Népszabadság, 1990. november (48. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-29 / 280. szám
1990. november 29., csütörtök NÉPSZABADSÁG — ITTHON NÉMA GYEREKNEK LAPJA SE ÉRTI A SZAVÁT! (Nekünk fontos a te véleményed is . . .) A sok érdekes és komoly válaszlevélben akad néhány olyan is, amitől összefacsarodik az ember szíve. A sorok között szinte kitapintható a mai kamaszok végtelen nagy magánya és az a vágy, hogy megosszák valakivel gondolataikat. Név és cím nélkül álljon itt egy rövidke részlet egy hosszú levélből, amelynek lényege — ha nem is ugyanezekkel a szavakkal — sok válaszból kiolvasható: ......Sajnos, a család és köztem nem alakult ki családias kapcsolat. Édesapámmal egyáltalán nem értjük meg egymást. Anyukámnak hol elmondok valamit őszintén, hol nem. De neki a problémáimról nemigen beszélek. Mindent a barátnőmmel beszélek meg, tőle kérek tanácsot is. Anyubán az a baj, hogy túlságosan régimódi, nem nagyon tudja elfogadni a mai modernebb világot. Nagyon eltér a véleményünk, így nem találjuk meg az egymáshoz vezető utat. Hogy félek-e valamitől vagy valakitől? Igen, félek a szüleimtől. Nem vernek, már régen nem kaptam verést. De mégis félek a szavaiktól, hogy mit fognak szólni, ha például későn megyek haza. Azt is jobban elviselném, ha megvernének, mintha beszélnek. A szavak számomra nagyobb csapások..." Ennek a kamasztárlatoknak néhány sorában benne van — sűrítve — sokatok alapvető gondja: a családon belüli megértés hiánya, az ellentmondásokkal terhes kamaszlét amúgy is nyomasztó magányossága. Sokszor olvashattok-hallhattok az úgynevezett „elidegenedett" családokról, ahol a családtagok biztosan szeretik egymást, csak éppen nem tudják ezt úgy kimutatni, ahogy kellene. Párhuzamos sínpárokon fut az életük, egymás mellett haladnak el, s nincsenek olyan „állomások", ahol találkoznának ... Legtöbben azt írjátok, hogy az édesanyátokkal próbáltok őszinték lenni, de sokan azt is hozzáteszitek: nem sok értelme van, hiszen viszonzásul nem kaptok ugyanolyan őszinteséget és megértést. Ez baj! Nagyon nagy baj! A kamaszoknak , amikor már nem vagytok gyerekek, de igazán még nem vagytok felnőttek sem — egyik legnagyobb ellentmondása éppen ez: úgy kötődni a szüléitekhez, hogy közben természetesen igyekezzetek lassacskán „elszakadni" tőlük, készülve saját felnőtt életetekre ... Nagyon kevés az olyan család, ahol ez az áldás és kötés zökkenők nélkül megy végbe, s ez így volt mindig, s így is lesz, amíg a világ a világ. Napjainkban azonban talán még jobban nehezítik ezt a családok megélhetési gondjai, a szülők munkahelyi problémái, a többletmunkák utáni hajsza. Régebben csak a kamaszt aggasztotta a „mi leszek, ha nagy leszek?" örök kérdése. Manapság a felnőttek sem tudhatják, mit hoz számukra a holnap ... Ez természetesen nem lehet mentség, csak egyfajta magyarázat, s kevés az olyan család, ahol tudva tudják: az egymás iránti szeretet és megértés a legbiztosabb pillér, a legstabilabb „státus" az életben ... Szeretnénk, ha erről megírnátok a véleményeteket! Első kérdés: milyen a kapcsolatotok a szüleitekkel? Mennyire értenek meg titeket, s ti vajon mennyit tudtok az ő gondjaikból? Mikor beszélgettek egyáltalán? Hogyan zajlik le egy hétköznap este, vagy a szabad hétvégi napok? Együtt reggelizik, ebédel és vacsorázik a család? S ilyenkor miről beszélgettek? Volt már eset, amikor a te véleményedet fogadták el valamilyen fontos családi döntés kapcsán? Második kérdés: mi a véleményed a levélidézetnek erről a mondatáról: „A szavak számomra nagyobb csapások..." Harmadik kérdés: elképzelted már, hogy te milyen családot szeretnél látni majd magad körül? Miben egyezik és