Népszabadság, 1998. október (56. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-01 / 230. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 1998. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK 3 Meciar pártja még próbálkozik A magyar koalíció nem lesz csendestárs az új szlovák kormányban A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (HZDS), a legnagyobb parlamenti pártot bízta meg a kormányalakítással Iván Gasparovic házelnök, aki ideiglenesen az államfői jogkörök egy részét gyakorolja. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a HZDS, amelynek Gasparovic is tagja, újra Vladimír Meciar eddigi miniszterelnököt jelöli az új kabinet élére. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A lehetséges kormányfőjelöltek között emlegetik Sergej Kozlík jelenlegi gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettest, illetve Ján Smereket, a kassai vasmű első emberét. Meciar, aki a választások óta gerincfájdalmaira hivatkozva nem jelent meg a nyilvánosság előtt, tegnap újra egyébként felbukkant és a kormánypalota előtt sétálgatott. Megfigyelők szerint Meciar háttérbe szorításával a HZDS saját magát kívánja szalonképesebbé tenni. Az ellenzék azonban a jelek szerint mindenképpen le akarja váltani a mostani kabinetet. A Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke, Jozef Migas ismételten kizárta, hogy a HZDS-szel a kormányalakításról tárgyalnának, viszont készek megtárgyalni velük a hatalomátadás kulturált körülményeit. Ugyanakkor Brigitta Schmögnerová, a párt gazdasági kérdésekkel foglalkozó alelnöke arra figyelmeztetett egy mai sajtóértekezleten, hogy a szlovák nemzeti vagyonalapnál immár négy napja az iratok bezúzása folyik. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja egyik vezetője szerdán megerősítette: a szlovákiai magyarok nem óhajtanak „csendestársként” részt venni a következő kormányban, hanem ragaszkodnak a teljes kormányzati felelősségvállaláshoz. Csáky szerint a szlovákiai magyarok nem mondhatnak le arról az esélyről, hogy a jelenlegi „történelmi keresztúton” is konkrét feladatok teljesítésével bizonyíthatják: Szlovákia jövőjéért ténylegesen is tudnak cselekedni. A választási eredmények összesítésekor kiderült: a magyar párt listáján eredetileg a negyedik helyen szerepelt kereszténydemokrata politikus Bugár Béla pártelnök után a második legtöbb szavazatot kapta, és ezzel megelőzte Duray Miklóst. Az alkotmányos válsággal fenyegető „államfőhiány” ugyancsak a politikai élet érdeklődésének középpontjában áll. Az ellenzéki pártoknak két jelöltje is van erre a tisztségre. Egyikük Ján Carnogursky, a szlovák kereszténydemokraták egyik vezetője, a másik pedig Rudolf Schuster kassai főpolgármester, a parlamentbe szintén bejutott Polgári Megértés Pártjának elnöke. A szerdai nap pozsonyi hírei közé tartozik még, hogy Zdenka Kramplová külügyminiszter fogadta Boros Jenő távozó magyar nagykövetet és kitüntette a külügyminisztérium emlékérmével. Kramplová a délután folyamán egyébként lemondott posztjáról. E. Fehér Pál EU-pénz ingatlan-nyilvántartásra Boros elismerte, hogy nem maradt kihasználatlanul a 34 millió ECU Privatizációs célprogramokra, regionális fejlesztésre, a határokon átnyúló, közös tervezetekre és úgynevezett intézményfejlesztésre kell koncentrálni a jövőben a brüsszeli PHARE- keretből származó pénzösszegeket - mondta tegnap Boros Imre tárca nélküli miniszter, aki elismerte: 1995- ben mégsem maradt kihasználatlanul egy 34 millió ECU-s keretösszeg. A jövő évtől az államkincstáron belül létrejön egy úgynevezett nemzeti alap, amely - Brüsszel javaslatának megfelelően - hatékonyabban