Népszabadság, 1980. augusztus (38. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
20 A virágosbódétdarus kocsi emelte az újságospavilon és a trafik mellé egy délelőtt, amíg Fürtöske bölcsődében volt Hazafelé sétálva Szakállas Apuval nagyra kerekedett szemekkel fedezte fel a frissen festett bódét, csupa ablakai mögött a hatalmas vázák színes virágaival. A Virágos néni észrevéve Fürtöske sóvárgó tekintetét a rengeteg virág láttán, intett, gyere be! Nem kellett kétszer mondani. A küszöb okozta akadályt Fürtöske nagy lendülettel próbálta áthidalni, ami sikerült is, de a lendületet csak a kötegekben álló rózsacsokrok csillapították. A sírást pedig a Virágos néni. — Bibi — mutatott Fürtöske a szúrás helyére, miközben hüppögött — itt is virág! — ezt is Fürtöske mondta a Virágos néni köpenyének mintáit mutatva — sok virág! — Válassz egyet — mondta a Virágos néni és egy papír zsebkendővel letörölte Fürtöske könynyeit, miközben Szakállas Apuhoz fordult —, mennyit beszél a kisaranybs ... — Anyai örökség —, sóhajtott Szakállas Apu, de azért büszkének látszott. — Na, választottál, melyiket kéred? — kedveskedett ismét a Virágos néni, s amikor Fürtöske a köpeny zsebe feletti mintára mutatott, elerevette magát. — Ezt nem lehet, ez festve van, de nézz körül, mennyi szép virág van itt, kisaranyos. Anyunak viszed? — Anyunak viszed — ismételte az egyszerűség kedvéért Fürtöske és egy cserepes kaktuszról mutatott. — Azt talán mégse — mondta a Virágos néni, és Szakállas Apura nézett, akin szintén látszott némi megdöbbenést, kaktuszt, azt ne... — Kisaranyos — tette még hozzá Szakállas Apu. Fürtöske otthon a Virágos néni által a tüskéitől gondosan megtisztogatott rózsát nyújtotta át Szeplős Anyunak, áld titkon meghalódva nézett Szakállas Apura. — Adta Virágos néni — közölte Fürtöske, miközben a meghatódottság oszladozni látszott Szeplős Anyu tekintetén. Az elkövetkező napok annyiban hasonlítottak egymáshoz, hogy hazafelé jövet a bölcsődéből Fürtöske mindig meglátogatta a Virágos nénit. Ilyenkor néhány szóban ecsetelte az étrendet és a Magdi dadust, majd megköszönte az aznapra járó rövid szárú virágot, amit óvatosan tartva kezében, Szeplős Anyunak vitt. Ám egyik este Szakállas Apu is vett virágot. Három szálat. A pirosból. És egészen hosszú szárút. — Anyunak ma van a születésnapja —, magyarázta Szakállas Apu Fürtöske kérdő tekintetét látva. — Felköszönjük, jó? Jó, gondolta Fürtöske, bár még soha nem köszöntött fel. Nem rossz dolog. Ezt már a finom vacsora után, tortaevés közben gondolta, s amikor a kis pohánkába töltött narancslét Szeplős Anyu poharához koccinthatta, teljes volt a boldogság. Holnap vasárnap volt, igazi kirándulóidő. Fürtöske turistához méltó szorgalommal bandukolt a keskeny hegyi úton, aprókat szusszantva cipelte a nála kétszer nagyobb botot. A megérkezés a tisztásra, a deszkákból ácsolt asztalok, székek kényelme megkönnyebbülést jelentett Szeplős Anyáéknak. Fürtöske rögtön felfedezőútra indult s csak sokára tért vissza, kezében két száraz kóróból és egy lapulevélből kis csokrot tartva. — Felköszöntök — jelentette ki, majd hozzátette: — A Virágos néni napját! — Így már érthető volt. Bár Szakállas Apu majdnem biztos volt benne, hogy Fürtöske felköszöntési kedve nem esik egybe a Virágos néni születésnapjával, ám azt is érezte, hogy a felköszöntés, valamint a kórok és képűrévé alkotta csokor örömétől sem Fürtöskét, sem a Virágos nénit nem illik megfosztani. Márpedig öröm az volt A csokrot átnyújtó Fürtöskét a Virágos néni a meghatottságtól könnyes szemekkel emelte magasba, igaz, a köszöntő szavakat így nem hallhatta, nem