Népszabadság, 1976. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
o Asszad-Szárkisz találkozó Damaszkuszban Nem csitulnak a harcok Libanonban Hírügynökségi jelentések szerint kedden is heves harcok folytak Libanon több körzetében a nemzeti hazafias mozgalom és a jobboldali erők fegyveres alakulatai között. A legsúlyosabb öszszecsapásokra Bejrút, továbbá a Dzsunieh, a szélsőjobboldaliak „fővárosa” környékén került sor. Ugyanakkor izraeli egységek kedden ismét behatoltak Dél-Libanon területére. Tel Aviv szerint az izraeli egységek a libanoni jobboldal kérésére lépték át a határt. Közben Bejrútban bejelentették: megalakult a jobboldali katonai erők egységes parancsnoksága, élén Besir Gemajellel, a falangisták katonai vezetőjével. A katonai parancsnoksághoz a következő négy jobboldali csoportosulás tartozik: a falangisták, a nemzeti liberális párt, a „cédrus őrei” és a maronita liga. Pierre Gemajel falangista vezető kilátásba helyezte, hogy a jobboldali erők általános katonai mozgósítást rendelnek el, sőt katonai szolgálatra kötelezik a külföldön élő libanoni keresztényeket is. Válaszul a jobboldal lépésére Taufik El-Szafadi, a Palesztinai Ellenállási Mozgalom egyik vezető személyisége Bejrútban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy megkezdődött a 18 és 30 életév közötti, Libanonban tartózkodó palesztinok katonai mozgósítása. A harcokkal egy időben folytatódtak a diplomáciai próbálkozások a válság békés megoldására. Szárkisz megválasztott libanoni elnök kedden néhány órás látogatáson Damaszkuszban tartózkodott, és megbeszélést folytatott Asszad szíriai elnökkel. A tárgyalás során hírügynökségi jelentések szerint mindketten kifejezték reményüket, hogy csaknem 60 eredménytelen fegyvernyugvási megállapodás után végre sikerül az Arab Liga közreműködésével hatékony fegyverszünetet létrehozni. Szárkisz és Asszad tanácskozása után Damaszkuszban bejelentették: a Libanonban levő szíriai csapatok mindaddig nem vonulnak vissza állásaikból, amíg a tervezett arab csúcskonferencia eredményeképpen nem valósul meg a szemben álló libanoni felek szétválasztása. A bejrúti rádió szerint a PFSZ bejelentette, hogy hajlandó lesz elfogadni egy, az Arab Liga közvetítésével kötendő tűzszüneti megállapodást. A PFSZ küldöttsége részt vesz az arab csúcsértekezlet előkészítésére szombatra összehívott külügyminiszteri találkozón. (MTI) Nem indul bűnvádi eljárás Hollandiában Bernhard herceg megvesztegetési ügyében A holland parlament — mindössze két ellenszavazattal — elfogadta a kormány álláspontját a Lockheed-botrány ügyében. Ennek megfelelően a parlament hozzájárult ahhoz, hogy Bernhard herceg ellen ne indítsanak bűnvádi eljárást, elégedjenek meg azzal, hogy lemondott állami és közéleti tisztségeiről. Joop den Vyl miniszterelnök azt is kijelentette, hogy a herceg továbbra is betölthet bizonyos állami funkciókat, így például tagja maradhat az államtanácsnak. Az ülésen valamennyi párt és pártcsoport képviselője felszólalt s általában egyetértett a kormány döntésével. A képviselők bírálták ugyan Bernhard herceg magatartását, és intézkedéseket követeltek a hasonló esetek megakadályozására, de nem kívánták folytatni az ügyet. A Holland Kommunista Párt a vitában rámutatott: a korrupciós botrány melegágya az indokolatlan fegyverkezési politika volt. A párt követelte Hollandia katonai elképzeléseinek felülvizsgálását, a NATO által szorgalmazott fegyverkezés elutasítását. (MTI) A demokrata párt alelnökjelöltje bírálja az amerikai fegyvereladásokat WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Walter Mondale szenátor, a demokrata párt alelnökjelöltje Kaliforniában mondott beszédében élesen bírálta a Nixon-Fordadminisztráció fegyvereladási politikáját és sürgette a további egyezmények megkötését a stratégiai fegyverek korlátozásáról. Mondale cinikusnak, rövidlátónak és még az Egyesült Államok biztonsága szempontjából is veszélyesnek nevezte, hogy Washington a világ legnagyobb fegyverkereskedőjévé vált. Mondale szerint az Egyesült Államok 1968- ban 1,8 milliárd dollár értékű fegyvert adott el a világban, az utóbbi három évben pedig évi 10 milliárd