kezelheti az Európai Bizottság által odaítélt összegeket. Ez nemcsak egyszerűbbé teszi majd az évtizedforduló táján egyszerű segélyként indult, ám a rendszerváltás után fokozatosan az EU-csatlakozást elősegítő, kiterjedt programrendszerré terebélyesedett PHARE-támogatást, hanem kedvező módon fel is gyorsíthatja a pénzalapok felhasználását. Az új szisztéma szerint ugyanis nem kellene minden részösszeg jóváhagyását Brüsszelben intézni, hiszen 5 millió ECU-s értékhatárig (1 ECU , kb. 245 forint) az EU budapesti missziója lenne jogosult az utalványozásra. Márpedig ez jócskán meghaladja az átlagos magyar projektek nagyságrendjét — mondta el tegnapi tájékoztatóján Boros Imre, a PHARE-program kormányzati koordinációját ellátó, tárca nélküli miniszter (képünkön). A gyorsabb és hatékonyabb ügymenet remélhetőleg a brüsszeli alapok felhasználását is javítja majd, e téren ugyanis nagy az elmaradás. Boros ugyan elismerte, hogy - bár ezt korábban többször felrótták az előző kormányzat illetékeseinek - mégsem marad kihasználatlan egy korábban emlegetett, 34 millió ECU körüli 1995-ös keretösszeg, ám hozzátette: a rákövetkező évek megpályázható támogatásainak jó része nemhogy elköltve, de még lekötve sincs. (Ez szerinte 200 millió ECU körüli összeget jelent.) Pedig arra fel kell készülni, hogy Brüsszel egyre szigorúbban követi a pénzek útját, a határidők betartása így éppoly fontos, mint a programtervezetek kidolgozása. A szemléletváltozás - mondta a miniszter - a projektek kiválasztásában is meg kell, hogy mutatkozzon. A jövőben leginkább a privatizációs célprogramok, a regionális kezdeményezések, az ingatlan-nyilvántartást, a bírói, ügyészi és ügyvédi kar képzését és az EU- joganyag átvételét is magában foglaló intézményfejlesztés, valamint az úgynevezett határon átnyúló tervezetek számíthatnak sikerre. A PHARE-keretek megpályázását, felhasználását ugyanakkor megnehezíti, hogy az EU hosszabb távra megszabott, 3-4 évre előre szóló költségvetése ütközhet a magyar költségvetés évenkénti ütemezésével. Ezt az ellentmondást mindenképp fel kell oldani, mivel a brüsszeli támogatás igénybevételének általában a magyar fél által biztosított, arányos társfinanszírozás is állandó feltétele. Sz. G. Martonyi egyelőre reménykedik MUNKATÁRSUNKTÓL Bízom benne, hogy az RMDSZ valamiképpen bennmarad a román kormányban - hangsúlyozta New Yorkból való hazaérkezését követően Budapesten Martonyi János külügyminiszter. - Ami Szlovákiát illeti, várakozó állásponton vagyunk, húzta alá. Bőssel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy röviden tájékoztatta erről a témáról az ENSZ-főtitkárt. A magyar diplomácia irányítója New Yorkban részt vett és felszólalt az ENSZ-közgyűlésen, Washingtonban pedig amerikai vezetőkkel tárgyalt, a többi között a NATO-csatlakozás menetéről. Strobe Talbott külügyminiszter-helyettessel, a térségünkkel foglalkozó amerikai vezetővel egyetértettek abban, hogy „a dolgok normális menetét” követik, nem siettetik a folyamatot, de nem is lenne célszerű a hivatalos csatlakozással megvárni a jövő áprilisi NATO-évfordulót. Annál is kevésbé, hiszen Hollandia tegnapi lépésével már csak egy tagállam, Törökország maradt, amely még nem ratifikálta a kelet-közép-európai hármak NATO-csatlakozását elfogadó rendelkezést. Martonyi megerősítette: sem Magyarország, sem a másik két NATO-tagjelölt (Csehország és Lengyelország) nem kapott felkérést arra, hogy a NATO katonai szervezete esetleges koszovói akciójában részt vegyen. A magyar külügyek irányítója New Yorkban ezer Ikarus-busz esetleges Iránba való szállításáról is eszmét cserélt a teheráni külügyminiszterrel. Martonyi