Népszabadság, 2000. március (58. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-31 / 76. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. MÁRCIUS 31., PÉNTEK Vasárnapi időközi választás két körzetben Április 2-án, vasárnap időközi országgyűlési képviselő-választás lesz Fejér megye 2-es számú és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 10-es számú választókerületében. Az előbbi körzetben nyolc, míg az utóbbiban hat jelölt indul. A fehérvári körzetben Gyuricza Béla fideszes képviselő, a fehérgyarmatiban pedig az MDF-es Zilahi Jó­zsef halála miatt üresedett meg az országgyűlési képviselő posztja. Lapunk tudósí­tói arról számolnak be, hogyan készültek a jelöltek a vasárnapi választásra. Székesfehérvár: a meglepetésember folytatja Fejér megye 2. számú választókerületé­ben az idén nyolc jelölt verseng a csak­nem ötvenezer szavazó voksaiért. Az FKGP, a Fidesz és az MKDSZ jelöltje Mikó Péter. Molnár Albert az MSZP, az Agrárszövetség, a Fejér Megyei Nyug­díjasok Pártja és az MSZOSZ támogatá­sával indul. Az új szövetség, a Békejobb - az MDF, az MDNP és a Vállalkozók Pártja - Viniczai Tibort támogatja. Var­ga Zsuzsanna az SZDSZ-t, Erdős Ferenc a Munkáspártot képviseli, Kenderesi Mihály a Szociáldemokrata Párt, Oláh László a MIÉP, dr. Kovács János a KDNP, az MSZDP és az Együtt Magyar­­országért Unió támogatásával indul a választáson. A 2. számú választókerülethez hat te­lepülés tartozik: a Székesfehérvár külvá­rosaiban élőkön kívül Polgárdi, Seregé­lyes, Soponya, Füle, Tác és Csősz lakói szavazhatnak vasárnap összesen 58 sza­vazókörben. Az idei választási kampányban a ta­valyi meglepetésember, az MDF felfe­dezettje, Viniczai Tibor indulása ismét vitákat váltott ki: a kormánykoalíció két nagyobbik pártja, a Fidesz és az FKGP azt szerette volna, ha Viniczai visszalép az ő közös jelöltjük javára. A Fidesz és a kisgazdák vezető politikusai a jelek sze­rint nem tudták lenyelni, hogy a koráb­ban már sokak által leírt Demokrata Fó­rum önálló jelöltet állít, aki ráadásul jól is szerepelt a korábbi fordulóban, így fontos szavazatokat vett el a másik kor­mánypárti jelölttől. A kulisszák mögötti alkudozásban tavaly ősszel az utolsó pil­lanatig kétséges volt, hogy rá tudják-e bírni Viniczait a visszalépésre a második forduló előtt. Ebben az évben még idő­ben megpróbálták figyelmeztetni a köz­ben megalakult Békejobb tömörülés je­löltjét. Legalábbis erre utal, hogy Viniczai két hete kijelentette: üzlettársai olyan információkhoz jutottak, amelyek szerint a kormány újra előveszi a szeren­csejáték-törvény szigorításának terveze­tét, ha indulni fog a választáson. A tör­vénymódosítás után a szerencsejátékok üzemeltetőinek több százmillió forintos veszteséget kellene elkönyvelniük. Viniczai szerint egyértelmű zsarolásról van szó, amely szerinte a két nagyobbik kormánypárt köreiből indulhatott ki. Az MDF politikusa úgy véli: főleg a kisgaz­dák orrainak rá, mivel a Demokrata Fó­rum fokozatos megerősödése miatt ve­szélyeztetve látják korábban megszer­zett pozícióikat. Viniczai nem lépett vissza ugyan a választástól­­ sőt kijelentette, hogy 2002-ben is jelölteti magát ám elhatá­rozta, hogy túlad szerencsejáték-ter­mein, és a jövőben csak játékautomaták gyártásával, valamint exportjával foglal­kozik. Ezenkívül