Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-30 / 304. szám
1993. december 30., csütörtök MAGYAR TÜKÖR Az idő Antall Józsefet igazolta Beszélgetés az MDF Békés megyei szervezetének elnökével Az MDF Békés megyei választási listáját dr. Varga István orosházi ügyvéd, a Magyar Demokrata Fórum országos választmányának tagja, a párt megyei elnöke vezeti. A listavezető a megye orosházi, 6. számú választási körzetében egyénileg is megméretteti magát, többek között a volt MDF-es képviselővel, Varga Zoltánnal és a szocialista Vastagh Pállal szemben. Kiszivárgott hírek szerint a megyei lista első helyéért az MDF-en belül külön harc is folyt az esélyesek között. Fogalmam nincs, hogy a belső harcról szóló hírek hogyan keletkezhettek, miután az MDF Békés megyei listája a lehető legdemokratikusabban állt össze. Két hónappal ezelőtt döntöttünk arról, hogy az első hét hely azoké, akik az egyéni megmérettetést is vállalják. Ezt követően a megyei választmány határozott arról, hogy én vezessem a listát. Ám akkor még nem volt meg minden körzetben a jelöltünk, ezért kértem december 17-én a megyei választmánytól titkos szavazást a lista összeállítására. A túlnyomó többség engem tett az első helyre. Ennek ellenére azt is beszélik, hogy már az egyéni körzetben is helyet kellett „csinálni” önnek. Vágyás Varga Zoltán itteni MDF-es képviselőt is szinte azért kényszerítették át a Nemzeti Demokrata Szövetségbe, hogy helyette ön indulhasson a Demokrata Fórum színeiben. Aki ismer, tudja, hogy jól menő ügyvédi praxisom mellett egyéni politikai ambíciók nem is fűtöttek. Megyei elnökké is úgy és akkor választottak meg, amikor külföldön tartózkodtam. A másik: Varga Zoltán maga igazolt át előbb a nagyszénási MDF-alapszervezethez az orosházitól, utóbb pedig - még mielőtt a választókerületi egyeztető fórumunk meghozta volna a végső döntést a párt jelöltjéről - átült Pozsgayékhoz, s így most az ő színeikben indul. Azóta a sajtó kedvenc szófordulatává vált az orosházi választókerület történéseiről tudósítva „a két Varga”, ami önt meglehetősen irritálja. Varga Zoltán érdemei az orosházi MDF-szervezet életre hívásában elvitathatatlanok. Ő azonban az új választásokon már az NDSZ színeiben indul. Miért vegyem jó néven a sajtótól, hogy a névazonosságot kihasználva ilyenformán „összemos” bennünket, voltaképp a választókat is megzavarva ezzel? - Nem hiszem, hogy túl sok embert lehetne így megtéveszteni, hiszen ön igazán markáns politikusa az MDF-nek. Megyei elnökké választásakor el is hangzott, hogy Békésben a Demokrata Fórum vezetése Csurka barátainak a kezébe került. Én soha nem „csurkista” voltam, hanem az MDF egyik tagja. Azt már elmondtam, hogyan lettem elnök. Ezt a félreérthető kijelentést pedig nem én tettem. Egyébként is más a barátság, és más a politika. Nem tagadom, hogy amikor Csurka elhagyta a Fórumot, bennem is megfogalmazódott a kérdés: helyes volt-e ez a lépés? Az idő Antall Józsefet igazolta. Békés megyében is csak alig néhányan váltak ki tőlünk. - Nem egészen jóhiszemű vélemények szerint ön ekkor a biztosabbat választotta, ám közismert jobboldali konzervativizmusa következtében a lelke mélyén továbbra is csurkista maradt, s majd vált, ha a MIÉP befut. - Emberként és politikusként is jellemtelennek kellene lennem ahhoz, hogy így tegyek. Ami pedig a kérdés másik felét illeti, én egy konzervatív pártba léptem be, ahol néhány kérdésben a többieknél keményebben fogalmaztam, híven politikai eszményképeimhez, gróf Bethlen Istvánhoz, Teleki Pálhoz vagy Széchenyi Istvánhoz, akik mindig is közelebb álltak a szívemhez, mint