Népszabadság, 1993. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

2 Gáli ellenzi a délszláv katonai beavatkozást Rendkívüli iszlám csúcsértekezletet hívtak össze a muzulmán erők megsegítésére (Újvidéki tudósítónktól) A szarajevói és zágrábi „te­rep-előkészítés” után Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár és Cyrus Vance, a Jugoszlávia-értekezlet társelnöke fokozott optimizmus­sal nyilatkozott a szombati genfi csúcstalálkozó kilátásairól. Azonban sem Gáli, sem Vance nem árulta el, mire alapozza bi­zakodását, de feltételezhető, hogy a szerb fél - amely immá­ron kénytelen komolyan fonto­lóra venni az intervenció lehető­ségét engedményeket ígért ne­kik. Karadzsics szerb vezér egyébként a minap még arról panaszkodott, az új Bosznia-tér­­képét nélküle rajzolják Genfben. Gáli az Izetbegovic bosnyák államfőt helyettesítő Ejup Ga­­nics alelnökkel folytatott tár­gyalást követő sajtónyilatkoza­tában ugyan a tárgyalásos és kifejezetten diplomáciai úton való válságkezelésre helyezte a hangsúlyt, de egyúttal azt is ki­domborította: a megoldásnak Bosznia politikai függetlensé­gén és területi integritásán kell nyugodnia. A nemzetközi diplomáciai körökben sorsdöntőnek ítélt szombati összejövetelt Belgrád hivatalosan egyelőre nem érté­keli, de nem is becsülheti alá, hiszen az ENSZ BT annak si­keréhez vagy kudarcához kö­tötte következő lépését. Miután Moszkvából az a hír érkezett, hogy az intervenciót jóváhagyó esetleges határozat ellen nem lesz orosz vétó, Maosevicsnek el kell döntenie, szembeszáll-e az egész világgal. Dragoljub Micsunovics, a Demokrata Párt elnöke mindenesetre úgy véle­kedett, Szerbiának nem szabad háborúval fenyegetőznie, ehe­lyett mindent el kell követnie, hogy kompromisszum árán el­kerülje a legrosszabbat. Mint mondta: a kompromisszum nem jelent kapitulációt. Az iszlám országok január 11-ére rendkívüli csúcsértekez­letet jelentettek be, amelyen a Bosznia elleni agresszió megfé­kezésének módozatait kívánják megvitatni. Korábban a hónap derekáig adtak haladékot a Biztonsági Tanácsnak, amelyen túl maguk keresnek lehetőséget a bosnyákok megsegítésére. Milan Panics - aki­ „elenged­te a füle mellett” a szövetségi parlament őt menesztő dönté­sét, s az új kormányalakító ki­nevezéséig továbbra is minisz­terelnöknek mondja magát - pénteken az Egyesült Államok­ba utazott, s a távozó, valamint az új kormányzat illetékeseit megpróbálja eltéríteni a be­avatkozástól. Ezt megelőzően levélben arra kérte Csoszics ál­lamfőt, álljon el lemondási szándékától, mert „bölcsessége, hazaszeretete és óriási tekinté­lye e történelmi sorsfordulón nélkülözhetetlen ”. A jugoszláv elnök közben elutazott Genfbe, ahol szomba­ton - mint a Tanjug hírügy­nökség fogalmaz - közvetítői szerepet kíván játszani a három boszniai fél politikai és katonai vezetőinek találkozóján. Hor­­vát részről Franjo Tudjman el­nök lesz jelen hasonló szerep­körben. Pilcz Nándor Mitterrand az erő alkalmazása mellett (Párizsi tudósítónktól) A katonai erő alkalmazását sem zárta ki Francois Mitter­rand abban az esetben, ha a Boszniáról folyó genfi tárgya­lások nem hoznak megoldást. A francia államfő újévi köszöntő­jében érintette a jugoszláv konfliktust, s először mutatott hajlandóságot a boszniai hábo­rú katonai erővel történő elfoj­tására. Mitterrand harcias hangneme annál meglepőbb, mivel Roland Dumas külügyminiszter az el­múlt hetekben