úgy ítélte meg, hogy az „orosz hisztéria” múlóban van. Szóvá tette az ENSZ főtitkárának, hogy Magyarország befizetéseihez, aktivitásához mérten „alulképviselt” a világszervezetben, mindössze kilenc magyar állampolgár tölt be - nem magas posztot. A brit Munkáspárt már bizonyított Kovács László Tony Blairrel találkozott Amennyiben az anyagi feltételek rendelkezésre állnak, a szociális biztonság és jólét érdekében többet tehet egy szociáldemokrata kormány, mint egy jobboldali - jelentette ki Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke a brit Munkáspárt Blackpoolban megrendezett éves konferenciáját követően. A volt magyar külügyminiszter szerint a brit munkáspárti kormány teljesíti kettős hivatását: támogatja a piacgazdaságot és az ésszerű modernizációt, de egyúttal megfelelő szociális érzékenységgel is rendelkezik, azaz kiemelt problémaként kezeli a szociális ellátás fejlesztését és a munkanélküliség csökkentését. A Magyar Szocialista Párt szintén ezen irányelveket követi - közölte a politikus. Kovács László személyes megbeszélést folytatott Tony Blair miniszterelnökkel és Robin Cook külügyminiszterrel. A pártelnök tájékoztatta a brit politikusokat pártjának ideológiájáról és a választások utáni helyzetéről. A találkozót követően kijelentette: a brit Munkáspárt az európai egység elkötelezettje, és mint ilyen támogatja az unió mielőbbi bővítését. A brit fél ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kiemelten támogatja Magyarország mielőbbi felvételét az Európai Unióba, valamint felajánlotta segítségét a Magyar Szocialista Párt számára is, hiszen hasznos tapasztalatokkal rendelkeznek az ellenzéki politizálás terén. F. G. G. Előrehaladó jogharmonizáció Ma már minden új jogszabály és nemzetközi szerződés tervezetének illeszkednie kell az Európai Unió közösségi joganyagához - hangzott el tegnap az Országgyűlés európai integrációs ügyek bizottságának ülésén. A bizottság nagykövetjelölteket is meghallgatott, akik a szintén ülésező külügyi bizottságtól is megkapták a szükséges támogatást. Az EU-integrációs bizottság előtt Dávid Ibolya igazságügy-miniszter ismertette a kormány hároméves jogharmonizációs programját. A képviselői hozzászólások között Vastagh Pál (MSZP) méltatta hazánk csatlakozását a luganói egyezményhez, aminek révén a magyar jogrendszer több területen is bekapcsolódik az európai vérkeringésbe. Mindkét bizottságban sor került nagykövetjelöltek - kivétel nélkül karrierdiplomaták - meghallgatására is. A külügyi bizottságban az ellenzék nem szavazott Perényi János kinevezéséről, akit hazánk az Európa Tanács (ET) mellett működő állandó képviseletének vezetésére jelölt a kormány. Az ellenzéki képviselők információink szerint azt kifogásolták, hogy Perényi a múltban már betöltötte a strasbourgi misszióvezetői posztot, ráadásul szerződéses viszonyban áll az ET-vel. Németh Zsolt politikai államtitkár az MTI-nek kifejtette: nemzetközi szervezetek esetében a kormány nem követi azt a gyakorlatot, hogy ugyanarra a posztra nem küldi vissza ugyanazt a diplomatát. Pálmai Géza, a dublini nagyköveti poszt várományosa mindkét bizottságban egyhangú támogatást kapott, csakúgy, mint Kádár László kairói jelölt a külügyi bizottságban és Pataki István athéni nagykövetjelölt az EU-integrációs bizottságban. A dublini kinevezéssel kapcsolatban korábban Pap László neve merült fel, aki előzőleg Kovács László volt külügyminiszter kabinetfőnöke volt. Információink szerint Pap montreali főkonzul lesz. Sz. L. L. Szófiátó Egy ország lerontásának legbiztosabb módja az, ha a hatalmat az ígérgetőkre bízzák - írta egy ókori bölcs, akit Szájer