Kossuth. Nem hiszem, hogy ők vállalták volna a jobboldali jelzőt. - Egy korábbi nyilatkozata szerint ön csak kormánypárti képviselőként tudna eleget tenni szavazói bizalmának. Értsük úgy, hogy az esetleges ellenzéki szerep helyett maradna a jobban fizető ügyvédi gyakorlat mellett? - Én ilyen buta nyilatkozatot nem tettem. Az egyéniségemhez az ellenzéki szerep még közelebb is áll, mert a kormánypárti képviselőség jóval nagyobb fegyelmet követel. Én tényleg jól megélhetnék ügyvédi praxisomból, de Bod Péter XVIII. századi írónk nagyon szépen megfogalmazta: „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképp annak nem használni, mikor lehetséges, nagy vétek.” Engem is ez vezérel. Ezért is mondtam azt - szemben azzal, amit nem mondtam -, hogy megválasztásom esetén elősorban a körzetem gondjaival foglalkoznék. - Azt is mondta már, hogy az MDF igazi választási ellenfele 1994- ben az MSZP lesz. - Ezt tartom is, és anélkül, hogy az MSZP-s jelöltről bármit is mondanék, megerősítem, hogy itt is kettőnk közt dől el majd a verseny, ugyanúgy, mint országosan. És nagyon remélem, hogy a magyar nép a három és fél évvel ezelőtt választott út mellett dönt, mert az ellenkező eset, történetesen egy szociálliberális fordulat, külső hatásában is kedvezőtlen lenne az országra nézve. - Ehhez a győzelemhez maradt-e elegendő ereje Antall József halála után annak az MDF-nek, amelyben mostanában mintha önt is kevesebb szerephez engednék, mint korábban, az igazságtétel túlhangsúlyozásának idején? - Akkor haladjunk visszafelé. Én kezdettől azt hangsúlyoztam, hogy az igazságtétel szakmai kérdéseit megfelelő törvény alapján avatott emberekre kell bízni, mint ahogy ez meg is történt. Sohasem akartam én magam fehér könyveket összeállítani. Hogy is nézett volna ez ki? Amikor e kérdésekről többet nyilatkoztam, mint az országos választmány egyik ügyvivője, még nem alakult ki az a gyakorlat, hogy az elnökség tagjaié, illetve az országos szóvivőnké ez a feladat. Az Antall József utáni MDF-ről pedig annyit mondhatok, hogy bár az ő személye, mint a XX. század egyik legnagyobb politikusáé, pótolhatatlan, Boross Péter az ő szellemében el fogja tudni vezetni az országot a következő szabad választásokig, az MDF pedig Für Lajosban mindenkinél megfelelőbb elnököt találhat magának. Azt, hogy kettőjük közül ki lesz a párt miniszterelnök-jelöltje, majd a februári országos gyűlésünk dönti el. Kőváry E. Péter Élni tudni kell Hogy miket össze nem tetszettek írni tizenöt évvel ezelőtt?! Még hogy a családalapító pályakezdőket nehéz helyzetbe hozza, hogy megszűnik a tanácsi lakás kategóriája és csak szövetkezetit lehet majd kapni... Próbáljon meg lakáshoz jutni az én mostani pályakezdő értelmiségi nemzedékem - jó esetben - havi bruttó 15 ezréből! Persze más a helyzet, ha az ember tud élni. Van nekünk egy szomszédunk, egy lezüllött bölcsész, aki körülbelül anyámékkal egy időben vette-kapta meg a szövetkezeti lakását. Amikor ivásra adta a fejét, a feleségének döntenie kellett, hogy elválik-e vagy elkíséri a férjét a semmibe. A szerelem diadala lehetett a józan ész felett, hogy az asszony az utóbbit választotta. Hamarosan rádöbbentek, hogy hiába visznek vissza havonta több ezer forint ára üres pálinkás- és sörösüveget a boltba, mégsem tudnak kijönni a fizetésükből. Ekkor a 18 személyes étkészletüket - ami megért vagy 60 ezer forintot - simán megvették tőlük 16 ezerért. Még ők voltak hálásak, hogy kijött belőle az egyhavi lakás- és italrezsijük. Volt ennek az embernek egy régi, ám nagyon jó karban lévő Mercedese, amit már négy esztendeje kinéztem