Népszabadság, 1983. október (41. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal Ára: 1,80 Ft NmZABNING ■■■■■■■■■■■■ 1983. október 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLI. évfolyam, 232. szám Az emberiség sorskérdése Van-e elég ereje az emberiségnek, hogy teljes egészében felismerje a veszélyt, és elszigetelje, megfékezze a földi életet oly könnyelműen kockáztató erőket? Korunk sorskérdése ez, amelyet Jurij Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke e heti üzenete újra és nagy nyomatékkal vetett fel. Aggodalom és felelősségérzet tükröződött minden sorából. Aggodalom a nemzetközi politika mai vészterhes jellemzői miatt, s egyben mély felelősségtudat is, amelyet a Szovjetunió magára vállal az emberiség sorsáért. Olyan korban élünk, amikor minden felelős kormányzat, politikus aszerint mérettetik meg, vajon akar-e tenni, s tesz-e valamit a nukleáris katasztrófa elhárításáért. Mert önmagukban a szavak — bármilyen szépek legyenek és bárhonnan hangzanak is el — semmit sem érnek, ha ellenkező irányú tettek cáfolják őket. E kor alapvető követelménye a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, amelynek az enyhülés kibontakozásában, a tárgyalások gyakorlatában, az eltérő érdekeket igazságosan s megértően figyelembe vevő megállapodásokban kell testet öltenie. Mindenkinek fel kell ismernie: e megállapodásokhoz a két szemben álló fél egyeztetett akaratára van szükség, csupán az egyiké nem elég. Azért szükséges hangsúlyozni, hogy mindkét fél akaratára szükség van, mert az utóbbi évek tapasztalatai sajnos egyre inkább azt mutatják: a készség csak az egyik oldalon szilárd, a másikon nem mutatnak hajlandóságot a kompromisszumra. Az Egyesült Államok kormányának jelenlegi politikájáról világos keresztmetszetet adott csütörtökön közölt nyilatkozatában Jurij Andropov. Ez a kormányzat — hangsúlyozta — figyelmen kívül hagyva a világ többi államának és népének érdekeit, uralkodó pozícióra tör a világban. Ezt szolgálja katonai potenciáljának soha nem látott mértékű növelése, valamennyi — nukleáris, vegyi, hagyományos — fegyverfajta gyártásának megsokszorozása, a fegyverkezési hajsza kiterjesztése a világűrre. Világszerte — a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, Észak- és Dél-Afrikában stb. — újra meg újra beavatkozik más népek belügyeibe. Önös céljai érdekében nem kíméli a NATO többi tagállamát sem, és újjáéleszti a japán militarizmust. Arzenáljából nem hiányzik a provokáció, az erkölcsre és emberiségre hivatkozó képmutató prédikáció, a gátlástalan rágalomhadjárat a Szovjetunió, a többi szocialista ország ellen, a „keresztes hadjárat” a szocializmussal mint társadalmi rendszerrel szemben. Arra tesz kísérletet, hogy kijátszsza egymás ellen, „jókra” és „roszszakra” sorolja be a szocialista országokat, létező sajátosságaikat pedig ellentétekké élezze. Semmibe veszi az elemi magatartási szabályokat: nemcsak egyes állami vezetők és államok iránt viseltet tiszteletlenül, hanem megszegi az Egyesült Nemzetek Szervezete iránt vállalt kötelezettségeit is. Jurij Andropov világosan szólt a Szovjetunió homlokegyenest ellenkező politikai törekvéseiről. A szovjet politika — az ellene irányuló rosszindulatú támadások ellenére — nem érzelmekre épít, nem az egyébként indokolt felháborodás alapján szabja meg teendőit, hanem a józan észből, a realizmusból, a világ sorsáért érzett felelősségből indul ki. Abból mindenekelőtt, hogy az emberiség nincs pusztulásra kárhoztatva, jobb sorsot érdemel, semhogy a fegyverek fenyegetésétől fulladozó világban éljen. Ez a meggyőződés vezérli a szovjet kormányt, amikor új és új javaslatot terjeszt elő az európai, a stratégiai, a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetek csökkentésére, szorgalmazza a fegyverkezési hajsza megakadályozását, állhatatosan védelmezi a kölcsönös biztonság