Népszabadság, 1972. március (30. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-09 / 58. szám
Társadalmunk becsületbeli ügye HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ELFELEJTETT EMBEREK? CÍMŰ CIKKHEZ Február 6-án Elfelejtett emberek? címmel megjelent írásunk azokról szólt, akik a felszabadulás első percétől részt vettek az országépítő munkában, de most úgy érzik, magukra maradtak, mert sokszor elfelejtkeznek róluk, s a cikk nagy érdeklődést váltott ki olvasóink körében. Az alábbiakban az íráshoz érkezett levelekből közlünk részleteket:, A munka lázában éltünk A felszabadulás után lettem párttag. Amikor az első taggyűlésen az Internacionálét énekelték, sírva fakadtam. Éreztem, hogy Magyarországon ettől az időtől kezdve lett ember az ember . .. Jöttek a munka lázában égő évek. A taggyűléseken sokszor észre sem vettük, hogy az óra már éjfél felé jár. Jöttek a gondok. Munkaidő után csaknem naponta akadt valamilyen társadalmi megmozdulás, színjátszás, MNDSZ, szakszervezet, pártbizalmiság, házi agitáció. Fáradha■ tatlanok voltunk. Észre sem vettük, hogy negyven—ötven évesek lettünk... Nemegyszer egészségünket, családi életünket is feláldoztuk a célért. Közülünk sokan megrokkantak, nyugdíjba mentek, funkciót már nem vállalhattak, feláldoztak mindent, amit csak lehetett. Mit kaptak elismerésül? Helyenként csak egy köszönő levelet, de van, ahol még azt sem. Én nem tartozom az elfelejtettek közé. Nyugdíjam 1700 forint körül van. Még csak azt sem mondhatom, hogy munkahelyem, ahonnan nyugdíjba merítem, nem törődik velem. Minden ünnepségre meghívnak, s ilyenkor valamennyien úgy érezzük, hogy hazamegyünk volt munkahelyünkre. Szerető gondoskodással vesznek körül bennünket. Mindezek ellenére osztom a véleményt, hogy sok a pótolnivaló. Az én korosztályom, a 25 éve párttagok, régebben a lehetőségek hiánya miatt, ma helyenként helytelen szemlélet következtében hátrányos helyzetbe kerül. Nem kapják meg azt a megbecsülést, amit megérdemelnének. Orgován Jánosné Budapest, III., Zápor u. 19. ót tőlük a stafétabotot küldték a fiatalokat a különböző iskolákba, mialatt ők maguk a munka frontján állták a sarat Ezeket az érdemeket semmi sem kisebbítheti. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy , legtöbbjük ma is becsülete , dolgozója társadalmunknak . Ha nem becsüljük meg őket , érdemük szerint, milyen példát mutatunk a fiataloknak? Hogyan bizonyítjuk nekik, hogy érdemes a közösségért, a társadalomért dolgozni Szeretettel és büszkén , gondolhatunk rájuk mi fiatalabbak is. Az ő lelkesedésük, hitük segítségével formálódtunk és jutottunk el a máig. Én köztük tanultam meg, hogy optimistán, ■ bátran, félelem nélkül kell élni. Szallag Sándorné Békéscsaba. Kulich Gy. H. V’. 15. Csak az emlékeim és az elveim Édesapám kőművessegéd volt, vöröskatona, élete végéig szervezett munkás. Kommunista szellemben nevelkedtem, nem a véletlen sodort a munkásmozgalomba. A Budapest felszabadításáért folyó harcok közepette, 1945 januárjában egyik alapító tagja voltam Albertfalván a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének, egyik szervezője a helyi demokratikus rendőrségnek. Harcos szenvedélytől fűtve, éji nappallá téve dolgoztam azokon a helyeken, ahová a párt állított: a nemzeti bizottságban, a községi képviselőtestületben, falujáró, propagandista, vb-elnök, üzemi párttitkár voltam. Ebben az időben már nős, kétgyermekes apa voltam, de az egyéni boldogulást alárendeltem a közösségért való áldozatvállalásnak. Most már mint volt rendőrtiszt csaknem nyolc éve nyugdíjban élek, az orvosi bizottság által a százszázalékos rokkantság II. fokozatába minősítve. A csaknem nyolc év alatt senki sem nyitotta rám az ajtót. Nem hiszem, hogy a volt munkahelyemen — ahol megrokkantam — ,olyan nagyon sok százszázalékos