Népszabadság, 1988. november (46. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
1988. november 1., kedd NÉPSZABADSÁG A PFSZ kész tárgyalni Izraellel egy nemzetközi értekezlet keretében A Palesztinai Felszabadítási Szervezet kész tárgyalóasztalhoz ülni Izraellel egy nemzetközi konferencia keretében, s a tárgyalások alapjául elfogadja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. és 338. határozatát — jelentette ki Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke az amerikai Time magazin újságírójának. A Time legújabb számában megjelent interjúban. Arafat közölte, hogy a szervezet döntését nem befolyásolja az izraeli választások kimenetele, vagyis az, hogy ki képviselné Izraelt a konferencián. Bárkivel leülünk, aki a nemzetközi jog előírásaival összhangban elfogadja a palesztinok jogairól tartandó nemzetközi értekezlet szükségességét, és kész velünk együtt harcolni a térségbeli béke megteremtéséért. Negyven év elég volt — mondta Arafat, de hozzátette: ha nem sikerül megoldást találni, a palesztinok készek újabb húsz évig harcolni. A tárgyalások alapjáulszolgáló ENSZ-határozatokkal kapcsolatban Arafat kijelentette: „többször megismételtem már, hogy az ENSZ többi határozatával együtt elfogadom a 242. és a 338. határozatot”.Ezek, az 1967-es, illetve az 1973-as arab— izraeli háború után elfogadott BT- határozatok ,előírják a megszállt területekről való izraeli kivonulást, és elismerik Izrael jogát a létezésre, de nem biztosítják a palesztin nép önrendelkezési jogát. (Reuter) Abba Eban belgrádi tárgyalásai ( BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNKTÓL) Simon Peresz izraeli külügyminiszter személyes megbízottjaként a hét végén Belgrádban tárgyalt Abba Eban. Az ismert politikus, a Kneszet Külügyi és Védelmi Bizottságának elnöke „hosszú és nyílt” véleménycserét folytatott Budimir Loncsarral, a jugoszláv diplomácia vezetőjével a két ország kapcsolatairól és a közel-keleti helyzetről. — Látogatásomnak az volt a célja — jelentette ki a belgrádi Borbának adott nyilatkozatában —, hogy a jugoszláv—izraeli viszony a holtpontról elinduljon a normalizálás felé, annak ellenére, hogy a diplomáciai kapcsolatok teljes helyreállítása jelenleg lehetetlen. Tudjuk, Belgrád elsősorban attól teszi függővé diplomáciai viszonyának felújítását Tel-Avivval, hogy megváltozik-e a palesztin kérdésben képviselt izraeli álláspont. Mégis úgy vélem, hogy formális kereteket teremthetünk a kétoldalú párbeszédhez. Azt javasoltam, hogy létesítsünk kölcsönösen konzuli képviseleteket, vagy pedig harmadik országok nagykövetségei mellett működő érdekvédelmi irodákat, ahogy ez Magyarországgal és Lengyelországgal történt. Varsóban nem változott a Szolidaritással kapcsolatos kormányzati álláspont Jaruzelski nyilatkozata a The Guardiannak Különös, hogy olyan politikusok követelik a Szolidaritás jogainak elismerését, akiknek magatartása aligha minősíthető barátságosnak saját szakszervezeteikkel szemben — jelentette ki Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, alengyel államtanács elnöke, a The Guardiannak adott nyilatkozatában. A politikus abból az alkalomból válaszolt a brit napilap írásban eljuttatott kérdéseire, illetve folytatott egyórás kötetlen beszélgetést Hello Pickkel, a The Guardian diplomáciai főmunkatársával, hogy Margarat Thatcher brit miniszterelnök szerdán megkezdi többször elhalasztott első lengyelországi látogatását. A The Guardian hétfői számában közölt interjú keretében az új lengyel kormánynak a Szolidaritás és az egyház vezetőivel tervezett háromoldalú kerekasztal-tárgyalásairól, a gazdasági és politikai válság