Népszabadság, 1984. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

ISI■■■OTTHON • SZABADIDŐ élete del ill IIII Öntoző orok Az otthoni növénytartás leg­több gondját és baját az ön­tözés okozhatja. A cserép vagy más tartóedény viszonylag kis terében levő földben, földke­verékben, esetleg más közeg­ben nemegyszer már össze is zsúfolódnak a gyökerek. A nö­vények e közeg vízkészletéből kényszerülnek kielégíteni (idő­ben változó) vízigényüket. S a túlöntözés nem kevésbé ártal­mas, mint a kiszáradás. Az egyenletes vízellátásban lehet segítségünkre néhány nemrég nálunk is forgalomba került vízadagoló eszköz. Az „öntike” elegáns csoma­golásban kapható. Porózus vízelszivárogtató hüvelyfor­májú cseréprészét hosszú per­cekig kell vízben áztatni, mi­előtt a vízzel ellátni kívánt nö­vény földjébe (vagy más kö­zegébe) nyomjuk. A fölötte le­vő műanyag tartályt, sapka­szerű kupakját levéve, vízzel kell feltölteni, s a csatlakozó műanyag csővezeték nehezék­kel ellátott végét kell a víztá­roló edénybe helyezni. A záró­kupakot visszahelyezve már üzemelhet is az eszköz! Műkö­déséhez a közlekedőedények elvét hasznosítja. A vízát­eresztő cseréprészen át elszi­várgó víz helyébe a nála maga­sabb szintre helyezett edény­ből jön az utánpótlás a csőve­zetéken át. Előfordulhat, hogy levegő kerül bele. Ez akadá­­lyozza működését mindaddig, amíg telitöltjük vízzel. A vizet mindaddig adagolja, amíg a víztároló edény le nem apad. Egyetlen víztároló edény több növénynek is lehet vízellátója. Előfordulhat, hogy a növény vízfogyasztása meghaladja az öntike vízutánpótlási képessé­gét. Ez esetben — legalábbis időnként — öntözéssel is ki kell egészíteni ezt a vízellátási módot. A szerkezet kedvező tö­ménységű tápsós oldat kijutta­tására is alkalmas. A víztároló edény nagyságának megfelelő ideig, távollétünkkor is bizto­síthatja a vízutánpótlást. Nem teremt túlöntözésveszélyt. A még egyszerűbb „Csöpi” öntöző a tavaszi BNV-n tűnt fel. Csepegtetve öntöz. A víz folyamatosan szivárog belőle a növény földjébe vagy más kö­zegébe. Ugyancsak huzamos időn át is mentesít az öntözés ismétlődő gondjától. Üvegből készül, tetszetős, változatos formákban és kü­lönböző nagyságokban. Ilyen módon, a vele vízzel ellátni kí­vánt növény méretéhez alkal­masnak ígérkező, arányos mé­retű választható. A forma a hatékonyságot nem befolyásol­ja. Az elszűkülő csővég szűkü­lete fölé krepp-papírt, szűrőpa­pírt, esetleg más hasonló víz­­áteresztő sajátosságú anyagcsí­kot kell tömködni. Ez a tág vízbefogadó felső részébe ön­tött vizet éppen olyan ütem­ben bocsátja át magán, aho­gyan az a növény vízellátásá­hoz kedvező. A „filter” nyom­kodásához vékony pálca vagy alaktartó huzaldarab alkalmas. Tömörítésével és vastagításá­­val szabályozható a vízszivár­gás mértéke. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a kis üvegtölcsér egy hé­tig is gondoskodhat a vízellá­tásról, ismételt utántöltés nél­kül. Ezt a találmányi védett­séget élvező öntözőeszköz-új­donságot az Alkotó Ifjúság Egyesülés menedzseli. Az Óbu­da Tsz elsőként kezdte meg árusítását Budapesten, Tanács körúti virágboltjában. KOMISZÁR LAJOS Amatőr filmkamerák Hobbi vagy művészet? Az amatőr filmezésre többé-ke­­vésbé mindkét meghatározás ráillik. Persze a vásárláskor alapvetően az befolyásolja a választást, hogy ezek közül ki mit tart elsődlegesnek. Ma már kizárólag úgyneve­zett Super—8-as (vagyis S— 8-as) amatőrgépek kaphatók. Korábban a kétoldalt perforált 16 milliméteres (keskeny) mo­zifilmet használták a hobbiból filmezők is, oly módon, hogy a film teljes szélességének csu­pán a felére exponáltak, majd