Népszabadság, 1983. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
TUDOMÁNY lüawrm FŐZŐCSKE - DE OKOSAN Villamos készülékek a konyhában A számak mindig unalmasak, és legtöbbször alig árulnak el valamit a dolgok lényegéről. Azzal nem megyünk sokra, ha megtudjuk, hogy villanyra járó főző-sütő alkalmatosságaink száma megközelíti a hatmilliót. Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy évi 427 gigawattórányi energiát főzőcskézünk el? De hát mennyi ez? Nos, ha üzembe lép a teljes paksi atomerőmű, negyven napon át kell dolgoznia, hogy megtermelje ezt az adagot. Kezdetben volt a tűzhely jószerivel azóta, hogy magát a tüzet felfedezte az emberiség, használjuk a tűzhelyet, ezt a konyhai mindentudót, amely egészen a XX. század első harmadáig általános eszköze volt a főzésnek, sütésnek. Aztán, ahogyan a technika — és a kereskedelem — nagyobb sebességre kapcsolt, a jó öreg sparheid elvesztette tekintélyét. Leváltak róla az egyes funkciók, amelyeket több-kevesebb eredményességgel szolgált. Megszületett a vízmelegítő, a kenyérpirító, a tojásfőző, a szeletsütő, a kávéfőző készülék, vagy negyvenféle praktikus masina. Alapjában véve ésszerű irányzat volt ez, hiszen miért is kellene befűteni csak azért, hogy mosogathassunk, vagy igyunk egy csésze kávét, megfőzzünk egy lágy tojást? A baj akkor kezdődött, amikor a háziasszony már nem fért be a konyhába a sok ilyen meg olyan gép mellé. És valljuk be, nem túl kellemes dolog szekrényt nyitni, dobozból kibontani, használat után megtisztítani, visszadobozolni, elraktározni ennyiféle, egyébként ügyes alkalmatosságot. A légkeverés előnyei Ez a felismerés az oka annak, hogy a legutóbbi években új irányzat kezd kibontakozni a konyhai villamos berendezések és készülékek piacán. A jelszó ma így hangzik: viszsza a tűzhelyhez! Ez a tűzhely azonban már messze nem az a régi. A legmodernebbek például modulrendszerűek. A kis tárolószekrénykéből mindig azt az elemet vesszük elő, s csúsztatjuk be a csatlakozókkal ellátott keretbe, amelyre éppen szükségünk van: a főzőlapot, a grillezőt stb. A sütő kialakítása is olyan, hogy gazdája választhat a hagyományos felfűtés, a grillezés, a légkeveréses megoldás között, sőt újabban mikrohullámú generátort is beépítenek a konstruktőrök. S miközben ily módon újjászületett a legősibb főzőalkalmatosság, néhány nagyszerű műszaki megoldás is szép karriert futott be. A sütés-főzés eszköztárának legígéretesebb ötletújdonsága a légkeverés elvének gyakor- A mindentudó fedő A légkeverés ötlete egy másik, sok szempontból különleges készülékben is testet öltött. Ez a cirkotopf, amelynek alkotói magyar mérnökök. A tűzhely beépült az edénybe — így foglalható össze legegyszerűbben a dolog lényege. A különleges kialakítású fedő a cirkotopf lelke. Ennek kettős fala között helyezkedik el a ventillátor, körülötte a fűtőelemek koszorúja, amelyekhez a villamos vezeték csatlakozik. A ventillátor kipréseli a felforrósodó levegőt a fedőelem alul nyitott résén, és megkezdődik az áramlás, a légkeverés; most már persze az edény teljes belső terében. Ebben a furcsa — a régi scifi filmek repülő csészealjaira emlékeztető — alkalmatosságban a főzés, sütés idejének negyede megtakarítható, és — akárcsaka légkeveréses sütőben — alacsonyabb hőfokon, vagyis kevesebb energiával, olcsóbban készül el az étel, amelyet ráadásul szinte el se lehet rontani. Mintha egyenesen a gyakorlatlan, kezdő háziaszszonyoknak találták volna ki a cirkotopfot. Az alacsonyabb hőfokú főzés, sütés jóvoltából ugyanis az étel nem érzékeny a múló percekre. Ha elnézzük elkészültének időpontját, akkor sincs nagy baj, nem fő szét, nem ég oda — legalábbis türelmesebben viselkedik ebből a szempontból, mintha hagyományos edényben készítenénk. Ráadásul: más, jobb ízű lesz az étel az áramló levegőben elkészítve. Ha például tésztát sütünk a cirkotopsban, a működés elvét tükröző