megoldásának lehetőségeiről, a reformok kilátásairól és Lengyelországnak az európai politikában vállalt szerepéről volt szó. A lengyel vezető a Szolidaritásra, illetve a „független” szakszervezetek szerepére vonatkozó kérdésre is válaszolt: „Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy Nyugaton érdeklődést tanúsítanak bizonyos lengyel személyiségek és csoportok iránt. De, már megbocsásson szarkasztikus megjegyzésemért, időnként szürrealisztikusnak tűnik, amikor a saját szakszervezeteik iránt barátságosnak aligha minősíthető politikusok követelik, hogy Lengyelország olyan szakszervezeti jogokat biztosítson, amelyek ellen ők maguk saját hazájukban harcot folytattak.” A továbbiakban kifejtette, hogy a lengyel vezetés olyan koalíciós kormányzati modell kialakítására törekszik, amelyben valódi politikai erőként részt vesz az Egyesült Parasztpárt és a Demokrata Párt, majd pedig a koalíció további bővítésének eredményeként helyet foglalnak benne az ellenzéki erők is. Hangoztatta, hogy a Szolidaritással kapcsolatos kormányzati megítélés, illetve álláspont nem változott. „Elismertük — mondotta —, hogy a mozgalom a munkásosztály indokolt elégedetlenségének egyik fontos megnyilatkozása. Lojálisan együtt akartunk működni velük. Nem titkoltuk azonban aggodalmunkat, amikor — hivatásos antikommunisták egy csoportjának hatására — a mozgalom államellenes szervezetté kezdett átalakulni... Következetesen elutasítottuk és továbbra is elutasítjuk azokat a tényezőket, amelyeket azért építettek be a mozgalomba, hogy azt hivatásos antikommunisták "trójai falóként" használják.” Emlékeztetett arra, hogy a nemzeti megbékélés tanácsának javaslatát a vezetés már 1981-ben felvetette, és semmi alap sincs arról beszélni, mintha „kibékíthetetlen” konfliktus lenne a hatóságok és a Szolidaritás között. Hangsúlyozta, hogy a lengyel vezetés keresi a módját annak, hogy kiutat találjanak a jelenlegi zsákutcából. A „független szakszervezetek” témáját lezárva Wojciech Jaruzelski megjegyezte: ez a kérdés Nagy-Britanniában is kényes téma. (MTI) Felszámolják a gdanski Lenin Hajógyárat Az év végéig felszámolják a gdanski Lenin Hajógyárat, amely az utóbbi években sokkal kevésbé hajóiról, mint inkább arról volt híres, hogy a legkülönfélébb gazdasági és politikai sztrájkok tűzfészkeként működött. A gyár felszámolásáról hozott döntés azonban nem politikai, hanem kizárólag gazdasági alapú elhatározás volt, amely senkit sem lepett meg igazán, főleg azokat nem, akik hittek Rakowski új kormányának, energikus iparii miniszterének, Wilczeknek. „Az eddigi tervek és programok helyett valóban be fogjuk zárni a veszteséges üzemeket.” Wilczek egyébként az elkövetkező három hónap alatt felére csökkenti a minisztériumában dolgozók számát, és az így felszabaduló bér egy részét a fizetések emelésére, a minisztérium korszerűsítésére használja. A megszűnő gdanski Lenin Hajógyár gépeinek, berendezéseinek és munkásainak egy része a tenger mellékén működő három másik hajógyárhoz kerül. Az üzem épületeit, egyes berendezéseit, gépeit megpróbálják más termelőtevékenység során hasznosítani. A 11 ezer munkás számára a gdanski vajdaságban 30 ezer állásjavaslat van, de mindenesetre különleges munkaközvetítő irodát létesítenek az elhelyezkedés megkönnyítésére. A Lenin Hajógyár, amely 1979- ben 24 hajót, 1987-ben pedig már csak kilencet adott át, az évek folyamán egyre reménytelenebb pénzügyi helyzetbe került, amit tovább mélyítettek az idei sztrájkok. A most épülő hajókat még befejezik, a többi meglevő megrendelést más hajógyáraknak adják át. A gdanski hajógyárról hozott mostani döntés az első