József idézett a parlamentben 1996-ban. A Fidesz frakcióvezetője a nyugdíjakról szóló tegnapi országgyűlési vitanapon már nem hivatkozott az antik bölcsre. Pedig tehette volna, ugyanis itt nem érheti az ígérgetés vádja a fiatal demokratákat. Soha egy szóval nem mondták, hogy betartják majd a szocialisták ígéretét, kárpótlást adnak a rendszerváltás, és különösen az 1995-ös stabilizációs program több mint hárommillió vesztesének, a nyugdíjasoknak. Ők csak azt állították, hogy most már nem romlik tovább az idősebbek helyzete. És ezt tartják is. Mindig is inkább a családtámogatásra, a gyereknevelés terheinek csökkentésére helyezték a súlyt, s úgy fest, állják is a szavukat. Ismét alanyi jog a családi pótlék, a gyes, újra adókedvezmények járnak a gyerekek után. Tiszta szívvel vállalható helyzet. Akkor is, ha vannak vesztesei. Mert a kilencvenes években a nyugdíjak negyven százalékot veszítettek értékükből, pedig korábban is torokszorítóan alacsonyak voltak. Ha a szocialista-szabaddemokrata koalíció úgy érezte, hogy ezért immár jóvátétel jár, mindenképpen azonosulni lehet ezzel a gondolattal is. Ha a Fidesz és szövetségesei ehhez képest úgy látják, akkor mondják is ki: a nyugdíjasok életterének végzetes beszűkülésénél is nagyobb baj, ha a nemzet életlehetőségei szűkülnek, mert megállíthatatlannak látszik az ország népességének fogyása — ez is érvényes, erőteljes álláspont. Ha pedig a költségvetés nem engedi meg, hogy mindkét tisztességes igazság érvényesüljön, akkor eljöhet a szavak és gondolatok ideje. Ki-ki meggyőzheti az embereket saját gondolatrendszerének értékeiről. Erre való például egy parlamenti vitanap. Vita azonban nem volt. Ellenfelek sorakoztak fel. Különösen a kormánypártiak voltak ingerültek, amit pedig semmi sem indokol. Racionális, követhető folyamatokat kellett volna racionálisan, követhetően elmagyarázniuk. Nem tették. Ehelyett többnyire képzelt ellenfelekkel, múltból vizionált árnyakkal harcoltak, igaz, kőkeményen. És az már túlmutat önmagán, hiszen visszatérő jelenség, hogy a kormány és vezetője, miközben megfelelő gondossággal kezeli a valóságot, könnyelműen bánik a szavakkal. A vitanapon kijelentette például a miniszterelnök, hogy kormánya - szemben a szocialistákkal - nem engedi meg, hogy szembefordítsák egymással a családok tagjait. Ez a mondat nem jelenthet mást, mint azt, hogy a szocialisták, nagyobb nyugdíjemelést követelve, szembefordítják az idősebbeket a fiatalabbakkal. Mármost, ha a nyugdíjasok helyett a fiatalok, főként a legalább kétgyerekesek kapnak majd többet, ahogy a Fidesz ígéri, ez mennyiben más? Szavakban. A szavak szintjén állítható helyre a képzelt harci helyzet utáni béke is. A kormányfő bemutatott egy számsort, amelyben egybevett gyereket, szülőt, nagyszülőt, s így rámutathatott, ha legalább két kiskorú van az összeadandók között, így együtt jól járnak. A nyugdíjasok reáljövedelme is növekszik - hála az unokák után járó kedvezményeknek. Magyarországon már rég nem élnek közös háztartásban a generációk, így e számítás alapja nem életszerű. Viszont egymillió ember magában él, ez tény. Nagyobb részük nyugdíjas, ez is tény. Orbán Viktor kijelentette, az új kabinet nem osztja meg a társadalmat, hanem a gyermekre, a családra figyel. Jól, sőt szépen hangzik, de nem tudni, miről szól. Az ENSZ az utóbbi években két világkonferenciát is szentelt e témának, mégsem tudta meghatározni, mi is az a család. És nemcsak azért, mert az antropológusok eddig nyolcszázféle családmodellt tártak fel. Nálunk is teljes a bizonytalanság e tekintetben. A magyaroknak fele él csak klasszikusnak nevezhető családban. Ki és vajon miért