rokkant, nyugdíjas ember lenne, hogy ne jutna idő egy kis érdeklődésre, figyelemre. Én nem várok elvtelen kivételezést, vagy megkülönböztetést, csupán annyi emberséget, amennyit megérdemlek. Ennek eddig még a szikráját sem tapasztaltam. Egy minden áldozatot vállaló élet után, majdnem járóképtelenül élve, több megbecsülésre számítottam. Elmaradtak mellőlem az emberek. Semmim sem maradt, csak az emlékeim és az elveim. Szépek ezek és gazdagok, de kimondhatatlanul egyedül érzem magam. Nagyon örültem a cikknek, amely az én életemről, sorsomról is szólt. Szabó Miklós Budapest, XI., Berényi u. 22 a. Nem is köszönnek ? Már azok a meleg elismerő szavak is sokat jelentenek, melyeket a cikk szerzője ír azok tetteiről, akik a felszabadulás első pillanatától kezdve részt vettek az országépítő munkában. Megfeledkezhetünk-e ezekről az emberekről ? Nálunk Vácott nemrég egy ismerősömmel beszélgettem, aki nyugdíjazása előtt vállalati igazgató volt. Panaszkodott, hogy volt munkatársai ma már jóformán meg sem ismerik. Ennyire igaz lenne a kidőlt keresztfa példázata? Egy nyugdíjas tanácselnök-helyettes ismerősöm azt mondja: „Elviharzanak mellettem azok is, akiknek sokat és lelkiismeretesen segítettem.” Vácott is elég gyakoriak az ilyen jellegű panaszok, pedig nálunk a pártszervezet törődik idős tagjaival. A városi KISZ-bizottság is már többször szervezett ifiveterán találkozót. Megvendégelték a régi harcosokat. A területi pártalapszervezetek rendszeresen gondoskodnak a beteg elvtársakról. Persze gondolkozni kellene, hogy mit lehetne még tenni a régi tagok fokozottabb erkölcsi megbecsüléséért. Papp Rezső Bátran és bizakodón Szerintem is több megbecsülést kellene adni azoknak, akik nagy áldozatvállalással kezdettől fogva álltak helyt társadalmunk építésének nehéz korszakában. Többségük tiszta, jó szándékú, becsületes ember, szívvel-lélekkel dolgozott az új társadalomért. Aki emlékszik arra a korra, tudja, hogy fiatalok-idősek sokszor erejükön felül végezték társadalmi megbízatásukat. Az életkörülmények nem voltak fényesek. Olykor éhesen, fázva dolgoztak. Hittek a mában és a jövőben. Tudták, hogy egy képzettebb, új generáció veszi Vác ék tanítottak bennünket A cikk után sokan érezzük, valamit tenni kell, hogy a nagy munkában elfáradt elvtársaknak kevesebb okuk legyen panaszra. Nem érdemlik meg, hogy miután már nincs elég erejük a munkához, elnézzünk a fejük fölött. Jó módszernek tartom, ahogyan a gödöllői járási pártbizottság foglalkozik az idős párttagokkal. A Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából minden évben összehívják a járás területén élő idős kommunistákat. A baráti tiszteletadás jó érzést vált ki a meghívottakból. Édesapám mindig hivatalos ezekre az öszszejövetelekre. Tőle tudom, milyen jó hangulat alakul ki a beszélgetések alkalmával. Sokáig emlékeznek rá. Megérdemlik ezek az emberek, hogy törődjünk velük. Ők tanítottak bennünket, mindenben élvezzük gyümölcsét áldozatos munkájuknak. Girál Jánosné Budapest, II., Bogár u. 10/a. ÜZENETEK Futó Sándor, Tataháza: Gombacsírát a Duna Kertészeti Mgtszüzemi laboratóriuma (Budapest, V., Belgrád rakpart 21.) árusít. Termelési szaktanácsot, részletes felvilágosítást a tsz gombatermelő üzemági központja (Bpest, XXII., Budatétény, Terv u. 3.) adhat. A tanácsadás díjtalan. Gaál Tibor, Dunaújváros: A régi mintájú , szürke vagy barna színű gépjárművezetői engedély cseréjének végső határideje 1972. december 31. A határidőre ki nem cserélt igazolványok érvényüket vesztik. Az új mintájú, rózsaszínű vezetői engedélyeket nem kell kicserélni. Tibola Istvánná, Budapest: A javító-nevelő munkára kötelezettnek az üzemi balesetből, illetőleg foglalkozási ártalomból származó betegsége miatt betegállományban töltött idejét a büntetés tartamába be kell számítani. Az