és a katonai erőegyensúly lehető legalacsonyabb szinten való megőrzésének koncepcióját. Olyan igazságos, mindenki számára elfogadható megállapodások megtalálásra törekszik, amelyek senki törvényes érdekeit nem sértik. A Szovjetunió nem teszi magáévá s nem követi a túloldal lélektani hadviselésének módszereit. Kitart a tárgyalóasztalnál, újabb és újabb, a másik oldal érdekeit is szem előtt tartó javaslatokat terjeszt elő, mert tudatában van annak, hogy nincs más alternatíva, mint a megegyezés, a kölcsönös biztonságot szem előtt tartó kompromisszum. Természetesen elfogadhatatlan az olyan munkamegosztás, hogy az egyik fél szüntelenül kezdeményez, keresi a megegyezés útját, a másik viszont mindent elutasít, az erőegyensúly megbontására, a katonai fölény megszerzésére, a helyzet kiélezésére, a mindenoldalú konfrontációra törekszik. Ami óhatatlanul arra kényszeríti a szocialista oldalt, hogy lépéseket tegyen az erőegyensúly helyreállítására, biztonságának védelmére. „Mi a magunk részéről nem keressük az ilyen erőpróbát — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. — Tőlünk ennek még a gondolata is idegen. Népünk jólétét, a szovjet állam biztonságát nem választjuk el más népek, más országok jólététől és biztonságától, még kevésbé állítjuk szembe vele. Nukleáris századunkban a világot nem szabad szűk, önös érdekek alapján szemlélni. A felelős állami vezetőknek csupán egy választásuk van — mindent meg kell tenniük a nukleáris katasztrófa elhárítása érdekében. Minden más álláspont rövidlátó, mi több, öngyilkos.” S hozzátette: „A Szovjetunió jóakaratát, a megállapodásra vonatkozó óhaját senki ne tekintse a gyengeség jelének. A Szovjetunió bármely, a kialakult katonai-stratégiai egyensúly megbontására irányuló kísérletre képes megfelelő választ adni, s tettei megfelelnek szavainak ... A Szovjetunió védelmi képessége olyan színvonalú, hogy senkinek nem tanácsolnánk, hogy erőpróbának vesse alá.” Az Andropov-nyilatkozat ugyanakkor nem az erőtényezőre helyezi a hangsúlyt. A nyilatkozat kulcsmegállapításai azt húzzák alá, hogy a Szovjetunió békében akar élni minden országgal, az Egyesült Államokkal is; nem sző agresszív terveket, nem kívánja a fegyverkezési hajszát; senkire sem kényszeríti rá a maga társadalmi rendjét; mindent megtesz a béke védelmezése érdekében. Olyan álláspont ez, amely méltán váltja ki a világ valamennyi országának, köztük a NATO tagállamai józan köreinek az elismerését is, erősíti azt a felismerést, hogy az emberiség sorskérdéseit illetően a Szovjetunióval meg lehet találni a közös nevezőt. Azok a nyugat-európai politikusok viszont, akik saját népeik, a béke érdekeit figyelmen kívül hagyva, segédkezet nyújtanak ahhoz, hogy kontinensünkön megjelenjenek az újabb amerikai nukleáris rakéták, mérhetetlen felelősséget vesznek magukra. Hiszen egy beláthatatlan következményű nukleáris háború kockáztatásához nyújtanak segédkezet. Olyan háborúéhoz, amely nemhogy nem eredményezné az emberiség előtt álló hatalmas problémák — az államok gazdasági fejlődése, a környezetvédelem, száz- és százmilliók alapvető életfeltételeinek megteremtése, egészségük, élelmezésük, oktatásuk biztosítása — akár csak egyikének megoldását sem, hanem földünk egészét, az emberi életet sodorná veszélybe. Ez az oka annak, hogy a különböző társadalmi, politikai, vallási meggyőződésű tömegek rakéta- és háborúellenes mozgalma minden korábbinál hatalmasabb erővel bontakozik ki Európában és a többi kontinensen. Ami bennünket illet: minden erőnkkel azon vagyunk, hogy tovább erősítve egységünket a testvéri szocialista országokkal, tovább szilárdítva szövetségesi kapcsolatainkat, keressük a közös utat a különböző társadalmi rendszerű országok diszkriminációtól mentes, kölcsönös előnyöké szolgáló gazdasági együttműködéséhez, a normális államközi kapcsolatokhoz, az enyhüléshez, a