kívánta volna megosztani e sokféle családot? Egyre kevésbé tudható, mert a szavak egyre kevésbé találnak a valóságra. Inflálódnak, mint a nyugdíjak, bár erről sok szó tegnap nem esett. Nagy N. Péter Zöldek nyomulása Annak idején van ennek már vagy negyedszázada is — a „zabolátlan kapitalizmus” reformjának eszménye vitte be a szociáldemokrata és más baloldali pártok programjába a környezetvédelmet, vagy tudományosabban szólva: az ökológiai gondolkodást. Azzal, hogy óvni kívánták a természetes környezetet az ugyancsak természetes, de mégis kordában tartandó profitéhségtől, a szociáldemokrata politikusgondolkodók egyszersmind határozottan meg is különböztették az ipari társadalmakról vallott saját elképzeléseiket konzervatív, jobboldali és liberális politikai ellenfeleik elképzeléseitől. Pontosabban: ez volt a szándékuk. Nem sokkal később azonban a „zöld gondolat” kibújt a szocdemek adta keretekből, politikai értelemben önállósodott, sőt a pártosodás útján is megindult, amennyiben (Nyugat-)Európa-, sőt világszerte párttá kezdtek szerveződni a környezetvédők. Általában fiatalok voltak, és szándékoltan borzasak. A mozgalomnak ebben a „krisztusi” időszakában „zöldnek” lenni körülbelül annyit jelentett, mint lázadni a (nem kommunista értelemben vett) „fennálló rend” ellen - és ebből adódóan polgárt pukkasztani. A borzas külsőségekhez való ragaszkodás hibáztatható talán azért, hogy a kezdeti - és igen gyors - föllendülés időszaka után a „zöld” pártok jelentéktelenné váltak, s noha szereztek itt-ott parlamenti helyeket, tényleges befolyást a parlamenti politikára nem tudtak gyakorolni. Viszont az ő érdemük, hogy a természetes környezet védelmének átfogó igénye lassacskán beépült szinte minden politikai párt programjába, de nemcsak abba a gondolkodásba, majd a törvényekbe. Aztán megint fordult a világ. A „zöldek” felnőttek, polgárrá váltak. Politikai horizontjuk centrumából soha, egy percre sem vonult ki ugyan a környezetvédelem, számukra egy költségvetés ma is csak akkor elfogadható, ha elegendő forrást szabadít fel ökológiai célokra - de miközben öltönyt és kosztümöt húztak magukra, megszűnt a közönyük a politika egyéb szférái iránt. Kormányképesek lettek. A kilencvenes évek második felében a „zöld” pártok Finnországban is, Olaszországban is, Franciaországban is beléptek balközép koalíciókba, a tegnap híre pedig az, hogy a svéd szociáldemokraták se lesznek képesek nélkülük (mármint a külső támogatásuk nélkül) kormányozni. A ma híre pedig közismert: egy olyan országban, amely a legerősebb gazdasági hatalom Európában, alakulóban van a választásokon győztes szociáldemokrata párt és a zöldek koalíciója, ahol is a hajdanán borzas Joschka Fischernek szemelték ki a külügyminiszteri posztot. Aki szereti a számokat, annak annyit, hogy ma az Európai Unió 15 tagországából 13-ban balközép kormány van hatalmon, s ebből a 13- ból öt némileg „el van zöldülve”. Itt azonban alapvetően nem számokról van szó, hanem arról a történelmi irányzatról, hogy a környezetvédők változatlanul baloldali irányultságúak, s az ő tagadhatatlan nyomulásuk kitűnően beleillik az Európában kibontakozó baloldali trendbe. Olyannyira, hogy az Európai Parlament „zöld csoportjának” belga elnöknője már le is írta a konzervatív és neoliberális kormányokat. Ami nyilván túlzás, de a „neoliberalizmussal” szembeni ellenségességből már formailag is kitetszik, hogy a környezetvédők drága szövetségesek, nagyon is a költekező-osztogató fajtából valók. És ebben az értelemben még súlyos konfliktusaik lehetnek azokkal a szociáldemokratákkal, akik eredményesen járták ki Thatcher asszony iskoláját. Aczél Endre