Népszabadság, 1985. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

1985. október 1., kedd NÉPSZABADSÁG Közlemény Losonczi Pál angolai látogatásáról Losonczi Pál, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke José Eudardo dos Santosnak, az MPLA-Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökének meg­hívására szeptember 27. és 30. kö­zött párt- és állami küldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett az Angolai Népi Köztársaságban. Losonczi Pál koszorút helyezett el dr. Antonio Agostinho Netónak, az MPLA-Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság megalapítójának síremlékén, látogatást tett a fegy­veres erők múzeumában, valamint a December 10. kongresszusi köz­pontban. Baráti légkörű munkás­gyűlésen találkozott az angolai dol­gozókkal, és ismerkedett az angolai nép építőmunkájával, az ország társadalmi, gazdasági és kulturális eredményeivel. Tárgyalásokra került sor a Lo­sonczi Pál vezette magyar párt- és állami küldöttség, valamint a José Eduardo dos Santos vezette angolai párt- és állami delegáció között. A barátság és a kölcsönös megértés szellemében tájékoztatták egymást az MSZMP és az MPLA­ Munkapárt tevékenységéről és országaik hely­zetéről. Áttekintették a magyar— angolai kapcsolatokat, fejlesztésük­nek lehetőségeit, és véleményt cse­réltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös figyelmet for­dítva az afrikai kontinens déli ré­szén kialakult helyzetre. A felek megállapították, hogy mind a nemzetközi politikai kérdé­sekben, mind a pártjaik és kor­mányaik együttműködését meghat­­ározó alapelvekben teljes a nézet­­azonosság. Losonczi Pál nagyra értékelte azokat az eredményeket, amelyeket az angolai nép az elmúlt 10 év alatt az MPLA-Munkapárt vezetésével rendkívül nehéz külső és belső fel­tételek között ért el függetlenségé­nek, területi integritásának meg­védésében, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásában. A Magyar Népköztársaság támoga­tásáról biztosította az angolai nép erőfeszítéseit, hogy felszámolják a dél-afrikai fajüldöző rezsim fegyve­res agresszióinak következményeit. Egyetértését fejezte ki az Angolai Népi Köztársaság diplomáciai lépé­seivel, amelyek célja a katonai csa­patszétválasztás és a dél-afrikai csapatok teljes kivonása a dél-an­­goliai területekről, valamint annak biztosítása, hogy a Dél-afrikai Köz­társaság beszüntesse az angolai el­lenforradalmárok katonai támoga­tását. José Eduardo dos Santos méltatta a magyar népnek a fejlett szocia­lista társadalom építésében elért eredményeit, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköz­­társaság nemzetközi törekvéseit. A két államfő megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Angolai Népi Köztársaság kapcsolatai a két nép érdekeinek megfelelően a béke és a társadalmi haladás javára, közös eszméik, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapelvei szerint, eredményesen fej­lődnek. Hangsúlyozták, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és az MPLA-Munkapárt együttműködése meghatározó jelentőségű a két or­szág kapcsolatainak erősítésében, a két nép közötti barátság elmélyíté­sében. Megerősítették, hogy további lehetőségek vannak a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok, a műszaki-tudományos és a kulturális együttműködés bővítésében. Az időszerű nemzetközi kérdések áttekintése során aggodalmukat fe­jezték ki a nemzetközi helyzet éle­ződése miatt, amelyet az imperializ­mus szélsőséges köreinek a katonai erőfölény megszerzésére irányuló törekvései idéztek elő. Ezek az erők fokozzák a fegyverkezési versenyt, gyorsítják a világűr militarizálásá­­ra irányuló tervek megvalósítását. A két államfő hangsúlyozta, hogy van lehetőség a nemzetközi feszült­ség csökkentésére, a kölcsönös