értesülhetett a hírről sem, miszerint születésnapja van. A Virágos néni öröme így is határtalan volt A Virágos nénit ugyanis soha nem köszöntötték virággal. Az édességgel és egyéb ajándékokkal kedveskedőktől soha nem kapott virágot. — Már teszem ás vízbe — mondta még mindig meghatódva, s a két kórót a lapulevéllel a kirakat közepére tette a különböző színekben pompázó virágok közé. Fürtöske ugyan érzett némi csalódást a felköszöntést követő torta elmaradását látva, de a Virágos néni öröme, s hogy a csokor a kirakatban középre került, kárpótolta. „NEM ELADÓ” — feliratú táblát tett a csokor mellé. — Muszáj, a vevők miatt — magyarázta a Virágos néni —, különben mindenki ezt akarná megvenni, pedig ezt én kaptam! Így igaz, gondolta Fürtöske és még napok múltán is büszkeség töltötte el, amikor meglátta hazafelé jövet a bölcsődéből a két kórót a lapulevéllel. Vázában. A kirakatban. Középen. "W fjP_? r "fr f ír ír 7 \ r ftVrTl ‘ír ^jf / 7 #■ VERBŐCZY ANTAL: A Virágos néni napja NÉPSZABADSÁG 1080. augusztus 24., vasárnap Csanády János: Kérdezgető Ki fia-borja vagy, madárijesztő; akin nem fog a fagy, szelet-repesztő? Lobog-csattog nadrágszárad, nem fél tőled a madárhad, akkor mért vagy madárijesztő? Ki fia-borja vagy, akit kitűztek a káposztásba, hogy a csipkedőket űzzed? Ileg-billeg a kalapod, így köszöntöd a nyulakat, akik rád ügyet se vetnek! Ki fia-borja vagy, na mondd, na mondd! Azám, ha szájad volna, megszólalna! Így neved csak: málészájú, söprűnyélen szalmabábu; a kisbíró kalapja hiába billeg rajtal Tónagy Sándor: Vidám vándordal Vándorolva él a vándor, jól megél a vándorlásból. Hogyha éhes fütyörészget, hogyha szomjas dudorászgat, hogyha fáradt, azt mondja, hogy szedd a lábadt Szíve dobban, botja koppon, reggel itt van, este ott van. S ha nem tudja milyen falu, milyen város, milyen megye, akkor is csak vezeti az orra hegye. Semmi nem tart vissza engem, elmegyek, ha küld a kedvem. Sehonnanból útra kelek messze fölött Sehova, csak azt tudnám, hogyan jutok el oda. Pokolítz István: Növekedő Kisköcsögnyi pöttöm Gergő hosszú Gergely lesz, ha megnő addig pedig minden héten gyarapszik egy millimétert. Hékám, Gergő, ha így nem jó, ajánlhatok gyorsabb tempót; ha kiállsz a nagy esőbe, magasra nősz egy-kettőre. GYULAI SZOBROK ALKOTÓI vízszintes : 1. Schubert Három a kislány című művének egyik szereplője. 2. A gyulai vár bejáratánál álló Végvári vitéz lovasszobor alkotója. 11. Török tiszti rang volt. II. Alattomos támadás. 13. Férfinév. 14. Település Siófok közelében. II. Kutyaház. 17. Ütőszín a kártyában. 18. Harcba hívó jeladás. II. Juttat. 21. Az americinium vegyjele. 22. A gyulai Ady Endre-szobor alkotója. 26. Síp szélei. 28. Ez a nap. 29. Arról a helyről. 31. Biztonsági berendezés. 33. Bánat, szomorúság. 34. Fiatal lány. 33. Cirkusz porond. 37. Szilárd meggyőződés. 38. Azonos a vízszintes 17-tel. 3*. Vissza,várás Peruban. FÜGGŐLEGES: 1. Szobrászművész, a gyulai Bartók Béla-szobor alkotója. 2. A Földközi-tenger beltengere. 3. Színmű, előadás. 4. Három, oroszul. 2. Véd. 6. Vízi állat. 7. Bánat. 8. Kor, korszak. 3. Ady Endre múzsája. 14. Gyakran használt fém. 12. Előidéz. 15. Zenei hangsor, is. Magasztos hangú költemény. 13. ... Novák Vilmos. 20. Táplálkozni. 22. ... Barja, folyó a Szovjetunióban. 24. Növényi alkotóelem. 23. Férfinév. 27. Vízgőz, finom köd. 30. Folyó Bulgáriában. 32. Ijesztő külsejű szellem, kísértet. 33. A Szovjetunióban épülő vasútvonal rövidítése. 34. Forrasztásnál használt fém. 36. Tiltószó. 