Népszabadság, 1971. július (29. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

2 Mi mozdította elő a Nixon-kormány és a kínai vezetés közeledését? A Trybuna Ludu kommentárja Nixon tervezett pekingi útja változatlanul foglalkoztatja a vi­lágsajtót. A Trybuna Ludu megállapítja, hogy ez az esemény jelentőségét tekintve messze túllépi a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Ál­lamok kétoldalú kapcsolatainak kereteit. Az Egyesült Államok egymást követő elnökei csaknem 22 éven át megpróbálták nem tu­domásul venni a Kínai Népköz­­társaság létezését, és ellenséges politikát folytattak vele szemben. Közismert tény azonban, hogy Peking és Washington közeledése már két éve tapasztalható, vagyis a Kínában kibontakozott szovjet­ellenes kampány aktivizálódásá­nak időszakában. Ezt az időszakot az Egyesült Államok vietnami agressziójának eszkalációja jelle­mezte, amely kiterjedt Kambod­zsára és Laoszra is. A Nixon­­kormány és a kínai vezetőség kö­zeledését nyilvánvalóan előmoz­dította a pekingi szovjetellenesség és az a szakadár politika, ame­lyet Peking kifejt a szocialista közösségben, a nemzetközi kom­munista- és munkásmozgalomban és az antiimperialista nemzeti felszabadító mozgalomban. Fi­gyelemre méltó az is, hogy nem sokkal a meghívás közzététele előtt Peking ismét megerősítette szovjetellenes irányvonalát, egye­bek között a román küldöttség látogatása alkalmából rendezett gyűlésen és ez év július elsején, a Kínai Kommunista Párt meg­alakulásának 50. évfordulója al­kalmából közölt szerkesztőségi cikkekben. A Trybuna Ludy felteszi a kér­dést: Nixon és Csou En-laj tár­gyalásai milyen mértékben hat­nak majd az Egyesült Államok tíz éve tartó indokínai agresszió­jára? Amerikai kommentátorok megelégedéssel állapítják meg, hogy a pekingi meghívás inkább erősíti az Egyesült Államok pozí­cióit a párizsi tárgyalásokon. Viszont az amerikai társada­lom haladó része, mindenekelőtt a vietnami háború ellenzői, kese­rűséggel kénytelenek elismerni, hogy Peking kinyújtott keze se­gítség az elnöknek az Egyesült Államokon belüli háborúellenes és demokratikus mozgalom elfoj­tásához. Ezek az erők úgy vélik, hogy a Fehér Ház jelenlegi gaz­dájának meghívásával Peking Nixonra szavazott, és ez csapás a liberális és demokratikus erőkre az 1972 őszén sorra kerülő elnök­­választásokon.* A Nhán Dán, a Vietnami Dol­gozók Pártjának lapja hétfőn­ fel­hívta a figyelmet az Egyesült Ál­lamok „stratégiájára”, amely — úgymond — „a szocialista orszá­gok egységének megbontására, egymás elleni felbujtására irá­nyul”. Új-Delhiben, a parlament szer­dai ülésén. Szvaran Szingh kül­ügyminiszter interpellációs kérdé­sekre válaszolva egyebek között kijelentette: reméljük, hogy a kí­nai—amerikai enyhülés nem más országok rovására jön létre, de ezt a lehetőséget nem zárhatjuk ki. (MTI) Tajvan kérdése előtérben Az amerikai—kínai kapcsolatfelvétel új tényei Miközben a nemzetközi érdek­lődés még mindig Nixon elnök legutóbbi­­— pekingi utazásával kapcsolatos — bejelentése felé fordul, az amerikai—kínai kap­csolatfelvételnek új tényei is vannak. Az egyik: amerikai diá­kok és kutatók találkozója Csou En-lajjal, a másik: az amerikai szenátus külügyi bizottságának szavazása az ún. „formozai hatá­­rozat”-ról. A New York Times és a Wa­shington Post részleteket és idé­zeteket közöl abból a több mint háromórás beszélgetésből, ame­lyet Csou En-laj miniszterelnök folytatott kínai látogatóúton le­vő amerikai diákok és kutatók csoportjával. Eszerint Csou En­­laj kijelentette, hogy a „két Kí­­na”-elmélet minden formájában elfogadhatatlan a KNK számára, s ha Tajvan is az ENSZ tagja marad, akkor Kína nem fogja ott elfoglalni helyét. A Tajvannal kapcsolatban elmondottakat ele­mezve, Kamon, a Washington Post ismert szemleírója megál­lapította: Úgy látszik, Csou En­­laj Peking ismerős maximális feltételeit közölte, aláhúzva, hogy Kína nem köt kompromisszumot Tajvan ügyében. De aláhúzta, hogy Kínának és az Egyesült Ál­lamoknak normalizálnia kell kap­csolatát, hozzátéve, hogy a Ni­­xon-látogatás ezt hozhatja meg. Így utalt arra, hogy az a fal, amely Pekinget és az Egyesült Államokat a tajvani kérdésben elválasztja, nem áll az elnöki utazás útjában s ez már önma­gában is koncesszió. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága szerdán megszavazta az 1955-ös, úgynevezett „formu­­zai határozat” hatálytalanítását. Ez a határozat felhatalmazta az amerikai elnököt, hogy szükség esetén fegyveres erőket vessen be Tajvan és a Pescadores-szigetek „védelmében”. William Fulbright szenátornak, a bizottság elnökének megállapí­tása szerint az említett határozat hatálytalanítása „technikailag nem érinti a Tajvan iránt vállalt amerikai kötelezettségeket, újabb lépés azonban a kormánynak ab­ban a politikájában, melynek cél­ja a kapcsolatok megjavítása Pe­­kinggel”. (MTI) 1971. július 22. csütörtök - NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány morhatt Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán megbeszélést folytatott Lodonyija Rincsin mongol kül­ügyminiszterrel, aki a szovjet kormány hivatalos vendége­ként tartózkodik Moszkvában. (TASZSZ) A M­SZKP küldöttsége Borisz Ponomarjovnak, a kb titkárának vezetésével Kairóban tanácsko­zást folytatott az ASZÚ küldött­ségével, amelyet Aziz Szidki, az az ASZÚ főtitkára, az EAK mi­niszterelnök-helyettese vezetett. A megbeszélést baráti, elvtársi légkör jellemezte. (TASZSZ) Szadat egyiptomi­ elnök rende­letet bocsátott ki annak a „for­radalmi törvényszéknek” az ösz­­szetételéről, amely az ellene el­követett és kudarcba fulladt ösz­­szeesküvés vádlottainak ügyében ítélkezik majd. (AFP) Lemondott Ahmed Mohamed Noraan, a Jemeni Arab Köztár­saság miniszterelnöke. El-Iriani államfő, a köztársasági tanács elnöke a lemondást elfogadta, egyszersmind felkérte a jelenleg hivatalban levő kormányt, foly­tassa az ügyek vitelét, amíg új adminisztráció nem alakul. (Me­­na) Home angol külügyminiszter szerdán fogadta Szmirnovszkijt, a Szovjetunió londoni nagykövetét, aki átadta a külügyminiszternek annak a levélnek a másolatát, melyet Gromiko intézett U Thant­­hoz a nemzetköz­biztonság kér­déseiről. (AP) Az NDK külügyminisztériumá­nak szóvivője szerdán tiltakozott az ellen, hogy az NSZK hivatalos személyiségeiből álló, úgynevezett nyugatnémet tudományos tanács ma és holnap Nyugat-Berlinben tartja ülését. A szóvivő kijelen­tette, hogy ez sérti az NSZK-hoz nem tartozó város státusát. (ADN) Pekingbe érkezett szerdán Bu­­teflika algériai külügyminiszter, aki a kínai kormány meghívására több napos látogatást tesz az or­szágban. (AFP) AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK Az új szudáni vezetők Babiker el-Nur Oszmán A Szudánban lezajlott hata­lomátvétel után a forradalmi ta­nács elnöke Ba­biker el-Nur Oszmán ezredes lett. Mint tár­sai, ő is az úgy­nevezett szabad tisztek mozgal­mának a tagja volt. Ez a moz­galom céljául tűzte ki a reak­ciós-diktató­rikus rendszer megdöntését és Szudán demokratikus fejlődésének biztosítását. 1933-ban született Omdurmánban. A katonai akadémiát 1955-ben végezte el. A ve­zérkarban teljesített szolgálatot, majd a külügyminisztériumba helyezték át, ahol a déli problémával foglalkozó bizottság szakértője lett. Részt vett a déli kérdés megoldását szolgáló kh­ar­­túmi kerekasztal-konferencián. Ami­kor a szabad tisztek 1969. május 25-én megragadták a hatalmat, a forra­dalmi tanács tagja lett. 1970 júliusá­ban a gazdasági minisztériumokkal foglalkozó miniszterelnök-helyettessé és tervezési miniszterré, egyúttal a gazdasági főbizottság elnökévé nevez­ték ki. Amikor Nimeri elnök tavaly novemberben kommunistaellenes in­tézkedéseket tervezett, tiltakozott ellenük. Ezért kizárták a forra­dalmi tanácsból, megfosztották tiszt­ségeitől és őrizetbe vették. Később szabadon bocsátották. A mostani fordulat idején Londonban tartózko­dott, onnan tért hozzá, hogy átvegye a forradalmi