bi­zalom helyreállítására, a béke és biztonság megőrzésére. Kifejezték reményüket, hogy a genfi szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási tár­gyalások és a novemberi csúcstalál­kozó sikere jelentősen hozzájárul­hat a világbéke és biztonság meg­szilárdításához. Nagyra értékelték és támogatásukról biztosították a Szovjetunió kezdeményezéseit, ame­lyek a leszerelés és a béke ügyének előmozdítására irányulnak. Támogatásukról biztosították a SWAPO vezette namíbiai nép küz­delmét az ország függetlenségének elnyeréséért. Megerősítették, hogy a namíbiai kérdést az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa 435. számú határo­zata alapján kell megoldani. Elítél­ték a pretoriai rezsim által fogana­tosított úgynevezett átmeneti intéz­kedéseket, a namíbiai bábkormány létrehozását. A namíbiai kérdés rendezésének összekapcsolását a kubai interna­cionalista csapatok Angolából való kivonásával úgy tekintik, mint az Angolai Népi Köztársaság belügyei­­be való nyílt beavatkozást. Losonczi Pál és José Eduardo dos Santos elítélte a pretoriai rezsim fajüldöző politikáját. Sürgették, hogy valamennyi ország vezessen be széles körű és hatékony szankció­kat a Dél-afrikai Köztársaság ellen. Kifejezték szolidaritásukat a dél­afrikai néppel, az Afrikai Nemzeti Kongresszussal az apartheidrezsim elleni küzdelemben. Losonczi Pál biztosította az an­golai elnököt, hogy a Magyar Nép­­köztársaság támogatja az Angolai Népi Köztársaságnak az ország kül­ső fenyegetettségének elhárítására, szuverenitásának és területi integ­ritásának megvédésére tett erőfeszí­téseit. Méltatta Angola nemzetkö­zi tevékenységét, azt a sokoldalú se­gítséget, amelyet a dél-afrikai tér­ség függetlenségi mozgalmainak jo­gos küzdelméhez nyújt. Kiemelte Angola hozzájárulásának jelentősé­gét az el nem kötelezett mozgalom céljainak valóra váltásához, a nem­zetközi légkör javításához és a vi­lágbéke megőrzéséhez. Ennek fon­tos eseményeként értékelte a moz­galom külügyminisztereinek 1985 szeptemberében Luandában megtar­tott tanácskozását. A két fél külön foglalkozott az af­rikai népek helyzetével, és aggodal­mának adott hangot az afrikai föld­részt sújtó politikai, társadalmi és gazdasági problémák miatt. Hang­súlyozták, hogy ezek megoldásában az Afrikai Egységszervezet nélkülöz­hetetlen szerepet játszik. A két fél egyetértett abban, hogy az európai biztonság és együttműkö­dés elmélyítése, a katonai szemben­állás csökkentése és a bizalom erősí­tése Európában a világbéke megszi­lárdításának fontos tényezője. A felek nyugtalanságuknak adtak hangot a Közel-Keleten végbemenő fejlemények miatt. Szolidaritásukról biztosították a sokat szenvedett pa­lesztin népet jogainak kivívásáért folytatott küzdelmében. Síkraszáll­­tak a palesztin nép elidegeníthetet­len jogainak biztosításáért, beleért­ve önálló és szuverén állam lét­rehozását. Sürgették a minden érde­kelt részvételével megtartandó nem­zetközi konferencia mielőbbi össze­hívását a térség problémáinak meg­oldása érdekében. Szolidaritásukról biztosították a Nicaraguai Köztársaságot szuvereni­tásának és társadalmi vívmányainak védelmezésében. Elítélték azokat a mesterkedéseket, amelyeknek célja, hogy háborús légkört teremtsenek a nicaraguai néppel szemben. Szorgal­mazták a közép-amerikai válság tár­gyalásos úton, külső beavatkozás nél­kül való rendezését, és támogatásuk­ról biztosították a Contadora-csoport erre irányuló erőfeszítéseit. A nemzetközi helyzet áttekintése során a felek kiemelték az el nem kötelezett országok mozgalmának je­lentőségét. Leszögezték szándékukat, hogy támogatják a luandai 7. kül­ügyminiszteri értekezlet által hozott határozatok végrehajtását. Aláhúz­ták, hogy az el nem kötelezett or­szágok mozgalma fontos szerepet tölt be a népeknek az imperializmus, a