Népszabadság, 1970. október (28. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

2 • (Folytatás az 1. oldalról.) Párdi elvtárs utalt a kidolgozás alatt levő 1971—1985. évekre szó­ló hosszú távú tervre, majd az ennek fő vonásait figyelembe ve­vő negyedik ötéves terv ismerte­tésére tért át. — A IV. ötéves tervben foglalt gazdaságpolitikai célok alapján — joggal mondhatjuk — folytatni kell mindazt, ami helyesnek bizo­nyult, kiállta a gyakorlat próbá­ját, s kiváltotta népünk elismeré­sét. A IV. ötéves tervben azonban új vonások is megtalálhatók. Tervünk új vonásai nem jelen­tenek fordulatot a gazdaságpoliti­kában, egyesek közülük mégis el­vi jelentőségűek, s fejlődésünknek a változó körülményekhez való igazodását fejezik ki. Elsősorban egy elemzésnek ama következtetéseit említem meg, amelyek a gazdasági növe­kedés ütemének a népgazdasági egyensúllyal való összevetése nyo­mán tárultak fel. A növekedés és az egyensúly szorosan összefügg. A IV. ötéves tervben dinami­kus gazdasági növekedésre törek­szünk, úgy azonban, hogy az ed­diginél nagyobb súlyt helyezünk a kedvezőbb strukturális fejlődés­re, a hatékonyabb, versenyképe­sebb termelési folyamatok bizto­sítására. Ehhez azonban az szükséges, hogy tovább erősítsük gazdasá­gunk egyensúlyát, jobb összhan­got teremtve a pénzjövedelmek és a velük szemben álló áru- és szolgáltatások kapacitásai között, továbbá a gazdaságos exportké­pesség és a növekedéssel járó im­portigények között, s gazdasá­gunk növekedését ennek a célnak megfelelően szabályozzuk. Ez a gondolat IV. ötéves tervünk egyik legfontosabb gondolata. Ez ma­gyarázza, hogy a legfontosabb cé­lok megvalósítására koncentrál­tuk szellemi, anyagi és pénzügyi erőforrásainkat, vállalva azt is, hogy a gazdaság bizonyos terü­letein lassúbb legyen a növekedés üteme. A nemzeti jövedelem elosztásá­nál két fontos tendenciát kívá­nunk támogatni: egyfelől biztosí­tani akarjuk, hogy a fogyasztás a nemzeti jövedelem növekedésé­vel arányosan emelkedjék, ér­vényt szerezve annak a követel­ménynek is, hogy a felhalmozáson belül az állóalapokra jobban kon­centrált, gazdaságosabb beruházá­si tevékenység valósuljon meg. Másfelől erősödő vonása lesz gazdasági fejlődésünknek, hogy a beruházási tevékenységben a lakosság életkörülményeit közvet­lenül javító célkitűzések növekvő súlyt kapnak. A IV. ötéves tervben foglalt gazdaságpolitikai célok végrehaj­tásának elengedhetetlen követel­ménye, hogy a műszaki fejlesztés a mindennapos cselekvés gyakor­latává váljék, és következetesen érvényesüljön mind a termelő­­munkában, mind az irányítási módszerek fejlesztésénél, mind pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén. Az előadó ezután azt a kérdést tette fel: — Hogyan kívánja ötéves ter­vünk a hatékonyságjavulást szol­gálni? Mindenekelőtt úgy, hogy a fejlesztési politikát és az irányí­tási módszerek tökéletesítését egy­aránt ennek a célnak a szolgála­tába állítja. Figyelmet érdemelnek fejlesz­téspolitikánknak azok a főbb irányvonalai, amelyek meggyőző­désünk szerint elő fogják segíte­ni gazdaságunk teljesítőképessé­gének növekedését. Ilyenek: — a termelési szerkezet kor­szerűsítése, — a gazdaság infrastrukturális bázisának erősítése, a tudomá­nyos és műszaki fejlesztési fel­adatok támogatása és — a nemzetközi gazdasági együttműködés további fejleszté­az ipar több más ágában is vég­­­­rehajtandó fejlesztéseket. Az építőipari teljesítőképesség növelése érdekében az építőipar­ban, az építőanyag-iparban, vala­mint