Népszabadság, 1996. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-01 / 77. szám
1996. április 1., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT: NÉPSZABADSÁG 3 Kéthavonta tájékoztatás az EU-reformról A maastrichti szerződést felülvizsgáló kormányközi konferenciától (IGC) mindenekelőtt azt várjuk, hogy megerősítse a tagfelvételi folyamat menetrendjét. Ugyanakkor reméljük, hogy az IGC- ről adott rendszeres tájékoztatás olyan kétoldalú kommunikációra ad majd lehetőséget, melynek során a társult országok kifejthetik véleményüket a napirenden szereplő kérdésekről - jelentette ki Somogyi Ferenc külügyi államtitkár Torinóban. Susanna Agnelli, az EU soros elnöki tisztét betöltő Itália külügyminisztere szombat reggel tájékoztattta az EU-hoz társult országok képviselőit az Európai Tanács pénteki, rendívüli csúcsértekezletéről, illetve a kormányközi konferencia első, megnyitóüléséről. Somogyi Ferenc úgy értékelte: a konzultáció ténye az EU újabb elkötelezettségét jelenti a bővítés irányába, amit a Torinóban elfogadott IGC-mandátum is megerősített. Az unión belül megerősödött az a nézet, mely szerint a mélyítés és a bővítés nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő folyamat. A szombati konzultáció résztvevői kifejezték reményüket, hogy a kormányközi konferencia megerősíti a bővítés Madridban elfogadott menetrendjét. Vagyis, hogy az IGC befejezése után hat hónappal - 1997 legvégén vagy 1998 elején - megkezdődnek a felvételi tárgyalások a társult országokkal. A külügyi államtitkár aláhúzta: a kormányközi konferencia napirendjén szereplő három fő témakör - az unió polgárközelségének erősítése, a hatékonyabb struktúra kialakítása, markánsabban megjelenő közös külpolitika - olyan törekvéseket tartalmaz, melyeknek megvalósítása nem csupán a tagállamoknak, hanem a tagságra törekvő közép- és kelet-európai országoknak is érdeke. Úgy gondoljuk - hangsúlyozta Somogyi -, hogy a polgárközeliség erősítése két szempontból is rendkívül fontos. Egyrészt olyan együttműködési területeken növelné az unió hatékonyságát, melyek a legközelebb állnak a mindennapi élethez. Olyan kihívásokkal néz szembe, mint a bűnözés és a terrorizmus. Másrészt, ha az EU-tagországok lakossága közvetlenül is részese az integrációs folyamatnak, ez tovább növeli az EU egészének legitimitását. Reméljük - hangsúlyozta a diplomata -, hogy a struktúráról és a működési mechanizmusról a megbeszéléseken olyan kompromisszumok születnek, melyek a csatlakozási tárgyalások befejezésekor alkalmassá teszik az EU-t új tagok, köztük Magyarország befogadására. A kormányközi konferencia több szinten zajlik majd. Torinóban az állam- és kormányfők csúcstalálkozójával indult, majd a külügyminiszterek ülésével folytatódott. A jövőben ez kiegészül a külügyminiszterek megbízottainak heti rendszerességű találkozóival. A miniszterek havonta üléseznek majd, és ehhez igazítva kéthavonta kapnak tájékoztatást a társult országok képviselői a soros EU-elnöktől. Elképzelhető, hogy a strukturált párbeszéd keretében szükség esetén valamennyi EU-tagállam, illetve a társult országok képviselői is találkoznak. „Több EU-tag kifejezte készségét, hogy - a hivatalos konzultációkon túl - kétoldalú találkozókat is tartsunk” - közölte a külügyi államtitkár, aki elmondta: Magyarország ugyan még nem kapott hivatalos, írásos meghívót a június végi, firenzei EU-csúcsra, ám a meghívás szóban már több alkalommal is elhangzott. Ami a koncepcionális elképzeléseket illeti, Somogyi szerint a bővülő Európai Unióban mindig lesznek olyan országok, melyek adott pillanatban készek és képesek az integráció további szakaszába lépni. Tehát többsebességű Európai Unó alakul ki. „Ezt mi természetesnek fogadjuk el” - fejtette ki az államtitkár, aki ennek kapcsán két fontos szempontot hangsúlyozott. Magyarország szerint a többsebességű