Népszabadság, 1987. október (45. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10., szombat NÉPSZABADSÁG Minőségileg új szakaszban a magyar—NSZK kapcsolatok GRÓSZ KÁROLY NYILATKOZATA A NÉPSZABADSÁGNAK Grósz Károly miniszterelnök, a bajor fővárosba tartó repülőutat felhasználva, válaszolt lapunk kérdéseire. — Minden ilyen látogatás egyben egy kicsit tanulmányút is. Az ön szellemi poggyásza mivel gyarapodott leginkább a mostani látogatása során? — Nagy élmény volt számomra ez az út, mert a személyes tapasztalatokat semmi sem helyettesítheti. Ahogy mondani szokták, a dolgokat meg kell érinteni, meg kell ízlelni ahhoz, hogy igazán megismerhessük őket. Én először járok a Német Szövetségi Köztársaságban, így volt mit megfigyelnem. Konkrét úti célomon, tehát a kapcsolatépítésen túl, számomra személyes tanulságok is adódtak. Rendkívül kellemesen érintett, s talán egy kicsit meg is lepett, hogy vendéglátóink szenzációként értékelik azt, ami nekem eddig magától értetődő volt. A nemzetiségi politikára gondolok. Én ugyanis két évtizede immár természetesnek tartom nemzetiségi politikánkat. Korántsem minősítem nagy politikai teljesítménynek, hogy a hazánkban élő több mint 200 ezer német nemzetiségű állampolgár ugyanolyan jogokat élvez minden téren, mint mindenki más az országban. Utam során azonban azt tapasztaltam, hogy ez a tény az NSZK-ban felértékelődött. Nyilvánvaló, ha nekünk az az erkölcsi igényünk, hogy a hazánk határain túl élő magyarok kapják meg azokat a jogokat, amelyeket az ott élő, többséget alkotó állampolgároknak megadnak, akkor erkölcsi kötelességünk, hogy ugyanezeket a jogokat mi is biztosítsuk a nálunk élő nemzeti kisebbségeknek, összefoglalva, itt döbbentem rá, hogy az NSZK egyéb irányú, sajátos gondjai miatt értékelődik fel a magyar gyakorlat. — Noha a miniszterelnök és a magánember egy ilyen látogatás során nem választható el, mégis, az utóbbi szemüvegén át melyek voltak a legfőbb élményei? — A kettő valóban nem választható el. Nagy élményem volt, hogy nem keresték fejemen a csikóskalapot, kezemben a karikás ostort, és alattam a lovat. Azaz, nehézségeink ellenére korszerű a Magyarországkép. A politikusok rólunk alkotott nézetei erőteljesen különböznek a turistákéitól. További tapasztalatom, hogy rendkívül konkrétak voltak beszélgetőpartnereim. Nem adódtak üresjáratok, nem hangzottak el fölösleges jelszavak, hanem mindig igen konkrét tartalmi kérdésekről tárgyaltunk. Végül az is nagy benyomást tett rám, hogy milyen kiugróan élénk az érdeklődés Magyarország iránt. Ennek okára még magam sem tudok pontos választ adni, mert gazdasági teljesítményünk, hogy úgy mondjam, nem nyújt erre alapot. Kizárólag kapcsolataink hagyományaival sem magyarázható ez a különös figyelem. Hogy gazdasági nehézségeink vannak, ezt ugyancsak nem lehet indoklásként elfogadni, mivel ilyen helyzetekben a partnerek inkább elzárkóznak, mintsem bővítik az együttműködést. Meglátásom szerint a dolog nyitja abban keresendő, hogy a világban sajátos helyzet alakult ki. A nagyok között felső szinten végbemenő közeledés átértékeli a kisebb országok kapcsolatrendszerét, s úgy vélem, a mi szerepünk ebben a mozgástérben is nagyobb lehet. Egyébiránt érdekesnek találtam Kohl kancellár egyik megjegyzését, amikor a tárgyalások közben úgy beszélt: „Mi, kis országok.” Hisz végül is az NSZK-nak 62 millió lakosa van, nekünk tízmillió. — Nem volt-e olyan benyomása, mintha az itteniek a valóságosnál derűlátóbban ítélnék meg a magyar gazdaság helyzetét és nemzetközi pozícióit? — Nem, én inkább azt hiszem, hogy mi otthon látjuk sokkal roszszabbnak