az építési technikát szolgá­ló egyéb fejlesztésekre 34 milliárd forint beruházási forrás áll ren­delkezésre, amely kétharmaddal nagyobb, mint amit hasonló cél­ra a III. ötéves terv időszakában felhasználtunk. Ugyancsak kiemelkedő jelentő­ségű lesz a könnyűiparban a ru­házati termékek termelőkapaci­tása bővítésének és korszerűsíté­sének programja, a papír-cellu­­lózipari fejlesztés. A termelés hatékonyságát javí­­­­tó szerkezeti fejlesztések a me­­­­zőgazdaságban is jelentősek. Fő­­ célunk a hústermelés fellendítése­­ oly módon, hogy a takarmány f­el -­­ használás hatékonysága is növe­­­­kedjék, s a termelési idő is csök­­­­kenjen. Ezért a nagyüzemi állat­­tenyésztés további fejlesztésének több milliárdos programját indít­juk meg a tervidőszakban. A terv komoly figyelmet szen­­t­­el annak, hogy a meglevő ter- e melési adottságokat maximálisan­­ hasznosítsák a növénytermesztés­ben is. Ezért a szükségletek válto­zásával összhangban javítjuk a vetésszerkezetet és a technikai eszközök, valamint az agrotechni­ka fejlesztésével tovább kívánjuk növelni a terméshozamokat. A kenyérgabona-kérdés megoldása után a figyelem középpontjába a takarmánynövények termelésének fejlesztése került, ötéves tervben is fokozott figyel-­­ met fordít erre a területre és a­­ tervidőszakban 25 milliárd forint­­ beruházást biztosít árvízvédelmi berendezésekre, regionális víz­művekre, víztisztító berendezé­sekre, csatorna- és közműépítke­zésekre. A tervidőszakban 2500 általános iskolai osztálytermet építünk és­­ 400 osztályterem építésével bő­vítjük a középiskolai hálóza­tot. A felsőfokú oktatás fejleszté­sére mintegy 2,8 milliárd forint beruházást biztosítunk. Számottevő a fejlődés az egész­ségügy területén is. Ezt jelzi, hogy a gyógyintézeti ágyak szá­ma 8600-zal nő, a szakorvosi órá­kat napi 6900-zal növeljük és 550 új orvosi körzet létesül. A tudo­mányos kutatás és a műszaki fej­lesztés céljait öt év alatt mintegy 46 milliárd forint szolgálja, ami több mint másfélszerese a III. öt­éves terv időszakában felhasznált összegnek. Ezáltal a nemzeti jö­vedelemből a tudományos kuta­tásra és műszaki fejlesztésre for­dított részarány az előző ötéves tervidőszakhoz képest 2,4 száza­lékról 2,8 százalékra emelkedik. Nemzetközi ••1*M­in­t m­ai kiesés A Tervhivatal elnöke ezt köve­tően nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal foglalkozott. — A tervidőszakban — mon­dotta — a szocialista országokkal folyó gazdasági együttműködé­sünkben egyre erőteljesebben jelennek meg újszerű elemek. Például új együttműködési for­mák a nyersanyagellátás egyes területein, az eddiginél haté­konyabb és sokrétűbb terme­lési kapcsolatok a gyártásszakosí­tásban és a termelési kooperáció­ban ; a szocialista országokkal összehangolt kapacitásbővítés; a műszaki-tudományos együttmű­ködés erőteljes fejlődése a leg­korszerűbb ágazatokban; a ter­melővállalatok közvetlen együtt­működésének bővülése. A KGST országaival folytatott tervkonzultációk során nagy je­lentőségű kormányszintű megál­lapodások születtek, amelyek elő­segítik, hogy nyersanyagellátá­sunk több problémáját hosszabb távlatokra is megoldjuk. Ilyen például a Szovjetunióval egyes fontos nyersanyagok kitermelésé­ben való együttműködésünk, a Bolgár Népköztársasággal a szóda­gyári beruházásban való részvé­tel, a Lengyel Népköztársaság­gal a hosszú távú kénszállítások­ra vonatkozó megállapodás. Népgazdaság-fejlesztési tervünk sokrétű, hatékony nemzetközi koordinálása lehetővé