Népszabadság, 1990. november (48. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-29 / 280. szám

1990. november 29., csütörtök NÉPSZABADSÁG — ITTHON NÉMA GYEREKNEK LAPJA SE ÉRTI A SZAVÁT! (Nekünk fontos a te véleményed is . . .) A sok érdekes és komoly válaszlevélben akad néhány olyan is, amitől összefacsarodik az ember szíve. A sorok között szinte kitapintható a mai kamaszok végtelen nagy magánya és az a vágy, hogy megosszák valakivel gondolataikat. Név és cím nélkül álljon itt egy rövidke részlet egy hosszú le­vélből, amelynek lényege — ha nem is ugyanezekkel a szavakkal — sok válaszból kiolvasható: ......Sajnos, a család és köztem nem alakult ki családias kap­csolat. Édesapámmal egyáltalán nem értjük meg egymást. Anyu­kámnak hol elmondok valamit őszintén, hol nem. De neki a prob­lémáimról nemigen beszélek. Mindent a barátnőmmel beszélek meg, tőle kérek tanácsot is. Anyubán az a baj, hogy túlságosan régimódi, nem nagyon tudja elfogadni a mai modernebb világot. Nagyon eltér a véleményünk, így nem találjuk meg az egymás­hoz vezető utat. Hogy félek-e valamitől vagy valakitől? Igen, fé­lek a szüleimtől. Nem vernek, már régen nem kaptam verést. De mégis félek a szavaiktól, hogy mit fognak szólni, ha például ké­sőn megyek haza. Azt is jobban elviselném, ha megvernének, mintha beszélnek. A szavak számomra nagyobb csapások..." Ennek a kamasztárlatoknak néhány sorában benne van — sűrítve — sokatok alapvető gondja: a családon belüli megértés hiánya, az ellentmondásokkal terhes kamaszlét amúgy is nyo­masztó magányossága. Sokszor olvashattok-hallhattok az úgy­nevezett „elidegenedett" családokról, ahol a családtagok bizto­san szeretik egymást, csak éppen nem tudják ezt úgy kimutatni, ahogy kellene. Párhuzamos sínpárokon fut az életük, egymás mellett haladnak el, s nincsenek olyan „állomások", ahol találkoz­nának ... Legtöbben azt írjátok, hogy az édesanyátokkal próbáltok őszinték lenni, de sokan azt is hozzáteszitek: nem sok értelme van, hiszen viszonzásul nem kaptok ugyanolyan őszinteséget és megértést. Ez baj! Nagyon nagy baj! A kamaszoknak , amikor már nem vagytok gyerekek, de igazán még nem vagytok felnőttek sem — egyik legnagyobb el­lentmondása éppen ez: úgy kötődni a szüléitekhez, hogy közben természetesen igyekezzetek lassacskán „elszakadni" tőlük, ké­szülve saját felnőtt életetekre ... Nagyon kevés az olyan család, ahol ez az áldás és kötés zök­kenők nélkül megy végbe, s ez így volt mindig, s így is lesz, amíg a világ a világ. Napjainkban azonban talán még jobban nehezítik ezt a családok megélhetési gondjai, a szülők munkahelyi problé­mái, a többletmunkák utáni hajsza. Régebben csak a kamaszt aggasztotta a „mi leszek, ha nagy leszek?" örök kérdése. Manap­ság a felnőttek sem tudhatják, mit hoz számukra a holnap ... Ez természetesen nem lehet mentség, csak egyfajta magyarázat, s kevés az olyan család, ahol tudva tudják: az egymás iránti szere­tet és megértés a legbiztosabb pillér, a legstabilabb „státus" az életben ... Szeretnénk, ha erről megírnátok a véleményeteket! Első kérdés: milyen a kapcsolatotok a szüleitekkel? Mennyire értenek meg titeket, s ti vajon mennyit tudtok az ő gondjaikból? Mikor beszélgettek egyáltalán? Hogyan zajlik le egy hétköznap este, vagy a szabad hétvégi napok? Együtt reggelizik, ebédel és vacsorázik a család? S ilyenkor miről beszélgettek? Volt már eset, amikor a te véleményedet fogadták el valamilyen fontos családi döntés kapcsán? Második kérdés: mi a véleményed a levélidézetnek erről a mondatáról: „A szavak számomra nagyobb csapások..." Harmadik kérdés: elképzelted már, hogy te milyen családot szeretnél látni majd magad körül? Miben egyezik és miben kü­lönbözik ez