Népszabadság, 1985. július (43. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

2 ■ (Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából.) A nemzetközi helyzet és a straté­giai erőegyensúly volt a témája a szovjet televízió szombat esti „9-es stúdió” című műsorának, amelynek vezetője Valentyin Zorin, vendégei pedig Nyikolaj Cservov vezérezre­des, a szovjet hadsereg törzsének csoportfőnöke és Nyikolaj Sislin politikai szemleíró voltak. Az ENSZ megalakulásának 40. évfordulója kapcsán Cservov tábor­nok a műsorban megállapította, hogy a jelenlegi nemzetközi lég­körre alapvetően rányomja bélye­gét az Egyesült Államok példátlan méretű fegyverkezése, amelynek célja a­ katonai fölény kivívása. Washingtonnak az erőegyensúlyon alapuló béke nem felel meg — mondta Cservov. A stratégiai hely­zetet ezért a maga javára akarja megváltoztatni, háborús veszély szí­tásával próbálva megfélemlíteni a­­Szovjetuniót és a szocialista orszá­gokat. A fegyverkezési hajsza pe­dig eddig semmiféle előnyt nem hozott az Egyesült Államoknak. Nemhogy megszilárdította volna a nemzetközi, biztonságot — ahogy elhitetni igyekeznek a Fehér Ház és a Pentagon vezetői —, hanem még saját biztonsági érdekeinek is károkat okozott: a Szovjetunió ugyanis mindig meghozta és meg­hozza a kellő válaszlépéseket — hangsúlyozta Cservov. Az amerikai fegyverkezés politi­kai következményeit elemezve Nyi­­kolaj Sislin rámutatott, hogy Wa­shington célja egyidejűleg az eny­hülési folyamat felszámolása, a ke­let—nyugati kapcsolatok gyengíté­se, a szocialista országok elszigete­lése. Az utóbbi évek azonban egy­értelműen bizonyítják, hogy ezt nem sikerült véghezvinnie. A ke­let—nyugati gazdasági kapcsolatok alakulása, nyugat-európai politiku­sok látogatásai a Szovjetunióban és más szocialista országokban azt mutatják, hogy vannak olyan kö­zös érdekek, amelyeket mind a szo­cialista, mind a kapitalista orszá­gok meg akarnak védeni. Ebből a szempontból politikai téren egyfaj­ta pozitívnak minősíthető tenden­ciát észlelhetünk, amely elsősorban a nyugat-európai államok és a szo­cialista országok folyamatos kap­csolattartásában nyilvánul meg — húzta alá Sislin. Hozzátette: annak, hogy a politikai helyzet a világon nem Washington számításai szerint alakult, nagy szerepe van a szov­jet-kínai kapcsolatok fejlődésének. Bár az amerikai kormányzat a szov­jet—kínai viszony legkisebb rezdü­lését is árgus szemekkel figyeli, és­mindent elkövet azért, hogy Kíná­ra nyomást gyakoroljon, egyre in­kább belátni kényszerülnek, hogy Kínában a nemzetközi helyzetet sa­ját szempontjaik alapján ítélik meg, nem pedig úgy,­­ahogy Wa­shingtonban azt szeretnék. A genfi tárgyalások kapcsán a beszélgetés részvevői egyetértettek abban, hogy az Egyesült Államok nem törekszik őszintén ésszerű kompromisszumra. Washington va­lódi szándékait jelzik a SALTA II fokozatos felszámolására tett lépé­sei is. Genfben az amerikai delegá­ció eddig nem mutatta jelét annak, hogy hajlandó érdemben tárgyalni az előterjesztett szovjet kezdemé­nyezésekről. Bush alelnök mostani, nyugat-európai látogatása is azt cé­lozza, hogy megnyerje magának e térség országait a washingtoni fegy­verkezési tervek, többek között a csillagháborús program támogatá­sára. Az Egyesült Államokban to­vább erősödnek azok a körök, ame­lyeket szoros érdekek fűznek a fegyverkezési verseny folytatásá­hoz. A Fehér Házban a jelek sze­rint egyre inkább engednek az e körök diktálta politikai elképzelé­seknek — mondotta a beszélgetés végén Nyikolaj Cservov vezérezre­­des. Lengyel L. László A világpolitikai helyzet nem Washington számításai szerint alakul Külpolitikai vitaműsor a szovjet televízióban A „TIZE­N­KETTE­N HETEN MARADTAK? Ellentétek a Közös Piac milánói csúcsértekezletén ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nagy-Britannia, Dánia és Görög­ország miniszterelnökei nemet mond­tak az úgynevezett Európai Unió ter­vére, ily módon a Közös Piac 12 or­szágának vezetői szombat este üres kézzel utaztak el Milánóból, ahol a csúcsértekezletet tartották. A találkozó után a nyugat-európai kormányfők egymással szöges ellen­tétben próbálták értékelni, illetve megmagyarázni az elmaradt sikert: az olasz Craxi és a nyugatnémet Kohl viszonylag derűlátóan, a brit Thatcher valósággal ellenségesen. A görög Papandreu tiltakozása jeléül el is hagyta a tárgyalótermet. A tizenkét nyugat-európai vezető csúcsértekezletét pénteken és szom­baton tartották meg a milánói Sfor­­za-kastélyban. Bettino Craxi olasz miniszterelnök — mint a Közös Piac soros elnöke — javaslatára a legfőbb napirendi pont az úgynevezett Euró­pai Unió megvalósításának terve volt. Ez nagyvonalú és sokak szerint helyes elképzelés. A terv szerint a Közös Piacot alkotó 12 ország a ma­ga 320 millió lakosával (ez több, mint a Szovjetunió vagy az USA lélekszá­­ma) a jelenlegi korlátozott gazdasági együttműködés helyett írjon alá egy olyan átfogó politikai, gazdasági, kul­turális megállapodást, amely később alapja lehet egy szoros európai ál­lamszövetségnek. Ezzel az unióval Európa főképpen az Egyesült Álla­mok technikai, technológiai és politi­kai kihívásával próbálna egyenrangú félként szembeszállni. Az átfogó uniótervvel szemben vé­gül is egy sokkal szerényebb nyugat­német—francia elképzelés került na­pirendre, amely kizárólag külpoliti­kai és biztonsági kérdésekben kíván jobb együttműködést a nyugat-euró­pai országok között, és a részletek ki­dolgozására egy kormányközi érte­kezlet összehívását javasolja a kül­ügyminiszterek vezetésével. Ezt a szerény tervet is csak hét ország sza­vazta meg, Nagy-Britannia, Dánia és Görögország ellenezte. (Spanyolor­szág és Portugália miniszterelnökei jelen voltak ugyan a csúcstalálkozón, de nem szavazhattak, mert országaik csak 1986-tól kezdve lesznek jogilag is az EGK tagjai.) A közös piaci csúcs­­értekezletek sorában ez az első eset, hogy ilyen látványos, nyílt szakadás­ra és ellentétre került sor a kor­mányfők között. Mitterrand francia köztársasági el­nök a szavazás után az újságírók előtt franciás könnyedséggel mondta ki a keserű igazságot: — Mi, fran­­ciák, a jelenlegi keretek között (vagyis a 12 ország részvételével) akarjuk megvalósítani az európai egységet. De ha ez nem megy, akkor megcsináljuk más módon, keveseb­ben. Lehet, hogy csak heten leszünk vagy nyolcan, az is lehet, hogy csak hatan. Ezt ma még nem tudom. Ami a napirenden levő többi kér­dést illeti, az újságíróknak adott szűkszavú információk szerint a franciák Eureka tervére — vagyis Nyugat-Európa állítólagos békés cé­lú közös, egységes technológiai fej­lesztésére — elvileg igent mondtak. Ugyancsak általános jelzőket hasz­nálva helyeselték a Közös Piac és a KGST kapcsolatainak felvételét egy jobb együttműködés céljából, de nem hoztak semmiféle konkrét döntést. Buzási János Felemelték a hús árát Lengyelországban ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­) Július 1-jével 10—15 százalékkal drágul a