Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-27 / 301. szám
24 népszabadság SPORT Roberto Baggio: aranyláb, Aranylabda Paolo Rossi (1982) óta az első olasz nyertes a France Football-szavazáson LABDARÚGÁS MUNKATÁRSUNKTÓL Folytatódott a hagyomány a neves francia szaklap, a France Football Aranylabda-szavazásán: ismét egy olyan játékost választottak az esztendő legjobb európai labdarúgójának, aki olasz klubban szerepel. Az utóbbi tizenkét alkalommal ez tízszer fordult elő - csak Belanov (1986) és Papin (1991) „lóg ki” a sorból -, igaz, itáliai állampolgárságú nyertest 1982 óta nem ünnepelhetett a kontinens. Akkor Paolo Rossi volt az év futballistája, most pedig Roberto Baggio, aki elsöprő fölénnyel szerezte meg az első helyet. A végeredmény (amelyről bonni tudósítónkat a DPA német hírügynökség tájékoztatta): 1. Roberto Baggio (olasz, Juventus), 142 szavazat. 2. Dennis Bergkamp (holland, Internazionale), 83. 3. Eric Cantona (francia, Manchester United), 34. 4. Alen Boksics (horvát, Lazio), 29. 5. Michael Laudrup (dán, Barcelona), 27. 6. Franco Baresi (olasz, Milán), 24. 7. Paolo Maldini (olasz, Milán), 19. 8. Emil Kosztadinov (bolgár, Porto), 11. 9. Stephane Chapuisat (svájci, Dortmund) és Ryan Giggs (walesi, Manchester United), 9-9. A DPA munkatársai némi keserűséggel tették hozzá, hogy a legtöbb szavazatot kapott német játékos, Andy Möller (Juventus) csak a tizenegyedik helyet szerezte meg, hét vokssal... Az Aranylabda eddigi nyertesei: 1956: Matthews (angol). 1957: Di Stefano (spanyol). 1958: Kopa (francia). 1959: Di Stefano. 1960: Suarez (spanyol). 1961: Sivori (olasz). 1962: Masopust (csehszlovák). 1963: Jasin (szovjet). 1964: Law (skót). 1965: Eusebio (portugál). 1966: B. Charlton (angol). 1967: ALBERT FLÓRIÁN. 1968: Best (északír). 1969: Rivera (olasz). 1970: G. Müller (német). 1971: Cruyff (holland). 1972: Beckenbauer (német). 1973: Cruyff. 1974: Cruyff. 1975: Blohin (szovjet). 1976: Beckenbauer. 1977: Simonsen (dán). 1978: Keegan (angol). 1979: Keegan. 1980: K. Rummenigge (német). 1981: K. Rummenigge. 1982: Rossi (olasz). 1983: Platini (francia). 1984: Platini. 1985: Platini. 1986: Belanov (szovjet). 1987: Gullit (holland). 1988: Van Basten (holland). 1989: Van Basten. 1990: Matthäus (német). 1991: Papin (francia). 1992: Van Basten. 1993: R. Baggio (olasz). Baggio: újabb nagy lépés FRANCE FOOTBALL-FOTÓ Nemes célért az „ismeretlenben” külföldön játszó magyarok, nálunk játszó külföldiek: Üllői út vagy Fáy utca? MUNKATÁRSUNKTÓL A nemrégiben elhunyt válogatott kapus, Zsiborás Gábor családjának megsegítésére ma este futballmérkőzést rendeznek Budapesten - de hol? A kérdés okkal vetődik fel, hiszen eredetileg az Üllői úti stadion lett volna a helyszín, csak hát ilyen időben, esetleges újabb havazásban szabadtéren játszani... így aztán a szervezők nagy dilemmában vannak, hogy az FTC-sporttelepen, nagypályán, vagy a Vasas Fáy utcai csarnokában, kispályán tartsák-e meg a jótékony célú meccset. Egy biztos: a találkozó (egyenes tévéközvetítéssel) 19.30-kor kezdődik, hogy a IX. vagy a XIII. kerületben, arról - feltehetően - a rádió mai híreiben kapnak információt a szurkolók. A részvevők: magyarok és külföldiek. Pontosabban: külföldön játszó magyarok és nálunk futballozó külföldiek. A határokon túl szereplő honfitársaink csapatában várhatóan helyet kap Petry (Gent), Gelei (Boom), Kovács Ervin és Halmai (Ekeren), Gulyás és Balog (Charleroi), Eszenyi és Urbán (Mechelen), Kovács Kálmán (Antwerpen), Disztl László (Bruges), Mészöly (Le Havre), Szalma (Fortuna Sittard), és információink szerint ott lesz a többiek között Kiprich Feyenoord), valamint Détári (Genoa) is. Az együttes játékos-edzője a korábbi ausztriai profi, Nyilasi Tibor lesz. A Magyarországon szereplő külföldiek együttesében helyet kap Goján, Radu és Raducu (mind Debrecen), Medgyes, Pena és Paladan (mind Csepel), Kulcsár és Vancea (Békéscsaba), Zare (Pécs), Rába és Anania (BVSC), Cigan (Ferencváros). A mérkőzés helyszínéről tegnap a válogatottnál „elfelejtett” Petry Zsolt (aki kedden szurkolói ankétot tart a Váci utcai Unicum kávéházban) így nyilatkozott: - Délután ötkor találkozunk a Stadion Szállóban. Aztán majd meglátjuk, hova megyünk játszani... Az „ugróversenyek” idénye (legjobb, ha így mondom: a chase és a hurdle) angliai pályákon októberben kezdődik, májusban ér véget. A galopp (fiat), ha a homokpályákat(all weather courses, ez amerikai viszonylatban a dirt) nem számítjuk (itt télen, fagyban is versenyeznek), Doncasterrel nyit márciusban, több csúcspontja is van évadának, nem elsősorban az epsomi derby az, s még csak az ascoti nagyhét sem (június eleje, illetve közepe tája), hanem York, Goodwood, Newmarket, Chester hetei, napjai összességben alkotják, s ez a többközpontúság az első, amit el kell fogadnunk, s amit irigyelnünk is lehet. Hamar hozzáteszem: „lóverseny” - ilyen címszó nincs. Vasárnap Angliában sosincs versenynap, s a zsokék elitje átjár például Franciaországba, ahol a díjak viszonylag jelentősebbek, s ha hozzávesszük, hogy például a fedezőmének mind nagyobb számban „vándorolnak” el japán földre, s hogy a Japán Kupa egyetlen versenynapján négyszer annyi pénzt tettek fel az ottani fogadók, mint amekkora az egész németföldi versenyévad forgalma (!), sok mindent jeleztünk a dolgok tarkaságával kapcsolatban. Rossz kifejezés, az angliai versenyvilág mégis a miénkhez képest eleve „más nagyságrend”. Akit a kérdés közelebbről érdekel, a Guardian, standjainkon általában kapható, kék „kontinenskiadását” ajánlom, lóversenyrovata kiváló, ára leszurkolható (140 forint). De ha kíváncsiak egy lassanként „öreg” versenyfigyelő élményeire, megpróbálok a magam szerény tapasztalatairól beszámolni. Túlzás lenne azt állítanom, hogy az angol „pályákat” ismerem. Jártam emitt-ott, de ha Londonban maradok (gondolom, lenne, ha Manchesterben töltenék olykor egy-egy hetet, a helyzet ugyanez), a kitűnő SIS- csatorna, a lóversenyeket közvetítő hálózat, vagy minek nevezzem, mindenütt tucatnyi, Londonban - bizonyosan! - száznál is több irodában hozza élőben fogadáskörelbe a versenyszínhelyeket, s mert olykor tízpercenként újabb futam következik, jócskán meg kell kapaszkodnia a punternek, hogy pancser ne legyen belőle (punter,fogadó). Véleményem szerint más dolog a nagy versenyek világa, s megint más a gyakorlati játék, ahol nem az számít (ha pénzre vágyunk), hogy szuper állatok küzdelme zajlik-e, vagy csak valami kis F-rangú hendikep, s magamat így nevezem „irodai verekedőnek”, igen, ahogy valaki roppant megtisztelően írta csekély fogadói személyemről: az egész lovizást a „sorssal” való közvetlen összecsapás formájául választottam. Itt aztán az ember úgy jár el, hogy megveszi a Times-terjedelmű Sporting Life című lapot reggel (vagy akinek az az ízlése, a másikat, a Racing Postot), s az aznapi versenyek adatainak tanulmányozásába fog. Lepedőnyi oldalakat kell átnézni, így tudjuk