szívó, megemelő hatás is érvényesül, szemre is szebb, jobban „meghízott” sütemény kerül ki a varázsfazékból, mint akár a legjobb sütőből. Még a legérzékenyebb Ezeket az előnyöket egyébként nem lenne szabad elszalasztanunk más, már régóta alkalmazott edényfélék használatánál sem. A Siemens kísérleti laboratóriumának méréssorozata szerint két egészen közönséges fazék tartalmának felforralása között az energiafelhasználás szempontjából megdöbbentő különbségek adódhatnak. A sima, teljes felületén felfekvő fenekű, lefedett edényben 190 wattnyi energia kell ahhoz, hogy a benne levő másfél liter víz felforrjon. Ha viszont deformálódott a fazék, nem fekszik fel a főzőlapra, és a fedőt is leveszszük róla, ugyanez a mennyiségű víz 850 watt energia elhasználásával válik gőzzé. A különbség: 350 százalék. Ma már szinte minden háztartásban megtalálhatók a kukták. Használatuk módszerei is kialakultak. Csakhogy nem teljesek, nem jók ezek a módszerek. Ebben a túlnyomásos edényben, amelynek nyomásviszonyai lehetővé teszik, hogy a benne levő gőz hőmérséklete jóval száz fok fölé emelkedjék, nemcsak a nehezen puhuló ételfélék — bableves, csülök stb. — készülhetnek el gyorsan és kitűnő minőségben. A hústól a burgonyáig minden megfőzhető a kuktában, és ízesebb, jobb, hamarabb tálalható lesz, mintha hagyományos módon készítik el. De ilyenkor csak annyi vizet szabad az edénybe tenni, hogy ne érje el a lyuggatott rostélyra helyezett étel szintjét. A lezárt edényben keletkező túlnyomásos és túlhevült gőz elvégzi a többit. Három perc alatt elkészül és csodálatos ízű lesz a virsli, a közönséges főtt krumplira pedig rá se fogunk ismerni. Nem is beszélve a csaknem ötvenszázalékos energiamegtakarításról. A mikrohullám és reklámja De térjünk vissza a tűzhelyhez. Itt van például a közönséges villamos főzőlap. Ebből ma már három alaptípust ki számoljunk Egy adattal kezdtem: 427 gigawattórányi energiát főzőcskézünk el évente a konyhai villamos készülékek működtetésével. A felmérések, elemzések alapján a szakemberek arra következtetnek, hogy azokat a berendezéseket, amelyeket kétezerben használunk majd, 1985 után fogjuk megvásárolni. (Az ebbe a kategóriába sorolt iparcikkek átlagos élettartama ugyanis legfeljebb 15 év.) Ha ezek az új készülékek gazdaságosabbak lesznek, hozzávetőlegesen hatvan gigawattórányi villamos energiát spórolhatunk meg. További harmincat, ha rendeltetésüknek megfelelően, okosan és célszerűen használjuk őket. Ez együtt — a bevezető példájánál maradva — Paks nyolcnapi árama. Forintban pedig — nem számítva az erőművi beruházás költségeit, és a jelenlegi tarifa szerint maradva — megközelíti a százmilliót. Dr. Búza Péter nál a hazai ipar. A közönséges, a normál változat hét fokozatban kapcsolható, hét hőmérsékleti (illetve teljesítmény-) értékre állítható be. Egyre több tűzhelyen van ma már a másik változatból, a gyorsfőzőlapból is (a nemzetközi szabvány előírása szerint ezt piros kör jelöli). A neve elárulja, mit tud: három-három és fél perc alatt eléri teljesítményének maximumát. Működésének második szakasájában — a beépített korlátozó elem hatására — már nem emelkediktovább a hőmérséklete, és ehhez a szinten tartáshoz kevesebb energia kell. A gyorsfőzőlap tíz százalékkal kevesebb energiával adja azt a főzési teljesítményt, amit egy hasonló méretű normál lap (persze többe is kerül). A harmadik változat — azlati alkalmazása. Ezzel technikailag igen egyszerű szerkezetek beépítésével forradalmasítható az egész munkafolyamat. A dolog lényege a folytonosan áramló forró levegő. Egy ventillátor gondoskodik róla, hogy a sütőtérben „mozogjon a meleg”, ami kettős haszonnal jár. Alacsonyabb hőfokon készül el az étel, tehát kevesebb energia fogy, és kevésbé károsodnak az értékes tápanyagok. Ráadásul — mivel a zárt téren belül mindenütt egyforma a hőmérséklet — ebben a sütőben nem fordulhat elő, hogy