Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
1970. szeptember 17. csütörtök NÉPSZABADSÁG .Plavir-WK hosszú lejáratú árucsere-forgalmi, gazdasági megállapodás A szeptember 8-tól 16-ig Bonnban folytatott magyar NSZK gazdasági tárgyalások eredményeként szeptember 16-án a két ország képviselői hosszú lejáratú, öt évre szóló árucsere-forgalmi és gazdasági-műszaki egyű működési megállapodást parafáiták. A megállapodás az eddigieknél szélesebb alapokra helyezi a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat, és a kereskedelmi kapcsolatokon túl a gazdasági-műszaki kooperációra is kiterjeszti. A megállapodás célul tűzi ki a kölcsönös árucsere-forgalom évről évre történő bővítését és annak kiegyenlített harmonikus fejlődését. Ennek keretében előirányozza, hogy az NSZIC a magyar árukra még fennálló beviteli korlátozásokat megszünteti. Mindkét fél konkrét intézkedésekkel segíti elő az érdekelt vállalatok és gazdasági intézmények közötti termelési, műszaki kooperációügyletek létrejöttét. Ennek megfelelően a felek különféle ked-vezményekkel könnyítik meg a kooperációs tevékenységet. A megállapodást a két delegáció vezetője, magyar részről Mádai István, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, az NSZK részéről dr. Peter Hermes, a külügyminisztérium tárgyaló nagykövete parafálta. A megállapodást Budapesten fogják aláírni. A megállapodás 1970. január 1-étől hatályos, és 1974. december 31-ig terjed ki. (MTI) Árvízvédelemért emlékérem szovjet katonáknak Szovjet-magyar barátsági nagygyűlést tartottak a szovjetunióbeli kárpáton túli területen levő Nagyszőlősön. Az eseményen részt vett Kállai Sándor, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság titkára, dr. Fekszi István, a megyei tanács vb-elnöke és Gulácsi Sándor, a fehérgyarmati járási pártbizottság első titkára. Kállai Sándor méltatta a két szomszédos nép testvéri kapcsolatainak jelentőségét, s a megye dolgozóinak nevében köszönetet mondott azért az önzetlen segítségért, amelyet a szovjet nép az árvízveszély idején, ezt követően padig az árvíz sújtotta terület újjáépítéséhez nyújtott. Ezután dr. Fekszi István az árvízvédelemben helytállt tíz szovjet katonának az Árvízvédelemért emlékérmet, háromnak pedig a Magyar —Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényét nyújtotta át. hét csupán egyszeri helyzetrende- zést, javulást, állandó és folyama- tos műszaki fejlesztésre van szükség, különben a termelés különböző ágazatai korszerűségben elmaradnak egymás mögött, akadályozzák a gazdaságosabb gyártást. A taggyűléseken az ilyen gazdasági és műszaki problémák mellett szó esett olyan gondokról is, mint például a munkásvándorlás. A Bányagépgyár pártszervezete még a taggyűlés előtt felkereste a gyárból eltávozottakat, és nyílt választ kért tőlük kilépésük okairól. A tapasztaltakat a taggyűlés elé tárta, hogy közösen keressék a megoldás útját. A legtöbb felszólaló nem értett egyet a mai állapotok helyeslésével, mondván: amikor a munkavállalást teljesen szabaddá tettük, az volt a cél, hogy a népgazdaság fejlődését meggyorsítsuk. Úgy véltük, hogy az emberek oda mennek majd dolgozni, ahol jobban fizetnek, és ott tudnak majd magasabb jövedelmet biztosítani, ahol termelékenyebb a munka. És ez nem valósult meg. Gyárakból, üzemekből termelőszövetkezetekbe, tszközi ipari vállalkozásokhoz vándorolnak a legtöbben. Sokan e gondolatmenetet folytatva, a jelenleginél szigorúbb adminisztratív rendszabályokban látták a megoldást, és hajlottak arra, hogy egyszerűen meg kell tiltani a vándormadarak alkalmazását. Néhány taggyűlés el is fogadta az ilyen jellegű javaslatokat, a legtöbb helyütt