Népszabadság, 1989. március (47. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-10 / 59. szám
1989. március 10., péntek NÉPSZABADSAG - GAZDASAG SIKEREK ÉS KUDARCOK LÁNCOLATA Határtalan vállalkozások Különös térkép lenne, ha felrajzolnánk a HungarHotels Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat működési határait. Nyugaton Kalifornia, északon Hollandia, keleten Grúzia, délen rövidesen Olaszország ... Európában négy szállodát üzemeltetnek, egyet Bécsben, egyet Tirolban, kettőt Münchenben, a Kaukázusban a múlt év decemberétől egy sporthotelt. Utazási irodájuk van Hannoverben és Nürnbergben, Bécsben érdekeltek a Penta Toursnál, márciusban nyitnak kirendeltséget Hollandiában, két másik magyar szállodavállalattal közösen irodát tartanak fenn Los Angelesben, s a közeljövőben szeretnének Olaszországban is nyitni egyet. — Mire föl a határtalan ambíciók? Olyan jó üzlet, olyan nagy presztízsnyereség külföldön működni? — kérdeztük dr. Gyökössy Gyula vezérigazgatót. — Hírlik, gondjaik vannak a bécsi szállodájukkal, nehézségeik támadtak Tirolban, Münchenben túl nagy feladatnak tűnik két új magyar szálloda fenntartása, s a kaukázusiról is ellentmondó szóbeszédek járnak. — Bécsben valóban gondjaink vannak, ez a szállodánk most rosszul megy. Amikor elkezdtük építeni 1982—1983- ban, úgy tűnt, a bécsi idegenforgalom beláthatatlan perspektíva előtt áll. Erre alapoztunk — és sokan mások is a helybeliek közül. De jött Csernobil, a repülőtéri terroresemény, zavart okozott a turizmusban a Waldheim-ügy, visszavetette a tengerentúli vendégforgalmat, hogy a schilling nagyon megerősödött a dollárhoz képest — ezzel nem számolhattunk előre. Szobaáraink sem olyan magasak, mint terveztük — a bécsi szállodák átlagosan olcsóbbak, mint a budapestiek. Szóval, gondot okoz a leasingdíj fizetése. Ezt a szállodát ugyanis leasingben üzemeltetjük, 25 év múlva leszünk teljes tulajdonosai. Gondoljuk, hogy a Bécs—Budapest világkiállítás majd segít. De ettől függetlenül is, az osztrákok rendkívül keményen dolgoznak, hogy Bécsbe vonzzák a turistákat. — És ha ez sem jön be? — A legrosszabb esetben eladjuk az eddig szerzett tulajdonrészünket. Ez a szálloda 105 millió schillingbe került, berendezés nélkül. Manapság egymillió schillinget lehet kérni egy szobáért, s ez 176 szobás. Tehát, mint ingatlan, bőven megtérülne, de mi nem adjuk fel, nem szabad feladni. Elég nagy a HungarHotels ahhoz, hogy kibírja azt az átmeneti időszakot. — Csakhogy „átmeneti időszak” van Münchenben is ... — A szállodaszakmában természetes, hogy a nyitást követő évek nem nyereségesek. Viszont a bérleti és leasingdíjakat fizetni kell. Ilyenkor segít a rövid lejáratú hitel. Télen itt szerény a turistaforgalom, de okkal bízunk benne, hogy áprilisban beindul az üzlet. — S ha alaptalan ez a remény? — A bérlet részünkről bármikor felmondható. De nem gondolunk erre. Rendkívül fontos nemcsak a mi cégünk, de az egész magyar szállodaipar számára, hogy külföldön üzleteket üzemeltessünk. Egy külföldi, aki szállodavállalkozásba kívánja Magyarországon fektetni a tőkéjét, igencsak megnézi, hová viszi a pénzét, milyen vállalattal társul. — Jó ajánlólevél a külföldön üzemelő magyar szálloda? — Igen! Megváltozott a vállalatunkról kialakult kép, amióta külföldön is dolgozunk. És az sem megvetendő, hogy magyar szakemberek tucatjai ezekben az üzletekben kemény, más formátumú munkaszervezéshez szoknak, s ezt hazahozva, meghonosítva folytatják itthon. — Bécs, München — két versenypálya, ahol verejtékezve ugyan, de ott fut a