felfüggesztette társel­nöki tevékenységét a Magyar Szeren­csejáték Szövetségben. A választási kampányra rányomta a bélyegét két Fehérváron kirobbant bot­rány is. Minden párt és minden jelölt foglalkozott a Nemzeti Emlékhely kér­désével: a kampányban részt vevő poli­tikusok a környezetébe nem illő, ezért sokat kritizált épület lebontását követelő népi kezdeményezés mellé álltak. Ugyancsak kampánytéma lett a megyei kórház kardiológiai osztályának új épü­letbe költöztetése: a szocialisták például arra használták fel az ügyet, hogy a kór­házat fenntartó megyei közgyűlés fideszes vezetőinek az alkalmatlanságát próbálják bebizonyítani. Csak emlékeztetőül: tavaly a szep­tember 26-i első fordulóban heten vettek részt. Akkor Molnár Albert végzett az első helyen, mindössze hatvannyolc sza­vazattal előzte meg Mikó Pétert. Harma­dik lett Viniczai Tibor a voksok 11,94 százalékával. Elemzők szerint változat­lanul Molnár Albert, illetve Mikó Péter a legesélyesebb a képviselői mandátumra. Kettejük vetélkedésébe ismét Viniczai Tibor szólhat bele, akinek az kedvezne, ha minél többen mennének el szavazni, főleg a kisebb településeken. Ha a vá­lasztópolgárok ötven százalékánál keve­sebben mennek el voksolni, vagy egyik jelöltnek sem sikerül megszereznie a szavazatok több mint felét, akkor két hét múlva, április 16-án második fordulót rendeznek. Pekarek János Fehérgyarmat: Tisza-program, petíció, étolaj Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 10-es számú fehérgyarmati választókerületé­ben hat jelölt indul a Zilahi József (MDF) halálával megüresedett mandátum betöl­tésére kiírt időközi választáson. Az MSZP jelöltjét, Nemes István fehérgyar­mati polgármestert a Munkáspárt, az Ag­rárszövetség és a Magyarországi Szociál­demokrata Párt is támogatja. Az FKGP és a Fidesz jelöltje Lengyel János túrricsei konzervipari vállalkozó. Az MDF jelölt­je, Arday András csengeri rendelőintéze­ti főorvos mögött az MDNP, a Vállalko­zók Pártja és a Kisgazda Szövetség sora­kozott fel. Sértő-Radics István uszkai polgármester az SZDSZ jelöltje. Vékony Miklóst a MIÉP jelölte, a KDNP pedig Keresztes Dénes nyíregyházi mérnököt indítja a választáson. Zilahi József nehéz örökséget hagyott maga után, hiszen az MDF-es országgyű­lési képviselő — a Szabolcs-Szatmár-Be­reg megyei közgyűlés és a területfejlesz­tési tanács elnökeként - politikai erejét, tekintélyét latba vetve sokat tett a fehér­­gyarmati választókerületben élőkért, a térség fejlesztéséért. Mindegyik képvise­lőjelölt elismerte Zilahi József munkáját. A szocialisták megkérdezték a válasz­tókat, kit látnának szívesen képviselője­löltként. Egy kórházigazgató főorvos, egy nőgyógyász és Nemes István fehér­­gyarmati polgármester kapta a legtöbb szavazatot. Nemes István lett a jelölt, aki­nek az indulását - szokatlan baloldali összefogást megteremtve - a Munkás­párt, az Agrárszövetség és a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt is támogatta. Tavaly novemberben 49 Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei polgármester egy petícióban támogatásáról biztosította Lengyel János túrricsei konzervipari vál­lalkozót. Véleményük szerint a Csegöl­­dön élő vállalkozó személye nem szítja tovább a választókerületben a Csenger és Fehérgyarmat közötti