Népszabadság, 1979. október (37. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

1979. október 2., kedd NÉPSZABADSÁG A KÖZÉLET HÍREI üdvözlő távirat a kínai nemzeti ünnep alkalmából A Kínai Népköztársaság meg­alakulásának 30. évfordulója al­kalmából Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Hua Kuo-fenget, a Kí­nai Népköztársaság Államtaná­csának elnökét. Fogadás a kínai nagykövetségen Feng Jü-csiu, a Kínai Népköz­­társaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmá­ból hétfőn fogadást adott a nagy­­követségen. A fogadáson megjelent Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Házi Vencel külügyminiszter-he­lyettes, Szili Géza nehézipari mi­niszterhelyettes, valamint társa­dalmi, gazdasági és kulturális életünk több ismert személyisé­ge. Ott volt a budapesti külkép­viseletek több vezetője és tagja. Sarlós István hazaérkezett latin-amerikai körútjáról Sarlós István, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtit­kára — aki részt vett és felszólalt a Jamaicai Népi Nemzeti Párt kö­zelmúltban megtartott országos értekezletén, majd a népfront kép­viseletében látogatást tett Mexi­kóban, Costa Ricában és Panamá­ban­­ vasárnap hazaérkezett la­tin-amerikai körútjáról. Fogadására a Ferihegyi repülő­téren megjelent Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Kovács Béla, a HNF CT titkára, ott volt Mario Armando Amador, a Mexikói Egyesült Államok budapesti nagy­követe. Elutazott hazánkból Gerhard Schürer miniszterelnök-helyettes, a Német Demokratikus Köztár­saság Állami Tervbizottságának elnöke, aki Huszár István minisz­terelnök-helyettessel, az Orszá­gos Tervhivatal elnökével a Kö-A SZOT elnökségének meghí­vására Heinz O. Vetter elnök ve­zetésével látogatást tett hazánk­ban a Német Szakszervezeti Szö­vetség (DGB) küldöttsége. A vendégek Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára vezette magyar küldött­séggel eszmecserét folytattak a vetkező ötéves tervidőszak gaz­dasági együttműködési kérdései­ről folytatott tárgyalásokat. Bú­csúztatásánál vasárnap a Ferihe­gyi repülőtéren jelen volt Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagykövete is. két ország szakszervezeteinek kapcsolatairól, az európai szak­­szervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, az október első fe­lében sorra kerülő harmadik európai szakszervezeti konferen­cia előkészületeiről. A DGB kül­döttsége elutazott hazánkból. Befejeződött Gerhard Scherer látogatása hazánkban Elutazott az NSZK szakszervezeti szövetségének küldöttsége Ismét Felipe Gonzalezt választották a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárává­ ­ MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL_________­ A Spanyol Szocialista Munkás­párt vasárnap hajnalban véget ért rendkívüli kongresszusa ismét Fe­­lipe Gonzalezt választotta a párt főtitkárává. A végrehajtó bizott­ságban a korábbi vezetés csaknem valamennyi ismert személyisége továbbra is jelen van. Hiányzik viszont Gomez Llorente, a bal­­szárny vezetője, sőt a balszárny­­nak egyetlen képviselője sincs je­len az új vezetésben. Néhány új név a kompromisszumos „harma­dik új” csoportból került be. A politikai stratégiáról hozott határozat ugyan vállalta a balol­dal községtanácsi egyezségének "teljesítését, de elutasította a kül­döttek kisebbségének azon kiegé­szítését, amely szerint a párt ál­talában