Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-26 / 122. szám
22 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2001. MÁJUS 26., SZOMBAT Elbocsátott flottilla Nem kavart nagy botrányt 1999 augusztusában, hogy az Független Kisgazdapárt egy politikai rendezvényre „kikölcsönzött” egy hajót a Honvéd Dunai Flottillától. A pártrendezvény résztvevői úgy emlékeztek a tanácsköztársaság áldozataira, hogy a fedélzetről koszorúkat dobtak a Dunába a kisgazdapárt, a Fidesz, a kormány, a honvédség és a társadalmi szervezetek képviselői. A vízi úton kisebb gikszer történt, amikor a díszsortűznél az egyik katona véletlenül szétlőtte a kiaggatott kicsiny lobogókat. A nagy múltú flottilla persze valószínűleg nem a zászlók megtépázása miatt esett ki a politika kegyeiből. Haszán Zoltán Rab László A rendszerváltás után az alakulat az Antall-kormány egyik kedvence volt, nagyszabású fejlesztésekbe fogtak a flottilla háza táján. A Horn-éra alatt a korszerűsítés megtorpant, megkezdődött a vegetálás, a felszámolás azonban ekkor még nem került szóba. A megszüntetésről szóló hírek az Orbán-kormány által a haderő keretein belül elrendelt átvilágítás kezdeti időszakában röppentek fel először. Az efféle híreszteléseknek azonban ekkor még nem adott hitelt senki. Tavaly júliusban az alakulat méltóképpen ünnepelte fennállásának 152. évfordulóját: a nyílt napra érkező több ezer érdeklődő gyűrűjében az Újpest által adományozott díszlobogóval egy ejtőernyős ugrott le. Érkezett azonban vele egy kellemetlen hír is. A rendezvényen jelentette be hivatalosan a szárazföldi csapatok akkori irányítója a katonai vezetés döntését a dunai flottilla megszüntetéséről. Lefegyverző vélemények A későbbi heves vitákat előrevetíti, hogy Lányi Zsolt, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke és az újpesti polgármester, Derce Tamás már a helyszínen közli: a végsőkig harcolni fognak az alakulatért. A Honvédelmi Minisztérium hivatalos lapja, a Magyar Honvéd ekkor még arról ír, hogy „a magyar államnak - a nemzetközi szerződésekből adódóan - kötelessége a Duna mint nemzetközi vízi út hajózhatóságának biztosítása. E kötelezettségnek csak a flottilla alkalmazásával tud eleget tenni, hiszen a folyami aknamentesítésre és a vízi utak hadihajós biztosítására egyetlen más szervezet sem alkalmas.” E harcos vélemények aztán hamar eltűntek a katonaság lapjából. A flottillánál viszont bíztak abban, hogy a vezérkari főnök nem törölte ki emlékezetéből sorkatonai szolgálatát. A hadsereg élén álló Fodor Lajos ugyanis az újpesti bázison volt egykor balra. Ennek ellenére a vezérezredes a flottilla megszüntetése ellen a honvédelmi bizottság elnöki székéből nyíltan lobbizó Lányi Zsolt és a feltüzelt testületi tagok előtt szeptemberben megerősíti az alakulat felszámolását. Véleménye szerint „hadműveleti szempontból igen alacsony a valószínűsége annak, hogy a flottilla harci alkalmazására sor kerülhet”. Hozzáteszi azonban azt is, hogy a haderőreform kezdetén nem szerepelt a tervek között a flottilla megszüntetése, majd egyértelműen céloz arra, hogy később a Szabó János honvédelmi miniszter döntött így. Neki ez ügyben nem lehet magánvéleménye, mert a felettese politikai vezető, akinek az utasításait végre kell hajtani. Itt rögtön megkezdődött az egymásra mutogatás. Az ülésen a tárcát képviselő Homoki János politikai államtitkár, Fodor szavaira reagálva, szakmai alapokon nyugvó politikai döntésnek nevezte az egység megszüntetését. A Mégis ki a felelős? kérdésükre a bizottság tagjai az ezt követően elrendelt zárt ülésen sem kaptak választ. Abban maradtak, hogy a tárca 15 napon belül adjon indoklást a felszámolásról. A határidő lejárta után ismét Homoki látogatott el a testülethez. A flottilláról megjegyezte, hogy annak eszközei alapos felújításra szorulnának, de a tárca még a fenntartáshoz szükséges évi 423 millió forintot sem tudja biztosítani. Ezért a folyamőrző egységet hagyományőrző szervezeteknek kívánják átadni, hogy ilyen módon segítsék a