miben különbözik ez a mostani családodtól? Ha válaszolsz, nyugodtan tárd ki előttünk a szívedet. Talán már az is segít, ha leírhatod ... S ha elgondolkozol a kérdéseken, talán arra is fény derül: hol és ki hibázta el a családon belüli harmóniát? Leveledre írd rá a nevedet, lakcímedet és életkorodat, s azt a jeligét is, hogy „Levéltitok". Mi valóban titokként őrizzük soraidat . .. Címünk: Népszabadság szerkesztősége, Kamaszvilág Pf. 1960 Budapest. Várjuk a véleményedet! Gondolkozzunk komoly dolgokról közösen! Elsősorban mindenkihez szól az üzenet: a múltkor közölt „megrendelő” elég kicsire sikeredett, alig fért el, amit rá akartatok írni. A következőkben tekintsétek ezt mintának, s „Szív küldi..jeligével küldjétek a címünkre. A levelezőlapon, vagy a levélben írjátok meg a feladó nevét, korát, lakcímét, a címzett adatait, ha ismeretesek, az üzenet rövid indoklását, és végül a rövid közlendő szöveget. Figyelem! Névnapi-szülinapi üdvözleteket jóval korábban küldjétek, máskülönben kifutunk az időből... * Zsolti Miskolcon! Nem veszed észre, hogy szeretlek? Ani Ózdról. Andrea. Sokszor csókol a te hű, szerető barátod: Szocsó. Albumkészítés: Aki tud, küldjön képet Balassagyarmatról és Szécsényről. Cím: Leskó Mónika. 3700 Kazincbarcika-Berente, Marx Károly út 24. Angyali üdvözlet. A 62 éves Angyal Istvánné szívből köszönti közelgő születés- és névnapján 71 éves férjét, Horváth Anitának, Balassagyarmatra. Születésnapodra sok boldogságot kíván Anyu és Apu, írjatok! Szívesen levelezne fiúkkal, lányokkal, bármilyen témáról a 14 éves Orsós Andrea, Balatonkenese, Széchenyi út 5. — 8174. Keressük! A taxisblokád miatt meghiúsult a randevú. Keressük Attilát és Tamást, akikkel október 23-án Miskolcon, a Kossuth moziban találkoztunk. Attila Kálkápolnán katona. Jelentkezzetek, fiúk! Ibolya. Szívfájdalom! Eltűnt a lányom, a tizenhat éves Tímea. Gyere vissza, édesanyád nagyon vár Sajókazán . . . Szűcs Juditnak, Hódmezővásárhelyre. Boldog születésnapot kívánok neked, hosszú életet, jó egészséget és millió olyan boldog-szép napot, mint amilyent eltöltöttünk. Gábor: Köszönet! Inczédy Krisztián Veszprémből üzeni: nagyon szépen köszönöm, hogy keresztmammnál nyaralhattam Varga Szabolcsnak, Sopronba. A Depeche Mode után Téged szeretlek a legjobban. Erika. Megkésve bár . . . Erzsébet nap alkalmából sok boldogságot kíván Anyunak és a két nagyinak Natália és Tamás, Egerből, Szeghalomra. Megkaptad a levelem? Már egy hónapja nem írtál. . . Kérlek, két héten belül írj! Kriszti. Rovatszerkesztők: HUNYADY JUDIT (Egészség, Életmód, S. Jidó) PATY ZSUZSA (Hestertás-gazdálkodás, Kosszú) SOMOS ÁGNES (Kamaszvilág) VAJDA PÉTER (Autópiac- tagozst,piac) Csukás István: Már megint elkalandozott az eszem! (4.) Egy pompás terv kezdett kibontakozni az agyamban. Először csak egy sejtés volt, akkora, mint mondjuk egy hólabda. Azután a hólabda ide-oda gurult, egyre nagyobb lett, kitöltötte az agyamat, s mikor már nem tudott dagadni, leállítottam, kész, ennyi fér el a fejemben! A három légy lélegzetvisszafojtva figyelt, habár nem láthattak bele a fejembe, de megérezték, hogy ott valami fontos dolog zajlik. — Elbambult! — suttogott Benő légy. — Napszúrást kapott! — sajnálkozott Bernát légy. — Gondolkozik! — csettintett Boldizsár légy. Elismerően néztem Boldizsár légyre. — Te találtad el! De nem árultam el többet nekik, nehogy összekutyulják a tervemet. Munkához láttam, félig kihúztam egy üres gyufásdobozt, beletettem egy kockacukrot s az egészet az asztalra helyeztem. Először Benő légy szállt a kockacukorra, azután Bernát légy, s végül Boldizsár légy. Ekkor gyorsan összedugtam a dobozt. A három légy méltatlankodva