Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 OLDAL• ÁR­A: 1,60 F­T 1980. október 5., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXVIII. évfolyam 231. szám Minden nap számít Ennyi munkát talán még so­ha nem hozott október a mező­gazdaságnak, mint az idén. Az ok kettős: jó a termés és későn érik. Sok tehát a betakarítani­­való, s a szántók, a gyümölcsö­sök, a szőlők ősszel érő termé­sét a szokásosnál jóval rövidebb idő alatt kell biztonságba he­lyezni. Tényszerűbben: tavaly október elsejére nagyjából 200 ezer hektár kukoricát takarítot­tak be és a szőlőnek több mint harmadát leszü­retelték. Az idén eddig tíz-egynéhányezer hektár kukorica került le a lábáról, a szüretet pedig éppen csak elkezd­ték. A kukorica éretlenebb, mint egy esztendeje, a szőlő cukor­­tartalma pedig alacsony. Mind­ezt csak azért érdemes említeni, mert még mindig nem lehet tel­jes erővel dolgozni. Nagyon rövid időszakra sűrű­södnek tehát az idei őszi tenni­valók, amelyek közül legfeljebb a mélyszántást lehet halogatni abban a reményben, hogy de­cember közepéig nem fagy ki az eke a földből. A vetés idő­höz kötött és a betakarítás sem tűr halasztást. Sokan minősítet­ték rendkívülinek, különlegesnek a nyarat, az aratást. Tették ezt azért, mert a búzát — a késői érés miatt — csak augusztus má­sodik felére lehetett learatni. Az őszi érésű termények betakarí­tása azonban nem maradhat egy hónappal későbbre, mert a fagy, a hó, a tél jön, s vagy tönkre teszi a még kint levő terményt, vagy hatalmas betakarítási vesz­teséget okoz. Mezőgazdasági üzemeinkben tehát csak egy választási lehető­ség van, a rendelkezésre álló rö­vid idő alatt is végezni minden tennivalóval. Illetve, ez nem elégséges. Úgy kell dolgozniuk, hogy az megfeleljen a termelés, a gazdálkodás mai követelmé­nyeinek. Ilyen körülmények kö­zött mindenkire nagyobb felelős­ség hárul. Azokra is, akik a me­zőgazdaságban irányítóként, vagy kétkezi dolgozóként tevékeny­kednek, s azokra is, akik közvet­lenül, vagy közvetve kapcsolat­ban vannak mezőgazdaságukkal, dolgozzanak ipari üzemekben, szállítóvállalatoknál, alkatrészt, gépet, műtrágyát beszerző, for­galmazó kereskedelemben, vagy terményátvevő, -feldolgozó helye­ken. Az iskolásokkal, a mező­­gazdaságban dolgozó katonákkal együtt sokan vannak, nagy erőt képviselnek. Ha fegyelmezetten dolgoznak, ha ki-ki megteszi azt, ami tőle telik a munkában, ak­kor azok a veszélyek, amelyek ma sejthetők, nem következnek be, s így nem csökken a betaka­rítás során számottevően a már megtermett érték,­ s nem marad későre az őszi kalászos vetése. A munkákban fontossági sor­rendet állítani — legalábbis ami a főbb tennivalókat illeti — nem lehet. A napi feladatokról a gaz­daságokban tudnak helyesen dön­teni. A vetés, a vetés-előkészí­tés , tehát a jövő esztendei aratás feltételeinek megteremté­se éppen annyira fontos, mint a már megtermett érték gondos összegyűjtése, tárolása. Arra azonban érdemes a figyelmet fel­hívni, hogy a búzavetés legked­vezőbb idejének a betartása — úgy, hogy a vetés-előkészítés, a vetés minősége jó legyen — sok gazdaságban roppant nehéz. De a nagy búzatermés a lehetetlen­nek látszó feladat megoldását is megköveteli. A búzavetés most kezdődik, s egész hónapban tarthat. Akik vi­szont októberben nem vetnek el, megsértik a búzatermesztés alap­vető követelményét. Hogy a no­vemberi vetés is adhat be ter­mést? Adhat. Megtörtént már, hogy a november elején beve­tett, nagyszerűen előkészített tábla búzaásltaghozama elérte az október végén vetettét. Megtör­tént, de sokkalta gyakoribb, hogy jelentősen elmarad tőle. Aki te­hát akár kényszerűségből, akár nem, novemberben vet, olyan kockázatot vállal, amit nehéz ész­szerűnek nevezni. Manapság a gazdálkodás kö­rülményei sokkalta szigorúbbak, mint amihez az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek az utóbbi másfél, két évtizedben hozzászoktak. Az energiaárak, a nyersanyagárak gyors emelkedé­se, agrártermékeink nemzetközi versenyképessége egyaránt na­gyobb hatékonyságra, jobb gaz­daságosságra sarkall. A termelői árak oly magasak, a gépek, a műtrágyák, az eszközök, a szol­gáltatások költsége oly nagy, hogy az üzemen belül nem tűr­nek semmiféle lazaságot. Nem tűrnek sem a vetésidőt, sem mást illetően. Egy-két