Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

1990. szeptember 1., szombat NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP SZDSZ: A kormány ingatag Nem a türelmünknek, ha­nem a kormány által száz nap­pal ezelőtt kért türelmi időnek van vége — hangoztatta Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője, a párt parlamenti frakciójának helyettes vezetője a szabad­­demokraták központi irodájá­ban tegnap tartott sajtótájé­koztatón. Hozzáfűzte: a kor­mány első száz napja után az ország erkölcsi, gazdasági és társadalmi állapota rosszabb, mint a választások pillanatá­ban volt. A kormány ingatag és sod­ródik — mondta Pető Iván, hozzáfűzve, hogy a választá­sokon győztes koalíció elsza­lasztotta a történelmi pillana­tot. A fő baj nem az, hogy az MDF koalíciós partnere, a Kis­gazdapárt komolytalan, ha­nem az, hogy a legnagyobb kormánypárt nem tud mit kezdeni a kisgazdákkal. Nem az utóbbiakat támadjuk — mondta az SZDSZ ügyvivője —, hanem a kormánykoalíciót, illetve annak vezető pártját tesszük felelőssé, amiért nem határolja el magát a kisgaz­dák ügyködéseitől. A koalí­cióban belső bizonytalanság tapasztalható. Az elmúlt száz napra — folytatta Pető — az volt a jellemző, hogy a kor­mány igyekszik megvalósítani erősen központosító szándé­kait, káderpolitikáját pedig mindinkább a kézi vezérlés jellemzi. Az Antall-kormány — mondta az ügyvivő — egy­fajta kliensi rendszer kiépíté­sére törekszik. Külpolitikai kérdésekről szólva Pető Iván úgy vélekedett, hogy a kör­nyező országokhoz fűződő vi­­szon­yunk az elmúlt száz nap­ban romlott. A kormány az előző kabinet egyetlen siker­ágazata, a külpolitika eredmé­nyein inkább csak rontott. Felelős körökből félreérthető, kétértelmű nyilatkozatok hangzottak el. Büky Dorottya, az SZDSZ parlamenti képivselője azt taglalta a sajtótájékoztatón, hogy pártja miként készül a helyhatósági választásokra. Mint mondta, szabad, hozzá­értő és gondolkodó, illetve gondoskodó önkormányzato­kat szeretne az SZDSZ. Mind­ezt azért, hogy ne­ alakuljanak ki egyfajta hatalmi piramisok, a különböző közigazgatási tisztségekbe ne pártcsatározá­sok következményeként ke­rüljenek az emberek, hanem a felkészültség legyen a döntő szempont. Gondoskodó ön­­kormányzatokra pedig azért van szükség, hogy hatéko­nyabban lehessen foglalkozni a szociális kérdésekkel, egye­bek közt a nyugdíjasok hely­zetével. Egy kérdésre válaszolva Pető Iván azt mondta, hogy szerinte a kisgazdák esetleges kiválásával elvileg elképzelhe­tő egy kisebbségi kormány. Semmi értelme azonban egy MDF—SZDSZ nagykoalíció esélyeit latolgatni, mert erről szó sincs. Az SZDSZ ugyan­akkor minden eshetőségre fel­készül, de csak szigorú krité­riumok alapján vállalkozik bármire. Pogonyi Lajos AZ EMBERCSEMPÉSZET VIRÁGZIK Románok, törökök a zöldhatáron A határőr kiskáténak szol­gálati kedvezmény dolgában ugyanolyan elbírálás alá es­nek, mint honvédnek bevonult társaik. Tehát már azok is, akik májusban húztak angyal­bőrt, csak tizenkét hónap szol­gálatot teljesítenek, a február­ban bevonultak közül pedig egy év után leszerelik mind­azokat, akiknek szociális, egészségi vagy családi állapo­ta ezt indokolja. A határőrségnél egyébiránt szeptember 22-én tesznek es­küt a fiatalok. Az ünnepi ak­tus után valamennyien leg­alább estig tartó kimenőt kap­nak. De például Budapesten — mint arról az illetékes he­lyi parancsnok a sajtót tájé­koztatta — az esküt követő nap estéjéig valamennyi újon­cot hazaengedik. Egyebek között erről tartott sajtótájékoztatót tegnap No­­váky Balázs vezérőrnagy, a BM Határőrség megbízott or­szágos parancsnoka. Mindeh­hez