azonban végül is a vita más fordulatot vett: mit kell tenni helyben a jobb kereseti lehetőségek és kedvezőbb munkakörülmények megteremtéséért? — elsősorban ezt kutatták, mert ilyen kedvező változásokkal is útját lehet állni a munkásvándorlásnak. A vita leglényegesebb tanulsága azonban, hogy egyöntetű a vélemény a salgótarjáni munkások körében: tűrhetetlen állapot, hogy az ügyeskedők jobban éljenek, mint azok, akik évtizedekig dolgoznak becsülettel egy munkahelyen. Kommunális gondok Nem kevés szó esett a város kommunális gondjairól sem. Igaz, 1400 lakás épült a harmadik ötéves tervben, de mindez a gondok enyhítéséhez is kevés. Az Acélárugyár mellett a korszerű toronyházak árnyékában még ma is áll az Amerikának gúnyolt fabarakktelep — több mint 150 munkáscsalád él itt lehetetlen körülmények között, többségük nyugdíjas már. A taggyűléseken a kommunisták nem csupán keresetlen szavakkal bélyegezték meg e lehetetlen helyzetet, de mindenekelőtt munkástársaik nevében a megoldás útjait keresték. Így került szóba, hogy a városi pártbizottság kezdeményezze a tanácsnál és minden illetékes fórumon tárgyaljanak az anyavállalatokkal, a trösztközpontokkal, hogy a Salgótarjánban működő üzemeik nyereségének egy részét fordítsák lakásépítkezésekre. E tárgyalások már meg is kezdődtek, és a Zománcipari Művek vezérigazgatósága a várható nyereségből ötmillió forint biztosítását vállalta a salgótarjáni lakásépítkezésre. S ez még csak a kezdet, remélhető, hogy a többi nagyvállalat is követi e példát. A városi pártbizottság ezért már úgy számol, hogy az új ötéves tervben legkevesebb két és fél ezer korszerű lakást adnak át Salgótarjánban. A taggyűlési viták alapján azonban új ösztönzési forma is született: a város üzemeit felszólítják, hogy anyagi erőforrásaik, lehetőségeik jelentős részét fordítsák lakásépítkezéseikre, és minden száz önerőből felépített lakás mellé a tanács másik száz állami lakás bérlőkijelölési jogát adja az üzemnek prémiumként. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy így az üzemek egyszerre kétszáz dolgozójuknak adhatnak új lakást. A tanács e premizálási formával nem követ el törvénysértést, hiszen az új építkezések célja elsősorban a sokgyermekes munkáscsaládoknak biztosítani korszerű, emberhez méltó otthont. Az Acélárugyár már be is jelentette: 21 millió forintot fordít lakásépítésre. A legélesebb vita a pártszervezetek vezetőinek kiválasztása körül viharzott végig a taggyűléseken. Ki számít munkásnak? Mindenütt tapasztalható volt a törekvés, lehetőleg minél több fizikai dolgozót bevinni a vezetőségbe. Kiderült azonban, hogy a jelenlegi statisztikai rendszerünk torzít. A dróthúzóüzem egyik párttitkára például olyan kiváló munkás, akit éppen tehetségéért, páratlan hozzáértéséért előléptettek előbb művezetőnek, majd később főművezetőnek. Ez az ember nem végzett technikumot és nem tett szakérettségit sem, mégis mérnökök fordulnak hozzá tanácsért, segítségért. Most újra akarták jelölni, de kiderült, hogy beosztása alapján csak rontaná a statisztikát, hiszen nem munkásnak, hanem műszakinak számít. E taggyűlésen ezért vitatták a kommunisták: egyáltalán helyesen osztályozzuk-e napjainkban az embereket? Véleményük szerint ez a párttitkár a főművezetői beosztása ellenére változatlanul munkás, mégpedig jobb és nagyobb hasznot hajtó munkás, mint a többiek, mert nem csupán egy géphez ért, hanem az egész munkamenethez. S nem egy ilyen példa akad. Az Acélárugyárban hasonlóképpen esett szó csoportvezetőkről, művezetőkről — mind kivétel nélkül Olyan ember, aki a tudása legjavát adja a közösségnek, jobban dolgozik, mint másik tíz, valamennyien munkásnak