szilárd békéhez, amelyre oly hőn vágyik az egész emberiség. Várnai Ferenc .17 Magyar Népköztársaság a béke, az együttműködés,a leszerelés híve LOSONCZI PÁL BESZÉDE AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSEN Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke közép-európai idő szerint péntekre virradóra beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának plenáris ülésén. Bevezetőben Losonczi Pál felidézte a világszervezet létrehozásának körülményeit, s emlékeztetett azokra az eszményekre és elvekre, amelyek jegyében az ENSZ tevékenykedik. Napjaink világpolitikai helyzetét értékelve szólt a nemzetközi feszültség éleződéséről, a konfrontáció fokozódásáról, az erőegyensúly megbontására tett kísérletekről. Mindez — mutatott rá — aggodalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kormányát. A veszélyes helyzet kialakulásának fő okát a fegyverkezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat, hanem közvetve is: azáltal, hogy eltékozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a munkájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellentmondás-e ez a tudomány és a technika századában? Akkor, amikor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák megoldási lehetősége, mint az új energiaforrások feltárása, az óceánok kincseinek kiaknázása, a világűr békés meghódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek felszámolása, a rohamosan romló természeti környezet megmentése. Vajon elképzelhető-e globális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségek valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alapokmányának elfogadásával erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, és előmozdítjuk a szociális haladást s az életfeltételek javítását. A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad így mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem kevés! Számunkra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy-másfél évtizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek nincs okuk a csalódottságra. Losonczi Pál ezután felidézte az enyhülés felfelé ívelő szakaszában elért eredményeket, kiemelve egyebek között a nagyhatalmak között létrejött megállapodások, továbbá a helsinki értekezlet jelentőségét. Mindehhez hozzáfűzte: A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését tekinti, mind a kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon. Számunkra — miként más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. (Folytatás a 3. oldalon.) Lázár György tagadta Norbert Stegert Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken hivatalában fogadta Norbert Stegert, az Osztrák Köztársaság hazánkban tartózkodó alkancellárját, kereskedelem- és iparügyi minisztert. A találkozón részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, és jelen volt Arthur Agstner, Ausztria budapesti nagykövete is. Marjai József pénteken tárgyalt a meghívására hazánkban tartózkodó Norbert Stegerrel. Megvitatták a nemzetközi gazdasági élet egyes kérdéseit, és kölcsönösen tájékoztatást adtak országuk gazdaságának helyzetéről. Megvizsgálták a Magyarország és Ausztria közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködés fejlesztésének további lehetőségeit. Különös figyelmet fordítottak az árucsere-forgalom feltételeinek javítására, az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén a termelési és értékesítési kooperációk s más együttműködési lehetőségek bővítésére, valamint a magyar gazdaságfejlesztési tervekben való osztrák részvétellel összefüggő kérdésekre. Norbert Steger a magyar—osztrák gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság társelnökeként részt vett a bizottság idei ülésén, és magyar partnerével, Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel aláírta a bizottság jegyzőkönyvét. Norbert Steger a nap folyamán