mezőnyben a vállalat. Tirolban viszont feladni készülnek. — Minden szállodavállalatnak álma: olyan menedzsmentszerződéseket kötni, hogy csupán azért, mert vezeti a szállodát és egy-két alkalmazottat ad — amit nem is ő fizet —, jelentős bevételhez jut. A tiroli ilyennek indult. Csakhogy a tulajdonos, ellentétben a szerződésben foglaltakkal, lépten-nyomon beleavatkozik az üzemeltetésbe. Lényeges eltérés van a marketingkoncepciónk között. Mi azt mondjuk: nem kunszt Tirolban télen telt házzal dolgozni, de nyáron is kell a vendég. Mi szeretnénk, ha csoportokat is fogadnánk , egy új szálloda nem mondhat le róla, ha gazdaságosan akar működni. A tulajdonos hallani sem kíván erről. Márpedig mi érdekeltek vagyunk a nyereségben. Folyik hát a vita, s nem tudni, mivel végződik. Ha nem sikerül megállapodnunk, felmondjuk a szerződést. Annál is inkább, mert itt három szállodáról volt szó, s ebből csak egy épült meg, a másik kettő sorsa bizonytalan. — Ha Tirolból visszavonulnak, a szakma úgy értékelheti, hogy nem működőképes a magyar szellemi tőke. Ez talán súlyosabb erkölcsi veszteség, mint az anyagi konzekvenciák. Anyagilag semmiképpen sem veszítünk, hiszen a pénzünk nagy részét előre megkaptuk. Ami az erkölcsieket illeti: jobban örülnénk, ha nem kellene erre a lépésre rászánni magunkat. De ha szerződést is bontunk, az nem egyenlő a kudarccal. A nagy szállodaláncok mindegyike köt és bont, s a bontást senki nem értékeli szakmai K. O.-nak. — A kaukázusi szállodát is menedzsmentszerződésben működtetik... — Ez kitűnő vállalkozásnak ígérkezik, bár jelenleg itt is vannak gondjaink. A múlt év decemberében nyitott a Sport Hotel Gudauri, kedvezőtlen külső körülmények közepette. A kaukázusi politikai helyzet zaklatott, az örmény földrengés túl közeli még — ezek erősen befolyásolják a piacot, ahonnan ide vendégeket várunk. Gudauri azonban valóban a síelők paradicsoma, az alpesinél jobb hóviszonyokkal. Nemcsak a szállodát, de a sífelvonó rendszert is az osztrákok építették, ők üzemeltetik, tartják karban. A fedett teniszcsarnoktól az uszodáig minden olyan komforttal ellátták ezt a szállodát, amit az igényes sportturista kívánhat. No és egy különlegesség: ezen a földrészen csupán itt van lehetőség helikopteres síelésre 5100 méter magasról. Vegyes vállalat formájában működik a Hotel Gudauri, osztrák, grúz és magyar partnerekkel. Évente 150 ezer márka nyereségre számíthatunk innen. — Ez mennyiben tudja segíteni, ellensúlyozni a nyugateurópai üzletek átmeneti veszteségeit? — Egyensúlyban tartja a belső mérleget. — Belföldön is külföldiekkel közösen terjeszkedik a HungarHotels. Itthon merre, meddig? — Aláírtunk egy előszerződést a Budapest körül kiépítendő motelhálózat létrehozására magyar—amerikai kft. keretében. Terveink szerint a körgyűrű minden főútvonali találkozásánál lesz szálloda, az egyik például az M 3-as budapesti bejáratánál, a Shellkutaknál, a másik a lajosmizsei elágazásnál. Európában ismeretlen építési technológiát hoz az amerikai partner, egy milliméternél vékonyabb acélvázszerkezetet öltöztetnek fel kívül-belül. Viszonylag olcsó beruházás , egy szoba másfél millió forintba kerül. Ugyanakkor a magyar építőipar két és fél millió alatt nem vállalkozik rá. A háromcsillagos, kétszintes motelben reggelizhet a vendég, napközben büfé működik, lesz kondicionálóterme, szaunája, vízzel masszírozó medencéje — szeptemberben nyílik az első. — De már március eleje van, s még a papírmunkáknak is csak egy részével készültek el! — Az amerikai partner szerint kényelmes határidő a