tette, hogy a már említett struktúraátalakí­tó beruházásokat főleg a gépipar­ban, a vegyiparban, a kohászat­ban és az élelmiszeriparban nem­zetközileg is megalapozzuk. A KGST 23. és 24. ülésszaka jelen­tős határozatokat hozott a KGST- országok közötti gazdasági integrá­ció továbbfejlesztéséről. Pártunk és kormányunk többször kinyilat­koztatta, hogy a gazdasági integ­ráció fokozatos kialakítását ob­jektív szükségszerűségnek tekinti és érdekelt megvalósításában. Eb­ben a munkában továbbra is ak­tívan részt kívánunk venni, mi­vel úgy véljük, hogy a szocialis­ta országok közötti gazdasági együttműködés szorosabbra fűzé­se, formáinak és módszereinek to­vábbfejlesztése gazdasági fejlődé­sünk számára újabb erőforráso­kat tár fel, elősegítheti a IV. ötéves tervünk kedvező megvaló­sítását és megalapozza a későb­bi évek dinamikusabb fejlődését. Mindezen tényezőket figyelem­be véve, azt tervezzük, hogy az 1971—1975-ös időszakban külke­reskedelmi áruforgalmunk a szo­cialista országokkal mintegy 50 százalékkal bővül, ezen belül a forgalom fejlődése a KGST or­szágokkal valamelyest gyorsabb lesz. Fejleszteni kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő orszá­gokkal és a fejlett tőkésországok­kal is. A kapcsolatok bővítésének előfeltétele itt is a kölcsönös elő­nyök biztosítása. Az áruforgalom bővítése mellett fokozottabban tö­rekszünk a vállalatok közötti ter­melési kooperációk létrehozására és a műszaki-tudományos együtt­működés fejlesztésére. Párdi Imre expozéját tartja. Kierkz­esi változások, kiemelt programok A gazdasági fejlődésnek nem­csak a gazdasági növekedés a mércéje, hanem a haladó struk­turál­is változás is. Ezért alapve­tő érdekünk a haladó strukturá­lis változások elősegítése. Figyelembe véve gazdasági fej­lődésünk elért színvonalát, reáli­san számolnunk kell azzal, hogy az elkövetkező időszakban a strukturális fejlődés újabb, minő­ségileg bonyolultabb kérdéseinek megoldása kerül előtérbe. A fej­lődésben egyre nagyobb szerepet kap egyrészt a növekvő jövede­lemből, s magasabb életszínvonal­ból adódó differenciáltabb fo­gyasztói igények kielégítése, más­részt az egyes termelési ágakon belül a magasabb műszaki szín­vonalat képviselő gyártmányok és technológiák fokozott térnyerése. Ez a két tendencia tükröződik a külgazdasági kapcsolatok szerke­zetében is, mert mindkét irány­zat hatékonyabb, sokrétűbb és nö­vekvő exportot, gazdasági fej­lődésünk meggyorsítását teszi le­hetővé és a termelés hatékonysá­gának növelését is szolgálja. A IV. ötéves terv gazdaságfej­lesztési programjában is előtér­ben állnak a strukturális haladást szolgáló törekvéseink. A terv eb­ben a vonatkozásban két irányvo­nalat követ: nagyobb figyelmet szentel a meglevő termelőkapaci­tások fokozatos korszerűsítésére, mind a termékek, mind pedig a technológiai folyamatok tekinteté­ben, helyenként azok átrendezé­sével ; ugyanakkor a központi erő­források jelentős részét meghatá­rozott strukturális fejlődés szol­gálatába állítja oly módon, hogy kiemel néhány különösen aktuális fejlesztési célt. A IV. ötéves tervben jelentős, eszközöket irányzunk elő energia­szerkezetünk további korszerűsí­tésére. Energiafelhasználásunk­ban a szénhidrogének részesedése 1955-ben 16 százalék volt, 1965-re 27 százalékra növekedett, 1975-re pedig el fogja érni az 55—60 szá­zalékot. Ez a program egyre na­gyobb mértékben érik be a lakos­ság számára is, hiszen a háztartá­sok mintegy 65 százalékát gázzal tudjuk majd ellátni 1975-ben. A villamosenergia-termelés