komoly lépés az évek óta hirdetett változás, a rendkívül nagy energia, és anyagigényes, általában veszteséges nehézipari ágazatok visszaszorításának irányában. (MTI) .Lech Walesa, a betiltott lengyel Szolidaritás szervezet vezetője szerint a varsói kormány nem gazdasági, hanem politikai okokból szándékozik bezáratni a gdanski Lenin Hajógyárat, azért, mert „ez az üzem a Szolidaritás bölcsője”. Hétfőn, röviddel a gyár tervezett bezárásáról szóló hivatalos bejelentés után Walesa nyugati hírügynökségeknek nyilatkozva közölte, hogy a hajógyár többi dolgozójával együtt „harcolni fog a gyár fennmaradásáért, és ehhez a harchoz megpróbálja elnyerni más üzemek dolgozóinak a támogatását is”. Walesa úgy vélekedett, hogy a Rakowski-kormány döntése ellentétes a nemzeti közmegegyezés eszméjével, akadályozza a nemzeti kerekasztal-megbeszélések létrejöttét, és újabb belpolitikai konfliktushoz vezet. (Reuter) Koszorúzás Károlyi Mihály szobránál és sírboltjánál Az 1918-as polgári demokratikus — őszirózsás — forradalom győzelmének 70. évfordulója alkalmából tegnap koszorúzási ünnepséget rendeztek Károlyi Mihály, Magyarország első köztársasági elnöke szobránál és sírboltjánál. A forradalom vezéralakjának Kossuth Lajos téri szobránál Stadinger István, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezután a szobornál koszorút helyezett el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi és Budapesti Bizottsága nevében Fejti György, a Központi Bizottság titkára és Barabás János, a Budapesti Pártbizottság titkára; az Országgyűlés nevében Stadinger István és Jakab Róbertné, az Országgyűlés alelnöke; az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében Eleki János, az Elnöki Tanács tagja és Urbán Lajos közlekedési miniszter; a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Kállai Gyula elnök és Huszár István főtitkár; a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Sólyom Ferenc titkár és Petrák Ferenc alelnök. Megkoszorúzták a szobrot Budapest Főváros Tanácsa és a Károlyi Mihály Társaság képviselői. A megemlékezés virágait elhelyezték a fővárosi fiatalok is. Ezután az ünneplők a Mező Imre úti temetőben a győztes polgári demokratikus forradalomra és Károlyi Mihályra emlékezve megkoszorúzták a politikus sírboltját. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Tegnap Budapesten felavatták Károlyi Mihály mellszobrát — Kirchmayer Károly szobrászművész alkotását — az Agroinform Agrárinformációs Vállalat I. kerületi Attila úti székházának előcsarnokában, ahol Major Ottó író, a Károlyi Mihály Társaság intézőbizottságának elnöke mondott beszédet. Az évforduló alkalmából a Művelődési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az I. Kerületi Tanács, a népfrontbizottság, a Károlyi Mihály Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői megkoszorúzták a ház falán lévő emléktáblát. (MTI) A tisztelgők koszorúi az államférfi emléktáblájánál. RÉDEI FERENC FELVÉTELEI 3 Gross Károly a Videotonban (Folytatás az 1. oldalról.) jogot kínál. A Videoton egyébként a lézerlemezjátszók gyártását is elkezdte. Az üzemlátogatás során hangzott el az is, hogy Székesfehérváron előkészültek az úgynevezett cellarádiók gyártására és hazai elterjesztésére, amely nemcsak a hivatali és lakástelefongondok enyhítését hozhatja, de forradalmasíthatja az ügyintézést is. A gyárlátogatás után került sor arra az ünnepségre, amelyet a Videoton ötvenéves fennállása alkalmából rendeztek. Elsőként Demeter Béla nyugalmazott vezérigazgatóhelyettes tekintett vissza a Videoton múltjára, majd Kászmér János elemezte a vállalat helyzetét, beszélt a gondokról