Népszabadság, 1971. július (29. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! Ára: B0 fillér 1971. július 31. szombati MSZMP KÖZPONTI LAPJA \\l\. évfolyam. Mindennapos feladat A Komárom megyei tanács végrehajtó bizottságának legutób­bi ülésén a munkásosztály hely­zetének javítására hozott pártha­tározat oroszlányi tapasztalatai­ról tárgyaltak. Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1933 októberében hozott határozata, mint ismeretes, sok­rétű feladatot jelölt meg a mun­kásosztály anyagi, szociális, kul­turális helyzetének javítására. Azóta csaknem 13 esztendő telt el, de a határozat most is ér­vényben van. Milyen eredményekről számol­hattak be az oroszlányiak? A Szénbányák Vállalat például egyetlen évben, 1970-ban, 124 mil­lió forintos fejlesztési alapjából gépesítésre 70 millió forintot for­dított. Ennek folytán jelentősen javultak az ott dolgozók munka-, és szociális körülményei. A mun­kabérek emelkedése is fontos tételként szerepelt az eredmé­nyek felsorolásában. Ismét a Szénbányák Vállalat az egyik példa: a legutóbbi három évben itt átlag négy­ százalékkal emel­kedtek a bérek, tavaly 6,3 száza­lékkal, míg a Hőerőmű Vállalat­nál 5 százalékkal. A bányászváros jellegéből kö­vetkezően megoldandó feladat volt a nők foglalkoztatása. Meg­felelő munkahelyek híján üzem­­telepítéssel enyhítettek a gondon: a Duna Cipőgyár egy részlege költözött Oroszlányba. Az előter­jesztés szólt a város lakásépítési programjáról is. Sajnos a harma­dik ötéves terv időszakában mint­egy 200 lakás átadásával elma­radtak, ami tovább növeli a fe­szültséget, hiszen a jogos lakás­igénylők száma állandóan nő, és meg kívánják szüntetni a barakk­sort is. Az említett vb-ülés nem az egyetlen példa arra, hogyan tart­ják napirenden a megyében­­ a munkások helyzete javításának problémáit. Megyei, városi párt­bizottsági és tanácsüléseken is, más fórumokon is, rendre meg­tárgyalják a városok gondjait, különös tekintettel a munkások helyzetére. Nemcsak az eredmé­nyeket veszik számba, hanem a következő esztendők feladatait is. Közülük az oroszlányi városi művelődési ház megépítése az egyik legfontosabb tennivaló. Csökkenteni akarják a város is­koláinak zsúfoltságát. Most ugyanis egy-egy tanteremre 60 tanuló jut, míg a megyei átlag 39. Gondot okoz a megy­ében az is, hogy a nők nagyszámú munka­­vállalásával nem tudott lépést tartani a szolgáltatás, a kereske­delem fejlesztése. A munkásosztály helyzetének jobbá tétele olyan hosszú időre szóló mindennapos program, amely sokak részvételét, figyel­mét igényli, az üzemi, gazdasági vezetőikét, a párt- és­­a tömeg­szervezetekét, minden szinten, a megyéktől a gyáregységeken át a legkisebb műhelyekig. S hogy a határozat tennivalóit egy napra se feledjék: a megyék, a városok párt- és állami vezető szerveinek — úgy ahogyan tették azt Komá­rom megyében — időnként meg kell vizsgálniuk a végrehajtást, mintegy példát mutatva arra, hogy a nagy társadalmi feladatok megoldása állandó figyelmet és cselekvést követel. Maros Dénes Scott és Irwin­­a Hold közvetlen közelében A mai program: felderítő út a Rever „holdterepjáróval" (Washingtoni tudósítónktól.) Péntek estére döntő szakaszába érkezett az Apollo—15 holduta­zása. David Scott — az űrhajó parancsnoka — és James Irwin elfoglal­ta helyét a ..Sólyom’ holdr­aszállító berendezésen, hogy később megkezdjék a leereszke­dést a holdfelszín előre kijelölt ,­­leszállási térségében. Alfred Wor­­­­den, a harmadik űrhajós a Hold körül keringő űrhajón maradva várja be két társa hétfői vissza­térését. A leereszkedés ezúttal kénye­sebb művelet — az eddigi Apolló­niákhoz képest —, lényegesen me­­redekebb szögben kerül erre sor. Valamivel tovább is tart a le­ereszkedés utolsó szakasza. A súlynövekedés miatt ugyanis ,— a hold­rászál­lí­tó szerkezeten más új műszerek és kutatóeszközök mellett összehajtott állapotban ott van a kétmázsás Rover holdautó is — a raké­ ta h­aj­tóműnél­ na­gyobb fékezőerőt kell kifejtenie. Az akkumulátormeghajtású hold­terepjáró s egyben tv-közvetítő , kocsi alkalmazása az egyik leg­fontosabb újítás: ez lehetővé te­szi a geológiai szempontból nagy fontosságú leszállási térség alap­­­tos megismerését és több hold­kőzet gyűjtését. Az űrhajósok mintegy 6001 kilométerre távolod­hatnak el 11 holdkomptól, a Lu­­nar Moduleinak nevezett holdra­­szállító berendezéstől, s eközben­­ egy elmés navigációs berendezés mindig tudtukra adja saját pon­tos helyzetüket: az előző hold­utazás részvevői holdsétájuk al­kalmával egyszer eltévedtek, s nem érték el egyik úti céljukat. A leszállás színhelye a hold­­egyenlítőtől mintegy 753 kilomé­terre északra fekszik, ez Apai-­j­nin-hegység és a Hadleyszakadék között. Még holdbéli mértékkel­­ mérve is különlegesen vad vidék ez: a hegycsúcsok magassága eléri a négyezer métert, a szakadék — az űrhajósok, amikor a magasból megpillantották, a Hold nagy ka­nyonjának nevezték — 800 méter széles és több mint 300 méter mély. Az Apollo—15, amelyet hétfőn lőttek fel a floridai Cape Ken­nedyről, pénteken zárt Hold körüli pályára, amelyet később módosí­tottak. A Hold körül keringve, az űrhajósok elragadtatott hangon­­ írták l­e a kijelölt leszállóhely elé­jük táruló vidékét. „Csodálatos látvány, ahogy az ember a hegyek felé közeledik. Irreális és egysze­rűen lélegzetelállító” — mondot­ta Scott. Az Apollo—15 parancs­noka leírta a „Válságok tengerét” is, amely felett még nem repültek el asztronauták. „Olyan, mint egy homoksivatag, amely felett, épp most vonult át a vihar, barázdák ezreinek nyomát hagyva maga után. Most hegyek következnek. A kráterek belső fala világos, majdnem fehér. A belső fény­sugarak színe változik, hol vilá­gos, hol sötétebb szürke.” A holdutazás menetét az elő­forduló kisebb műszaki hibák ed­dig nem befolyásolták. Az űrhajó legénységének a hibákat időben sikerült kijavítania, így a holdra­szállást előkészítő manőver során csak 25 perces késéssel és máso­dik kísérletre sikerült szétválasz­tani az anyahajót és a holdkom­pot. A földi ellenőrző központ fel­tételezése szerint az első kísérlet kudarcát „rossz kábelcsatlakozás”­­okozhatta. Ugyancsak sikerült el­hárítani az ivóvíz-szolgáltató be­rendezésen keletkezett zavaro­kat is. Scott és Irwin programjában a holdraszállás után először kiadós alvás szerepel. A tervek szerint szombaton lépnek ki a Holdra, ahol három gyalogos­ autós felde­rítő utat terveznek. Menetrendjük szerint 67 órát töltenek a Holdon. A leszállásra egyébként első ki­adásunk lapzártája után került sor. Vajda Péter A houstoni központ rajza az Apollo—15 űrhajósainak az Apen­­nin-hegységben tervezett útjait ábrázolja. MAI SZÁMUNKBAN: Együttműködés mígsslbb fokon (3. oldal.) S­jjr i. tik a f, ggs t fenségéért s. G?­ Narciso isa Conde r ;3V. nyilatkozata C f ( 1. oldal.) ^­­/ ág Nyár a Tiszán (4—5. oldal.) /I szolgál­tatások vidéken Egy ankét tanulságai (3. oldal.) Cserhalmi Imre riportsorozata A szálak sokfelé vezetnek 9. Az ideggondozóban (6. oldal.) Találkozások Charles Snow-val (6—1. oldal.) A politikai színházról (1. oldal.) A SALT-tárgyalások 75. ülése A szovjet és az amerikai kül­döttség pénteken tartotta meg Helsinkiben a stratégiai fegyver­­rendszerek korlátozásáról 1969 óta folyó tárgyalássorozatának 75. ülését. A Reuter szerint a pénteki ülés „komoly és tárgyszerű” légkörben ■zajlott le, s a tárgyaló felek jövő keddtől kezdve hetenként kétszer fognak találkozni. (MTI) Norvégia nem támogatja a britek máltai jelenlétét A norvég kormány elveti azt a brit indítványt, hogy a NATO- partnerek járuljanak hozzá ahhoz az összeghez, amelyhez a vallettai kormány Nagy-Britannia máltai katonai jelenlétének további fenntartását köti — közölte a nor­vég külügyminisztérium szóvi­vője. A szóvivő ezzel kapcsolatban megjegyezte: Norvégiának nincs különösebb katonai érdekeltsége a földközi-tengeri szigetország­­ban. Közölte