a mostani családodtól? Ha válaszolsz, nyugodtan tárd ki előttünk a szívedet. Talán már az is segít, ha leírhatod ... S ha elgondolkozol a kérdéseken, talán arra is fény derül: hol és ki hibázta el a családon belüli har­móniát? Leveledre írd rá a nevedet, lakcímedet és életkorodat, s azt a jeligét is, hogy „Levéltitok". Mi valóban titokként őrizzük sorai­dat . .. Címünk: Népszabadság szerkesztősége, Kamaszvilág Pf. 1960 Budapest. Várjuk a véleményedet! Gondolkozzunk komoly dolgokról közösen! Elsősorban mindenkihez szól az üzenet: a múltkor közölt „megrendelő” elég kicsire sike­redett, alig fért el, amit rá akar­tatok írni. A következőkben te­kintsétek ezt mintának, s „Szív küldi..jeligével küldjétek a címünkre. A levelezőlapon, vagy a levélben írjátok meg a feladó nevét, korát, lakcímét, a címzett adatait, ha ismeretesek, az üzenet rövid indoklását, és végül a rövid közlendő szöve­get. Figyelem! Névnapi-szülinapi üdvözleteket jóval korábban küldjétek, máskülönben kifu­tunk az időből... * Zsolti Miskolcon! Nem veszed ész­re, hogy szeretlek? Ani Ózdról. Andrea. Sokszor csókol a te hű, sze­rető barátod: Szocsó. Albumkészítés: Aki tud, küldjön ké­pet Balassagyarmatról és Szécsényről. Cím: Leskó Mónika. 3700 Kazincbarci­­ka-Berente, Marx Károly út 24. Angyali üdvözlet. A 62 éves An­gyal Istvánné szívből köszönti közelgő születés- és névnapján 71 éves férjét, Horváth Anitának, Balassagyar­matra. Születésnapodra sok boldogsá­got kíván Anyu és Apu, írjatok! Szívesen levelezne fiúkkal, lányokkal, bármilyen témáról a 14 éves Orsós Andrea, Balatonkenese, Széchenyi út 5. — 8174. Keressük! A taxisblokád miatt meg­hiúsult a randevú. Keressük Attilát és Tamást, akikkel október 23-án Miskol­con, a Kossuth moziban találkoztunk. Attila Kálkápolnán katona. Jelentkez­zetek, fiúk! Ibolya. Szívfájdalom! Eltűnt a lányom, a ti­zenhat éves Tímea. Gyere vissza, édes­anyád nagyon vár Sajókazán . . . Szűcs Juditnak, Hódmezővásár­helyre. Boldog születésnapot kívánok neked, hosszú életet, jó egészséget és millió olyan boldog-szép napot, mint amilyent eltöltöttünk. Gábor: Köszönet! Inczédy Krisztián Veszp­rémből üzeni: nagyon szépen köszö­nöm, hogy keresztmammnál nyaralhat­tam­ Varga Szabolcsnak, Sopronba. A Depeche Mode után Téged szeretlek a legjobban. Erika. Megkésve bár . . . Erzsébet nap al­kalmából sok boldogságot kíván Anyunak és a két nagyinak Natália és Tamás, Egerből, Szeghalomra. Megkaptad a leve­lem? Már egy hónapja nem írtál. . . Kérlek, két héten belül írj! Kriszti. Rovatszerkesztők: HUNYADY JUDIT (Egészség, Életmód, S.­ Jidó) PATY ZSUZSA (Hestertás-gazdálkodás, Kosszú) SOMOS ÁGNES (Kam­aszvilág) VAJDA PÉTER (Autópiac- tagoz­st,piac) Csukás István: Már megint elkalandozott az eszem! (4.) Egy pompás terv kezdett kibon­takozni az agyamban. Először csak egy sejtés volt, akkora, mint mond­juk egy hólabda. Azután a hólabda ide-oda gurult, egyre nagyobb lett, kitöltötte az agyamat, s mikor már nem tudott dagadni, leállítottam, kész, ennyi fér el a fejemben! A három légy lélegzetvisszafojtva figyelt, habár nem láthattak bele a fejembe, de megérezték, hogy ott valami fontos dolog zajlik. — Elbambult! — suttogott Benő légy. — Napszúrást kapott! — sajnál­kozott Bernát légy. — Gondolkozik! — csettintett Boldizsár légy. Elismerően néztem Boldizsár légyre. — Te találtad el! De nem árultam el többet nekik, nehogy összekutyulják a tervemet. Munkához láttam, félig kihúztam egy üres gyufásdobozt, beletettem egy kockacukrot s az egészet az asz­talra helyeztem. Először Benő légy szállt a kocka­cukorra, azután Bernát légy, s vé­gül Boldizsár légy. Ekkor gyorsan összedugtam a dobozt. A három légy méltatlankod­va zümmögött a