szeptember. Antal Anikó HATSZOR „MAGYAR NAPOK” Hazai tükör külföldre Látni és látszani, ez nemcsak közlekedési elv, hanem magatartásforma. S nem feltétlenül csak az egyéné, hanem akár egy egész országé is lehet. Ahhoz, hogy valamiképpen beilleszkedjünk a nemzetközi élet vérkeringésébe, hírt kell adnunk magunkról, ismereteket gazdaságunk teljesítőképességéről, kultúránkról és mindennapjainkról is. Ennek tükrében érdekes az, hogy milyen rendezvényeken mutatkoznak be idén magyar vállalatok vagy más szervezetek, s milyen rendezvényekre várják ide a külföldi szakembereket és turistákat. A Hungexpo szervezésében vállalataink több mint kétszáz vásáron éskiállításon vesznek részt idén, míg a budapesti vásárvárosban összesen tizenegy kiállítást rendeznek. Ez utóbbiak közül a legnagyobb belföldi érdeklődésre várhatóan a tavaszi és az őszi BNV mellett a március harmadik hetében sorra kerülő Utazás ’89 nemzetközi idegenforgalmi kiállítás és vásár, az áprilisi nemzetközi elektronikai és elektrotechnikai seregszemle tarthat számot. Ősszel Ázsia címmel rendeznek kiállítást a kőbányai vásárvárosban, majd a szingapúriak távközlési berendezéseivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. És még valami: újra lesz nemzetközi kutyakiállítás és -verseny a BNV területén. A magyar konyha a világelsők között van — tartjuk magunkról, de azért nem árt ezt a külföldiekkel is tudatosítani. A magyar gasztronómiai napok hivatottak ezt a „missziót” betölteni az idén összesen tíz NSZK-beli, svájci, olasz, jugoszláv és NDK- beli városiban. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal szintén elsősorban nyugat-európai városokban rendezett és rendezendő nemzetközi vásárokon és kiállításokon népszerűsíti Magyarország idegenforgalmi lehetősé- geit és programjait. A hivatal önálló standdal ott volt már az idén — többek között — az utrechti, a bécsi és a nürnbergi szabadidővásáron. A Magyar Gazdasági Kamara égisze alatt megszervezett magyar napok adják a legátfogóbb képet országunkról. Ezekből az idén összesen hatot rendeznek. Áprilisban Franciaországban, májusban Thaiföldön, júniusban a Szovjetunióban, ősszel Jugoszláviában, Belgiumban és Argentínában lesznek magyar napok. Kiugró eredményekről adtak számot a Magyar Alumíniumipari Tröszt tegnapi sajtótájékoztatóján. Csak egy adatot emeljünk ki a sok közül: a tröszt vállalatai a tavalyinál csaknem 80 millió dollárral többet, összesen 264,2 millió dollár értékű terméket szállítottak a konvertibilis piacokra. A bevételnövekedés nagyobbik része a konjunktúra meglovagolásából származott, kisebb része viszont a termékszerkezet változásából, a magasabb színvonalon feldolgozott, értékesebb félgyártmányok arányának növekedéséből. Tevékenységének javulása 2,5 milliárd forint nyereséget hozott a trösztnek. Amint a tröszt kereskedelmi vezérigazgató-helyettese elmondta, ez a nyereség csaknem négymilliárd lett volna, ám egy részét — az árnyereség lefölözését célozva — leirati szabályozással még tavaly elvonták. Sajátos módja ez az árszabályozásnak, hiszen ha igaz az, hogy a belföldi alumíniumárak még mindig vagy 40 százalékkal elmaradnak a világpiaci ártól, az árak emelése tehát megalapozott, akkor miért az elvonás? Ha viszont nem az, akkor miért ilyen módon kell ezt korrigálni? Azaz: valószínűleg megint csak arról van szó, hogy onnan kell elvenni, ahol van. A fennmaradó 2,5 milliárdos nyereség legfeljebb a folyamatos működésre elég, a dekonjunktúra éveiben elmaradt fejlesztések pótlására semmiképpen — mondották. Amiért önmagában — hiszen mennyi ilyen vállalat van — még nem feltétlenül kellene protestálni. De a kérdés tovább is vezet. Az alumíniumpiacnak az a jellegzetessége — amint erről a Népszabadság kérdésére a sajtótájékoztatón is szó esett —, hogy a világpiaci árak egyszer az égbe szöknek, majd a mélybe sülylyednek. A konjunktúrát tehát holtbiztosan dekonjunktúra követi. Amire — hacsak nem akar a MÁT ismét a válság ágazatok sorsára jutni — most, a magas árak idején kell felkészülni. Amire persze vannak is törekvések. A magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény keretében igyekeznek stabilizálni a kiépült félgyártmánykapacitások „etetésére” szolgáló fém mennyiségét. Keresik a lehetőségét annak is, hogy egy külföldön épülő kohóban vállaljanak részesedést, miután, mint a számítások igazolják, a többletenergiaforrást is kívánó, tehát az erőművi teljesítmény növelését is igénylő új alumíniumkohó építése nélkülöz minden realitást. A felkészülés elemeként értékelhetjük azt is, hogy az idén januártól az alumínium ára is az úgynevezett főpiaci árakat követi, ami azt jelenti, hogy a következő mintegy másfél évben a hazai árak elérik a külpiaci árakat. Mindez azonban némiképpen féloldalas. Miközben ugyanis az alumínium belföldi ára növekedni fog, az alumínium továbbra sem szerepel a liberalizált termékek listáján. Ami azért sem érthető, mert hiszen ki vásárolna külföldön olyasmit, amit itthon jóval olcsóbban is megkaphat, Így viszont nincs reális, valós árkorlát — másfelől a liberalizálás elmaradása miatt a piac nem ad igazi impulzusokat. Pedig jó volna segíteni, kikényszeríteni a MÁT időbeni alkalmazkodását egy konjunktúra utáni helyzethez. Kozma Judit 80 MILLIÓ DOLLÁR TÖBBLET Alumínium — ezüstözés nélkül A Szamuráj-kötvény háttere Mint a minap hírül adtuk, a Magyar Nemzeti Bank újabb, 35 milliárd jen értékű, tízéves lejáratú Szamuráj-kötvényt bocsát ki március közepén Japánban. Tokiói tudósítónktól, Trom Andrástól arról kértünk tájékoztatást: milyen a tranzakció fogadtatása Japánban? Az MNB-nek ez lesz az ötödik ilyen típusú kötvénykibocsátási akciója a távol-keleti országban, amelynek eredményeként összesen közel egymilliárd dollárral egyenértékűre nő az a jenösszeg, amelyhez az MNB hosszú lejáratú, fix kamatlábú kötvényhitel formájában jut Japánban. A Szamuráj-kötvény — amely az egyesült államokbeli Yenkee-Bond japán megfelelője — tekintélyes és nyilvános kötvénykibocsátási forma. Az ilyen kötvényeket a hivatásos kötvényüzletembereken kívül bárki más is megvásárolhatja és másodpiaci forgalmazása is lehetséges, mivel a tokiói tőzsde jegyzi ezeket az értékpapírokat. Dr. Rajna József, az MNB tokiói irodájának a vezetője szerint ez a kötvény a legkifinomultabb kötvényforma a japán értékpapírpiacon. Ezzel a hitelformával tudunk a legelőnyösebb feltételekkel tíz évre kölcsönt felvenni pontosan tervezhető visszafizetési kötelezettséggel. A Szamuráj-kötvények révén gyakorlatilag kétszer olyan hosszú futamidőre jutunk hitelekhez, mint a kereskedelmi bankok által folyósított ötéves lejáratú kölcsönök esetén. A kötvénykibocsátásnak azonban igen fontos előfeltétele, hogy a kötvénykibocsátó ország központi bankjának — jelen esetben a Magyar Nemzeti Banknak — legyen olyan minősítése, amelyet a japán hitelminősítő intézet nemzetközi ismérvek alapján állapított meg. E háromfokozatú elbírálás korábban a közepesnél jobb, úgynevezett „AA” besorolásra jogosította az MNB-t, az 1986—1987-es év kedvezőtlen pénzügyi eredménye miatt azonban ezúttal csak az „A” minősítést kapta az újabb