mázsás hektá­ronkénti hozamcsökkenés — mi­után a ráfordítási költségek töb­­bé-kevésbé adattak — azt a nye­reséget viheti el, ami eredmé­nyessé teheti az ágazatot. Aki most újra áttekinti a vetéster­vet, aki vetést szervez, őszi mun­kát irányít, ezt nagyon is szem előtt kell hogy tartsa. A legnagyobb teher termelő­­szövetkezeteink, állami gazdasá­gaink vezetői, szakemberei vál­lán nyugszik. Az ő munkájuk milyensége az utóbbi időszakban is eléggé meghatározta az álla­mi gazdaság, a termelőszövetke­zet gazdálkodásának színvonalát eredményét. A mai viszonyok között fokozottabban igaz: a gaz­dálkodásban legnagyobb érték a szellemi tőke. Igaz ez annál is inkább, mert azok a nagyüzemi termelési technológiáit, amelyek egy évtizede — tehát a nemzet­közi nyersanyag- és energia-ár­­­robbanás előtt — alakultak ki, s nagyüzemeinkben mindmáig általánosak, változtatásra szorul­nak. Változtatni kell mezőgazdasá­gunkban a melléktermékek fel­­használásán is. Új, nagyüzemi, energiatakarékos módszereket kell kialakítani, hasznosítani. A kutatók sok mindent ajánlanak. Ajánlásaikból — még akkor, is, ha hozzá a szükséges anyagi-mű­szaki feltételek megvannak — csak akkor lesz valóság, ha azt nagyüzemeink szakmai irányítói, vezetői gyakorlattá teszik. Re­ceptet adni azonban senki nem tud számukra. A helyi viszonyok ismeretében, gazdaságossági szá­mítások alapján, lehetőségeik fi­gyelembevételével nekik kell dönteniük. Miközben sok új tennivaló há­rul mezőgazdaságunk dolgozóira, nem feledkezhetnek meg arról, ami bevált, eredményt hozott. Vonatkozik ez a műtrágya-fel­használásra — ami egyébként egyáltalán nem éri el a kívánt mértéket —, a gyümölcs-, szőlő­­termelő gazdaságokban a fiata­lok munkájának szervezésére csakúgy, mint az üzemen belüli munkaszervezet gondos irányítá­sára. Az időt — miután októbert írunk — nem hetekben, hanem napokban lehet, szabad csak szá­molni. Nem telhet el egyetlen nap sem üresjáratban, ha az idő­járás nem akadályoz. S ehhez a követelményhez most, október elején kell következetesen al­kalmazkodni, mert novemberben már­ késő. Almási István Ma parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban TÖBB MINT 40 MILLIÓ SZAVAZÁSRA JOGOSULT BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL A hónapok óta tartó, helyen­ként éles polémiákkal tarkított választási kampány véget ért. Az NSZK felnőtt lakossága — 42,8 millió szavazásra jogosult — ma az urnákhoz járulhat. Ők fogják eldönteni, marad-e újabb négy esztendőre a szociál-liberális koa­líció, vagy ellenzékben töltött 11 esztendő után ismét hatalomra ke­rülhet-e a CDU—CSU. A meteorológusok jó időt, a közvélemény-kutató intézetek pe­dig 90 százalék körüli részvételi arányt, szoros küzdelmet, de az SPD—FDP koalíció győzelmét jó­solják. Az SPD a választási küzdelem első percétől kezdve a választók figyelmébe ajánlotta külpolitikai eredményeit. Mint az európai eny­hülési irányzat egyik nyugati tá­mogatója, kétségtelenül számíthat is sokak támogatására. Ez kide­rült abból is, hogy az ellenzék he­ves támadásai ellenére a lakos­ságnak több mint a fele helyesel­te Schmidt és Genscher ez évi moszkvai útját, a szovjet veze­tőkkel folytatott tárgyalásait. A jobboldal, kiváltképp Strauss a szocialista országokkal való együttműködés „elvtelen” szorgal­mazásával, a nyugati szövetsége­sekhez, mindenekelőtt az Egye­sült Államokhoz fűződő viszony el­hanyagolásával vádolja a kor­mányt. Ez a demagógia a lakos­ság bizonyos rétegeiben érezhető rezonanciára talált. A CDU—CSU esélyeit növelte, hogy sikerült rá­erőltetni taktikáját ellenfelére. A legutóbbi hetekben a választási vita szinte csakis az ellenzék ked­venc témái: a több mint k­étszáz­­milliárd márkás államadósság, az infláció és a nyugdíjkérdés körül forgott. Az ellenzék mindent el­követett, hogy a gazdasági nehéz­ségek túlhangsúlyozásával lejá­rassa a kormányt. Egyszersmind nem fukarkodott az ígéretekkel sem, hogy megnyerje magának a 3,6 millió elsőválasztót, valamint a nyugdíjasok havi 600—700 már­kából nehezen­­élő kétmilliós ré­tegét. Az ellenzék segítségére sietett a katolikus egyház is. A szószékek­ről felolvasott püspöki körlevél el­ítélte az államadósság növekedé­sét, továbbá — úgymond — az ál­lam tevékenységének kiterjeszté­sét, s arra