Népszabadság, 1984. április (42. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
■asamamasoaaBsasaBas^pass ■ ^■saaaoamssaaaaasasamaaHOBmaii^HBSi^^ma V/- p). VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal Ára: 1,80 Ft NÉPSZABImAG 1984. április 21., szombat ■ ■■■^■■Bi^mBi^^mmimasasammai^^^aaaosmi A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLII. évfolyam, 94. szám Egyenlő esélyekért Aligha vonhatja kétségbe bárki, hogy társadalmunk oktatási rendje és rendszere demokratikus. Az alapoktatásban való részvétel kötelező, a középfok napjainkban immár kifejezetten ajánlott és a felsőoktatásba való bekapcsolódásra is végeredményben minden rátermettnek lehetősége van. Nem kevesen vannak azonban olyanok, akik különféle okok miatt nem tudják idejében — vagy éppen maguk szabta határidőre — elvégezni, befejezni azt az iskolatípust, amelyiknek hallgatói, vagy amelyikbe felvételt nyertek. Az okok között tallózva kitűnik, a különféle készségek-képességek hiányánál sokkalta nagyobb súllyal-gyakorisággal fordul elő az, hogy valakit a körülményei akadályoznak tanulmányai befejezésében. A félbehagyott ismeretszerzés természetesen nem sokat ér. Nem mondhatunk le arról, hogy az ilyen emberek bizonyítványt szerezzenek, sem pedig arról, ami fontosabb, hogy az élethez, a munkához szükséges elemi vagy szakismeretekhez hozzájussanak. Csakhogy amikor valaki már „kikopik” az iskoláskorból, nagyon nehezen vehető rá, hogy folytassa, illetve befejezze félbehagyott tanulmányait. Ráadásul manapság, a korábbi évektől eltérően, sajnos sokak szemében már nem sikk, nem dicsőség a munka melletti tanulás, különösen pedig az alapismeretek megszerzése. Miért kell erről külön szólni? Statisztikai adatok figyelmeztetnek a felelősségre. Napjainkban hazánk alig ötmilliónyi munkavállalója közül csaknem minden ötödiknek nincs meg a nyolcosztályos általános iskolai végzettsége. Mi több, a „nulla iskolát végzett” munkaképes korúak az érintett népesség 0,8 százalékát adják. De nem is a nagyságrend az, ami teendőinkre kell hogy intsen, sokkal inkább az, hogy ez a helyzet — s ezek az arányok — valójában hosszú esztendők óta változatlanok, s alig-alig sikerül lépésnyivel is előbbre jutni kedvező irányba. Ennek okai és magyarázatai egyaránt ismertek. Évente általában hétezer fiatal éri el úgy a 16. életévét (az iskolaköteles kor határát), hogy nem jut el az általános iskola nyolcadik osztályának a végére. Nem is elsősorban a képességek hiánya, hanem inkább a körülmények, a hátrányos — gyakorta a többszörösen is hátrányos — helyzete miatt. Akikről szó van, olyan körben cseperednek fel, ahol a művelődés, a műveltség, a tanulás nem divat, és senki sem készteti őket kellő súllyal és határozottsággal legalább az alapismeretek elsajátítására. Így történhet, hogy ez az iskolázatlan réteg akaratunk és szándékaink — mi több: törvényeink — ellenére újratermelődik. Kit lehet és kit kell ebben az ügyben nagyobb gondosságra inteni? Mindenekelőtt a közvetlen környezet, a társadalmi segítségnyújtás fontosságát szükséges említeni. Mindent azonban nem lehet, nem szabad a társadalom nyakába varrni, különösen, ha tudjuk, hogy a társadalom egésze ebben a vonatkozásban is részekből és csoportokból, érdekeltsége pedig ennek megfelelően rész- és csoportérdekekből tevődik össze. Márpedig ez nem feltétlenül találkozik mindig az össztársadalmi érdekkel. Igen gyakran az alapismeretek munka melletti megszerzésének kérdésében sem. Arról van szó ugyanis, hogy nagyon sok vállalat mind kevésbé támogatja hiányos alapiskolázottságú dolgozóinak tanulási szándékát. S még jó, ha csak közömbös, de nem gördít akadályt a fölfele törekvő útjába. Egyre inkább az a jellemző, hogy nemcsak a kedvezményeket nem adják meg, de nem is biztatnak a felnőttoktatásban való részvételre. Álláspontjuk érthető, de nem elfogadható. Nekik úgy jó segédmunkásként, hórukkembernek az illető alkalmazott, ahogy van, és szűkkeblűen nem gondolkodnak a távlatokban. Ugyanakkor az illető dolgozó világában is munkálkodik bizonyos ellenérdekeltség. Ma egy kemény fizikai munkát vállaló segédmunkás többet, jóval többet keres, mint tanult kollégáinak egyike-másika. Ráadásul a háztáji és kisegítő, illetve a második és a harmadik gazdaságból származó szabadidős jövedelmek lehetősége is az ellen munkál, hogy valaki tanuljon, ahelyett hogy pénzt keresne. Kiknek kellene figyelmeztetniük az