Népszabadság, 1971. július (29. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-22 / 171. szám
2 Mi mozdította elő a Nixon-kormány és a kínai vezetés közeledését? A Trybuna Ludu kommentárja Nixon tervezett pekingi útja változatlanul foglalkoztatja a világsajtót. A Trybuna Ludu megállapítja, hogy ez az esemény jelentőségét tekintve messze túllépi a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatainak kereteit. Az Egyesült Államok egymást követő elnökei csaknem 22 éven át megpróbálták nem tudomásul venni a Kínai Népköztársaság létezését, és ellenséges politikát folytattak vele szemben. Közismert tény azonban, hogy Peking és Washington közeledése már két éve tapasztalható, vagyis a Kínában kibontakozott szovjetellenes kampány aktivizálódásának időszakában. Ezt az időszakot az Egyesült Államok vietnami agressziójának eszkalációja jellemezte, amely kiterjedt Kambodzsára és Laoszra is. A Nixonkormány és a kínai vezetőség közeledését nyilvánvalóan előmozdította a pekingi szovjetellenesség és az a szakadár politika, amelyet Peking kifejt a szocialista közösségben, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomban és az antiimperialista nemzeti felszabadító mozgalomban. Figyelemre méltó az is, hogy nem sokkal a meghívás közzététele előtt Peking ismét megerősítette szovjetellenes irányvonalát, egyebek között a román küldöttség látogatása alkalmából rendezett gyűlésen és ez év július elsején, a Kínai Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából közölt szerkesztőségi cikkekben. A Trybuna Ludy felteszi a kérdést: Nixon és Csou En-laj tárgyalásai milyen mértékben hatnak majd az Egyesült Államok tíz éve tartó indokínai agressziójára? Amerikai kommentátorok megelégedéssel állapítják meg, hogy a pekingi meghívás inkább erősíti az Egyesült Államok pozícióit a párizsi tárgyalásokon. Viszont az amerikai társadalom haladó része, mindenekelőtt a vietnami háború ellenzői, keserűséggel kénytelenek elismerni, hogy Peking kinyújtott keze segítség az elnöknek az Egyesült Államokon belüli háborúellenes és demokratikus mozgalom elfojtásához. Ezek az erők úgy vélik, hogy a Fehér Ház jelenlegi gazdájának meghívásával Peking Nixonra szavazott, és ez csapás a liberális és demokratikus erőkre az 1972 őszén sorra kerülő elnökválasztásokon.* A Nhán Dán, a Vietnami Dolgozók Pártjának lapja hétfőn felhívta a figyelmet az Egyesült Államok „stratégiájára”, amely — úgymond — „a szocialista országok egységének megbontására, egymás elleni felbujtására irányul”. Új-Delhiben, a parlament szerdai ülésén. Szvaran Szingh külügyminiszter interpellációs kérdésekre válaszolva egyebek között kijelentette: reméljük, hogy a kínai—amerikai enyhülés nem más országok rovására jön létre, de ezt a lehetőséget nem zárhatjuk ki. (MTI) Tajvan kérdése előtérben Az amerikai—kínai kapcsolatfelvétel új tényei Miközben a nemzetközi érdeklődés még mindig Nixon elnök legutóbbi— pekingi utazásával kapcsolatos — bejelentése felé fordul, az amerikai—kínai kapcsolatfelvételnek új tényei is vannak. Az egyik: amerikai diákok és kutatók találkozója Csou En-lajjal, a másik: az amerikai szenátus külügyi bizottságának szavazása az ún. „formozai határozat”-ról. A New York Times és a Washington Post részleteket és idézeteket közöl abból a több mint háromórás beszélgetésből, amelyet Csou En-laj miniszterelnök folytatott kínai látogatóúton levő amerikai diákok és kutatók csoportjával. Eszerint Csou Enlaj kijelentette, hogy a „két Kína”-elmélet minden formájában elfogadhatatlan a KNK számára, s ha Tajvan is az ENSZ tagja marad, akkor Kína nem fogja ott elfoglalni helyét. A Tajvannal kapcsolatban elmondottakat elemezve, Kamon, a Washington Post ismert szemleírója megállapította: Úgy látszik, Csou Enlaj Peking ismerős maximális feltételeit közölte, aláhúzva, hogy Kína nem köt kompromisszumot Tajvan ügyében. De aláhúzta, hogy Kínának és az Egyesült Államoknak normalizálnia kell kapcsolatát, hozzátéve, hogy a Nixon-látogatás ezt hozhatja meg. Így utalt arra, hogy az a fal, amely Pekinget és az Egyesült Államokat a tajvani kérdésben elválasztja, nem áll az elnöki utazás útjában s ez már önmagában is koncesszió. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága szerdán megszavazta az 1955-ös, úgynevezett „formuzai határozat” hatálytalanítását. Ez a határozat felhatalmazta az amerikai elnököt, hogy szükség esetén fegyveres erőket vessen be Tajvan és a Pescadores-szigetek „védelmében”. William Fulbright szenátornak, a bizottság elnökének megállapítása szerint az említett határozat hatálytalanítása „technikailag nem érinti a Tajvan iránt vállalt amerikai kötelezettségeket, újabb lépés azonban a kormánynak abban a politikájában, melynek célja a kapcsolatok megjavítása Pekinggel”. (MTI) 1971. július 22. csütörtök - NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány morhatt Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán megbeszélést folytatott Lodonyija Rincsin mongol külügyminiszterrel, aki a szovjet kormány hivatalos vendégeként tartózkodik Moszkvában. (TASZSZ) A MSZKP küldöttsége Borisz Ponomarjovnak, a kb titkárának vezetésével Kairóban tanácskozást folytatott az ASZÚ küldöttségével, amelyet Aziz Szidki, az az ASZÚ főtitkára, az EAK miniszterelnök-helyettese vezetett. A megbeszélést baráti, elvtársi légkör jellemezte. (TASZSZ) Szadat egyiptomi elnök rendeletet bocsátott ki annak a „forradalmi törvényszéknek” az öszszetételéről, amely az ellene elkövetett és kudarcba fulladt öszszeesküvés vádlottainak ügyében ítélkezik majd. (AFP) Lemondott Ahmed Mohamed Noraan, a Jemeni Arab Köztársaság miniszterelnöke. El-Iriani államfő, a köztársasági tanács elnöke a lemondást elfogadta, egyszersmind felkérte a jelenleg hivatalban levő kormányt, folytassa az ügyek vitelét, amíg új adminisztráció nem alakul. (Mena) Home angol külügyminiszter szerdán fogadta Szmirnovszkijt, a Szovjetunió londoni nagykövetét, aki átadta a külügyminiszternek annak a levélnek a másolatát, melyet Gromiko intézett U Thanthoz a nemzetközbiztonság kérdéseiről. (AP) Az NDK külügyminisztériumának szóvivője szerdán tiltakozott az ellen, hogy az NSZK hivatalos személyiségeiből álló, úgynevezett nyugatnémet tudományos tanács ma és holnap Nyugat-Berlinben tartja ülését. A szóvivő kijelentette, hogy ez sérti az NSZK-hoz nem tartozó város státusát. (ADN) Pekingbe érkezett szerdán Buteflika algériai külügyminiszter, aki a kínai kormány meghívására több napos látogatást tesz az országban. (AFP) AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK Az új szudáni vezetők Babiker el-Nur Oszmán A Szudánban lezajlott hatalomátvétel után a forradalmi tanács elnöke Babiker el-Nur Oszmán ezredes lett. Mint társai, ő is az úgynevezett szabad tisztek mozgalmának a tagja volt. Ez a mozgalom céljául tűzte ki a reakciós-diktatórikus rendszer megdöntését és Szudán demokratikus fejlődésének biztosítását. 1933-ban született Omdurmánban. A katonai akadémiát 1955-ben végezte el. A vezérkarban teljesített szolgálatot, majd a külügyminisztériumba helyezték át, ahol a déli problémával foglalkozó bizottság szakértője lett. Részt vett a déli kérdés megoldását szolgáló khartúmi kerekasztal-konferencián. Amikor a szabad tisztek 1969. május 25-én megragadták a hatalmat, a forradalmi tanács tagja lett. 1970 júliusában a gazdasági minisztériumokkal foglalkozó miniszterelnök-helyettessé és tervezési miniszterré, egyúttal a gazdasági főbizottság elnökévé nevezték ki. Amikor Nimeri elnök tavaly novemberben kommunistaellenes intézkedéseket tervezett, tiltakozott ellenük. Ezért kizárták a forradalmi tanácsból, megfosztották tisztségeitől és őrizetbe vették. Később szabadon bocsátották. A mostani fordulat idején Londonban tartózkodott, onnan tért hozzá, hogy átvegye a