hozzátette: a helyhatósági választásokra az összes újonc hazamehet, s rajtuk kívül még azok is, akiket szolgálatszer­vezési terveik szerint az adott időben nélkülözni tudnak. Sokan féltek — folytatta a parancsnok —, hogy az elekt­romos jelzőrendszer lebontása után több lesz az illegális ha­tárátlépés­ .A számok azt mu­tatják, hogy a tavalyihoz ké­pest a felére csökkent az effé­le ügyek száma. Igaz, sok gon­dot okoznak azok a külföldiek, akik Magyarországon át pró­bálnak eljutni Nyugatra. Még mindig nagy a forgalom a ro­mán—magyar zöldhatáron, s többnyire románokkal talál­koznak később az osztrák—ma­gyar határ őrei is. De mind több török állampolgár is ne­kivág, s — mint azt a sajtótá­jékoztatón megtudtuk — to­vábbra is jól megélnek a ha­tárvidéken dolgozó ember­­csempészek. Bár néhányan már rendőrkézre kerültek közülük, az iparág továbbra is virágzik. Folytatódik a határőrség ha­tárrendőrséggé szervezése. Az elképzelés szerint 1995 végéig kizárólag hivatásos tisztekből, tiszthelyettesekből­ álló határ­­rendőrség veszi át a maiak feladatait. Az így felszabadu­ló laktanyákat pedig részben az Állami Vagyonügynökség értékesíti majd, részben az új határőrizet céljaira használják fel őket. F. Gy. A. Helyreigazítás A Népszabadság 1990. feb­ruár 6. napján megjelent szá­mának 8. oldalán, Elpanamáz­­ták a Földhivatalt? címmel. Tovább gyűrűzik a váltóbot­rány alcímmel megjelent saj­tóközleményben valótlan az az állítás, hogy a TMAB megva­lósítása érdekében kikerült az országból fiktív banki tranzak­ciók útján 2,4 millió dollár, és érte nem jött be semmiféle el­lenszolgáltatás. Ezzel szemben a valóság az, hogy az alperesi lap a fiktív " banki tranzakciókat igazolni nem tudta. Valótlan a cikk azon állítá­sa, hogy Eöry Karácsonnak 1985-ben el kellett hagynia ko­rábbi munkahelyét, az Erőmű Tervező Vállalatot, a Paksi Atomerőmű-építkezésnél jegy­zett 110 millió forintos hasonló ügye miatt. Ezzel szemben a valóság az, hogy Eöry Karácson munkavi­szonya az Erőtervnél azért szűnt meg, mert a volt mun­káltató dr. Eöry Karácson koncepcionális javaslataival a beruházás hasznosítására vo­natkozóan nem értett egyet, és így szakismereteit hasznosíta­ni nem tudta, ezért további munkájára igényt nem tartott. A valóságnak hamis színben való feltüntetése, hogy a Sys­­temnek és a Csepel Művek Elektronikai Vállalatának az egyesülésből való kilépését a Gönczy—Eöry páros által el­követett sorozatos, súlyos sza­bálytalanságokra, valamint ar­ra vezeti vissza, hogy az egész Infort családi vállalkozás. Ezzel szemben a valóság az, hogy a kilépésüket, részben az időmúlás, részben az indokol­ta, hogy az Inforton belül a szakmai és adminisztrációs ügyek kezelése számukra nem volt áttekinthető. Valótlan az az állítás, hogy a gépeket és a programokat utasítás ellenére nem voltak hajlandók behozni az ország­ba, valószínűleg azért, mert ezek nem is léteznek. Ezzel szemben a valóság az, hogy jelenleg nem állapítható meg, hogy milyen programok, illetve milyen értékű szolgál­tatások állnak rendelkezésre az országban, mivel mind ez ideig a leltárszerű, pontos el­számolás nem történt meg. Hét szervezet összefogott a VII. kerületben Első alkalommal ültek össze péntek délelőtt a főváros VII. ke­rületében hét politikai szervezet képviselői, hogy összehangolják előkészületeiket a helyi önkor­mányzati választásra. A Szövetség a szociális demokráciáért néven alakult választási és programszö­vetség képviselői a hónap elején írták alá az együttműködésüket hitelesítő dokumentumot. A Füg­getlen Szociáldemokrata Párt, az