Népszabadság, 1981. december (39. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
Voolt /I&P) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!24 oldal Ára: 1,80 Ft NAPSZALKDSÁG 1981. december 20., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIX. évf., 298. szám A realitásokról Év vége közeledtén ki-ki elkészíti a családi költségvetést, értékeli, menynyire jutott az idén, és mérlegeli, mire futja jövőre. Ezt tette e hét csütörtökén az országgyűlés is, áttekintve a legnagyobb „pénztárca”, az állami költségvetés jövő évi lehetőségeit A pénzügyminiszter expozéjában kemény tények hangzottak el. A nehezedő világpiaci helyzetről, a továbbra is mérsékelt gazdasági növekedésről, a felhalmozás és a fogyasztás kényszerű aránymódosításáról, a számunkra előnyös importlehetőségek szűküléséről, a költségvetés megnövekedett hiányáról szólt E beszéd mégsem ad okot a borúlátásra. Tárgyilagos hangneme, a gazdasági folyamatok nyílt, őszinte elemzése, gondjaink egyértelmű feltárása a képviselők s az ország közvéleménye előtt azt bizonyítja: a kormányzat szembenéz a realitásokkal, s ezt várja el mindannyiunktól is. A jövő évi terv és költségvetés az 1978 decemberében meghirdetett gazdaságpolitikával összhangban a gazdasági munka fő céljának továbbra is a külkereskedelmi egyensúly lehetőség szerinti javítását, az életszínvonal megőrzését tekinti. S mivel a közvetlen jövő is a mából nő ki, nem érdektelen ismételten utalni arra: bár az idei terv készítésekor prognosztizáltaidhoz képest a magyar gazdaságot jóval kedvezőtlenebb hatások érték, az 1981-es népgazdasági terv fő vonalaiban várhatóan mégis teljesül. A borúsabbá váló nemzetközi politikai égboltozat, az elhúzódó recesszió és a KGST-országok belső gazdasági nehézségei ellenére külkereskedelmi mérlegünk nagyjából egyensúlyban van, és sikerült csökkentenünk némileg adósságállományunkat is. Sőt meg tudtuk fordítani az ipar „magatartását”: a tavalyi termeléscsökkenéssel szemben az idén mérsékelten ugyan, de nőtt az ipar termelése. És ami ehhez szorosan kapcsolódik: bár stagnáló életszínvonalat terveztünk, nemcsak a lakossági fogyasztás és a reáljövedelem, de az átlagos reálbér is valamelyest nőtt. Ezek olyan eredmények, amelyekkel sok nálunk jóval fejlettebb, tőkeerősebb ország sem dicsekedhet. Joggal lehetünk rá büszkék, hiszen egyúttal megteremti az alapot ahhoz is, hogy — a nehezedő körülmények ellenére — a jövő esztendőben is a reális tervek alapján jussunk előbbre. Ám az életszínvonal megóvásában elért idei eredmények kényes egyensúlyt mutatnak. Jól tudjuk, a statisztikák átlagot jelölnek, és éppen ezért voltak olyan társadalmi csoportok, rétegek — elsősorban a nagycsaládosok és a nyugdíjasok —, amelyeknek mérséklődött az életszínvonala. A költségvetési deficit értelmezésénél elsősorban nem a hiány mértéke, hanem a költségvetési befizetések és kiadások közötti rés növekedése okoz problémát. Annak ellenére, hogy beruházásokra jövőre az ideinél is kevesebb jut, lendületesen folytatódik az egészségügyi és oktatási intézmények korszerűsítése. A tervidőszakra számított iskolák fele jövőre elkészül, és tovább bővül az óvodai-bölcsődei hálózat. A lakásépítés üteme ugyan lassul, de várhatóan a kialakuló verseny, és részben az újonnan szerveződő kisvállalkozások is, lehetővé teszik a magánerős építkezések szervezettségének, minőségének javítását, a gyorsabb kivitelezést. Az egyensúly javításában elért eddigi eredményeket főként a fogyasztás — a vállalati s részben a lakossági vásárlóerő — visszaszorításával értük el, és kevésbé tártuk fel az igazi tartalékokat tartalmazó