ellentétet. Az alá­írók több mint fele kisgazda szimpatizáns polgármester, többen közülük az elmúlt egy évben be is léptek az FKGP-be. E le­vél persze sokakban ellenérzést keltett. Voltak, akik azt állították, a kisgazdák szervezték az akciót, és a hűségnyilatko­zatként is felfogható dokumentumot töb­ben azért írták alá, mert attól tartottak: ha nem teszik meg, nem jutnak hozzá külön­böző támogatásokhoz. A kisgazdák ezt az állítást visszautasították. A Fidesz és az MDF közötti megálla­podás szerint a jobbközép pártok közül az MDF-é lett volna a jelölés joga. Arday András, a csengeri rendelőintézet igazga­tó-főorvosa, az MDF képviselőjelöltje szerint a kisgazdák „hűségnyilatkozata” azt a célt is szolgálta, hogy a választók­ban tudatosodjon: csak a kisgazdák je­löltje nyújthat garanciát a nehéz sorsú vi­dék felemelkedéséhez. Arday sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Fidesz végül mégsem az MDF, hanem a kisgazdák je­löltjét támogatja. Ezt Arday rossz lépés­nek tartja, mert - mint mondja - amíg a baloldali pártok erős szövetséget hoztak létre, a jobbközép pártok jelöltjei - az összefogás hiánya miatt - egymással ver­sengenek a szavazatokért. Azt a kampány során elhangzott vádat, hogy Arday fele­sége - aki szintén orvos - egyes páciensei esetében a kezelés feltételéül szabta vol­na, hogy a választáson a férjét támogas­sák a leadott kopogtatócédulákkal, a je­lölt határozottan cáfolta: szerinte egyes ellenfeleinek fűződött érdekük ahhoz, hogy őt így lejárassák. Arday András ki­jelentette: időközben megtudta, hogy egyes ellenfelei étolajat, kristálycukrot adtak azoknak, akik hajlandóak voltak róla efféléket állítani róla. Az SZDSZ-es jelölt, Sértő-Radics Ist­ván uszkai polgármester kampánya során egy úgynevezett Tisza-program szüksé­gességét hangsúlyozta. Mint mondta, az itt élők érdekében sürgősen tisztázni kell, hogy milyen károkat okozott a többszöri szennyeződés, pillanatnyilag egymásnak ellentmondóak ugyanis a mérési adatok. A jelölt azt is nagy gondnak tartja, hogy nagy a veszélye egy újabb környezet­­szennyezés bekövetkeztének. Sürgősen szükség lenne - a megfelelő monito­ringrendszer kiépítése mellett - a romá­niai területen lévő veszélyforrások gyors feltérképezésére. Amíg ez nem készül el, nem élhetnek biztonságban a Felső-Tisza vidékének lakói - mondta az uszkai pol­gármester. Varga Attila Munkát ígérnek a halászoknak Közhasznú társaság segít a Tiszából élők gondjain Elmarad a tiszai halászok demonstráció­ja, mert a Miniszterelnöki Hivatal Tisza- Szamos kormánybiztosi irodájától konk­rét ígéretet kaptak, hogy a kormány a kö­zeljövőben javít a helyzetükön. Gönczy János tiszai kormánybiztos tegnap Szege­den megnyitotta az iroda első vidéki kép­viseletét. Megerősítette: kiemelten köz­hasznú társaságot hoznak létre, munkát és fizetést adva a halászoknak, hogy se­gítsenek újjáéleszteni a Tisza élővilágát. Bognár Sándor, a szegedi Tisza Halá­szati Szövetkezet elnöke kérdésünkre el­mondta: azért akartak demonstrációt szervezni, mert két hónapja nincs jöve­delmük, és attól tartottak, hogy a közeljö­vőben sem változik a helyzetük. A Sze­ged környéki halászok az önkormányzat­tól kaptak némi segítséget: mentesítették a halászokat az első félévi súlyadó fizeté­se alól. Ennek összege 