Európa koncepciójának biztosítékokat kell tartalmaznia: ez az elképzelés nem jelenti más országok kirekesztését. Aki kész és képes rá, az részesévé válhasson a magasabb szintű integrációnak. Vagyis a többsebességű struktúra nem kérdőjelezheti meg az EU folyamatosan fennmaradó egységét. Somogyi Ferenc végezetül elmondta: a tagfelvételi folyamat logikájából adódóan egyelőre nincs olyan elképzelés, hogy a társult országok egymással egyeztetve közös álláspontot képviseljenek a konzultációkon. Nagy Csaba Fejtő: Párbeszédet és igazságosságot! Fejtő Ferenc, Franciaországban élő író és történész meghívott vendégként vett részt az MSZP kongresszusán. Itt szerzett benyomásáról kérdeztük a nyugat-európai értelmiségi és politikai körökben egyaránt nagy tekintélyű személyiséget, akinek Budapesten nemrég jelent meg könyve a szociáldemokráciáról. Fejtő professzor elsősorban azt méltatta, hogy Horn Gyula beszédében és mások megnyilvánulásaiban is a helyzetfelmérés komolyságát és a mindenféle demagógiától való távolságtartást tapasztalta. Nem hiányzott a nehézségek számbavétele és az ezzel kapcsolatos önkritika. A gondokkal kapcsolatban Fejtő Ferenc utalt arra, hogy a mindinkább egységesülő világgazdaság soha nem látott próbatétel elé állítja a szociáldemokráciát, amely eddig nemzeti keretek között igyekezett jóléti államot teremteni. Ennek azonban vége. Ugyanakkor tarthatatlan, amiről Horn Gyula szólt előadói beszédében: a társadalom hetven százaléka az átalakulás vesztesének érzi magát. Ezt nehéz orvosolni, de azért lehet enyhíteni. Az állam vezetőinek a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül lenne kívánatos párbeszédet kialakítani a társadalommal, meggyőzni azt arról, hogy az áldozatok nem hiábavalóak, miként Roosevelt elnök tette a harmincas évek nagy amerikai válsága idején. Ma a magyar csüggedt társadalom benyomását kelti szemben a lengyellel vagy a már túlzottan is magabiztosnak tűnő Csehországgal. Olyanfajta lendületre lenne szüksége ennek az országnak, amilyen 1945 után volt itt, amikor pedig sokkal nehezebb volt a helyzet, mint ma. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az emberek igazságosság iránti vágyának a kielégítése. Nem egyenlősdiről van szó, hanem arról, hogy az állampolgárok érezzék, a kormány eredménnyel harcol a becstelenség ellen. Franciaországban elképzelhetetlen, hogy valaki tízezer forintnyi adót fizet, és Mercedes autóval jár. Amíg nincs mód jólétet teremteni, addig legalább az igazságosságban lehessen bízni. Ez jellegzetesen szocialista feladat. A jelenlegi magyar politikáról szólva Fejtő professzor külön méltatta a külpolitika eredményeit. Egyszersmind felhívta a figyelmet arra, hogy itthon még nem látszik, milyen pozitív változás ment végbe Nyugaton az utóbbi időben Magyarország megítélésében. Főként azokkal a szomszédos államokkal szemben, amelyekkel a legkényesebb a viszonyunk. Szlovákiával szemben például, amely ellen önérzetesen lehet az alapszerződés betartása érdekében fellépni a nyugati politika és a közvélemény előtt. Persze nem arrogánsan, s nem állandóan a tizenötmillió magyarra hivatkozva. H. L. Szabadlábon a GigaStorage vádlottjai Szabadlábra került a franciaországi Belfort megyei tanácsának elnöke, Christian Proust - írja Párizsból az MTI. A politikust az elmúlt másfél hónapban nagy vihart kavart GigaStorage-ügy kapcsán helyezték előzetes letartóztatásba két héttel ezelőtt, de most maga a vizsgálóbíró is elismerte, hogy nincs indok további börtönben tartására. A GigaStorage-t számítógéprészegységek gyártására hozta létre egy bolgár származású amerikai üzletember, Bisser Dimitrov a franciaországi Belfort városában, s a cég részvényesei között ott szerepel az OTP, illetve a Magyar Nemzeti Bank egy-egy külföldi leányvállalata is. Az egész ügyet az robbantotta ki, hogy Dimitrov állítólag szabálytalan