Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

1910. szeptember 1. kedd Az erők egységes, közös fellépése meghátrálásra kényszeríti az agresszoroka­ t Losoncsi Pál nyilatkozata a kairói rádiónak Losonczi Pál, az Elnöki Tanács­­ elnöke hétfőn nyilat­koz­atot adott a kairói rádiónak. Értékelte az L­AK népének küzdelmét az­ im-­­­perializmus és a cionizm­u­s ellen, rámutatott, hogy a Magyar Nép­­köztársaság szolidáris az­ Egyesült­­ Arab­ Köztársasággal, a közel­­keleti probléma politikai rende-­­ aéss érdekében kifejtett erőfeszí-­­ téseivel, foglalkozott a térségben kialakult válságnak a világbélié­re gyakorolt hatásával és szólt az európai biztonság biztosítására irányuló lépésekről. Az Egyesült Arab Köztársaság­­ és a Magyar Népköztársaság kö­­­­zötti kapcsolatok az élet minden területén örvendetesen fejlődnek — hangoztatta Losonczi Pál, hoz­záfűzve, hogy a két ország közötti kapcsolatok szilárd alapja a kö­­ö­­ös célban és a közös harcban rejlik. A közel-keleti helyzetről­­ szólva az­ Elnöki Tanács elnöke rámutatott, hogy az­ imperialista békebontók elleni harc fő terheit a Közel-Keleten az Egyesült Arab­­ Köztársaság népe és kormánya­­ viseli. Nagyra értékeljük az EAK­­ következetes harcát, amely jelen-­­­tősen hozzájárul ahhoz, hogy a­­ Közel-Keleten létrejöjjenek a bé­­­­ke, a biztonság és a társadalmi­­ haladás alapvető feltételei —­­ – mondotta Losonczi Pál. — A vi­lág békéjének biztosításáért har-­­­coló erők számá­r­a elengedhetet­len követelmény az 1967. évi ag­resszió minden következményé­nek politikai úton való felszámo­lása. Népünk és kormányunk ezért támogatja a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i határo­zatát — mutatott rá, hozzáfűzve,­­ hogy a Magyar Népköztársaság teljesen szolidáris az­ Egyesült­­ Arab Köztársaság kormányának e határozat töretlen végrehajtásá­ra irányuló elhatározásával. A közel-keleti válság békés, po­litikai úton való rendezése a vi­lág minden békeszerető, haladást és függetlenséget óhajtó emberé­nek érdekeit szolgálja — hangoz­tatta az Elnöki Tanács elnöke. Három esztendő eltelte után — mutatott rá Losonczi Pál — to­vábbra is súlyos a közel-keleti válság, de a mostani tűzszünet ér­vénybe léptetésével és a farring­­misszió felújításával most kimoz­dulhat a holtpontról a politikai rendezés irányába. Meggyőződé­sünk — jegyezte meg —, hogy az EAK kormányának ezzel kapcso­latos diplomáciai lépései teljes összhangban vannak a térség és a világ valamennyi békeszerető emberének érdekeivel. A továbbiakban az­ Elnöki Ta­­nács elnöke a magyar nép impe­rialistaellenes harcainak tapasz­talatait összegezve kijelentette: az igaz, ügyért harcosok veszthetnek ugyan ütközeteket, de a döntő csa­tákban mindig győzelmet aratnak Az­ Egyesült Arab Köztársaság nem áll egyedül abban a harc­ban, amelyet népe és kormánya vív az­ imperializmus ellen: ma­ga mellett tudhatja a szocialista országokat és a vitág minden an­tiimperialista erejét — hangoztat­ta Losoncai Pál, rámutatva, hogy ezeknek az erőknek egységes, kö­zös fellépése meghátrálásra kény­szeríti az agresszoroka­t. Lá­toga­t­ásaink során a magunk részéről ezt az­ összefogást kívántuk de­monstrálni — mondotta. Az­ európai biztonság meg­­remtésének problémájáról szólva Losonczi Pál megjegyezte, hogy az imperialista erők nem voltak, haj­landók elismerni a második vi­lágháború után Európában végbe ment jelentős társadalmi átalaku­lásokat és emiatt a kontinensre az állandó politikai