magamnak, hiszen a pia miatt úgyis egyre kevesebbet járt vele. Hiába próbáltam azonban megkörnyékezni, hogy adja el nekem 200 ezer forintért - addigra ennyit gyűjtött össze nekem az anyám, hogy egyszer majd lakásom lehessen kapásból közölte, hogy a kocsit 340 ezer alatt nem adja. Aztán tavalyelőtt bevonultam és a szomszéd nemsokára üzent a laktanyába, hogy ha az első eltávkor kiengednek, tárgyalhatunk a kocsiról. Amikor hazamentem, azt mondta, oké, fiú, ide a kétszázezret és a tiéd a Merci. Én azonban azt feleltem, ez az ajánlat akkor volt érvényes, azóta az én gondolkodásom és a kocsi is érettebb lett. Százhúszezer kápéban, és ez az utolsó ár. A jámbor szomszéd még folytatott némi utóvédharcot, hogy százharmincezer és a kezemben a slusszkulcs, de akkor már tudtam, hogy százhúszezerért is az enyém az autó, így is lett. A seregben - nem sokkal később - egy balhé miatt olyan fenyítést kaptam, hogy tudhattam, minimum négy hónapig nem engednek majd haza. Gondoltam, ne porosodjék ennyi ideig az autó, inkább szabaduljunk tőle, írtam anyámnak, hogy próbálja meg eladni a kocsit. Postafordultával visszaírt, hogy a Mercit ki sem kellett vinnie a piacra, mert a családban, tehát szolid rokoni áron azonnal elkelt 240 ezerért. Lehet azonban, hogy a pénzből mégsem autót veszek. Ha valamennyivel még kipótolja a család, hátha sikerrel tudok alkudni az időközben alaposan leépült bölcsész lakására. Mostanában úgyis egyre gyakrabban mondogatják, hogy, kisebb lakásba kéne költözniük, mert a szociális segélyből nem futja a rezsire. Én meg úgy vagyok vele, hogy lakni mégis csak fontosabb, mint Mercedessel furikázni. Arról nem is beszélve, hogy ha kocsival lennék, akkor nem tudtunk volna ebben a panelba zárt presszóban ilyen kellemesen elbeszélgetni. Rác T. János Olvastam és lőttem Egy kis hazai „A baloldal természetesen nem jelent világfölforgató kommunista eszméket..., mint ahogy a jobboldal sem azonos a sovinizmussal, a rasszizmussal. Legfeljebb nálunk.” (Népszava - 1993. XII. 8.) Suszterápia „A magyar kulturális élet fölvirágoztatása - s ez az értelmiség igazi hivatása - biztos nem elégíti ki a váteszeket, de talán feladatnak nem utolsó.” (Ahogy tetszik - 1993. XII. 18.) Ki merre lát „... ha egy moralistát hatalmába kerít az elemzés fékevesztett szenvedélye, jobb, ha menekülőre fogjuk a dolgot.” (ÉS - 1993. X. 1.) Tanár úr, kérem! „Legfeljebb annyi hallatszik, hogy a nemzeti tantervből ki akarják (akarták?) hagyni a magyar próza egyik gyöngyszemét, a Légy jó mindhalálig-ot, mert tanárellenes.” (Hajdú-Bihari Napló - 1993. XII. 8.) Jó esetben kiderül „Az ember soha nem lesz elismert kovács, ha nem tud színvonalasan lovat patkolni.” (Heti Magyarország - 1993. XII. 10.) Rezegni csak pontosan... „A szakértők szerint Viki lemeze is jobbnak bizonyult a hazaiaknál. A kész hanghordozók rezgésszámra pontosan visszaadták az eredeti felvétel paramétereit.” (Esti Hírlap - 1993. XI. 11.) Képzelt fejek „...ezek a maiak nem tudnak hajat vágni. Nem a fejet nézik, hanem azt a modellt, amit valaki kitalált és szinte biztos, hogy az nem jó más fejére.” (Népszabadság-1993. XI. 27.) Dermatológia „És tetszett a braziloknak az áldást osztó Krisztus magyar bőrön? - Igen, eléggé vallásosak.” (Reform - 1993. XII. 8.) I. Z. NÉPSZABADSÁG 7 Mádai Péter újra vetélkedik Kétszer nyerte meg az Elmebajnokságot, hétszer a Szó, Zene, Kép című vetélkedőt. A többit most hagyjuk, hosszú lenne a felsorolás. Igaz, az utóbbi években egészen másfajta szellemi párbajokban vesz részt. Mádai Péter ugyanis 1990 óta az SZDSZ parlamenti képviselője. A