és a szénhidrogének kitermelése és felhasználása érdekében 47 mil­liárd forint beruházást irányzunk elő, ami egyharmaddal több, mint amennyit a III. ötéves terv idő­szakában erre a célra fordítot­tunk. A tervidőszakban megépül a Barátság kőolajvezeték második vonala. Folytatjuk az utóbbi években nagy lendületet elért műanyag­­ipari fejlesztést. Erőteljesen fej­lesztjük műtrágyagyártásunkat. E fejlesztések nyomán a ha­zánkban előállított műanyagok mennyisége megkétszereződik, összetétele korszerűbbé válik, a műtrágyatermelésünk hatóanyag­ban pedig az 1970. évi 507 ezer tonnáról 1975-re 912 ezer tonnára, tehát 80 százalékkal­ növekszik. Az importot is figyelembe véve, az 1 hektárra jutó felhasználás 1960-ban még 24 kg volt, az 1970- es évben már 110 kg, az 1975-ös esztendőre pedig 190 kg-ra nő. Magyarország számottevő bau­­xitvagyona lehetővé teszi olyan alumíniumipar kiépítését, amely az ország belső szükségleteinek kielégítésében és az exportban is nagy szerepet játszhat. Nemzetkö­zi, mindenekelőtt a Szovjetunió­val folyó együttműködés és a ha­zai termelésnövekedés alapján a jelenleginél mintegy 30 százalék­kal több alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. Nagy feldolgo­zóipari beruházásaink nyomán kb. 70 százalékkal növekszik a fél­­gyártmányok termelése. Tovább fejlődik a kedvezőbben értékesít­hető és hasznosítható késztermé­kek gyártása is. Befejeződik, sőt az eredeti el­gondolásainknál nagyobb lesz az átalakulás a közúti járműgyártás­ban. 1975-re évi autóbusztermelé­sünk meghaladja a 10 000 darabot és így a tervidőszakban a szocia­lista nemzetközi együttműködés alapján gépiparunk Európa egyik legnagyobb autóbuszexportőrjévé fejlődik. A korszerű gépipari termelés fejlődését szolgálja az a nagy je­lentőségű program, amelyet a KGST-országok összefogásával, a számítástechnikai eszközök ter­melésének és felhasználásának te­rületén végrehajtunk. Jelentősége miatt megérdemli, hogy megemlítsem a korszerű építési módok és épületszerkeze­tek nagyobb mértékű alkalmazá­sát, valamint az e cél érdekében Kéteekedés, hírköz Lév, egészségügy Az előadó ezután annak szük­ségességéről szólott, hogy a to­vábbiakban is nagy figyelmet fordítsunk gazdaságunk infra­strukturális bázisának fejleszté­sére. Utalt ezzel kapcsolatban az országgyűlésen elfogadott közle­kedéspolitikai koncepcióra, el­mondotta, hogy a IV. ötéves terv­ben útépítésre, korszerűsítésre és fenntartásra 36 milliárd forinttal számolunk, majd így folytatta: " A közlekedési ágazattal ösz­­szefüggésben a terv számol azok­kal a feladatokkal is, amelyek a gépjárművek gyorsan növekvő mennyiségéből adódóan a javító- és szervizhálózat, az alkatrészel­látás és az üzemanyagtöltő állo­mások hálózatának bővítése terén jelentkeznek. Ezekre a célokra a terv a vállalati pénzeszközök ki­egészítésére, 3,3 milliárd forintot irányoz elő. A terv kidolgozása során meg­felelő figyelmet fordítottunk a hírközlés helyzetének vizsgálatá­ra. Arra törekedtünk, hogy gaz-­­­dasági erőforrásainkkal össz­hangban ezen a téren is számot­­,­tevő fejlődést érjünk el. Befejez-­­ zük a jászágói 500 kW-os rövid­­­­hullámú rádióadó építését. Új I URH-adók létesülnek a rádiómű­­­­sorok vételi lehetőségeinek javí-­­­tására, valamint önálló URH-mű­­­­sor sugárzására. Megkezdjük a második, színes vételt is biztosí­tó televízióműsor sugárzását. Je­lentősen, mintegy 250 ezer állo­mással bővítjük a telefonhálóza­tot. Az infrastruktúra fejlesztése te­rén