átutalásokat hajtott végre a cég, illetve annak amerikai kutatóközpontja között: a vizsgálóbírónő szerint a belfort-i üzem csak egy „üres burok” volt, amely arra szolgált, hogy Dimitrov felvegye a munkahelyteremtés miatt megígért állami támogatást, s azt külföldre juttassa - majd utána ő is oda szökjön, maga után hagyva a romokat. Bár ezt a feltételezést a francia lapok által időközben nyilvánosságra hozott dokumentumok, szakvélemények, nyilatkozatok cáfolják, a vizsgálóbíró - aki makacsságával az egész botrány központi szereplőjévé vált - kitartott gyanúja mellett: nem véletlen, hogy Christian Proust a szabadon bocsátása utáni első nyilatkozatában élesen támadta őt, illetve az állam helyi képviselőjét, a prefektust, s felvetette a vizsgálóbíró „pszichoanalízisének” szükségességét. A megyei tanácselnök kiengedése egyébként két nappal követte Bisser Dimitrov szabadon bocsátását, s jellemző, hogy Dimitrovot a vizsgálóbíró állásfoglalása ellenére engedték szabadon. Ráadásul az ő ügyében az a bírói testület döntött, amely egy hónappal ezelőtt még az üzletember bebörtönzése mellett foglalt állást. Duray: Előrehozott választások? Több ellenzéki és kormánypárt tartott a hét végén országos tanácskozást Szlovákiában, ezek napirendjén a belpolitika kérdései kerültek előtérbe - jelentette Farkas József György. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovákiai magyarok jelenleg legnépszerűbb pártja, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) Galántán tartotta tisztújító közgyűlését. Elnökké ismét Bugár Bélát választották, de sok szavazatot kapott az ellenjelölt is. A kongresszus jóváhagyta, hogy a párt képviselői tartózkodtak az alapszerződés parlamenti ratifikációjakor, és újfent elutasították Pozsonynak a kollektív jogokat és az autonómiatörekvéseket elvető „értelmező” kiegészítéseit. A kongresszuson felszólalt Duray Miklós, az Együttélés mozgalom elnöke, akinek beszéde feltűnést keltett. A szlovákiai helyzetet magyar szempontból az 1945 utáni jogfosztás idejéhez, belpolitikailag pedig az ötvenes évekhez hasonlította. Az Együttélés elnöke kifejtette, hogy elképzelhetőnek tartja az előrehozott választások kiírását, amelynek eredményeképpen Meciar miniszterelnök módosíthatja az alkotmányt, eltávolíthatja az államfőt és végképp megszilárdíthatja hatalmát. A magát baloldali értékek képviselőjeként feltüntető Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért Nagymegyeren tartott országos vezetőségi ülést. A Gyimesi György nevével jegyzett kormánybarát szervezet állásfoglalásban üdvözölte az alapszerződés pozsonyi ratifikálását. Ugyancsak a hét végén tanácskozott Zsolnán a legkisebb kormányerő, a Szlovák Nemzeti Párt kongresszusa. A demokráciához értékrend kell A politika és az etika viszonyát elemzik Piliscsabán A demokrácia nem tud értékrendszer nélkül létezni. Az értékek hiánya ugyanis a demokrácia alapjait veszélyezteti - hangsúlyozta Mazowiecki lengyel exkormányfő egy hét végén kezdődött piliscsabai nemzetközi konferencián. A szépszámú külföldi és hazai résztvevő az etika és a politika viszonyát vizsgálja. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán folyó négynapos értekezletre a kontinens keleti és nyugati feléből is érkeztek tudósok, politikusok. A névsorban ott találjuk Hanna Suchocka és Tadeusz Mazowiecki lengyel exkormányfő, valamint Mart Laar volt észt miniszterelnök nevét is. A felszólalók egyebek közt azt boncolgatják, vajon külön kell-e választani az erkölcsöt és a politikát? Maróth Miklós, az egyetem dékánja tarthatatlannak véli, hogy a politika és az erkölcs különvált egymástól. A hazai és külföldi értekezések egyetértettek abban, hogy a keresztény politikusok és értelmiségiek nem vonatkoztathatnak el az emberi értékektől. Felmerült: feladata-e a keresztény politikusnak, hogy a keresztény erkölcsnek rendelje