Népszabadság, 1985. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
1985. január 28., hétfő NÉPSZABADSÁG A TÁRGYALÓTEREMBŐL Zsákmányszerző körúton a taxival Lopott személyi igazolvánnyal értékesítették a lopott holmit Körmendi István és társai azzal kezdték közös, bűnöző pályafutásukat, hogy három telefonkönyvet vásároltak. Az ezt követő két és fél év alatt aztán már szinte semmiért sem adtak ki pénzt, ugyanis amit megkívántak, azt ellopták. A 28 éves Körmendi István harminchét, a 31 éves Bangó Tamás huszonöt, a 31 éves Zemen László huszonkettő, a 30 éves Vincze Béla pedig tizenhárom betörésben vett részt, amelyeket más-más felállásban, általában ketten-hárman társulva követtek el. Mire kellett a telefonkönyv? Loptak betétkönyvet, készpénzt, aranyat, női bundákat, lexikonokat, italt, egyszóval mindent, ami könynyen, s olyat is, ami nehezen mozgatható: például színes televíziót, vagy sok tekercs tapétát, amit egy felújítás előtt álló lakásban találtak. Sokat cipekedniük végül is nem kellett, mert Zemen László rendszerint a közelben várakozott magántaxijával, s időnként segített a 32 éves Lakatos László is, aki szintén taxis. És hogy mire kellett a telefonkönyv? Abból keresték ki a nagy zsákmányt ígérő címeket, többnyire magányos nőket. Az akció előtt felhívták a számot, s ha nem felelt, útnak indultak. Két és fél év alatt több mint egymillió forint értékhez jutottak ilyen módon, s amit szereztek, azon „testvériesen” megosztoztak. Végtére is régi jó barátok ők, gyerekkoruk óta ismerik egymást. Csak Vincze Béla volt új a társaságban, Vele Körmendi István ismerkedett meg a börtönben. Bangó Tamás is volt már büntetve, így érthető, hogy a rutinos társaság meglehetős hidegvérrel hajtotta végre akcióit. Az egyik már kifosztott lakásba például másnap is visszatértek, mert ottfelejtették azt az ezüst evőeszközkészletet, ami Körmendinek nagyon megtetszett. Más alkalommal észrevették, hogy az üresnek vélt lakásban mégis van valaki, de azért még fölkapták az asztalon heverő 1100 forintot, és csak azután iszkoltak el. Az előzetes telefonálás módszere egyébként egyáltalán nem bizonyult megbízhatónak. A betörőbanda nem számolt azzal, hogy van, aki csak azért nem veszi fel a kagylót, mert nincs hozzá kedve, vagy esetleg nagyot hall. Így aztán többször is megesett, hogy gyors távozásra kényszerültek a kiszemelt lakásokból. Ladával köszönthette az új évet A kellemetlen meglepetéseket elkerülendő, Körmendi kérésére Bernen végül kloroformot szerzett, s a legközelebbi betörésre már ezzel indultak el. A lakásban ezúttal is otthon volt a tulajdonos, éppen szundikált. Hogy amíg „dolgoznak” föl ne ébredjen, elkábították a kloroformmal — biztos, ami biztos —, aztán kiszámolták a szobát, még az alvó nő ujjáról a gyűrűt is lehúzták. Nem tisztelték közeli ismerőseiket, sőt még jótevőiket sem. Zemen például gyermekkori ismerőseivel beszélgetve megtudta, hogy a szilvesztert házon kívül tölti a család, s néhány nap múlva már egy Lada boldog tulajdonosának mondhatta magát. Abból a pénzből vette, amit az ismerős család ruhásszekrényében talált. Bangó Tamás viszont — Körmendivel és Zemennel — kezelőorvosa lakásán tett látogatást. Az orvos előzőleg betegállományba vette, s ez alkalommal elmondta, hogy hamarosan szabadságra megy. Az óvatos betörők mindenesetre harisnyát húztak a fejükre, s így próbáltak bejutni a lakásba. A szomszédok észrevették a riasztó külsejű idegeneket, de a betörők ijedelme nagyobb volt, azonnal futásnak eredtek. „Kellemes percek" Később a lakásbetöréseken kívül rákaptak az autófosztogatásra is. Egy ilyen akcióban Körmendi ellopta az autós könnyelműen a gépkocsiban hagyott személyi