi helyzetekben is, s olyankor is, amikor belső gondjaink akadtak, mint a legutóbbi árvíz idején. Az eredményeket okkal és méltán vehetik számba a taggyűlések. Elvtársainkat joggal töltheti el a jól végzett munka tudata. Annál is inkább, mert ez az alkotókedvet, a kezdeményezőkészséget fokozza az előttünk álló feladatok megoldásához. S voltaképpen ez a legfontosabb. Nem lenne méltó immár tradícióvá váló gyakorlatunkhoz, ha a kongresszusi összegezésben csak munkánk eredményeit vennénk számba. Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mi az, ami még nincs megoldva, hol van hiba a végrehajtásban, illetve hol keletkeztek és keletkeznek új ellentmondások. Pártunknak át kell tekinteni a kongresszusra való készülés során a négy év munkáját, a Központi Bizottságunknak számot kell adni a kongresszuson a különböző területeken jelentkező problémákról is. Népünk a szocializmus építésének dinamikus szakaszában van, s ez jellemző társadalmunk politikai állapotára is. Hiba lenne azonban az éremnek csak a pozitív oldalát látni. A szocialista tendenciák erősödése mellett társadalmi életünkben jelen vannak olyan jelenségek is, amelyek nekünk nem tetszenek, érzékelhetőek nem szocialista folyamatok, sőt kifejezetten szocialistaellenes jelenségek és törekvések is. Az önzetlenség, a tömeges társadalmi segítőkészség példáival szemben állnak az egoizmus, az egyéni szerzés, sőt nemegyszer a tisztességtelen harácsolás példái és tünetei is. Szilárd a közbiztonság, egészében csökken, de néhány területen nő a bűncselekmények száma, a társadalomra veszélyes gócok keletkeznek. Mindezekbben szerepe van a kapitalista környezet hatásának, bizonyos burzsoá csökevényeknek. De szerepe van munkánk gyengéinek is, a következetesség hiányának. Egész valóságunkat kell elemeznünk ahhoz, hogy a lehető legpontosabb tükörképét adjuk a társadalom mai állapotának. Ez vonatkozik a gazdasági szférára, a kultúra, az ideológia területére és a párt munkájának más területeire is. A kongresszusi felkészülésünk során az alapszervezetekben is sorra kell ezeket venni, ne csak arról beszéljünk, hogy mit értünk el, hanem arról is, hogy mit kell és mit lehetne elérni. A negatív jelenségek láttán egyesek arra hajlanak, hogy minden ellentmondást adminisztratív beavatkozással oldjunk meg, a fellépés szigorításában látják az egyetlen eszközt. Nem vitás, vannak anomáliák, amelyek egyértelműen szervezeti intézkedéseket kívánnak, nagyobb szigort, keményebb fegyelmezést, erről nem mondhatunk le és a jövőben sem fogunk lemondani. Ha a nép, a társadalom érdeke úgy kívánja, az illetékes szerveknek intézkedni, utasítani vagy büntetni kell. A fejlődés mai szintjén azonban számos más és sok tekintetben hatékonyabb módszer is rendelkezésünkre áll. Az adminisztratív beavatkozás nem lehet az egyetlen és nem is lehet fő módszerünk. Gondjaink megoldásának alapvető módja, hogy tovább folytassuk rendszerünk, egész társadalmi életünk demokratizálását. Továbblépésünk kulcskérdése, hogy fokozzuk a tömegek részvételét a közügyek intézésében, hogy növekedjen állampolgáraink közéleti aktivitása és ellenőrzési lehetősége. Természetes, amikor demokráciáról beszélünk, azt nem valami elvont módon értelmezzük. Azt a demokráciát akarjuk továbbfejleszteni, amely tartalmában szocialista, osztályérdekű és osztályjellegű demokrácia. Olyan demokráciát akarunk, amely nem lazítja, ellenkezőleg, erősíti a szocializmus bázisait, erősíti egész társadalmunk szocialista jellegét. A dolgozó tömegek részvétele a közügyek intézésében együtt kell hogy járjon a közügyek iránti nagyobb fokú felelősséggel, a szocialista közgondolkodás fejlesztésével és a fegyelem erősödésével. Mindezek hangsúlyozása azért is szükséges, mert politikánk hitelét — amelyhez az új módszerekkel való próbálkozás is szorosan hozzátartozik — ronthatná, ha bárhol, akár átmenetileg is, teret engednénk velünk szemben álló nézetek és életelvek terjedésének, ,ha megengednénk , vagy tartósan eltűrnénk, hogy a helyzettel visszaélők, a könyöklők, a harácsolók, az ügyeskedők járjanak jobban és nem azok, akik hitük szerint és őszintén szolgálják a szocializmus ügyét. A szocializmus az egész nép ügye, de felépíteni csak a párt vezetésével lehet. Ez olyan elv, amely a jövőben sem lehet alku tárgya. A szocializmus építésének különböző szakaszaiban arra is volt példa, amikor a párt irányító tevékenysége közvetlen és direkt módon realizálódott. Mai adottságaink, a mai társadalmi valóság, a szocialista építésben elért eredmények azonban a párttól most azt igénylik, hogy tevékenységében jobban éljen az elvi politikai irányítás eszközeivel. A párt vezető szerepét ma mindenekelőtt elvi-politikai állásfoglalásokkal, a fejlődés irányának meghatározásával és a megfelelő ellenőrzéssel is biztosítja. A gyakorlati munka irányításában, szervezésében ezért kívánjuk növelni az állami, a gazdasági, a társadalmi szervek szerepét. Mindebből viszont az is következik, hogy növekszik az ezeken a területeken dolgozó kommunisták egyéni felelőssége. A párt a maga politikáját csak rajtuk keresztül tudja megvalósítani. Ebben az értelemben is növekszik az egyes párttagokkal szembeni követelmény, a nagyobb helytállás igénye. A mi pártunk önkéntes harci szövetség. Tagjaitól nem lagymatag magatartást, hanem állásfoglalást és példát vár el. Társadalmunkban ma a legkülönbözőbb kérdések körül számos vita zajlik. Ez alapjában jó jelenség. A kommunista párttagok kötelessége azonban, hogy bármilyen témájú vitában, legyen szó a nemzetközi helyzet megítéléséről vagy belső problémáinkról, a gazdasági munka, az életszínvonal, a kultúra vagy ideológiai életünk kérdéseiről, legjobb tudásuk szerint képviseljék a párt álláspontját. A kommunista politika megvalósításának ez elengedhetetlen feltétele. A következő taggyűléseken a párt tagjai két fontos dokumentumot vitatnak meg. Ezekhez — ha nem is jelentenek önálló tárgyalási témát —értelemszerűen odatartoznak a negyedik ötéves ■ terv irányelvei. Alapszervezeteinknek tehát minden lehetőségük megvan arra, hogy jól elvégezzék a maguk kongresszusi számadását. Ezek alapján pártunk egységében megerősödve, új felismerésekkel és gondolatokkal gazdagodva nézhet a novemberben sorra kerülő X. kongresszus elé. Készülünk a pártkongresszusra *Átadták a Péti Nitrogénművek új üzemeit Befejeződött a Péti Nitrogénművek 1965-ben megkezdődött nagyszabású bővítése. Az új üzemeket szerdán dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter adta át rendeltetésének. Az avatóünnepségen ott volt Pap János, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára és dr. Bodogán János, a Veszprém megyei tanács vb-elnöke is.