gyakorlatilag ki­zárta a „háborúra háborút” el­vét. Az erő alkalmazását Mitter­rand is csak az ENSZ keretén belül, s csakis abban az esetben támogatná, ha az Egyesült Álla­mok, s az ENSZ érintett orszá­gai is nagyobb felelősséget vál­lalnának a rendezésben. Francia­­ország - mint mondta - már ed­dig is erőn felül vett részt az ENSZ-misszióban, s a Jugoszlá­viában tartózkodó ötezer fran­cia kéksisakos messze a legna­gyobb kontingens. Mitterrand elképzeléseiről sejtetni engedte, hogy előbb Bosznia légterét kell zárolni, majd a fogolytáborokat és az olyan mártírvárosokat kell fel­szabadítani, mint Szarajevó. Az államfő harcias hangnemet használt Belgráddal szemben, s határozottan kijelentette, hogy meg kell állítani a szerbeket. Az Elysée váratlan tónusvál­tása mögött az állhat, hogy a francia közvélemény egyre tü­relmetlenebbül figyeli az elhú­zódó jugoszláviai háborút, s immár a társadalmi szerveze­tek, sőt az egyházak sem látnak más kiutat a válságból, mint Szerbia katonai megfékezését. S. A. NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1993. január 2., szombat Boszniáról is tanácskozik Jelcin és Bush (Folytatás az 1. oldalról) Ukrajna egyrészt szeretne nagyobb nyugati pénzügyi tá­mogatást, másrészt - Oroszor­szággal szemben - megfelelő biztonsági garanciákat kapni. Washingtont aggasztja, hogy az ukrán magatartás tovább nehe­zítheti Jelcin dolgát, amikor a moszkvai parlamenttől a Bush­­sal aláírandó START-2 jóváha­gyását kéri, amit az orosz „ke­mények” amúgy is támadnak, mondván, hogy az Egyesült Ál­lamoknak kedvez. A jövő hét elején Washing­tonba várják az ukrán kor­mány leszerelési bizottságának elnökét, Borisz Taraszjuk kül­ügyminiszter-helyettest, aki az államfő „teljes felhatalmazásá­val” készül szemügyre venni a problémakomplexumot az amerikai kormányzat és a ja­nuár 20-án helyébe lépő Clin­­ton-csapat képviselőivel. A Bush-Jelcin csúcs napi­rendjén több nemzetközi téma is terítéken lesz, köztük az első helyen Bosznia. Washington­ban számot vetnek azzal, Jelcin nacionalista ellenzéke megkísé­relheti, hogy fokozza a nyo­mást, ami a Biztonsági Tanács­ban csak még zűrzavarosabbá teheti a helyzetet. Amerika az utóbbi hetekben Milosevicsék erélyesebb figyelmeztetésének útját választotta, de nyugat­európai partnereinek óvatossá­ga miatt eddig nem sikerült dű­lőre jutni a BT-ben a Bosznia fölött elrendelt légtérzárlat ke­mény katonai betartatásáról. Az óév utolsó napján az egyéb­ként is óvatos Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár a BT tagjainak címzett levélben kérte, hogy halasszák el a döntést, mert úgy látja: a délszláv válságban szembenálló felek között szom­baton esedékes tárgyalások közben minden esetleges kül­földi beavatkozás „veszélybe sodorhatja a békefolyamatot”. A levélből világossá válik, hogy a Szarajevót megjárt Gáli erő­teljesen ellenzi a jugoszláviai katonai beavatkozást. Ebben a helyzetben a The Washington Post már valószí­nűnek tartotta, hogy a határo­zottabb boszniai fellépés kivi­telezése - ha szükségessé válik - immár a Clinton-kormány­­zatra marad. A lap szerint Clinton egyik vezető tanács­adója kijelentette, ha az új el­nök hivatalba lépése másnap­ján esetleg úgy döntene, hogy az Egyesült Államok akár egyedül is lép, a végrehajtásra egy héten belül sor kerülhetne. A jó hírszerzési kapcsolatok­kal rendelkező The Washing­ton Times szerint az amerikai kormányzat a csúcs