igazolványát is. A kocsival aztán Szigetszentmiklósra utazott — itt lakik Vincze Béla —, majd — ki tudja, miért — felgyújtotta az autót. A személyi — több másutt szerzett igazolvánnyal együtt — a továbbiakban jó szolgálatot tett a lopott holmik értékesítésekor és a lakásokban talált betétkönyvek kiváltásánál. Az igazolványok adatait változatlanul hagyták, de az egyikbe Körmendi, a másikba Bangó fényképe került. Vincze Béla, aki ekkoriban már nem dolgozott, saját személyi igazolványát is meghamisította egy alkalmi segítőtárs közreműködésével. Eközben tovább folytatták a lakásbetöréseket , s a módszereik mind vakmerőbbé váltak. Több helyre úgy jutottak be, hogy betörték az ablaküveget, s ezalatt lent várakozó társuk az ablak alatt túráztatta a taxi motorját, hogy elnyomja az üvegcsörömpölés zaját. S ahogyan gyűlt a zsákmány, mind kevésbé tudtak ellenállni a könnyű pénzszerzési lehetőségeknek. Körmendi és Bangó új „üzletágat” nyitott, elhatározta, hogy az utcán kóválygó részegeket is kifosztják. Ez igazán nem nagy dolog, gondolták, s nem is tévedtek. A Rákóczi tér egyik padján például egy kapatos férfira találtak, aki a táskáját a feje alá téve, édesdeden aludt. Bangó óvatos mozdulattal kihúzta a táskát, de mert semmi érték nem volt benne, eldobták, az iratokat pedig később visszaküldték a tulajdonosnak. Ám nem voltak mindig ilyen „humánusak”. Egy másik beszeszelt áldozatukat — azzal a mesével, hogy találkozhat egy szép kislánnyal — elhagyott környékre csalták, összeverték, és minden pénzét elvették. Bangó több egyéni akciót is indított, néhány kellemes percet ígért — egy szép nő társaságában — szórakozni vágyó férfiaknak, aztán alkalmas pillanatban kirabolta őket. Végül azonban az ő esetükben is bebizonyosodott, hogy az elbizakodottság előbb-utóbb megbosszulja magát. A Déli pályaudvarnál levő OTP-fiókban akartak beváltani néhány betétkönyvet, hamis személyi igazolványok segítségével, ám a könyveket tulajdonosuk már letiltatta , s így fogták el az egész bandát. Körmendi Istvánt azóta tízévi fegyházra, Vincze Bélát nyolcévi fegyházra, Bangó Tamást hatévi fegyházra, Zemen Lászlót háromévi börtönre, Lakatos Lászlót pedig egyévi börtönre ítélték. Az első négy vádlott fellebbezett a döntés ellen, így az még nem jogerős. Szöghy Katalin A MERKÚR SORSZÁMAI 1985. január 25. TRABANT HYCOMAT LIMOUSINE TRABANT HYCOMAT COMBI TRABANT LIMOUSINE Budapest 1 307 TRABANT COMBI SPECIAL WARTBURG LIMOUSINE WARTBURG DE LUXE Budapest Budapest Debrecen Győr Budapest Győr Budapest Győr Budapest Győr 198 30 739 21 362 28 323 9 194 4 442 13 719 7 773 20 624 10 988 WARTBURG DE LUXE TOLÓTETŐS Budapest WARTBURG TOURIST Budapest Győr SKODA 105 S Budapest Debrecen Győr 4 418 7 496 3 181 8658 6 737 6 849 SKODA 120 L SKODA 120 GLS LADA 1200 S LADA 1300 S LADA 1500 S LADA 1200 DOMBI MOSZKVICS 2140 POLSKI FIAT 126/650 POLSKI FIAT 125/1500 DACIA 1310 ZASTAVA 1100 GTL Budapest 16 938 Debrecen 9 995 Győr 12 283 Budapest 994 Budapest Debrecen Győr Budapest Debrecen Győr Budapest Debrecen Győr Budapest Debrecen Budapest Budapest Győr Győr Budapest Debrecen Budapest 33 193 20 481 10 560 12 382 9 312 4 480 12 226 8 445 3 937 5 900 3 283 13 485 20 839 7 093 4 908 24 381 15 183 8 421 Desinformszolgálat További felvilágosításért forduljon bizalommal a Tourinformhoz — biztattuk néhány hete ezen a helyen az olvasót. A nyugdíjasoknak ajánlott téli üdülési lehetőségeket soroltuk fel lapunkban a Tourinform tájékoztatása alapján. Azóta rendre kapjuk a reklamáló leveleket, miszerint mind a meghirdetett időtartam, mind az érte fizetendő összeg módosul, mihelyt ahhoz az utazási irodához fordulnak, amelyik a programot kínálta. Utánajártunk