és a tervekről. Kritikus hangon szólt arról, hogy a húszezer fős Videoton monolitikus szervezete, a patriarchális vezetési rendszer, túl lassú a világ változásainak követésére. A kibontakozó reformfolyamatok piacban, pénzben gondolkodó munkatársakat kívánnak, és lehetetlenné teszik az állami paternalizmushoz szokott kényelmességét. A vezérigazgató kitért arra is, hogy a szocialista gazdasági integráció keretében elért vállalati eredmények jelentősek, megőrzésükre törekedni kell, de a más gazdasági régiókba történő szitabál beilleszkedés lényeges és döntő feladat. — Úgy hisszük — hangsúlyozta a vezérigazgató —, hogy kibontakozni csak dinamizálódó vállalati gazdálkodással lehet, s ezért piacbővítést tervezünk, elsősorban Ázsiában és Amerikában. Jóleső érzés, hogy a vállalati törekvések számára az ország politikája, külpolitikája, diplomáciai lépései kedvező feltételeket teremtenek. Mint mondotta, a piacgazdasághoz való alkalmazkodás egyik lépése, hogy még az idén meg kívánják teremteni a következő évtizedekre előremutató vállalati szervezet alapjait. E szervezetben a Videoton Elektronikai Vállalat elsősorban vagyonkezelői funkciókat látna el, és tulajdonosa, résztulajdonosa lenne az eddig alakult leányvegyesvállalatoknak és egy alakuló részvénytársaságnak, a Videoton Ipari Rt.-nek. A mintegy 10 milliárd forint alaptőkéjű részvénytársaság részvényeinek 30 százalékát kívánják piacra vinni. Grósz Károly az ünnepi összejövetelen rövid beszédet mondott. Az ötvenéves évforduló kapcsán megjegyezte, hogy a fél évszázad a székesfehérvári vállalatnál nem elöregedést, hanem megfiatalodást hozott. A Videoton a magyar gazdaság egyik büszkesége, s biztos bázis a mai rendkívül bonyolult, ellentmondásos gazdasági és társadalmi viszonyok közepette is, amelyben élünk. Visszautalva a vezérigazgatói beszédre, arra hívta fel a figyelmet, hogy példaértékű az a módszer, ahogyan a gyár vezetői agondok okát nem másutt és másban, hanem elsősorban saját magukban és alkalmazkodóképességükben keresték. Ebből levonták a megfelelő következtetéseket, kialakították saját elképzeléseiket, kibontakozási programjukat. A székesfehérvári példa is jól mutatja, hogy a jövő érdekében jó programra, és azt megvalósítandó, nem elsősorban több, hanem jobb, minőségibb munkára van szükség. Az előrehaladás záloga — hangsúlyozta Grósz Károly — a nagyobb tudás, a fegyelmezett munka, és nem utolsósorban az önbizalom. A hit abban, hogy nehézségeinket le akarjuk és képesek is vagyunk legyőzni. A kormány négy évet kér arra, hogy a megtorpant fejlődést ismét mozgásba hozza, hogy nagy gondjaink a múlté legyenek. Ez feszített munkát és tempót igényel. E folyamat közepette leginkább az időnek vagyunk szűkében. Ezt az időt úgy kell kihasználni, hogy az egymással szembeni komoly követelményeket megfelelő türelemmel párosítva dolgozzunk — húzta alá a miniszterelnök. — A kibontakozási program azt is megköveteli, hogy a kiegyenlítetlen számlákat rendezze a vezetés, de alaptalan követelményeknek, igényeiknek és fenyegetéseknek ne engedjen. Van programunk, amely, igaz, áldozatvállalással is jár, enélkül azonban soha nem született semmi új — mondotta —, s azzal fejezte be beszédét, hogy további támogatást kért a kibontakozáshoz a jubiláló kollektíva képviselőitől. Grósz Károly ezután átnyújtotta a Minisztertanács jubileumi oklevelét, majd kitüntetések átadására került sor. Szigethy András Tanácskozás a magyarországi forradalmakról A magyar történelem hetven évvel ezelőtti kiemelkedő eseményeit idézték fel tegnap az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatóságán rendezett elméleti