vallják és érzik is önmagukat, a társaik is így ismerik el őket. A statisztikai megítélés mégis megnehezíti, hogy olyan tisztségekbe kerüljenek, amelyek pedig a társaik bizalma alapján megilletnék őket. Ezért is javasolták a városi pártbizottság útján a felsőbb pártszerveknek: vizsgálják felül végre statisztikai rendszerünket, és azt igazítsák a mai élet valós követelményeihez. Sólyom József Magyar—osztrák megállapodás a Pinka-patak szabályozására Hazánk és Ausztria között megállapodás született a két szomszédos területet érintő Pinka-patak szabályozásáról. Az osztrák Alpok alján eredő, s Körmendnél a Rábába torkolló patak hatszor lép ki, illetve be magyar és osztrák területre. Gyakran hagyja el medrét, jelentős kárt okozva a mezőgazdasági és lakott területeken. A 38 kilométer hosszú magyar érdekeltségű szakaszok több évig tartó szabályozása 90 millió forintba kerül. A part menti falvak, települések körtöltéseket kapnak. A Vízitervnél készülő tervek alapján a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság hajtja végre a munkát. Az első építési periódusban, 1971—1974 között 8 kilométer hosszú szakaszt rendeznek. Ezzel egyidőben Ausztriában is hozzálátnak a Pinka szabályozá- sához. Segítik a korszerűsödést A közös vállalkozások a Mezőgazdasági Kiállításon Alaposan meg kell izzadnia a látogatónak a Mezőgazdasági Kiállításon, ha képet akar kapni arról, hol tart ma a mezőgazdasági üzemek együttműködése, milyen közös vállalkozások, társulások segítik a termelés korszerűsítését, az áru feldolgozását, értékesítését. Van ugyan utalás egyegy pavilonban ezeknek a közös vállalkozásoknak a munkájára, de ma már ennél jóval többet igényel a látogató. Oláh Pál, a hartai Lenin Tsz elnöke jegyezte meg a kiállításon: " A gazdasági együttműködés hasznát még csak kóstolgatják a mezőgazdasági üzemek. Érdemes hát erre ösztönözni, segítséget nyújtani, eligazítani ezekben a kérdésekben a termelőszövetkezeti, állami gazdasági vezetőket. Ötszáz társulás Ma az országban csaknem 500 szövetkezeti társulás működik. Az állattenyésztésben, a növénytermesztésben, az erdőgazdálkodásban és feldolgozásban alakult ki eddig számottevő együttműködés. Országos méretekben is jelentékeny mennyiségű áru forgalmazásában segít a TASZI, és rendkívül nagy jelentősége van a mezőgazdasági üzemek építőipari társulásainak is. A kiállításon a szervezési pavilonban kaphat leginkább képet az érdeklődő a közös vállalkozások működéséről. Bemutatja öt baranyai termelőszövetkezet, egy tangazdaság és egy állami gazdaság közös vállalkozását. Ezek a nagyüzemek Mecsektej néven tejfeldolgozó üzemet létesítettek. Az idén az első félévben 675 ezer liter tejet, 38 500 liter tejfölt, 3950 liter habtejszínt, 76 480 kilogramm vajat és 300 ezer kiló egyéb tejterméket értékesítettek. Termékeik keresettek a piacon, és a vállalkozás kitűnő eredményei mind több mezőgazdasági üzemet serkentenek tejfeldolgozó üzem létesítésére. Az Agrokomplex és a Mezőpanel A szervezési pavilonban hívják fel a látogató figyelmét az agárdi, az enyingi és a sárszentmihályi állami gazdaságok közös vállalkozására. A három gazdaság Agrokomplex néven létrehozott egy tervező, beruházó és kivitelező részleget. A sertéstenyésztés gyors fejlesztésére felépített egy iparszerűen működő, évente 30 ezer hízósertést kibocsátó sertéstenyésztő és -hizlaló üzemet. Az állattartó telepek kiváló minőségű abrakellátása érdekében létrehozott a közös vállalkozás egy korszerűen gépesített takarmánykeverő és -szárító üzemet. Az Agrokomplex alakulása óta nagy utat tett meg. Ma már könnyű panelelemekből hétvégi házakat is épít, de legfőbb tevékenysége: a