gazdasági mélyrétegeket. A továbbiakban tehát elsősorban a gazdaság két meghatározó ágának — az iparnak és a mezőgazdaságnak — a rugalmasságát és versenyképességét kell növelnünk, erre koncentrálni az erőforrásokat, itt felszabadítani az alkotó energiákat, tágítani kicsiben és nagyban egyaránt a kezdeményezőkészség, a vállalkozási lehetőségek határait. Érdemes ehhez egy lényegbevágó szemléletváltásról is szót ejteni. Nem is olyan rég még a főhatósági kör, de a vállalatok, szövetkezetek zöme is hajlamos volt kivédhetetlen sorscsapásként kezelni a külpiaci recessziót. Ma szűnőben ez a magatartás, kevésbé mutogatunk „kifelé”. Nincs is értelme! Tudomásul kellett venni, hogy a számunkra kedvezőtlenül változó világpiaci viszonyok tartósan fennmaradnak. Alkalmazkodni hozzájuk nekünk kell. Méghozzá úgy, hogy — az összes korlátozó tényezőt is figyelembe véve — az egyensúly rövidebb távú fenntartása és növelése ne ütközzön a hosszabb távú gazdaságfejlesztés érdekeivel. Ebben a csatában — mert igazi harc ez, ahol nyert és vesztett ütközetek során jutunk előbbre — a döntő szerep a vállalatoké, szövetkezeteké. A termelékenység fokozásával, a termékszerkezet korszerűsítésével, a versenyképesebb exportárualapok kialakításával, okosabb külső és belső kooperációs lehetőségek feltárásával nekik kell nap nap után újabb és újabb piaci pozíciókat meghódítani. De hogy ehhez a mozgékonysághoz a belső feltételek az eddiginél kedvezőbbek legyenek, az irányító szférának is fejlődnie kellett. Az utóbbi idő valamennyi központi intézkedése ezt a folyamatot gerjeszti, ezt támasztja alá. Kezdve az ipar szervezeti rendszerének korszerűsítésétől a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetének felülvizsgálatán át egészen a takarékosabb gazdálkodást segítő energiaracionalizálási, hulladékfeldolgozásra ösztönző kezdeményezésekig. Ám a gazdálkodói szféra számára a legmeghatározóbb változásokat a jövő év elejétől módosuló — a hatékonyabb gazdálkodásra ösztönző, kényszerítő — szabályzóváltoztatások jelentik. Mivel nem új szabályozásról, csupán a mértékeknek a változó világhoz, a népgazdaság igényeihez való igazításáról, a normativitás következetesebb érvényesítéséről van szó, így a vállalatok, szövetkezetek joggal remélhetik: munkájukat elsősorban a világpiac értékeli, az indokolt differenciálódás valójában úgy megy majd végbe, hogy a jobbak, a versenyképesebbek az átlagosnál gyorsabban fejlődhetnek. Az ebből adódó átmeneti feszültségeket vállalni kell — ez fogalmazódott meg a költségvetés vitájában is —, mert még mindig kisebb hátrányt jelentenek, mint ha az alacsonyan tartott lécekkel tartósan lefognánk a hatékonyan gazdálkodók kezdeményezéseit, dinamizmusát. Ez is egyike azoknak a döntéseknek, amelynek során számot vetettünk a realitásokkal. Bossányi Katalin OLDAL TÁRSADALMUNK: A lenini úton 15. Magyarország és a nagyvilág 6. Örökbefogadók és örökbefogadottak 8. Diákotthon vagy kollégium 17. KÜLPOLITIKA:________ Veszélyes határon 9. OLDAL A héten történt 10. KULTÚRA, MŰVELŐDÉS: Fonál és bilincs 13. Boldogulok Székelyhídi Ágoston novellája 14. ISMERETTERJESZTÉS: Csillagnevek, legendák 11. Ünnepség Moszkvában Leonyid Brezsnyev születésnap ÁTADTÁK A KITÜNTETÉST AZ SZKP FŐTITKÁRÁNAK Az SZKP KB, a szovjet állam vezetői és a Moszkvába érkezett külföldi párt- és állami vezetők, köztük Kádár János, az MSZMP KB első titkára jelenlétében nyújtották át szombat délelőtt a moszkvai Kremlben Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hősének Arany Csillagát, amellyel az SZKP és a szovjet állam szolgálatában szerzett kimagasló érdemeiért tüntették ki 75. születésnapja alkalmából. Mihail Szuszlov beszéde Az érdemrendet Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyújtotta át. — Mi, az ön harcostársai és barátai ma a párttal és az egész szovjet néppel együtt emlékezünk meg az ön születésének 75. évfordulójáról — mondotta.