a sütemény alja odaég, a teteje pedig nyers marad. A megtakarítás — már ami a villamos áramot illeti — elérheti az ötven százalékot is. Ez pedig már forintokban is markánsan kifejezhető haszon. Ilyen típusú tűzhelyeket nálunk is vásárolhat a vevő! Az más kérdés, hogy olykor az eladó sincs tisztában vele, milyen előnyökkel jár az adott berendezés használata. S így ajánlani sem igen tudja, tésztafélékkel se kell óvatoskodni. Hidegen beönthető az edénybe, mondjuk, a piskóta alapanyaga, nem kell előmelegíteni, ahogyan a hagyományos recept kívánja, s mégis magas, szép lesz a tészta. Szinte minden étel elkészíthető ebben az edénynek álcázott tűzhelyben, csak a bő levűek, például a levesek nem. Háromféle változatban gyártják. Van kerek és van szögletes, és van külön kapható fedő, vagyis egy olyan szerkezet, amelybe beépítették a fűtést és a ventillációt, s amely bármilyen edényre ráhelyezhető — persze, ha az megfelelő átmérőjű —, és máris működik a légkeverés, élvezhetők az ötlet energetikai és gasztronómiai előnyei. Nem ismerjük jól a kuktát automata főzőlap — közepén rugalmas érzékelőfej található, amely rátapad az edény falára, és folyamatosan méri a benne levő étel hőmérsékletét. Szabályozóján 50-től 220 Celsius-fokig bármilyen érték beállítható, és az érzékelő információi alapján az automatika ezen a hőfokon tartja a rendszert a főzési folyamat egész időszakában. Az energianyereség ennél a megoldásnál is tíz százalék. Alkalmazása pedig — főzéstechnikai szempontból — kényelmes és biztonságos. Néhány mondatot megérdemel az a nálunk még újdonságnak számító konyhai készülék is, amelynek alkalmazásáról élénk vita alakult ki szakmai körökben, és ennek számunkra is vannak tanulságai. A helytelenül mikrohullámú sütőnek nevezett berendezésről van szó. Amikor a második világháborút követő években piacra dobták Amerikában, a reklám radartűzhelynek, szupersütőnek titulálta, évtizedekre félrevezetve a leendő tulajdonosokat. A készülék rövid hullámhosszúságú hangrezgései ugyanis csak főznek, de sütni képtelenek, egyszerűen azért, mert a besugárzott élelmiszer hőmérséklete — fizikai törvények parancsára — nem emelkedhet 100 Celsius-fok fölé. Így, bár kitűnően alkalmas például a mirelit ételek felmelegítésére, sohasem lesz barna és ropogós a segítségével készült pecsenye, sütemény, tészta. Ezért manapság már azok a mikrohullámú készülékek számítanak korszerűeknek, amelyekbe egy infravörös hősugárzót is beépítettek. A hangrezgések megpuhítják, majd a hősugarak ropogósra sütik az ételt. Korszerű légkeveréses tűzhely. A „varázsfedelű” cirkotopf. TALÁLMÁNYOK Fordulatszabályozó autódarukhoz Emelőgépeket, darukat gyakran szerelnek teherautókra, főleg ZIL-típusúakra., Ilyen esetekben az emelőgép hidraulikus rendszerének szivattyúját a gépjármű motorja hajtja. Rendszerint úgy, hogy a gépkezelő a belsőégésű motor fordulatszámát egy, a motor keverékképző rendszerével összekötött kar segítségével tetszés szerinti — de legalábbis az üresjárat feletti — fordulatszámra állítja be. Ez a fordulatszám adott esetben a hajtómotor végfordulatának 55 százalékát is elérheti. Mivel az olajszállító szivattyú fogaskerékpár-áttétellel kapcsolódik a hajtómotorhoz, így az nem biztosítja a terhelés változásával a vele kényszerkapcsolatban levő szivattyú optimális fordulatszámát, a percenkénti 500 fordulatot. A Mecseki Erdőgazdaság szolgálati találmánya (feltalálók: Németh Szilveszter, Marton Tibor, Müller Lajos és Király Vilmos), amelynek címe: Fordulatszabályozó szerkezet gépjárműre szerelt hidraulikus emelőszerkezet működtetéséhez, olyan megoldást alkotott, amely biztosítja a mindenkori terheléstől függő motorfordulatszámot, ugyanakkor a szivattyú optimális fordulatszámát. Ezt olyan fordulatszabályozó szerkezettel érik el, amelynek az emelőgép hidraulikus rendszerébe iktatott munkahengere és ehhez csatlakozó áttételi