a végére érve megfordították a tekercset, s a másik fél sáv­ra is elkészítették a felvételt. E meglehetősen „amatőr” eljá­rás ma már a múlté. Az S— 8-as immár eleve csak 8 milli­méteres nyersfilm-kazettába kerül, s az exponált film is ugyanoda jut vissza. Mindez, azonkívül, hogy a betöltést rendkívül leegyszerűsíti, azzal az előnnyel is jár, hogy a ka­zetta — ha szükséges — min­den további nélkül akár a film közepén is kivehető a gépből, csupán egy-két képkocka kap fényt, s válik használhatatlan­ná, így „menet közben” is sza­badon cserélgethetjük a kü­lönböző érzékenységű (esetleg színes és fekete-fehér) filmet tartalmazó kazettákat. A ka­zetta homlokfalán található rések pedig a film érzékenysé­gének megfelelően önműkö­dően állítják be a felvevőgép vezérlését. Az S—8-as film egy-egy képkockája egyébként a korábbi „félmegoldásnál” mintegy ötven százalékkal na­gyobb is, így a vetített film is nagyobb méretben élvezhető. Az Ofotérttől szerzett infor­mációk szerint a jelenlegi vá­lasztékban összesen hat Su­per A 8-as filmfelvevő szerepel,­­a Quelle Revue listáján ettől eltérő típusok sorakoznak, ám a kezdeti fellángolás után a Petőfi Sándor utcai bolt kíná­lata ma már meglehetősen esetleges, a vágyott típus nem­egyszer hosszas várakozás után sem érkezik meg. A Nagyító júliusi számában egyébként a Quelle választékáról is olvas­hatnak tesztet az érdeklődők.) A fél tucat kapható gép ki­vétel nélkül tőkés importból származik, négy osztrák, ket­tő pedig japán gyártmányú. Mindez sajnos rányomja bé­lyegét az árcédulákra is. Hiá­ba keresnénk az üzletekben az egyszerű, csupán néhány ezer forintos gépeket, a legolcsóbb is csaknem ötezer forintba ke­rül, az igényesebb Eumig típu­sért pedig mintegy háromszor annyit kérnek, így tehát az amatőr filmezés — még ha a vetítőt bérelik is — korántsem olcsó mulatság, hiszen egy szí­nes film ára is kétszáz forint körül van, az előhívásért is kell vagy ötven forintot fizet­ni, ráadásul e gépek tartós működtetéséhez alkási elemek valók, amelyek szintén nem két fillérbe kerülnek. Pedig a tesztünkben szerep­lő hat készülék aligha pályáz­hat a csúcstípusok babérjaira. Inkább a külföldi jó középme­zőnybe tartoznak. Például egy sem akad közöttük, amelyikkel közvetlenül lehetne hangfelvé­telt is készíteni, így a film hangosítását csak utólag, a vá­gáskor, a celluloidszalag szélé­re ragasztott mágneses hang­csík segítségével lehet megol­dani. A konstruktőrök viszont eze­ket a gépeket is felruházták mindazon szolgáltatásokkal, amelyek ma már egy korszerű filmfelvevő elengedhetetlen jellemzői. Mindegyik gép auto­matikus működésű, tehát a szükséges rekeszértéket a fény­viszonyoknak megfelelően ön­maga állítja be. Amint arról már szó volt, a kazettán talál­ható rések alapján a gépek vezérlése önműködően alkal­mazkodik a film érzékenységé­hez is. Valamennyi gépen „zoom”-ol­­hatunk, azaz közelíthetjük, tá­volíthatjuk a témát. A film­felvevőket reflexkeresővel ké­szítik, tehát a nézőkében ugyanazt látjuk, mint ami vé­gül a filmre kerül. A szem­üvegesek számára jelent előnyt, hogy a keresőben látható kép a szemüveg dioptriaszámának megfelelően befolyásolható. Valamennyi típuson külön jel­zés figyelmeztet az alul- vagy túlexpozícióra, illetve az elem közelgő kimerülésére, s mind­egyik gépen elhelyezték a filmhosszszámlálót is. Minden gépen megtaláljuk az ellenfény-kompenzáció le­hetőségét is, s nem hiányzik a nappali fényszűrőkapcsoló sem. Természetesen a sok hasonló vonás mellett több eltérést is rejt a készülékek háza. A mű­szaki jellemzők közül a Keres­kedelmi Minőségellenőrző In­tézet