kötvénykibocsátás elbírálásakor. Ez ugyan egy fokozattal rosszabb besorolás, de még mindig elegendő ahhoz, hogy a japán értékpapírpiacon megmaradjunk. Az elbírálásban nagy szerepe van az MNB tokiói megbecsülésének: elismerésnek örvend a japán fővárosban bankunk adósságmenedzselő képessége. Kedvezően hat a japán üzleti körökre a reformfolyamat, valamint a külpolitikai nyitás legújabb példája, a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvétele a Koreai Köztársasággal, ami hazánkra irányította a távol-keleti országban a figyelmet, így a kötvények iránti érdeklődés feltehetően élénk lesz. A tokiói értékpapírpiacon egyébként az első negyedévben mindössze hét külföldi kötvényt bocsátanak ki, összesen 135 milliárd jen értékben. Létkérdés, hogy a vállalkozók fejlesztésre adómentesen használhassák nyereségüket — szögezi le a KIOSZ országos vezetőségének a múlt héten hozott állásfoglalása. Mint megállapítják: a kisvállalkozók változatlanul nem tudnak kitörni hátrányos helyzetükből. A szabályozók akadályozzák integrációjukat a gazdaság egészébe, és nem segítik, hogy a más területen felszabaduló munkaerőt foglalkoztatni tudják. — Mindig meghallgattak bennünket, de sohasem hallgattak ránk — mondja Molnár József, a KIOSZ elnöke az adótörvény előkészítéséről. Aztán sorolja az évek óta fölhalmozódott problémákat: a kisiparosok tömegével adják viszsza engedélyüket, nagy területek maradnak cipész, fodrász, egyéb szolgáltatás nélkül. Különösen a kistelepüléseken aggasztó a helyzet, van, ahol rosszabb, mint az ötvenes években volt. Mert ugyan növekedett a kisiparosok létszáma, de inkább a városokban, a teher- és személyfuvarozást vállalók száma nő, mivel ettől remélnek még hasznot. A meglévő műhelyek technikai színvonala alacsony, s nem is igen lehet számítani arra, hogy a kisiparosok közt egyre nagyobb arányban található nyugdíjasok és az ipari munka mellett űzők — modernizáljanak. Az alkalmazott kevés, s ebben nem kis szerepe van a magas társadalombiztosítási díjnak, a gépesítésnek pedig útjában áll a tőke-, hitel- és áruhiány. Nincsen jobb helyzetben az a kéttucatnyi „nagy” kisvállalkozó sem, akik az utóbbi egy évben felvett hétezer alkalmazott többségét foglalkoztatták — teszi hozzá Károlyi Miklós, a KIOSZ főosztályvezetője. A tavalyi üzletmenetről szólva csak annyit mond: nem csoda, hogy nem folyik be több pénz, hiszen a kisiparból származó adók hetven százalékát a vállalkozók három százaléka fizette be. Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni? Az országos vezetőség szerint ehhez az kell, hogy a magánszektor a népgazdaság szerves részévé váljon — de ne csak deklarációkban. Javasolják, hogy a vállalkozókra külön, önkéntességre épülő, társadalombiztosítási törvény vonatkozzék, s a nyugdíjrendszer serkentse a vállalkozni akarók munkakedvét. Sürgetik az átalakulási törvény létrehozását, valamint a hitel-, vám-, deviza- és monetáris kötöttségek oldását. Sokat várnak a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó és a vállalkozási nyereségadó rendelkezéseinek összehangolt változtatásaitól is. Kiemelik az átalányadózás bevezetésének, a tartalékolás és a beruházás adómentességének, az adóterhek csökkentésének, valamint az adminisztráció további egyszerűsítésének fontosságát és a jelenlegi szankciók felülvizsgálatának szükségességét. Mindezek azonban csak az ipar sokat emlegetett szerkezetváltásával együtt mozdíthatják ki a holtpontról a kisvállalkozásokat. Rohák Aranka ROSSZABB, MINT AZ 50.ES ÉVEKBEN KIOSZ-vélemény: nincs kitörési pont