Népszabadság, 1973. június (31. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Az egyesülés negyedszázada Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. június 12-én ült össze a Magyar Kommunista Párt IV. és a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusa — a mindössze félnapos és egyben utolsó két külön kongresszus —, amely kimondta a két munkáspárt egyesülését. Még aznap munkához kezdett az egyesült párt kongresszusa. A 451 küldött, kommunisták és szociáldemokraták lelkes egységgel fejezték be a történelmi feladatot: jóváhagyták a két párt szervezeteinek az előző hónapokban — alulról fölfelé — végbement egyesülését, elfogadták az egységes párt programját és szervezeti szabályzatát, megválasztották új vezető testületeit. A kongresszus létrehozta munkásosztályunk egységes marxista-leninista élcsapatát, a Magyar Dolgozók Pártját. Tanulságokban bővelkedő, hoszszú út vezetett ehhez az egységhez. Marx és Engels eszméinek hatására a múlt század utolsó évtizedeiben a magyarországi Szociáldemokrata Párt alapítói, vezetői vállaltak ba feladatot: a munkásosztály politikai tömörítését, öntudatra ébresztését. A szociáldemokrata mozgalom történelmi érdeme, hogy kifejlesztette a munkásság osztályszervezeteit és nemegyszer tömegméretű, heves osztálycsatákat vezetett a kizsákmányolt milliók létviszonyainak javításáért, a politikai szabadságjogokért. Századunk elejére azonban a nyugat-európai szocialista pártokhoz hasonlóan, nálunk is eluralkodott a mozgalomban az opportunizmus. Magyarországon is a kommunista párt megalakulásával jött létre a munkásosztály új, a hatalmat megragadni kész és képes forradalmi élcsapata. A kommunista párt megalakulása és térhódítása azonban nemcsak az elkülönülést, a revizionista árulással való következetes szembefordulást jelentette. Kezdete volt ez egyben a munkásosztály erői új egyesítéséért folyó küzdelemnek, a szocializmus forradalmi eszméi alapján. A kommunisták a különállás évtizedei alatt mindvégig következetesen küzdöttek a reformista nézetek ellen és az akcióegységért a szociáldemokrata tömegekkel. Ez az egységpolitika a Szociáldemokrata Pártban is visszhangra, támogatásra talált Ezért jöhetett létre a kommunisták és a szociáldemokrata baloldal között a munkásegység megteremtésére irányuló megegyezés három, történelmileg nagyon is különböző időpontban: 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltásakor, 1944- ben, a fasiszta megszállás idején és 1948-ban, a proletárforradalom új, kiemelkedő győzelmének, a munkáshatalom kivívásának ama feltételei között, amelyeket számunkra is a felszabadító Szovjetunió teremtett meg. 1919 nagy tanulsága — az erők egyesítésének szükségessége elvi alapon — a fasizmus ellen, a demokratikus Magyarországért alkotott közös frontban ért meggyőződéssé a szociáldemokrata baloldalban is. így született meg 1944 őszén az a kommunista—szociáldemokrata okmány, amely 1919 óta először mondta ki „az egységes és egyetlen forradalmi szocialista munkáspárt” megalakításának szükségességét. A felszabadulás után éles belső osztályharcban tört előre a népi demokratikus forradalom. Jellegének és feladatainak megfelelően, kommunista vezetéssel, széles demokratikus szövetségi politika alakult ki. A két munkáspárt egyesülésének idejére már megvalósult a nagyszabású földreform, államosították a közlekedést, a bányákat, a bankokat, az egyesülés előkészítése időszakában pedig a száz munkásnál többet foglalkoztató gyárakat. A munkásosztály vezető szerepet vívott ki az államhatalomban, a népgazdaságban mind döntőbb fontosságú ipar szocialista jellegűvé vált. A demokratikus erők tömörülésének — ellentmondásoktól, zökkenőktől sem mentesen — a munkásegység, a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták akcióegysége volt a szilárd alapja és előrelendítője. Végül is ez ítélte kudarcra a jobboldali szociáldemokráciának a munkásegység szétzúzására irányuló valamennyi próbálkozását. Meghiúsított minden reakciós kísérletet, amely vissza akarta fordítani a történelem kerekét. A népi demokratikus forradalom