Népszabadság, 1981. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ÜLÉSE Brezsnyev: Mindent meg kell tenni a háború erőinek megfékezésére ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Kedden a Kremlben megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülése, amelyen újabb nagy je­lentőségű békefelhívást intéztek a világhoz. A napirend elfogadása után első­ként Leonyid Brezsnyev lépett a szó­noki emelvényre, és előterjesztette a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ népeihez és a világ parla­mentjeihez szóló felhívástervezetét. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, az SZKP KB főtitkára a kö­vetkezőket mondta: — Az SZKP XXVI. kongresszusa megállapította: A jelenlegi nemzet­közi helyzet újabb, további erőfeszí­téseket követel, hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt és megszilárdít­suk a nemzetközi biztonságot... Nincs jelenleg fontosabb feladat nemzetközi téren pártunk, népünk számára és bolygónk valamennyi né­pe számára, mint a béke megvédése. A kongresszus, figyele­mbe véve a nemzetközi helyzet komolyságát, konkrét programot terjesztett elő a béke megszilárdítására. Ez a prog­ram ma a világ­­ közvéleménye fi­gyelmének középpontjában áll. Pár­tunk és a szovjet kormány továbbra is szilárdan azért dolgozik, hogy a program valóra váljon. Az SZKP kongresszusa óta eltelt három hónapban a nemzetközi ese­­­­mények menete ismét meggyőző erő­­­­vel bizonyította pártunk következ­tetéseinek helyességét. A háborúra hangolt militarista körök, élükön az amerikai imperializmussal, soha nem látott méretű fegyverkezési versenyt indítottak. Kitérnek a fegyverkezési folyamat megfékezésére, a konfliktu­sok tűzfészkeinek megszüntetésére, a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló tárgyalások elől. Szégyentelenül bátorítják a pártfogoltj­ik által végrehajtott nyílt agressziót és nemzetközi banditiz­­must. Mi, szovjet emberek, különö­sen tisztában vagyunk ennek a fele­lősségnek a súlyával. Mögöttünk van a német fasiszta agresszorok szétzú­zásáért vívott háború súlyos tapasz­talata, azé a háborúé, amely éppen 40 évvel ezelőtt kezdődött meg a hit­leri Németországnak a Szovjetunió elleni orvtámadásával. Ez volt a leg­súlyosabb háború azok közül, amely valaha is népünk osztályrésze, bármely nép osztályrésze volt. Az agresszor elleni háborút mi nem a dicsőségért, hanem az emberiség fennmaradásáért vívtuk meg. Népünk sohasem felejti el azt a sok millió szovjet embert, aki hősi halált halt ebben a küzdelemben. Valamennyien jól tudjuk: ma min­den eddiginél nagyobb a potenciális agresszorral szembeszálló békés erők hatalma. De azt is tudjuk, hogy a korszerű fegyverek jellege olyanná lett, hogy amennyiben e fegyvere­ket bevetik, ezzel az egész emberiség jövőjét teszik kockára. Ebből csupán egyetlen következte­tés vonható le: már most, ma, min­dent meg kell tenni azért, hogy gá­tat emeljünk a korlátlan fegyverke­zés és a katonai kalandok híveinek útjába. Mindent meg kell tenni azért, hogy biztosítsuk az emberek jogát az élethez, s ebben senki sem húzódhat félre, senki sem lehet közömbös, hi­szen ez mindenkit, minden egyes em­bert érint. Ez az ügy érinti a kormá­nyokat, a­­politikai pártokat, a tár­sadalmi szervezeteket és természete­sen érinti a népek által választott, a nép­ek nevében ténykedő parlamen­teket is. Ezért a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Tanács Elnöksége azt ja­vasolja önöknek, hogy a Legfelsőbb Tanács forduljon felhívással a világ parlamentjeihez és népeihez. A fel­hívás tervezete arra szólít fel, hogy a béke és a nemzetközi biztonság ne­vében cselekedjenek aktívan, a bé­ke és a nemzetközi együttműködés javára használják fel a parlamentek nagy tekintélyét és lehetőségeit. Leonyid Brezsnyev ezután ismer­tette a felhívás szövegét. A nagy tapssal fogadott előterjesz­tést követő rövid vitában többek kö­zött felszólalt Vlagyimir Scserbinsz­­kij, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, az Ukrán KP KB első titkára, Tyihon Kiszeljov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Belorusz