iskoláikat csak felibe-harmadába elvégzőket arra, hogy a fizikai teljesítőképességük véges; hogy a nyers erővel csak ideig-óráig lehet bírni a munkát; hogy egyre kevésbé lesz szükség a képzetlen segéderőkre, mert helyüket mindinkább átveszik az okos gépek, amelyek kezeléséhez viszont ismeretek kellenek, tudás szükségeltetik? Nyilvánvalóan a vállalati kollektívák szerepe és felelőssége ezen a téren döntő. Akár a szakszervezetek bizalmijai, akár az érdekeltek közvetlen közelében dolgozó kommunisták — szánhatnának a mostaninál több figyelmet iskolázatlan kollégáikra. Kötelességük és felelősségük már csak üzemük, gyáruk jövője szempontjából is, hogy felébresszék az igényt, a tudásszomjat, a többre, magasabbra törekvés vágyát. Nem szabad megengedniük — s erre a mind demokratikusabb vállalati közélet lehetőséget is teremt —, hogy a csak szorosan vett gazdasági szempontok túlhangsúlyozásával háttérbe szorítsák a felnőttoktatás fontosságát. Tény, hogy a felnőttoktatás bizonyos költséggel jár, de a terhek nagyját az viseli és vállalja, aki a munka mellett esténként beül az iskolapadba. Támogatni, ösztönözni kell erre az érdekelteket. Tudatosítani kell, hogy nem a bizonyítvány a fontos, hanem a műveltség, az ismeret, amire aztán mind a szakképzés, mind pedig a politikai, társadalmi, közéleti tevékenység építeni tud. Mert hogyan és miképpen győzzünk meg bárkit eszméink, politikánk igazáról vagy egy-egy téves álláspont tarthatatlan voltáról, ha nincsenek közös alapon nyugvó ismereteink, fogódzóink? Tanulni lehet és tanulni kell a munka mellett is. A különféle esti és levelező tagozatos tanfolyamok az alapismeretek megszerzése után szakmát kínálnak; a közép- és felsőfokú intézményekbe várják azokat, akik készek és képesek továbbtanulni, akik kitűnnek társaik közül. Aligha szorul magyarázatra: kulcskérdés a műszaki fejlesztés, s ezzel egy ütemben — illetve egy lépéssel még előbbre is — elengedhetetlen az új technikák kezelőinek kiválasztása, oktatása és ismereteik munka melletti folyamatos karbantartása. Lehetőségei, egyben köteles,ségei vannak e téren a gyáraknak, különösen a nagyobb üzemeknek, vállalatoknak. Belső tartalékaik ilyen irányú feltárásával és mozgósításával segítséget nyújthatnak nemegyszer speciális ismeretek megszerzésében is. Mert ugyan hol lehetne legjobban elsajátítani mesterfogásokat, mint az új gép, műszer közelében, s kitől mástól, mint kezelőjétől vagy éppen attól, aki tervezte, esetleg honosította. És minthogy már házon belül is gyakorta rendelkezésre állnak a tárgyi és személyi feltételek, sokat lehet megtakarítani ezzel is. A különféle átképzésre, több szakmás specializálódásra indított tanfolyamokat a gyárkapun belül és kívül egyaránt érdemes támogatni. Bátorítani kell a részvevőket. A számok arról tanúskodnak, hogy mind kevesebben iratkoznak be a dolgozók általános iskoláinak különböző tagozataira, s minthogy a tanulmányaikat félbehagyók száma nem csökken, még inkább szélesedik a kör, az alapképzés nélküliek csoportja. Vannak azonban kedvező jelek, dicséretes törekvések is. Közülük külön említést kíván az, amire a honvédség vállalkozik. Borsodban például — de másutt is — úgynevezett kísérleti századot szerveztek azok,nak a sorkatonáknak a számára, akik úgy vonultak be, hogy nem végezték el a nyolc általánost. A „seregben” ott folytatják iskolai tanulmányaikat, ahol a civil életben abbahagyták. Jogos és megalapozott a remény, hogy katonai szolgálatuk után, munkahelyükre visszatérve sem mondanak le az ismeretszerzésről. Ezzel beilleszkednek abba a társadalomba, amelynek célja, törekvése, hogy valóban egyenlő esélyt nyújtson a felnövekvő és a felnőtt nemzedék tagjai számára. Sáfrán István Befejeződött a Varsói Szerződés külügyminiszteri tanácskozása Elutaztak hazánkból a delegációk Budapesten április 20-án befejezte munkáját a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának ülése. Az ülésszak befejeztével péntek délelőtt elutazott Andrej Cromiko, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külügyminisztere. A Ferihegyi repülőtéren Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Várkonyi Péter külügyminiszter búcsúztatta. . A nap folyamán ugyancsak elutazott Budapestről Petr Mladenov, a Bolgár Népköztársaság, Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság és Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere. A külügyminisztereket Várkonyi Péter