tanács elnöki tisztét. Hásem Atta A hatalomátvé­­­t­­el sikerét Há­sem Atta őr­­nagy jelentette be a khartúmi rádióban, ő ve­zette a katonai akciót. Kedden a fegyveres erők főparancsno­kává és a forra­dalmi tanács­­he­lyettes elnökévé nevezték ki. Atta 1936-ban szüle­­tett Omdurmán-­­ ban, 1959-ben vé­gezte el a katonai iskoláié. Katonai to­vábbképzésben Angliában, az NSZK- ban, az Egyesült Államokban és Egy­iptomban részesült. Ugyancsak tagja volt a szabad tisztek mozgalmá­nak, s 1969. május 25-én a forradalmi tanács tagja lett. 1970 júliusában a mezőgazdasági szektorért felelős mi­niszterelnök-helyettessé és vadgazdál­kodási miniszterré nevezték ki. A múlt év novemberében ugyancsak tiltakozott a kommunistaellenes intéz­kedések ellen, s ezért szintén kizárták a forradalmi tanácsból, megfosztották tisztségeitől. Atta —a nézeteihez híven — első rádióbeszédében valamennyi nemzeti és haladó erő együttműködé­sének programját hirdette meg. Han­goztatta, hogy szorosabbra kell fűz­ni Szudán kapcsolatait a szocialista országokkal, meg kell szilárdítani az antiimperialista irányvonalat. Faruk Oszmán Hamadallah A kormányfő, Faruk Oszmán Hama­dallah ugyancsak tagja volt annak idején a fiatal tisztek mozgalmá­nak. 1937-ben született Khartúm­­ban, 1958-ban végezte el a katonai is­kolát, katonai továbbképzést Líbiá­ban, Angliában és Pakisztánban ka­pott. 1959-ben részt vett a szabad tisz­tek egyik sikertelen puccskísérleté­ben, ezért letartóztatták. 1964-ben pa­­rancsmegtagadásért ismét őrizetbe vették, majd 1966-ban eltávolították a hadseregből. Az omdurmáni városhá­zán és több minisztériumban volt tisztviselő. Az 1969. május 25-én meg­alakult forradalmi tanács tagja lett, majd belügyminiszterré nevezték ki. A múlt év novemberében őt is ki­zárták a forradalmi tanácsból, levál­tották miniszteri tisztségéből és átme­netileg házi őrizetbe helyezték. A mostani hatalomátvétel idején ugyan­csak Londonban tartózkodott. A Varsói Szerződés csapatainak hadgyakorlata az NDK és Lengyelország területén Az egyesített parancsnokság terveinek megfelelően a Varsói Szerződés tagállamai hadseregei­nek törzsei és hadtápegységei jú­lius 12. és 21. között hadgyakor­latot tartottak a Lengyel Népköz­­társaság és a Német Demokrati­kus Köztársaság területén. A hadgyakorlaton részt vett az egyesített fegyveres erők törzska­ra, valamint a lengyel néphadse­regnek, a szovjet hadseregnek és az NDK nemzeti néphadseregének a törzskara és hadtápegységei. A hadgyakorlatot Szergej Sztyemen­­ko hadseregtábornok, az egyesí­tett fegyveres erők vezérkari fő­nöke, lengyel részről pedig Mie­­czydlaiw Obedzinski tábornok, a lengyel néphadsereg főfelügyelője irányította. A gyakorlat a szoros harci együttműködés és a kölcsönös megértés légkörében folyt le. Elő­segítette a szövetséges hadseregek törzskarainak és hadtápegységei­nek további összehangolását és a testvéri hadseregek barátságának erősítését. A Lengyelország területén gya­korlatozó alakulatokat megláto­gatta Piotr Jaroszewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke és Woj­­ciech Jaruzelski hadseregtábor­nok, a LEMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, nemzetvédelmi miniszter. (PAP) Eredménytelen volt a brit hadügyminiszter máltai látogatása (Londoni tudósítónktól.) Lord Carrington brit hadügy­miniszter miután negyvennyolc órát sem töltött Máltán, vissza­tért Londonba, hogy beszámol­jon a kabinetnek Mintoff mi­niszterelnökkel folytatott tárgya­lásairól. A máltai megbeszélésekről csupán annyi került nyilvános­ságra, hogy Don Mintoff külön akarja választani a sziget kato­nai berendezéseinek angol hasz­nálatát a NATO máltai jelenlété­től. A NATO — a máltai állás­pont szerint — törvénytelenül szi­várgott be a szigetre a brit— máltai szerződés leple alatt. Lord Carrington azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a brit—máltai szer­ződést Mintoff kormánya tekint­se érvényesnek Nagy-Britannia