gazdaságunk helyzetét, mint amilyen az a valóságban. Nincs elegendő önbizalmunk. Csütörtökön, hadd ne mondjak nevet, az egyik legjelentősebb, nemrég Budapesten járt nyugatnémet nagyiparos elmondta nekem: tapasztalata szerint Magyarországon mindenki panaszkodik. „Miért nem hiszik el, hogy meg tudják oldani bajaikat?” — kérdezte tőlem, s hozzátette: „Győzze meg a magyarokat, legalább anynyira, mint amennyire bennünket meggyőzött." Persze ebben volt jó adag túlzás, de a dolog gondolati magva világos, és azzal én is egyetértek. Számított-e arra, hogy ilyen határozott támogatást kap a bonni vezetés részéről a magyar kormány munkaprogramjához? — Számítottam rá, habár a mértéke meglepett. Bár én nem értek a sakkhoz, bizonyos tendenciákat ezzel kapcsolatban fel lehetett mérni. — Tett-e ígéretet az NSZK újabb segítségre a Közös Piaccal folytatott tárgyalásokon, s vannak-e e téren biztató jelek? — Az NSZK-tól a Közös Piac ügyében eddig is minden támogatást megkaptunk, és a mostani megbeszéléseken is ugyanezt tapasztalhattuk. A gond az, hogy az NSZK saját közös piaci partnereivel nem tudja elfogadtatni a számunkra kedvező álláspontját. Ami minket illet, szeretném hangsúlyozni, nem engedünk elvi álláspontunkból. Ha a Közös Piac örökre rögzíteni akarja a hátrányos megkülönböztetést a meghozandó megállapodásban, akkor nekünk nincs arra szükségünk. Mi arra törekszünk, hogy egyenjogú partnerek építő viszonya jöjjön létre. Azt persze elfogadom, hogy a cél eléréséhez kompromisszumokra van szükség, de határozottan ki kell mondanom, célunk az, hogy belátható időn, öt-tíz éven belül elérjük a megkülönböztetésektől mentes kapcsolatok állapotát. Ebben a hónapban kerül sor a tárgyalások harmadik fordulójára, és most csak annyit mondok, hogy nagyon remélem, nem lesz szükség negyedik fordulóra. — Az NSZK sajtója modelljellegűnek nevezi kétoldalú kapcsolatainkat. Egyetért-e ezzel? — Hogy őszinte legyek, nem szeretem a modell kifejezést. Nem hiszem ugyanis, hogy a kapcsolatrendszerek lényegi jegyei tipizálhatók volnának. Ellene voltam annak is, amikor magyar gazdasági modellről beszéltek. Mi járjuk azt az utat, amelyet sajátos gazdasági viszonyaink jelölnek ki. Ennyi az egész, és nincs szó modellről. Egymás kölcsönös másolása lehetetlen és értelmetlen. Annyi azonban elfogadható, hogy mindegyikünk igyekszik beépíteni saját gazdasági programjába mindazt, amit a másiktól hasznosan átvehetünk és megtanulhatunk. — Mi a jelentősége az egymilliárd márkás hitelnek a stabilizációs programunkban? A helyi sajtó láthatóan ezt szemelte ki mindenekelőtt. — Igen, ez érthető, de jó, ha ebben a kérdésben is tisztán látunk. A hitelnyújtásnak valóban nagy a jelentősége, de hangsúlyozni szeretném: szigorúan üzleti megállapodásról van szó, nem szívességről és nem segélyről. Kölcsönös az érdekeltség e téren. Mi tudjuk, hogy mit vállalunk ezzel a hitellel, s vállaljuk, mert szükségünk van rá a gazdaság korszerűsítésének programjában. Ez az összeg nem folyhat bele a nagy pénzügyi kalapba, s aztán kiköt majd, ahol kiköt. Az összeg felének, de inkább nagyobb részének a sorsa a vállalataink közti versenytárgyalásokon dől el. Végső odaítélésénél a vezérlő elv az lesz, kinél milyen gyorsan, milyen hatékonysággal térül meg a pénz. Nem tudok, s nem is akarok most állást foglalni, hogy konkrétan milyen ágazatokba áramlik majd. Oda, ahol várhatóan a legnagyobb népgazdasági haszon várható. Sajnos az egész összeget nem tudjuk erre felhasználni, hajbár az ideális ez lenne. Sajnos pillanatnyi gondjaink ezt nem teszik lehetővé. — Van-e beleszólása az NSZK- nak a