Népszabadság, 1973. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

Hogyan lehetne a beruházások gazdaságosságát növelni Hozzászólás a Népszabadság 1973. október 10-i cikkéhez Nagy érdeklődéssel ol­vastam a Népszabadság 1973. október 10-i számá­ban dr. Szabó János épí­tésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár Megalapozott tervek, biz­tonságosabb döntés című cikkét. Az írásban felsorolt célok megvalósítása érde­kében érdemes fáradoz­nunk. A cikkhez kapcso­lódva szeretném érzékeltet­ni, hogy milyen akadályok hátráltatják a beruházások hatékonyságát, a gazdasá­gosság megvalósítását A jelenlegi helyzetben valóban nincs meg a több tervváltozat közötti döntés lehetősége. A beruházók egyetlen változatról sem képesek gyorsan és határo­zottan dönteni, olykor a jogkör, a felkészültség, az egyéni műszaki bátorság hiánya, máskor a pénzügyi lehetőségek bizonytalansá­ga miatt, vagy egyszerűen azért, mert egyetlen sze­mély nyakába zúdítják az adott létesítmény építésze­ti, gépészeti, villamos stb. szakirányú ügyintézését. Egy-egy téma néha féléve­kig vagy tovább szaladgál fel-le különböző fórumok előtt, senki sem mer dön­teni a felettes nélkül, s így áll elő az a helyzet, hogy végül kétszer akkora, vagy feleakkora gépet, berende­zést rendelnek, mint amek­korára szükség lenne. Erősen gátló tényező a beruházók elfogultsága. A beruházó a saját szakállá­ra végez piackutatást, vá­sárol berendezéseket, tár­gyal a gyártóval és kivite­lezővel, s a végén az egész anyagot a tervező asztalá­ra önti. Ilyen esetekben a tervező — több évtizedes szakirányú tapasztalattal és gyakorlattal — hiába tud­na célszerűbb technológiát, megfelelőbb berendezéseket javasolni, a kész tények keretei közé szorul. A cikkelyen felsorolt he­lyes célok elérését nehezí­tik a tervező tájékozódásá­nak fogyatékosságai is. Bosszantó dolog, hogy ami­kor könnyűszerrel hozzá le­het jutni a nyugati cégek részletes szakmai katalógu­saihoz, sok hazai vállalattól még a megszokott silány kereskedelmi katalógust sem­ tudja a tervező meg­szerezni, mivel nem is tud a vállalat létezéséről. Már régen esedékes lenne olyan országos címk­atalógus ösz­­szeállítása, amiben minden tervező vállalat és intéz­mény szakmai tevékenysé­ge fel lenne sorolva, s en­nek alapján a gyártó vál­lalatok automatikusan tá­jékoztatnák a tervezővál­lalatokat a gyártmányaik­ról. A „Ki mit gyárt” gyűj­temény nem sokat segít, mivel gyorsan avul, és nem lehet negyedévenként javí­tott kiadást megjelentetni. Ráadásul az ilyen gyűjte­mények szükségszerűen címszavakra szorítkoznak, címszavakkal pedig a ter­vező nem sokra megy. A kőnyomatos, és kritikán aluli minőségű Rotaprint, vagy elkenődött színekben pompázó kereskedelmi prospektusok helyett jó ki­vitelű szakmai katalógu­sokra lenne szükség a gyártmányok műszaki jel­lemzőinek pontos felsoro­lásával, alkalmazási szám­példákkal. Szabó János írása a szá­mítógép perspektíváját és az asztali számológépek el­avultságát említi. Fontos kérdés ez, de egyelőre az is jó lenne, ha minden ter­vező asztalán lenne egy villamos asztali számoló­gép. Mindezeken túl­ a leg­korszerűbb gépi segédesz­köz sem oldja meg az alap­vető nehézségeket, azt, hogy bármilyen számú programváltozat közül vá­laszthatnak ki egyet, a ki­viteli tervezés során a vál­toztatások régiója kuszálja össze a beruházás menetét. A változtatások nemcsak a beruházó állandó bizonyta­lankodását okozzák, nem is csak azt, hogy a kivitele­ző tűzön-vízen át csak a sa­ját