gyarmatosítás, a fajüldözés, a faji megkülönböztetés ellen folytatott harcában, a nemzetközi béke meg­őrzésében, a regionális konfliktusok megoldásában és az igazságos, új vi­lággazdasági rend megteremtésében. A megbeszélések során hangsú­lyozták az ENSZ szerepének fontos­ságát a nemzetközi béke és bizton­ság erősítésében, a szervezet 40., ju­bileumi évfordulójának jelentőségét. A felek nagyra értékelik a mosta­ni látogatás eredményeit, és kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a két nép, párt és kormány között meg­levő baráti és együttműködési kap­csolatok a béke és a haladás javá­ra tovább erősödnek. Losonczi Pál a maga és az általa vezetett delegáció nevében őszinte köszönetét fejezte ki José Eduardo dos Santosnak a fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben az An­golai Népi Köztársaságban tett láto­gatásakor részesítették. Losonczi Pál Kádár János és sa­ját nevében hivatalos, baráti látoga­tásra hívta meg a Magyar Népköz­­társaságba José Eduardo dos San­­tost, aki a meghívást köszönettel el­fogadta. (MTI) Átadták Lubomir Strougal magyar kitüntetését Kádár János a prágai vár díszter­mében átadta Lubomir Strougalnak a Magyar Népköztársaság rubinok­kal ékesített Zászlórendje kitünte­tést, amelyet az Elnöki Tanács hat­vanadik születésnapja alkalmából adományozott a csehszlovák kor­mányfőnek. A magas kitüntetés átadásakor mondott beszédében Kádár János emlékeztetett arra, hogy a magyar —csehszlovák együttműködés fejlő­désében meghatározó szerepet tölte­nek be a cseh és a szlovák kormány tagjai, s különösen kimagaslóak Lu­­bomír Strpugalnak, a csehszlovák szövetségi kormány elnökének ér­demei, amelyeket a szocialista or­szágok egységének erősítése, vala­mint hazánk és Csehszlovákia test­véri barátságának, sokoldalú együtt­működése elmélyítésének terén ki­fejtett tevékenységével szerzett. Válaszában Lubomir Strougal kö­szönetet mondott a magas elismeré­sért, és kijelentette, hogy ez továb­bi ösztönzést jelent számára a két ország együttműködése és testvéri barátsága erősítése érdekében kifej­tendő további munkához. A kitüntetés átadásán jelen volt Gustáv Husák, valamint a CSKP KB Kádár János kíséretében levő Szó­­elnökségének tagjai, a KB titkárai Kós Mátyás és Kovács Béla, hazánk és a titkárság tagjai, valamint a prágai nagykövete. Szovjet döntés a fogyasztási cikkek termeléséről Közös határozatban hagyta jóvá a közfogyasztási cikkek termelése és a szolgáltatások fejlesztésének az 1986- tól 2000-ig tartó időszakra szóló komplex programját az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa. A közös határozat a legfontosabb feladatként az árutermelő ágazatok gyorsított fejlesztését, a fizetett szol­gáltatások szerteágazó hálózatának kiépítését jelöli meg. Megszabja, hogy a feladatok végrehajtásába be kell vonni a különböző vállalatokat, termelési egyesüléseket és szerveze­teket, függetlenül azok profiljától, vagyis be kell vonni a népgazdaság minden ágazatát. A határozat előirányozza a szocia­lista országokkal megvalósuló együttműködés további fejlesztését és elmélyítését a közfogyasztási cik­kek termelése és kölcsönös szállítá­sa területén, továbbá az ilyen áruk előállításához szükséges nyersanya­gok, anyagok, részegységek és alkat­­részek, berendezések szállításában, valamint a szolgáltatási szférában. Ugyancsak előirányozza a tudomá­nyos-műszaki együttműködés haté­konyságának növelését az újfajta termékek gyártása megszervezésé­ben és bevezetésében, korszerű tech­nológiai folyamatok kidolgozásában és alkalmazásában, korszerű gyártó­rendszerek, gépek és berendezések előállításában. Az SZKP KB és a szovjet minisz­tertanács közös határozata megálla­pítja, hogy az elmúlt időszakban nőttek a lakosság tényleges bevéte­lei, sokat­­tettek a