világszerte az egyik legna­gyobb gondot a megfelelő meny­­nyiségű és minőségű víz biztosí­tása okozza. Kormányunk a IV. NÉPSZABADSÁG 1970. október 1. csütörtök Info.xk­‘ilés‘k a beruházási tevéken­y M­tt javítására A tervidőszakban mintegy 480—500 milliárd forint értékben határoztuk meg népgazdaságunk beruházási teljesítőképességét. Ez körülbelül 150 milliárd forinttal, mintegy 30 százalékkal több, mint amennyit a III. ötéves tervidő­szakban beruháztunk. A beruházási tevékenység va­lamennyi fázisának megjavításá­ra különösen három irányban kell erőfeszítéseinket fokozni:­­ A beruházási tevékenység­ben a tervek alakulását a kivite­lezőképesség növekedésével össz­hangban kell szabályoznunk, ugyanakkor a kivitelezői kapaci­tás tervezett bővítését maradék­talanul végre kell hajtanunk. — A beruházások előkészítését és a kivitelezés szervezettségét magasabb színvonalra kell emel­nünk. — A beruházási erőforrások megoszlásában a tervezett arány­változtatásokat következetesen kell érvényesítenünk. Annak érdekében, hogy a kí­vánt eredményeket minél előbb elérjük, a kormány az operatív irányító munkában is intézkedé­seket kíván tenni. Az intézkedé­sek alapvonása, hogy a jövőben­­ szigorúbban bíráljuk el mindazok munkáját, akik a költ­­­ségvetést terven felül terhelik.­­ Mindennemű terven felüli költ­ségvetési kiadást csak alapos­­ elemzés után fogadhatunk el — a­­ felelősségre vonás és a gazdasági­­ következmények visszahárításá­­­­nak módszerét is alkalmazva; — következetesebben szerez­zünk érvényt a kormányszintű be­ruházások színvonalas és felelős­ségteljes előkészítésére vonatkozó előírásainknak;é — koncentráljuk erőinket, hogy a kivitelezési kapacitások gyor­sabban fejlődjenek. ilz Ilachinfonal növi-koié­si- A IV. ötéves tervben életszín­vonal-politikánk fő törekvése, hogy a társadalom javára végzett munkával összhangban, a na­gyobb teljesítményekkel arányo­san növekedjék a dolgozók jöve­delme, tovább javuljon a szociá­lis-egészségügyi ellátás és tovább javuljanak a feltételek a széles tömegek számára a művelődéshez szükséges ismeretek elsajátításá­ra és a pihenésre. A nemzeti jövedelem fogyasz­tást szolgáló részét 30 százalékkal tervezzük növelni. A közvetlen áruellátás fejlődését kifejező kis­kereskedelmi forgalom pedig 40 százalékkal nő. A nemzeti jövedelem felhasz­nálásakor azonban nemcsak a fo­gyasztási alap adta lehetőségek keretein belül kívánjuk a lakos­ság életkörülményeit javítani, hanem a beruházásokban is megnöveljük az életkörülménye­ket javító fejlesztéseket. Így a nemzeti jövedelemnek nagyobb hányadát használjuk fel az élet­színvonal emelése érdekében, mint korábban. Különösen jelen­tős a tervnek az a célkitűzése, hogy a lakásellátás javítására és a kapcsolódó kommunális fejlesz­tésekre szolgáló állami beruházá­sokat kétszeresére növeli a III. ötéves tervidőszakhoz képest. A következő öt évben összesen mintegy 400 000, ebből állami erőforrásból 180—200 ezer lakás épül fel. A lakások több mint 60 százaléka városokban létesül. Gazdaságpolitikánk alapelve, hogy a jövedelempolitikának, az elosztási rendszernek aktívan kell hatnia a termelésre és a terme­lékenységre. Ezért arra törek­szünk, hogy a reálbérek növeke­dése viszonylag gyors legyen és a reáljövedelmek növekedésén be­lül nagyobb súlyt kapjon, mint eddig. A reáljövedelemnek egy főre jutó növekedését a terv 25— 27 százalékban, a reálbérek növe­kedését egy keresőre 16—18 szá­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next