Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 OLDAL• ÁRA: 1,60 FT 1980. október 5., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXVIII. évfolyam 231. szám Minden nap számít Ennyi munkát talán még soha nem hozott október a mezőgazdaságnak, mint az idén. Az ok kettős: jó a termés és későn érik. Sok tehát a betakarítanivaló, s a szántók, a gyümölcsösök, a szőlők ősszel érő termését a szokásosnál jóval rövidebb idő alatt kell biztonságba helyezni. Tényszerűbben: tavaly október elsejére nagyjából 200 ezer hektár kukoricát takarítottak be és a szőlőnek több mint harmadát leszüretelték. Az idén eddig tíz-egynéhányezer hektár kukorica került le a lábáról, a szüretet pedig éppen csak elkezdték. A kukorica éretlenebb, mint egy esztendeje, a szőlő cukortartalma pedig alacsony. Mindezt csak azért érdemes említeni, mert még mindig nem lehet teljes erővel dolgozni. Nagyon rövid időszakra sűrűsödnek tehát az idei őszi tennivalók, amelyek közül legfeljebb a mélyszántást lehet halogatni abban a reményben, hogy december közepéig nem fagy ki az eke a földből. A vetés időhöz kötött és a betakarítás sem tűr halasztást. Sokan minősítették rendkívülinek, különlegesnek a nyarat, az aratást. Tették ezt azért, mert a búzát — a késői érés miatt — csak augusztus második felére lehetett learatni. Az őszi érésű termények betakarítása azonban nem maradhat egy hónappal későbbre, mert a fagy, a hó, a tél jön, s vagy tönkre teszi a még kint levő terményt, vagy hatalmas betakarítási veszteséget okoz. Mezőgazdasági üzemeinkben tehát csak egy választási lehetőség van, a rendelkezésre álló rövid idő alatt is végezni minden tennivalóval. Illetve, ez nem elégséges. Úgy kell dolgozniuk, hogy az megfeleljen a termelés, a gazdálkodás mai követelményeinek. Ilyen körülmények között mindenkire nagyobb felelősség hárul. Azokra is, akik a mezőgazdaságban irányítóként, vagy kétkezi dolgozóként tevékenykednek, s azokra is, akik közvetlenül, vagy közvetve kapcsolatban vannak mezőgazdaságukkal, dolgozzanak ipari üzemekben, szállítóvállalatoknál, alkatrészt, gépet, műtrágyát beszerző, forgalmazó kereskedelemben, vagy terményátvevő, -feldolgozó helyeken. Az iskolásokkal, a mezőgazdaságban dolgozó katonákkal együtt sokan vannak, nagy erőt képviselnek. Ha fegyelmezetten dolgoznak, ha ki-ki megteszi azt, ami tőle telik a munkában, akkor azok a veszélyek, amelyek ma sejthetők, nem következnek be, s így nem csökken a betakarítás során számottevően a már megtermett érték, s nem marad későre az őszi kalászos vetése. A munkákban fontossági sorrendet állítani — legalábbis ami a főbb tennivalókat illeti — nem lehet. A napi feladatokról a gazdaságokban tudnak helyesen dönteni. A vetés, a vetés-előkészítés , tehát a jövő esztendei aratás feltételeinek megteremtése éppen annyira fontos, mint a már megtermett érték gondos összegyűjtése, tárolása. Arra azonban érdemes a figyelmet felhívni, hogy a búzavetés legkedvezőbb idejének a betartása — úgy, hogy a vetés-előkészítés, a vetés minősége jó legyen — sok gazdaságban roppant nehéz. De a nagy búzatermés a lehetetlennek látszó feladat megoldását is megköveteli. A búzavetés most kezdődik, s egész hónapban tarthat. Akik viszont októberben nem vetnek el, megsértik a búzatermesztés alapvető követelményét. Hogy a novemberi vetés is adhat be termést? Adhat. Megtörtént már, hogy a november elején bevetett, nagyszerűen előkészített tábla búzaásltaghozama elérte az október végén vetettét. Megtörtént, de sokkalta gyakoribb, hogy jelentősen elmarad tőle. Aki tehát akár kényszerűségből, akár nem, novemberben vet, olyan kockázatot vállal, amit nehéz észszerűnek nevezni. Manapság a gazdálkodás körülményei sokkalta szigorúbbak, mint amihez az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek az utóbbi másfél, két évtizedben hozzászoktak. Az energiaárak, a nyersanyagárak gyors emelkedése, agrártermékeink nemzetközi versenyképessége egyaránt nagyobb hatékonyságra, jobb gazdaságosságra sarkall. A termelői árak oly magasak, a gépek, a műtrágyák, az eszközök, a szolgáltatások költsége oly nagy, hogy az üzemen belül nem tűrnek semmiféle lazaságot. Nem tűrnek sem a vetésidőt, sem mást