Ifjúszocialisták, a Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Párt­ja, a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Zöld Párt és a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozga­lom — kerületi szervezeteik önál­lóságának és jogegyenlőségének tiszteletben tartásával — közös akciókat határozott el. Mind a t1i választási körzetben állítanak je­lölteket, az MSZDP-től ketten, az MSZP-ből tizenegyen (közülük egy ifjúszocialista), a szociáldemokra­táktól négyen, a zöldektől pedig egy jelölt versenyez az önkor­mányzati képviselőségért. K. K. A miniszteri biztost kikérdezték (Munkatársunktól.) Dr. Sas Géza professzor, a Róbert Károly körúti kórház élére kinevezett miniszteri biz­tos a XIII. Kerületi Tanács testületét tájékoztatta az ak­tuális helyzetről. Bár beszá­molási kötelezettséggel kizá­rólag a miniszternek tartozik, készséggel mondta el, hogy a nevezetes II. számú szülészeti osztályon, amelyen az iker lombikbébik halva születtek, s édesanyjuk élet-halál közti lebegve került át az Orvosto­vábbképző Egyetem kliniká­jára, a helyzet némileg nor­malizálódott azóta, hogy az osztály élére ideiglenesen új főorvost, dr. Cseh Imre egye­temi docenst nevezték ki. Augusztus eleje óta egyéb­ként a miniszteri biztos tájé­kozódott a kórházbeli állapo­tokról, a tíz év óta folyó ügyekről, majd találkozott a kórház orvosaival, főnővérei­vel. Elmondta azt is a tanács­testület előtt, hogy dr. Kiss Csaba ügyében tart a rendőr­ségi vizsgálat, annak lezárá­sáig azonban nem kívánnak erről nyilatkozni. Sas profesz­­szor stratégiai kérdésnek az új igazgató megválasztását tartja. A központi rendelke­zések alapján, erre egy hóna­pon belül sort kerítenek. Szent a béke a koalícióban Föld, tizenöt hónap türelem után ? — Igaz-e a hír? — kérdez­tük Zsíros Gézát, utalva arra a híresztelésre, miszerint An­tall József váratlanul megtisz­telte a Kisgazdapárt legutóbbi frakcióülését. — A hír igaz, de ellentét­ben a jóindulatúnak nem mondható feltételezésekkel, nem azért jött hozzánk a mi­niszterelnök úr, hogy összetol­dozza a szakadni látszó koalí­ciót. Mert a koalíció egységes és sérthetetlen. A miniszterel­nök úrral a frakció csupán né­hány részletkérdést egyeztet. — A sokat vitatott földtör­vénnyel kapcsolatosan? — Nem, mert a földtörvény előtt a parlament megtárgyal még egy másik törvényt is, azt, amelyik a boltok és a kiske­reskedelmi egységek privatizá­lásáról szól. Ebben a témakör­ben volt, illetve van nézetel­térés a kisgazdák és a kormány többsége között, de ezek — marxi terminológiával szólva — nem antagonisztikusak. Te­gyem még hozzá: tovább kö­zeledtünk egymáshoz. — Akkor gyakorlatilag szent a béke ... — A Kisgazdapárt tudja a maga helyét és szerepét. Tud­ja, hogy’12 százalékos képvi­selettel bír a parlamentben, a koalíción belül pedig 25 szá­zalékossal. Ennek megfelelően teszi a dolgát. Szeretnénk vi­szont elérni, hogy ami szabad szemmel láthatóan is jó és törvényszerű, azt ne a száza­lékos arány döntse el, hanem az, hogy az jó az országnak. — A múlt hét — a szocde­­mekéhez hasonlóan — kisgaz­daviharokat is hozott... — Ez csak kívülről tűnt vi­harnak, s nem mi kavartuk, hanem nekünk kavarták. Tet­ték ezt egy pohár vízben. Hogy miért, az egy másik do­log. — Nyilvánvaló, a földtör­vénytervezet szítja a nézetkü­lönbségeket. — Pedig nincs más út, mint az elfogadása. Ezt mondom a koalíciónak is és a kisgazdák­nak is. Egy nagyon fontos do­logra azonban szeretném fel­hívni a figyelmet: a földkér­désben nem kell most egység­re jutnunk, mert már koráb­ban egységre jutottunk. Pár­ton belül és a koalíción belül is. Tehát csak apró egyezteté­sek