is törekedett volna a meg­értésre, a többi baloldali erővel. A záróülésen Nicolas Redondo, a szocialista UGT szakszervezeti központ főtitkára támadta a kom­munista vezetésű munkásbizottsá­gok politikáját, és fellépett az ál­taluk meghirdetett október 14-i akció ellen. Felipe Gonzalez , aki kong­resszusi zárszavában méltatta a svéd szociáldemokrata párt példá­ját — azt állította, hogy Spanyol­­országban a szocialistáké a balol­dal politikai hegemóniája, elis­merte azonban, hogy a szakszer­vezeti mozgalomban az UGT még csak kisebbségi erő, amit kívána­tos lenne szintén a szocialisták többségi erejévé fejleszteni. A kongresszuson kisebbségben maradt balszárnú képviselői a ha­tározatok szövegét több vonatko­zásban kompromisszumosnak és elfogadhatónak minősítették. A fő­titkár mégis emlékeztette őket, hogy a párt szervezeti szabályza­ta nem tűr meg szervezett frak­ciókat. Az SKP akcióegység-felhívása Vasárnap Madridban nagygyű­léssel fejeződött be az SKP és a Mundo Obrero ünnepe. A nagy­gyűlés szónoka Santiago Carrillo, az SKP főtitkára volt, aki idősze­rű belpolitikai kérdésekkel fog­lalkozva elítélte a terrorizmust, bírálta a nagytőke gazdasági prog­ramját átvevő és jobbratolódott kormánypolitikát, egyszersmind azonban fellépett azok ellen, akik a régi rezsim iránti nosztalgiából szeretnék eltávolítani helyéről Suarez miniszterelnököt. E politikai helyzetben külön hangsúlyt kapott, amikor az SKP főtitkára — alig néhány órával a szocialisták rendkívüli kongresz­­szusa után — felhívta a spanyol baloldalt, hogy értsen szót egy­mással. Carrillo nem a nyilván­való ideológiai különbségekre irányította a figyelmet, hanem a két párt állásfoglalásaiban fellel­hető hasonlóságokra. Szorgalmaz­ta, hogy a kommunisták és a szo­cialisták községtanácsi egyetérté­sét terjesszék ki a szakszervezeti harcra és a politikai élet más te­rületeire is. Nem valamiféle kö­zös program kimunkálását aján­lotta, hanem a legsúlyosabb ba­jok — köztük a munkanélküliség — elleni közös baloldali fellépést sürgette. A szónok — mintegy a szocia­listák kongresszusán elhangzot­takra válaszolva — kiemelte: a baloldal belső erőviszonyaival tisztában van, ezért fölösleges azt firtatni, hogy kié a többség és ki van kisebbségben — mi tudjuk, hogy az SKP —, tette hozzá. Ám a szocialistáknak és a kommunis­táknak kölcsönösen szükségük van egymásra. A baloldal valószínűleg még jó ideig nem fog kormányoz­ni Spanyolországban, de erőinek egyesítésével befolyással lehet az ország életére és a kormánypoli­tikára is.­­ Egységre, szót értésre, a szűk pártpozíciók feladására hívunk fel, arra, hogy helyezzük minde­nek fölé a spanyol dolgozók ér­dekeit "– mondotta az SKP főtit­kára az egybegyűltek lelkes he­lyeslése közepette. A nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. S. P. A pápa az Egyesült Államokban II. János Pál pápa hétfőn be­fejezte háromnapos írországi lá­togatását és Bostonba, az Egye­sült Államokba utazik. A tervek szerint kedden New Yorkban felszólal az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán. (MTI) A­ lakók képviseletében Már munkához látott, ismerke­dik feladatával, az általa képvi­selt lakóközösségekkel a néhány hónapja megválasztott tízezer bu­dapesti lakóbizottság 37 ezer tag­ja; a lakóbizottsági választások tapasztalatai azonban azóta is foglalkoztatják a főváros vezető politikai