Népszabadság, 1997. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-01 / 178. szám
1997. augusztus 1., péntek. KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Pénzügyi gondok a világszervezetben Az USA már 1,4 milliárd dollárral tartozik az ENSZ-nek Az ENSZ mellett már a Nemzetközi Vöröskeresztnek is egyre komolyabb gondokat okoz a működését felborulással fenyegető költségvetési hiány. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Hét egykori amerikai külügyminiszter - köztük Warren Christopher és Henry Kissinger - felhívással fordult a washingtoni kongresszushoz az Egyesült Államok elmaradt, tetemes ENSZ- hozzájárulásainak kifizetése érdekében. Egyszerűen igazságtalan, hogy a világ egyetlen szuperhatalma, amelynek a gazdasága a legerősebb, és amely nagy remények megtestesítője, egyszersmind az ENSZ legnagyobb adósa - olvasható a tegnap nyilvánosságra hozott levelükben. Az USA tevékeny részvállalása, az esedékes fizetések átutalása nélkül kudarcra vannak ítélve az ENSZ megszilárdítására és reformjára irányuló amerikai fáradozások - szerepel a felhívásban. „Az, hogy az Egyesült Államok folyvást elmulasztja jogi kötelezettségeinek teljesítését, az ENSZ pénzügyi életképességét fenyegeti - emeli ki emellett a tekintélyes politikusok közös levele. Az AFP jelentése szerint a volt külügyminiszterek Jesse Helms szenátorhoz, a szenátus külügyi bizottsága republikánus elnökéhez címezték levelüket, a szenátor ugyanis az ENSZ éles bírálójának számít. Kissingeren és Christopheren kívül az aláírók közt található Alexander Haig, George Scultz, Cyrus Vance, James Baker, Lawrence Eagleburger is. Az Egyesült Államoknak becslések szerint 1,4 milliárd dolláros fizetési hátraléka van az ENSZ-szel szemben. Hivatalosan nem tartozik az ENSZ-intézmények közé, de a pénzügyi, költségvetési nehézségek még az olyan nagy múltú nemzetközi szervezeteket is fenyegetik, mint a 133 éve alapított Vöröskereszt. A Reuter híre szerint a Nemzetközi Vöröskereszt (ICRC) is elég drasztikus karcsúsításra kényszerül. A szervezet szóvivője, Doris Pfister bejelentése szerint első az lépcsőben száz fővel csökkentik a genfi központ létszámát, nemcsak megtakarítási céllal, hanem azért is, hogy a veszélyeztett zónákban, az „első vonalban” tevékenykedők javára billentsék el a szervezet alkalmazottainak arányát. (Jelenleg a Nemzetközi Vöröskereszt Génfben mintegy 670, a „terepen” pedig körülbelül 900 munkatárssal működik.) A lépés magyarázata az, hogy az ICRC a tavalyi évet majd 20 millió svájci frankos hiánnyal zárta. Az ENSZ-hez hasonlóan itt is az Egyesült Államok a legnagyobb teherviselő ország, Washingtonra a költségvetés nagyjából 20 százaléka esik. ENSZ-KÖLTSÉGVETÉS: A LEGNAGYOBB BEFIZETŐK (AZ ÉVES HOZZÁJÁRULÁSOK SZÁZALÉKBAN) 1. Egyesült Államok 25,00 2. Japán 15,43 3. Németország 9,04 4. Franciaország 6,40 5. Nagy-Britannia 5,31 6. Olaszország 5,19 7. Oroszország 4,45 45. Magyarország 0,14 AZ ENSZ LEGNAGYOBB ADÓSAI 1996-BAN (MILLIÓ DOLLÁRBAN) 1. Egyesült Államok 1417 2. Ukrajna 247 3. Oroszország 238 4. Japán 41 5. Brazília 17 6. Németország 12 Funar a főkonzulátus bezárását sürgeti A bukaresti magyar nagykövetség szóbeli jegyzékben fejezte ki aggodalmát a román külügyminisztériumnál a kolozsvári főkonzulátus zászlajának eltávolítását célzó akciók miatt. Az újabb zászlóakciót több bukaresti pártvezető is elítélte. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Adrian Severin külügyminiszter kijelentette: Magyarország aggodalmának adott hangot a főkonzulátust ért támadások miatt, de a budapesti hatóságok úgy vélik, hogy a magyar-román kapcsolatokat nem veszélyeztetik az ilyen tettek, hiszen azok nem jellemzők a román állam politikájára és a román népre. A román diplomácia vezetője rendkívül veszélyesnek és szecesszionistának minősítette Gheorghe Funar kolozsvári polgármester magatartását. A külügyminiszter bevallotta, hogy a kolozsvári magyar főkonzulátussal kapcsolatban számított bizonyos negatív megnyilvánulásokra, ám nem képzelte, hogy léteznek ennyire felelőtlen személyek. Funar és Alexandru Farcas prefektus szerdán egy hónapos kölcsönös támadási moratóriumot írt alá. Eszerint egyikük sem nyilatkozhat a romániai magyarságról vagy a kolozsvári főkonzulátusról. Ennek ellenére, csütörtökön Funar két bírósági eljárást indított a prefektus ellen, hatóság rágalmazása és sértegetése vádjával, s összesen egymilliárd lej (150 ezer dollár) kártérítést követel. Farcas kedden perelte be a polgármestert, és azt reméli, hogy a bírósági eljárás nyomán sikerül őt menesztenie beosztásából. Funar emellett nyílt levélben követelte Severintől a magyar főkonzulátus azonnali bezárását. A Funar közvetlen utasítására történt zászlóakciót több román pártvezető elítélte, köztük Mircea Ionescu-Quintus, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, aki politikai kalandorsággal vádolta az incidens szereplőit. Újabb számlalista szeptember elején? MTI-JELENTÉS Aca Singer, a Jugoszláviai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke közölte, hogy nem teljes az a svájci bankok által nyilvánosságra hozott lista, amelyen az alvó számlák tulajdonosainak nevei szerepelnek, és ezért hamarosan napvilágra kerül egy újabb neveket tartalmazó lista is. A jugoszláviai zsidó hitközségek vezetője hozzátette: Israel Singer, a Zsidó Világkongresszus ügyvezető igazgatója közölte vele, hogy a svájci bankok képviselői azt mondták neki, hamarosan közzétesznek egy újabb listát, amelyen újabb olyan húszezer ember neve szerepel, aki a második világháború óta nem vette fel a svájci bankokba betett pénzét. Az új listát minden bizonnyal szeptember 9-e, a Zsidó Világkongresszus újabb New York-i ülése előtt hozzák nyilvánosságra. A Tádzsik csapatok Kabul kapujában A tálibellenes afgán koalíció vezetői későbbre halasztották csütörtökre tervezett tárgyalásukat Robert Holl német ENSZ-megbízottal, aki Kofi Annan ENSZ- főtitkár megbízásából próbál közvetíteni a polgárháborús ellenségek között - jelentette az ITAR-TASZSZ hírügynökség. Úgy értékelte e fejleményt, hogy a Pakisztánból támogatott tálibok tádzsik-üzbég-síita ellenfelei Kabul ostromára készülnek. Holi Kabult szeretné megóvni az újabb harcok csapásától, ezért akart tárgyalni a főváros kapuján dörömbölő szövetség vezetőivel. Főtitkárhelyettescsere a NATO-ban MTI-JELENTÉS A hét végén megválik hivatalától Gerbhardt von Moltke, a NATO-főtitkár politikai ügyekért felelős helyettese. Utóda az ugyancsak német Klaus-Peter Klaiber lesz. A politikai főtitkár-helyettesi posztot hagyományosan német diplomaták töltik be a NATO-ban. Von Moltke hat évig töltötte be jelenlegi hivatalát. Egyebek között ő vezette a szövetségi tárgyalóküldöttséget a NATO és a tíz tagjelölt ország között tavaly lefolytatott kétoldalú konzultációsorozaton, s a múlt héten is ő tartotta az első hivatalos megbeszélést a három csatlakozásra váró ország nagyköveteivel az őszi tagfelvételi tárgyalások menetéről. Ugyancsak von Moltke nevéhez fűződik az - alapvetően Javier Solana főtitkár szintjén véglegesített - NATO-orosz, illetve NATO-ukrán kétoldalú megállapodások részleteinek kidolgozása. Varsó EU-pénzt kér a mezőgazdasághoz VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Lengyelország hivatalosan is kérte az Európai Uniótól, hogy még a csatlakozás előtt részesülhessen a mezőgazdasági szektor átalakítására elkülönített alapokból. Varsó három fő célt szeretne megvalósítani az EU-alap segítségével, a mezőgazdasági szektor modernizálását, a falvak fejlesztését és az uniós jogszabályok átvételéhez nélkülözhetetlen adminisztratív