hitel allokációjába? — Nincs, és az egész hitelügyben, ezt nyomatékosan is hangsúlyozni szeretném, igen ,nagyvonalúak voltak partnereink. Az persze természetes, hogy a hitelekre támaszkodó vásárlásainknál igyekszünk preferálni a nyugatnémet vállalatokat. De ha történetesen máshonnan előnyösebb ajánlatokat kapunk, azokat fogjuk elfogadni. — Látogatása eddigi tapasztalatai alapján hogyan ítéli meg a két ország kapcsolatainak kilátásait? — Úgy vélem, ezt a mai folyamatot csakis egy nemkívánatos, drasztikus nemzetközi változás szakíthatja meg. Meggyőződésem, hogy az együttműködés erősítésének folyamata nem szűkíthető le. Magyarország és az NSZK viszonyára, az ilyen kapcsolatépítésnek, ha az emberiség élni akar, világtendenciává kell válnia. Ebben a bonyolult mai világban, amikor a fegyverzetek hihetetlenül magas szintekre jutottak, amikor a tudományos-műszaki forradalom régen felrúgott minden határt, kizárólag az együttműködés lehet az országok közötti kapcsolatok alapja, formája. Győri Sándor—Léderer Pál Korlátozott amerikai fegyverszállítás Szaúd-Arábiának Reagan elnök csak módosításokkal kapta meg a kongresszus vezetőinek hozzájárulását ahhoz, hogy újabb fegyvereket adjanak el Szaúd-Arábiának. A Fehér Ház bejelentése szerint az elnök eláll a Maverick típusú, repülőgépről indítható harckocsielhárító rakéták eladásának sürgetésétől. Ennek fejében a kongresszusi vezetők beleegyeztek abba, hogy az Egyesült Államok 12 F—15-ös repülőgépet és más fegyvereket szállíthasson Szaúd-Arábiának. A szaúdi fegyverüzletek mindig huzavonát okoznak a kormány és a törvényhozás között, a szállításokhoz ugyanis kongresszusi felhatalmazás kell. Mivel Izrael általában kifogásokat emel a szállítások ellen és befolyása erős a törvényhozók körében, Washington általában csak nehezen tud olyan fegyvereket eladni, amelyeket Tel-Aviv veszélyesnek ítél meg a maga szempontjából. Most viszont Szaúd-Arábia az Egyesült Államok számára különösen fontos szövetséges az Irán elleni akcióikban, így a kongresszus is valamivel engedékenyebb. (MTI) Újabb fegyveres összecsapások Srí Lankán indiai katonák és tamil fegyveresek között Az indiai békefenntartó erők katonái több mint hetven tamil gerillát vettek őrizetbe Srí Lanka északi és keleti részében — közölte péntek reggel az indiai nemzetvédelmi minisztérium szóvivője. Az őrizetbe vétel része azoknak az intézkedéseknek, amelyeket az indiai katonai alakulatok foganatosítanak a szigetországban a rend helyreállítására a tamil „tigrisek" véres akciói után. Egyelőre nem tisztázott, hogy az őrizetbe vettek az öldöklésért felelős Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű csoport tagjai-e, vagy pedig a többi tamil szervezet táborain is rajtaütöttek az indiai katonák. Az indiai katonai alakulatok olyan parancsot kaptak, hogy felszólítás nélkül tüzeljenek rendbontás és erőszakos cselekmények esetén. (MTI) 3 4. KÓS KÁROLY LÁTOGÁTÁSA AZ NSZK-BAN A müncheni és stuttgarti program (Folytatás az 1. oldalról.) Miniszterelnökünk NSZK-beli látogatásának harmadik napi programja a magyar delegáció szálláshelyén, a gymnichi kastélyban kezdődött. Itt pénteken a munkareggeli keretében találkozott Bernhard Vogellal, Rajnavidék-Pfalz tartomány miniszterelnökével. Szívélyes légkörű megbeszélésükön mindenekelőtt a tartomány és Magyarország közvetlen kapcsolatainak fejlesztéséről volt szó. Ez volt a bonni tartózkodás utolsó mozzanata. Grósz Károly ezután helikopteren a keingbonni repülőtérre utazott, onnan a Bundeswehr különgépén Münchenbe, rövid bajorországi látogatásának színhelyére indult. A bajor főváros