illetően. Egy-két mázsás hektáronkénti hozamcsökkenés — miután a ráfordítási költségek többé-kevésbé adattak — azt a nyereséget viheti el, ami eredményessé teheti az ágazatot. Aki most újra áttekinti a vetéstervet, aki vetést szervez, őszi munkát irányít, ezt nagyon is szem előtt kell hogy tartsa. A legnagyobb teher termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink vezetői, szakemberei vállán nyugszik. Az ő munkájuk milyensége az utóbbi időszakban is eléggé meghatározta az állami gazdaság, a termelőszövetkezet gazdálkodásának színvonalát eredményét. A mai viszonyok között fokozottabban igaz: a gazdálkodásban legnagyobb érték a szellemi tőke. Igaz ez annál is inkább, mert azok a nagyüzemi termelési technológiáit, amelyek egy évtizede — tehát a nemzetközi nyersanyag- és energia-árrobbanás előtt — alakultak ki, s nagyüzemeinkben mindmáig általánosak, változtatásra szorulnak. Változtatni kell mezőgazdaságunkban a melléktermékek felhasználásán is. Új, nagyüzemi, energiatakarékos módszereket kell kialakítani, hasznosítani. A kutatók sok mindent ajánlanak. Ajánlásaikból — még akkor, is, ha hozzá a szükséges anyagi-műszaki feltételek megvannak — csak akkor lesz valóság, ha azt nagyüzemeink szakmai irányítói, vezetői gyakorlattá teszik. Receptet adni azonban senki nem tud számukra. A helyi viszonyok ismeretében, gazdaságossági számítások alapján, lehetőségeik figyelembevételével nekik kell dönteniük. Miközben sok új tennivaló hárul mezőgazdaságunk dolgozóira, nem feledkezhetnek meg arról, ami bevált, eredményt hozott. Vonatkozik ez a műtrágya-felhasználásra — ami egyébként egyáltalán nem éri el a kívánt mértéket —, a gyümölcs-, szőlőtermelő gazdaságokban a fiatalok munkájának szervezésére csakúgy, mint az üzemen belüli munkaszervezet gondos irányítására. Az időt — miután októbert írunk — nem hetekben, hanem napokban lehet, szabad csak számolni. Nem telhet el egyetlen nap sem üresjáratban, ha az időjárás nem akadályoz. S ehhez a követelményhez most, október elején kell következetesen alkalmazkodni, mert novemberben már késő. Almási István Ma parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban TÖBB MINT 40 MILLIÓ SZAVAZÁSRA JOGOSULT BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL A hónapok óta tartó, helyenként éles polémiákkal tarkított választási kampány véget ért. Az NSZK felnőtt lakossága — 42,8 millió szavazásra jogosult — ma az urnákhoz járulhat. Ők fogják eldönteni, marad-e újabb négy esztendőre a szociál-liberális koalíció, vagy ellenzékben töltött 11 esztendő után ismét hatalomra kerülhet-e a CDU—CSU. A meteorológusok jó időt, a közvélemény-kutató intézetek pedig 90 százalék körüli részvételi arányt, szoros küzdelmet, de az SPD—FDP koalíció győzelmét jósolják. Az SPD a választási küzdelem első percétől kezdve a választók figyelmébe ajánlotta külpolitikai eredményeit. Mint az európai enyhülési irányzat egyik nyugati támogatója, kétségtelenül számíthat is sokak támogatására. Ez kiderült abból is, hogy az ellenzék heves támadásai ellenére a lakosságnak több mint a fele helyeselte Schmidt és Genscher ez évi moszkvai útját, a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásait. A jobboldal, kiváltképp Strauss a szocialista országokkal való együttműködés „elvtelen” szorgalmazásával, a nyugati szövetségesekhez, mindenekelőtt az Egyesült Államokhoz fűződő viszony elhanyagolásával vádolja a kormányt. Ez a demagógia a lakosság bizonyos rétegeiben érezhető rezonanciára talált. A CDU—CSU esélyeit növelte, hogy sikerült ráerőltetni taktikáját ellenfelére. A legutóbbi hetekben a választási vita szinte csakis az ellenzék kedvenc témái: a több mint kétszázmilliárd márkás államadósság, az infláció és a nyugdíjkérdés körül forgott. Az ellenzék mindent elkövetett, hogy a gazdasági nehézségek túlhangsúlyozásával lejárassa a kormányt. Egyszersmind nem fukarkodott az ígéretekkel sem, hogy megnyerje magának a 3,6 millió elsőválasztót, valamint a nyugdíjasok havi 600—700 márkából nehezenélő kétmilliós rétegét. Az ellenzék segítségére sietett a katolikus egyház is. A szószékekről felolvasott püspöki körlevél elítélte az államadósság növekedését, továbbá — úgymond — az állam tevékenységének kiterjesztését, s arra szólította fel a választókat, hogy vessenek véget e folyamatnak. Végül az ellenzék a kormány nyakába próbálta varrni a terrorizmus felélénkülések így a neofasiszták által elkövetett hamburgi és müncheni merényletét is. Az eddigi, különösen pedig az 1976-os választások azt tanúsítják, hogy a nagy pártoknak kialakult szavazótábora van. Az arányokon csak egy-két százalékot változtathat az ingadozók ide vagy oda csatlakozása. Mindenesetre a legutóbbi közvélemény-kutatás adatai szerint az SPD 45,1, a CDU —CSU 45, az FDP 7,7, a környezetvédők, népszerű nevükön a zöldek 1,5, a többi pártok együttesen a szavazatok 0,7 százalékára számíthatnak. (Az 1976-os eredmények: CDU—CSU 48,6, SPD 42,6, BDP 7,9, egyéb 0,9 százalék.) A legnagyobb nyomás, mint minden alkalommal, ezúttal is a kommunistákra nehezedett. Az ellenzék a demokrácia legfőbb ellenségének igyekszik beállítani a Német Kommunista Pártot, az SPD pedig fegyelmi eljárás terhe mellett tiltott meg tagjainak a kommunistákkal való mindenféle együttműködést. Kanyó András Kommunista műszakok a fővárosban és vidéken Felajánlások óvoda- és bölcsődeépítésre Kommunista műszakot tartottak szombaton a fővárosban és vidéken több gyárban, üzemben. Angyalföldön több mint hatezren dolgoztak. A Magyar Acélárugyárban csigafúrókat és más acéltermékeket gyártottak a hazai és a külföldi megrendelők számára, a kender-, juta- és textilgyáriak műanyag zsákokat készítettek exportra. A Kéziszerszámgyárban a szerszámkészleteket csomagolták a munkásokkal együtt az ügyviteli dolgozók is. A Fővárosi Felvonójavító Vállalat több mint hatszáz szakembere lakóházak és más épületek elromlott felvonóit javította. Angyalföldön egyébként több mint negyvenezren vállalták, hogy ez év második felében kommunista műszakban vesznek részt. Eddig több mint 15 ezren teljesítették vállalásukat. Munkájuk ellenértékét óvoda-, bölcsődeépítés és -fejlesztés céljára ajánlották fel. Visontán, a Mátraaljai Szénbányák Vállalat Thorez bányaüzemének dolgozói termelést elősegítő munkákat végeztek, téli üzemelésre készítették elő a szabadtéren működő gépeket, és építették az új szalagpályát. Munkabérükkel, 250 000 forinttal, a vállalat munkásüdülőjének építését segítik. A Közép-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat 1250 munkása, műszaki dolgozója és ügyviteli alkalmazottja Pest megyében és a fővárosban teljesített kommunista műszakot Mindenekelőtt az idei lakásépítési program megvalósulását segítették elő. Dolgoztatt a pestlőrinci állami lakótelep és a kispesti városközpont építésénél, Gödöllőn, a Szabadság téri lakótelepen, a 30- as út aluljárójának munkálatainál és más munkahelyeken. A kommunista műszak termelési eredménye másfél millió forint volt, s napi keresetüket a vállalati lakásépítési alap növelésére és üdültetési célokra ajánlottál fel (MTI) OLDAL TÁRSADALMUNK: Burzsoá propaganda — szocialista valóság 3. A kormány programja és a helyi feladatok 4. A lakók fizessenek? 16. Egy KISZ-határozat nyomában Borsodban 17. NÉPGAZDASÁG: Vízvédelem — nemzetközi együttműködéssel 5. Feleslegesen elhizott tartóoszlopok 6. Szedik az almát Szabolcsban 8. NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK: Nagy, mérges öregúr 7. OLDAL A Mekong két partján 9. A héten történt 10. KULTÚRA. MŰVELŐDÉS: Zsiga, Huszár Sándor elbeszélése 11. Meghalt a király, éljen a király! 11. Szívnovella (Thiery Árpád elbeszélésének 11. része) 12. Könyvtárosok, könyvtárak 15. Székely András sorozata: A modern művészet történetéből 14. ISMERETTERJESZTÉS: Repülés napelemekkel 11 MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL _____________,_____" Husszein a Szovjetunióba látogat Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány meghívására október közepén hivatalos baráti látogatást tesz a Szovjetunióban Husszein jordániai király. Husszein 1976- ban már járt Moszkvában, majd a Camp David-i megállapodásokat követően 1978 októberében Hasszán ibn Talal trónörökös tárgyalt a szovjet fővárosban. Tavaly tavasszal a jordán külügyi államminiszter folytatott megbeszéléseket Moszkvában Amire Gromiko szovjet külügyminiszterrel. (MTI)