feszültség vált jellemzővé. Itt állnak ugyanis szemben egymással közvetlenül ,■­ szocializmus és az imperializmus fő erői. A harmadik világháború veszélyének elhárításához tehát elengedhetetlenül szükséges, hogy megteremtsék az európai biz­ton­ság rendszerét — jelentette ki az Elnöki Tanács elnöke, hozzáfűz­ve, hogy ez­ jótékony hatást gya­korolna az egész nemzetközi hely­zetre. A biztonsági konferencia felté­telei adottak — jegyezte meg Lo­sonczi Pál, arról szólva, hogy Európa-szerte kedvező visszhang­ra talált a Varsói Szerződés tag­államainak javaslata az értekez­let megtartására. Kedvező hatás­sal volt erre a folyamatra a kö­zelmúltban Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés — állapította meg Losonczi Pál, hozzáfűzve, hogy természetesen nem szűnt még meg a konferen­cia ellen folytatott imperialista aknamunka. Az európai béke és biztonság megteremtéséért vívott harcunkban érezzük az antiimpe­­rialista erők, így az EAK népé­nek és kormányának szolidaritá­sát és támogatását — jelentette ki, egyúttal megköszönve e tá­mogatást. Befejezésül Losonczi Pál köszö­netet mondott Nasszer elnöknek és az EAK kormányának, vala­mint népének a rövid látogatás alatt tanúsított baráti vendégsze­retetért. Indonéz fiatalok megszállták hazájuk hollandiai nagykövetségét Hétfő kora reggel pisztolyokkal felfegyverzett indonéz fiatalok megszállták hazájuk hollandiai nagykövetségét és eközben agyon­lőtték az egyik őrt álló rendőrt. A támadásra közvetlenül Suharto indonéz elnök hollandiai látoga­tása előtt került sor. A követséget megszálló fiatalok egy indonéz szeparatista mozga­lom képviselői. Amboin szigetéről valók, amelynek lakossága Indo­nézia függetlenné válása óta küzd a központi kormány uralma ellen. A sziget a Maluku-szigetcsoport déli részén fekszik és vezetője a független dél-malukui köztársasá­git követelő mozgalomnak. Jelen­leg mintegy harmincezren élnek önkéntes száműzetésben Hollan­­dában, nem hajlandók felvenni sem a holland, sem az indonéz ál­lampolgárságot. A nagykövetségre betört fiata­lok tüszkén fogva tartanak egy rendőrt, valamint a nagykövet családját és a nagykövetség több munkatársát. A nagykövet a tá­madás idején nem tartózkodott az épületben. A holland rendőrség elit alakulata két páncélkocsival sietett a helyszínre. „Egyenként kivégezzük a túszo­kat, ha Suharto elnök nem vállal visszavonhatatlan kötelezettséget arra, hogy hivatalos hollandiai látogatása alatt találkozik Manu­­sama mérnökkel, Dél-Maluku el­nökével" — közölte a nagykövet­séget megszálló fiatalok szóvivője telefonon a Haagsche Courant cí­mű hágai lap szerkesztőségével, amely ezt rendkívüli kiadásban adta hírül. A lap közleménye szerint a megszállók mintegy harmincan vannak. Tizenöt túszuknak egy­előre nem esett bántódása. Suharto indonéz elnök a tör­téntekre való tekintettel ideigle­nesen, 24 órával elhalasztotta hol­landiai útját. A holland kormányfő és a kül­ügyminiszter a nagykövetség épületével szemben levő villa er­kélyéről tárgyaltak a nagykövet­séget megszállva tartó fegyveres indonéziaiakkal. Az esti órákban De Jong holland miniszterelnök­nek sikerült megegyezésre jutni és a szeparatista mozgalomhoz tartozó fegyveres fiatalok megad­ták magukat. Hajlandók voltak átadni fegyvereiket, majd fegy­vertelenül egyenként beszálltak a rendőrség gépkocsijába. (MTI) N !•­­PSZABADSÁG .