alá a politikát? Az is megfogalmazódott, hogy a politikában mindinkább az anyagi szempontok kerülnek előtérbe, s - főleg térségünkben - a politikát ellenségképek terhelik. Többen felhívták a figyelmet a szabad piacgazdaság és az erkölcs összefüggéseire. Mazowiecki tapasztalatból tudja: a politikusnak sokszor választania kell az érdek és az erkölcs között. - Miniszterelnökségem alatt tisztában voltam azzal, hogy a liberális gazdaságpolitika bevezetésével összeomlanak a nagy ipari kolosszusok, hiszen versenyképtelenek. Viszont éppen ezeknek az üzemeknek a munkásai adták a kommunizmust megdöntő Szolidaritás bázisát. Ezek az emberek életük javulását remélték a régi rend megdöntésétől, valójában elvesztették a munkahelyüket - hívta fel a figyelmet egy erkölcsi dilemmára. Kollégája, Hanna Suchocka megerősítette: az átmeneti időszakban naponta ütközik a politikai racionalitás és az etika. Suchocka asszony egyben a jelenlegi varsói kormányzat szemére vetette, hogy erkölcsi megfontolások nélkül politizál. Ritecz Miklós Valószínű, hogy a Magyar Szocialista Párt tegnap véget ért kongresszusát Suchman Tamás teszi emlékezetessé. Mint ahogyan a szocialisták 1994-es parlamenti választási győzelme óta minden egyes kongresszus valamilyen párt- vagy kormányvezetőhöz fűződő eseménnyel kapcsolatban vált felidézhetővé. 1994 októberében Budapesten Szekeres Imre elnökhelyettessé választása volt a tét. A párton belüli küzdelmek eredményeképp nem választottak elnökhelyettest. Akkor ez volt a szenzáció. Azután néhány hónap múlva, már 1995 elején, Siófokon az, hogy lemondott posztjáról Békési László pénzügyminiszter. Míg az októberi Szekeres kongresszusa volt tehát, az utóbbi Békésié. S a következő, az 1995. őszi Bokros Lajosé. Akit a Miskolcon osztogatott trikók felirata szerint akkor nagyon szerettek a szocialisták. Bokros Lajos azonban februárban lemondott, és úgy tetszett, ezen a mostani tavaszi kongresszuson nem lesz váratlan, igazán nagy horderejű személyi ügy a Magyar Szocialista Pártban. Előre lehetett tudni, hogy valamilyen kompromisszumos megoldás keretében rendeződik majd el az elnökhelyettesség kérdése Kósáné Kovács Magda és Katona Béla között. Hogy azután a régi-új funkciónak (mert, mint ismeretes, végül is megmaradt az ügyvezető alelnöki cím, ám új tartalommal) mi lesz a sorsa, az a jövő zenéje. Volt még valami: Vitányi Ivánnak, a választmány korábbi elnökének a versengése Baja Ferenccel. Ez azonban nem látszott igazán lényeges kérdésnek. Egészen addig, amíg a kongresszus végső szakaszában Suchman Tamás a színre nem lépett, s míg szóba nem hozta ezt a kérdést is. Emlékeztetőül: Suchman nem akármilyen figurája a szocialista pártnak. Noha az 1994-es választást megelőzően óriási népszerűségre tett szert somogyi választókörzetében, előtérbe csupán egy esztendeje került. Akkor igen kemény ellenállással szemben vállalta el a privatizációs miniszter tisztét. S aztán nem keményebb ellenkezések dacára hajtotta végre a rendszerváltás utáni legnagyobb, leggyorsabb és legsikeresebb privatizációt. Amely, úgy tetszik, sokat javított Magyarország nyugateurópai és amerikai megítélésén is. Ezek után mégsem került be a párt tegnap újraválasztott elnökségébe. De hagyjuk most Suchmant, mert nem róla van szó, mint ahogyan korábban sem azokról volt, akik nevezetessé tették a különböző kongresszusokat. Többé-kevésbé mindenki előtt egyformán világos, miféle bajoktól szenved a magyar társadalom ebben a mostani, nem tudni, meddig tartó átalakulásban. A jelenlegi gazdasági és szociális viszonyok között túlzottan sok ember látja reménytelennek a helyzetét. Mint Horn Gyula pártelnöki beszámolójában megállapította, „a magyar társadalom mintegy hetven százaléka egyelőre vesztesként éli meg az átalakulást”. Ezt tetézi az ország riasztó , morális állapota. Nem csupán a bűnözésről, a