lakáskörülmények javításáért, az egészségügy, a köz­oktatás, a művelődés és a sport fejlesztéséért. Mindazonáltal a dol­gozók növekvő igényei és pénzbevé­teleik növekedése megköveteli a fo­gyasztási cikkek termelése tervezé­sének és irányításának átszervezé­sét, és a szolgáltatási szféra szélesí­tését azzal a céllal, hogy állandóan nőjön az életszínvonal és fejlődjék a szocialista életmód. (MTI) 3 K­ádár János és fiúsok b­aráti munkatalálkozója Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt főtitkára Gustáv Hu­­sáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitká­rának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívásá­ra 1985. szeptember 30-án ba­ráti munkalátogatást tett a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságban. A szívélyes, elvtársi légkörű meg­beszélések során a két párt vezetője kölcsönösen tájékoztatta egymást az országaikban folyó szocialista épí­tőmunkáról. Kádár János áttekin­tést adott az MSZMP XIII. kong­resszusa határozatainak végrehajtá­sáról. Gustáv Husák ismertette a CSKP XVII. kongresszusa előkészí­tésének menetét. Megvitatták a két marx­ista-leninista párt és baráti or­szág együttműködésének helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit. Véle­ménycserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom idő­szerű kérdéseiről. Kádár János és Gustáv Husák megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar—csehszlovák kapcsolatok magas szintűek és tartalmasak, a marxizmus—leninizmus és a szocia­lista internacionalizmus elvei alap­ján sokoldalúan gazdagodnak, és kedvezően járulnak hozzá a két or­szág szocialista fejlődéséhez. Meg­erősítették, hogy a két párt szilárd törekvése a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további elmélyítése az élet valamennyi területén. Nagy je­lentőséget tulajdonítottak annak, hogy mindkét ország a gazdasági fejlődés gyorsítására, a népgazda­ság tervszerűségének és a termelés hatékonyságának növelésére, a szo­cializmus társadalmi vívmányainak, eszmei és szellemi értékeinek kibon­takoztatására törelkezik a közös ta­pasztalatok, a szocialista építés ál­talános törvényszerűségei és a nem­zeti sajátosságok figyelembevételé­vel. Megbeszéléseik során megkülön­böztetett figyelmet fordítottak a Ma­gyar Népköztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság közöt­ti gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésre. Kedvezően értékelték az 1986—1990 közöt­ti éveikre szóló népgazdasági ter­vek eredményes egyeztetését, ami az árucsere további dinamikus növelé­sét teszi lehetővé. Kölcsönösen hang­súlyozták, hogy érdekeltek a két or­szág közötti gazdasági együttműkö­dés korszerű formáinak további fel­tárásában és bővítésében, a koope­ráció és a szakosítás fejlesztésében. Támogatták a KGST-tagországok 1984. júniusi felső szintű értekezle­tén elfogadott program következe­tes megvalósítását. Halaszthatatlan feladatnak tekintik, hogy a szocia­lista közösség országainak műszaki­tudományos haladását átfogó intéz­kedésekkel meggyorsítsák. Pozitívan értékelték a kétoldalú kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatokat; a megyék, továbbá a termelő vállalatok közötti közvetlen együttműködés fejlődését, és állást foglaltak azok további előmozdítása mellett. Hangsúlyozták, hogy a le­nini nemzetiségi politika következe­tes megvalósulása a két szomszédos országban elősegíti Magyarország és Csehszlovákia népes testvéri szö­vetségének megszilárdítását. " A nemzetközi helyzet értékelése során Kádár János és Gustáv Husák egyetértett abban, hogy a világban kialakult jelenlegi feszültségekért elsősorban az amerikai imperializ­mus, a NATO szélsőséges körei vi­selik a felelősséget, a katonai-hadá­szati egyensúly megbontására, az erőfölény megszerzésére