struktúrák kiépítését. Brüsszel a július közepén nyilvánosságra hozott országvéleményben éppen ezeken a területeken szorgalmazta az előrelépést. A különbség csak az, hogy Lengyelország már 1998-tól szükségesnek tartaná az uniós segítséget, az Európai Bizottság viszont csak 2000 után javasolja ezt. Strasbourg dönt a bizonyítványokról POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A strasbourgi Európai Emberjogi Bizottság levélben értesítette Csáky Pált, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnökét, parlamenti képviselőt, hogy a kétnyelvű bizonyítványok ügyében beadott panaszát elfogadta, és hamarosan tárgyalni fogja. - Azért adtam be a jogorvoslásra vonatkozó kérelmemet - mondta tudósítónknak Csáky Pál -, mert úgy érzem, gyermekeimnek joga van a több mint hét évtizeden át Csehszlovákiában, illetve az önálló Szlovákiában használatos szlovák és magyar nyelven kiadott iskolai bizonyítványokhoz. Tudom, hogy az alkotmánybírósághoz is érkezett beadvány az államnyelvről szóló törvény ügyében, hiszen magam is egyik aláírója voltam ennek az iratnak. De a kassai alkotmánybíróság a júliusra kitűzött tárgyalást augusztus végére halasztotta el, és az is kérdés, hogy a kilenc pontból álló irat mely részeit fogadják majd el. Ha a strasbourgi döntés az én, illetve gyermekeim javára szólna, az értelemszerűen vonatkozik minden olyan szlovák állampolgárra, aki nem szlovák tanítási nyelvű iskolában végezte tanulmányait, és erről többnyelvű bizonyítványt szeretne kapni - mondta Csáky. Hozzátette, hogy az eljárás befejezésének idejét nehéz megjósolni, de az illetékes szlovák hatóságoknak tudomásul kell venniük, hogy ebben az ügyben többszörös bírósági eljárás folyik. - Természetesen előfordulhat, hogy a magyar nemzetiség számára kedvező döntés esetén sem hoznak a szlovákiai szervek megfelelő rendelkezéseket. Ebben az esetben jogunk lesz az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulni - hangsúlyozta. N Szlovákiában mostanában újra az úgynevezett Frantisek Gaulider ügyről vitatkoznak. Gaulider, a fő kormánypárt, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom galántai képviselőjeként tavaly novemberben bejelentette: kilép frakciójából és függetlenként kívánja folytatni politikai pályafutását. Ezután azonban előkerült egy okmány, amely azt bizonyította: Gaulider le is mondott mandátumáról. Maga a politikus elismerte, hogy jelölésekor aláírattak vele egy bianco lemondási nyilatkozatot, amelyet ő jelölése és csaknem biztosra vehető megválasztása áraként - ellenjegyzett. A dátumot azonban utólag gépelték rá az okmányra. Egyszóval Gaulider, a megbízhatatlan kormánypárti persona non grata lett és egy megbízható úr ült a helyébe. A honatya azonban úgy döntött, nem hagyja annyiban a dolgot. Annak dacára, hogy galántai háza táján robbantás történt. Sőt panasszal fordult az alkotmánybírósághoz, kérve: a testület mondja ki, hogy mandátumától való megfosztása ér A Gaulider-ügy kénytelen volt. Hosszú várakozás után az alkotmánybíróság a napokban úgy döntött: a mandátumfosztás érvénytelen, ám a testület nem utasíthatja a parlamentet, hogy változtassa meg kizárási határozatát. Ráadásul a parlament alkotmányügyi bizottságának - természetesen - kormánypárti elnöke azt állítja: a Nemzeti Tanács nem is fosztotta meg Gaulidert mandátumától, hanem csak tudomásul vette lemondását. Az ellenzék azonban kitart álláspontja mellett, szerintük az ügyet azonnal újra kell tárgyalni. Aligha hihető, hogy az ellenzék ne tudná előre a szavazás végeredményét: a kormánykoalíció - kihasználva az alkotmány joghézagait és a bíróság enyhén szólva dodonai ítéletet - Gauliderből nem csinál újra független képviselőt. Az ügyet sokan annak bizonyítékaként kezelik, hogy itt, Szlovákiában a demokrácia és a jogállamiság csupán