szerepelnek a napirenden, amit — finoman szólva — csak az ellenfelek szeretnének per­patvarnak látni. Azt sem lá­tom gondnak, hogy e téma­körben az Alkotmánybíróság is leteszi a véleményét. A fon­tos az, hogy alkotó módon és segítő szándékkal tegye. — Mi akkor a baj? — A baj az, hogy húzódik­­halasztódik a földtörvény el­fogadása. Csak az én képvise­lői körzetemben több mint tíz­ezer földvisszaigénylésről tu­dok eddig, s olyanokéról, akik közvetlenül saját maguk kí­vánják megművelni a földet. A leendő tulajdonosokat min­den nap késés sújtja. Hat hó­nap a visszaigénylési idő — a tervezet szerint —, három hó­nap a feldolgozás és újabb hat hónap az esetleges bérletek felmondása. Mindebből logi­kusan következik, hogy akár tizenöt hónapon át sem jut­hat a tulajdonos a földjéhez. Nem vet, következésképp nem is fog majd aratni. Hát ez így tarthatatlan. Ki kell találni va­lamit, az egész ország érdeké­ben, hogy ez a folyamat fel­gyorsuljon. A törvénytervezet elfogadásakor ennek a „vala­minek” már konkrétan meg kell fogalmazódnia. További feladat, hogy a törvényterve­zettel egy időben megterem­tődjenek azok a feltételek is, amelyek lehetővé teszik a föld megművelését. Gondolok itt többek között az adó-, a hitel- és a társadalombiztosí­tási politikára. Az egész kér­déskört komplexen kell tehát kezelni, amelyben természe­tesen elsődleges a tulajdon­lás. Mert aki földet oszt eb­ben az országban, az hatalmat is oszt. Mi ezt a hatalmat most az állampolgár kezébe akar­juk tenni. Szóval efféle fon­tos dolgokat tárgyalt a frak­cióülésünk a miniszterelnök úr jelenlétében és közreműködé­sével, s nem belső személyi ügyeket. B. Sz. J. .ÖRÜLTEK HAJÓJÁN NEM UTAZOM TOVÁBB” A főszerkesztő-helyettes szakított a Szent Koronával (Folytatás az 1. oldalról.) és a témához értő tudósok. Sajnos ez­­nem valósult meg. Meggyőződésem, hogy egy jobboldali gondolkodású lap­nak is éppen úgy helye van a politikai palettán, mint egy baloldalinak, ez a jobboldali­­ság azonban semmiként sem jelenthet antiszemitizmust, ir­redentizmust. Én nem vagyok irredenta, számomra a cél az egyesült, közös Európa. A Jur­ta Színházban azonban — a Szent Korona főhadiszállásán — szélsőséges pártok legszél­sőségesebb nyilatkozatai lát­nak napvilágot. Az ő „harcuk” nem az én harcom! Amikor megkértem Chrudinák Alajost, hogy közölhessem a Szent Ko­ronában a Panoráma anyagá­nak nemzetiségi részét, akkor én Európában gondolkodtam, ő pedig még csak nem is sejt­hette, milyen miliőbe kerül. Erre Romhányi még rátett egy lapáttal, mert tiltakozá­som ellenére úgy tüntette fel az anyagot, mintha Chrudinák Alajos a lap szerkesztője len­ne. Chrudinák Alajost éppen ezért külön, személyesen is megkövetem, hisz akaratán kívül — sajnos az én segédle­temnek köszönhetően is — ke­veredett a korpa közé. — Említette a lapkészítés módszerei között a diktatú­rát ... — Romhányi főszerkesztő saját véleményén kívül nem ad helyet másnak. A mások által írt cikkekből is kiirtja az eltérő véleményt. Mostanában ezt úgy oldja meg a leggazda­ságosabban, hogy a lap több mint a felét egyedül írja. Új­ságírói etikát és normát nem ismer. Az irányvonalát nem is kell ecsetelnem, hisz azt a lap sajnálatosan és félreérthetet­lenül tükrözi. A stílusról és a nyelvtani szabályokról sincs értelme nála érdeklődni. Sok­szor olyan cikkeket tesz be a lapba, amelyeknek értelmi színvonala az ötödik osztályos gyermekekét sem éri el. — Tehát nagyot csalódott? — Az nem kifejezés. Ittlé­tem meggyőzött arról, hogy indulattal, uszítással és f har­­sánysággal nemhogy nem sza­bad, hanem egyenesen bűn la­pot