repülőterén Karl Hillermeier tartományi miniszterelnök-helyettes és más bajor politikusok várták a magyar delegációt. A helyi fogadtatás hagyományainak megfelelően a két ország himnusza után felhangzott harmadikként a Bajor Szabadállam saját himnusza is. Ezután a magyar miniszterelnök Karl Holllermeier kíséretében ellépett a bajor rendőrség díszegysége előtt. Röviddel 12 óra után motoros rendőrök díszkíséretében érkezett a magyar kormányfő gépkocsija a bajor kancellári hivatalhoz. A múlt század elején épült patinás palotában Franz Josef Strauss miniszterelnök köszöntötte a magyar vendéget. A palota márványtermében tartott rövid üdvözlő beszédében Strauss emlékeztetett a Magyarországot Bajorországgal összefűző sajátos történelmi kötelékekre. Utalt Grósz Károly eredményes bonni tárgyalásaira, s megállapította: Bajorország figyelemmel és rokonszenvvel követi a magyar gazdaságpolitika alakulását. Hangsúlyosan szólt a magyar utazási könnyítések pozitív visszhangjáról. Az NSZK a magyar kapcsolatokat a különböző társadalmi rendszerű országok bizalmon és nyíltságon alapuló jó viszonya példájának nevezte. Beszédében szólt arról, hogy személy szerint is aktívan fellépett a Közös Piac és Magyarország tárgyalásainak eredményessége, továbbá a magyar gazdaságnak nyújtott milliárdos bonni hitel létrejötte érdekében. Hangoztatta a magyar vezetőkkel való személyes, gyakori kontaktusokat, külön is kiemelve a Kádár Jánossal való 1986. decemberi találkozójának a jelentőségét. Meggyőződését fejezte ki, hogy Magyarország — a parlament által elfogadott új kormányprogram végrehajtásával — leküzdi az előtte álló nehézségeket. Biztosította partnerét arról, hogy ehhez az NSZK és Bajorország a gyümölcsöző és kiegyensúlyozott kétoldalú kapcsolatok folyamatosságának jegyében a jövőben is hozzá kíván járulni. Válaszában Grósz Károly is kifejezte, hogy Bajorország különleges helyet foglal el a magyar—német kapcsolatok hosszú történetében. Mint mondta, ezért külön is örömére szolgál, hogy Bonn után felkeresheti Münchent is. Szólt a tartomány és Magyarország intenzív gazdasági és kulturális kapcsolatairól, továbbá arról, hogy magyarok és bajorok ezrei tesznek évről évre kölcsönös látogatást egymásnál. A magyar látogatók személyes tapasztalatai is arról tanúskodnak, hogy Bajorország az NSZK legdinamikusabban fejlődő tartományai közé tartozik. Grósz Károly a maga és a magyar kormány nevében hangsúlyozott köszönetet mondott Franz Josef Straussnak azért a személyes szerepért, amellyel hozzájárult a magyar —nyugatnémet kapcsolatok fejlesztéséhez, a kétoldalú együttműködés bővítéséhez. A magyar kormányfő végezetül csatlakozott a bajor miniszterelnök ama véleményéhez, hogy az emberiség jövője szempontjából perdöntő jelentőségű a különböző társadalmi rendszerű országok rendezett egymás mellett élése. A rövid üdvözlő beszédváltások után Grósz Károly beírta nevét a kancellári hivatal vendégkönyvébe. Ezután szűkkörű megbeszélésre került sor Grósz Károly és Franz Josef Strauss között, amelyen a bajor —magyar gazdasági és kulturális kapcsolat fejlesztése állt az előtérben. A megbeszélés után Strauss miniszterelnök magyar vendége tiszteletére díszebédet adott, amelyen pohárköszöntők hangzottak el. A vendég szívélyes köszöntése után a bajor miniszterelnök kiemelte azt a hídszerepet, amelyet a Magyarországon élő német kisebbség tölt be a két ország között. Méltatva a nyugatnémet fővárosban aláírt nyugatnémet—magyar megállapodásokat, s kijelentette, hogy üdvözölné, ha a magyar kulturális központot Münchenben rendeznék be. A bajor miniszterelnök részletesen