­ A sajtó munkatársai felkérték Fehér Lajost, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagját, a kor­mány elnökhelyettesét, hogy vála­szoljon néhány kérdésre és mond­ja el véleményét a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárról. L­­­át-e fejlődést a korábbi me­­gágazdó-ajíi kiállítások­hoz­ képest, s miben ad teljesen újat tt, a nagy rendezvény? — Előrebocsátom, hogy csak a kiállítás egy részén szerzett be­nyomásaim alapján válaszolha­tok. Nem jártam végig — s ez, úgy hiszem, érthető — a több mint 33 hektárt elfoglaló sereg­szemle 70 ezer négyzetméternyi szabadtéri bemutatóját és 40 ezer négyzetméter alapterületet betöl­tő pavilonjait. Mégis úgy hiszem, s­em tévedek, ha azt mondom: ez a kiállítás korszerűbb, látványo­sabb és tartalmasabb elődeinél. Nemcsak néhány év, hanem az elmúlt negyedszázad fejlődését,is lemérhetjük a mostani bemuta­tón. Tudom, hogy eredményeink a legfejlettebb országokéhoz vi­szonyítva szerények. De gondol­junk arra , honnan indultunk el. A felszabaduláskor egy tönkre­tett ország kifosztott mezőgazda­ságát kaptuk örökségként. Ha ehhez mérjük mai eredmé­nyeinket, akkor nagy a fejlődés, a változás. Ha ismerjük a múltat, akkor­­kellően tudjuk becsülni a több mint ti­zennégyszeresére nö­vekedett traktorállományt, a 12,5 ezer korszerű gabonakombájnt, a szövetkezeti parasztság nyugdíj­­rendszerét, a gomba módra sza­porodó új falusi házakat, az in­gyenes orvosi kezelést — mind­azt, amiről ez a jól rendezett ki­állítás számot ad. Ha múltunkra gondolunk, jobban megértjük, mit jelent a­z élelmiszer-termelés megkétszerezése, a búza s a ku­korica termésátlagának mintegy százszázalékos növelése, a zöld­ségtermelés 217, a gyümölcs 356­, a hústermelés 90 százalékos eme­lése. Megértjük és kellően tisz­teljük érte a mezőgazdaság dol­gozóit, akik immár az­ élenjárók nyomdokain haladnak, s ország­határainkon túl is hírnevet, elis­merést szereznek a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak. Az élelmiszer-termelésben elért sikerek természetesen nemcsak a mezőgazdaságot dicsérik, hanem az élelmiszeripart is. A mezőgaz­daság és az élelmiszeripar terme­lési kapcsolatai főképp az utóbbi években, a gazdaságirányítás új rendszerében indultak gyors fej­lődésnek. Ekkor kezdődött az­ egy­séges, a vertikális együttműködés­re épülő élelmiszer-gazdaság ki­alakítása. Élelmiszer-gazdaságunk — e mind egységesebbé váló népgaz­dasági ágazat — most először je­lenik meg országos bemutatón, hogy érzékeltesse és szemléltesse vertikális kapcsolatait. Sok szépet láthatunk ezen a te­rületen. Egész élelmiszer-gazdasá­gunkban azonban szerintem a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok anyagi és szellemi termelőerőinek gyarapodását, gaz­dálkodásuk megszilárdítását te­­tekinth­etjük az elmúlt 25 év egyik legfőbb eredményének. Olyannak, amellyel megbízható, jó alapot teremtettünk további fejl­ődésünkhöz. Termelőszövetke­zeteink és állami gazdaságaink ma már a fejlett technikát töme­gesen s hatékonyan alkalmazó szocialista nagyüzemek. Széles lá­tókörű vezetőséggel s fegyelme­zett, szorgalmas, tapasztalt dolgo­zókkal. Itt a kiállításon sok-sok tanú­jelét láthatjuk mindennek és mega­lapozott biztatást arra, hogy élelmiszer-gazdaságunk még sok szép eredménnyel fog megörven­deztetni mindnyájunkat! — Mit talált különösen szem­be­­-tsínőnel­ a mostani bemutatón? — Soha nem volt még ennyi új gép a kiállításon, mint most. S­­ ezek a mezőgazdasági termelés­­ gépesítésének új irányát is m­u­­t­­at­ják. Pár évvel ezelőtt még csal:­­ a gabona komplex