jelszó. Persze, fordulhat Gaulider a strasbourgi emberjogi bizottsághoz is, ám ez aligha változtat helyzetén - melybe mellesleg önmaga hozta saját magát. A tisztázatlan törvények tisztázatlan politikai viszonyokat teremtenek, amelyen a kétértelmű ítéletek változtathatnak a legkevésbé. Még abban az esetben is, ha Szlovákia NATO- és EU-tagságba való meghívása ellen az egyik legkomolyabb kifogás (a kisebbségek helyzetének rendezetlensége mellett) a Gaulider-ügy volt. Az egész vita egyébként azt is mutatja, hogy - sajnos - túl nagy reményt kár lenne fűzni az alkotmánybíróság augusztus végére ígért döntéséhez a kisebbségi nyelvhasználat ügyében, amely a kétnyelvű bizonyítványok kérdését közvetlenül érinti. A jelek szerint megint kétértelmű döntés születik majd, mint nemrég a népszavazás érvényességével, illetve most a Gaulider-kérdéssel kapcsolatban. A kormány pedig tesz, amit akar. Hiszen a jogállamiság külsődleges ismérvei betartattak. Alkotmánybírósági segédlettel. Pozsony, 1997. július E. Fehér Pál UnriktF Annnnfo A bíróság nem tehet mást, elítéli Ildióll On Uülll . K. Jánost, aki kedden megölte a 18 éves B. Attilát. A sajókazai K. János kertjének gyümölcsfáit szigeteletlen kábellel védte a vissza-visszatérő tolvajok ellen, nem lehet hát véletlennek mondani, hogy a kerítésén átlendült B. Attila 18 éves roma fiát halálos áramütés érte. Jogilag a helyzet egyszerű. A hétköznapi logika szerint is az, csak valószínűleg a bíróival ellentétes értelmű ítélettel. A közvélekedés szerint ugyanis valahogy csak meg kell védenie az embernek a sajátját. S ha nem képes minden gyümölcsfa,ós mellé őrző-védőket szerződtetni, nem tud falakat emelni birtoka köré, még csak annyi pénze sincs, hogy harapós kutyát tartson, mit tehet mást, árammal próbálkozik. Ne tessék lopni, és nem lesz semmi baj. A jog sincs azonban egyedül a maga paragrafusaival, mert az sem kétséges senki számára, hogy ölni tilos. Holtpont, ahol az Egy Igazságnak nincs esélye? Még annyi sem, mint amennyi első pillanatra látszik. Angliában nemrégiben felmentettek egy áruházi lopáson ért asszonyt. A nagy port felvert ítélet indoklása szerint, aki az éhség csillapítása végett lop, s nem lépi túl az ehhez szükséges mértéket, nem büntetendő. Ez a nő épp annyi pizzát csent, amennyi aznapra kellett két gyerekének. Ez az ottani bíró szerint bűn, de nem büntetendő. Ezt a logikát meg is fordíthatjuk: eszerint, aki éhség miatt lopó embert öl, amint az Sajókazán történt, duplán büntetendő. De ez itt nem Anglia. Maga a tettes is éhezett. Munkanélküli ember, aki a keveset védte, ami talán az életet jelenthette számára. Viszont lopott árammal ölt. Számláit nem fizette, s ezért kikapcsolták nála a villanyt. Az Elektromos Művek azonban nem tör a tolvajok életére. Mindazonáltal, aki éhezőtől lop, mint a sajókazai B. Attila, szintén duplán büntetendő. (Igaz, a halálnál nincs nagyobb büntetés.) Akinek nem a törvény betűi szerint kell ítéletet alkotni, mit gondolhat erről a szerencsétlenségről, ahol mindenki duplán büntetendő, de fel is menthető? Néhány éve a Sajókazához közeli Sajópetriben rendszeresen fosztogattak egy barackost. A gazda áram alá helyezte a kerítést, s akkor is meghalt egy fiú. A tulajdonos tíz évet kapott. Most is ül. Egyedül maradt idős édesanyjához azóta többször is betörtek, otthonában fosztogattak. Büntetni kellett? Igen. Helyreállt az erkölcsi rend a büntetéssel? Egyfelől igen, másfelől a legkevésbé sem, sőt. Holtpont! Ahonnan nem mozdít el az ilyenkor szokásos fordulat, mely szerint a gazdasági felemelkedéssel majd megteremtődnek az eszközök... Az ugyanis a cigány fiúkon és a korosodó munkanélkülieken segít utoljára. Most nincs más megoldás, csak a büntetés. De már ma kellene telepíteni a községi gyümölcsösöket ahhoz, hogy évek múlva a szakadt kerítések