tanácskozáson. A Két forradalom Magyarországon 1918—1919 című előadássorozat nyitóprogramján neves elő-,adók elemezték a korszak máiig ható tanulságait. Bérczi Pálné tanszékvezető nyitotta meg a rendezvényt, köszöntötte a mintegy kétszáz részvevőt, a fővárosi pártoskutatás tanárait, tömegszervezeti aktivistákat, valamint a tanintézet hallgatóit. Ezután Erényi Tibor, a Párttörténeti Intézet igazgatóhelyettese tartott előadást a szociáldemokrácia felfogásáról, a polgári demokratikus fejlődés lehetőségeiről és a szocialista forradalomba való átmenetről. Kifejtette: a szociáldemokrata elméletben és politikában a polgári demokratizmus, az átalakulás kérdésének igen nagy szerepe volt. E felfogás szerint a marxi értelemben vett szocializmus megvalósítása csak hosszú történeti folyamat révén válhat lehetségessé, s a polgári demokratikus formáció megfelelő kiindulópontja a további fejlődésnek. Miles György történész a szocialista forradalom elméletét vizsgáló referátumában elemezte a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának körülményeit, s szólt a Tanácsköztársaság jelentőségéről is. A jogász szemszögéből boncolgatta a polgári demokratikus állam és a szocialista állam politikai struktúráját Búzás József. A két forradalom politikai struktúrájáról, valamint a politikai rendszer szervezeti eleméről megállapította: a politikai struktúra magába foglalja az alapvető osztályok politikai szervezeteit, pártjait, társadalmi intézményeit, valamint az uralkodó osztály által irányított államszervezetet. Emlékeztetett arra, hogy a polgári demokratikus forradalomban az alapvető tulajdonforma nem változik, továbbra is megmarad a tőkés, földbirtokos, kizsákmányoló magántulajdon. Samu Mihály, az állam- és jogelmélet professzora A diktatúra és a demokrácia felfogása az októberi és a márciusi forradalmakban című előadásában kijelentette: a forradalom szükségszerű velejárója a hatalomváltás, a hatalom minőségi átalakulása, s a forradalom után kristályosodik ki, hogy demokratikus vagy diktatórikus jellegűvé válik. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a polgári demokrácia kibontására törekedtek. Olyan jogszabályokat alkottak, amelyek többek között a választói jogot, a sajtószabadságot is kifejezték. A társadalmi tömegmozgalom viszont nem elégedett meg a polgári demokratikus megoldásokkal, hanem az egész nép demokráciáját célozta meg a proletárállam megteremtésével. Ez érhető tetten a Tanácsköztársaság alkotmányában is, amelyben megfogalmazták a közvetlen hatalomgyakorlást, a népképviseletet, az önkormányzatok szerepét, s kiemelten is a nemzetiségi jogokat. A tervek szerint a március végéig tartó programsorozat további előadásai bemutatják többek között az egyesült párt működését, szerepét a Tanácsköztársaságban, elemzik a két forradalom inemziati-nemzetiségi kérdéseit, a forradalmak paraszt-, valamint egyházpolitikáját. Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom győzelmének és a Kommunisták Magyarországi Pártjamegalakulásának 70. évfordulója alkalmából — ugyancsak hétfőn — dokumentációs kiállítás nyílt meg az Oktatási Igazgatóság aulájában. Mintegy harminc nagyméretű tabló mutatjade az első világháború utolsó éveiben készült fotókat; a felvételek segítségével pillanthatnak be az érdeklődőik az oroszországi magyar hadifoglyok életébe. Korabeli újságcikkek, röplapok, fényképek idézik fel a KMP megalakulásának eseményeit, a történelmi pillanatok főszereplőit. A tárlatot Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára nyitotta meg. (MTI) Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára megnyitja a zárlatot.