csinálni. — Mennyi most a lap pél­dányszáma? — Húszezerrel indult, s öt­ezernél tart, és egymillió fo­rinttal tartozik a nyomdának. Ez önmagában is sok mindent elmond. — Miként minősíti a lapot? — Minősíthetetlen! Mondom ezt annak tudatában, hogy sa­ját magamat is minősítem ve­le. Ez a lap nyíltan irredenta, antiszemita és gátlástalanul rágalmazó, mocskolódó, szer­kesztésében és írásmódjában pedig dilettáns. Egyre inkább viszontlátom benne a második világháború nyilasainak meg­nyilatkozásait, a gátlástalan zsidóüldözést és a felelőtlen „Egész­ Magyarország — mennyország” követelését. — Személyes felelőssége? — Mennyire vagyok bűnös, azt nem tudom. Hogy hibás vagyok, az nyilvánvaló, de az­zal, hogy kiszállok ebből a ha­jóból, talán sikerül jeleznem: ez egy őrült hajó. Röstellem és szégyellem magam miatta. Cseppet sem csodálkoznék te­hát azon, ha betiltanák a la­pot, mert oly mértékig össze­téveszti — s nyilvánvalóan szándékosan — a szabadságot a szabadossággal, hogy az nemcsak alkotmányellenes, ha­nem emberellenes is. — Könnyebb most? — A szakítás óta igen. Per­sze magát a lapot — és nem a tartalmát, nem a küllemét, a stílusát, nem a politikai irány­vonalát — nagyon sajnálom. Fáj érte a szívem, mert igazi ellenzéki lap lehetett volna. Tisztában vagyok azzal is, hogy ilyen kompromittált múlttal nem fogok tudni el­helyezkedni. Egy magára va­lamit is adó szerkesztőség nem foglalkoztat. Jóvátehetetlenül lejárattam a nevemet. Dönté­semet mégsem bánom, mert tudom: ha a lappal tartok, még nagyobb szakadékba zu­hanok. — Végül is mihez kezd? — Visszatérek az eredeti szakmámhoz: felszolgáló le­­szek. Ennél tisztességesebbet, erkölcsösebbet nem tehetek. Bartha Szabó József Ce c­l évfolyam szám *«?90- augusztus 14 Q Ara 15 SOR SZENTKORONA KERESZTK­NI NEMZi I ..ÍR)"~Lp— | MAGYAR NEMZETI PART • NYILATKOZIK EGY KORMÁNYŐRSÉGI VEZETŐ Nem volt merényletkísérlet Az időpont titok volt Két baleset is történt szer­dán a Finnországba utazó An­tall József miniszterelnök Fe­rihegyre vezető útján. Az Ül­lői út 86-os számú ház előtt egy taxi ütötte el az útvona­lat biztosító rendőrt, majd a gyorsforgalmi úton egy Wart­burg gépkocsi vágódott az elnöki Mercedeshez. Ha mind­ehhez Tőkés László korábbi súlyos sérülését, majd az őt Miskolcról Budapestre kísérő egyik autó balesetét is hozzá­vesszük, óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon csupán bal­­szerencsés véletlensorozat kí­séri-e a kormányőrség által biztosított delegációkat? — Teljesen kizártnak tar­tom, hogy a baleseteket meg­rendezték volna — mondta kérdésünkre válaszolva Pénzes Zoltán ezredes, a kormányőr­ség parancsnokának első he­lyettese. — Antall József mi­niszterelnök indulásának idő­pontját például teljesen titok­ban tartottuk. Egyébként, ha egy profi ilyen merényletet tervez, minimum egy kamion­­nnal és nem egy Wartburggal próbálkozik. Az ilyen véletlen ütközéseket csak úgy tudnánk megelőzni, ha ilyenkor tíz-ti­zenöt percre lezárnánk az érintett útvonalakat, de ez a gyakorlat már elavult. Dr. Galambos László vezér­őrnagy a JBRPK iközrendésze­tének munkatársa szintén úgy véli, csak a véletlen játszott szerepet. A miniszterelnöki konvojt megelőző motoros rendőr jelzést adott a szemben haladó kocsisornak a lassí­tásra. Egy rendszám nélküli Lada ittas vezetője — valószí­nűleg figyelmetlenség miatt — későn fékezett, így az előtte lévő Wartburgot az épp mellé érő Mercedes oldalának lök­te.­­ Ebből csak egy következ­tetést lehet levonni, mégpedig azt, hogy Budapesten és az egész országban katasztrofális a közlekedés helyzete — mondotta Pénzes Zoltán, F. A.

Next