szakemberei különböző színhőmérsékletnél, filmérzé­kenységnél i megvilágításér­­■téknél vizsgálták meg, hogy a gépek automatikája mennyire pontos, a készülék milyen mér­tékben exponálja alul vagy túl a filmet. Ilyen szempontból a szinte tökéletes osztrák Eumig gépek vitték el a pálmát. A képfelbontást, azaz az ap­ró részletek megkülönböztet­­hetőségét vizsgálva viszont a Chinon 612 XL bizonyult a legjobbnak. Végül megmérték az átlagos képsebességet is, hiszen ha ez nem pontos, a ve­títéskor könnyen életszerűtlen lesz a mozgás. Tesztünk készü­lékei közül viszonylag az Eumig 128 XL sebessége a legponto­sabb, e gépnél 18,09 kép/má­­sodperces értéket mértek a szakemberek. Áttérve a „kézzelfoghatóbb” jellemzőkre, felettébb prakti­kus az Elmo gépek csuklós markolata, összehajtva ugyan­is e gépek kis helyen elférnek, ami utazáskor, túltömött bő­rönd esetén nagy előny. Ilyen szempontból előnyös a teszt legkisebb gépe, a Chinon 132 PXL is, s egyben ez a legköny­­nyebb filmfelvevő (0,38 kg-os). A legtöbbet az Eumig 128 XL nyom, az 1,15 kilogrammos gé­pet hosszú úton esetleg még fárasztó is lehet vinni. A távolságot a legtöbb gép­nél 1,5 méter és a végtelen kö­zött lehet állítani, a Chinon 612 XL esetében azonban már az 1,2 méterre eső tárgyak is élesre állíthatók.­ A 132-es PXL típus objektívjén viszont nem lehet s nem is kell távol­ságot állítani, az objektív ugyanis másfél méter és a vég­telen között mindent élesen „lát”. A vetített film gyorsítására (azaz a felvétel során a lassí­tásra) csupán a Chinon 132 PXL-nél van mód, a filmet lassítani (tehát felvételkor gyorsítani) viszont az Eumig 128 XL-nél és a Chinon 612 XL-nél is lehet. Animációs filmek készítése­kor van szükség a „kockázás­­ra”, azaz a film képkockán­kénti expozíciójára. Ez a lehe­tőség csupán a két Elmo gép­nél hiányzik. Végül a fényre­kesz az automata működésé­től függetlenül csak az Eumig 125 XL-nél rögzíthető. A kínált szolgáltatások nyil­ván szűkítik a választható gé­pek körét. Aki csupán utazásá­nak élményeit szeretné meg­örökíteni, elsősorban kicsiny vagy lehajtható markolatú gépre gondolhat. Trükkfilmek készítésére pedig kevésbé al­kalmasak az Elmo típusok. Akinek laposabb a pénztárcá­ja, valószínűleg a mégis meg­lehetősen­­ drága Chinon 132 PXL mellett dönt. A minőségi rangsorban az élre az Eumig 128 XL került, ám az ára rendkívül borsos. A legkedvezőbb vételnek így a még mindig jó minőségű, vi­szont elfogadhatóbb árú Chi­non 612 XL tűnik. ★ Tesztünk műszaki szakértő­je Bíró László volt. Az össze­hasonlító vizsgálatokat a Ke­reskedelmi Minőségellenőrző Intézetben végezték. A fo­gyasztói tesztet Kocsis Kristóf állította össze. Itt a tanév vége, nyaralni mennek a gyerekek. Van, aki a szüleivel utazik üdülőbe, van, aki a nagyszülőkhöz vidékre megy, és akad, aki ifjúsági táborban tölt majd néhány he­tet. Az üdüléshez gondosan fel kell készíteni a gyerekeket. Fontos, hogy minden időjárás­ra és minden alkalomra le­gyen velük elegendő ruha, és mégse vigyenek­ túl sok holmit. Könnyen mosható és jól va­riálható öltözékeket ajánlunk. Legyen a csomagban tréning­ruha. Ezek most igen csinos és jó kivitelben készülnek, es­te és hűvös időben jó szolgá­latot tesznek. Adjunk velük „széldzsekit” és farmernadrá­got (1. sz. rajz), ez fiúknak és leányoknak egyaránt divatos. A farmernadrághoz különbö­ző trikókat és ingeket visel­hetnek. Leányoknak nagyon csinos és praktikus a farmer­vagy vászonanyagból készült szoknya. Ennek jó kiegészítő­je a kétszínű anyagból készült trikó (2. sz. rajz). Fiúknak, leányoknak egy­aránt ajánljuk a sortot trikó­val. Leányoknak