forradalmi tanács elnöki tisztét. Hásem Atta A hatalomátvétel sikerét Hásem Atta őrnagy jelentette be a khartúmi rádióban, ő vezette a katonai akciót. Kedden a fegyveres erők főparancsnokává és a forradalmi tanácshelyettes elnökévé nevezték ki. Atta 1936-ban született Omdurmán- ban, 1959-ben végezte el a katonai iskoláié. Katonai továbbképzésben Angliában, az NSZK- ban, az Egyesült Államokban és Egyiptomban részesült. Ugyancsak tagja volt a szabad tisztek mozgalmának, s 1969. május 25-én a forradalmi tanács tagja lett. 1970 júliusában a mezőgazdasági szektorért felelős miniszterelnök-helyettessé és vadgazdálkodási miniszterré nevezték ki. A múlt év novemberében ugyancsak tiltakozott a kommunistaellenes intézkedések ellen, s ezért szintén kizárták a forradalmi tanácsból, megfosztották tisztségeitől. Atta —a nézeteihez híven — első rádióbeszédében valamennyi nemzeti és haladó erő együttműködésének programját hirdette meg. Hangoztatta, hogy szorosabbra kell fűzni Szudán kapcsolatait a szocialista országokkal, meg kell szilárdítani az antiimperialista irányvonalat. Faruk Oszmán Hamadallah A kormányfő, Faruk Oszmán Hamadallah ugyancsak tagja volt annak idején a fiatal tisztek mozgalmának. 1937-ben született Khartúmban, 1958-ban végezte el a katonai iskolát, katonai továbbképzést Líbiában, Angliában és Pakisztánban kapott. 1959-ben részt vett a szabad tisztek egyik sikertelen puccskísérletében, ezért letartóztatták. 1964-ben parancsmegtagadásért ismét őrizetbe vették, majd 1966-ban eltávolították a hadseregből. Az omdurmáni városházán és több minisztériumban volt tisztviselő. Az 1969. május 25-én megalakult forradalmi tanács tagja lett, majd belügyminiszterré nevezték ki. A múlt év novemberében őt is kizárták a forradalmi tanácsból, leváltották miniszteri tisztségéből és átmenetileg házi őrizetbe helyezték. A mostani hatalomátvétel idején ugyancsak Londonban tartózkodott. A Varsói Szerződés csapatainak hadgyakorlata az NDK és Lengyelország területén Az egyesített parancsnokság terveinek megfelelően a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek törzsei és hadtápegységei július 12. és 21. között hadgyakorlatot tartottak a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság területén. A hadgyakorlaton részt vett az egyesített fegyveres erők törzskara, valamint a lengyel néphadseregnek, a szovjet hadseregnek és az NDK nemzeti néphadseregének a törzskara és hadtápegységei. A hadgyakorlatot Szergej Sztyemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnöke, lengyel részről pedig Mieczydlaiw Obedzinski tábornok, a lengyel néphadsereg főfelügyelője irányította. A gyakorlat a szoros harci együttműködés és a kölcsönös megértés légkörében folyt le. Elősegítette a szövetséges hadseregek törzskarainak és hadtápegységeinek további összehangolását és a testvéri hadseregek barátságának erősítését. A Lengyelország területén gyakorlatozó alakulatokat meglátogatta Piotr Jaroszewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke és Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Politikai Bizottságának póttagja, nemzetvédelmi miniszter. (PAP) Eredménytelen volt a brit hadügyminiszter máltai látogatása (Londoni tudósítónktól.) Lord Carrington brit hadügyminiszter miután negyvennyolc órát sem töltött Máltán, visszatért Londonba, hogy beszámoljon a kabinetnek Mintoff miniszterelnökkel folytatott tárgyalásairól. A máltai megbeszélésekről csupán annyi került nyilvánosságra, hogy Don Mintoff külön akarja választani a sziget katonai berendezéseinek angol használatát a NATO máltai jelenlététől. A NATO — a máltai álláspont szerint — törvénytelenül szivárgott be a szigetre a brit— máltai szerződés leple alatt. Lord Carrington azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a brit—máltai szerződést Mintoff kormánya tekintse érvényesnek Nagy-Britannia szövetségeseire, tehát a