gépesítését­­ tudtuk bemutatni. Most már lát­­­­ható a kukorica- és a hagyma­­­­termesztés, az erdőművelés, faki­ó­r termelés, továbbá a lucerna- és­­­zén­széna-betakarítás komplex­­ géprendszere is. Ebből arra kö­vetkeztethetünk, hogy az elkövet­­­­kező években is tovább korszerű- s södik mezőgazdasági termelésünk , s ebből eredően növekszik ho­zama. A szövetkezeti pavilonokban és más bemutatókon pedig arról győ­ződhetünk meg: a három szövet­kezeti ágazatnak — a mezőgazda­­sági, a kisipari és a fogyasztási szövetkezeteknek — ma már pó­tolhatatlan szerepük van a mező­­­ gazdasági termelésben, falvaink,­­ városaink mindennapi életében.­­ Szembetűnően érezhető a kiál­lításon: egyre nélkülözhetetle­nebb a gyakorlati termelők és a tudományos kutatók szorosabb együttműködése. A gépesítés mellett különösen­­ szembetűnő az a jelentős minősé­gi átalakulás, amit a kiállításon­­ látható mezőgazdasági építkezé­sek tükröznek. A műszaki fejlesz­­­­tés e területen — hazánkban és­­ nemzetközi vonatkozásban egy­­­­aránt — abba az irányba mutat, hogy a fejlődés útja: új építő­anyagok használata és új építési­­ módszerek kialakítása és gyors gyakorlati térhódítása. Ez utóbbit­­ a könnyűszerkezetes, előre gyár­­t­­ott és helyszínen összeszerelhető­­ fémvázszerkezetek és panelek gazdag választéka jelzi: 25-féle változatot mutat be a jubileumi kiállítás. Hasonlóan jól mutatja meg a kiállítás az élelmiszer-termelés ke­­mizálását, a vegyi anyagok szé­­­­les körű térhódítását. Nemcsak a­­ mezőgazdasági és az élelmiszer-­­ ipari termelés hagyományos terü­­­­letein (műtrágyaadagok növelé­se, kémiai növényvédelem, takar­­­­mányozási kémiai anyagok, cso­magolóanyagok stb.), hanem az élelmiszer-gazdaság szinte vala­mennyi területén találkozhat a látogató kémiai anyagokkal. Joggal állapíthatjuk meg — s az eddigi tapasztalatok is ezt bi­zonyítják —, hogy a kemizálással a termelési eredmények nemcsak magasabb szinten stabilizálhatók, hanem a termelés legkülönbö­zőbb területein pótolhatók a ha­gyományos anyagok. A műanya­got mind szélesebb körben hasz­nálják például az építkezéseknél, építőanyagokat, gépalkatrészeket, fóliasátrakat és házakat készíte­nek belőle, de igénybe veszik a tárolásnál, tartósításnál is. A termelés eddigi korszerűsí­tése nagyrészt annak köszönhető, hogy a hazaiak mellett töreked­tünk az új külföldi fajták, mo­dern gépek megismerésére és — ha célszerűnek látszott — behoza­talára, meghonosítására is. Erről a jövőben sem mondhatunk le. Élelmiszer-gazdaságunkban — el­sőbbséget biztosítva a hazai ku­tatásnak — továbbra is támogat­juk (anyagi eszközökkel is) a leg­korszerűbb fajták, gépek és mód­szerek behozatalát és alkalmazá­sát! Az élelmiszer-gazdaság korsze­rűsítését nem tekinthetjük befe­jezettnek. .A növénytermesztésben újabb intenzív fajtákra, a cukor­répa s más növények komplex gépsorára, üzemi rakodógépekre, szállító- és tárolórendszerre van szükség. A kertészetben csaknem teljesen megoldatlan még a beta­karítás, osztályozás, csomagolás gépesítése, s csak most kezdtük az országos hűtőházlánc kiépíté­sét. A sertés- és szarvasmarha-, de később a juhtenyésztésben is ránk vár az intenzív iparszerű, nagyüzemi állattartás feltételei­nek megteremtése, a legmegfele­lőbb módszerek kiválasztása és elterjesztése, az állomány termő­­képességének fokozása.