tőkehús és a hentesáru Len­gyelországban. Ugyancsak ettől a naptól emelkednek a legfontosabb mezőgazdasági termékek felvásárlási árai is. A mostani áremelésre az év elején bejelentett fogyasztóiár-emelés har­madik szakaszaként került sor. Mint megírtuk, ez év első felében az alap­vető élelmiszerek árát átlagban 10— 25 százalékkal emelték Lengyelor­szágban, s egyúttal csökkentették azon áruk körét, amelyre továbbra is fejadagrendszer érvényes. A hús­áremelés — a hatóságok közlése sze­rint — a szükséges minimális szin­ten maradt, figyelembe vették a szakszervezetek és általában a köz­vélemény állásfoglalását az új árak meghatározásakor. Ezek szerint az olcsóbb húsárak legfeljebb 10, s a drágábbak is csak 15 százalékkal kerülnek többe. Ezentúl például a csirke kilója 206 zloty, a csont nélküli marhahúsé 340 zloty, a sertéska­rajé 540 zloty. A főtt füstölt sonka ára 896 zloty lett. (1 zloty 0,22 forint, a havi átlagbér 17 ezer zloty, az átlagnyugdíj valamivel 8000 fö­lött van.) A hivatalos közlés szerint a hús árát továbbra is dotálni kell, s nincs mód a jegyrendszer megszüntetésé­re. Lengyelországban 1981. áprilisa óta árulják jegyre a sertés-, marha- és csirkehúst, a fejadagok életkor­tól és foglalkozástól függően havi 2 és 8 kiló között vannak. Az egy főre jutó húsfogyasztás 54 kilogramm évente. Az utóbbi három évben több alkalommal került sor húsáremelés­re, megelőzően azonban évtizedekig változatlan volt ennek az élelmi­szernek az ára, az áremelési próbál­kozások — mindenekelőtt a megfe­lelő előkészítés hiánya miatt — több alkalommal társadalmi nyugtalansá­gokra, sőt zavargásokra vezettek. Új felvásárlási árakat is életbe léptettek a lengyel hatóságok július elsejével. Differenciáltan emelték a gabonaárakat — a búza, árpa és sör­árpa, valamint a triticale és a ku­korica termelésére ösztönző árakat állapítottak meg. Magasabb lett a sertés és a marha felvásárlási ára, és többet fizetnek ezután a tejért is. Újdonság, hogy ezentúl nagyobb lesz a különböző minőségű húsok közötti árkülönbség, s télen 1,50 zlotyval többet fizetnek a tej literjéért, mint nyáron. A felvásárlásiár-emelés — Stanislaw Zieba földművelésügyi miniszter nyilatkozata szerint — gaz­daságossá teszi a termelést, a teljes gabona- és takarmányszükséglet ki­elégítését szolgálja. Miklós Gábor NÉPSZABADSÁG Az OKP főtitkára az elnökválasztásról Az olaszországi elnökválasztással nem történt lényeges változás, mert a kormányzati rendszerből hiányzik a stabilitás, csupán egyfajta kény­szer tartja össze az ötpárti koalíciót — jelentette ki Alessandro Natta, az OKP főtitkára. Natta elutasította az Olasz Szocia­lista Pártnak azt a vádját, amely szerint Francesco Cossiga támogatá­sával az OKP-nak az volt a célja, hogy visszakerüljön az olasz politika irányítói közé­­ a szocialisták ro­vására. (MTI) Kedvező szöuli válasz a KNDK javaslatára Dél-Korea pénteken javasolta a KNDK-nak: július 23-án találkozzék öt-öt törvényhozó a két fél képvise­letében, hogy megvitassa a két par­lament közötti tárgyalások kibővíté­sének részleteit. A dél-koreai nem­zetgyűlés szóvivője közölte, hogy üze­netet intéztek Phenjanhoz, és a meg­beszélések színhelyéül Panmindzsont javasolták. A szöuli javaslat válasz egy ko­rábbi északi kezdeményezésre. A parlamenti kapcsolatfelvétellel már három csatornán folytatódna a pár­beszéd Észak és Dél között: koráb­ban gazdasági vonalon már folytak tárgyalások, és a két Vöröskereszt képviselői is felvették