mezőgazdasági üzemekben korszerű sertéstelepek létesítése. A szarvasmarha- és sertésprogram gyors ütemű megvalósítása érdekében jött létre hat állami gazdaság és három más állami vállalat társulása, a mezőgazdasági telepeket létesítő közös vállalkozás, a Mezőpanel. Ez a társulás máris nagy segítséget nyújt az állattenyésztő gazdaságoknak, korszerű épületeit a kiállításon is megszemlélhetik a látogatók. Még három esztendeje sincs, hogy a nádudvari Vörös Csillag, a hernádi Március 15. és a rémi Dózsa Tsz, valamint az Ócsai Állami Gazdaság megalakította a Hunnia hibrid közös vállalkozást. A társulás célja az volt, hogy olyan hazai húshibridcsirkét adjon köztenyésztésbe, amely a mezőgazdasági üzemeknek termelési biztonságot nyújt. A vállalkozás saját tenyésztelepéről szállítja a gazdaságokba a tenyészanyagot, a továbbszaporító telepek pedig naposbaromfival látják el a húscsibetermelő üzemeket. Jövőre már 253 nagyüzembe szállítanak naposbaromfit, összesen 26 millió kiscsibét nevelhetnek fel ezek a gazdaságok. A közös vállalkozás szaktanácsot is nyújt a baromfineveléshez. Erejüket egyesítve olyan feladatok megvalósítására társulnak tehát a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyeket külön-külön nehezen tudnának megvalósítani. Így az anyagi, technikai, szellemi tőkét még a viszonylag kis területű szövetke- zetek is egy-egy nagyobb feladat végrehajtására összpontosíthatják, s anyagi erejük egyesítésével elérhetik, hogy a legkorszerűbb eszközökkel termelhetnek. Ma van már olyan közös vállalkozás is, mint a Hungaroflot, amely önálló exportjogot kapott. Ennek révén a termelőüzemek közvetlen kapcsolatot teremthetnek a külföldi piaccal: virágot, dísznövényt exportálnak. Új színfolt a társulások között a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda. Negyven termelőszövetkezet hozta létre ezt a közös vállalkozást, amely eddig több mint száz tsz-nek segített az ügyvitelszervezésben, ügyvitel-gépesítésben; tanácsadói szolgálatot lát el, és ha megrendelik, biztosítja az üzemeknek az ügyvitelszervezéshez a könyvelőgépeket, a szükséges nyomtatványokat. Bizonyít a Mezőgazdasági Kiállítás is: érdemes és hasznos együttműködniük a mezőgazdasági üzemeknek, érdemes társulni egy-egy feladat eredményesebb megoldására. Ez is lépés előre a korszerűség útján. Cserkúti Ferenc A Ilannia hibrid pavilonja. A Mezőgazdasági Kiállítás szerdai eseményei Traktorgyártók és erdészek találkozója * Baranyai nap — Építési bemutató Szerdán a kiállítás első eseménye a Vörös Csillag Traktorgyár és az erdőgazdaságok szakembereinek találkozója volt. A traktorgyári szakemberek elsősorban azokról a gépújdonságaikról kértek véleményt, amelyeket az erdészetek hasznosíthatnak. A megbeszélés nyomán a Vörös Csillag Traktorgyár gyártmányai fejlesztésénél fokozottabban figyelembe veszi az erdőgazdaságok igényeit. A művelődési pavilonban szerdán Baranya megyei napot tartottak, s az ennek során rendezett kulturális műsorban fellépett a pécsi Bóbita Bábegyüttes és a baranyai Nemzetiségi Táncegyüttes is. Az Országos Szakipari Vállalat építési bemutatón ismertette a mezőgazdasági üzemek képviselőivel azokat a könnyűszerkezetű építési eljárásokat, amelyek segítségével néhány hónap alatt több száz vagonos hűtőház készíthető el. A kiállítás bezárásáig már csak néhány nap van hátra, így aztán több pavilonban megkezdték a vásár eredményeinek öszszesítését. Az Agrotröszt mintegy 50 millió forint értékben kiállított gépeinek már megvan a gazdájuk. A tröszt szakemberei azt remélik, hogy a vásár végén hozzájuk kerülnek a mintegy 200 ezer dollár és 300 ezer rubel értéket képviselő külföldi gépek.