hazánkban viszonylag békésen, polgárháború nélkül fejlődött át szocialista forradalommá, a két munkáspárt egyesülése pedig betetőzte és megszilárdította a győzelmet. Az egyesült munkáspárt, amint azt az alakuló kongresszusán elfogadott program és szervezeti szabályzat bizonyítja, politikai irányvonalát, ideológiáját, felépítését tekintve marxista,leninista, internacionalista, kommunista párt lett. A program helyesen jelölte ki a párt előtt álló feladatokat a szocialista Magyarország felépítésére. Az egyesülés utáni több mint egy esztendőt sokan és jogosan tartották a magyar népi demokrácia addigi egyik legsikeresebb időszakának. Az ország az alkotás, a jövőbe vetett bizalom lázában égett, lelkesen dolgozott a szocialista jövőért. Ám a párt vezetését kisajátító személyek — ma már ismert politikai, elméleti és személyi okok miatt — súlyos hibákat követtek el, amelyek ha nem is változtattak az egyesülés történelmi jelentőségén, nagy károkat okoztak a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. A személyi kultusz, a dogmatizmus utat nyitott a revizionizmus előtt, a pártban nem folyt következetes harc a marxizmus—leninizmustól idegen eszmei áramlatok ellen. A régi szociáldemokraták és nemkülönben a fel- szabadulás előtti kommunisták , elleni bizalmatlanság, a törvény- j telenségek, a vezetésnek a változ- t tatásra és az önkritikára való kép- telensége aláásta a párt és a tö- megek közötti bizalmat. Az ellen- forradalom időszaka még egyszer súlyosan próbára tette a munkás- egységet. Bebizonyosodott, hogy azok többsége, akik nyolc éven át , egy pártban dolgoztak, hűek maradtak az egységhez, a marxizmus -leninizmushoz. Együtt szervezték újjá a forradalmi élcsapatot, a Magyar Szocialista Munkáspártot. Pártunk megvédte és megszilárdította a történelmi vívmányokat, a munkáshatalom alapját, a munkásegységet. Soraiba tömörítette a Tanácsköztársaság veterán kommunistáit, a fasizmus elleni harcban edződött kommunistákat, a volt baloldali szociáldemokratákat, az öntudatos, szervezett munkásokat és a felszabadulás után nevelkedett forradalmi nemzedéket. Olyan forradalmi erő egysége jött létre, amelyhez hasonló még sohasem volt a magyar munkásosztály, a magyar nép történetében. Olyan egység ez, amely véglegesen befejezte a két munkáspárt egyesülésének történelmi folyamatát. Az MSZMP immár tizenhét éve következetes mar xista—leninista politika alapján fogja össze a munkásosztály, a szocializmushoz hű erők legjobbjait. *1/ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT NÉPSZABADSÁG 1973. június 10., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXI. évfolyam 134. szám PÁRIZSI MEGBESZÉLÉSEK VIETNAMRÓL Kissinger újra Washington folytatás hétfőn - szakértői ■%* Saigon sikertelen területszerző akciói Dél-Vietnamban . Párizs környékén szombaton ismét tanácskozásra ült össze Le Duc Tho és Kissinger. A megbeszélés témája ezúttal is a vietnami békemegállapodás megszilárdítását célzó okmány volt, amelynek aláírását egyébként Párizsban a közeljövőben várják. Úgy tűnik, a szombati záróaktust is csak Sai-gon szabotációja gátolta meg. Thieu kormánya ezzel egyidőben sikertelen területszerző akciókat indított Dél - Vietnamban. E támadások célja nyilvánvaló: a felszabadított területek feltérképezése előtt minél nagyobb térségben biztosítani Saigon fennhatóságát. Szombat délelőtt 12 órakor ült tárgyalóasztalhoz Gil-Sur-Yvetteben Kissinger amerikai elnöki főtanácsadó és Le Duc Tho, a VDK- kormány képviselője, és négy és fél órán át tartott a tanácskozás. Amerikai hivatalos személyiségek péntek este derűlátóan nyilatkoztak — véleményük szerint küszöbönön a megállapodás aláírása, amelynek célja a dél-vietnami tűzszünet stabilizálása. A szombati találkozó viszont, a korábbi várakozásokkal ellentétben, még nem vezetett megegyezéshez. A tárgyalásokat, amint amerikai részről közölték , egyelőre szakértői szinten folytatják tovább, s a szakértők legközelebbi ülésüket hétfő délután tartják. . Henry Kissinger szombat este visszarepült Washingtonba, Le Duc Tho továbbra is Párizsban