után kém­kedés vádjával ki akarja utasí­tani az orosz katonai attasét. Mint a lap megjegyzi, a Szovjet­unió egy évvel ezelőtti felbom­lása óta ez lenne az első ilyen kiutasítási eset. Serény Péter Szocsi helyett Moszkvában lesz a Start—2 csúcs (Moszkvai tudósítónktól) Szocsiból Moszkvába került át a szombat és vasárnap meg­tartandó orosz-amerikai csúcs­­értekezlet helyszíne. Ezt szil­veszter napjának estéjén jelen­tette be az orosz elnök sajtóhi­vatala. Jelcin és Bush elnök ta­lálkozójáról hivatalosan to­vábbra is úgy beszélnek, hogy annak eredményeként „terve­zik” a START-2 szerződés alá­írását. A helyszín megváltoztatásá­nak indokaként az időjárást említették, vagyis azt, hogy Szocsiban nincs jó idő. Ezt va­lószínűleg az elnöki különgé­­pek fogadása szempontjából ál­lapították meg. Egyébként Moszkvában húsz fok hideg van, ez a Szomáliából érkező Bush számára nem akármilyen próbatétel. A politikai éghajlat Jelcin szempontjából a kedvezőtle­nebb. Az orosz ellenzéki sajtó, - élén a Pravdával - változat­lanul hevesen támadja a terve­zett megállapodást. A lap szakértőket vonultat fel, akik bizonygatják: műszaki szem­pontból illúzió, hogy a moz­gatható indítóállásra szerelt rakéták túlélhetnek egy első csapást és utána bevethetők lennének. Hátrányuk még, hogy táma­dásukkor a vasúthálózat vagy a közút is célja az első csapás­nak. Ráadásul 85 százalékban olyan bázisokon kell tartani őket, melyeknek mindössze két ki-bejárata van, tehát a ren­delkezésre álló húsz perc alatt lehetetlen lenne biztonságos távolságra juttatni őket. Az RSZ-12M és RSZ-22-esek te­hát önmagukban nem retten­tik el az esetleges támadót, to­vábbra is szükség lenne az RSZ-18-as és 20-as nehézra­kétákra. A genfi külügyminiszteri megállapodások részletei egye­lőre nem kerültek Moszkvában nyilvánosságra, de úgy tudni, hogy a kompromisszum lénye­ge éppen az orosz nehézrakéták és föld alatti silóik egy részé­nek megtartása, átalakítva és csak egy robbanótöltettel fel­szerelve. M. Lengyel László Szomáliai árváknál járt az amerikai elnök Az éhínség által leginkább sújtott Szomáliai belső területek szívébe, Baidoa városába látoga­tott pénteken George Bush amerikai elnök. A fővárostól, Mogadishutól 300 kilométerrel nyu­gatra fekvő városban az elnök egy árvaházat keresett fel, melynek több mint hatszáz lakója a polgárháború és a nélkülözés következtében vesztette el hozzátartozóit. Bush azt ígérte a vá­ros lakosainak, hogy bár ő maga távozik poszt­járól, az amerikai támogatás nem szűnik meg. Baidoai látogatása után az elnök a Mogadishu közelében lévő Bell Doyle légitámaszpontra re­pült, ahol együtt költötte el az újévi ebédet az amerikai katonákkal. Heves lövöldözés és robbanások zaja hallat­szott péntekre virradóra a Szomáliai főváros kö­zelében. Ez volt a leghevesebb összecsapás, amióta külföldi csapatok érkeztek Szomáliába. Az egyik Szomáliai frakció vezetője közölte, hogy a lövöldözést két rivális klán összetűzése okozta, s legkevesebb tizenheten vesztették éle­tüket a tűzpárbajban. (MTI) Határtalan Európa Sokan vannak, akik nem ilyennek képzelték ezt a bébit. Foga sincs, a mosolya is torz­ra sikeredett. De mégis meg­született: 1993. január 1-jén világra jött a 345 milliós, ha­tárok nélküli, egységes Euró­pa. Vannak, akit pezsgőt bon­tottak születésére. A schein­­benhardi pékné például, aki éveken keresztül, nap-nap után ismételte ugyanazt a