Parlamentben összefutva vele találomra kérdeztem meg, indul-e a Mindent vagy semmit! vetélkedőn. - Indulok. Mindig szerettem játszani. A szakmám alapján műszaki vagyok, de a homo ludens, vagyis a játékos ember majdhogynem fontosabb nekem, mint a homo technicus. Nagyra értékelem azt, aki elkészítette az első gömböt, de az igazán zseni szerintem az volt, aki rájött, hogy a gömbbel játszani is lehet. Vágó István vetélkedőjét elég későn sugározzák, így általában meg tudom nézni. A tévé előtt ülve természetesen más, mint „élesben”, de úgy érzem, hogy a parlamentben eltöltött, amúgy kegyetlenül kilúgozó évek alatt nem rozsdásodott be a memóriám. - Nem riasztotta el, hogy az a Schlett István, aki hajdan az Elmebajnokságban nagy ellenfele volt, már az első fordulóban kiesett? - Sajnos, éppen őt nem láttam, a barátaim mesélték el, mi történt. István kiváló felkészültségű ember, de - remélem nem sértődik meg ezért - még mindig kamasz. Tele nyugtalansággal, kapkodással. Én a parlamentben rengeteget nyomogatom a gombot, de felelősséggel állíthatom, hogy eddig minden szavazást megfontoltam. Szóval, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy túljutok az első fordulón, az viszont biztos, hogy nem a kapkodásom miatt fogok kiesni. - Megcélozza a főnyereményt, a kilenc forduló után elnyerhető autót? - Nem akarok mellébeszélni, de azért én mégiscsak a parlamentben dolgozom, tehát egy kicsit politikusként is vásárra viszem a bőrömet. Igazolni szeretném, hogy a parlamentben jól felkészült, széles tudással rendelkező, játszani is tudó emberek ülnek. Ebből a szempontból se mindegy, hogy - mondjuk - három sikeres forduló után befejezem a játékot, vagy a nyolcadikban elbukom. Máskülönben nincs kocsim. Jó lenne, ha lenne. - Az imént többes számban beszélt, de hát itt elsősorban a személyes presztízséről van szó. A választások előtt komoly nyereséget, de veszteséget is hozhat önnek ez a szereplés. - Azt hiszem, hogy nyereség mindenképpen lesz. Az a választó ugyanis, aki nézi a műsort, valószínűleg méltányolni fogja azt, hogy egy ilyen játékba szállok be, és nem a politikai sárdobálásba. - Akadt valaki, aki megpróbálta lebeszélni az indulásról? - Elsősorban a családban vetődött fel a kérdés, hisz a háttérben a korábbi vetélkedőkön is a feleségem volt a támogatóm és a segítőm. Ő sem akart lebeszélni, de már most izgul. Képviselőtársaim, akiknek megemlítettem a dolgot, tulajdonképpen kivétel nélkül biztattak. - Készül valamilyen módon? - Ha készülésnek lehet nevezni, hogy az ember olvas, és az olvasottakat megpróbálja elraktározni az agyában, akkor igen. Januárban szünetel a parlamenti munka, s bár várhatóan már január első felében a képernyőre kerülök, addig igyekszem bepótolni a mulasztásaimat. Egyrészt kedves költőimet veszem elő újra, no és legalább huszonöt olyan történelmi munka van, amelyet még nem volt időm elolvasni. Nagyokat fogok sétálni, és végre lehetőség lesz arra is, hogy a feleségemmel egy-két baráti házaspárt felkeressünk. - Melyik terület az erőssége? - Nem tudom. Szeretem a zenét, a képzőművészetet, érdekel a technika, a földrajz, a csillagászat, a hajózás, a hadtörténet. Szeretem továbbá az irodalmat, a történelmet és természetesen a sportot - hisz én Puskás Öcsiéken és olimpiai aranyérmeken nőttem fel. Czene Gábor „Máskülönben nincs kocsim.” MTI-FOTÓ VÁSÁROLJON szinte INGYEN ! A minden hónapban egy teljes napon minden bútor árát ? 99%-ban visszafizetjük. Azt, hogy melyik volt ez a nap, a következő hónap első vasárnapján tudhatja meg. KÖSZÖNJÜK, HOGY INGYEN VÁSÁROL NÁLUNK! DOMUS A CSOPORT TAGJA