és társadalmi szerveit, hiszen e tapasztalatokból a buda­pestiek közéleti szereplésére, ak­tivitására, gondjaira, a lakóhelyi közérzetre vonhatók le következ­tetések. Évtizedes hagyományok A lakóbizottsági választásokat a nyitr várospolitika egyik fóru­mának tekintettük, ahol a lakos­ság megismeri a főváros és saját közvetlen környezete fejlesztési elképzeléseit, egyben véleményé­vel maga is formálja a további terveket. A lakóbizottságok köz­reműködésével Budapest lakossá­ga eddig is tettekkel bizonyította a városért érzett felelősségét: a legutóbbi 8 évben több mint fél­­milliárd forint értékű társadalmi munkát végeztek. Így épült fel a kőbánya-újhegyi Barátság-park, az óbudai hajógyári szigeten a pi­henőpark, az új járdák sora. Új­jászülettek a parkok, a játszóte­rek, virágos és zöld színfoltokkal gazdagodtak a belvárosi bérhá­zak, kialakultak a XIII. kerületi mintautcák. Számos mozgalom, kezdeményezés született „Tiszta udvar, rendes ház”, „A Ferencvá­rosért, az idősekért”, „Öt év, öt nap Kispestért”, „Szép, tiszta, vi­rágos Budapestért” elnevezéssel. Ez utóbbiban kiemelkedő ered­ményt ért el a VIII., XIV., XV., XVIII., XX. kerület lakossága. A lakóbizottsági munkának a fővárosban majd három évtizedes hagyományai vannak. A felszaba­dulás utáni években a ház- és tömbmegbízotti szervezet moz­gósította a lakosságot a háború okozta sebek felszámolására, 1952-ben pedig megalakultak az első lakóbizottságok, amelyek két évvel később már a főváros va­lamennyi kerületében végezték feladatukat, a kisegítő hatósági tevékenységet. A lakóbizottságok életében az 1973-as új tanácsren­delet hozott gyökeres változást. Korábbi, hatósági jellegükkel el­lentétben, feladatuk a lakóközös­ség érdekében társadalmi, mozgal­mi eszközökkel végzett munka lett. Az akkor választott lakóbi­zottságok nagy része megfelelt az új feladatok által támasztott ma­gasabb követelményeknek, a hosszú választási ciklus miatt azonban a bizottságok egy része csak csökkent létszámmal, eléggé passzívan végezte munkáját, ön­magában ez a tény is indokolta a mostani lakóbizottsági választá­sok különös jelentőségét, ame­lyeknek előkészületeit nehezítette az az egyébként örvendetes tény, hogy a legutóbbi hat évben mint­egy 300 ezer család változtatott lakóhelyet, nagy részük új lakás­ba költözött. Mivel valamennyien kiszakadtak régi közösségükből, a politikai munka legfontosabb törekvése az volt, hogy megte­remtse az új lakóterületeken az új közösségeket. Ebből a munká­ból a tanácsok derekasan kivet­ték részüket annak ellenére, hogy feladataikat a személyi számok kiadásával párhuzamosan kellett megoldaniuk. Korr­aly segítséget adtak, jelentős szerepet vállaltak e munkában a tanácstagok. A körzeti pártszer­vezetek több alkalommal is, a munkahelyi pártszervezetek egy része pedig taggyűlésen foglalko­zott a választások jelentőségével. Az előkészítő munka eredmé­nyeként a gyűléseken, amelyek egyúttal tanácstagi beszámolók is voltak, négyszázezer budapesti vett részt. A korábbinál nagyobb arányú megjelenés a lakosság közélet iránti fokozott érdeklődé­sét, egyben a szocialista demok­ratizmus fejlődését mutatta. A tanácstagok többsége gondosan felkészült beszámolójára, ennek köszönhető, hogy a vita is élénk volt. Örvendetesen sokan szólal­tak fel a jelölőgyűléseken. A kér­dések egyharmadát a helyszínen megválaszolták, a