mindkét oldalán lévőknek teremtenek egy keveset. Hogy ne kelljen feltétlenül lopni és ölni. Nemcsak községekről és nemcsak gyümölcsösökről van szó, ezt talán mondani sem kell. Magánmegoldások itt alig képzelhetők el. A holtpontról ezek legfeljebb így mozdítanak el: B. Attila halott és pont. Pedig legalábbis kérdőjel. Nagy N. Péter Zsinórmérték Vidéki fotós ismerősöm mesélte: fölkérték, hogy egy könyvbemutatós fényképeket készítsen a falvakról, a képekre kerüljön rá a templom, az új faluház, s természetesen mindaz, ami egy-egy település büszkeségének alapját képezheti. A fotós elkészült a munkával, ám elborzadva látta, hogy a képeken leginkább a villanyvezetékek, a telefonzsinórok és a különféle kábelek kusza sokasága látható. Az ember utazik, elvetődik egy-egy környékre, nincs mindig alkalma az ismerkedésre. Alkalom nyílik viszont arra, hogy bámészkodjon, leskelődjön. Figyelje, hogy milyen az ország, kinézetre. Vonatablakból kandikálva azt látja, amit egy Magyarországon vendégeskedő külföldi is láthat. Például azt, hogy a vasútállomások peronját felveri a gaz, vagy hogy a buszmegállók üvegtáblái töröttek, jobb esetben mocskosak. A falvak némelyike teli van szeméttel, megsemmisíthetetlen flakonok, dobozok hevernek az árokpartokon, az állítólagos modernség elviselhetetlen bűzét árasztják a rothadó nejlonzacskók, a falusi legelőkről hazaballagó állatok patáikkal sörösdobozokra taposnak - a fotós felpanaszolta zsinórkatymát, azonban valami más. Vannak helyek, ahol szabályos karócsoport meredezik az égre, ország-világ elé tárva, infrastruktúra tekintetében sokat fejlődtünk Nem az a lényeg, hogy szép legyen, mozgott a fotós kifogásaira a falusi polgármester, hanem hogy legyen. A gólyákat nem zavarja a vezeték, a fecskék is biztos élvezik, hogy több lett a zsinór a faluban - nem kell mindig mindennek szépnek lennie. A falukönyvben a templom, a faluház meg a telefonoszlop dominált - és ezzel mindenki nagyon elégedett volt. __________________________ Rab László Mesterkurzus Bronzok, ezüstök és aranyak. Érmek a diákolimpiákon, a kanadai Montrealtól az argentínai Mar del Platáig. Mindenhol magyar siker. Kémiából, fizikából, matematikából. Jó ilyenkor büszkének lenni. Jó megfürdeni okos gyerekeink dicsfényében. Jó előhozni a nemzetközi felméréseket, amelyek szerint a magyar diákok természettudományi teljesítménye eléri a világ élvonaláét. Az utóbbi napokban tele ifjú magyar prófétanevekkel a sajtó. Tudni kellene, mi ennek a titka. Hogy is van az, hogy itthon dúlnak a viták oktatásunk helyzetéről, évek, sőt évtizedek óta reform reform hátán, mindig kiderül róluk, hogy rosszak váltják a rosszabbakat, közben csak úgy mellesleg rendszerváltozás, átalakuló társadalom és iskolarendszer, támogatják és ellenzik a nemzeti alaptantervet, a pedagógusok pedig havi bruttó huszonöttől negyvenig Egerben és Debrecenben, általánosban és középben, Apáczaiban, Földesben és Fazekasban őrzik az intézmény és a legősibb kapcsolat hagyományát: a Mester és a tanítványok viszonyát. Olimpiai aranyosaink nem is felejtették el elsőként említeni őket. Tanárukat az általánosból, a gimiből. És azt sem, hogy mindig egyvalakin múlott minden. Akire figyelni kellett, akire nem lehetett nem figyelni. Akinek nem lehetett nem hinni. Bonyolultabb persze ez a kérdés a diákolimpia csúcsáig vezető oktatással, finanszírozással, a tehetségek gondozásával, a társadalmi mobilitásba betöltött tudás szerepével. De egy biztos: az a valaki ott a katedrán, a dobogón vagy csak a tábla elől nem hiányozhat. A tanárnak pedig azt kell elhitetnie magával, hogy félretaposott cipőben, évek óta a reggeli szekrényből ugyanazzal a visszaköszönő ruhával is érdemes Mesternek lenni. És jó volna, ha ez nemcsak egy-egy ilyen olimpiai pillanatban volna könnyű. Szigethy András