elképzeléseit tartja szem előtt. A kiviteli ter­vezéssel részben párhuza­mosan folyó kivitelezési (építési-szerelési) munkák­nál gyakran anyaghiány, a gépek és berendezések gyártmányválasztékában mutatkozó váratlan — de állandó — változások is visszahatnak a kiviteli ter­vezésre. Jól tervezni csak megbízható ipari bázisra támaszkodva lehet. Véleményem szerint te­hát szigorítani kellene a kivitelező vállalatok tech­nológiai fegyelmét, az épí­tőanyag-ipari vállalatokat és gépipari vállalatokat pedig ösztönözni kellene rá, hogy raktárra termelje­nek. Szükség szerint egy­szerűsíteni kellene a beru­házásszervezés ügymenetét. Pete István oki. bányagépészmérnök, Bányászati Tervező Intézet LEVELESNÉ MEG A NOVEMBERI SZÉLVIHAR — Valakinek ezt is el kell hordania, fiacskám! (Mészáros András rajza.) A gyár az úttörőkért Az „Egy üzem, egy isko­la” mozgalom keretében jó kapcsolat alakult ki a Kis­motor- és Gépgyár és a ke­lenföldi lakótelepen műkö­dő Mérnök utcai általános iskola között. Az együttmű­ködés kedves színfoltja volt az iskolai úttörőotthon ava­tása. Köztudott, hogy az ifjú­sági mozgalom, az úttörő­­mozgalom, a kisdobosok és az úttörők körében végzen­dő politikai és nevelőmun­ka egyik fontos előfeltétele a tárgyi körülmények meg­teremtése. Ebben a tanév­ben csökkent iskolánk ta­nulóinak száma, s így le­hetővé vált egy úttörőott­hon létrehozása. A Kismo­tor- és Gépgyár kollektívá­ja ezúttal is gyorsan csele­kedett. Az üzem szocialis­ta brigádjai, ICISZ-fiatal­­jai, a tanműhely tanulói társadalmi munkában né­hány hét alatt elkészítették az otthon felszerelését, be­rendezési tárgyait. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 56. évfor­dulóján ünnepélyes kere­tek között vették birtokba pajtásaink a korszerűen felszerelt, szépen berende­zett új csapatotthonukat. Köszönet érte! Bereczki Lászlóné a 3477. sz. Steinmetz Miklós úttörőcsapat vezetője, Bp. XL, Mérnök utcai Iskola GYÁRTMÁNYISMERTETŐK, GÉPKÖNYVEK, JEGYZETEK, CÉGFOLYÓIRATOK SZERKESZTÉSÉT ÉS OFFSZET NYOMÁSÁT RÖVID HATÁRIDŐRE VALLATTA A­z­­ KGM MŰSZAKI TUDOMÁNYOS tájékoztató intézet Budapest V., Arany János utca 24. ügyintéző: Szinovszki Sándor, telefon: 310-729. ÜZENETEK Fülöp Jánosné, Hatvan: A közalkalmazottak családtagjait megillető félárú arcképes iga­zolványt — a szülő jogán — 24. életévének betöltéséig hasz­nálhatja az a gyermek, aki fel­sőfokú tanintézet nappali, esti vagy levelező tagozatán foly­tatja tanulmányait, s nincs ha­vi 300 forintot meghaladó ön­álló keresete. A naptári évre ér­vén­y­esí­tett igazolványt an­nak érvénytartamáig­­­­a kö­vetkező év március 31. napjáig - lehet utazásra felhasználni ak­kor is, ha az igazoltan tovább­tanuló gyermek betölti 24. élet­évét. Márkus József, Budapest: Az ötszáz grammnál súlyosabb le­vélpostai küldemények házhoz kézbesítéséért 3 forint összegű kézbesítési díjat szed a posta. Ezt rendszerint a küldemény­re ragasztott portahályeggel kell leróni Ha a feladó nem egyenlítette ki a házhoz kéz­besítés díját, akkor azt a kül­demény címzettjének kell meg­fizetnie; a kézbesítő tehát jo­gosan követeik András Sándorné, Nagylók. Az építési engedélyezési eljá­rásról a Magyar Közlöny 1969. június 8-i számában található rendelkezés. Az épület rendel­tetését vagy használatának en­gedélyezett módját, a meglevő lakások vagy lakószobák szá­mának megváltoztatását ered­ményező építési munkát — át­alakítást, bővítést, toldaléképí­­tést stb. — minden esetben csak építési engedély alapján szabad elvégezni. Erről a