szerkezete van, ahol a munkahenger dugattyúszára az áttételi szerkezettel, az utóbbi pedig a teherautó keverékképző karjával van közvetlen működtető kapcsolatban. Ennek következtében az emelőgép hajtása úgy működik, hogy az üzemanyagadagolást a terhelés nagysága határozza meg, ha pedig az emelőgép nincs leterhelve, a motor alapjáraton megy. Tengeri takarítóhajó Az Egyesült Államok környezetvédelmi hivatalának a New Jersey állambeli Leonardóban levő kísérleti medencéjében egy szovjet gyártmányú önjáró szemétgyűjtő hajóval végeztek sikeres vizsgálatokat. Legnehezebb feladata a tengervíz olajtalanítása volt, aminek hatásfoka nyugodt felületen elérte a 95 százalékot, hullámzó vizen a 65 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az előbbinél a kikötővizet szennyező olajnak csaknem, teljes menynyiségét sikerült kivonni. A takarítóhajó az olajfoltban haladva — amelyet előzőleg szoros bójazárral vesznek körül — az orrán levő nyílásokon keresztül két kart bocsát ki, amelyek fesztávolsága nyolc méter. Az olajos-szemetes víz az orr-részen keresztül a hajóba áramlik, ahol megszűrik. Ezután az olajat tartályokba szivattyúzzák, a megtisztított víz pedig a vízsugárhajtóművön át távozik, s ezzel a hajót előre hajtja. Az olajfoltokon kívül a hajó szemétgyűjtő rendszere 75 kg tömegű és 1,8 méter hosszú tárgyakat is befogad; az úszó szennyeződés szilárd és folyékony részét gépi úton választja szét. A takarítóhajó szovjet— amerikai közös fejlesztés. Fő előnye, hogy képes megtisztítani a kikötők nehezen hozzáférhető helyeit: a hajók és a rakpart közötti vízterületet, a partfal beszögelléseit és a sarkokat is. A szovjet takarítóhajó a parttól számított 10 mérföldes sávon belül szedi össze az olajat, hulladékot. Új típusú hőkazán A meleg, illetve forró víz vagy gőz termelésére szolgáló olaj- és gáztüzelésű hőkazánok két fő típusa: a fekvőhengeres és az úgynevezett meredekcsöves, vagy más néven szögletes tűzterű kazán. E típusok és általában a ma Magyarországon működő olaj- és gáztüzelésű kazánok többsége átalakított, eredetileg széntüzelésre szerkesztett berendezés. Mivel nem a gáz, illetve az olaj égési sajátságainak megfelelően épültek, bizonyos hátrányaik vannak: általában a tűztér első részét viszonylag kis hőterhelés éri, a hátsó részét pedig lényegesen nagyobb, ezért a kazán háta gyakran kiég; a hőfelvétel nem egyenletes minden irányban. Az ilyen kazánokkal a másik gond az, hogy az energia nagy része sugárzási energia formájában hasznosul, viszont a kazánok tűztéri felületei nem igazodnak ehhez. A sugárzási energia ugyanis az égőtől kiindulva, a láng tengelye mentén nagyságrenddel is növekedhet. Juhász Mihály feltaláló új típusú gáz- vagy olajtüzelésű hőkazánt dolgozott ki. (A szolgálati találmány tulajdonosa az Energiagazdálkodási Intézet.) Ennek az a lényege, hogy a tűzteret az eddigiektől eltérően változó keresztmetszetű, forgástestként, például kúpos alakúra alakítja ki. Ennek következtében ott, ahol az elvégzett tüzeléstechnikai mérések alapján nagyobb a sugárzási energia, nagyobb a tűztér is, ezért a tűzteret körülvevő, mind nagyobb átmérőjű csövek éppen ott tudják fölvenni a több hőt, ahol a berendezés több hőt is ad le. Az új konstrukció a hatásfokot azzal is növeli, hogy a csövet (tűzteret) úgynevezett membránfalszerkezetű konvektív hőátadó felület veszi körül: ez újabb füstjáratot képez a lángcső falával, s így a maradék hőt is átadja. Valamennyi vízcső egy közös gyűjtő, illetve elosztó víztérbe csatlakozik. A konstrukció nagy előnye a kiváló hatásfokon kívül az, hogy a kazán mérete a korábbiaknál jóval kisebb, és élettartama mintegy kétszerese az eddigi konstrukciókénak. A TIT BUDAPESTI NYELVISKOLÁJA TAVASZI SZEMESZTERÉRE január 24-től február 4-ig, 14-től 18.30 óráig lehet jelentkezni a TIT budapesti szervezete épületében (Vil., Múzeum u. 7.). Felvilágosítás: 341-557.