egyéb betegség miatt betegállományban töltött idő azonban a büntetés tartamába nem számítható be. Gyurcsik Béláné, Jászdózsa: A közszolgálati utazási kedvezményre azok a közszolgálati munkaviszonyban álló dolgozók jogosultak, akiket az adott munkakörre megállapított törvényes munkaidő mellett — kinevezés vagy választás útján — meghatározatlan időtartamra alkalmaztak. A meghatározott időre alkalmazott dolgozóknak ilyen utazási kedvezmény nem jár. A vonatkozó rendelkezés a Pénzügyi Közlöny 1968. évi 37. számában található. Ambrus Mihály, Budapest: A fővárosban régóta problémát jelent az utcaelnevezés, mert az azonos nevű utcák sok félreértésre adnak okot, s a postai kézbesítést is megnehezítik. Emiatt törekszik az Utcaelnevezési Bizottság az "azonos utcanevek megváltoztatására. Oláh Károly, Mátraverebély: Az építési kölcsön időtartama és az engedélyezett házadómentesség időtartama között nincs összefüggés. A családi lakóházakra engedélyezett adómentesség minden esetben 15 évre szól, a lejárt házadómentesség meghosszabbítására tehát nincs törvényes lehetőség. Szilágyi Sándor, Algyő: Az olajiparban dolgozók természetbeni juttatásként, a vállalattól kaphatnak gázkedvezményt. Ennek megítélése, vagy elvonása nem a szakszervezet hatáskörébe tartozó feladat. A gázkedvezményre jogosultság feltételeit — a vonatkozó nehézipari miniszteri utasítás figyelembevételével — a kollektív szerződésben kell meghatározni. Megtalálta helyét Gyermekem harmincegy éves és súlyos betegségéből eredően ötven százalékos rokkant. Körülményei miatt nem könnyű megtalálnia helyét az életben, a munkában. Sokat keseregtünk emiatt s helyzetét, jövőjét tel Fékezők és vonatkísérők A MÁV Miskolc-Tiszai pályaudvarán csaknem ezer vonatkísérő teljesít szolgálatot. Egyharmaduk vonatfékező. Munkájuk nem könnyű. A téli zord időjárás, a nyári kánikula, az eső, a fagy sokszor megnehezíti munkájukat. Az állomás és a csomópont tervfeladata igen nagy. A vonatkísérők derekas helytállásának is köszönhető, hogy az állomás az élüzem szintet már huszadszor teljesítette. Veszélyes és felelősségteljes munkájuk mellett különösen örvendetes a baleset-elhárítás terén mutatkozó javulás. Évente kilenc-tíz százalékkal csökken a balesetek száma. Csonkulásos vagy halálos baleset több éve nem fordult elő. Ez az eredmény annak is betudható, hogy a vonatkísérők a szakmai oktatásokon hiánytalanul megjelennek, annak ellenére, hogy többségük vidékről jár munkahelyére. Sokan nyolcvanszáz kilométernél is meszszebbről járnak szolgálatba. Oktatásuk eredményességétbizonyítja, hogy az időszakos igazgatósági vizsgáztatáson néhány év alatt átlagosztályzatuk 2,3-ról 3 egészre növekedett. Soraikból évente húsz-harminc vonatvezető kerül ki. A vonatfékezők tizenkét brigádot alakítottak. Eddig egy brigád arany, három brigád bronz jelvényt szerzett, nyolc brigád pedig elnyerte a szocialista brigád címet. Nagyfokú leterheltségük és kedvezőtlen munkakörülményeik ellenére egyre jobban kidomborodik a vasúthoz való hűségük, szeretetük. Előző években ezen a területen volt a legnagyobb a munkaerő-vándorlás. Ma már szinte elenyésző, tavaly mindössze hat fő távozott el más munkaterületre. Kisvárdai János Miskolc NŐNAP UTÁN — Mindig mondtam fiacskám, hogy 9-én kellene tartanunk a nőnapot! (Mészáros András rajza.) HETI POSTÁNKBÓL Mi van az új hegesztőszemüveggel ? Néhány évvel ezelőtt szóvá tettem, hogy az újonnan forgalomba hozott hegesztőszemüveg kényelmetlen, a célnak nem felel meg. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézettől 1969 tavaszán kaptam egy levelet, amelyben megírták, hogy helyt adnak kifogásaimnak. Megírták azt is, hogy elkészült az új prototípus, amelyet a régi és az újabb típusú szemüvegből kombináltak. Ebből a prototípusból egy darabot akkor el is küldtek a címemre azzal a céllal, hogy próbáljam ki, s a szemüveg tulajdonságairól írjam meg véleményemet. A kérésnek eleget is tettem. A szemüveget jónak találtam és javasoltam a gyártását. Azóta csaknem négy esztendő telt el, de az új szemüveg még most sem kapható, még mindig az elfuserált, kényelmetlen, rossz szemüveg van forgalomban. Vajon kinek az érdeke a rossz hegesztőszemüveg gyártása? Egyed Mózes Budapest XV., Hevesi Gyula u. 34. jesen reménytelennek láttuk. Egy alkalommal beteg lányommal felkerestük a csökkent munkaképességű fiatalok elhelyezésével foglalkozó KISZ- védnökség Irodáját, amely Budapesten a VI., Lovag utca 10. szám alatt működik. Egyszerű, kopottas üzlethelyiség fogadott bennünket. Amikor beléptünk s körülnéztünk — be kell vallanunk —, nem sokat reméltünk. Nem így lett. Végtelen szeretettel, segítőkész szándékkal foglalkoztak velünk. Amikor kléptünk a kis irodából, már csodás fényű „tündérpalotának”, a biztonság szigetének láttuk a szerény helyiséget. A segítőkész szándékot tett követte. Gyermekem, képességeihez mért, rendes jó munkát és munkabért kapott. Boldog — és biztonságban érzi magát. Munkája, kenyere van. Özv. Huszár Józsefné pedagógus X., Dóczy József u. 11. Rossz a lift A XIV. kerületben, a Varga Gyula András park 8 b. számú ház nyolcadik emeletén lakunk. Erről a házról az átadás előtt az újságokban dicsérő cikkek jelentek meg, hogy hamar, határidő előtt elkészült és jó minőségű munkát végeztek az építők, örömmel olvastuk a cikkeket. Valóban nagy öröm új lakásba költözni. Sajnos az egy esztendő alatt, mióta beköltöztünk, több a bosszúságunk, mi az örömünk. Ennek az az oka, hogy a lift állandóan rossz. Egy évig, amíg a lift garancia alatt állott, állandóan javították. Két hónapja a garancia lejárt és most is hol működik, hol nem. Hallottuk, hogy pereskedés, sok herce-hurca van a lift körül. Minket, lakókat azonban nem a bírósági tárgyalások érdekelnek, hanem az, hogy jó legyen a lift, bármikor számíthassunk rá. Ne kelljen rettegve elmennünk hazulról, hogy mire visszajövünk, már gyalog kell felmennünk a magas emeletekre. Juhász Andrásné Budapest, XIV., Varga Gyula A. park 8/b. Hanyag közvilágítás Budakalászon az utcai közvilágítás sok kívánnivalót hagy maga után. A világítás üzemeltetése nem alkalmazkodik a szükséglethez. Előfordult, hogy a higanygőzlámpák nyáron tíz óráig égnek a ragyogó napfényben, télen pedig másfélkét órával is később gyújtják meg, mint ahogy kellene. Gyakran előfordul, hogy este a járművek már régen lámpával közlekednek és mi sötétben botorkálunk. A közúti higanygőz, valamint a HÉV-állomásoknál működő hagyományos világítás működtetése egymástól néha több órával eltér. Egyik helyen világosság van, másutt koromsötétség. A lakosság részéről emiatt sok panaszt és csípős, bíráló megjegyzéseket lehet hallani. Az illetékesek tudnak a panaszokról, de a hanyagság, nemtörődömség megszüntetésére semmi intézkedést sem tesz-nek. Szalay László Budakalász PÁLYÁZATI EREDMÉNYHIRDETÉS A GTE, az OKGT, valamint az ,,ÁFOR” által kiírt, „Kőolajat és kőolajterméket tároló tartályok belső felületének tisztítási megoldása külső állásról" c. pályázatra beérkezett pályaműveket a bíráló bizottság értékelte. A bizottság úgy határozott, hogy az I. és a II. díjat nem adja ki, a III. díjat viszont 30 000 Ft-ra emeli és megosztja az alábbi pályaművek között: 15 000 Ft-tal díjazza a „KOLLEKTÍVA 5” jeligéjű pályamunkát, 10 000 Ft-tal díjazza a „HIDROKLAR” jeligéjű pályamunkát és 5 000 Ft-tal díjazza a „SPIRÁL-SUGÁR” jeligéjű pályamunkát. A díjazott pályaművek a postai ellenőrzőszelvény ellenében, 1972. március 10-e és 20-a között átvehetők a GTE hivatali helyiségében (Bp. V., Szabadság tér 17.). Az át nem vett pályázatokat március 20-a után megsemmisítik. Bíráló Bizottság