ta­nácsi szakigazgatás adhat kö­zelebbi tájékoztatást. Fülepi Péter, Harta: Honvé­­delmi hozzájárulást 36 hóna­pig köteles fizetni az a hadkö­teles, aki bármely okból nem, vagy két hónapnál rövidebb ideig teljesített sorkatonai szol­gálatot. Aki egy évnél rövi­debb ideig, de legalább két hó­napig sorkatona volt, az 24 hónapig tartozik a honvédelmi hozzájárulást megfizetni. En­nek összege a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset (jö­vedelem) 12 százaléka. Mayer István, Lenin város: Nem köteles a bérlő felvonó­­használati díjat fizetni akkor, ha a személyfelvonó egész hó­napban nem működik. Ha az üzemszüneti napok száma egy­­egy hónapban meghaladja a tizenötöt, akkor csupán a ha­vi használati díj felét kérheti a bérbeadó. A vonatkozó ren­delkezést a Magyar Közlöny 1972. október 13-i száma kö­zölte. KÉRDÉS - VÁLASZ A méz felvásárlásáról Füzesi Istvánné kisújszállási olvasónk kérdése: Fenémmel csaknem negyven éve méhészkedünk. Ta­nyán lakunk, s ott kitűnő alkalom nyílik erre a fog­lalkozásra. Már én is elsajátítottam a méhészkedés minden fortélyát Az idén elég túl sikerült a mézter­­més. Három mázsa akác- és másfél mázsa vegyes mé­zet pergettünk Az értékesítéssel azonban bajban va­gyunk. A kisújszállási szövetkezet nem akarta átven­ni a mézet, arra való hivatkozással, hogy nem kötöt­tünk értékesítési szerződést. Ennyi mézet hol tudunk eladni? Megfelelő edény hiányában hosszú ideig tárol­ni sem tudjuk Ha nem veszik át tőlünk, a nyakunkon marad­, tönkremegy. A méz fontos cikk. Az ország la­kossága is sok mézet fogyaszt, és a külkereskedelem is egyre többet értékesít belőle. Szerintünk helytelen, hogy az illetékesek keveset törődnek a méz felvásár­lásával. Kocsis Sándornak, az Országos Méhészeti Szövetke­zeti Közös Vállalat igazgatójának válasza: A levélíró egy kicsit túloz, amikor azt állítja, hogy az illetékesek keveset törődnek a méz felvásárlásával. Sőt. Az egész országot behálózza az a kereskedelmi szervezet, amelynek feladata a méz felvásárlása Vál­lalatunk szoros kapcsolatban van az ország csaknem valamennyi általános fogyasztási és értékesítési szö­vetkezetével, amelyek értékesítik a mézet. Segítjük a méhészeket, a méhész szakcsoportokat A szövetkeze­tekkel minden évben szerződést kötünk a méz felvá­sárlására és értékesítésére, így, mire a szezon kezdő­dik, pontosan tudjuk mennyi méz felvásárlásával szá­molhatunk. Egyes áfész-eket a felvásárlási szerző­désben feltüntetett számok arányában ellátjuk tároló- és szállításra alkalmas edényekkel. A kisújszállási áfés­­szel — a korábbi évekhez hasonlóan — erre az évre is kötöttünk szerződést. A megjelölt feltételek értelmében a méz átvételéhez szükséges kannákat, edényeket a megadott határidőre el is küldtük. Ezek az edények­ elsősorban a szerződés­ben lekötött méz átvételéhez szükségesek, de átvételre kerül a felkínált szabad méz is, azonban a szerződő, valamint a nem szerződő méhészek szabad mézét a szövetkezet és vállalatunk is csak akkor tudja átven­ni, ha már a szerződéses kötelezettségünknek eleget tettünk. A levélíró által említett panasz minden esztendőben előfordul. Ennek oka, hogy mindig akad olyan méhész, aki nem köt szerződést a méz felvásárlására, mézének átvételét utólag kínálja fel, s ez sokszor nehézséget okoz. E bonyodalmak elkerülése végett ezúton is sze­retném a méhészek figyelmét felhívni a szerződések megkötésére. Ez decemberben már megkezdődik. Ha idejében felkeresik a helyi szövetkezeteket és megkö­tik a szerződést, az átvétellel nem lesz semmi gond, jobban fel tudunk rá készülni. Füzesiéknek sem kell aggódniuk, hogy a mézük tönkremegy. Az átvételnél sorra kerülnek ők is. Tekintve, hogy nem nagy tétel­ről van szó, az idő is eléggé előrehaladott, soron kívül intézkedtünk Füzesiék mézének átvételéről. Történt-e intézkedés?