KP KB első titkára, és Jevgenyij Fjodorov akadémikus, a szovjet békebizottság elnöke is. A képviselők a szovjet békefelhívást egyhangúlag elfogadták. Ezután a napirend értelmében Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyettese ter­jesztette elő az új lakástörvény ter­vezetét, amelyet már egy évvel ez­előtt nyilvánosságra hoztak és össz­népi vitára bocsátottak. A vita során mintegy 20 ezer javaslat, kiegészítés született, és most ezeknek összegzé­sét is megismerték a kép­viselők. Amint a miniszterelnök-helyettes el­mondta, a lakáskörülmények javítá­sára a szovjet párt és állam mindig megkülönböztetett figyelmet fordított. Ennek tulajdonítható, hogy ma már a városi népesség 80 százaléka önálló lakásban él. A cél természetesen az, hogy mindenkinek önálló lakás jus­son. Az elmúlt ötéves tervben 78 milliárd rubelt fordítottak lakásépí­tésre, s ennek nyomán 530 millió négyzetméternyi új lakás épült. Eny­­nyivel gyarapodik a lakásállomány az idén kezdődött tervidőszakban is. A szovjet parlament két háza kedd délután külön-külön ülésen vitatta meg a törvénytervezetet. Határozatot a szerdai együttes ülésen hoznak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése szerdán folytatja munkáját. Medveczky László Leonyid Brezsnyev a Legfelsőbb Ta­nács ülésén. Javaslatok a madridi találkozó munkájának meggyorsítására ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A svájci küldöttség vezetője, dr. Edouard Brunner nagykövet — a Va­tikán képviselőjének a helsinki fo­lyamat és a kelet—nyugati párbeszéd fenntartása érdekében optimális ered­ményt és mielőbbi befejezést kívánó felhívásához csatlakozva — szorgal­mazta, hogy a tanácskozás pozitív és tartalmas dokumentummal érjen vé­get. Egyszersmind javasolta, hogy a részvevők egyöntetűen foglaljanak állást a találkozó befejezésének le­hetséges — néhány héten belüli — időpontjáról. A záródokumentum szövegezésé­nek meggyorsítását tartalmazó kez­deményezést a magyar küldöttség nevében dr. Petrán János nagykövet, a delegáció vezetője konkrét — a svájci indítványt kiegészítő — javas­lat formájában is kifejtette. S. P. Afrikai csúcs Nairobiban A kenyai fővárosban kedden kez­dődött az Afrikai Egységszervezet 18. állam- és kormányfői találkozó­ja. A csúcsértekezleten a jelek sze­rint a legtöbbet vitatott témák a kö­vetkezők lesznek: Nyugat-Szahara, a csádi belső helyzet és Namíbia jövő­je. Az ötven tagállam legmagasabb rangú képviselőinek tanácskozásai a program szerint pénteken fejeződ­nek be. A megnyitó beszédet Daniel Arap Moi kenyai államfő tartja. A hagyományoknak megfelelően a ven­déglátó ország államfője lesz a jövő évi csúcsértekezletig az AESZ soros elnöke. Az AESZ állam- és kormányfői­nek értekezletére Nairobiba érkezett Sam Nujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke. Nujoma a kenyai fővárosban tar­tott sajtóértekezletén bírálta a Rea­­gan-kormányt, rámutatott: az Egye­sült Államok mindent elkövet, hogy gátolja az ENSZ-nek a na­­míbiai probléma rendezésére irá­nyuló erőfeszítéseit. (MTI) ­ /V VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! "(?) Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG Ára: 1,40 Ft 1981. június 24., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXIX. évfolyam, 146. szám ^1Menxcht Ötnapos munkahét a textiliparban (3. oldal) Békefelhívás a világ parlamentjeihez és népeihez „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Taná­csa a növekvő háborús veszélytől, a fegyverkezési verseny soha nem látott mértékétől nyugtalaníttatva felhívással fordul a világ parlamentjeihez és népeihez. A Legfelsőbb Tanács akkor adja ki ezt a felhívást, amikor a hazánk ellen intézett hitleri fasiszta támadás 40. évfordulójára emlékezünk. A szovjet nép fejet hajt húszmillió, a harcokban elesett honfitársa dicső em­léke előtt. A második világháború felmérhetetlen nyomort és szenvedést hozott az egész emberiségnek. Mély tisztelettel emlékezünk azokra, akik a világ békéje nevében életüket áldozták az agresszió ellen vívott harcban. A történelem keserű leckét adott. A népek