Népszabadság, 1980. augusztus (38. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

20 ­ A virágosbódét­­darus kocsi emelte az újságospavilon és a trafik mellé egy délelőtt, amíg Fürtöske bölcsődében volt Haza­felé sétálva Szakállas Apuval nagyra kerekedett szemekkel fe­dezte fel a frissen festett bódét, csupa­ ablakai mögött a hatalmas vázák színes virágaival. A Virá­gos néni észrevéve Fürtöske só­­várgó tekintetét a rengeteg virág láttán, intett, gyere be! Nem kel­­lett kétszer mon­dani. A küszöb okozta akadályt Fürtöske nagy lendülettel pró­bálta áthidalni, ami sikerült is, de a lendületet csak a kötegek­­ben álló rózsa­csokrok csillapí­tották. A sírást pedig a Virágos néni. — Bibi — mu­tatott Fürtöske a szúrás helyére, miközben hüp­­pögött — itt is virág! — ezt is Fürtöske mondta a Virágos néni köpenyének min­táit mutatva — sok virág! — Válassz egyet — mondta a Virágos néni és egy papír zseb­kendővel letörölte Fürtöske köny­­nyeit, miközben Szakállas Apu­hoz fordult —, mennyit beszél a kisaranybs ... — Anyai örökség —, sóhajtott Szakállas Apu, de azért büszké­nek látszott. — Na, választottál, melyiket kéred? — kedveskedett ismét a Virágos néni, s amikor Fürtöske a köpeny zsebe feletti mintára mutatott, elerevette magát. — Ezt nem lehet, ez festve van, de nézz körül, mennyi szép virág van itt, kisaranyos. Anyunak­ viszed? — Anyunak viszed — ismételte az egyszerűség kedvéért Fürtöske és egy cserepes kaktuszról muta­tott. — Azt talán mégse — mondta a Virágos néni, és Szakállas Apura nézett, akin szintén lát­szott némi megdöbbenés­t, kak­tuszt, azt ne... — Kisaranyos — tette még hozzá Szakállas Apu. Fürtöske otthon a Virágos né­ni által a tüskéitől gondosan meg­tisztogatott rózsát nyújtotta át Szeplős Anyunak, áld titkon meg­halódva nézett Szakállas Apura. — Adta Virágos néni — közöl­te Fürtöske, miközben a megha­­tódottság oszladozni látszott Szep­lős Anyu tekintetén. Az elkövetkező napok annyi­ban hasonlítottak egymáshoz, hogy hazafelé jövet a bölcsődé­ből Fürtöske mindig meglátogat­ta a Virágos nénit. Ilyenkor né­hány szóban ecsetelte az étren­det és a Magdi dadust, majd meg­köszönte az aznapra járó rövid szárú virágot, amit óvatosan tart­va kezében, Szeplős Anyunak vitt. Ám egyik este Szakállas Apu is vett virágot. Három szálat. A pi­rosból. És egészen hosszú szárút. — Anyunak ma van a szüle­tésnapja —, magyarázta Szakál­las Apu Fürtöske kérdő tekinte­tét látva.­ — Felköszön­­jük, jó? Jó, gondolta Fürtöske, bár még soha nem köszöntött fel. Nem rossz dolog. Ezt már a finom va­csora után, tortaevés közben gon­dolta, s amikor a kis pohánkába töltött narancslét Szeplős Anyu poharához koccinthatta, teljes volt a boldogság. Holnap vasárnap volt, igazi ki­rándulóidő. Fürtöske turistához méltó szorgalommal bandukolt a keskeny hegyi úton, aprókat szusszantva cipelte a nála kétszer nagyobb botot. A megérkezés a tisztásra, a deszkákból ácsolt asz­talok, székek kényelme meg­könnyebbülést jelentett Szeplős Anyáéknak.­ Fürtöske rögtön fel­fedezőútra indult s csak sokára tért vissza, kezében két száraz kóróból és egy lapulevélből kis csokrot tartva. — Felköszöntök — jelentette ki, majd hozzátette: — A Virágos néni napját! — Így már érthető volt. Bár Szakállas Apu majdnem biztos volt benne, hogy Fürtöske felkö­­szöntési kedve nem esik egybe a Virágos néni születésnapjával, ám azt is érezte, hogy a felkö­szöntés, valamint a kórok és ké­pűrévé­ alkotta csokor örömétől sem Fürtöskét, sem a Virágos né­nit nem illik megfosztani. Márpedig öröm az volt A csokrot átnyújtó Fürtöskét a Virágos néni a meghatottságtól könnyes szemekkel emelte ma­gasba, igaz, a köszöntő szavakat így nem hallhatta,­­ nem értesül­hetett a hírről sem, miszerint születésnapja van. A Virágos né­ni öröme így is határtalan volt A Virágos nénit ugyanis soha nem köszöntötték virággal. Az édességgel és egyéb ajándékokkal kedveskedőktől soha nem kapott virágot. — Már teszem ás vízbe — mondta még mindig meghatódva, s a két kórót a lapulevéllel a ki­rakat közepére tette a különbö­ző színekben pompázó virágok közé. Fürtöske ugyan érzett némi csalódást a felköszöntést követő torta elmaradását látva, de a Virágos néni öröme, s hogy a csokor a kirakatban középre ke­rült, kárpótolta. „NEM ELADÓ” — feliratú táblát tett a csokor mellé. — Muszáj, a vevők miatt — magyarázta a Virágos néni —, különben mindenki ezt akarná megvenni, pedig ezt én kaptam! Így igaz, gondolta Fürtöske és még napok múltán is büszkeség töltötte el, amikor meglátta ha­­­zafelé jövet a bölcsődéből a két kórót a lapulevéllel. Vázában. A kirakatban. Középen. "W fjP_? r "fr f ír ír 7 \ r ftVrTl ‘ír ^jf / 7 #■ VERBŐCZY ANTAL: A Virágos néni napja NÉPSZABADSÁG 1080. augusztus 24., vasárnap Csanády János: Kérdezgető Ki fia-borja vagy, madárijesztő; akin nem fog a fagy, szelet-repesztő? Lobog-csattog nadrágszárad, nem fél tőled a madárhad, akkor mért vagy madárijesztő? Ki fia-borja vagy, akit kitűztek a káposztásba, hogy a csipkedőket űzzed? I­leg-billeg a kalapod, így köszöntöd a nyulakat, akik rád ügyet se vetnek! Ki fia-borja vagy, na mondd, na mondd! Azám, ha szájad volna, megszólalna! Így neved csak: málészájú, söprűnyélen szalmabábu; a kisbíró kalapja hiába billeg rajtal Tónagy Sándor: Vidám vándordal Vándorolva él a vándor, jól megél a vándorlásból. Hogyha éhes fütyörészget, hogyha szomjas dudorászgat, hogyha fáradt, azt mondja, hogy szedd a lábadt Szíve dobban, botja koppon, reggel itt van, este ott van. S ha nem tudja milyen falu, milyen város, milyen megye, akkor is csak vezeti az orra hegye. Semmi nem tart vissza engem, elmegyek, ha küld a kedvem. Sehonnanból útra kelek messze fölött Sehova, csak azt tudnám, hogyan jutok el oda. Pokolítz István: Növekedő Kisköcsögnyi pöttöm Gergő hosszú Gergely lesz, ha megnő addig pedig minden héten gyarapszik egy millimétert. Hékám, Gergő, ha így nem jó, ajánlhatok gyorsabb tempót; ha kiállsz a nagy esőbe, magasra nősz egy-kettőre. GYULAI SZOBROK ALKOTÓI vízszintes : 1. Schubert Három a kislány című mű­vének egyik sze­replője. 2. A gyu­lai vár bejáratánál álló Végvári vitéz lovasszobor alko­tója. 11. Török tisz­ti rang volt. II. Alattomos táma­dás. 13. Férfinév. 14. Település Sió­fok közelében. II. Kutyaház. 17. Ütő­szín a kártyában. 18. Harcba hívó jel­adás. II. Juttat. 21. Az americinium vegyjele. 22. A gyu­lai Ady Endre-szo­­bor alkotója. 26. Síp szélei. 28. Ez a nap. 29. Arról a helyről. 31. Bizton­sági berendezés. 33. Bánat, szomorúság. 34. Fiatal lány. 33. Cirkusz porond. 37. Szilárd meggyőződés. 38. Azonos a vízszintes 17-tel. 3*. Vissza,­várás Pe­ruban. FÜGGŐLEGES: 1. Szobrászművész, a gyulai Bartók Béla-szobor alkotója. 2. A Földközi-tenger beltengere. 3. Színmű, előadás. 4. Három, oroszul. 2. Véd. 6. Vízi állat. 7. Bánat. 8. Kor, korszak. 3. Ady Endre múzsája. 14. Gyakran használt fém. 12. Előidéz. 15. Zenei hangsor, is. Magasztos hangú költemény. 13. ... Novák Vilmos. 20. Táplálkozni. 22. ... Barja, folyó a Szovjetunióban. 24. Növényi alkotó­elem. 23. Férfinév. 27. Vízgőz, finom köd. 30. Folyó Bulgáriában. 32. Ijesztő külsejű szellem, kísértet. 33. A Szov­jetunióban épülő vasútvonal rövidíté­se. 34. Forrasztásnál használt fém. 36. Tiltószó. 