értékűt. Hangsúlyozta, hogy ez máris súlyosbította a konfliktusok lehetőségét a világban. Hangsúlyozta, hogy a fegyvereladás nagy terheket ró az amerikai adófizetőkre, mert például, amikor eladtak félmilliárd dollár értékű fegyvert Szaúd-Arábiának, az egyensúly fenntartása miatt újabb gazdasági és katonai segélyeket kellett adni Izraelnek. — Mindezen túl — mondta Mondale —, a fegyverkereskedelem nem a „jó akarat eszköze”, hanem a vásárló országok kormányainak megvesztegetésével, korrumpálásával jár együtt. Mondale szerint a hagyományos fegyverek eladásából nagyobb veszély származik, mint a stratégiai fegyverekéből, mert a helyi konfliktusokkal aláássák a nemzetközi biztonságot a világ különböző térségeiben. Említette, hogy a fegyvereladás máris súlyos feszültséget idézett elő Kelet-Afrikában és a Perzsa-öbölben, s ezért az amerikai fegyvereladást tette felelőssé.* Carter, az amerikai demokrata párt elnökjelöltje kedden találkozott a befolyásos AFL—CIO szakszervezeti szövetség vezetőivel és beszédet mondott a szakszervezet főtanácsának ülésén. (AFP) Az „amerikai független párt” alapítására Chicagóba érkező csoportok, nagy reménységük, Ronald Reagan Forddal szemben elszenvedett veresége után azt tervezték, hogy a köztársaság párt és a demokrata párt csalódott jobbszárnyát és az úgynevezett függetleneket egyesítik új pártba, amelynek jelöltje „új többség” megszerzésével győzelmet arathatna a novemberi elnökválasztásokon. Álmodozásuknak egyrészt az 1968-as emlékek adták az alapját (akkor ugyanis George Wallace, a független párt jelöltjeként csaknem 10 millió szavazatot kapott). Arra már kevésbé akartak emlékezni, hogy ugyanez a kísérlet egy másik jelölttel 1972-ben már csak 1,2 millió szavazatot volt képes vonzani. Álmukat másrészt arra a torzító felmérésre építették, hogy a köztársaság párthoz tartozók 59 százaléka konzervatívnak vallotta magát. A szélsőjobboldali politikusok számítása hibásnak bizonyult. Először is, a két nagy reménység: Reagan a köztársaság pártból és Wallace a demokrata pártból nemcsak hogy távol maradt a chicagói gyülekezettől, de Reagan bejelentette: támogatja Ford kampányát, Wallace pedig Car- A chicagói kudarc Washingtoni tudósítónk jegyzete tér mellett foglalt állást. Ilyenformán az „amerikai konzervatívok Rembrandtja” — amint James Buckley konzervatív szenátor nevezte tavaly Reagant — súlyosan devalválódott a szélsőségesek terveiben. De maga Buckley is, akit ugyancsak elnökjelölti ambíciók fűtöttek, távol maradt a chicagói tanácskozástól. Várták Connally, volt texasi kormányzót is, egyesítse hát ő a jobboldalt, hozza össze az „új többséget”, de ő is Ford táborához csatlakozott. Így aztán az igazi vezérek nélkül maradt csoportok alvezérei vívtak meg egymással, az elfogadott szélsőséges, fajüldöző, fasiszta jellegű programhoz méltó elnökjelöltet állítottak Lester Maddox, volt georgiai kormányzó személyében. Maddox győzelme aztán teljes zűrzavart teremtett. „Mi konzervatívok vagyunk — mondta egy, Wallace táborához tartozó küldött —, de ez a társaság valami más.” Ez a megjegyzés egyes kommentátorokat Martin Luther Ringnek, a néger polgárjogi mozgalom vezetőjének 1966-os mondására emlékeztette. Maddoxot akkor választották fajüldöző programmal Georgia kormányzójává, s ezen megdöbbenve, King kijelentette: szégyellem magam, hogy georgiai vagyok. Maddox azóta sokat változott, hogy szavazatokat kaphasson, de úgy látszik, még nem eleget ahhoz sem, hogy akár a vele hasonszőrűek politikai vezérükké fogadhassák a nyilvánosság előtt. Mire az alelnökjelölt választására került sor, aki Maddox kívánságára William Dyke, a Wisconsin állambeli Madison város polgármestere lett, a csalódott küldöttek több mint fele szétszéledt, hazautazott. Maddox még nekik is sok volt. Így Maddox jelölésének hatása főleg a köztársaság pártiak táborában szerzett örömet, hiszen reményeket keltett, hogy a csalódottak csatlakoznak Ford táborához. A szélsőjobboldali chicagói gyülekezet kudarca azon a társadalmi realitáson alapszik, amin a szélsőséges önjelöltek elbuktak az előválasztások során: a szavazók elutasítják őket, nincs tömegbázisuk. Ezért a