Népszabadság, 1999. december (57. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-22 / 298. szám
10 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1999. DECEMBER 22., SZERDA Politikai válaszra vár a Duna TV - mondja Sára Sándor elnök, akinek fél év múlva jár le a megbízatása A közelmúltban - nem sokkal azután, hogy elnyerte a legjobb kulturális televíziónak járó UNESCO-díjat - más összefüggésben is szerepelt a Duna Televízió a hazai hírekben: a Magyar Televízió elnöke a Duna TV és az MTV „ integrációjáról” rendelt meg egy tanulmányt, a Napi Magyarország című lap mellékletében megjelent egyik hosszabb írás pedig súlyos vádakat fogalmazott meg a műholdas csatorna ellen. Mindez arra utal, hogy feléledhetnek az érdekütközések, politikai küzdelmek a Duna TV körül, mielőtt - a jövő év első felében - lejár a tévéelnök és a kuratóriumi elnökség mandátuma. Erről beszélgettünk Sára Sándor elnökkel. - A Napi Magyarország példákat említ arról, hogy vezető állást betöltők és mások családtagjait foglalkoztatják a Duna TV-nél. Ez alól nem kivétel az elnök sem. - Ilyen is előfordul, bár olyanokról van szó, akiknek a munkájával alapvetően elégedett vagyok. Nemhogy elítélendőnek, inkább követendőnek tartom ezt. Örülni kell annak, ha a Duna TV megbecsült munkatársainak szintén tiszteletre méltó családtagjai itt dolgoznak. Természetesen olyan munkakörben, amelyre alkalmasak, és amelyhez képesítésük van. - Van képesítésük? - Van. - Igaz, hogy az ön idei hivatalos utazásainak költségeiből csak a repülőjegy 6-8 millió forintot tesz ki? - Pontosan kigyűjttettem: 325 ezret. - És miért hosszabbította meg az öt alelnök szerződését 2001. december 31- ig -jóval tovább, mint amíg az ön megbízatásának ideje tart? - A kuratóriumi elnökség mandátuma jövő februárban, az enyém pedig júniusban jár le. Valószínű, hogy hoszszabb-rövidebb átmeneti időszakkal kell számolni, és nem lehet tudni, mikor lesz új kuratórium és tévéelnök. Azért hosszabbítottam meg az alelnökök szerződéseit, hogy a Duna TV ez idő alatt is változatlan szemlélettel, megbízhatóan működjék. - Nehéz elképzelni, hogy a Magyar Televízió elnöke hirtelen ötlettől vezérelve adott megbízást tanulmány készítésére a Duna TV és az MTV „ integrációjáról”. Nekem sem fér a fejembe, hogy az MTV jelenlegi elnöke, aki alelnökként két évig tagja volt a Duna TV felső vezetésének, így minden stratégiai és taktikai elképzelésünkről tudott, miért tett ilyen lépést. Az ő feladata most az, hogy tegye rendbe az MTV-t pénzügyileg és műsorpolitikailag. Ebből annyi látható, hogy meg akar szabadulni ezer embertől. Hogy milyen legyen például az új műsorstruktúra, az még kérdéses. Talány, hogy ebben a helyzetben miért kell a két tévé integrációjáról gondolkodnia, ráadásul külső ötletek alapján? Talán nem ismeri a két intézményt eléggé? De tegyük föl, nem ismeri: akkor egy Csíkszeredai művelődési ház igazgatójához kell fordulnia segítségért? Ez annyira furcsa, hogy az ember hajlamos hitelt adni olyan vélekedéseknek, hogy a tervezett, de visszavont szerződéses pénzmozgásnak más célja volt. A két tévé „ integrációja ” azonban mintha spontán módon elindult volna: elég sokan átjöttek a Duna TV-től az utóbbi időben az MTV-be. Egy teljes sportszerkesztőséget átcsábítottak magasabb fizetéssel, és még más munkatársakat is. Talán arra gondoltak, így összeroppanunk. Csakhogy ez nem fog bekövetkezni, mert a távozókat pótolni tudjuk. Van ötletünk, elképzelésünk a Duna TV működtetésére. - A tanulmány megrendelése mögött nem lehet politikai bátorítás?Dehogynem, csakhogy a politika többszintű, és nem gondolják mindenhol ugyanazt. Az eset mindenesetre a legfelsőbb szinten is állásfoglalást sürget: van-e a kormányzatnak olyan elképzelése, hogy megszünteti a Duna TV-t vagy sem? Ezt a kérdést legutóbb a határon túli kurátorok egyike, Benkő Samu a nyilvánosság előtt is megfogalmazta. Csatlakozom hozzá, mert most ugyanolyan egyértelmű válaszra van szükség, mint amilyen az előző ciklusban már egyszer elhangzott. Annál is inkább, mert ez a televízió még mindig az MTV rendelkezésére álló pénz töredékéből produkál egészében véve jó eredményt.Jóllehet egyes hírek szerint csökken nézőinek száma a határon túl, elsősorban Erdélyben. Aki ilyet állít, mutassa be az adatokat is. Szerintem nem veszít népszerűségéből a Duna TV. A határon túl változatlanul többnek számít, mint az egyik csatorna a sok közül. Szimbolikus a jelentősége. - Mégis fölmerül újra és újra, szükség van-e két közszolgálati televízióra? - Szükség van, mert a feladatkörök különböznek. Arról azonban nem szeretnék szólni, szükség van-e a Magyar Televízió mindkét csatornájára, noha megvan róla a véleményem. - Igaz, hogy az RMDSZ Markó Béla vezette centrumszárnyához állnak közelebb? - Egyik politikai irányzattal sem kivételezünk. Igyekszünk kellő