37. Téli csapadék. Beküldendő: a vízszintes 4., 22. és a függőleges 1., valamint a különálló sor, a gyulai Erkel Ferenc emlékmű alkotójának neve. (A különálló sorba a rejtvény azo­nos számú kockáinak betűit kell be­írni.) x. d. Beküldési határidő: augusztus 30. Cím: Népszabadság. Gyermekrovat, Budapest, Blaha L. tér 3. 1930. Az Országház és építője Miután a török elfoglalta Bu­dát, vagy háromszáz éven át az országgyűlések székhelye Pozsony volt A múlt század első felében, az 1840-es években vetődött fel a pesti országház építésének gon­dolata. Az ország szegénysége miatt azonban sokáig csak a hely kije­löléséig jutottak el. Az 1860-as években ker­ült szó­ba ismét a pesti országház építé­sének a terve, a a bizottság a Sándor utcai képviselőház telkét Pest városától erre a célra ki is bérelte. A házat Ybl Miklós 1865 áprilisától 1866 februárjáig épí­tette fel, de az épület kezdettől fogva szűknek bizonyult még az alsóház céljaira is. Az országgyűlés éppen száz­ év­vel ezelőtt — 1880-ban — hatá­rozta el és iktatta törvénybe az új országház építését. Az 1882- ben megjelent pályázati hirdet­ményre tizenkilenc pályázat ér­kezett. A bizottság húsz szava­zata közül tizenkilencet Scheindl Imre terve kapta. Őt bízták meg az építéssel is. Az ellenzéki képviselők felszó­­l­alásaiból kitetszett, hogy nem helyeselték az építkezést kölcsön­pénzből, midőn sok helyütt olyan elviselhetetlenné fokozódott a nyomor, hogy a nép alig tudott megélni, és ■tömegesem vándorolt ki az országból. Az egyik ellenzéki képviselő felszólalt, hogy felvidéki válasz­tói küldtek hozzá egy füvekből és levelekből sütött kenyeret, s pa­naszos levélben kérték, az or­szág­gyűlés enyhítse a vidék ínsé­gét. Megjegyezte, a saját szemé­vel látta, hogy a Tisza-vidék egyes községeiben a napszámosok gyökeretekei táplálkoznak. A miniszterelnök válaszában a nemzeti méltóságra hivatkozva indokolta a nagyszabású építke­zést. A jóváhagyott tervet végül is szótöbbséggel elfogadták, és meg­kezdődött az építés. Harminchét­­millió aranykoronába került a Parlament. 1896 az ország fennállásának ezredik évfordulója. Június 8-án már díszmagyarba öltözött ne­mesi bandérium hozta a koronát az új Országházba, amelynek stí­lusa, díszítésének gazdagsága a kor ízlését, pompaszeretetét tük­rözi. Bár­­roppant vagyont áldoztak az épületért, kívül kemény kő he­lyett puha kőanyagot használtak" fiel Belül ugyanakkor tobzódtak a ne­mes anyagokban, márvány­ban, aranyban. A súlyos gondok ellenére Steindl Imre tehetsége egységes művészi élményt nyújtó épületet teremtett. Mind az épület gépészeti be­rendezése, mind a használatát se­gítő üzemek elhelyezésénél a ter­vező nagy előrelátással dolgozott, szinte megelőzte korát. Az Or­szágházban elsőként valósult meg Magyarországon a távfűtés. Az öt központi kazán elhelyezésére Steindl Imre a mai Balassi Bá­lint utca 3—5. számú telken bér­házat épített, 150 méternyire az Országháztól. A szellőzőberende­zések is korszerűek. A falakba épített légaknák és a csillárok­ban elhelyezett elszívó berende­zések biztosítják a szellőzést. Az épület ünnepélyes, lenyű­göző hatást kelt hatalmas töme­gével, kiemelt helyével. Nem a gótikus stílus magasba törése jel­lemzi, húszon hosszan elnyúlva a folyam mentén, a parton terjesz­kedik el. Mégsem széteső. Az alsó- és felsőház önmagában is önálló két szárnyát­ a kupola fog­lalja össze, maga alá gyűjtve az épület többi részét. A gótikus ha­tást leginkább a csipkeszerű fi­nomsággal faragott tornyok idé­zik, amelyek közül középen, a kupola két oldalán két nagyobb, az épület többi részén pedig hat­vannégy kisebb torony — fias tor­­nyocsika — helyezkedik el. Az épület külsejét nyolcvan­nyolc szobor díszíti, amelyeket a gótikus stílus követelményeinek megfelelően helyezett el az építő. Steindl Imre élete végéig dol­gozott fő művén, az