37. Téli csapadék. Beküldendő: a vízszintes 4., 22. és a függőleges 1., valamint a különálló sor, a gyulai Erkel Ferenc emlékmű alkotójának neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) x. d. Beküldési határidő: augusztus 30. Cím: Népszabadság. Gyermekrovat, Budapest, Blaha L. tér 3. 1930. Az Országház és építője Miután a török elfoglalta Budát, vagy háromszáz éven át az országgyűlések székhelye Pozsony volt A múlt század első felében, az 1840-es években vetődött fel a pesti országház építésének gondolata. Az ország szegénysége miatt azonban sokáig csak a hely kijelöléséig jutottak el. Az 1860-as években került szóba ismét a pesti országház építésének a terve, a a bizottság a Sándor utcai képviselőház telkét Pest városától erre a célra ki is bérelte. A házat Ybl Miklós 1865 áprilisától 1866 februárjáig építette fel, de az épület kezdettől fogva szűknek bizonyult még az alsóház céljaira is. Az országgyűlés éppen száz évvel ezelőtt — 1880-ban — határozta el és iktatta törvénybe az új országház építését. Az 1882- ben megjelent pályázati hirdetményre tizenkilenc pályázat érkezett. A bizottság húsz szavazata közül tizenkilencet Scheindl Imre terve kapta. Őt bízták meg az építéssel is. Az ellenzéki képviselők felszólalásaiból kitetszett, hogy nem helyeselték az építkezést kölcsönpénzből, midőn sok helyütt olyan elviselhetetlenné fokozódott a nyomor, hogy a nép alig tudott megélni, és ■tömegesem vándorolt ki az országból. Az egyik ellenzéki képviselő felszólalt, hogy felvidéki választói küldtek hozzá egy füvekből és levelekből sütött kenyeret, s panaszos levélben kérték, az országgyűlés enyhítse a vidék ínségét. Megjegyezte, a saját szemével látta, hogy a Tisza-vidék egyes községeiben a napszámosok gyökeretekei táplálkoznak. A miniszterelnök válaszában a nemzeti méltóságra hivatkozva indokolta a nagyszabású építkezést. A jóváhagyott tervet végül is szótöbbséggel elfogadták, és megkezdődött az építés. Harminchétmillió aranykoronába került a Parlament. 1896 az ország fennállásának ezredik évfordulója. Június 8-án már díszmagyarba öltözött nemesi bandérium hozta a koronát az új Országházba, amelynek stílusa, díszítésének gazdagsága a kor ízlését, pompaszeretetét tükrözi. Bárroppant vagyont áldoztak az épületért, kívül kemény kő helyett puha kőanyagot használtak" fiel Belül ugyanakkor tobzódtak a nemes anyagokban, márványban, aranyban. A súlyos gondok ellenére Steindl Imre tehetsége egységes művészi élményt nyújtó épületet teremtett. Mind az épület gépészeti berendezése, mind a használatát segítő üzemek elhelyezésénél a tervező nagy előrelátással dolgozott, szinte megelőzte korát. Az Országházban elsőként valósult meg Magyarországon a távfűtés. Az öt központi kazán elhelyezésére Steindl Imre a mai Balassi Bálint utca 3—5. számú telken bérházat épített, 150 méternyire az Országháztól. A szellőzőberendezések is korszerűek. A falakba épített légaknák és a csillárokban elhelyezett elszívó berendezések biztosítják a szellőzést. Az épület ünnepélyes, lenyűgöző hatást kelt hatalmas tömegével, kiemelt helyével. Nem a gótikus stílus magasba törése jellemzi, húszon hosszan elnyúlva a folyam mentén, a parton terjeszkedik el. Mégsem széteső. Az alsó- és felsőház önmagában is önálló két szárnyát a kupola foglalja össze, maga alá gyűjtve az épület többi részét. A gótikus hatást leginkább a csipkeszerű finomsággal faragott tornyok idézik, amelyek közül középen, a kupola két oldalán két nagyobb, az épület többi részén pedig hatvannégy kisebb torony — fias tornyocsika — helyezkedik el. Az épület külsejét nyolcvannyolc szobor díszíti, amelyeket a gótikus stílus követelményeinek megfelelően helyezett el az építő. Steindl Imre élete végéig dolgozott fő művén, az