továbbá, hogy Dánia osztja a norvég álláspontot. (Reu­ter) Amerikai támogatással thaiföldi zsoldosok harcolnak Laoszban Nem szünetel a harci tevékeny­ség az indokínai hadszíntéren. Kambodzsában, a Mekong folyó­tól keletre saigoni egységek harc­ba keveredtek a hazafias erőkkel. Dél-Vietnamban amerikai B- 52-es bombázógépek folytatták most már napok óta végrehajtott rendszeres támadásaikat a fegy­vermentes övezet közelében. Laoszban a királyi hadsereg egységei elfoglalták az ország déli részében fekvő Saravane városát. Bevonulásuk a városba minden harc nélkül történt, mert a haza­fias erők az általuk 1970. június­ban elfoglalt várost előzőleg már kiürítették. Az AP amerikai hírügynökség szerint egyébként egyre nehezebb eltitkolni az amerikaiak részvéte­lének arányát a laoszi harcokban. Az Egyesült Államok aktívan tá­mogatja a laoszi kormányhadse­reg hadműveleteit. Ezt a régóta ismert tényt az AP most néhány új információval egészíti ki. Eszerint Laoszban egy thaiföldi tábornok irányításával 4800 thai­földi katona harcol, s ezeket az alakulatokat teljes mértékben amerik­ai pénzből tartják fenn, annak ellenére, hogy az amerikai kongresszus törvényben tiltotta be zsoldosok pénzelését Laoszban. A jelenlegi költségvetés adatai szerint az Egyesült Államok 90 millió dollár összegű katonai se­gélyt és 52 millió dollár gazdasági támogatást nyújt Laosznak. A valóságban azonban a Laosznak nyújtott anyagi támogatás 500 millió dollár, amelynek legna­gyobb részét a CIA útján juttat­ják el az országba. (MTI) A repülés történetének legnagyobb katasztrófája Lezuhant Japánban egy utasszáll­ítógép - 162 halott Léglökéses vadászgéppel ütkö­zött össze az ANA nevű japán lé­gitársaság egyik Boeing—727-es utasszállító repülőgépe. A Boeing fedélzetéin 155 utas és hét főnyi személyzet tartózkodott. A szerencsétlenség péntek reg­gel történt, Tokiótól 440 kilomé­terre északra. A Boeing—727-es gép — mint utólag kiderült — 8540 méter ma­gasságban ütközött össze a japán légierő egy vadászgépével. A ron­csok Honsu-sziget északi részén, hegyes, lakatlan körzetben szó­ródtak szét, s ez rendkívül meg­nehezíti az áldozatok holttesté­nek felkutatását. A rendőrség és a több mint kétezer katona péntek estig 72 holttestet talált meg. A vadászgép pilótáját, a 22 éves Josimi Iesikavát, aki egyelő­re kórházi kezelés alatt áll, a rendőrség őrizetbe vette, s jelen­leg kihallgatja. Mint kiderült, a katasztrófáig Icsucava mindössze 25 órát repült. Egy közeli légi tá­maszpontról felszállva, gyakorló­­repülést végzett társával együtt, amikor a szerencsétlenség bekö­vetkezett. Egy másik japán légi­járat pilótája, aki a közelben re­pült, később jelentette, hogy si­került fognia a szerencsétlenül járt Boeing pilótájának utolsó rádióüzenetét. A pilóta egy 41 éves veterán repülő, aki 7300 órát töltött a most bekövetkezett ka­tasztrófáig a levegőben, ezt kia­bálta: „Segítség! Nem tudom megtartani a gépet!” Tokióban repülési szakembe­rek kijelentették, a szerencsétlen­ség részben annak tulajdonítha­tó, hogy a légierő elmulasztotta közölni: a macusimai légi támasz­pont katonai gépei időnként ke­­resztezik a polgári légijáratok út­vonalait. Megtartották a Nyugat-Berlinről folyó négyhatalmi tárgyalások 26. ülését A Szovjetunió berlini, valamint az Egyesült Államok, Franciaor­szág és Nagy-Britannia bonni nagykövete pénteken délelőtt az egykori Szövetséges Ellenőrző Ta­nács nyugat-berlini épületében megtartotta a Nyugat-Berlinről folytatott tárgyalássorozatának 26. ülését. A rövid hivatalos közlemény­ből kitűnik, hogy a nagykövetek legközelebb augusztus 10-én ta­lálkoznak. Addig is szakértői szinten folytatják a konzultáció­kat. A közlemény szerint a négy nagykövet pénteki ülésén foly­tatna tárgyszerű megbeszéléseit az időszerű kérdésekről. A 26. találkozót követően a bonni francia nagykövet, a pén­teki ülés elnöke kijelentette: az ülés légköre, „mint mindig, igen jó volt”. (MTI)

Next