Országházon. Befejezése előtt két évvel — 1902. augusztus 31-én — halt meg. Mellszobrát a főlépcsőház első pihenőjén örökítette meg Stróbl Alajos. Az Országház a második világ­háborúban sok sérülést szenve­dett, csaknem háromszáz találat érte, a kupolacsarnokot alaposan veszélyeztette egy beesett bomba (szerencsére nem robbant fel). A külső restaurálásnál egyúttal a máll­é­kony, puha kőanyagot tar­tósra cserélték át. Ma az Országházban a nép vá­lasztott küldöttei gyakorolják az állam hazalmat. A gyönyörű ku­polacsarnok ünnepi rendezvények színhelye, itt osztják ki a maga­sabb állami kitüntetéseket. Az évenként megismétlődő fenyőfa­ünnepségek alkalmával az úttö­rők, az ifjúság tölti meg a tágas csarnokot és a többi, történelmi nevezetességű helyiséget. STEINDL VALÉRIA KIS TÖRTÉNETEK NAGY EMBEREKRŐL Ruha teszi az embert? Albert Einsteinről sok anekdo­ta kering. Ezeknek zöme arról szól, hogy a világhírű tudós álta­lában nem sokat törődött külső megjelenésével, az öltözködéssel. Amikor például egy alkalommal meghívták Neumann János princetoni­­Egyesült Államok) otthonába — Neumann, amint is­meretes, korunk egyik legna­gyobb matematikusa volt —, Ein­stein ugyan szmokingban jelent meg, de elfelejtett zoknit húzni! Nem sokkal azután, hogy a né­met fasizmus elől emigrálva Princetonba érkezett, valaki fel­hívta arra a figyelmét, hogy a környékbeliek megszólják, ha nem ad az öltözetére és szokásos, kopott kabátjában vagy pulóve­rében jelenik meg az utcán. Ein­stein így válaszolt: — Ugyan, engem itt nem ismer senki sem. Nem fognak törődni azzal, hogyan is öltözködöm. Egy esztendővel később ugyan­ez az ismerőse ismét rá akarta beszélni a tudóst arra, hogy öl­tözködjék­­rendesebben. A pro­fesszor ekkor ezt felelte: — Semmi szükség nincs arra, hogy változtassak a ruházato­mon. Engem itt már csaknem mindenki ismer, megszokták, hogy így járok-kelek az emberek között A leghíresebb Einstein-anekdo­­ták egyike szintén az öltözködés­sel kapcsolatos. A nagy tudós szeretett egyedül kószálni, sétálni Princetonban.­­Egy alkalommal, szokásos kopoty­­as ruhájában, cipőfűzőket nélkü­löző cipőkkel a lábán, betért egy külvárosi kis vendéglőbe. A pincét odahozta neki az étlapot , tör­ténetesen nem ismerte Einsteint s nem tudta, milyen világhíresség ül az asztalnál. A professzor keresgélni kezdett a zsebeiben. Végül odafordult a pincérhez: — Sajnos nem találom a szem­­üvegem. Bizonyára otthon felej­tettem. Volna olyan kedves, hogy felolvasná az étlapot? A pincér barátságosan megve­­reget­te Einstein vállát, majd így szólt: — Ugyan, öregem, hagyja a meséket. Nem kell azt szégyellni, hogy analfabéta. Én sem tudok írni-olvasni! H. P. MEGFEJTÉSEK- NYERTESEK A?, augusztus 17-i rejtvényeik meg­fej­tése: Keresztrejtvény: Parlament, Po­zsony, alkotmány, Budapest, Debre­cen — Steindl Imre. Városok: L­ondon, Párizs, Berlin, Madrid Szófia, Ankara. Az augusztus 10-i számbani megje­lent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Heipter Lilla, Győr; Halmai Zsolt, Komló; Horváth Kálmán, Barcs; Gye­­nes Miklós, Nagybátony; Hajósi Ist­ván Dorog; Iványi Péter; Szarvasi Haász Gabriella, Zalaegerszeg; Ko­­roknay Csaba, Kaposvár; Kovács Ti­bor, Bakonyszentlászló; Kiss Ágnes, Bil­mar­keresztes; Kazinczy Feri és Kati, Túrkeve; Mühltal­er Árpád, Győr; Németh Györgyi, Tótkomlós; Oláh Szilvia, Baja; Sebe Gabriella, Nyíregyháza; Szabó Kálmán Mis­kolc;­ Szabó Péter, Magyaralmás; Tó­biás András, Kissomlyó; Varga La­jos, Leninváros; Vékony Gábor, Hód­mezővásárhely; Veréb Zsófia, Tata IX.; Zsembery György, Em­őd; Bagdi György, Méger Attila, Rácz Róbert, Töltési Natália, Tompa Zsolt, Tóthi Gábor, Nyíri Miklós, Molnár Éva, Budapest.

Next