szövetségeseire, tehát a NATO- erőkre is. Lord Carrington váratlan há­­­zatérésének híre: a brit jobbol­dalból Mintoff-ellenes dühkitö­réseket váltott ki. Azzal vádol­ják a máltai miniszterelnököt, hogy az évi ötmillió helyett évi, húszmillió fontot akar „kizsarol­ni” a bázisok használatáért. Mér­sékeltebb politikai körökben azonban utalnak arra, hogy Min­­toffnak érvényes londoni meghí­vása van: személyesen vagy meg­bízottak útján Londonban foly­tathatja a­ Vallettában megsza­kadt tárgyalásokat. Sz. L. L Újabb amerikai titkos dokumentumok kerültek napvilágra (Washingtoni tudósítónktól.) A National Review című kon­zervatív irányzatú amerikai fo­lyóirat újabb „szigorúan titkos” jelzésű amerikai katonai doku­mentumokat hozott nyilvános­ságra. Éppúgy, mint a New York Timesban és a Washington Post­ban közölt iratok, ezek a doku­mentumok is az indokínai háború történetére vonatkoznak. A Na­tional Review, amely a katonai­ipari komplexumhoz s a Penta­gon vezető köreihez áll közel, azt állítja, hogy a titkos okmányo­kat egy olyan személy bocsátotta rendelkezésére, aki szerint a New York Times és más lapok „eltor­zított képet adnak az események­ről”. A National Review doku­mentumai azt kívánják bizonyí­tani, hogy a katonai vezetők olyan „határozott lépéseket” javasoltak Vietnamban, amelyek — szerin­tük — lehetővé tették volna a „katonai sikert”. A dokumentumok között szere­­pel a CIA és az­ amerikai légierő vezetőinek javaslata, hogy „de­monstratív célzattal dobjanak atombombát a VDK-ra, s ezt kö­vesse nukleáris bombák és harci eszközök bevetése, ha a másik fél nem ad megfelelő választ”. Az 1964 végén tett javaslatot 1965 elején Sharp admirális csendes­óceáni amerikai főparancsnok is megismételte. Sharp hangsúlyoz­ta, hogy az amerikai katonai és­­ diplomáciai célok elérésének egyetlen célravezető eszköze, hogy nagy magasságban robbanó atom­bombát dobjanak a VDK haiphongi kikötőjére. A New York Timesban közölt korábbi dokumentumokból is­mert, hogy Sharp admirálisnak nagy szerepe volt az előre meg­tervezett „tonkini incidens” lebo­nyolításában. Vajda Péter Henry Winston és Gus Hall levele Angéla Davishez Henry Winston és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának vezetői, a párt országos bizottsága nevében a Daily World című lapban nyílt levelet intéz­tek a kaliforniai börtönben fogva tartott Angéla Davishez. A le­vélben hangsúlyozzák: az Egye­sült Államok Kommunista Pártja megkettőzi erőfeszítését, hogy ki­vívja Angéla Davis és más politi­kai foglyok szabadon bocsátását. Nincs a világnak olyan szöglete, ahol ne követelnék: „Szabadságot Angélának!” Az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának ve­zetői kifejezik azt a meggyőződé­süket, hogy végül is meghiúsul majd az Angéla Davis elleni ösz­­szeesküvés. „Várjuk azt a napot, amikor is­mét velünk leszel, Angéla. Forrón kívánjuk, hogy pártunk kongresz­­szusán, 1972 februárjában együtt legyél velünk” — olvasható a le­vélben. (MTI) Az amerikai szenátus döntése Az amerikai szenátus kedden 57 szavazattal 37 ellenében elve­tette az Egyesült Államok törté­nete legnagyobb föld alatti atom­robbantási kísérletének elha­lasztására vonatkozó módosító indítványt. Az amerikai törvényhozás má­sik szervének, a képviselőháznak a külügyi bizottsága kedden be­fejezte a 3,4 milliárd dolláros külföldi segélynyújtási törvény­­javaslat kidolgozását. A javaslat a katonai segélynyújtás nagyará­nyú növelését irányozza elő. (MTI) Strougal fogadta Khaddam Szíriai külügyminisztert Lubomír Strougal csehszlovák miniszterelnök szerdán Prágában fogadta Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettest­ és külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tar­tózkodik. Abdel Halim Khaddam szerdán tárgyalt Ján Marko csehszlovák külügyminiszterrel a kölcsönös érdeklődésre számot tartó legfon­tosabb nemzetközi kérdésekről, valamint a csehszlovák—szíriai kapcsolatok fejlesztésének lehető­ségeiről. (CTK)

Next