műveletet. Délelőtt 10 órakor megállt az elzászi kis falut kettéosztó folyó innenső, francia partján, bevitte ba­­gettel, brióssal telt kosárkáját a vámosok bódéjába, lepecsé­­teltette a vámáru-nyilatkoza­tot, s vitte át a portékát a né­met oldalra. Az 570 lakosú Scheinbenhard nem tudott volna eltartani két péket, az­az egy ingázott a két „ország” között. Tegnaptól a pékné asszonynak nincs hol megáll­nia. A vámhivatal bezárta kapuját, s nemcsak itt, a Raj­na partján, ahol közel 200 éve választja el a családokat, a barátokat az országhatár, ha­nem mindenütt a tizenkét or­szágot tömörítő Európai Kö­zösség belső határain. A szilvesztert hazájában, Franciaországban ünneplő Jacques Delors, az EK-bizott­­ság elnöke fölöttébb visszafo­gottan ujjongott az újszülött láttán. Kinek van kedve örül­ni, miközben a szomszéd ház­ban - Jugoszláviára gondolt - nem csupán tányérokat vág­nak egymás fejéhez. S még ha házon belül maradunk is: egy sor kérdés megoldatlan a vám­határok nélküli Európában. Nem kell különösebb jóste­hetség, hogy megjövendöl­jük: a belső határok eltörlésé­nek első vámszedői a csem­pészek lesznek. Azok, akik a jogszabályoknak megfelelően bármelyik EK-országban, bármilyen mennyiségben vá­sárolhatnak - kivétel a dohá­nyáru és­ al­edkohol -, s azt minden megkötés nélkül egyik országból a másikba vihetik. Az első vesztesek pe­dig - ezt sem nehéz előre lát­ni - a közösségen kívüli or­szágok állampolgárai lesz­nek. Tehát mi. Az ország- és vámhatárok kitolódnak ugyanis az EK külső peremé­re - például az osztrák-német határra, majd Ausztria 1995- ben esedékes belépésével a magyar-osztrák határra­­, nem akármilyen felfordulást okozva majd a nyári turista­­szezonban. Nem árt, ha jó előre felké­szülünk: másodosztályú euró­pai állampolgárságunk jelei sokkal kézzelfoghatóbbak lesznek, mint ezidáig. H jel­zésű kocsinkkal ott rostoko­lunk majd órákig „Cs”, „SU”, „Pl”, „R” és „YU” tár­saságában, miközben „D”, „N”, „B”, „F” „I”, „E” és a többiek vígan poroszkálnak a felsőbbrendűeknek rezervált sávban. De sorolhatnám a többi kü­lönbséget is. Ha egy levelet készülünk feladni Párizsból Budapestre, ne lepődjünk meg, hogy „Európán kívülre” bélyegzik fel. Vagy ha mun­kát akarunk vállalni a Közös­ség országaiban, ugyanazok­ról a korlátokról pattanunk vissza, mint eddig, miközben egy portugál, egy görög vagy egy ír mosolyogva viszi el or­runk elől a vágyva várt állást. A budapesti diploma az or­szághatáron kívül nem lesz egyenrangú az athénivel vagy a luxemburgival, sőt - ad ab­szurdum - a mi kutyánkról oltási bizonyítványt kérnek majd a határon, a belga öle­bért nem. Mit tehetnénk, irigykedve nézzük ezt a kis torzszüle­ményt. Igaz, csúnyácska sze­gény, de valljuk be: a semmi­nél mégis csak jobb. Párizs, 1993. január 1. Seres Attila Lengyel kiviteli tilalom a szénre (Varsói tudósítónktól) A varsói kormány január 1- től kiviteli tilalmat rendelt el a kőszénre. A döntést a hazai szénszükséglet biztonságos ki­elégítése miatt hozták. A szilé­ziai bányákban talán már a jö­vő héttől megindul a termelés, mert a kormány és a sztrájko­lók képviselői egyeztető jegyző­könyvet írtak alá a bányászok 23 pontos követeléséről. A jegyzőkönyvből azonban csak a sztrájkok befejezésekor lesz megállapodás. Waclaw Marszewski, a Bányász Szoli­daritás vezetője szerint a mun­ka felvétele legkorábban hétfő­től lehetséges. A megállapodás a bányaipar megmentésének a