—Azok az érzelmek és gondolatok, amelyeket az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa juttatott kifejezésre, minden szovjet ember érzelmei és gondolatai. Földünkön az emberek milliói fejezik ki őszinte, szívből jövő hálájukat önnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kimagasló személyiségének, Lenin halhatatlan ügye hű folytatójának, a földünk békéjéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem lánglelkű harcosának — mondotta Mihail Szuszlov, majd így folytatta: — Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az ön egész élete a párttal, a néppel együtt, a nép javáért élt élet. A gyári műhely, a paraszti föld, ezek azok a helyek, ahol ön elsajátította az élet tudományát, ahol közel kerültek önhöz a dolgozók elképzelései, vágyai. Kedves Leonyid Iljics, bárhova is állította önt a párt, ön mindenütt áldozatkészen küzdött a párt ügyéért. Lenini pártunk központi bizottságának élén, a legmagasabb állami poszton mindent megtesz azért, hogy a fejlett szocialista társadalom magabiztosan emelkedjék a gazdaság, a tudomány, a kultúra fejlődésének magaslataira, azért, hogy erősödjék országunk népeinek és nemzetiségeinek barátsága. Az alkotó munka légkörének létrehozása — amelyben az ön érdeme kétségtelen — fontos tényezője a társadalmi folyamatok dinamizmusának, azoknak a nagy eredményeknek, amelyek az elmúlt ötéves tervekben jellemezték az ország fejlődését. Az SZKP helyes, tudományosan megalapozott, a mai időszakhoz alkalmazott marxista—leninista politikája, amelyet az ön vezetésével dolgoztak ki és valósítanak meg, megfelel a szovjet nép alapvető létérdekeinek. Ez a politika lelkesíti, új munkasikerekre mozgósítja a szovjet embereket. A pártnak a dolgozók növekvő anyagi és szellemi szükségletei kielégítésére irányuló politikája konkrét formát öltött a XXIII., a XXIV. és a XXV. pártkongresszus határozataiban. Az MSZKP XXVI. kongresszusán tovább mélyítették el annak kidolgozását. Ez az irányvonal testesül meg a XI. ötéves terv gazdasági és társadalmi fejlesztési tervében. A szovjet nép, a világ haladó embereinek közössége őszintén hálás önnek, Leonyid Iljics, azért, hogy a bonyolult nemzetközi helyzetben előrelátó, a lenini pártra jellemző bölcsességet tanúsít a kiélezett politikai problémák megoldásában, következetesen védelmezi a népek békéjét és biztonságát. Kedves Leonyid Iljics! — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a dolgozók nagyszámú beérkezett javaslata alapján, az ő érzéseiket és jókívánságaikat kifejezésre juttatva határozta el, hogy hazánk legmagasabb kitüntetésével jutalmazza az ön kimagasló érdemeit, amelyeket a békében és a háborúban szerzett — mondotta Szuszlov, átnyújtva Leonyid Brezsnyevnek a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hősének Arany Csillagát. Leonyid Brezsnyev válaszbeszéde Az üdvözlésre Leonyid Brezsnyev így válaszolt: — őszintén köszönöm a magas kitüntetést és az elismerő szavakat — mondotta. — Az ember munkája iránti figyelem és megbecsülés lelkünk mélyéig megható, erősíti azt a (Folytatás a 3. oldalon.) Mihail Szuszlov átadja a kitüntetéseket Leonyid Brezsnyevnek. * AZ 1982. ÉVI TERV A Minisztertanács Tájékoztatási rez. A terv — az 1981. évi gazdasági Hivatala közli: fejlődésre alapozva — a VT. ötéves A kormány megtárgyalta és