szólította fel a válasz­tókat, hogy vessenek véget e fo­­lyamatnak. Végül az ellenzék a kormány nyakába próbálta varr­ni a terrorizmus felélénkülések így a neofasiszták által elkövetett hamburgi és müncheni merényle­­­tét is. Az eddigi, különösen pedig az 1976-os választások azt tanúsít­ják, hogy a nagy pártoknak ki­alakult szavazótábora van. Az ará­nyokon csak egy-két százalékot változtathat az ingadozók ide vagy oda csatlakozása. Mindenesetre a legutóbbi közvélemény-kutatás adatai szerint az SPD 45,1, a CDU —CSU 45, az FDP 7,7, a környe­zetvédők, népszerű nevükön a zöldek 1,5, a többi pártok együt­tesen a szavazatok 0,7 százaléká­ra számíthatnak. (Az 1976-os ered­mények: CDU—CSU 48,6, SPD 42,6, B­DP 7,9, egyéb 0,9 százalék.) A legnagyobb nyomás, mint minden alkalommal, ezúttal is a kommunistákra nehezedett. Az el­lenzék a demokrácia legfőbb el­lenségének igyekszik beállítani a Német Kommunista Pártot, az SPD pedig fegyelmi eljárás terhe mellett tiltott meg tagjainak a kommunistákkal való mindenféle együttműködést. Kanyó András Kommunista műszakok a fővárosban és vidéken Felajánlások óvoda- és bölcsődeépítésre Kommunista műszakot tartot­tak szombaton a fővárosban és vidéken több gyárban, üzemben. Angyalföldön több mint hatez­ren dolgoztak. A Magyar Acél­árugyárban csigafúrókat és más acéltermékeket gyártottak a ha­zai és a külföldi megrendelők számára, a kender-, juta- és tex­tilgyáriak műanyag zsákokat ké­szítettek exportra. A Kéziszer­számgyárban a szerszámkészlete­ket csomagolták a munkásokkal együtt az ügyviteli dolgozók is. A Fővárosi Felvonójavító Válla­lat több mint hatszáz szakembere lakóházak és más épületek el­romlott felvonóit javította. Angyalföldön egyébként több mint negyvenezren vállalták, hogy ez év második felében kom­munista műszakban vesznek részt. Eddig több mint 15 ezren telje­sítették vállalásukat. Munkájuk ellenértékét óvoda-, bölcsődeépí­tés és -fejlesztés céljára ajánlot­ták fel. Visontán, a Mátraaljai Szénbá­nyák Vállalat Thorez bányaüze­mének dolgozói termelést előse­gítő munkákat végeztek, téli üze­melésre készítették elő a szabad­téren működő gépeket, és építet­ték az új szalagpályát. Munka­bérükkel, 250 000 forinttal, a vál­lalat munkásüdülőjének építését segítik. A Közép-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat 1250 munká­sa, műszaki dolgozója és ügyvi­teli alkalmazottja Pest megyé­ben és a fővárosban teljesített kommunista műszakot Minde­nekelőtt az idei lakásépítési prog­ram megvalósulását segítették­ elő. Dolgoztatt a pestlőrinci álla­mi lakótelep és a kispesti város­­központ építésénél, Gödöllőn, a Szabadság téri lakótelepen, a 30- as út aluljárójának munkálatai­nál és­ más munkahelyeken. A­ kommunista műszak termelési eredménye másfél millió forint volt, s napi keresetüket a válla­lati lakásépítési alap növelésére és üdültetési célokra ajánlottál­ fel (MTI) OLDAL TÁRSADALMUNK: Burzsoá propaganda — szocialista valóság 3. A kormány programja és a helyi feladatok 4. A lakók fizessenek? 16. Egy KISZ-határozat nyomában Borsodban 17. NÉPGAZDASÁG: Vízvédelem — nemzetközi egy­ütt­működéssel 5. Feleslegesen elhizott tartóoszlopok 6. Szedik az almát Szabolcsban 8. NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK: Nagy, mérges öregúr 7. OLDAL A Mekong két partján 9. A héten történt 10. KULTÚRA. MŰVELŐDÉS: Zsiga, Huszár Sándor elbeszélése 11. Meghalt a király, éljen a király! 11. Szívnovella (Thiery Árpád elbeszélésének 11. része) 12. Könyvtárosok, könyvtárak 15. Székely András sorozata: A modern művészet történetéből 14. ISMERETTERJESZTÉS: Repülés napelemekkel 11 MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL _____________,_____" Husszein a Szovjetunióba látogat Moszkvában hivatalosan beje­lentették, hogy a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa és a szovjet kor­mány meghívására október köze­pén hivatalos baráti látogatást tesz a Szovjetunióban Husszein jordániai király. Husszein 1976- ban már járt Moszkvában, majd a Camp David-i megállapodáso­kat követően 1978 októberében Hasszán ibn Talal trónörökös tár­gyalt a szovjet fővárosban. Ta­valy tavasszal a jordán külügyi államminiszter folytatott megbe­széléseket Moszkvában Amire­­ Gromiko szovjet külügyminiszter­­rel. (MTI)

Next