a kapcsolatot egymással. (AP) 1985. július 1., hétfő Az SZKP Politikai Bizottsága a pártprogram újjászerkesztéséről Az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak legutóbbi ülésén a pártprogram újjászerkesztésével kapcsolatos elő­készületeket tekintették át. Kiemelték, hogy a pártprogram az SZKP XXVII. kongresszusának leg­fontosabb dokumentuma lesz, amely tartalmazza a párt által felhalmozott tapasztalatokat, marxista-leninista módon elemzi a belpolitikai és a nemzetközi élet új jelenségeit. Hang­súlyozták, hogy a programnak reális­nak kell lennie, szorosan kell kapcso­lódnia az ország hosszú távú társa­dalmi és gazdasági fejlesztési tervei­hez. A politikai bizottság megerősítette Mihail Gorbacsovot a pártprogram tervezetének elkészítésével foglalko­zó bizottság elnöki tisztségében, és meghatározta a tervezettel kapcsola­tos további munkarendet. A politikai bizottság áttekintette és jóváhagyta Mihail Gorbacsov és Ha­­fez Asszad tárgyalásainak eredmé­nyeit. (TASZSZ) Amerikai lapértesülés egy Gorbacsov— Reagan találkozó lehetőségéről A The Washington Post című ame­rikai lap a hét végén azt az értesülé­sét közölte, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elvi megál­lapodás jött létre egy esetleges csúcs­­találkozó helyéről és időpontjáról. Ezek szerint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozójára Genf­ben kerülhet sor ez év novemberé­nek második felében. Az amerikai külügyminisztérium az értesülést nem erősítette meg, de nem is cáfol­ta, csupán annyit közölt, hogy a té­máról tárgyalások folytak a két fél képviselői között. Hivatalos források azt is hozzáfűzték a jelentéshez, hogy a találkozó létrejötte természetesen számos körülménytől függ, minde­nekelőtt a genfi leszerelési tárgyalá­sok alakulásától, valamint attól, si­kerül-e megállapodásra jutni egy esetleges csúcstalálkozó témakörei­ben. (MTI) Bush megbeszélése Genfben a szovjet küldöttségvezetőkkel George Bush amerikai alelnök szombaton Genfben találkozott az atom- és űrfegyverekről folyó szov­jet-amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség tagjaival. Röviden megvitatták a tárgyalások jelenlegi helyzetét. A találkozót az amerikai fél kérte. (TASZSZ) Bush (jobbról a harmadik) a szovjet diplomatákkal találkozott. Egyiptomban véget ért a baloldali tömörülés kongresszusa Haled Mohieddint választotta új­ra az egyiptomi Nemzeti Haladó Párt (NHP) főtitkárává a baloldali ellen­zéki tömörülés szombaton véget ért kongresszusa. A párt, amely nasszeristákat, mar­xistákat, haladó arab nacionalista és iszlám erőket egyesít — miként ez a kongresszusról kiadott közleményből is kitűnik — a kizsákmányolástól mentes, szocialista társadalom fel­építését tekinti céljának — mint a közlemény fogalmaz —, ihletet me­rítve a hatvanas évek Egyiptomának tapasztalataiból, de egyúttal figye­lembe véve az azóta bekövetkezett társadalmi változásokat. Az arab világ egészére kitekintve az egyiptomi ellenzéki párt hazafias, demokratikus alapokon álló arab front létrehozását sürgeti. A kong­resszus — mint a közlemény tudatja — üdvözli a szudáni nép megmozdu­lását, amely Nimeri távozását ki­kényszerítette. A Bejrút melletti pa­lesztin menekülttáborok ellen indí­tott támadások miatt a Nemzeti Ha­ladó Párt elítéli az Amal libanoni síita mozgalmat. Egyben támogatá­sáról biztosítja a palesztin nép har­cát, sürgeti a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet egységének helyreállí­tását demokratikus