zümmögött a gyufásdobozban. Egy kis beszédet tartotam nekik. — Világos, hogy itt, ebben a szobában nem tudunk meg többet a lóról! Az is világos, hogy itt kuksolhatunk őszig is, a ló nem fog idejönni. Mi hát a megoldás? Nekünk kell megkeresni a lovat! Valahol majd csak megtaláljuk. Vagy legalább találunk olyan valakit, aki már látott lovat. Ezt a pompás tervet ötöltem ki. Na? Mit szóltok hozzá? Örvendező zümmögés hallatszott a dobozból. Jól esett, hogy így lelkesednek. Zsebre vágtam a gyufásdobozt, s kiléptem az ablakon. Óvatosan kikerültem Gilice bácsi nemes rózsáit. Gilice bácsi a szomszédunk, nyugdíjas kéményseprő. Egy társasházban lakunk, s mindenkinek van külön elkerített kertrésze, az ő kertrésze pont a mi ablakunk előtt van, kicsit nehéz a közlekedés, de megoldható. Még egy búcsúpillantást vetettem a konyhaablakunkra. A nagymamám épp a sütőbe tett be egy tepsi tésztát. Mire kisül, hazajövök! A szememmel végigpásztáztam az eresz alját, de Ázó fázó Bendegúzt nem láttam sehol, biztos jó mélyen vacog valami lukban. Könnyű szívvel battyogtam az utcán, mint a madár, aki kiszabadult a kalitkából. Kicsit fütyörésztem is, s az ujjammal megkocogtattam a gyufásdobozt, hogy ne aludjanak a zümmögök. Forgattam a fejem jobbra-balra, majd föl-le, de egyelőre nem láttam lovat. Láttam egy macskát, egy szőrös kutyát, egy galambot, egy villanyszerelőt és egy postást. És láttam egy Trabantot, halkan duruzsolt a járda szélén. Mellékanyarodtam és megkocogtattam a motorháztetőt. — Na! Ne dörömbölj! — morgott a Trabant. — Behorpasztod a karosszériát! — Pardon, bocsánat! — mondtam vigyorogva, s lágyan megsimogattam a karosszériát. Majd gondoltam egyet s megkérdeztem félhangosan, mivel nem akartam feltűnést kelteni. — Kérdeznék valamit. Te sokat jársz-kelsz a világban. Biztos megtettél már tízezer kilométert is, vagy húszat. És biztosan láttál már lovat! Mesélj nekem valamit a lóról! A Trabant fortyogva duruzsolt. — Nem tízet, nem húszat! Százezer kilométer van bennem! És nem láttam lovat. A lónak tilos a műútra felmenni! Ekkor kijött az egyik üzletből egy nagykalapos nő, tele volt a keze csomagokkal. — Mit fogdosod a kocsit? — sziszegte. — Rajta marad az ujjlenyomatod. Aztán moshatom. Ha már itt vagy, segíts bepakolni. Fogd a csomagokat. Segítettem, a sziszegő nagykalapos beült a Trabantba s elrobogott. — Köszönöm! Szívesen! Máskor is! — kiáltottam utána gúnyosan, mivel hallottam már valamit zengeni az illemről meg a jómodorról. De nem vettem a dolgot a szívemre, fütyörészve battyogtam tovább. Egy újságosbódéhoz értem. Közben tele volt rakva újságokkal, mintha egy nagy gubbasztó madár tolla lenne, úgy libegtek. A kis ablakon a kopasz újságos nyújtogatta ki a fejét. Tettem jobbra egy kanyart ráérősen, a kopasz derékig kibújt az ablakon és figyelt árgus szemmel. Majd balra is tettem egy kanyart. A kopasz most balra hajolt ki az ablakon. Na, gondoltam, elég volt a kanyarokból, még kitörik a dereka. Egyenest az ablakhoz mentem. A kopasz behúzódott a bódéba. — Mi kéne? — vakkantott. — Ha nem vásárolsz, ne fogd el a kilátást! — Egy újságot szeretnék — mondtam udvariasan. — Milyen újságot? — pislogott a kopasz idegesen, mint akinek a szemébe ment valami. — Van havi lap, van hetilap, van napilap! Van reggeli lap, van délutáni lap. Van színes lap, van fekete lap. Van nyugdíjasok lapja, van méhészek lapja, van orvosok lapja. Gyereklap nincs. Türelmesen végighallgattam a kopaszt, majd udvariasan vigyorogva azt mondtam. — Olyan lapot kérek, amelyik a lóról szól! A kopasz teljesen behúzódott a bódéba és onnan suttogta. — Lóról nincs. Van madárról, van teknősbékáról, van katonáról, van