jóvá- terv gazdaságpolitikai irányvonaláhagyta az 1982. évi népgazdasági térnák folytatását tűzi ki célul. A népgazdaság 1981. évi fejlődése A Minisztertanács megállapította, hogy a népgazdaság eredményesen fejlődik. Megvalósul az 1981. évi népgazdasági tervben kitűzött két legfőbb gazdaságpolitikai cél az, hogy a gazdasági egyensúlyt javítani kell, s a lakosság életszínvonalát meg kell őrizni. A termelésben azonban még nem bontakoztak ki kellő mértékben a hatékonyságot fokozó és a gazdasági egyensúlyt tartósan javító folyamatok. A nemzeti jövedelem kismértékben gyarapodik, de nem éri el a tervezettet. A termelés növekedése teljes egészében a termelékenység növekedéséből származik. . A belföldi felhasználás majdnem azonos az 1980. évivel: a lakosság fogyasztása az előirányzottnál gyorsabban nő, a felhalmozás a tervezettnél kevésbé mérséklődik. A beruházások meghaladják a tervezettet. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában tovább nő a fogyasztás aránya. Az ipari termelés és az ipari kivitel csak kismértékben emelkedik. A kohászatban, a vegyiparban, valamint a gépipar és a könnyűipar több ágazatában főként a tőkés országokba irányuló értékesítés nehézségei fékezik a termelés bővülését. Az energiafelhasználással összefüggésben alacsonya villamosenergia-termelés és a kőolaj-feldolgozás. Az ipari termelésre kihat, hogy a termékek versenyképessége nem javul megfelelően, és a vállalatok alkalmazkodókészsége sem kielégítő. Lassú a gyártmány- és a gyártásfejlesztés, az új termékek gyártásba vétele és piaci bevezetése. A termelés anyagellátása kielégítő volt. Az energiaigényes termékek terepelése mérséklődésének és az energiagazdálkodási program kezdeti eredményeinek hatására a népgazdaság energiafelhasználása csökken. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma mérséklődött. Az egy főre jutó termelés számottevően emelkedett. Az építőipar termelése a tervezett mértékben csökkent. Mérséklődött a beruházási jellegű, és növekedett a karbantartási és felújítási, valamint a lakosság számára végzett építés. A kereslet csökkenése miatt néhány vállalat teljesítőképessége kihasználatlan maradt, míg máshol — főképp a fővárosban — az építési igények egy részét nem tudták kielégíteni. A mezőgazdasági termékek menynyisége — javarészt az időjárás miatt — a tavalyinál alig nagyobb. A kedvezőtlen időjárás elsősorban az őszi vetésű kalászosokat és a szőlőültetvényeket sújtotta. Kenyérgabonából a tavalyinál és a tervezettnél kevesebb termett. A termelés a belföldi ellátást megalapozza, kivitelre azonban a számítottnál kisebb mennyiség jut. Kukoricából az átlagtermés jó, de a vetésterület csökkent. Burgonyából a nagy átlagtermés bőséges ellátást biztosít. A fagykárok ellenére zöldségfélékből és gyümölcsből több termett a tavalyinál, az áruátvételben azonban helyenként fennakadások voltak. Kicsi, de jó minőségű a bortermés. Az állattenyésztés a tervezettnél valamelyest jobban fejlődött, mind az állatállomány, mind a hústermelés nagyobb a számítottnál. A takarmányellátás zavartalan. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kivitele a tervezettnél dinamikusabban emelkedett. A közlekedési vállalatok a szállítási igényeknek eleget tettek. Az energiagazdálkodási intézkedések eredményeként a szállítás és a hírközlés energiafelhasználása nem haladja meg az 1980. évit. A termelői árszínvonal lényegében a tervezettnek megfelelően alakult. A népgazdaságban foglalkoztatottak száma demográfiai okok miatt csökken. Általában javul a vállalatok munkaerő-gazdálkodása, mérséklődik a munkaerőhiány. (Folytatás az 5. oldalon.)