a panaszoknak: jogosak. A sokezres példányszámban (s nyilván tetemes költséggel) kinyomtatott programfüzetek adatai több helyütt valóban mást ígérnek, mint amit az Iroda a személyes megkereséskor vállal. Így aztán a Tourinform, amely ezekről a módosulásokról nem értesül, akaratlanul is félreinformálja a hozzá fordulókat. A következmény: a felvilágosítást kérő előtt elveszti hitelét ez a hasznos postai szolgáltatás, megrendül az utazási iroda iránti bizalom is, s a pihenésre, kikapcsolódásra vágyó utazó egy sor kényelmetlenség és bosszúság után jut célhoz — ha ezek után egyáltalán van kedve elutazni. A reklámszakemberek azt tartják: minden hírverésre fordított összeg fele kidobott pénz. De hogy melyik fele? — azt senki nem tudja. Megkockáztatjuk: ez esetben akár az egészet megtakaríthatták volna. A. A. Kispárna Addig hangoztattuk mindenfelé, hogy magasra támasztottan aludni egészségtelen, az ágynemű-garnitúrákhoz tartozókét nagy párna felesleges, hogy végre elértük: ma már minden ágyneműkészletet egyetlen nagypárnával árusítanak. De az a bökkenő, hogy kispárnahuzatból is csak egy tartozik a készlethez. Az egészségügyi felvilágosítás első fele tehát meghallgatásra talált. A másik, a higiéniai szempont viszont háttérbe szorult. Köztudott ugyanis, hogy az ágyhuzat darabjai közül a kispárna használódik a legjobban, és ezért ajánlatos a két ágyhúzás között eltelő két-három hétben a kispárnahuzatot kétszer-háromszor váltani. Ám, amikor ágynemű-garnitúra vásárlásakor a vevő a kiválasztott mintájúval, ha nem is azonos, de ahhoz illő kispárnahuzatot kér, egyes szaküzletek eladói értetlenül bámulják, és vállvonogatva közük: kispárnahuzat csak fehér van. Vajon miért? P. M. Helytelen idegenkedés Négytöretes gabonaőrlemény. Kevesen ismerik e fogalmat, pedig a búza, rozs, hántolt árpa és hántolt zab együttes őrléséből származó lisztnek fontos szerepe lehet egészségünk megóvásában. Megszoktuk, szeretjük a fehér kenyeret, amely csak finom búzalisztből készül, s hiányoznak belőle azok a fontos aminosavak és vitaminok, amelyekre szüksége van az emberi szervezetnek A négytöretes gabonaőrlemény tartalmazza mindezeket. Hosszasan lehetne sorolni azokat a természetes alapanyagú, egészséges táplálkozást elősegítő ételeket, amelyek — helytelenül — kiszorultak a napi választékunkból, annak okán, hogy javult az életszínvonalunk, s nincs szükség a ma is olcsó, ám a szegényebb időkre emlékeztető élelem fogyasztására. Bizonyos, hogy manapság már nem okoz számottevő anyagi terhet a finom búzaliszt vagy az abból sütött fehér kenyér vásárlása, terheli viszont szervezetünket, hogy kevés rosttartalmú élelmet fogyasztunk. Helyes lenne tehát, ha kiegészítenénk étrendünket az egészséget őrző, természetes alapanyagú élelemmel. A gabonaipar 1979-től kezdve folyamatosan bővíti választékát, s kínálnak étkezési korpát, csírát, szója-, rizs- és borsólisztet, hántolt árpát, kukoricalisztet és -darát. A malmokban évenként 1,6 millió tonna gabonát őrölnek, s ennek a menynyiségnek csak elenyésző hányadát teszik ki az említett termékek. Ebből persze az is következik, hogy termelésük fokozható volna. Volna, ha nagyobb lenne irántuk a kereslet. De kevesen ismerik táplálkozásélettani jelentőségüket, vagy akik ezt tudják, gyakran csak hoszszas keresgélés után jutnak a kívánt korpához, búzacsírához; az üzletekben ugyanis nem roskadoznak a polcok a súlyuk alatt. A gyártók szerint azért, mert e termékek olcsók, s a hat forint ötven fillért érő búzacsíra helyén a kétszáz forintos konyak is jól elfér. S a nagyobb ár, nagyobb haszon szellemében inkább az utóbbit kínálja a kereskedő. Ráadásul a búzacsírának szavatossági ideje is van, s ha