alapokon — a gyámkodás nélküli, független politi­kai akarat érvényesítése alapján. (MTI) Damaszkuszba érkeztek az amerikai túszok Washingtonban Reagant okolják a túszválság elhúzódásáért Átadták a Nemzetközi Vöröske­reszt képviselőinek, és Bejrútból Da­maszkuszba vitték azt a 39 amerikait, akiket a TWA légitársaság repülőgé­pének június 14-i elrablása óta túsz­ként tartottak fogva. Nabih Berri libanoni síita vezető, aki az összes érintett féllel hosszas tárgyalásokat folytatott az ügy meg­oldása érdekében, vasárnap már ko­ra délután közölte: úton van az autó­buszkonvoj a szíriai főváros felé. A tényleges indulás mintegy két órát késett ugyan, mert a géprablók előbb sajtókonferenciát rendeztek a bejrú­ti repülőtéren, de végül valóban ki­gördült az autókaraván a dél-bejrúti Bordzs el-Baradzsnéból. A 39 ame­rikait — 36 utast és a repülőgép 3 főnyi személyzetét — a Vöröskereszt megbízottai mellett drúz milicisták, az Amal síita szervezet emberei, va­lamint a szíriai katonai hírszerzés tisztei kísérték. A kiszabadult amerikai túszok va­sárnap közép-európai idő szerint 20.30-kor Damaszkuszba érkeztek. Az amerikai személyeket egy szállodá­ban helyezték el. Itt néhány órát pihennek, majd a tervek szerint egy amerikai C—141-es katonai szállító repülőgépen utaznak tovább az NSZK-ba. Már Frankfurt­ban tartózkodik számos túsz hozzá­tartozója. A légi kalózok vasárnap délután úgy nyilatkoztak, hogy személyes ga­ranciáikat kapták Hafez Asszad szí­riai elnöktől, azt követően, hogy Reagan elnök Libanonra nézve fe­nyegető nyilatkozatot tett. Egyelőre nincs szó arról, hogy szabadon enged­nék a Libanonban korábban elrabolt hét amerikait. Két, szintén libanoni fogságban levő francia állampol­gár — Nabih Ber­ri jelentése sze­rint — néhány na­pon belül kerül szabadlábra. Izra­eliben eközben azt közölték, hogy az Atlit börtönben fogva tartott, több mint hétszáz liba­nonit „fokozato­san” engedik el. Az amerikai rá­dió- és televízióál­lomások vasárnap rendkívüli adá­sokban számoltak be arról, hogy a több mint két héttel ezelőtt eltérített TWA repülőgép hát­ramaradt utasai és személyzete el­indult Bejrútból Damaszkuszba. Reagan elnök jelezte, hogy várha­tóan azután nyilatkozik, amikor a csoport már — a Damaszkuszban vá­rakozó amerikai katonai szállítógé­pen — elhagyja Szíria légterét. A kommentárok egyértelműen Ha­fez Asszad szíriai elnök közreműkö­désének tulajdonítják a több mint két héten át elhúzódó túszügy sze­rencsés lezárását. Ugyanakkor Rea­gan elnök megtorlással fenyegetőző pénteki nyilatkozatát okolják azért, hogy a túszok még egy napot kény­telenek voltak Bejrútban tölteni. A külügyminisztérium késő este ki­adott szombati nyilatkozata, amely általánosságokban állást foglal „Li­banon népe szenvedéseinek meg­szüntetése” mellett, az amerikai kommentárok szerint egyértelmű az­zal, hogy Washington hajlandó volt megadni a síita Amal vezetője, Na­bih Berri által követelt garanciát arra: nem fog megtorlást alkalmaz­ni, s a különböző helyszíni jelenté­sek aláhúzzák, hogy Washington és Tel-Aviv között „egyetértés” van az Izraelben jogellenesen fogva tartott libanoni síiták szabadon bocsátásá­nak haladéktalan felújításában. George Bush amerikai alelnök, aki Párizsból,Frankfurtba repül a kisza­badult túszok elé, azt mondatta, hogy Háfez Asszad szíriai elnök „segítő­kész” volt a túszügy megoldásában, de szerepéről csak később lehet nyi­latkozni. (MTI) Indulás előtti pillanatok Bejrútban.

Next