­­ Tanácsi segítség a fia­­l­nak Szombathelyen nemrég avatták a fiatal házasok otthonát, amelyben 110 fia­tal pár jutott lakáshoz. Az új ház lakóitól levelet kap­tunk, amelyből elsősorban az elégedettség csengett ki, hogy a nagyszerű kezdemé­nyezés előnyeiben részesül­hetnek. De a levélírók az elismerésen kívül gondjaik­ról is szóltak: a város szo­ciális kedvezménye a lakás bérében kifejeződik ugyan, de a fűtési összegben már nem. Gázkazánokkal fűte­­nek, s ennek díja túl ma­gas. A nagy költség mellett bajos takarékoskodniuk, tá­gasabb lakásra gondolniuk, arra az időre, amikor már gyermekeik lesznek. A fiatal házasok ottho­nában lakók gondjával a Vas megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság foglalkozott. Mint közölték, a városi ta­nács vezetőivel együttesen tartottak vizsgálatot. Meg­állapították, hogy a fűtési költségek valóban nagyon magasak. Minthogy nem si­került itt tömbfűtést alkal­mazni, a lakók nem része­sülhetnek állami támoga­tásban, mint más, tömbfű­­téses házakban. A tömbfű­tés lakásonként havi 96 fo­rintba kerülne, a fiatalok­nak viszont 291 forintot kellett fizetniük. Szombat­hely Város Tanácsa méltá­nyolja, hogy az itt lakók alacsonyabb jövedelmű fia­talok — akik előtakarékos­­sággal igyekeznek majd na­gyobb családi lakásokhoz jutni, s lakásköltségeik pil­lanatnyilag meghaladják anyagi erejüket —, ezért a megyei tanács segítségével fűtési hozzájárulást ad szá­mukra. Ebben a fűtési idő­szakban a fiataloknak 291 forint helyett 169 forintot kell a fűtésért fizetniük. Jövőre pedig a házat be­kapcsolják a tömbfűtőmű­be, s ez a fűtési mód már lényegesen olcsóbb lesz a mostani gázfűtésnél.­ ­ Csendesebb a lakás Pintér Sándorné (Buda­pest XIII., Radnóti Miklós u. 15.) kifogásolta levelé­ben, hogy lakása alatt, mintegy 40—50 négyzetmé­ternyi területen három vas­ipari műhely van, s emiatt lakásukban nagy a zaj. Nem tudnak pihenni, pedig ő is és férje is nyugdíjas, az ál­landó zörgéstől már ideg­betegséget kaptak. Pana­szukkal több fórumot meg­kerestek, melyek részben vagy egészben elismerik­ igazukat, de késik az ér­demi intézkedés. A XIII. kerületi tanács műszaki osztályának segít­ségével és a helyszíni láto­gatásunkkal meggyőződhet­tünk róla, hogy az idős há­zaspár jogosan panaszko­dik. Az egyik kisiparos ki­váltképp zajos marógépet működtet a lakás alatt, pincében. A kisiparos ko­rábban megígérte, hogy a zajos gépet kicseréli és az alapozást kijavítja. A szak­értők megállapítása szerint ez sem változtatna lénye­gesen a helyzeten. A kerü­leti tanács és a KÖJÁL be­látásra bírta a kisiparost jobb, ha elköltözteti üze­mét. Nemrég ez meg is tör­tént. A fővárosi tanács vá­rosrendezési és építészet osztálya arról is gondosko­dik, hogy a lakás alatt pincerészen további zaj­­csökkentő műveleteket vé­gezzenek a még ott marad műhelyek, nem engedik hogy az elköltözött kisipa­ros helyet más vegye igény­be. MOST VEGYEN, LESZÁLLÍTOTT ÁRON feltöltésre, szűrésre kiválóan alkalmas DRÉNKAVICSOT Ára — a telepen kiadva, rakodás és szállítás nélkül­­ köbméterenként 20 Ft. Cím: KAVICSBÁNYA VÁLLALAT CSEPELI ÜZEME Budapest XXI., Csepeli út 38—40. Telefon: 134-622, 279—876 és 279—458.

Next