válaszokat a közösségek elfogadták. Méltatásra érdemes, hogy a felszólalók egy része munkafelajánlást tett a környezet alakítására, szépítésére, a lakóházak közös helyiségeinek karbantartására, parkok kialakí­tására, gyermekintézmények léte­sítésére és fenntartására, idős ko­rúak gondozására. A felajánlások teljesítése már része a párt XII. kongresszusa tiszteletére kezde­ményezett és kibontakozó telepü­lésfejlesztési társadalmi munka­­mozgalomnak. Ugyanakkor sok felszólaló bí­rálta a visszatérő gondok megol­datlanságát. Szembetűnő volt, hogy az évek óta csökkenő ház­kezelési témájú panaszok száma ismét jelentősen emelkedett. A választások során 15 ezer közér­dekű javaslat érkezett a tanácsok­hoz. A bejelentések kis része túl­zott igényeket fogalmazott meg, zöme azonban a következő terv­­időszakban figyelembe vehető, mintegy 20 százaléka pedig azon­nal megvalósítható. Jelenleg az utóbbiak elintézésén dolgoznak a tanácsok, így például az I. ke­rületben megjavították a Piros­ka utcai életveszélyes lépcsőt, a Józsefvárosban felszámoltak egy illegális szemétlerakóhelyet, a pi­ros 96-os autóbusz egész napos járat lett, és így tovább. A közösségért végzett munka elismerése nyilvánult meg abban, hogy a lakók a régi lakóbizottsá­gi tagok 60 százalékát újjává­lasztották, a jól dolgozó aktívák­nak három „Budapestért” zász­lót, 170 „Budapestért” kitüntető jelvényt, mintegy tízezer emlék­lapot és sok más helyi kitünte­tést adtak át. Az újonnan meg­választott bizottságokban megta­lálható a fővárosi lakosság min­den rétegének képviselője. Az alapjában jó tapasztalatok mellett szólni kell arról is, hogy néhány helyen a megjelenés, a tisztségvállalás tekintetében bi­zonyos mértékű közömbösség mu­tatkozott. Az ehhez kapcsolódó szervezési hibák és megoldatlan problémák okozták, hogy több mint 200 esetben meg kellett is­mételni a gyűlést, határozatkép­telenség miatt, s akadtak formá­lis jelölőgyűlések is, ahol a ki­tűzött célt nem sikerült mara­déktalanul elérni. Pártmetsbízatás is! A lakóbizottsági választások tapasztalatai alapján a jövőben arra kell törekednünk, hogy az új testületek valóban a lakókö­zösség érdekeit képviseljék, se­gítsék elő a lakók szocialista együttélését, szervezzék a helyi, közös feladatok végrehajtását, védjék a társadalmi tulajdont, erősítsék a lakosság, a tanácsi és más szervek kapcsolatát. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy jelzéseiket megfelelő módon fi­gyelembe vegyék, másrészt a la­kosság ne tekintse a bizottságo­kat a lakóhelyhez kötődő vala­mennyi gond közvetítő-ügyinté­­zőjeként. Bebizonyosodott, hogy a lakó­­területi munkában nélkülözhe­tetlen a kommunisták aktív rész­vétele. Ennek érdekében a jövő­ben fokoznunk kell a mun­kahelyi pártszervezetek lakóterü­letre mozgósító hatását. Ebben a taggyűlések, folyamatos, mozgósí­tó, ellenőrző szerepét növelnünk kell. El kell érnünk, hogy a la­kóterületi munkát vállalók te­vékenységét pártmegbízatásként számba vegyék és rendszeresen értékeljék. Vonatkozik ez a most megválasztott lakóbizottsági tiszt­ségviselőkre is. Hasznos tanulság, hogy azok a „nyitott” körzeti pártszerveze­tek, amelyek a lakóterületen az ott tevékenykedő társadalmi szer­vekkel szoros, élő kapcsolatot ala­kítottak ki, a mozgósítás bázisai­vá váltak. A csak „befelé” dol­gozó pártkörzeteknél megmutat­koztak a mozgósítás hibái. A