Népszabadság, 1986. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal Ára: 2,20 Ft NÉPSZABADSÁG 1986. szeptember 27., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 228. szám ■smiaaMwsa—— i—i i—s—wm—aw i iiiimoo——i'iii'isiian wiin—01111——«t ^-t&^aaeaaHimmHaamaMHMaamMmmMaammaiHaa^aa Tárgyalások hete Az ENSZ-közgyűlés hagyományos diplomáciai nagyhetében ezúttal valóban nagy hete volt a világpolitikának. Mozgalmas és — több tekintetben — biztató. A világszervezet tanácskozásainak „peremén”, Reagan és Sevardnadze — közvetve vitázó — beszédének elhangzása után folytatódott a szovjet és az amerikai külügyminiszter párbeszéde, amelynek múlt heti, washingtoni fordulója — ha áttörést nem is — bizonyos kimozdulást hozott. Ettől nyilván nem függetleníthetően, Stockholmban — a többi között éppen szovjet és amerikai közreműködéssel — létrejött a nyolcvanas évtized első kelet—nyugati katonai-biztonsági megállapodása, amelyet minden irányból fontos fejleménynek minősítettek a bizalom újjáépítésének nem könnyű útján. Bécsben — még mindig ennél a hétnél tartunk! — megkezdődött a helsinki záródokumentumot aláíró országok következő, sorrendben immár harmadik utótalálkozójának előkészítése; e tanácskozás — a hatvanas években a Varsói Szerződés által kezdeményezett — összeurópai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelét ígéri. Közben ugyancsak az osztrák fővárosban — részint a Szovjetuniónak a csernobili erőmű-katasztrófát követő indítványára — rendkívüli közgyűlésre ült össze a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség hogy megvitassa a nukleáris biztonsággal kapcsolatos együttműködés — politikailag sem közömbös — problémakörét. Végül ugyane héten Genfben a KGST és a Közös Piac szakértői eszmecseresorozatot kezdtek a két szervezet közötti kapcsolatok kiépítéséről, amit néhány hónapja éppen szocialista oldalról, az emlékezetes Gorbacsovüzenetben javasoltak. Noha természetesen minden párbeszédhez legalább ketten kellenek, ezekben a kedvező világpolitikai mozgásokban nagyon nagy része van a szovjet diplomácia nyitottságának, tárgyalásigenlésének, kompromiszszumkészségének. Olykor úgy tűnik, hogy ezzel a túloldalon nem mindig és nem mindenki tud és akar lépést tartani. Nem leplezhetik ezt el az olyan pótcselekvések sem, mint a Danileff-ügy vagy a szovjet ENSZ- képviselet létszáma körüli hangulatkeltés. Hogy itt micsoda képtelen aránytévesztésről van szó, azt érzékletesen példázza, hogy az Európa, Ázsia és Amerika több nagyvárosában szimultán nyomtatott amerikai világlap az International Herald Tribüne az Egyesült Államok elnökének e heti ENSZ-beszédét ezzel a főcímmel tálalta: „Az ENSZ Reagant hallgatja Daniloffról.” Valójában persze nem ez volt az elnöki beszéd lényege, hanem az az önmagában figyelemre méltó törekvés, hogy az ENSZ szószékéről az Egyesült Államokat az érdemi nukleáris fegyverzetkorlátozási lépések aktív és kezdeményező kedvű hívének tüntesse fel. Nem Ronald Reagan köztudomásúan, kitűnő előadói kvalitásain múlt, hogy amit mondott, nem csengett meggyőzően. Két lényeges ponton ugyanis a beszéd voltaképpeni tartalma ellentétben állt a szándékolt „üzenettel”. S mindkét mozzanat tesztértékű volt. Az egyik: Reagan világossá tette, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére. Ez viszont azt jelenti, hogy fenn kívánja tartani magának a jogot egyfelől a fejlesztésre, másfelől a részint nukleáris robbantásokat igénylő űrfegyverzetek kikísérletezésére. A másik ugrópontja az elnöki beszédnek az volt, hogy Reagan abban az űrvédelmi (azazfegyverkezési) program olyan szabályozását ajánlotta, amely mind időhatáraiban, mind részleteiben az amerikai tervek kivitelezésének eredeti menetrendjéhez igazodik. E tervek egyik ismert bírálója, Carroll tengernagy, a washingtoni (társadalmi) Védelmi Tájékoztató Központ szakértője erre mondta szellemesen, hogy