Országházon. Befejezése előtt két évvel — 1902. augusztus 31-én — halt meg. Mellszobrát a főlépcsőház első pihenőjén örökítette meg Stróbl Alajos. Az Országház a második világháborúban sok sérülést szenvedett, csaknem háromszáz találat érte, a kupolacsarnokot alaposan veszélyeztette egy beesett bomba (szerencsére nem robbant fel). A külső restaurálásnál egyúttal a mállékony, puha kőanyagot tartósra cserélték át. Ma az Országházban a nép választott küldöttei gyakorolják az állam hazalmat. A gyönyörű kupolacsarnok ünnepi rendezvények színhelye, itt osztják ki a magasabb állami kitüntetéseket. Az évenként megismétlődő fenyőfaünnepségek alkalmával az úttörők, az ifjúság tölti meg a tágas csarnokot és a többi, történelmi nevezetességű helyiséget. STEINDL VALÉRIA KIS TÖRTÉNETEK NAGY EMBEREKRŐL Ruha teszi az embert? Albert Einsteinről sok anekdota kering. Ezeknek zöme arról szól, hogy a világhírű tudós általában nem sokat törődött külső megjelenésével, az öltözködéssel. Amikor például egy alkalommal meghívták Neumann János princetoniEgyesült Államok) otthonába — Neumann, amint ismeretes, korunk egyik legnagyobb matematikusa volt —, Einstein ugyan szmokingban jelent meg, de elfelejtett zoknit húzni! Nem sokkal azután, hogy a német fasizmus elől emigrálva Princetonba érkezett, valaki felhívta arra a figyelmét, hogy a környékbeliek megszólják, ha nem ad az öltözetére és szokásos, kopott kabátjában vagy pulóverében jelenik meg az utcán. Einstein így válaszolt: — Ugyan, engem itt nem ismer senki sem. Nem fognak törődni azzal, hogyan is öltözködöm. Egy esztendővel később ugyanez az ismerőse ismét rá akarta beszélni a tudóst arra, hogy öltözködjékrendesebben. A professzor ekkor ezt felelte: — Semmi szükség nincs arra, hogy változtassak a ruházatomon. Engem itt már csaknem mindenki ismer, megszokták, hogy így járok-kelek az emberek között A leghíresebb Einstein-anekdoták egyike szintén az öltözködéssel kapcsolatos. A nagy tudós szeretett egyedül kószálni, sétálni Princetonban.Egy alkalommal, szokásos kopotyas ruhájában, cipőfűzőket nélkülöző cipőkkel a lábán, betért egy külvárosi kis vendéglőbe. A pincét odahozta neki az étlapot , történetesen nem ismerte Einsteint s nem tudta, milyen világhíresség ül az asztalnál. A professzor keresgélni kezdett a zsebeiben. Végül odafordult a pincérhez: — Sajnos nem találom a szemüvegem. Bizonyára otthon felejtettem. Volna olyan kedves, hogy felolvasná az étlapot? A pincér barátságosan megveregette Einstein vállát, majd így szólt: — Ugyan, öregem, hagyja a meséket. Nem kell azt szégyellni, hogy analfabéta. Én sem tudok írni-olvasni! H. P. MEGFEJTÉSEK- NYERTESEK A?, augusztus 17-i rejtvényeik megfejtése: Keresztrejtvény: Parlament, Pozsony, alkotmány, Budapest, Debrecen — Steindl Imre. Városok: London, Párizs, Berlin, Madrid Szófia, Ankara. Az augusztus 10-i számbani megjelent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Heipter Lilla, Győr; Halmai Zsolt, Komló; Horváth Kálmán, Barcs; Gyenes Miklós, Nagybátony; Hajósi István Dorog; Iványi Péter; Szarvasi Haász Gabriella, Zalaegerszeg; Koroknay Csaba, Kaposvár; Kovács Tibor, Bakonyszentlászló; Kiss Ágnes, Bilmarkeresztes; Kazinczy Feri és Kati, Túrkeve; Mühltaler Árpád, Győr; Németh Györgyi, Tótkomlós; Oláh Szilvia, Baja; Sebe Gabriella, Nyíregyháza; Szabó Kálmán Miskolc; Szabó Péter, Magyaralmás; Tóbiás András, Kissomlyó; Varga Lajos, Leninváros; Vékony Gábor, Hódmezővásárhely; Veréb Zsófia, Tata IX.; Zsembery György, Emőd; Bagdi György, Méger Attila, Rácz Róbert, Töltési Natália, Tompa Zsolt, Tóthi Gábor, Nyíri Miklós, Molnár Éva, Budapest.