tárgyalt Méhes Lajos ipari és Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterrel is. Az osztrák alkancellár péntek este elutazott Budapestről. (MTI) Egységkormányt javasolnak a libanoni hazafias BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL) A bejrúti repülőtér közmegelégedést keltő megnyitása után pénteken a (szintén hosszabb ideje lezárt) közlekedési főútvonalak szabaddá tételére összpontosította figyelmét a libanoni hadsereg, a jobboldali milíciák, az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front és az Amal nevű síita szervezet katonai képviselőiből alakult tűzszüneti felügyelő bizottság. A fegyvernyugvás sorsát illetően egyébként, nyugtalanító körülmény, hogy még mindig nem gondoskodtak a tűzszünet megbízható nemzetközi ellenőrzéséről, és a polgárháborús válság politikai megoldására hivatott nemzeti párbeszéd megkezdése is várat magára. Miközben Amin Dzsemajel elnök előzetes konzultációkat folytat a nemzeti megbékélési konferencia 12 kiszemelt részvevőjével, a napról napra szaporodó fenntartások és követelések eszkalációja magát a tűzszüneti megállapodást is veszélybe sodorhatja. Camille Samun volt államfő, a Nemzeti Liberális Párt elnöke előbb a tanácskozás bojkottálásával fenyegetőzött, majd a megbékélési konferencia összehívása helyett inkább egy nemzeti egységkormány megalakítását indítványozta. Safik el-Vazzan miniszterelnök, aki a hét elején felajánlotta lemondását, csütörtök esti tv-interjújában szintén a nemzeti egységkormány mielőbbi létrehozását sürgette. A tűzszüneti megállapodás széles körben elfogadott értékelés szerint a szeptemberi harcok eredményeként helyreállt katonai erőegyensúly gyümölcse, önmagában azonban még nem biztosíték a politikai-hatalmi egyensúly megteremtésére. Az Amin Dzsemajel által alapított és irányított Le Reveil című lap pénteki vezércikke durva kirohanást intézett a keresztény többség létezését kétségbe vonó mohamedán követelések ellen. Pierre Dzsemajel falangista pártvezér viszont éppen a — szerinte — veszélyeztetett keresztény kisebbség védelmével indokolta a hatalmi kiváltságok megőrzésének szükségességét. (Az igazság az, hogy 1932 óta — éppen a kiváltságos maroniták miatt — nem tartottak népszámlálást Libanonban.) A Libanoni KP nyilatkozatban üdvözölte a hétfőn életbe lépett tűzszünetet, és sürgette a belpolitikai válság demokratikus, politikai megoldását, a háború okainak megszüntetését. Bócz Sándor: Az Egyesült Államok szenátusa csütörtökön 54—46 arányban megszavazta azt a határozati javaslatot, amely lehetővé teszi a kormány számára, hogy Libanonban továbbra is felhasználja a nyugati négyhatalmi erők kötelékében Bejrút körzetében tartózkodó mintegy 1600 amerikai tengerészgyalogost, valamint a tengerpartnál elhelyezkedő haditengerészeti erőket. (MTI) TÁRSADALMI ÉLET: KULTÚRA: Lakáshelyzet Budapesten 4. Köpeczi Béla „Kibúvónk": a munka 5. a tankönyvekről________13. OLDAL OLDAL Jó választás volt 6. Sobor Antal elbeszélése 14. A Radnótiak 8. Báthori István 15. VILÁGPOLITIKA: Beszélgetés András Ferenccel 16. A Római Klub 7.----------------------------------Helyszíni jelentés FIATALOK:____________ Costa Ricából 9. A vizsgán még nincs baj 17. Andropov üzenete a Lutheránus Világszövetségnek Jurij Andropovnak a Lutheránus Világszövetség békefelhívására küldött válasza arról tanúskodik, hogy a Szovjetuniónak érdekében áll a világbéke megőrzése — nyilatkozta Anza A. Lema, a szövetség főtitkárhelyettese. A szovjet államfő a világszövetségnek küldött üzenetében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió eredményeket akar elérni a genfi tárgyalásokon, ezért sok engedményt tett már. " Nekünk komoly gondot okoznak azoknak a kormányoknak a nyilatkozatai és cselekedetei, amelyek viszont félvállról veszik az emberiséget fenyegető nukleáris veszélyt — mutatott rá Anza A. Lema. (ADN)