­­ A kiállításon bemutatott eredmé­­­­nyek alapján úgy vélem: az itt­­ említett műszaki fejlesztési célok többsége már a közeljövőben el­érhető. — Mit átrt a kiállítás legfőbb ta­nulságának? Mit emelne ki a jövő legfőbb feladataiként, a bemutatók kapcsán? — Számomra legfontosabb ta­nulság az: jó úton halad élelmi­­­­szer-gazdaságunk! A szocialista­­ mezőgazdasági nagyüzemek több­­­­sége vonzó, s valóban korszerű­­ gazdálkodást folytat. Ha vannak­­ is még gyengébbek, a többség a­­ jók közé, illetve azokhoz sorolha­­t­­ó, ahol a fejlődés iránya igen­­ biztató. Ez azt igazolja, hogy megfelelően sáfárkodtak azokkal az anyagi eszközökkel, amelyeket­­ népgazdaságunk a mezőgazdaság­inak juttatott. Az élelmiszeripar­­­­ban is azt láthatjuk, hogy — le-­­­hetőségeinkhez mérten — szép­­­ó eredményeket ért el, s további­­ korszerűsítéssel még jobban öreg­bíti majd a magyar élelmiszer -­­ termelés jó hírét. A bemutatott eredmények arról is beszélnek, hogy helyesek, az egész ország érdekeit szolgálók voltak eddigi céljaink. A mező­­gazdaság s az élelmiszeripar — időnként a hús kivételével — ma már zavartalanul ellátja jó mi­nőségű, s általában választékdús élelemmel a lakosságot. Ez annak is tulajdonítható, hogy a fokozódó és fejlődő igényekhez igazodva változott a mezőgazdaság terme­lésének szerkezete. Több a zöld­ség-gyümölcs, a baromfi, a cukor, mint a felszabadulás előtt. A megjavult belső ellátás mellett fokozódott az élelmiszer-kivitel és élelmiszer-gazdaságunk ma a népgazdaság tekintélyes exportő­re, tőkés piacokon pedig legjelen­tősebb devizaszerző ágazata. Hozzájárult ehhez az is, hogy beváltak kiemelt, nagy program­jaink. Gondolok itt a második öt­éves­­ terv nagyüzemi árutermelő szőlő- és gyümölcstelepítéseire, az iparszerű baromfi tartás elter­jesztésére, az intenzív búza és a hibridkukorica-termesztés szor­galmazására, az öntözés fokozásá­ra. Így vált lehetővé, hogy a ker­tészeti kultúrák termelési értéke megháromszorozódott, hogy sza­bad az abraktakarmány forgalma, nem szorulunk kenyérgabona-be­hozatalra és a nagyüzemi ba­romfitenyésztés ma már fontos forrása a hazai húsellátásnak. A negyedik ötéves terv egyik legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzése az élelmiszer-gazdaság területén a háztáji sertésállomány szinten tartása mellett a nagy­üzemi sertésállomány dinamikus növelése. 1975. évre (1970-hez vi­szonyítva) a nagyüzemi sertéshús­­termelés terveink szerint 60 szá­zalékkal fog emelkedni. 180—200 korszerű szakosított sertéstelepet hozunk létre. Ha­sonló feladatot kell majd ma­gunk elé tűzni a szarvasmarha­tenyésztésben, s amint a műszaki fejlesztéssel kapcsolatban már okoztam rá, más területeken is lesznek kiemelt, közgazdasági eszközökkel is támogatott, álla­milag preferált programjaink. A kiállítás egyébként nagy ta­nulság a magyar ipar számára is. Bárhová lépünk itt, azt láthatjuk, hogy a mezőgazdaság az iparnak óriási, szinte felbecsülhetetlen piaca lehet! E két ágazat — az élelmiszer-gazdaság és az ipar — érdekei szerencsésen találkozhat­nak. Közöttük is érvényesül a kölcsönös egymásrautaltság! A mezőgazdaság ma hatszor annyi ipari eredetű anyagot használ fel, mint a háború előtt, s ez az irányzat tovább fokozódik. Ami pedig a kiállítás egészét illeti: én a magam részéről a be­mutatót a további fejlődés egyik jelentős tényezőjének tekintem: azért, mert jó néhány évre előre jelzi a fejlődés útját, a gyártók, a felhasználók és a látogatók szá­mára egyaránt! FEHF­R LAJOS IS­O­­L­ATK­OZ­ATA 4 V FZ 0 GA­Z­DASÁGI A­I­ÁLLÍTÁSRÓL Jól szei­­lélteti iiit,iiT«kink«m i, i i a fejlődési

Next