506 ezer forint. Az iparűzési adójuk első félévi részletének befizetését a második fél­évre halasztot­ták. A Szegedtől nemrég elvált Algyő községben az ottani halászok 30-30 ezer forint gyorssegélyt is kaptak a település önkormányzatától. Mégsem látták biztos­nak a jövőjüket, ezért helyezték kilátásba a tüntetést. A tiszai kormánybiztos irodá­jából azonban konkrét ígéreteket kaptak: egyrészt arra, hogy április folyamán a vízminőségi vizsgálatok eredményétől függően feloldják a halászati tilalmat, to­vábbá a tiszai halászokat megbízzák a fo­lyó rehabilitációját segítő munkákkal, és ezért fizetést kapnak. Ezenkívül fejen­ként 150 ezer forintos halászatfejlesztési támogatást is ígértek nekik. Gönczy János kormánybiztos a sajtó­­tájékoztatón elmondta: megérti, hogy a halászok már a demonstráció gondolatá­val foglalkoznak. Hozzátette: a holland kormány - kizárólag a tiszai folyami ha­lászok megsegítésére - százezer guldent (mintegy tízmillió forintot) ajánlott fel. A hazai jogszabályok értelmében azonban ezt az összeget meglehetősen nehéz cél­zottan eljuttatni a halászcsaládokhoz, amelyek dolgozó tagjait őstermelőként tartja nyilván az adóhivatal. (A magyar állam a pénzt nem adóztathatja meg.) A Tisza rehabilitációjának koncepciójába jól beleillett ugyanakkor, hogy a vízügyi megfigyelő rendszert a sok tapasztalattal, nagy helyismerettel rendelkező halászok működtessék. E megoldás lényege: nem segélyként, hanem a munkájuk ellenérté­keként lehet folyósítani a halászoknak a nekik szánt összegeket. A tiszai kormánybiztos hozzátette: a megélhetési problémák nemcsak a szege­dieket, hanem a folyó felső szakaszán to­vábbi hét halászati vállalkozás tulajdono­sait és alkalmazottait is érintik. A Szociá­lis és Családügyi Minisztérium is felaján­lott 300 millió forintot a halászok megse­gítésére. Olyan szervezetet kell létrehoz­ni, amely képes kezelni a rendelkezésre álló pénzt, kiadni a megbízásokat, és fi­nanszírozni a munkákat. Ez lesz majd az a kiemelten közhasznú társaság, amely­nek már elkészült az alapító okirata, de még nincs bejegyezve a cégbíróságon. A tiszai kormánybiztos a médián keresztül kívánja eljuttatni üzenetét a halászoknak: bízzanak abban, hogy a kormány hosszú időre akarja megoldani a helyzetüket. Mindaddig támogatni fogják őket a köz­ponti forrásokból, amíg a Tisza nem nyújt ismét megélhetést a számukra. A sajtótájékoztatón elhangzott a kér­dés: mennyi hal maradt a folyóban? Elő­zőleg Bognár Sándor, a Tisza Halászati Szövetkezet elnöke ugyanerre a kérdésre tudósítónknak azt felelte: a halászok nem tudják, mennyi hal maradt, mert nem en­gedik őket vízre szállni, még próbahalá­szatot sem végezhetnek. Győre Károly, a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet ha­lászatbiológusa mérési adatokra hivat­kozva korábban úgy nyilatkozott, hogy Szegednél a Tisza halállományának kö­rülbelül 90 százaléka életben maradt. Az újságírói kérdésre Gönczy János azt vála­szolta: nem lehet megállapítani, mennyi hal maradt a folyóban. A további kérdés­re, hogy ha erre nincs pontos válasz, ak­kor később minek alapján mondhatják majd, hogy helyreállt a Tisza élővilága, a kormánybiztos azt felelte: ha nem állítják helyre az élővilág korábbi teljes változa­tosságát, akkor veszélybe kerül a folyó