rendőrről, van tűzoltóról. Még szelídebben vigyorogtam. — Nekem a lóról kell. A kopasz horkantott egy nagyot, kiakasztott reszkető kézzel egy cédulát s becsukta az ablakot. Elolvastam a cédulát, ez volt ráírva: „Leltár miatt zárva”. A bódéból kihallatszott a suttogás. Van virágról, van kaktuszról, van űrhajósról, van békaemberről ...” Füleltem még egy kicsit, majd köszöntem illedelmesen a bezárt újságosbódénak s továbbálltam. (Folytatása következik.) FEJTÖRI A megfejtések száma egyre nagyobb. Nagyszerű! Ezek szerint nem csupán a rejtvényeket szeretitek, hanem a történelmet is, s ennek külön örülünk ... Ez a mostani feladat már három részből áll. Reméljük, hogy mindet sikerült megfejtenetek! A beküldésnél ne felejtsétek a Noldis nyereményszelvényt ráragasztani a levelezőlapra vagy a borítékban küldött megfejtésre, mert különben nem vehettek részt a sorsoláson. Mint már jeleztük, a Fej-töri rejtvények helyes megfejtéseit és a szerencsés nyertesek névsorát havonta egyszer közöljük! A beküldési határidő: 1990. december 3-a. A címünk: Népszabadság szerkesztősége Kamaszvilág — Fejtöri Pf. 1960. Budapest Pontos nevet, címet és életkorátok feltüntetését is kérjük! További jó szórakozást! KAMASZVILÁG A TITKOS ÜZENET 1456. augusztus 10-én Zimony várából a haldokló Hunyadi János futárt indított, egy titkos rejtjelezésű üzenettel: ez a végrendelete. A címzett neve nincs ráírva, de megtudhatod, ha megfejted a futárnál lévő titkosítást. Első feladat: A megadott eseményhez, színhelyekhez kapcsolódó évszámmal végezd el a kijelölt matematikai műveleteket (kivonás, szorzás, osztás), s ha helyesen számoltál, négy különböző egyjegyű számot fogsz kapni. Ez a titkosítás kulcsa! a) Mátyás királlyá választása, mínusz a nándorfehérvári győzelem, szorozva kettővel: . . . b) A gyulafehérvári győzelem, mínusz Bábolna-hegy:... c) A rigómezei vereség, mínusz a várnai vereség, osztva kettővel: ... d) A nándorfehérvári győzelem, mínusz a várnai vereség, osztva néggyel:. .. Második feladat: A titkosítás megfejtéséhez a kapott számokat — a megadott sorrendben — az egész szövegen végighaladva kell felhasználnod. A mondatvégi írásjelek nem számítanak! A futár a következő szöveget vitte: KIS VITÉZIM TE VÉDD! EZ SÓHAJ MÁR ENGEM ODAVISZ, ÉS URAK ESKÜDNEK KÜNN ELLENETEK. Harmadik feladat: Ha sikerült megfejtened a titkosítást, válaszolj a következő kérdésekre: Kinek szólt az üzenet? Melyik városba kellett a futárnak elvinnie? Kik a „kis vitézim"? Kik vezetik az ellenük összeesküvő főurakat? 23 RÖHÖG AZ OSZTÁLY (meg Noldi is!) Kaptunk egy levelet Salgótarjánból, Varga Jánostól, aki a neve mellé nem írta oda az életkorát, s ezért minden valószínűség szerint felnőtt, aki szintén gyűjti az iskolai dolgozatokban található mókás „félreírásokat”. Köszönjük, s Noldi is köszöni, aki hatalmas trombitálások közepette válogatta ki a legviccesebbeket. íme! A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várat. IV. Béla várromokat épített és a kihalt nép pótlásáról személyesen akart gondoskodni. Amikor II. Endre visszajött a Szentföldről, országát és feleségét fenekestül felfordítva találta. A szemünk közepén van egy fekete nyílás, amely azt mutatja, hogy a fejünk belül üres és sötét. II. Rákóczi Ferenc Rodostóban ment nyugdíjba. Őseink nem éltek a haláluk napjáig, mert rendszerint már előbb elestek a csatában. Édesanyám és én elmentünk az erdőbe, s a legjobb kedvvel tértünk le a jó útról. Az V. László olyan ballada, amelyben V. Lászlót feldolgozzák. . A népdalok különösen az Alföldön tenyésznek. Az ember egyensúlya a lába közé esik, s ha onnan kiesik, elesik. Várjuk tőled is a sulihumor szép példányait!