Reagan itt afféle „mi nyertünk, ti veszítettetek, itt írjátok alá” ügyletet ajánlott a Szovjetuniónak. Noha nem zárható ki, hogy mindez része egyfajta régi beidegzésű alku- és „csomagolástechnikának”, mégsem szerencsés jelzés — szinte csak órákkal a Sevardnadzéval folytatott washingtoni eszmecserék után. Kivált, hogy e tárgyalásokon a szovjet külügyminiszter a megegyezés érdekében fontos engedményt jelentett be: a Szovjetunió az eurorakéta-megállapodást immár nem köti a brit és a francia nukleáris erők szinten tartásához. Ilyen körülmények között külön is kiemeli a szovjet tárgyalási pozíció komolyságát, hogy Sevardnadze — Reagan beszédére utalva — a héten így beszélt: „Szeretném, elmondani, hogy mi egyáltalán nem tartjuk távlatok nélkülinek az Egyesült Államokkal való kapcsolatainkat. Az utóbbi időben komoly megállapodások biztató körvonalai rajzolódnak ki. Megvan egy csúcstalálkozó létrejöttének reális lehetősége is. Egészen jól alakulhatnak a dolgok, ha az amerikai fél is úgy akarja.” Az ENSZ-palota üléstermeiben nem divat a zajos tetszésnyilvánítás, ezért is tűnt fel — történetesen amerikai kommentátoroknak —, hogy Sevardnadze e heti beszédébe a közgyűlés többször is beletapsolt. A legnagyobb tapsot a külügyminiszter akkor kapta, amikor ezt mondta : „Felhatalmazásom van arra, hogy kijelentsem: a Szovjetunió kész bármikor, bárhol aláírni a szerződést a nukleáris fegyverkísérletek teljes tilalmáról. Készek vagyunk ezt megtenni itt, az ENSZ falai között.” Vajon a tetszésnyilvánítás nem annak szólt-e, hogy ez világos, egyértelmű kötelezettségvállalás volt, amelynek erkölcsi fedezete immár több mint egyévi — egyoldalú — robbantási szünet? Vajon nem az volt-e kihallható a tapsból, hogy ha nem is minden küldöttség, de legalábbis a tagállamok képviselőinek túlnyomó többsége időszerűnek és kívánatosnak tartja a teljes atomcsendet? Amint azt több NATO-ország, például Belgium, Hollandia, Kanada külügyminisztere felszólalásában ki is mondta. Tesztértékű részlete volt ez a szovjet külügyminiszter beszédének. Arra vallott, hogy kormánya nemcsak szavakban, hanem tetteiben is aktív és kezdeményező kedvű híve az érdemi nukleáris fegyverzetkorlátozási lépéseknek. És nemcsak azoknak. A Szovjetunió — részint szövetségeseivel közösen — az utóbbi hónapokban sorozatban tett olyan, egymást szervesen kiegészítő, konkrét javaslatokat, amelyek együttesen felölelik a leszerelés és a fegyverzetkorlátozás szinte minden területét. A szakaszos, lépésről lépésre vezető megoldásokra a szocialista diplomácia éppúgy készen áll, mint a globális, átfogó megállapodásokra. Ebben ugyanolyan nagyvonalúan rugalmas, mint az intézkedések ellenőrzését illetően, amit épp e héten a stockholmi megegyezés látványosan igazolt. A szocialista diplomácia szemlélete azonban nemcsak a leszerelés ügyeiben átfogó, hanem a biztonság egész kérdéskörének megközelítésében is. A „neoglobalizmus” destabilizáló amerikai doktrínájával, a rendelésre szállított, „előre fizetett” regionális válságok gyakorlatával az ENSZ-ben most — Helsinki példájára — egy olyan egyetemes nemzetközi biztonsági rendszer javaslatát állította szembe, amely, a katonai, a politikai, a gazdasági és a humanitárius szférára egyaránt kiterjed. Ebben talán már annak az újfajta gondolkodásmódnak a csíráit is üdvözölhetjük, amelynek kialakítását még Albert Einstein sürgette: „Az atom elszabadított ereje mindent megváltoztatott, kivéve gondolkodásunkat, s így páratlan katasztrófa felé sodródunk. Újfajta gondolkodásmódra van szükség, hogy az emberiség fennmaradjon és fejlődjék. Az atombomba — ezt tudjuk — alapjaiban változtatta meg a világot, és az emberek új helyzetben vannak; szükséges, hogy gondolkodásuk ennek megfeleljen.” A tárgyalóasztal — és nemcsak a tárgyalóasztal — mindkét oldalán. Serény Péter AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK 41 