marad. Egyelőre még nem teljesen tisztázott a Thieu-kormány véleménye a tárgyalásokról, de sok jel mutat arra, hogy — korábbi taktikájához híven — szeretné meggátolni a haladást. Ezt mutatják Vietnamban a katonai fejlemények is. A dél-vietnami 13. számú országút mentén, mintegy 30 mérföldre Saigontól, szombat hajnalig több mint nyolcórás összecsapásra került sor a Thieu-rezsim csapatai és a felszabadító erők között. Mint a DIFK szóvivője, Vo Dong Giang szombati sajtóértekezletén közölte, a saigoni hadsereg földrabló hadműveleteket folytat, hogy minél nagyobb területeket próbáljon ellenőrzése alá vonni, mielőtt megtörténik a zónák pontos feltérképezése. A saigoni rezsim alakulatai tankokkal, tüzérséggel és vadászbombázókkal támadták a felszabadító erőket. A tűzszünetsértő akciót a DIFK hadserege visszaverte. Az akció során a Thieu-kormány egy repülőgépe tévedésből saját csapatait bombázta, három katonát megölt és 22-t megsebesített. V o Dong Giang rámutatott ar ra, hogy a saigoni kormány az országot az Egyesült Államok garmatává akarja tenni, véglegessé téve Vietnam kettészakítását. Thieuék igyekeznek nehezíteni a helyzetet a felszabadított területeken is. Május 12-e és 26-a között csupán a Mekong deltájának vidékén a dél-vietnami rezsim hadserege mintegy 20 ezer katonával indított offenzívát a felszabadított területek ellen. Ezt a támadást a felszabadító erők visszaverték , 300 ellenséges katonát megsebesítettek, elpusztítottak 25 páncélozott járművet és két helikoptert lelőttek. Thieu dél-vietnami elnök az AP amerikai hírügynökség értesülése szerint szombaton összehívta nemzetbiztonsági tanácsát. Az ülésen állítólag a Párizsban Kissinger amerikai elnöki főtanácsadó és Le Duc Tho, a VDK képviselője tanácskozásán kidolgozott dokumentumról folytattak megbeszélést. Saigoni kormánykörök szerint a vietnami békemegállapodás megszilárdítását célzó okmányt péntek éjszaka bocsátották a délvietnami kormány rendelkezésére. Hanoi cáfolja a kambodzsai béketervről szóló washingtoni híreszteléseket A Nhan Dán szombati kommentárjában „puszta kitalálásnak” minősíti azokat az egyes nyugati hírügynökségek és saigoni lapok által terjesztett információkat, amelyek szerint a VDK és az Egyesült Államok megállapodásra jutott egy olyan tervben, amelynek célja a kambodzsai háború befejezése. A lap megjegyzi, hogy június 5-én washingtoni hivatalos körökben nyilvánosan bejelentették ezt a tendenciózus hírt. Rogers külügyminiszter például a képviselőház külügyi bizottsága előtt kifejezte azt a reményét, hogy a Kissinger—Le Duc Tho között folyó párizsi tárgyalásokon megállapodás születik a kambodzsai tűzszünetről. Ezek a teljesen alaptalan álj Utások Washington kitalálásai — írja a Nhan Dan. — A vietnami nép határozottan cáfolja ezeket az információkat. A vietnami kormánynak változatlanul az az álláspontja, hogy a kambodzsai problémát a kambodzsai népnek kell megoldania. Washington a ha- szug információkkal akarja lecsillapítani a közvéleményt, úgy, hogy másokra próbálja hárítani a felelősséget, miközben durván megsérti vállalt kötelezettségeit, és fokozza kambodzsai agresszióját. MÁSODSZOR PERMETEZIK A SZŐLŐT Az albertirsai Dimitrov Tsz-ben eredményesen védekeznek, a különböző növényi kártevők ellen. Már másodszor permetezik a 220 holdnyi szőlőjüket szőlőmoly, perohoszpóra és lisztharmat elleni. Képünkön tankolnak a PEX-métezőgépek. (Király Krisztina felvétele / MTI Fotó.) Yamaka útprogramja a Szovjetunióban Tanaka japán miniszterelnök sajtóértekezleten közölte, szeptember 20. után utazik a Szovjetunióba és három-négy napig tartózkodik majd ott. Tokiói politikai megfigyelők a miniszterelnök kijelentésében annak a japán kormánykörökben általánosan elterjedt véleménynek az alátámasztását látják, amely szerint Tanaka szeptember 23-án utazik Moszkvába és a Szovjetunióból egyenesen Nyugat-Európába megy tovább, hogy lebonyolítsa párizsi, bonni és londoni látogatását. A miniszterelnök azt is közölte, hogy július 29-én vagy 30-án utazik az Egyesült Államokba és négy-öt napig tartózkodik Washingtonban.