gyufásdobozban. Egy kis beszédet tartotam nekik. — Világos, hogy itt, ebben a szo­bában nem tudunk meg többet a ló­ról! Az is világos, hogy itt kuksolha­tunk őszig is, a ló nem fog idejönni. Mi hát a megoldás? Nek­ünk kell megkeresni a lovat! Valahol majd csak megtaláljuk. Vagy legalább ta­lálunk olyan valakit, aki már­ látott lovat. Ezt a pompás­ tervet ötöltem ki. Na? Mit szóltok hozzá? Örvendező zümmögés hallatszott a dobozból. Jól esett, hogy így lelke­sednek. Zsebre vágtam a gyufásdobozt, s kiléptem az ablakon. Óvatosan ki­kerültem Gilice bácsi nemes rózsáit. Gilice bácsi a szomszédunk, nyugdí­jas kéményseprő. Egy társasházban lakunk, s mindenkinek van külön elkerített kertrésze, az ő kertrésze pont a mi ablakunk előtt van, kicsit nehéz a közlekedés, de megoldható. Még egy búcsúpillantást vetet­tem a konyhaablakunkra. A nagy­mamám épp a sütőbe tett be egy tepsi tésztát. Mire kisül, hazajövök! A szememmel végigpásztáztam az eresz alját, de Ázó­ fázó Bendegúzt nem láttam sehol, biztos jó mélyen vacog valami lukban. Könnyű szívvel battyogtam az utcán, mint a madár, aki kiszaba­dult a kalitkából. Kicsit fütyörész­­tem is, s az ujjammal megkocogtat­tam a gyufásdobozt, hogy ne aludja­nak a zümmögök. Forgattam a fejem jobbra-balra, majd föl-le, de egyelőre nem láttam lovat. Láttam egy macskát, egy sző­rös kutyát, egy galambot, egy vil­lanyszerelőt és egy postást. És láttam egy Trabantot, halkan duruzsolt a járda szélén. Mellé­kanyarodtam és megkocogtattam a motorháztetőt. — Na! Ne dörömbölj! — morgott a Trabant. — Behorpasztod a karos­szériát! — Pardon, bocsánat! — mond­tam vigyorogva, s lágyan megsimo­gattam a karosszériát. Majd gondoltam egyet s megkér­deztem félhangosan, mivel nem akartam feltűnést kelteni. — Kérdeznék valamit. Te sokat jársz-kelsz a világban. Biztos meg­tettél már tízezer kilométert is, vagy húszat. És biztosan láttál már lovat! Mesélj nekem valamit a lóról! A Trabant fortyogva duruzsolt. — Nem tízet, nem húszat! Száz­ezer kilométer van bennem! És nem láttam lovat. A lónak tilos a műútra felmenni! Ekkor kijött az egyik üzletből egy nagykalapos nő, tele volt a keze cso­magokkal. — Mit fogdosod a kocsit? — szi­szegte. — Rajta marad az ujjlenyo­matod. Aztán moshatom. Ha már itt vagy, segíts bepakolni. Fogd a cso­magokat. Segítettem, a sziszegő nagykala­pos beült a Trabantba s elrobogott. — Köszönöm! Szívesen! Máskor is! — kiáltottam utána gúnyosan, mivel hallottam már valamit zenge­ni az illemről meg a jómodorról. De nem vettem a dolgot a szí­vemre, fütyörészve battyogtam to­vább. Egy újságosbódéhoz értem. Köz­ben tele volt rakva újságokkal, mintha egy nagy gubbasztó madár tolla lenne, úgy libegtek. A kis abla­kon a kopasz újságos nyújtogatta ki a fejét. Tettem jobbra egy kanyart ráérő­sen, a kopasz derékig kibújt az abla­kon és figyelt árgus szemmel. Majd balra is tettem egy kanyart. A kopasz most balra hajolt ki az ab­lakon. Na, gondoltam, elég volt a kanya­rokból, még kitörik a dereka. Egyenest az ablakhoz mentem. A kopasz behúzódott a bódéba. — Mi kéne? — vakkantott. — Ha nem vásárolsz, ne fogd el a kilátást! — Egy újságot szeretnék — mondtam udvariasan. — Milyen újságot? — pislogott a kopasz idegesen, mint akinek a sze­mébe ment valami. — Van havi lap, van hetilap, van napilap! Van reg­geli lap, van délutáni lap. Van szí­nes lap, van fekete lap. Van nyugdí­jasok lapja, van méhészek lapja, van orvosok lapja. Gyereklap nincs. Türelmesen végighallgattam a kopaszt, majd udvariasan vigyorog­va azt mondtam. — Olyan lapot kérek, amelyik a lóról szól! A kopasz teljesen behúzódott a bódéba és onnan suttogta. — Lóról nincs. Van madárról, van teknősbékáról, van katonáról, van rendőrről, van