meg, melyik ló mit „művelt” az utóbbi hónapokban, mik a „munkaeredményei” (edzés), épp milyen „társaságban” fut, mennyire várható további javulása, milyképp csalóka egy-egy igen jó sorozat, például 1, 1, 2, 1,2... helyek sora, mert bizony a ló feljebb került, versenyrangban, s itt nehezebb feladat várja, vagy netán nem bírja a sorozatterhelést, s kemény döntések előtt állunk, hisszük-e az öt napja látott Patsy Grimes újabb diadalát, főleg ha múltkori győzelme miatt jól „megpakolták” kilókkal, azaz fontokkal, s nem inkább Samsolom ígérkezik nyerőnek, aki pedig legutóbb csak egy szerénynek látszó negyedik helyet szerzett, s előtte rendre helyezetten volt. Más kérdés persze, kinek mi a játékstílusa, miféle fogadós élettapasztalatok alapján csinálja a dolgot... tanácsom, ne sodródjunk a nyájjal (bár nem hinném, hogy Olvasóim most tömegesen tódulnának ki Angliába leversenyezni, mégis!), hallgassunk a szívünkre, a fülünkre (nevek, ha bűvösek nekünk, mint nekem madaraimé, némely hölgyé stb., bizony, komolyan beszélek, azt hiszem, van ilyen ráhangolódási képességem, s ha pénzem is volna, bátorság-alapozó, keményen megjátszottam volna lesi nevű vak széncinegénkre utaló három tegnapelőtti lovamat győzelemre - Issiga, Molehi Do, Itchimo nem álltam volna meg az óvatos „placcra” játszó falmellékiségnél, de hát ne feledjük, napi két adag szalmakrumplin és egy üveg citromlén élek, nem vethet föl a font), hallgassunk a lóversenyrovatok némely tanácsára, de ne mindegyikre, bízzunk benne, hogy pár favorit azért egy-egy versenynap talán bejön... és mindezzel mit akarok mondani? Azt, hogy angol földön meglehetős tisztességgel megy a játék, ritkaság a „túl bizarr” eredmény, de hát az se baj, némelyeknek épp ez üt be, ki tudja, miféle megérzés alapján, s nem ritkaság a 33/1-es, 25/1-es nyerő sem. Olykor magam is ráéreztem, persze, szerény egy fonttal, ilyenekre. „Verekedőnek” pedig azért kell lenni, mert ha az ember rászán egy délutánt egy „irodára”, bizony, lehet: az első futamban veszít, a másodikban csak a pénzét kapja vissza, s akkor nem szabad leállni, illetve tudni kell később, hol célszerű abbahagyni „a napot”. Például ha öt-hat egymás utáni alkalmat végigjátszom így (magyarán: hétfőtől szombatig), úgy érzem magam, mint egy kis kerékpáros körverseny indulója; lélektanilag is bírni kell, tartalékolni az erőt a kedvező pillanatra, feledni, újra nekilódulni. „Erkölcsi” kérdés is, szívósság dolga, vagányságé. Szpéró nevű madaramat annyira szerettem (az ő neve, vagy a homlokáról a fehér csillag, szintén visszajön lovak képében), hogy 11 (!) évig nem utaztam sehová, van pótlandóm. Az ő halálának „köszönhetem” az utazásokat, Londont is. De nem az ő elmúlására céloztam a címmel. Sok furcsaságot láttam már. Például épp az ő halála évfordulóján ástak ki egy nagy követ a haydocki pályán, s fújták le a versenynapot, elhomályosult a szemem, ahogy az egykori sírásásra visszagondoltam. Hanem az „irodázás” nagyon megkeményít, ritkán tudok már sírni. Most is inkább óriási, drámai poénnak tartottam, amit itt elmondok még. Kelsóban volt a futam, s hirtelen nagy zűrzavart láttunk a SIS-adás képernyőjén. Mi történhetett? A zsokékon látszott, összezavarodnak, némelyek leállítják lovukat, mások tovább mennek, veszik az akadályokat, célba érnek. Nos, Clare Coast úgy bukott a 11. akadálynál, hogy élettelenül maradt a gyepen. A versenyt félszívvel fújták csak le, nem egyértelműen. Az év második ízes