búcsúztatta, jelenvoltak a tagországok budapesti diplomáciai képviseleteinek vezetői is. (MTI) Tanácskozás közben a külügyminiszterek: MIKÓ LÁSZLÓ FELVÉTELE Kitüntették a szovjet—indiai űrutazás részvevőit Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke pénteken Moszkvában magas szovjet kitüntetéseket nyújtott át a szovjet— indiai űrutazás részvevőinek. Az űrhajósokat az űrállomáson végzett sikeres munkájukért s az űrrepülés során tanúsított bátor magatartásukért tüntette ki a Legfelsőbb Tanács Elnöksége. (MTI) MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL ÚJ TÁRSADALMUNK A párt mutat utat GAZDASÁG: Egy üzem megszűnésének okai 6. ÉVFORDULÓ: Lenin és a külpolitika 4. IDEOLÓGIA: Interjú a pártpropaganda megújításáról 7. A NAGYVILÁGBÓL: Helyszíni jelentés Lotaringiából 9. KULTÚRA: Nagy Péter írása 13. TUDOMÁNY: Bivalens energiarendszerek 11. ,DAL 5. MÁJUS ELSEJÉN Nagyszabású felvonulás és gazdag program a fővárosban A nemzetközi munkásmozgalom idei nagy ünnepét is a hagyományos május elsejei gondolatok, a proletár internacionalizmus, a békéért, a szocializmusért folytatott harc, az alkotó munka dicsősége jegyében szervezzük. Ezt hangsúlyozta Juhász Zoltán, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának titkára a május 1-i rendezvénysorozat fővárosi programjáról tartott sajtótájékoztatón pénteken a Magyar Sajtó Házában. A Dózsa György úti felvonulásra az idén is mintegy 250 ezer fővárosit várnak. A délelőtt tízkor kezdődő demonstráció, amely várhatóan kétórás lesz, fanfárok hangjára indul: úttörők köszöntik a tribünökön helyet foglaló párt- és állami vezetőket, az ünnepségsorozatra hazánkba látogató külföldi vendégeket, köztük szakszervezeti delegációk tagjait. A tervek és a tegnap megkezdődött próbák szerint szép látványt ígérnek a nyitóképek a helyszíni és a tv-készülékek előtt ülő közönségnek. Zászlóskocsi, körötte 1200, nagy lobogóval vonuló fiatal; 1100 budapesti ifjú, aki a különböző nemzetek zászlaját viszi; hatalmas élő májusfák ; a tavaszt, a májusünnepet szimbolizáló óriási virágok; színes kendőket lobogtató sok száz fiú, lány , látványos képek sora követi majd egymást. A mintegy kétperces nyitóképben részt vevő hatezer fiatal bemutatója után indul a budapesti dolgozók felvonulása. Kilenc oszlopban vonulnak majd a kerületek, az elsők között Angyalföld, Újpest, Kőbánya, a nagy munkásmozgalmi hagyományú városrészek képviselői. A dolgozók felvonulása azt a politikai tartalmat kívánja hangsúlyozni, hogy népünk szorgalmasan dolgozik az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak valóra váltásán, a népgazdasági tervekben megfogalmazott célok eléréséért. A kerületek bemutatják legjellemzőbb gazdaságpolitikai, városfejlesztési eredményeiket, táblákkal, transzparensekkel, makettekkel adnak képet arról, milyen eredményeket értünk el a szocializmus építésében; hogyan fejlődött a magyar és a szovjet nép barátsága; hogy szolidárisak a magyar dolgozók a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népekkel, és hogy nagy erővel küzdenek a béke megőrzéséért. A dolgozók menetét a Magyar Honvédelmi Szövetség tagjai követik: az 1300 fiatal a technika, a sport és a honvédelem egységét ötvözi változatos, sok érdekességet, technikai különlegességet bemutató felvonulásában. Az MHSZ-esek után sportbemutató, előbb mintegy 1800 ifjú — 15 sportegyesület képviseletében a zászlóerdő között az olimpiai lobogót viszi, majd 800 lány és 800 ifjú tornagyakorlata szórakoztatja a szemlélőket. E fiatalok a záróképben vörös csillagot alakítanak ki, amely előtt a pártot éltető jelszót formálják a Felvonulási tér betonjára. A munka ünnepén idén is gazdag, színes program várja a fővárosiakat. Ezek közül kiemelkedik a kétnapos, központi városligeti majális, amely április 30-án hat-, május elsején tízórás programot kínál. A Népszabadság politikai fórumát május 1-én rendezik meg a városligeti nagyszínpadon. Az olvasók és a jelenlevő közönség kérdéseire Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár, Buda István államtitkár, az OTSH elnöke, Szikszai Béla, az Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese, Stadinger István, a fővárosi tanács elnökhelyettese és Berecz János, a Népszabadság főszerkesztője válaszol. A fórum előtt „A lapba lehet nézni..címmel 45 perces sajtókabaré-műsor lesz, a fórumot követően pedig a Karthágó együttes ad egyórás koncertet. (MTI)