tűzoltóról. Még szelídebben vigyorogtam. — Nekem a lóról kell. A kopasz horkantott egy nagyot, kiakasztott reszkető kézzel egy cé­dulát s becsukta az ablakot. Elolvas­tam a cédulát, ez volt ráírva: „Leltár miatt zárva”. A bódéból kihallatszott a sutto­gás. Van virágról, van kaktuszról, van űrhajósról, van békaember­ről ...” Füleltem még egy kicsit, majd köszöntem illedelmesen a bezárt új­ságosbódénak s továbbálltam. (Folytatása következik.) FEJ­TÖRI A megfejtések száma egyre nagyobb. Nagyszerű! Ezek sze­rint nem csupán a rejtvényeket szeretitek, hanem a történel­met is, s ennek külön örü­lünk ... Ez a mostani feladat már három részből áll. Remél­jük, hogy mindet sikerült meg­fejtenetek! A beküldésnél ne felejtsétek a Noldis nyereményszelvényt ráragasztani a levelezőlapra vagy a borítékban küldött meg­fejtésre, mert különben nem vehettek részt a sorsoláson. Mint már jeleztük, a Fej-töri rejtvények helyes megfejtéseit és a szerencsés nyertesek név­sorát havonta egyszer közöljük! A beküldési határidő: 1990. december 3-a. A címünk: Népszabadság szerkesztősége Kamaszvilág — Fej­töri Pf. 1960. Budapest Pontos nevet, címet és élet­korátok feltüntetését is kérjük! További jó szórakozást! KAMASZVILÁG A TITKOS ÜZENET 1456. augusztus 10-én Zimony várából a haldokló Hunya­di János futárt indított, egy titkos rejtjelezésű üzenettel: ez a végrendelete. A címzett neve nincs ráírva, de megtudhatod, ha megfejted a futárnál lévő titkosítást. Első feladat: A megadott eseményhez, színhelyekhez kapcsolódó év­számmal végezd el a kijelölt matematikai műveleteket (kivo­nás, szorzás, osztás), s ha helyesen számoltál, négy különbö­ző egyjegyű számot fogsz kapni. Ez a titkosítás kulcsa! a) Mátyás királlyá választása, mínusz a nándorfehérvári győzelem, szorozva kettővel: . . . b) A gyulafehérvári győzelem, mínusz Bábolna-hegy:... c) A rigómezei vereség, mínusz a várnai vereség, osztva kettővel: ... d) A nándorfehérvári győzelem, mínusz a várnai vereség, osztva néggyel:. .. Második feladat: A titkosítás megfejtéséhez a kapott számokat — a mega­dott sorrendben — az egész szövegen végighaladva kell fel­használnod. A mondatvégi írásjelek nem számítanak! A futár a következő szöveget vitte: KIS VITÉZIM TE VÉDD! EZ SÓHAJ MÁR ENGEM ODA­VISZ, ÉS URAK ESKÜDNEK KÜNN ELLENETEK. Harmadik feladat: Ha sikerült megfejtened a titkosítást, válaszolj a követke­ző kérdésekre: Kinek szólt az üzenet? Melyik városba kellett a futárnak elvinnie? Kik a „kis vitézim"? Kik vezetik az ellenük összeesküvő főurakat? 23 RÖHÖG AZ OSZTÁLY (meg Noldi is!) Kaptunk egy levelet Salgó­tarjánból, Varga Jánostól, aki a neve mellé nem írta oda az élet­korát, s ezért minden valószínű­ség szerint felnőtt, aki szintén gyűjti az iskolai dolgozatokban található mókás „félreírásokat”. Köszönjük, s Noldi is köszöni, aki hatalmas trombitálások kö­zepette válogatta ki a legvicce­sebbeket. íme! A janicsárok felmentek Bu­dára, elszaporodtak és elfoglal­ták a várat. IV. Béla várromokat épített és a kihalt nép pótlásáról sze­mélyesen akart gondoskodni. Amikor II. Endre visszajött a Szentföldről, országát és felesé­gét fenekestül felfordítva talál­ta. A szemünk közepén van egy fekete nyílás, amely azt mutat­ja, hogy a fejünk belül üres és­­ sötét. II. Rákóczi Ferenc Rodostó­ban ment nyugdíjba. Őseink nem éltek a haláluk napjáig, mert rendszerint már előbb elestek a csatában. Édesanyám és én elmentünk az erdőbe, s a legjobb kedvvel tértünk le a jó útról. Az V. László olyan ballada, amelyben V. Lászlót feldolgoz­zák. . A népdalok különösen az Al­földön tenyésznek. Az ember egyensúlya a lába közé esik, s ha onnan kiesik, elesik. Várjuk tőled is a sulihumor szép példányait!

Next