politikát irányító körök terveiben csak taktikai eszközök lehetnek. Kovács István 1976. szeptember 1., szerda NÉPSZABADSÁG A koreai fegyverszüneti bizottság ülése A koreai katonai fegyverszüneti bizottság titkárai kedden a KNDK javaslatára Panmindzsonban ülést tartottak — jelentette a KCNA koreai hírügynökség. Az ülésen megvitatták a közös biztonsági övezet rendjének megváltoztatásával kapcsolatos kérdéseket. A KNDK augusztus 25-én a biztonsági övezet rendjének és nyugalmának szavatolására, illetve a két fél járőrei közötti összetűzések elkerülésére javaslatot terjesztett be. (ADN) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK en élántiordan Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter a dán kormány meghívására kedden hivatalos látogatásra Dániába érkezett. (TASZSZ) A chilei antifasiszta újságírók szövetségének Mexikóban közzétett nyilatkozata megállapítja, hogy az Allende-kormány idején chilei szerkesztőségekben dolgozó 2200 újságíró közül jelenleg mintegy 1500-an száműzetésben, börtönben vagy munka nélkül vannak. A Pinochet-junta 20 újságírót meggyilkolt, 150-et bebörtönzött. (ADN) Luandába érkezett a Portugál Szocialista Párt küldöttsége Antonio de Macedónak, a párt elnökének vezetésével. A küldöttség az Angolai Népi Köztársaság vezetőivel a két ország közötti kapcsolatok rendezéséről tárgyal. (ADN) Mesterséges holdat bocsátottak fel Kínában — adta hírül egy keddi pekingi sajtóközlemény. A kommünikéből csak az tűnik ki, hogy a hatodik kínai mesterséges hold Föld körüli pályára állt, egyébként a közlemény semmilyen technikai részletet sem közöl. (MTI) A thaiföldi laoszi határon két újabb átkelőhelyet nyitnak meg. A bangkoki kormány azután döntött így, hogy a két ország közelmúltban nyilatkozatot írt alá viszonyának normalizálásáról. (Reuter) Folytatják tizenhét napja tartó munkalassítási sztrájkjukat a spanyol repülőtéri alkalmazottak. Szakmai szervezeti reformokat, béremelést és jobb munkafeltételeket követelnek. (AP) Az Egyesült Államok 110 harci repülőgépet szállít Pakisztánnak, ha az lemond a francia nukleáris reaktor megvásárlásáról — közölte az amerikai repülési és űrtechnológiai szaklap. A lap szerint a megállapodás Kissinger amerikai külügyminiszter közelmúltbeli pakisztáni látogatása során jött létre. (UPI) LÍBIA ÜNNEPÉN Gátnál Abdel Nasszer az egyiptomi forradalom folytatásaként, diadalmas megújhodásaként köszöntötte a fiatal líbiai katonatisztek felkelését, amely 1969. szeptember elsején megdöntötte a reakciós monarchiát, s véget vetett az ország gyarmati kiszolgáltatottságának. A líbiai forradalom vezetői máig is Nasszer követőinek, az egyiptomi forradalom örököseinek vallják magukat. Elkötelezettségükről azonban a szavaknál szebben beszélnek a tettek. Azzal mutatkoztak be, hogy a függetlenség és a szuverenitás jegyében felszámolták az ország területén létesített angol és amerikai imperialista katonai támaszpontokat. Az évekig tartó olajcsata eredményeként egymás után államosították a rablógazdálkodást folytató külföldi olajmonopóliumokat, fokozatosan líbiai ellenőrzés alá vonták a nemzeti olajkincs kitermelését. A fiatal rendszer függetlenségi harca szükségszerűen antiimperialista jelleget öltött. S hét év múltán bízvást megállapítható, hogy Líbia hű maradt antiimperialista elkötelezettségéhez. Ebben a szellemben küzd a fejlődő országok összefogásáért, támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat, száll síkra a közel-keleti válság rendezéséért, az izraeli agresszió következményeinek a felszámolásáért. Amint a libanoni polgárháború friss példája is tanúsítja, a tevékeny közvetítő szerepére vállalkozó Líbia mindent elkövetett és elkövet a nemzeti hazafias erők és a Palesztinai ellenállási mozgalom ellen szőtt imperialistareakciós összeesküvés meghiúsításáért. Líbia mai vezetői — ha nem is máról holnapra — felismerték, hogy érdekeik és törekvéseik nem ellentétesek a szocialista országok érdekeivel és törekvéseivel, hogy — Dzsallud miniszterelnök szavait idézve — „azonos fronton harcolunk az imperializmus és a kolonializmus erői ellen”. Erről mindenekelőtt a Szovjetunió és a szocialista országok