NATO- erőkre is. Lord Carrington váratlan házatérésének híre: a brit jobboldalból Mintoff-ellenes dühkitöréseket váltott ki. Azzal vádolják a máltai miniszterelnököt, hogy az évi ötmillió helyett évi, húszmillió fontot akar „kizsarolni” a bázisok használatáért. Mérsékeltebb politikai körökben azonban utalnak arra, hogy Mintoffnak érvényes londoni meghívása van: személyesen vagy megbízottak útján Londonban folytathatja a Vallettában megszakadt tárgyalásokat. Sz. L. L Újabb amerikai titkos dokumentumok kerültek napvilágra (Washingtoni tudósítónktól.) A National Review című konzervatív irányzatú amerikai folyóirat újabb „szigorúan titkos” jelzésű amerikai katonai dokumentumokat hozott nyilvánosságra. Éppúgy, mint a New York Timesban és a Washington Postban közölt iratok, ezek a dokumentumok is az indokínai háború történetére vonatkoznak. A National Review, amely a katonaiipari komplexumhoz s a Pentagon vezető köreihez áll közel, azt állítja, hogy a titkos okmányokat egy olyan személy bocsátotta rendelkezésére, aki szerint a New York Times és más lapok „eltorzított képet adnak az eseményekről”. A National Review dokumentumai azt kívánják bizonyítani, hogy a katonai vezetők olyan „határozott lépéseket” javasoltak Vietnamban, amelyek — szerintük — lehetővé tették volna a „katonai sikert”. A dokumentumok között szerepel a CIA és az amerikai légierő vezetőinek javaslata, hogy „demonstratív célzattal dobjanak atombombát a VDK-ra, s ezt kövesse nukleáris bombák és harci eszközök bevetése, ha a másik fél nem ad megfelelő választ”. Az 1964 végén tett javaslatot 1965 elején Sharp admirális csendesóceáni amerikai főparancsnok is megismételte. Sharp hangsúlyozta, hogy az amerikai katonai és diplomáciai célok elérésének egyetlen célravezető eszköze, hogy nagy magasságban robbanó atombombát dobjanak a VDK haiphongi kikötőjére. A New York Timesban közölt korábbi dokumentumokból ismert, hogy Sharp admirálisnak nagy szerepe volt az előre megtervezett „tonkini incidens” lebonyolításában. Vajda Péter Henry Winston és Gus Hall levele Angéla Davishez Henry Winston és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának vezetői, a párt országos bizottsága nevében a Daily World című lapban nyílt levelet intéztek a kaliforniai börtönben fogva tartott Angéla Davishez. A levélben hangsúlyozzák: az Egyesült Államok Kommunista Pártja megkettőzi erőfeszítését, hogy kivívja Angéla Davis és más politikai foglyok szabadon bocsátását. Nincs a világnak olyan szöglete, ahol ne követelnék: „Szabadságot Angélának!” Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának vezetői kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy végül is meghiúsul majd az Angéla Davis elleni öszszeesküvés. „Várjuk azt a napot, amikor ismét velünk leszel, Angéla. Forrón kívánjuk, hogy pártunk kongreszszusán, 1972 februárjában együtt legyél velünk” — olvasható a levélben. (MTI) Az amerikai szenátus döntése Az amerikai szenátus kedden 57 szavazattal 37 ellenében elvetette az Egyesült Államok története legnagyobb föld alatti atomrobbantási kísérletének elhalasztására vonatkozó módosító indítványt. Az amerikai törvényhozás másik szervének, a képviselőháznak a külügyi bizottsága kedden befejezte a 3,4 milliárd dolláros külföldi segélynyújtási törvényjavaslat kidolgozását. A javaslat a katonai segélynyújtás nagyarányú növelését irányozza elő. (MTI) Strougal fogadta Khaddam Szíriai külügyminisztert Lubomír Strougal csehszlovák miniszterelnök szerdán Prágában fogadta Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettest és külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tartózkodik. Abdel Halim Khaddam szerdán tárgyalt Ján Marko csehszlovák külügyminiszterrel a kölcsönös érdeklődésre számot tartó legfontosabb nemzetközi kérdésekről, valamint a csehszlovák—szíriai kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. (CTK)