a halásznad­rág is kellemes viselet. Trikó­val és kockás anyagból készült hosszabb blúzzal rétegesen va­riálható (3. sz. rajz). Fiúknak térdig érő nadrághoz állógallé­ros, kétszínű anyagból készült inget ajánlunk (4. sz. rajz). A lányoknak ezeken az alap ru­hadarabokon kívül néhány „nőies” öltözékre is szükségük lehet. Meleg időre gondolva csomagoljunk vállpántos, ol­dalt gombolt ruhát, amelyet fürdőruha felett is lehet visel­ni. Városi viseletként kis bole­ró készülhet hozzá (5. sz. rajz). Jól variálható az azonos mintájú, de más alapszínű kar­tonból készült több részes ru­ha. A Steppelt kartonboleró hűvösebb napokon a bő ujjú blúzzal viselhető, kánikulában pedig a napozó felsőrésszel lesz igen csinos a szoknya (6. sz. rajz). Természetesen az úticso­magból nem hiányozhat a für­dőruha — legalább kettő — és frottírköntös sem, különösen, ha a gyermek víz mellett nya­ral! VARGA ÁGNES Nyaralnak a gyerekek EUMIG 128 XL EUMIG CHINON CHINON 125 PXL 612 XL 132 PXL ELMO 614 ELMO 412 Gyártó osztrák osztrák japán japán osztrák osztrák Tömeg (kg) 1,15 1,05 0,80 0,38 0,72 0,65 Ár (Ft) 13 300,-9000,-7500,-4900,-10 200,-8000,­Műszaki jellemzők jó jó jó jó jó jó Szolgáltatások jó jó közepes közepes közepes közepes MINŐSÍTÉS 19 31. JÓ JÓ KÖZEPES KÖZEPES KÖZEPES AMATŐR FILMKAMERÁK Jó tudni Az újonnan vett hőálló cse­rép- és üvegedényt használat előtt tegyük nagyobb fazékba, öntsünk rá annyi vizet, ameny­­nyi ellepi, szórjunk bele egy marék sót, és forraljuk a vizet kb. fél óráig. Az edényt a víz­ben hagyjuk kihűlni, így sok­kal tartósabbak, a hőre ellen­állóbbak lesznek, mintha azon­nal használatba vennénk. (Nagyanyáink a lámpaüvege­ket „edzették” hasonló mód­szerrel repedés ellen.) * Cipőt mindig délután vásá­roltunk, amikor lábunk az egész napos járkálástól kicsit dagadtabb, így kevesebb a va­lószínűsége, hogy szűk lábbelit választunk.­ Ha csípős lesz a kezünk a paprika erezésétől, dörzsöljük be fél paradicsommal, vagy mossuk meg ecetes vízben. Ez­után szappannal mossuk meg, s ha érzékeny a bőrünk, kré­mezzük be. Zöldborsó A zöldborsó fehérjében gaz­dag hüvelyes, 100 g-onként 6—7 g fehérjét tartalmaz. A zsenge növény szénhidráttar­talma nagy, 100 g-onként 10— 14 g, amelynek zöme cukor.­­A cukorborsónak a hüvelyé­ben is sok cukor van. Ha még zsenge, a hüvelyét is megfőz­hetjük és áttörve sűríthetjük vele az­ ételt.) C- és B-vitamin­­tartalma jelentős, de zöld szí­ne ellenére kevés karotin van benne. Kalóriaértéke 100 g-on­­ként 88 kalória (368 joule). Ké­szíthető belőle leves, főzelék, köret. Sokféle étel fontos al­kotórésze (vegyes zöldségleves, franciasaláta, finomfőzelék, rizibizi, majonézes saláta, zöld­borsós rántotta stb.). ZÖLDBORSÓS PÖRKÖLT Hozzávalók: 12 kg feldara­bolt hús (lehet sertés, marha vagy baromfi), 10 deka hagy­ma, 2 kávéskanálnyi pirospap­rika, púpozott mokkáskanálnyi só, késhegynyi bors, evőkanál­nyi liszt, 1 kg hüvelyes zöld­borsó vagy 0,5 kg borsószem. A húsból készítsünk pörköl­tet a szokásosnál hosszabb lé­vel. Amikor majdnem puha, tegyük hozzá a zöldborsósze­meket, borsozzuk és pároljuk tovább. Ha puha, hintsük meg liszttel, és gyakran kevergetve még egyszer forraljuk fel. (Ha konzervborsót használunk, a húst puhára főzzük, akkor tesszük hozzá, és csak egyszer forraljuk fel vele.) PÁROLT ZÖLDBORSÓ Hozzávalók: 1 kg hüvelyes zöldborsó vagy 0,5 kg borsó­szem, mokkáskanálnyi só, 3 deka margarin, nagy csomó zöld petrezselyem. A megfor­­rósított zsiradékon pároljuk fedő alatt, kis lángon puhára a sóval meghintett borsósze­meket. Tálaláskor hintsük meg frissen felaprított zöld petrezselyemmel.

Next