korrupcióról és a nagyon is ellentmondásos szerepű feketegazdaságról van szó. Hanem az állampolgárok egymással való önkényeskedéséről, a hivatal packázásairól, az emberek megalázásig menő kiszolgáltatottságáról a bürokratikus intézményeknek és a hatóságosdit játszó privát cégeknek. A szóban forgó bajok nagyon gyakran az érzelmek szintjén mutatkoznak meg a politika világában is. S nem csupán populistáknak nevezhető pártok, illetve politikusok esetében. Az érzelmi politizálásnak nagyok a hagyományai. (Korántsem csak nálunk.) A jelenlegi helyzet meg a lehető legkedvezőbb terepet kínálja számára. Hisz mostani viszonyainknak az a legfőbb jellemzőjük, hogy hihetetlenül szövevényesek, áttekinthetetlenek. Könnyen elhitethető, hogy ha ez vagy az a politikai megoldás nem kényszeríthető ki, akkor elkerülhetetlen a katasztrófa. Gyakori tehát az ilyen-olyan „tényekre” való hivatkozás, ami jobb esetben nem egyéb, mint megérzéseken, esetleg csoportérdeken alapuló érvelés. Ami több-kevesebb idő alatt el is veszíti a hitelét. Mindebből szinte értelemszerűen fakad a frakciózás és az egyéni ambíciók előtérbe kerülése. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a nagy társadalmi problémák személyi ügyek formájában jelenjenek meg a pártpolitikában. Amint láttuk, ilyen vagy olyan formában ez történt az 1994-es választásokon elsöprő győzelmet arató MSZP négy utóbbi kongresszusán. Az előbbiekből talán világossá válik, hogy a szocialista pártban törvényszerűen bontakoznak ki időről időre egyegy politikus fellépésének formájában válsághelyzetek. Számtalan kérdés van itt, amely a párt szocialista jellegéből adódóan is választ vár. Milyen is tényleg az ország állapota? Lehet-e egyáltalán dönteni ilyen helyzetben? Miféle döntés az, amit ilyen körülmények között hoztak? És mi történik ennek nyomán a közelebbi és a távolabbi jövőben? Például az 1998-as választásokon. Suchman Tamás esete roppant töménységben mutatja a szocialista dilemmát. Politikai ellenfelei a múlt esztendőben azzal riogattak, hogy nem sikerül felpörgetni a veszedelmesen lelassult privatizációt, ezért a Nyugat végérvényesen leír majd bennünket. Azután az lett a baj, hogy „túl jól” sikerült a privatizáció. Szerencsétlenül megkötött üzletekről, majd egyenesen az ország kiárusításáról kezdtünk hallani. Íme, az előbb említett kuszaság, átláthatatlanság, amely előtt nem az átlag-, de gyakran a jól informált állampolgár is értetlenül áll. S ott van a privatizációs miniszter, aki eléggé baloldali ahhoz, hogy úgy tudja, ennek az országnak hasznát szolgáló módon oldott meg egy roppant feladatot, de aki nem érti, miért nem ismeri el ezt a pártja. Ha a dolog személyi részét nézzük, nem tudhatjuk, mi történt. Egy politikus, élete nem akármilyen időszakában kiborult? Meglehet. De hát a politika világában erre csak vállat rántanak. Illetve nemcsak. A pártelnök gyakorlatilag azt nyilatkozta, nagyra értékeli Suchmant, és továbbra is együtt kíván vele dolgozni. Továbbá azt is: ha egy demokratikus pártban leszavaznak valakit, akkor azt tudomásul kell venni. Volt Horn Gyula kongresszusi beszédében, a végső, összegző részben egy mondat: „Nekünk más utunk nem lehet, mint előre!” Ha az ország helyzete nem lenne olyan, amilyen, akár át is ugorhatnánk rajta. Csakhogy most ez nem közhely, amelyre így kérdezhetnénk vissza: „Előre, de hová?” Úgy tetszik, a Magyar Szocialista Párt az átalakulás gyötrelmességéből fakadó belső bajai ellenére elszántan kíván haladni azon az úton, amelyre választási győzelmét követően, meglehetős ideig tartó habozás után lépett. S ha az 1998-as választásokig nem is lesz több kongresszus, abban biztosak lehetünk, személyi kérdések lesznek bőven a pártban, mert döntéseket hozni vagy épp elhalasztani, azt kitapogatni, merre van előre, csak kemény küzdelemben lehet. Amely áldozatokat kíván. Hovanyecz László