töreksze­nek, és a fegyverkezési verseny fo­kozását erőltetik a népekre. Nap­jaink meghatározó igényeként jelöl­ték meg a világűr militarizálásának megakadályozását. Az MSZMP és a CSKP KB főtit­kára határozott támogatásáról bizto­sította a Szovjetunió nagy jelentő­ségű békekezdeményezéseit. Nagyra értékelték a Szovjetuniónak vala­mennyi atomfegyver-kísérlet egyol­dalú moratóriumára hozott dönté­sét és a kozmikus térség békés célú hasznosítására vonatkozó együttmű­ködési javaslatát. Kifejezték remé­nyüket, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok legfelsőbb veze­tőinek tervbe vett találkozója hozzá­járul a nemzetközi helyzet általános javulásához, a világbéke megőrzé­séhez. Hangsúlyozták eltökéltségüket, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a Varsói Szerződés tagállamaiként tevékenyen kiveszik részüket a szo­cialista országoknak a nemzetközi feszültség csökkentését, a nemzetkö­zi biztonság erősítését, az enyhülés politikájának európai és világmére­tű érvényesítését célzó közös erőfe­szítéseiből. Aláhúzták, hogy e célok elérése szempontjából alapvető je­lentősége van a szocialista közösség országai egységének és összeforrott­­ságának. Szolidaritásukat fejezték ki Ázsiá­nak, Afrikának és Latin-Ameriká­­nak az imperializmus, a neokolonia­­lizmus, a faji megkülönböztetés el­len, a politikai és gazdasági függet­lenség megszilárdításáért küzdő né­peivel. Kádár János és Gustáv Husák találkozója szívélyes, elvtársi lég­körben zajlott le. Megerősítette a kétoldalú kapcsolatok helyzetének értékeléséről és távlati fejlesztésé­ről, valamint a békéért és társadal­mi haladásért folytatott harc fel­adatairól vallott nézetek teljes egy­ségét. Hozzájárult az MSZMP és a CSKP, a Magyar Népköztársaság és­ a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság közötti hagyományos barátság és együttműködés­­ megszilárdításá­hoz. Kádár János baráti látogatásra hívta meg Gustáv Husákot, aki azt köszönettel elfogadta. (MTI) Vlagyimir Dzsanibekov a Szaljut—7 újbóli üzembe helyezéséről — Sikerült elvégeznünk a karban­tartó munkálatokat az űrállomáson, de a hideg és irányíthatatlan Szal­jut—7-en eltöltött első két napot so­ha nem felejtjük el — mondotta a szovjet újságíróknak tartott hétfői bajkonuri sajtóértekezletén Vlagyi­mir Dzsanibekov űrhajós. Az egyik legtapasztaltabb, szovjet űrpilóta, akit a múlt héten tért visz­­sza a Földre a Szojuz T—13 űrhajón, a Szaljut—7 űrállomás „üzembe he­lyezésének” nehéz munkálatairól be­szélt, újabb részletekkel szolgálva az űrrepülés történetében páratlan vállalkozásról. — A kézi vezérléssel végrehajtott dokkolás után — mondotta Dzsani­bekov — megállapítottuk, hogy az űrállomás energiakészlete teljesen kimerült. Az utasítások értelmében ilyenkor le kell szerelni az űrállo­más automatikájának központi egy­ségét, át kell rakodni a szállító űr­haj­óba, és vissza kell térni a Földre. Dzsanibekov és társa, Viktor Sza­­vinih azonban kiutat keresett a szin­te megoldhatatlan helyzetből. Bo­nyolította a helyzetet, hogy mind ke­vesebb ivóvizük volt, hiszen a ma­gukkal hozott készletek szűkösek voltak, az űrállomáson tartalékolt víz pedig befagyott. Egy kábeldarab segítségével ideig­lenes áramkört hoztak létre az egyik napelem és egy akkumulátor között. Amikor látták, hogy a feszültség nö­vekszik, egymás után hozzáláttak az akkumulátorok feltöltéséhez. — Amikor kigyúlt a fény, már tudtuk, hogy az űrállomás lakható. Ez körülbelül negyvennyolc órával a dokkolás után történt — mondta Dzsanibekov, majd hozzáfűzte: — Általában véve az űrutazás első szakaszában sok váratlan körül­ménnyel találkoztunk. Minden egyéb, ami az űrrepülés során a későb­biekben történt velünk, már sokkal egyszerűbb volt — fejezte be beszá­molóját Vlagyimir Dzsanibekov. (MTI)

Next