magyar hadihajós hagyományok továbbélését. Erre a célra 150 millió forintot tud elkülöníteni a tárca - tette hozzá, ám az ötlet azóta valahogy elsikkadt. Homoki hagyományőrző hangulatában megemlítette azt is, hogy éppen a Búvárszövetség is átvehetne hajókat a flottillától. Ez némiképp meglepte a búvárokat, mert a szervezetnél ilyen konstrukcióról még soha senkitől sem hallottak. Az indoklást Lányi rendkívül indulatosan elfogadta ugyan, de jelezte: a döntéssel továbbra sem ért egyet. A megszüntetés első számú felelősének kikiáltott Wachsler Tamás, a tárca volt közigazgatási államtitkára szerint már a vezérkar első javaslatában szerepelt a flottilla felszámolásának ötlete. Igaz ugyan, hogy a megszüntetésre kijelölt alakulatok listáját megpróbálta megváltoztatni egy-egy nosztalgiázó tábornok, de a flottilla esetében nem volt olyan konkrét javaslat, hogy melyik alakulatot áldozzák fel helyette cserébe. A halózok felszámolását egyébként Wachsler is jó ötletnek tartotta. Tavaly novemberben a honvédelmi bizottság újabb kísérletet tett a flottilla megmentésére, amikor elfogadta Lezsák Sándor költségvetési módosító javaslatát. E szerint a költségvetés két év alatt nyolcszázmillió forintot adott volna az alakulat működtetésére. A módosító javaslat azonban a parlament plenáris ülésén látványosan elvérzett. A minisztérium most azt mondja, hogy a flottilla megszüntetéséről az Országgyűlés mondta ki a végső szót. A felszámolás tehát megindult, az alakulat élén álló Hubert István pedig érzelmeit titkolva (33 éve szolgál a flottillánál) fegyelmezett katonaként vezényli a munkálatokat. Pedig, mint mondja, volna itt feladat bőven. Idézi a legfrissebb kutatásokat, amelyek szerint a Duna magyarországi szakaszán - főként a főváros környékén - még 100-120 második világháborús akna lapul a mélyben. Nem is kis aknák ezek, egyenként 300-400 kilósak. De persze a parancsnok is jól tudja, hogy ezek az aknák csak akkor okozhatnak galibát, ha valaki megbolygatja őket. A Duna a robbanószerekre valószínűleg vastag kavics és iszapréteget hordott. Az aknamentesítés problémáját némileg bagatellizálja, hogy legutóbb 1986-ban ártalmatlanítottak aknát a folyami katonák. Az objektumvédelemre is használt hajók az öbölválság idején még a paksi atomerőműhöz települtek. A délszláv válság idején már csak az újpesti bázison tartották őket készenlétben. Azt valóban nem lehet mondani, hogy a flottillát az utóbbi évtizedekben agyonfoglalkoztatták volna. Maga Derce említette, milyen jó volt, hogy a taxisblokád idején a flottillánál suttyomban lehetett tankolni. De hát taxisblokád is csak egyszer volt. Mostanra már a telefonokat is kikapcsolták, egyetlen városi és egy belső honvédségi vonal maradt a laktanyában, pedig a helyőrségen a honvédségi tűzszerészekkel osztoznak a vízen járók. A tűzszerészek is elköltöznek, ám az úgynevezett diszlokáció csúszik, a kiszemelt új helyet csak nemrég kezdték felújítani. Jó lenne jachtkikötőnek A negyven elavult, még a második világháborúban is szolgáló vízi eszköz mellett hat korszerű aknaszedő vár a sorsára. Ezeket Jugoszláviából az államadósság fejében szerezte be korábban a hadsereg, és igencsak megfelelnek a nemzetközi szabványoknak. Speciális alumíniummagnézium ötvözetből készült aknamentesítő hajók, amelyek nem hozzák működésbe a mágneses terek változására detonáló robbanóeszközöket (azt a hajó után kötött úgynevezett krómmal érik el). Így akár kézifegyverrel is átlőhetők, páncélzatuk ugyanis nincs. Az értéküket csak becsülni lehet. A 80-as évek elején 18 millió forint volt a hajók darabja, egy 1995-ös gyakorlatra pedig már 60-80 millió forintra értékelte a biztosító a korszerű aknaszedőket. A horvátok állítólag megvették volna ezeket, Szerbia azonban nem járult hozzá az értékesítéshez. Bejelentkezett a keceli vállalkozó, Pintér József is, hogy múzeuma számára vásároljon vízi járműveket. A honvédség most raktár létrehozását tervezi, mert a hajókkal nem tud mit kezdeni. A kikötőt július elsejétől