botránya volt ez így (a liverpooli kudarc után igen, ott a verseny történetében először nem sikerült egyáltalán lebonyolítani sem a dolgot, Albionban se minden tökéletes, sőt!). Engem mégis az foglalkoztatott, mit olvashatok majd a dologról a verseny szakszerű ismertetőrovatában, kedvenc Sporting Life-omban. „Azt, azt, öreg haver”, mondtam kensingtoni újságárus cimborámnak, aki már jól ismer, s vittem a lapot. Otthonosság! Leültem kedves padomra a „Tóni” nevű most meghalt madarunk nevét idéző templom mellett (ahol, csudamód, épp a Tóni halála napján, két pokróc volt kirakva este, hajléktalanoknak), s néztem a rovatot, ahol minden ló teljesítménye, sorra egymás alatt, röviden értékelve van. Emez „jól ment az első körben, de...”, amaz „erőteljes hajszolásra feljött”, vagy épp „szokatlanul bírta a hajrát”. Clare Coast neve mellett ez állt: „a 11. akadálynál bukott. Meghalt”. Egy sporteredmény. Tudtam, ez lesz ott. Igen, ráadásul ezzel a szóval. Ne röstelljük, bár „csak” állatokról van szó. Mondom, Angliában a lóügy, más. Legközelebb az akadályidény ismertetésével folytatom majd, újabb friss élmények alapján. Teljesítménye: meghalt Tandori Dezső. Madárzsoké Angliában (1.) 1993. december 27., hétfő Heten agonoszok Salimov: Doszvidanyija, Szadirin! MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Újabb fordulatot vett a Pavel Szadirin szövetségi kapitány ellen lázadó orosz labdarúgók ügye. A milánói Internazionaléban játszó Salimovval az élen hét válogatott kerettag sajtóértekezletet tartott, és bejelentette: többé nem hajlandó együttműködni a selejtezők során a „szkomnaja” élén állt edzővel. Mint arról már korábban beszámoltunk, az Athénban elveszített utolsó világbajnoki selejtező után vita robbant ki az orosz válogatott öltözőjében. Ezt követően a csapat tagjainak többsége nyílt levélben fordult Jelcin államfő sportügyi tanácsadójához, amelyben panaszkodtak Szadirin hozzá nem értése, az edzőtáborban uralkodó mostoha körülmények és anyagi elismerésük szintje miatt, s kérték, hogy ismét Anatolij Bisovec vegye át a szövetségi kapitányságot. Az Orosz Labdarúgó Szövetség Szadirin mellé állt, és az anyagi természetű ügyek rendezését ígérte. Ennek ellenére a Szpartak és a válogatott kapitánya, az idén másodszor is az orosz bajnokság legjobb játékosának megválasztott Onopko már a vb-döntő sorsolása előtt azt nyilatkozta, hogy az ellentétek nem oldódtak fel, s ennek még káros következményei lesznek a csapat világbajnoki felkészülésére, szereplésére nézve. Úgy látszik, a védőnek igaza lehet... Horváth Gábor KÜLFÖLDRŐL JELENTIK NEW YORK. Eredmények az észak-amerikai profi jégkorongbajnokságban: Boston Bruins-Pittsburgh Penguins 3:4, Buffalo Sabres-Montreal Canadiens 5:0, New Jersey Devils-Toronto Maple Leafs 3:2, Ottawa Senators-Hartford Whalers 1:2, Philadelphia Flyers-Detroit Red Wings 1:3, Washington Capitals-New York Rangers 0:1, Chicago Black Hawks-San José Sharks 5:3, Vancouver Canucks-Calgary Flames 4:3, Winnipeg Jets-Quebec Nordiques 5:2, Los Angeles Kings-Dal-Incaffig 1 :0 TOKIÓ: Steffi Graf, Martina Navratilova és Gabriela Sabatini is részt vesz azon a nemzetközi női tenisztornán, amelyet februárban rendeznek a japán fővárosban. LISSZABON: A hosszabbításra „spórolt” az Uniao Madeira elleni portugál kupamérkőzésen a Benfica labdarúgócsapata. A rendes játékidőben 1-1 volt az eredmény, a ráadásban viszont négy gólt szerzett a lisszaboni együttes, így fölényesen