foglalkozott a kétoldalú gazdasági kapcsolatokkal, hangsúlyozta az előmozdításukat szolgáló politikai cselekvés fontosságát. Emlékeztetett Kádár Jánossal folytatott megbeszélésére is, amely megerősítette őt abban a szándékában, hogy szorgalmazza a magyar gazdasági és politikai törekvések támogatását az NSZK részéről. Hangsúlyozta, hogy milyen fontos a bajor—magyar gazdasági együttműködés: 1986-ban a Magyarországról származó nyugatnémet import egyharmada Bajorországba irányult, és az NSZK magyarországi exportjának csaknem húsz százaléka Bajorországból származott. Strauss megerősítette, hogy tartománya továbbra is érdekelt a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok és együttműködés elmélyítésében. Külpolitikai kérdésekről szólva megállapította: Mindent meg kell tenni azért, hogy a hadviselést Európában ne tarthassák elképzelhetőnek. Gondoskodni kell arról, hogy lehetetlenné váljon a NATO és a Varsói Szerződés közötti összeütközés. Grósz Károly válaszbeszédében kijelentette, hogy nagy örömmel és várakozással érkezett Bajorországba, amellyel a történelmi hagyományoknak és a földrajzi közelségnek köszönhetően igen sokrétű és intenzív együttműködést sikerült kiépítenünk. A magyar—bajor kapcsolatokat a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő kapcsolatrendszerünk egészében is kiemelten kezeljük, s a magunk részéről ezek további bővítésére törekszünk. Igen hasznosnak nevezte a Franz Josef Strauss-szal folytatott megbeszélést. Közölte, hogy áttekintették a magyar—bajor együttműködés fő területeit, s egyetértettek abban, hogy számos területen lehetséges az előrelépés. Céljaink megvalósításában, így a termelési szerkezet korszerűsítésében és a műszaki fejlesztés felgyorsításában, messzemenően számolunk a külföldi vállalatok közreműködésével is. — Meggyőződésem — mondotta Grósz Károly —, hogy a magas műszaki kultúrával és hagyományosan jó magyarországi kapcsolatokkal rendelkező bajor vállalatok számára mindez új lehetőségeket kínál. A kormány elnöke rámutatott, hogy a dinamikusan fejlődő magyarNSZK idegenforgalomban Bajorország részesedése különösen számottevő. Az NSZK-ba látogató magyar turisták nagy része a délnémet területeket keresi fel, s a hazánkba utazó NSZK-állampolgárok tekintélyes része ugyancsak innen érkezik. E körülményre való tekintettel a közeljövőben Münchenben konzulátust kívánunk létesíteni. Végül kifejezte a magyar kormány köszönetét Straussnak, amiért az elmúlt években nagy részt vállalt Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság, illetve Bajorország kapcsolatainak fejlesztésében, és személyesen is támogatta az erre irányuló magyar törekvéseket. Grósz Károly és kísérete ezután Anton Jaumann bajor gazdasági és közlekedési miniszter társaságában a híres BMW autókonszern központjába hajtatott. A magyar küldöttség tájékoztatást kapott a vállalat munkájáról, fejlesztési elképzeléseiről. Grósz Károly a gyárlátogatás során elbeszélgetett az itt dolgozó magyar szakmunkásokkal, akikről a nagy múltú konszern illetékesei igen elégedetten nyilatkoztak. A 400 itt dolgozó magyar szakmunkás évi teljesítménye 18 millió márka. A látogatás befejeztével a bajor autókonszern vezetői egy BMW gépkocsit ajándékoztak a Minisztertanács elnökének. A BMW Műveknél tett látogatás után késő délután Grósz Károly Münchenből Stuttgartba érkezett. Kormányfőnk Lothar Späth tartományi miniszterelnökkel folytatott eszmecserét. Grósz Károly és kísérete ma délelőtt a Stuttgarttal való ismerkedés után, — hivatalos látogatását befejezve — indul haza. Gy. S.—L. P. A kormányelnök a kormánynál.