Népszabadság, 1982. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-20 / 168. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1982. július 20., kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XL. évfolyam, 168. szám Az atomháború veszélyét elhárítani! (5. oldal) Kreisky a kelet—nyugati gazdasági együttműködésről — A kelet—nyugati kölcsönös gazdasági függőség sokkal nagyobb annál, semhogy lemondhatnánk az együttműködésről — mondotta Brúnó Kreisky osztrák kancellár a bécsi Die Presse hétfői számában megjelent interjújában. Az osztrák kormányfő általánosságban — és konkrétan a szovjet—nyugat-európai földgázegyezmény ellenzése miatt — élesen bírálta a Reagan-kormányzatnak azt a próbálkozását, hogy a Nyugat- Európára is kiterjesztett kereskedelmi háborúval kényszerítse engedményekre a Szovjetuniót. Az osztrák kancellár ugyanakkor óva intett mindenkit attól, hogy európai szemüvegen keresztül szemlélve próbálja megérteni az Egyesült Államok törekvéseit. A nyugati szövetségi rendszeren belül mélyülő szakadék áthidalására Kreisky „folyamatos párbeszédet” sürgetett. Az osztrák kormányfő kifejtette, hogy a világgazdasági válság — megítélése szerint — még távolról sem érte el mélypontját, és a helyzet további rosszabbodásával kell számolni. Az osztrák belpolitikában ez olyan következményekkel jár, hogy a kormánypártnak az ellenzékkel összefogva kell megbirkóznia a felgyülemlő gazdasági nehézségekkel. Mindez azonban nem jelent semmilyen koalíciós ajánlatot — sietett leszögezni Kreisky kancellár. (MTI) A bonni kancellár amerikai útja Helmut Schmidt kancellár kedden kezdődő nem hivatalos amerikai útjáról nyilatkozott hétfőn Klaus Bölling, a nyugatnémet kormány szóvivője. Sajtóértekezletén Bölling leszögezte, hogy a kancellár baráti látogatásáról már hónapokkal ezelőtt megállapodtak. A látogatásra az időközben külügyminiszterré kinevezett George Scultz hívta meg, akihez régi barátság fűzi Schmidtet: hosszú ideje ismerik egymást, és „kitűnően tudnak együtt dolgozni”. Atalálkozó általános célja, hogy áttekintsék a nemzetközi helyzetet — mondotta a szóvivő. Hozzátette, hogy egyesült államokbeli tartózkodása alatt Helmut Schmidtnek nyilván alkalma lesz különböző találkozásokon semlegesíteni azokat az irányzatokat, amelyek kedvezőtlenül hatnak a nyugatnémet—amerikai kapcsolatokra. A kancellár megbeszéléseinek témáiról szólva Bölling első helyen emelteki a kelet—nyugati kapcsolatok kérdésért — ezen belül hangsúlyosan a biztonsági politikát. Szó lesz a genfi SALART-tárgyalások kezdeti szakaszáról és a közepes hatótávolságú rakéták korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokról is. Vita várható — mondotta a továbbiakban a szóvivő — a szovjet—nyugat-európai földgázügylet kérdésében. Utalt rá, hogy a bonni kormánynak jó érvei vannak ebben a vitában, s emlékeztetett a Közös Piac álláspontjára a kérdésben. Tágabb értelemben szó lesz továbbá mindarról, amit a vezető tőkés országok állam- és kormányfői Versailles-ban megvitattak, és amit — Schmidt szerint — azóta „sajátos köd vesz körül”. Ezzel kapcsolatban Bölling kiemelte a szövetségesek közötti konzultáció szükségességét. — Úgy tekintjük ezt az utat, mint nagyon fontos hozzájárulást az Egyesült Államokkal folyó párbeszéd elmélyítéséhez — mondotta végül a szóvivő. Hangsúlyozta: Helmut Schmidt nem tömött aktatáskával utazik el, ezért nem áll fenn a veszély, hogy elintézetlen ügyekkel tér haza. Kérdésekre válaszolva Belling szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy Reagan—Schmidt találkozó nem szerepel a programban; ez természetesennem jelenti azt, hogy Schmidt kancellár vonakodnék Reagan elnökkel találkozni — hangsúlyozta a szóvivő. (MTI) Újabb diplomáciai erőfeszítések a libanoni válság rendezésére Az izraeli kormányfő Nyugat-Bejrút ostromával fenyeget a BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Tel-Aviv azzal fenyegetőzik, hogy amennyiben Khaddam szíriai és Szaúd Al-Fejszal szaúd-arábiai külügyminiszter washingtoni látogatása nem hoz gyors és pozitív fordulatot, „elkerülhetetlenné válik” az öt hete bekerített Nyugat-Bejrút izraeli bevétele, a palesztin ellenállási mozgalom libanoni központjának katonai felszámolása. Ezt a következtetést lehet levonni a tel-avivi kormány vasárnapi ülését követő nyilatkozatokból. Maga Begin miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy Izrael hamarosan befejezi libanoni háborúját , és „nincs hoszszú idő hátra Arafat megsemmisítéséig”. Az izraeli kormány megítélése szerint végképp zsákutcába jutottak a palesztin gerillák „békés eltávolítására” irányuló tárgyalások, és semmit sem lehet többé remélni Philip Habib amerikai elnöki megbízott missziójától. Bár a palesztin gerillák védelmi vonalaik megerősítésével készülnek a várható izraeli támadásra, bejrúti sajtóértesülések szerint még nem merültek ki a politikai megoldás lehetőségei. Az Asz-Szafir című lap úgy értesült, hogy Habib, részleges, de gyors, intézkedéssel kívánja csillapítani az izraeli türelmetlenséget, azt javasolta a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek, hogy járuljon hozzá bizonyos számú gerilla előzetes kivonásához. A PFSZ válasza egyelőre nem ismeretes. Az Al-Nahar című lap pedig azt az értesülését közölte, hogy egy arab ország — feltehetően Irak — írásban tett ajánlatot a PFSZ-nek a palesztin fegyveresek befogadására, de a palesztin vezetésre bízta a kezdeményezés nyilvánosságra hozását. A hivatalos forrásból meg nem erősített hír azért érdemel figyelmet, mert egyrészt már korábban is volt szó az Irakhoz közel álló Arab Felszabadítási Front harcosainak a befogadásáról, másrészt az Iránnal háborúzó, az el nem kötelezett országok csúcsértekezletének a megrendezésére készülő iraki vezetés érdekelt arabközi és nemzetközi tekintélyének erősítésében. A PFSZ— mint ismeretes — vonakodik attól, hogy Izraellel nem határos országba tegye át libanoni székhelyét. Bejrúti politikai körökben úgy vélik, hogy a bekerített Nyugat-Bejrút sorsáról, a palesztin gerillák kitelepítéséről folytatott tárgyalásokat csupán az amerikai—szíriai—szaúd-arábiai találkozó mozdíthatja ki a holtpontról. A libanoni kormány gazdasági minisztere cáfolta azt a tel-avivi bejelentést, hogy az izraelimegszálló csapatok liszt- és más élelmiszerszállítmányokat engedtek be a blokád alá helyezett Nyugat-Bejrútba. Hétfőn egyébként szórványos lövöldözés volt a palesztin erők és az izraeli csapatok között. Bócz Sándor: Ami az arab külügyminiszterek amerikai útját illeti, Reagan amerikai elnök kedden a Fehér Házban — Schultz külügyminiszter társaságában — fogadja a hivatalosan az Arab Ligát képviselő szaúdi és szíriai politikust. Az Arab Liga még a múlt hónapban döntött úgy, hogy külügyminiszteri küldöttségeket bíz meg azzal a feladattal, hogy megszerezzék a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának támogatását az izraeli csapatoknak Libanonból való kivonásához. (Folytatás a 2. oldalon.) Izraeli páncélosok palesztin állásokat támadnak Bejrúttól délre. JELENTÉS A GABONAFÖLDEKRŐL Teljes erővel halad az aratás (Munkatársunktól.) E hét elejétől kezdve a hegyvidékek kivételével, az ország minden táján aratható a búza is, így tehát ez az az időszak, amikor délen és északon, keleten és nyugaton egyaránt teljes erővel dolgozhat az aratás gépezete. A mintegy 13 ezer gabonakombájn csaknem mindegyike folyamatosan — sok gazdaságban két műszakban — járja a búzatáblákat. A legkorábban aratható őszi kalászos gabona, az őszi árpa aratása egyébként befejeződött. Az őszi káposztarepce és a magborsó betakarítása a végéhez közeledik. Ugyanakkor a búza mellett a tavaszi árpa aratása is megkezdődött. A múlt hét végén a tavaszi árpának mintegy hét százaléka került le a lábáról. A búza aratása vasárnap este 36 százalékra állt. Ezekben a napokban az 1,3 millió hektáros búzaterületből naponta csaknem 100 ezer hektár után marad tarló. Később, amikor már mind több gazdaság végez ezzel a munkával, még a gépátcsoportosítások ellenére is csökken ez az ütem. A búzaaratás különösen előrehaladt a déli megyékben és az Alföld középső területein. A becslések szerint ma estig Szolnok megyében a búzának több mint 60 százalékát learatják. Baranya, Csongrád, Bács közelíti ezt a hányadot. De Pest, Somogy, Tolna, Fejér megye mezőgazdasági nagyüzemei is elérkeznek a búzaaratás feléhez. Az aratást követő munkák — a szalmalehúzás, a tarlóhántás, esetenként a tarlóvetés — szorosan összetartoznak. A jövő évi termés szempontjából az lenne a kívánatos, hogy a tarlóhántás csak egy-két nappal maradna el az aratás mögött. A gazdaságok zömében ennél később követi a kombájnt a tárcsa. Eddig a learatott területnek negyven százalékáról takarították le a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok a szalmát. Az elmunkált tarló aránya a learatott terület harmadára tehető. Az előző évekhez hasonlóan idén is gyorsítani kellene ezt a munkát. A tarlóba — beleértve az őszi takarmánykeverékek tarlóját is — eddig 70—75 ezer hektáron vetettek magot. Az időjárás kedvezett a tarlóvetések talaj-előkészítésének is, a vetésnek is. A korábbi vetések szépen, egyenletesen keltek, jól fejlődnek. Lassacskán közelgünk július végéhez, s kívánatos lenne, ha 100 ezer hektárra nőne a másodvetett terület. Tehát a hiányzó 25—30 ezer hektáron sürgősen, ezen a héten el kellene vetni azoknak a növényeknek a magvait, amelyektől még az idén termést remélnek. Az Oroszlány Vidéke Termelőszövetkezet búzatábláin is teljes lendülettel aratnak. JUSZTIN TIBOR FELVÉTELE — MTI FOTO Válasz turistáknak Ebben a nyugtalanító híreket termelő világban jó idézni a Nemzetközi Idegenforgalmi Szervezet adatait: a föld minden tizennegyedik lakosa részt vesz a nemzetközi utazásokban. Nálunk minden második. Nagy tehát az utazási kedv mindenfelé, s nemcsak más országokba igyekeznek sokan, hiszen a belföldi turizmus az előbbinél is sokkalta nagyobb tömegeket mozgat. Ebben az összehasonlításban sincs szégyenkezni valónk, mivel hazánkban a belföldi vendégforgalom dinamikusabban fejlődik, mint a világátlag. Tavaly másfélszer annyi külföldi vendég járt nálunk, mint hazánk lakossága. Ott persze nem tartunk, hogy megéljünk az idegenforgalomból, de az is biztos, hogy ilyen arányú látogatottsággal sok helyütt elégedettek lennének. Más kérdés, hogy alig egyharmadát költi el a vendég, mint történetesen az Európában olcsónak minősített Spanyolországban. Éves bevételünk a turizmusból 36 milliárd forint, ennek egyharmadát költik a külföldiek, a többit a hazaiak. Az nyilvánvaló, hogy az idegenforgalom politikai kérdés, de mindinkább gazdasági kérdés is. Innen megközelítve a célt, vagyis a bevételek gyarapítását, hamar kínálkozik a megoldás: egekig emelni az árakat. Ez a módszer azonban szűklátókörűségre vall, külföldi példák igazolják, hogy visszaüt. Marad tehát a mindenképpen nagyobb körültekintést igénylő, de hosszabb távon is kifizetődő eljárás, a szolgáltatások körének bővítése, önmagában azonban ez sem elég, ha mindazoknak nem jut tudomásáral a szolgáltatás megléte, akiknek azt szánják: a külföldi és a magyar turistáknak. A jó informálás céltudatos munkát követel, s abból éppúgy nem maradhat ki az sem, hogy országútjainkon, városainkban az utakon, a tömegközlekedési járműveken könynyen, gyorsan lehessen tájékozódni, sem az, hogy hol, mit érdemes szemügyre venni, hol lehet elfogadható áron megszállni, kedvtelésünknek hódolni. A jó tájékoztatás hasznot hoz. S bár valóban nem könnyű reális képet adni külföldön hazánkról olyanok számára, akiknek ismerete legfeljebb a „tschikos-gulas” felszínességén mozog, aligha lehet lemondani a meggyőzésről, országunk sokszínűségének bemutatásáról, vendégmarasztaló lehetőségeinek kínálatáról. S hogy ez ügyben mi történik? Az Országos Idegenforgalmi Hivatal megbízásából az IPV a világ 30 ezer utazási irodájából kétezerrel van aktív kapcsolatban, eljut az írásos anyag követségeinkre, konzulátusainkra, a kommunista pártok fesztiváljaira, és sokat nyom a latban a szakemberek személyes jelenléte a különféle magyar gasztronómiai napokon, idegenforgalmi szakvásárokon. Egyéves múltra tekint vissza a Tourinform, nemzeti információs irodánk, amely kéttucatnyi tárgykörben kínál naprakész információkat személyesen, telefonon, az MTI közönségszolgálatán keresztül, napilapok és szaklapok segítségével. Vannak még persze további lehetőségek. Egyike-másika máris kész terv: szó van róla, hogy a legnagyobb idegenforgalmi központokban szintén létrehozzák a Tourinform-irodákat, s jövőre megszületik a fővárosi idegenforgalmi információs iroda is. Jó lenne - külföldi mintára - több nyelven beszélő egyenruhás egyetemistákat alkalmazni a leglátogatottabb helyeken, s az is, ha sikerülne kiiktatni a párhuzamosságokat a hazánkat bemutató propagandaanyagokból, mert egy vállalatnak aligha dolga, hogy az egész országot vagy annak egy-egy tájegységét általánosságban bemutassa. A helyi sajátosságok ismertetése, a helyi körülményekről szóló írásos vagy szóbeli információ hatásosabb minden általánosságnál, a vendégeknek kedvező, az országnak pedig gazdaságilag is hasznos. Fejér Gyula