az lejár, kénytelenek kiselejtezni. Így aztán a fogyasztók idegenkedése a kereskedelem érdektelenségével párosul, s nem lehet csodálkozni azon sem, ha csak mértékletesen terjed e termékek felhasználása. A gabonaforgalmi vállalatok pedig igyekeznek: az országban 22 üzletet nyitottak, s árulják saját gyártmányaikat. Próbálkoznak a fogyasztási szokások befolyásolásával is, hirdetéseket jelentetnek meg, szórólapokat nyomtatnak és terjesztenek, amelyekből megtudható, miként készíthető el ízletes étellé a kukoricaliszt, a zabpehely vagy bármely más termék. A siker szerény. 1981-ben például 51 tonna búzacsírát fogyasztottunk, három esztendő múlva 59 tonnát. De nem sokkal jobb a helyzet más gabonaipari termékeknél sem, három esztendő alatt mindössze 10 százalékkal sikerült növelni a forgalmat. V. F. J. Mi újság a piacokon? Az utóbbi hetek zord időjárását — szerencsére — nem követték a zöldség- és gyümölcsfélék árai. A tartós hideg után sem emelkedtek az árak, és az elmúlt év hasonló időszakához képest is csökkentek. A sárgarépát tavaly ilyenkor 13 forintért kínálták a Zöldért üzleteiben, most kilenc forint 30 fillérért, a tejes káposzta tavaly 12 forintba került, most 6,60 az ára. Olcsóbb az alma is, egy esztendeje 11,70 forintért mérték kilóját, most 9,10 forintért. Az egyéni termelők persze tavaly is, most is drágábban kínálják termékeiket a szövetkezeti kereskedelemnél, de az idén az ő áraik is szerényebbek. A zöldségféléken kívül húsokból és húskészítményekből is bőséges volt a választék. Sokan keresték a kocsonyahúst, s találtak is, a Fővárosi Tanács Csarnok és Piac Igazgatósága szerint mindenhol kielégítették az igényeket. A legutóbbi hetekhez képest most több baromfihúst kínáltak a piacokon. 9 Részlet egy panaszos levélből: „Két éve vettem egy fürdőkád-csaptelepet (Mofém-gyártmány) 1260 forintért. Most egy apró alkatrész hiánya miatt azt mondják, vegyek újat. Az apró alkatrész pedig a zuhanyváltókar-orsó, melynek ára 18 forint és Nagy-Budapest területén sehol sem lehet kapni, a múlt év novembere óta járom a boltokat. (Hosszú felsorolás.) De sehol sem biztatnak jóval, állítólag az első vagy második negyedévben lesz. De mondták azt is, hogy menjek a Szív utcában levő maszekhoz, ahol talán kapok.” — írja Grisza György olvasónk. A szerelő ki sem jön No de nem mindenki ért a javításhoz, a többség a szervizhez fordul segítségért. A Javszer Magyar utcai gyorsszervizében, amikor meghallották, hogy csaptelep javításához kérek segítséget, közölték, hogy nem vállalják. — Miért? — Nincs alkatrész. — De hát jöjjenek ki, nézzék meg, csináljanak vele valamit. — Kérem, értse meg, hiába nézzük, ha nincs mivel megjavítani. Higgye el, hogy nincs egyedül ezzel a panasszal. Ez utóbbit elhiszem, mégis élek a gyanúval, hátha van alkatrész, csak éppen ilyen kis munkáért nem szállnak ki a szerelők. Ezt a kérdést teszem fel ezúttal Gáspár Gyulának, a Közép-pesti Javszer Leányvállalat igazgatójának. — Mi az apró javításokból élünk — feleli —, gyorsszervizünk tavaly 12 millió forint értékű kisjavítást végzett. — Hogyan létezik, hogy a Javszer nem javítja meg a hibás csapokat? — Nézze, még a garanciális javításokat sem tudjuk elvégezni, a hiányzó pótalkatrészek miatt, ezért kicseréljük a hibássá vált csapot. Tavaly 70 ezer forint értékben kellett kiselejtezni egy évnél fiatalabb készülékeket. A továbbiakban kiderül, hogy a vállalat a Vasért központjától rendel árut, hiába. Irány a Vasért, ahol Krasznai János vezérigazgató és Molnár János, a szerelvényértékesítési osztály vezetője fogad. Itt bizony nem kis meglepetés ér. A Vasértnél nem is hallottak erről a gondról, alkatrész van bőven. A Műfémtől évenként 