győzött (5-1). További eredmények: Tirsense-Boavista 1-0, Guimaraes-Porto 1-2, Sporting Lisszabon-Braga 2-1. PEKING: Huszonnégy kínai sportolót értek doppingoláson 1993-ban. A versenyzők többsége azonban - mint azt a Kínai Doppingellenes Bizottság leszögezte - a nemzetközi porondon viszonylag ismeretlen. GRONINGEN: Hat forduló után az indiai Anand (5 pont) áll az élen a Profi Sakk Szövetség világbajnoki zónaközi versenyén. A listavezető mögött az ukrán Beljavszkij és az orosz Tivjakov (4,5—4,5) következik. BONN: Boris Becker, a német teniszsztár kijelentette: sportágában is vannak doppingoló sportolók, de a „lebukott" versenyzők nevét az ATP nem hozza nyilvánosságra, nehogy a szponzorok elpártoljanak a tenisztől. LIPCSE: Előrehaladott tárgyalásokat folytat a VfB Leipzig és az Internazionale labdarúgócsapata arról, hogy Darko Pancsevet, a neves macedón játékost a milánói klub fél évre kölcsönadja a német egyesületnek. MÜNCHEN: Nyolcvanéves korában elhunyt Wilhelm Neudecker, aki 1962 és 1979 között a Bayern München elnöke volt. Ez idő alatt a bajor labdarúgócsapat háromszor nyert BEK-et, egyszer KEK-et, és ugyancsak egyszer Világ Kupát. BUENOS AIRES: Újabb argentin válogatott labdarúgó igazolt a Yokohama Marinos együtteséhez. A japán klub , amelynek játékosa már Ramon Diaz, Gustavo Zapata és David Bisconti - ezúttal Ramon Medina Bellót szerződtette. Legjobbak Riótól Zágrábig Rio de Janeiró-i hír, hogy Romariót, a Barcelona extraklasszis csatárát választották az év labdarúgójának Brazíliában. Az esztendő csapata címet a Világ Kupa-győztes Sao Paulo, az év edzője kitüntetést Tele Santana, a Sao Paulo szakvezetője nyerte el. Romániai szavazás az esztendő legjobb labdarúgóiról: 1. Gheorghe Hagi (Brescia), 2. Florin Raducioiu (Milán), 3. Ilie Dumitrescu (Steaua). Zágrábi jelentés szerint Alen Boksicsot, a Lazio játékosát választották az év horvát labdarúgójának. A második helyet Davor Suker, a Sevilla, a harmadikat Zvonimir Boban, a Milan futballistája érdemelte ki. NÉPSZABADSÁG EÖTVÖS PÁL elnök, főszerkesztő KARCAGI LÁSZLÓ, TAMÁS ERVIN, ZALAI ISTVÁN főszerkesztő-helyettesek DANISS GYŐZŐ, FRISS RÓBERT, SOÓS KÁLMÁN, TRIPOLSZKY LÁSZLÓ lapszerkesztők BERKÓ PÁL, GYENES LÁSZLÓ, VERES MÁRIA segédszerkesztők Vezető grafikus: MÉSZÁROS ÁKOS ROVATVEZETŐK: gazdaság: BOSSÁNYI KATALIN, hazai tudósítások: FALUS GÁBOR, hír és információ: VAJDA PÉTER, külföld: LÉDERER PÁL, kultúra: VÖRÖS T. KÁROLY, olvasószolgálat: FÁBIÁN PÉTER, érvek, vélemények: MIKLÓS GÁBOR, sport: JAKAB JÓZSEF, fotó: RÉDEI FERENC. Kiadja a Népszabadság Részvénytársaság Felelős kiadó: DR. BREITNER MIKLÓS vezérigazgató Ügyvezető igazgató: LENGYEL L. LÁSZLÓ Lapigazgató: RÓZSA GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 250-1680 Telefax: 168-9098 Hirdetési ügyekben telefax: 188-9567 A Népszabadság Rt. levélcíme: 1960 Budapest Terjeszti a Magyar Posta, az Extra HÍR, a Passz és az R Press Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest XIII., Lehel utca 10/A 1990, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hóra 380, negyedévre 1140, fél évre 2280, egy évre 4560 Ft. Szedés: Népszabadság Fényszedő Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató INDEX: 25 001 ISSN 0133-1752 BP. ISSN 0237-3777 VIDÉK Ez a lap elfogadta a választási etikai szándéknyilatkozatot A mai lapszám külpolitikai szerkesztője: PÓCS BALÁZS, belpolitikai szerkesztője: MATYUC PÉTER, grafikai szerkesztője: HIRSCH LAJOS 24 mis