öntisztuló képessége, ami abban is meg­mutatkozik, hogy szennyezett lesz a víz. A sajtótájékoztató után Gönczy János felavatta a kormánybiztosi iroda szegedi területi irodáját, amelyet a polgármesteri hivatal ingyen bocsátott a Miniszterelnö­ki Hivatal rendelkezésére. Az új iroda ve­zetője Makrai László fideszes önkor­mányzati képviselő lesz. Tanács István Az apátfalvi Langó Imre az idén még nem volt vízen fotó: karnok csaba A jövőben a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság bécsi titkársága koordinálja a nagybányai és borsabányai vízszennyezések részleteinek feltárását és a további veszélyforrások felmérésére alakult szakbizottságok munkáját — jelentette bécsi tudósítónk. A testület meghallgatta a magyar és román küldöttségvezető hely­zetértékelését, s a nagybányai munkacsoport, illetve a feltáró munkába bevont német független szakértő beszámolóját is. Liliana Mara, a konvenció román bi­zottságának elnöke a bukaresti kormány gátvédelmi intézkedéseiről elmondta: azok kiteljesítését akadályozza a pénzhiány. Hajós Béla, a KHVM helyettes ál­lamtitkára, a Duna-konvenciónál akkreditált küldöttség vezetője lapunknak el­mondta, egyelőre nem egyértelmű, hány hasonlóan veszélyes bánya, illetve gyengébb gátszakasz jelent fenyegetést az érintett vízgyűjtő térségében: kilenc, illetve 17 ilyen helyről van szó a jelentésekben. A román-ukrán-magyar tény­feltáró bizottság tagjait április 3-ig kell kinevezni. A titkárság ajánlásai között szerepel a riasztási rendszer bővítése és fejlesztése. A testület döntött, és marad Tegnap délelőtt kilenc órakor mintegy száz helybéli várta a szigetvári polgár­­mesteri hivatal előtt a város képviselőit, majd igyekezett bejutni a közgyűlés ülé­sére. A többség azonban kinnrekedt az előcsarnokban. Odabent azon őrlődtek a képviselők: feloszlassák-e a testületet? A tegnapi történések előzménye az, hogy az év elején a szigetvári vállalkozók elhatározták: önfeloszlatásra szólítják fel a közgyűlést, mivel a testület munkája - szerintük - csődbe sodorja a várost. A vállalkozók szemére vetették a közgyű­lésnek, hogy a testület rosszul bánik a vá­ros vagyonával, nem jól működteti a tele­pülés közműveit, és nem épít a térségi kapcsolatokra. A testület bűnéül rótták fel, hogy a helyi kórház élére már csak akkor állítottak városi biztost, amikor az intézmény tartozásai meghaladták a 200 millió forintot. Ráadásul a település vala­mennyi országos támogatásra számító pályázata elbukott. A vállalkozók ellen­szenvét növelte, hogy az önkormányzat a legmagasabb iparűzési adót vetetette ki. A képviselő-testület önfeloszlatását forszírozó vállalkozók aláírásgyűjtésbe fogtak. A 11 ezer lelkes városban alig négy hét elteltével több mint kétezer hite­les szignó került az ívekre. A választópol­gárok magatartását befolyásolhatta, hogy tavaly nyolc hónapig nem volt polgár­­mestere a városnak. A képviselő-testület tagjainak többsége ugyanis összeférhetet­lenség címén meg akart szabadulni a vá­ros első emberétől, a függetlenként meg­választott Mozsgai Pétertől. Az ügyből per lett, a bíróság visszahelyezte hivatalá­ba a polgármestert. Később a 17 tagú tes­tület két szocialista és egy fideszes képvi­selője lemondott tisztségéről. Példájukat követte egy független képviselő is. A megmaradt 