közel-keleti magatartása, az arab népek ügyének következetes támogatása győzte meg őket. Ezen az alapon kezdett kibontakozni és vált sokoldalúvá az arab köztársaság és a szocialista közösség országainak együttműködése. Nasszer röviddel a hatalomátvétel után arra figyelmeztette a líbiai forradalmárokat, hogy az imperializmus nem nézi ölbe tett kézzel pozícióinak elvesztését, hogy az ellenség kísérletet tesz a megosztásukra, és a pszichológiai hadviselés minden eszközét beveti ellenük. Az azóta eltelt idő igazolta ezeket a szavakat. Okkal láthatjuk az imperialista manőverek hatását abban is, hogy Szaúd-Arábia, Egyiptom és Szudán paktumot kötött a líbiai rendszer megdöntésére, s Egyiptom — amely időközben sajnos eltávolodott a nasszerizmus antiimperiaista eszméitől — jelentős katonai erőket vont össze Líbia határán. Líbia, az antiimperiaista külpolitika fedezeteként, következetesen megvalósítja az iparosítás és a mezőgazdaság-fejlesztés programját, s ez együtt jár az állami és a szövetkezeti szektor kiterjesztésével, a magánvállalkozás korlátozásával. Jellemző, hogy a burzsoázia nem kaphat helyet a líbiai Arab Szocialista Unióban, mivel érdekei ellentétesek a szocialista célokkal. Az ingyenes közoktatás és egészségügyi ellátás bevezetése ugyancsak az elmaradott néptömegek felemelkedését szolgálja. Legnagyobb nemzeti ünnepén őszinte barátsággal köszöntjük és szolidaritásunkról biztosítjuk Líbia népét imperialistaellenes küzdelmében és új hazája építésében. A Líbiai Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából, a forradalom 7. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moamer El-Kadhafit, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsa elnökét és Lázár György, a Minisztertanács elnöke Abusszalam Dzsallud miniszterelnököt. Az MSZMP Központi Bizottságának képviseletében Frank Ferencnek, a KB tagjának, az MSZMP Békés megyei Bizottsága első titkárának vezetésével pártküldöttség utazott a Líbiai Arab Köztársaságba. A küldöttség, amelynek tagjai Szlávics Imre, a KB tagja, az Elzett soproni gyáregységének esztergályosa és dr. Nagy Gábor, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, részt vesz az 1969. szeptember elsejei líbiai forradalom 7. évfordulójának ünnepségein. Kadhafi elnök nyilatkozata az egyiptomi csapatösszevonásról és a libanoni helyzetről Kadhafi szerint Szadat harciasságát semmi sem indokolja, hacsak nem saját országának válságossá vált belső helyzete. Az egyiptomi államfő kényelmesebbnek látja Líbiát okolni amiatt, hogy országában elszaporodtak a titkos szervezetek, a gyilkos merényletek, a tüntetések és a sztrájkok. Arra a kérdésre, hogy hisz-e egy Líbia elleni egyiptomi támadás lehetőségében, Kadhafi így válaszolt: — Nem tudom még, blöfföl-e Szadat vagy sem, de mindkét esetben a tűzzel játszik. A libanoni helyzetről szólva Kadhafi kijelentette: Szíria és Líbia azonos célokat követ Libanonban, de eltérő módszerekkel. Szíria és Líbia — Kadhafi szerint — egyaránt az ország felosztásának megakadályozására és a konfliktus nemzetközivé tételének elkerülésére törekszik. Ugyanakkor Líbia szünet nélkül azt tanácsolja Szíriának, hogy vonja vissza csapatait és ezzel a libanoniakra korlátozza a konfliktust. Ebben az esetben a libanoniak hagyományaiknak megfelelően rendeznék a konfliktust, nem lenne sem győztes, sem legyőzött. Amikor Eric Rouleau, az interjú készítője megjegyezte, hogy a palesztinok másként vélekednek Szíria törekvéseiről, Kadhafi azzal válaszolt, hogy Damaszkusz politikájának elítélése Líbia részéről semmiféle hasznos célt nem szolgálna. — Mi hasznosak kívánunk maradni — mondta Kadhafi. — El akarjuk érni a szíriai hadsereg kivonását, a palesztiniai haladó erők megmentését, elő akarjuk segíteni a kompromisszumot Eliasz Szárkisz megválasztott elnök égisze alatt. (MTI) A Le Monde keddi számában interjút közöl Kadhafi elnökkel, a líbiai államfővel. — Szadat elnök — mondotta Kadhafi —, a líbiai határon összpontosítja hadseregét, bár én tartózkodom attól, hogy ugyanezt tegyem, és szüntelenül hangoztatom, hogy kész vagyok a párbeszédre, de mindenfajta katonai és lélektani nyomást elutasítok.