kezdetét jelentheti - hangoztat­ta. Michal Boni munkaügyi mi­niszterhelyettes pedig elismer­te: a bányászokkal kötendő al­ku következménye az állami költségvetés további megterhe­lése lesz. A legnehezebb meg­egyezni a különböző bányák közti fizetési aránytalanságok felszámolásában - derült ki Bo­ni szavaiból. A bányászok követelései kö­zött szerepel a reálbérek esésé­nek megállítása, a bányák te­hermentesítése, valamint az, hogy hozzanak létre egy pénz­alapot a bányaipar megmenté­sére. Az utóbbira a kormány a sztrájkok hatására 1,7 billió zlotyt ajánlott fel. A költségve­tés pedig 598 milliárdot garan­tál majd a bányaipari befekte­tések finanszírozására. Ahogy a sziléziai bányákban csillapodik a feszültség, úgy ér­keznek hírek más helyeken tar­tó sztrájkfeszültségről. Munka­­beszüntetéssel fenyegetőznek Tarnówban, valamint a piotr­­kowi vajdaságban, s sztrájkra készül a tengerészek és halá­szok Szolidaritás szervezete. A szejmben eközben ismét el­halasztották a szavazást az abortusztörvényről. Az óév utolsó előtti napján elkezdett heves vitát január 7-én folytat­ják, s valószínűleg ekkor lesz a voksolás is. Az abortusz szigo­rú betiltásának hívei tagadták, hogy a törvény célja a büntetés lenne. Úgy vélik, a kéteszten­­dős börtön a terhességet meg­szakító orvosnak egyáltalán nem szigorú, illetve nem hason­lítható össze az emberölésre ki­szabható büntetésekkel. Az ellentábor viszont azzal érvelt, hogy a keresztény-nem­zetiek által elkészített törvény­­tervezet elfogadása sértené a lelkiismereti szabadságot, és a vallási állam kialakulása felé taszítja Lengyelországot. Ritecz Miklós OROSZORSZÁG A remény éve következik? (Moszkvai tudósítónktól) A háború utáni időszak leg­nehezebb évének nevezte az el­múlt esztendőt újévi köszöntő­jében Borisz Jelcin, ám úgy ítélte meg, hogy a remény éve következik. Az új évben Orosz­ország lakossága mindjárt az első napon több újdonsággal kezdhet ismerkedni. Jelcin elismerte, tévedett a reform menetét, következmé­nyeit, elsősorban az árak növe­kedését és az infláció mértékét tekintve. Úgy ítélte meg, hogy az ország már túljutott a legne­hezebb időszakon, s mindenkit arra szólított fel, hogy maga keresse a boldogulását. Ehhez a szervezett bűnözés és a korrup­ció elleni kíméletlen harcot ajánlotta kedvező háttérnek. Január 1-jétől van érvényben Oroszországban az a törvény, melynek értelmében állampol­gári jogon jár a világútlevél. A törvény előírja, hogy a kérel­mezéstől számított harminc na­pon belül ki kell adni az öt évig korlátlan számú és külön enge­délyhez nem kötött kiutazásra jogosító okmányt. Egy hónap alatt akár 15-20 millió ember is kérhet útlevelet. Erre az útlevélre ott ugyan még nincs szükség, de ugyan­csak január 1-től a vámszervek által ellenőrzött határrá vált az orosz ukrán határ. Kravcsuk ukrán elnök erről intézkedő rendelete alapján létrehozták a megfelelő határőrizeti és vám­szerveket. Mindeddig Ukrajná­ból akartak mindenfélét kihoz­ni, mostantól azonban legfel­jebb bevinni akarnak majd, hi­szen a múlt év végi áremelések­kel Ukrajnában szinte minden drágább lett, mint a szintén nem olcsó Oroszországban. Az év első napjától orosz közalkal­mazott nem kaphat 2250 rubel­nél (5 dollár) kevesebbet. Az új évben Oroszországban életbe lépett a kötelező biztosí­tásra épülő egészségügyi ellá­tás. Eddig állampolgári jogon járt az ingyenes egészségügyi ellátás. M. L. L.

Next