ÜLÉSSZAKA Újabb Sevardnadze— Scultz találkozó A válságok és a háborús tűzfészkek megszüntetését sürgették a felszólalók A világ különböző körzeteiben fennálló válságok, háborús tűzfészkek megszüntetése, a fejlődő országok számos gazdasági problémája, az ENSZ helyzete áll a felszólalások középpontjában a világszervezet közgyűlésének ülésszakán. Tovább folytatódtak a külügyminiszterek üléstermen kívüli tárgyalásai. Pénteken George Shultz, amerikai külügyminiszter New Yorkból Washingtonba utazott, s a nap folyamán találkozott Reagan elnökkel. Előző este egy óra negyven percen át konzultált Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel — jelentette tudósítónk, Kereszty András. Ez volt a harmadik megbeszélés a két külügyminiszter között az ENSZ székhelyén, s az első, amelynek tényét már előzetesen nyilvánosságra hozták. Az amerikai ENSZ-misszió épületében tartott eszmecsere az Egyesült Államokban kémkedés gyanújával fogva tartott Gennagyij Zaharov ENSZ-tisztviselő s a Szovjetunióban kémkedés miatt bírósági tárgyalását váró Nicholas Daniloff újságíró ügyével, valamint azzal az amerikai intézkedéssel foglalkozott, amely szerint október 1-jéig távoznia kell az Egyesült Államokból a New York-i szovjet ENSZ-képviselet huszonöt munkatársának. A találkozó után Bernard Kalb, a State Department szóvivője elmondta: még nem történt megállapodás. Eduard Sevardnadze további kétoldalú találkozókon vett részt csütörtökönés pénteken. A Hans-Dietrich Genscherrel csütörtökön tartott megbeszélést mindkét fél a nyugatnémet külügyminiszter júliusi moszkvai látogatása alkalmával megkezdődött nyílt vita folytatásaként értékelte. Sevardnadze hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet javítására gyakorlati lépésekre van szükség, amelyek elősegítenék az atomfegyver-kísérletek beszüntetését, az Európában levő közepes hatótávolságú rakéták felszámolását, az űrfegyverkezés megakadályozását. Mindkét fél megerősítette, hogy továbbra is törekedni fog a kétoldalú kapcsolatok sokrétű fejlesztésére. Miguel de la Madrid mexikói köztársasági elnökkel ugyancsak csütörtökön találkozott a szovjet külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió , támogatja a leszerelési javaslatokat kidolgozó „Hatok” kezdeményezéseit. Tárik Aziz iraki külügyminiszterrel folytatott pénteki megbeszélésén Sevardnadze hangsúlyozta az iraki—iráni fegyveres konfliktus beszüntetésének, a probléma politikai rendezésének fontosságát. Rámutatott, hogy ehhez a Szovjetunió is kész hozzájárulni. Eduard Sevardnadze pénteken találkozott Leo Tindemans belga, Karolosz Papuliasz görög és Obed Asamoah ghánai külügyminiszterrel is. A közgyűlésen a felszólalók felhívták a figyelmet az olyan súlyos válságok rendezésének sürgősségére, mint a dél-afrikai és a namíbiai helyzet, a közel-keleti válság, a közép-amerikai feszültség és több más regionális probléma. Tárik Aziz iraki miniszterelnökhelyettes, és külügyminiszter szólt azokról a lépésekről, amelyekkel kormánya a békés megoldást kívánta elérni az immár hetedik évébe lépett pusztító háborúban, és követelte, hogy az ENSZ a maga eszközeivel bírja rá az iráni kormányt a rendezés elfogadására. Közép-Amerika kérdéseiről szólt Isidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter. — Washington a térségben levő szövetségesei segítségével megsérti Nicaragua önrendelkezési jogát, tovább szervezi és finanszírozza az agressziót az ország ellen — mondotta. A dél-afrikai kérdés minden felszólalásban nagy helyet kapott. Joaquim Alberto Chissano, Mozambik külügyminisztere megállapította: a pretoriai rezsim olyan államrendszert akar kialakítani a kontinens déli részén, amely közvetlen uralma, befolyása alatt áll. Ugyancsak éles szavakkal ítélte el Dél- Afrikát és támogatóit Kenya külügyminisztere, Elijah Mwangale. Raif Dizdarevics, Jugoszlávia külügyminisztere nemcsak kormánya álláspontját ismertette a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, hanem egyúttal utalt az el nem kötelezett államokmozgalmának legutóbbi csúcsértekezletén elfogadott határozatokra is. A két külügyminiszter találkozója. Várkonyi Péter eszmecseréi Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter, az ENSZ közgyűlésének 41. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője a világszervezet székhelyén csütörtökön ismét több külügyminiszterrel találkozott. Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszterrel áttekintették a nemzetközi helyzet aktuális kérdéseit, és véleményt cseréltek a magyar —csehszlovák kapcsolatok időszerű helyzetéről. Ugyancsak a nemzetközi helyzetről, a kétoldalú kapcsolatokról folytatott megbeszélést a magyar külügyminiszter Oskar Fischerrel, az NDK külügyminiszterével is. Dr. Várkonyi Péter találkozott brit kollégájával, Sir Geoffrey Howe külügyminiszterrel is. Különös figyelmet szenteltek az európai enyhülési folyamatnak, a béke és a bizalom erősítésének. Megállapították, hogy Margaret Thatcher miniszterelnök budapesti, illetve Kádár János, az MSZMP főtitkára londoni látogatása óta a kétoldalú kapcsolatok az együttműködés minden területén eredményesen fejlődnek. A magyar külügyminiszter találkozott Jichak Samir izraeli külügyminiszterrel is. Az izraeli kérésre létrejött megbeszélés során a két külügyminiszter kölcsönösen kifejtette országa álláspontját a közel-keleti válság rendezésének kérdésében. A magyar külügyminiszter találkozott Gosu Volde etiópiai külügyminiszterrel. (MTI) A nukleáris biztonságról szóló határozattal zárult az IAEA rendkívüli közgyűlése Bécsben A világ országai megerősítették, hogy az atomenergia a fejlődés fontos forrása marad, egyben készek együttműködni a nukleáris biztonság fokozása érdekében. Ilyen szellemű határozattal zárult pénteken a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) rendkívüli közgyűlése. A közgyűlést a csernobili baleset tanulságainak elemzésére hívták össze. A háromnapos tanácskozáson részt vett 94 ország közül 49 (az atomhatalmak s a kisebb államok sorában Magyarország is) már pénteken aláírt két új nemzetközi egyezményt. Az egyik kimondja, hogy nukleáris baleset esetén azonnal tájékoztatni kell az érintett államokat a baleset lehetséges kihatásairól, a másik egyezmény pedig nemzetközi együttműködést ír elő a nukleáris balesetek következményeinek elhárításában. Az atomfegyverrel rendelkező országok egyúttal bejelentették, hogy a szerződések előírásait — önkéntesen — kiterjesztik mindenfajta nukleáris balesetre, így azokra is, amelyek katonai jellegű berendezésekkel, atomfegyverekkel kapcsolatosak. A közgyűlésen elfogadott határozat hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb biztonsággal kell alkalmazni az atomenergiát, erősítve a két- és a többoldalú együttműködést mind a sugárvédelemben, mind a környezet védelmében. Az IAEA nagyobb szerepet kap a biztonsági kérdésekben, hangoztatja a határozat, amely kifejezi elismerését a szovjet szakértőknek a csernobili balesetről nyújtott értékes tájékoztatásért. A fejlődő és más országok további javaslataival az IAEA kormányzó tanácsa foglalkozik. Az ENSZ-intézmény jövő heti rendes közgyűlésén folytatódik a munka a nukleáris biztonság megszilárdításának témakörében. A közgyűlésen pénteken felszólalt Tétényi Pál akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke. (MTI) OLDAL OLDAL TÁRSADALMI ÉLET:______________ KULTÚRA:________________________ Igény és igénytelenség 3. Aczél György: Lukács György útja 13. Interjú Kárpáti Ferenccel 5. Deák Mór: Vársz valakit?____________M. Emberek a Keletiben________________6. A délszláv Ady-kultusz______________15. VILÁGPOLITIKA:_________________ Jávor Ottó: Pripri_________________16. Nicaragua: se háború, se béke 9. FIATALOK:_____________________ Heti világtükör 10. Sikeremberek 18.