140 millió forint értékben vásárolnak csaptelepeket, ebből másfél millió forintért alkatrészt. Van még raktáron 90 millió forint értékű csehszlovák csap, de hiába olcsó, mégsem viszik. Ezenkívül az NSZK-beli Kludi-cégtől hoznak be ilyen cikkeket (a 70 millió forintos vásárlásból 3 millió alkatrész). Szóval, a Vasértnél nem ismerik ezt a problémát. Azért még megkérdezem, hogy saját boltjaik közül hol árusítják e kis értékű, de annál fontosabb cikkeket. Készséggel említenek meg példaképpen kettőt közülük. A Baross és a Mária utca sarkán lévő boltban azonban közük, hogy ott alkatrésztnem árusítanak. A Szent István tér 15. szám alatt levő Vasért Áruháziban is hiába próbálkozunk. Az üzletvezető szerint külön pult kellene e cikkek árusításához, de erre nincsen hely. A Vasedény Néphadsereg utcai szaküzletében jóformán csak a tömítéseket tartalmazó egységcsomag van, nincs viszont a kádcsaptelepek zuhanyváltókarjához orsó, de az import Kiludi-termékekhez sem tudnak adni szelepet s más alkatrészeket. Megkésett rendelések Ezek után már csak a Szerelvényértékesítő Vállalat Liszt Ferenc téren levő szaküzletében reménykedem, ez volt régebben a Mofém mintaboltja, a táblát azóta is kint felejtették.,Itt az egyik pulton sorakozó dobozokban alkatrészeket árulnának — ha lennének. — Az igazság az, hogy késve adtam fel a rendeléseket — mondja önkritikusan Komós György vezető. — Egyébként higgye el, van alkatrész, a gyár leszállítja, amit kérünk. A vállalat központjában ezt meg is erősítették, még a kérdésen is csodálkoztak. Dohovics József, a Mofém műszaki igazgatója határozottan kijelenti: — Amennyi alkatrészt rendeltek tőlünk, azt mind leszállítottuk. Hogy ez elegendő-e vagy sem, kapható-e mindenütt az országban, ennek megítélése nem a mi feladatunk. Mi csak a kereskedelem rendeléseit teljesítjük. Ahol kapható Persze az előbbi nyilatkozatokkal nem lehet megjavítani panaszosunk csapját. Ezért elmentünk a Szív utcába Fried Miklós kisiparoshoz, aki benyúl egy fiókba, s már adja is a keresett zuhanyváltókar orsót. Levélírónkkal ezúton közöljük a címet: VI. Szív utca 23. De siessen, mert Fried Miklós komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy bezárja az üzletét, mert nyugdíjba megy. * Vajon miért ne hinnénk el a Mofém műszaki igazgatójának, hogy ők alkatrészből minden igényt kielégítenek? Hiszen ezt meg is erősítették a Vasértnél és a Szerelvényértékesítő Vállalatnál. Csak a Vasedénynél mondták, hogy bár nincs elegendő, de nagyobb hiányról ők sem tudnak. No már most, ha az említett kereskedelmi vállalatok illetékesei azt hiszik, hogy van alkatrész, akkor ez nyilván nem téma, nem foglalkoznak vele, nem rendelnek többet , így mi egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy nem is lesz, nem is lehet. Hiszen amiről nem tudunk, az nincs. Vagy lehet, hogy nem erről van szó? Talán arról, hogy 1260 vagy 3900 forintos csaptelepet érdemesebb eladni, mint egy hozzávaló fém szűrőbetétet? Hiszen, mint azt a Vasedénynél hallottuk, a két termék árrése között nem lényeges a különbség. Márpedig a boltosok a forgalomban érdekeltek, ha ez nő, a jutalékuk is nő, s a sok apró cikk tartása csak a munkájukat nehezíti, eladásuk a késztermékhez képest nem kifizetődő. Nehéz felbecsülni, hogy mi kárt okoz az érdekeltséghiány, így az alkatrészhiány a lakosságnak és a népgazdaságnak. A Javszeren kívül vajon hány szerviz cserél ki még használható készülékeket, egy-egy apró alkatrész hiánya miatt? Mert hiába van Mosonmagyaróváron elegendő alkatrész, ha az — az említett okok miatt — nem jut el Budapestre. Egerszegi Csaba Vásárlóififfóruma VEGYEN ÚJAT, HA ELROMLIK AZ ÚJ Nyilatkozat van, de hol az alkatrész?