súllyal megszólaltatni az RMDSZ radikális szárnya képviselőit is, bár óhatatlan, hogy a hivatalban levő vezetők időnként többször szerepelnek. Nincs szembetűnő aránytalanság. - Határon túli magyar értelmiségiek írásban is tiltakoztak a legutóbbi műsorszerkezet-változtatás miatt, amikor néhány tájékoztató adásuk megszűnt. - Nem műsorok szűntek meg, hanem áttértünk az úgynevezett sávos műsorszerkesztésre, és hasonló jellegű adások azonos sugárzási időt kaptak, amelyre pályázni lehet. Ezt azért határoztuk el, mert az elmúlt években némely szerkesztőség ellustult, begyöpösödött attól, hogy mindig képernyőre került az adása, akár jó színvonalon készült el, akár nem. Most versenyezni kell. Ami pedig az aláírásokat illeti: kiderült, hogy az akciót egyik munkatársunk szervezte, mert azt hitte, megszüntetjük a műsorát. Nem szüntettük meg. - Hat és fél milliárdból gazdálkodnak az idén, és hiánnyal fognak zárni. Igen, várhatóan 300 milliós hiánynyal. Ahhoz, hogy ne legyen hiány, saját gyártású műsoroktól kellett volna elvenni pénzt. Sajnos az előfizetési díjakból sosem folyik be a tervezett összeg. A médiatörvény kínálta egyéb forráslehetőséget pedig törölte az előző parlament. Jóllehet nélkülözhetetlenek bizonyos beruházások, fejlesztések. - Ha több pénzük volna, milyen műsorötleteket valósítana meg legelőször? - Első helyre - még a műsorokat megelőzően - a Kárpát-medencei hírszolgálat létrehozását tenném. Ebben a másik köztévével, a közrádióval és az MTI-vel kell összefognunk. Másik tervünk a Dunaversitas Alapítvánnyal egy komoly képzési rendszer kialakítása a térségben működő tudósítóink számára. Egyébként nagyon szeretnénk tévéjátékokat készíteni, az idén csak egyet sikerült, mert onnan lehetett elvonni pénzt. - Nem gondoltak a térségben játszódó, az itt élő emberek kapcsolatát bemutató szappanopera készítésére? - Dehogynem. Pályázatot is kiírtunk már rá, de nem érkezett javaslat. Mégsem adtuk föl. Lehetőségeinkhez mérten támogatjuk játék- és dokumentumfilmek készítését is. És akkor még nem szóltam az irodalmi, nyelvi és oktató műsorokról, vagy arról, hogy hiányzik az oknyomozó riport. Tudniillik ez is sokba kerül. - Fél évig elnök még. Mi lesz azután? - Egyelőre senki sem tudja, ki és mikor írja ki a következő elnöki pályázatot. Azt sem, hogy fölkérnek-e a folytatásra. A következő kérdés pedig az, hogy egy esetleges fölkérést elfogadnék-e vagy netán pályáznék-e. Eredendően filmrendező vagyok, forgatni is szeretnék. - Vagyis a folytatás és a távozás egyaránt elképzelhető? - Mindkettő elképzelhető. Varsányi Gyula A Duna TV jelentősége szimbolikus BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Elment a Mandarin Eck Imre (1930-1999) Méltósággal viselt hosszú betegség után, december 20-án, 69 éves korában, elhunyt Eck Imre - szól a hír. Balett-táncos, koreográfus volt. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, Lisz Ferenc-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtokosa, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. És ami a felsoroltaknál is többet érő kitüntetés: felvehette a Bartók-láncjáték címszereplőjének maszkját, jelmezét; elsétálhatta, elmagasodhatta, elguggolhatta, elgesztikulálhatta - így táncolta el - a titkokkal teli mitikus örökembert, a Csodálatos Mandarint. Pályafutását 1949-ben táncművészként kezdte a Magyar Állami Operaházban. Évtizednyi szólótáncoskodás után, 1960- ban friss diplomás művésztársakkal megalapította a Pécsi Balettet. Igazgatója, majd művészeti vezetője, koreográfusa volt a hamarosan világszerte megismert és elismert együttesnek. Híve volt a klasszikus tánctudásnak és híve a pantomimikus ábrázolásnak, a tánc hétköznapi prózájának. Minden szakmai titkok tudója volt, és majd mindegyik emberi titoknak is. Tudta, hogy a formai szépségnél fontosabb a gondolat tisztasága - amit, persze, csak szépen megformálva lehet és kell elmondani. Az életét tette a táncra. Nem ment világgá, pedig mehetett is volna: sikeres koreográfus volt Belgrádban, Helsinkiben, Bostonban. Dolgozott inkább egy szegény, de neki és táncosainak kedves magyar városban. Ott, ahol próbák maradtak el, mert balerináinak nem volt ép spicc-cipője. Ahol létminimumon élő táncosokkal alkotta meg Vivaldi zenéjére az Etűdök kékben-t, és Bartók Concertóját, A fából faragott királyfit, és Gluck-muzsikára a Don Juant, többtucatnyi kortárs zeneszerző műveire rövid, de rövidségükben is teljes sorsokat, kerek történeteket bemutató táncalkotásokat. Tizenkét esztendeje a Gyulai Várszínházban ismét színpadra lépett A csodálatos mandarinban. De már nem a címszerepet táncolta. A táncosokat gyorsan elnyűvi művészetük. A közönség öreg gavallérként csodálhatta. Ő maga osztotta önmagára a szerepet. A Mandarin 1976-ban Requiemet is alkotott. Talán nem felejtjük el. D.Gy. Az 1968-as Mandarin MTI-FOTÓ