túlságosan is nagy árat fi­zettek azért, hogy nem sikerült megakadályozniuk a háborút, időben elhá­rítaniuk a fenyegető veszélyt. Nem lehet megengedni, hogy ez a tragédia megismétlődjék. Mindent meg lehet és meg is kell tenni egy újabb háború megakadályozására. Földünk már most is telítve van a tömegpusztító fegyverekkel. De az ilyen fegyverek felhalmozása folytatódik, mind rafináltabb, mind pusztí­­tóbb fegyvereket hoznak létre. NyugatEurópában sok száz új nukleáris rakéta számára készítenek elő kilövőhelyeket. A népeket hozzá kívánják szok­tatni ahhoz a bűnös gondolathoz, hogy a nukleáris fegyver alkalmazása megengedhető. Politikai feszültséget szítanak. Ismét arra helyezik a hangsúlyt, hogy katonai fölényre tegyenek szert, a fenyegetések nyelvén kezdenek beszélni. Nyíltan igényt formálnak arra, hogy beavatkozzanak más országok és né­pek belügyeibe, és mindezt a­­szovjet katonai fenyegetést durva hamisít­ványával álcázzák. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kijelenti: a Szovjet­unió senkit sem fenyeget, egyetlen nyugati vagy keleti állammal sem tö­rekszik konfrontációra. A Szovjetunió nem törekedett és nem törekszik ka­tonai fölényre. Nem volt, s nem is lesz a fegyverkezési verseny új fordulói­nak kezdeményezője. Nincs olyan fegyverfajta, amelynek kölcsönös alapon történő, más államokkal létrejött megállapodásra alapuló korlátozásával vagy eltiltásával ne értene egyet. A szovjet állam külpolitikájának legfőbb célja a béke biztosítása volt, ez ma is, és ez is marad a legfőbb cél. Ezt szolgálja a nyolcvanas évek béke­programja, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa fogadott el. Ez a prog­ram kiterjed mind a nukleáris rakétafegyverek, mind a hagyományos fegy­verzet csökkentésére, javaslatokat tartalmaz a fennálló konfliktusok rende­zésére, az új konfliktusok és válsághelyzetek megakadályozására. A prog­ramot áthatja az a törekvés, hogy mélyítsék el az enyhülést, fejlesszék a békés együttműködést valamennyi földrész országai között. A program ki­fejezésre juttatja a Szovjetunió készségét arra, hogy tárgyalásokat folytas­son a béke és a biztonság valamennyi időszerű kérdéséről, figyelmet tanú­sítson más országok bármely konstruktív elképzelése iránt. Nukleáris korunkban a párbeszéd, a tárgyalás mindenkinek szükséges éppúgy, mint ahogy mindenkinek szüksége van a békére, a biztonságra, a jövőbe vetett hitre. Ma a tárgyalásokon kívül nincs más ésszerű eszköz arra, hogy rendezzék a vitás kérdéseket, bármilyen kiélezettek és bonyolul­tak legyenek is azok. Egyetlen fennálló lehetőséget sem szabad elszalasz­tani. Az idő sürget! Minden egyes, a tárgyalások szempontjából elveszett nappal növekszik a nukleáris konfliktus kockázata, tovább halasztódik a döntésre érett kér­dések rendezése, amelyek minden nép, valamennyi nép előtt állanak. Az idő sürget! Napjainkban azok, akik tevékenységükkel a fegyverkezési versenyt, a tömegpusztító fegyverek további felhalmozását segítik elő, az államok kö­zötti vitás kérdések megoldásában az erő alkalmazását hirdetik, vagy egy­szerűen szemet hunynak a világot fenyegető veszély előtt, a gyakorlatban a szakadék felé taszítják az emberiséget. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa azzal a felhívással fordul minden ország törvényhozó testületéhez, hogy határozottan foglaljanak állást a tár­gyalások mellett, amelyek eredménye a nukleáris, a rakétafegyverek terén folytatott fegyverkezési verseny új fordulójának megakadályozása lenne, foglaljanak határozottan állást a becsületes, egyenjogú, a mindennemű elő­zetes feltételekről, vagy a diktátumra irányuló kísérletektől mentes tárgya­lások mellett. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa számít arra, hogy felhívását azzal a kellő figyelemmel fogadják, amelyet korunk e legfontosabb, legégetőbb kérdése megérdemel. A tanács meggyőződése, hogy a parlamentek rendel­keznek a kellő eszközzel és tekintéllyel a fegyverkezési verseny megféke­zésének, a tárgyalások útján történő leszerelésnek hatékony kivívásához. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a maga részéről továbbra is hozzájárul olyan légkör kialakításához, amely elősegítené, hogy a tárgyalások nyomán pozitív eredményeket érjenek el. A béke az egész emberiség közös vívmánya, és korunkban az emberi­ség létének elsődleges feltétele, csak közös erőfeszítésekkel lehet és kell megőriznünk, biztosítanunk.” Az FKP és a szocialisták megegyezése a közös programról Megalakult az új francia kormány • Négy kommunista miniszter ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Pierre Mauroy francia miniszterel­nök kedd este megalakította második kormányát. A kormánynak négy kom­munista tagja van: Charles Fi­terman, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára, államminiszteri rangban közlekedési miniszter. A má­sik három kommunista miniszter Anicet le Pars, az államigazgatás és a közigazgatási reformok minisztere, a kormányfő mellé rendelt minisz­ter lett. Jack Ralite egészségügyi miniszter, Marcel Rigout pedig a szakmai képzés minisztere. Mindhár­man a KB tagjai.­­Az FKP utoljára ,34 évvel ezelőtt vett részt a francia kormányban. Hétfőn Mauroy miniszterelnök az alkotmányos előírásoknak megfele­lően benyújtotta kormánya lemon­dását Mitterrand elnöknek, aki ez­után újból őt bízta meg a kormány­­alakítással. Délután 5 órakor az FKP Központi Bizottságának székházában tárgyalásra ült össze az FKP Georges Marchais által vezetett nyolctagú küldöttsége a Lionel Jospin főtitkár által vezetett szocialista küldöttség­gel, amely ugyancsak nyolc tagból állt. A két küldöttség tízórás vita és tanácskozás után keddre virradóra megegyezett abban a közös nyilatko­zatban, amely rögzíti a két párt kö­zötti politikai együttműködés alap­jait, és amely egyúttal lehetővé teszi, hogy ez az együttműködés kormány­­szinten folytatódjék. Kedd délelőtt mindkét pártban összehívták a központi bizottságot, il­letve az igazgató bizottságot, hogy a vezető fórumok kollektív vita után döntsenek a szövegek jóváhagyásá­ról. A szocialista párt igazgató bi­zottsága kedd délelőtt a szöveget egyhangúlag jóváhagyta, az FKP Központi Bizottsága a délutáni órák­ban tartott ülésén döntött a nyilat­kozat elfogadása mellett. Este fél 8-kor Georges Marchais szavai szerint termékeny vita után véget ért az FKP KB ülése, ahol egy­hangúlag jóváhagyták a két párt­küldöttség által a politikai együtt­működésre vonatkozóan megfogal­mazott szöveget. A két küldöttség által kidolgozott közös nyilatkozat megállapítja, hogy a francia nép június 21-én megerő­sítette döntését, nagy többséget adott a baloldalnak a nemzetgyűlésben, és így létrejöttek a változás feltételei. A nyilatkozat megállapítja, hogy a két párt eltökélte magát annak az új politikának az előmozdítására, amelyet Mitterrand elnökké válasz­tásával a francia nép jóváhagyott. Ezt a politikát kívánják érvényre juttatni a nemzetgyűlésben, a kor­mányban, a helyi önkormányzatok­ban és a vállalatoknál. Hangsúlyoz­zák, hogy a változásokra demokrati­kus úton kerül sor, és azok olyan szociális intézkedéseket foglalnak magukban, amelyek a legnehezebb körülmények között élők javát szol­gálják. A két párt egyetért a mun­kaidő megrövidítésére és az államo­sítások tervére vonatkozóan, abban az értelemben, ahogyan az Mitter­rand javaslataiban szerepelt, és aho­gyan azt a május 10-i szavazással a franciák jóváhagyták. Ebben a ban­kok, valamint tizenegy iparcsoport államosítása szerepel. Nemzetközi síkon a két párt kö­zös nyilatkozata támogatja Francia­­országnak a békéért, a fokozatos le­szerelésért, a két katonai tömb egy­idejű feloszlatásának perspektívájá­ban folytatott tevékenységét — szö­vetségi kötelezettségeinek tisztelet­ben tartása mellett. Síkraszáll az erők egyensúlyának fenntartásáért Euró­pában és a világban. Ennek szelle­mében minél előbb nemzetközi tár­gyalásokat javasolnak a fegyverzetek csökkentéséről Európában. A közös nyilatkozat természetesen további tüzetes tanulmányozást ér­demel, mert annak értelmezése, gya­korlati konzekvenciái nem légüres térben, hanem Franciaország és a vi­lág adott viszonyai között érvénye­sülnek. Rózsa László

Next