13 képviselő tegnap tűz­te napirendre az önfeloszlatás kérdését. Napirend előtt szóba került, hogy Magyar Sándor, az önkormányzat oktatásügyi bi­zottságának elnöke hétfőn bement a helyi szakközépiskolába, és ott összeakaszko­dott fia angoltanárával. A képviselő fia bukásra áll angolból, és az emiatti vita végén Magyar Sándor a ruhájánál fogva elrántotta a pedagógust. A MIÉP-es kép­viselőt egyik társa lemondásra szólította fel, de ő csak arra volt hajlandó, hogy bi­zottsági elnöki posztjától megváljon. Amikor az önfeloszlatás napirendjére került sor, a polgármester úgy érvelt a vi­tában, hogy a szigetváriak demokratikus választáson négy évre szavaztak bizal­mat a képviselőknek. Tehát: maradniuk kell. A közönség ironikus mozgással rea­gált. Az egyik alpolgármester, a MIÉP-es Varga Zoltán viszont azt mondta, hogy a képviselők 1998-ban összesen 1700 vok­­sot kaptak, ezzel szemben áll a kétezer lemondásra buzdító aláírás. Utóbbi a több, tehát oszlassa fel magát a testület. Szavait nagy taps fogadta. A független Illés László, aki az önkormányzat va­gyonkezelő cégét irányítja, nem várta meg, miképp dönt a testület: lemondott. Fogta a táskáját, és elhagyta a helyiséget, így éppen egy tucat képviselő maradt. Őket a város országgyűlési képviselője, a vendégként jelen lévő Gráf József arra akarta rávenni, hogy kollektívan mond­janak le. A szocialista honatya azt prog­nosztizálta, hogy az önkormányzat má­jusra fizetésképtelenné válik, nem lesz havi bér egyes intézmények számára. Az ellentétek által végletesen megosztott testületet és az oly sokszor megtámadott polgármestert Gráf alkalmatlannak ítélte az együttműködésre és arra, hogy úrrá le­gyen a város gondjain. A honatya nem vitatta, hogy Szigetvár nehézségei rész­ben objektívek. A város ugyanis olyan kategóriába esik, ahol még nem jár a hát­rányos helyzetű településeknek adható támogatás. Holott Szigetvár hátrányos helyzetben van, ám a pénzhez jutás felté­tele a vonatkozó törvény módosítása vol­na. A település parlamenti képviselője - érzékelhetően - nem győzte meg a városi közgyűlés tagjait. Többen is feltették a kérdést: az önfeloszlatás miért menti meg a várost a fizetésképtelenségtől? Gráf azt mondta, hogy a következő testület talán tehetségesebben teszi majd a dolgát, és ezzel utat nyit a befektetőknek. Mozsgai Péter szavazásra tette fel az önfeloszlatás ügyét. A képviselők név szerint voksoltak. Aki igent mondott, azt tapssal jutalmazta a hallgatóság, a nem szavazatokat gúnyos morajlás kísérte. Dervenkár Imre, független alpolgármes­ter megnevetette a közönséget. Először ugyanis igennel voksolt. Mozsgai rákér­dezett, hogy tényleg igent akart-e monda­ni? Dervenkor fölkapta fejét, és vissza­kérdezett, hogy miről is kell szavazni? Amikor megértette, nemre módosította az előbbi igent. Végül is nyolc-négyre nyertek az önfeloszlatást elutasítók. A szünetben az aláírásgyűjtők csaló­dottan tanácskoztak az előcsarnokban. - Nem adjuk fel - mondta Szűcs Csa­ba, a gazdasági kamara városi elnöke. - Újrakezdjük az aláírásgyűjtést. Addig csináljuk, amíg a képviselők rá nem éb­rednek: menniük kell! Olyan képviselő­ket akarunk, akik tiszteletdíj nélkül is vál­lalják a munkát. Azzal megtakarít a város 20 millió forintot. Nekünk az is jól jön. Ungár Tamás 9

Next