jö­vőben szélesebb propagandamun­kával kell az ifjúság mozgósítá­sára törekednünk, és abban job­ban támaszkodni a KISZ-re, hogy nagyobb eredményeket érjünk el mind a feladat- és tisztségvállalás, mind a megjelenés terén. Ered­ményként könyvelhető el, hogy a HNF körzeti bizottságai bevál­tak, az általuk végzett mozgósí­tás mutatja, hogy lehet rájuk tá­maszkodni. Jó néhány bizottság a lakóterület politikai életének fon­tos fórumává lépett elő. A budapesti párt-végrehajtó­bizottság a lakóbizottsági válasz­tást eredményesnek értékelte és elismerését fejezte ki a közremű­ködőknek. Megállapította, hogy a választás fokozta a lakosság po­litikai aktivitását, a kerületi po­litikai szervek együttműködését és a lakóbizottságokat — szemé­lyi összetételük javításával — feladataik végrehajtására alkal­masabbá tette. A fővárosi tanács és a Hazafias Népfront soron kö­vetkező közös feladata a lakóbi­zottságok szervezett képzése, tá­jékoztatása, a velük való rend­szeres foglalkozás. Zathureczky Tibor a budapesti pártbizottság osztályvezetője szá­t /rt részvevő A VIII., a XI., a XII., a XIII., a XVIII. és a XIX. kerületben — a jobb személyi kiválasztással és az aktivitás várható fokozódásával indokolva — nagyobb mértékű összevonásokkal csökkentették a lakóbizottságok számát, a III. ke­rületben viszont jelentősen nö­velték az új építkezések miatt, összességében a lakóbizottsági ta­gok száma 10 százalékkal csök­­k­ent. Kiválasztásuknál az alkal­masság és a lakóközösség bizalma volt az irányadó. A személyi ki­választáshoz, a lakosság tájékoz­tatásához, a választásokra való mozgósításhoz a körzeti pártszer­vezetek és népfrontbizottságok, de maguk a lakóbizottságok is 3 Diplomáciai kapcsolat Magyarország és Nicaragua között A Magyar Népköztársaság és a Nicaraguai Köztársaság kor­mánya megállapodtak, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. (MTI) * Nemrég még a nicaraguai ha­zafias erők diktatúra- és imperia­listaellenes élethalálharcát követ­tük feszült figyelemmel. És teg­nap — alig néhány héttel a ha­zafiak győzelme után — hazánk és a Nicaraguai Köztársaság kö­zött diplomáciai kapcsolat jött létre. Már a küzdelem során sem tit­koltuk, hogy a sandinistákkal s az őket támogató erőkkel érzünk együtt. E nicaraguai hazafiak nemcsak Somoza diktatúrája el­len harcoltak, harcuk része volt a népek állhatatos imperialistael­lenes szabadságküzdelmének. A nicaraguai nép egysége volt a győ­zelem záloga. És ez a győzelem azt is megmutatta: a közép-ame­rikai térségben olyan helyzet jött létre, hogy többé az amerikai im­perializmus sem volt képes fegy­veres intervenciót szervezni vé­dencei mellett. A jövő e térség­ben nem a Somozáké, nem is a Pinocheteké. Az ideiglenes kormány az eltelt rövid idő alatt­­ a kialakult rop­pant nehéz feltételek közt is so­kat tett programjának valóra vál­tásáért: szervezi a demokratikus államgépezetet, az új hadsereget, államosította a Somoza család tu­lajdonát. Ami pedig a külpoliti­kai vonalat illeti, az ország veze­tői — saját megfogalmazásuk sze­rint — „fejleszteni kívánják a kapcsolatokat a népek önrendel­kezési jogát tiszteletben tartó ál­lamokkal”. A mostani magyar­ nicaraguai megállapodás a diplo­máciai kapcsolatokról a továb­biakban jó alap lehet politikai, gazdasági és kulturális együttmű­ködésünkhöz, népeink kapcsola­tainak szorosabbra fűzéséhez.

Next