Tatáról odarendelt katonák őrzik majd Újpesten. Többen biztosra veszik: egy jachtkikötőhöz „ágyaztak meg” meg a döntéshozók azzal, hogy lakatot tettek a 150 éves dunai flottilla kapujára. Miután jó egy éve nyílt titok, hogy a honvéd vezérkar elbocsátja a flottillát, a kikötő is mély álomba szenderült, van idő a találgatásokra. A maradó katonák biztosak abban, hogy léteznek olyan üzleti csoportok, amelyek szemet vetettek a kikötőre (mondják, hogy a „szigorúan titkos” elzártságnak köszönhetően még egy ilyen hely Pesten nincs). Közel a Szentendreisziget, kényelmes a lejárás, az öböl infrastruktúrája kiváló. Jó a közúti közlekedés, közel az M0-ás autóút, a Cora áruház, az Auchan is itt építkezik. A kikötőt is magába foglaló 13 hektáros terület azonban nem a Honvédelmi Minisztérium, hanem 1992 óta a főváros tulajdonában van. Varga Péter, a budapesti Városháza illetékese szerint - ha rajtuk múlik - semmi sem épül az ingatlanon. A kikötő egy része a főváros ivóvízellátásának fontos területe. Az érvényben lévő szabályozási keretterv szerint az ingatlanon nem épülhet szálloda, lakópark vagy hasonló, gyorsan megtérülő beruházás. Varga szerint a bősi vízerőmű miatt egyébként sem érkeznek Pestre jachtok, ezt bizonyítja, hogy a Hajógyári-szigeten lenne hely a fogadásukra, a kikötő azonban évek óta tátong az ürességtől. Maga Derce Tamás újpesti polgármester így foglalt állást: - A parti szakasz, a védett ártéri erdő, az öböl és a kikötő több tízmilliárdos érték, nem fogjuk hagyni, hogy valakik a flottilla megszűnését kihasználva kiszakítsák maguknak a húsos falatot. A terület értékesítése után minden beruházásra a mi pecsétünk kell, ígérem, hogy figyelni fogunk arra, kinek adunk ki használati engedélyt. Derce persze lemondóan legyintett is: van már két elhagyott laktanyájuk (a Hunyadi és a Dobó), most lesz mellé egy harmadik is: a flottillának és a tűzszerészeknek otthont adó Petőfi laktanya. De csak akkor veszik át önkormányzati tulajdonba a magyar államtól, ha mindent rendben találnak (a Dobó bérleti zűrzavarait máig nem látja át Újpest). Derce sajnálja a flottillát, mert az olyan jelképe (volt) Újpestnek, mint a víztorony vagy a városháza. Az újpestiek egy része ott szolgált, ezért érzelmileg is erősen kötődik a „hajósokhoz”. - Vannak dolgok - vélekedett Derce -, amelyeket akkor is meg kell őrizni, ha látszólag semmi haszon nem származik belőle. A flottilla évente 300 millióba kerülne, de a kékruhás katonák ott feszítenének minden állami ünnepen. Attól félek, hogy lesz ott egy lerobbant laktanya, meg egy olyan elhanyagolt kikötő, amelyikben nyakig ér a gaz. Ez már ma is így van. Amióta ismeretes a megmásíthatatlan döntés, lazult a kiképzés ereje, és a katonák céltalanul füstölögnek a sorsukon. És erősen mosolyognak, amikor a haderőreformról beszélgetünk. Az a véleményük, hogy Újpesten a katonai vezetők éppen a szaktudást építik le, s olyan harminc és negyven év közötti korosztályt eresztenek szélnek, amelynek képzésére tíz-tizenöt évet elfecséreltek. Ez pedig luxus, vélekednek az elbocsátott flottillánál azok, akiknek a havi fizetése 55-60 ezer forint. Vagy hülyének, vagy megszállottnak kell ahhoz lenni - fogalmazott egyikük -, hogy valaki itt teljesítsen szolgálatot. És nyomban hozzáteszi: a legfájóbb az volt, ahogyan a vezetők a megszüntetést „lebegtették”. Volt idő, hogy a laktanyaparancsnok ismertette a megszüntető határozatot, de másnap érkezett egy új parancs, amiben az állt, senkinek nincs félnivalója, a flottilla megmarad, a honvédség különben is mindenkiről gondoskodik. Ez aztán olykor-olykor furcsára és kurtára sikeredett. Egy magas rangú tisztnek most azért kell nyugdíjba vonulnia, mert állást ajánlottak neki Pesttől hetven kilométerre - ő pedig csöndben benyújtotta nyugdíjazási kérelmét. Maradandó emlék FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR Ha Tegetthoff ellentengernagy, Mária Terézia hajdani huszárkapitányának unokája látná, hogy mi lett a flottillájából, hát nagyon elszomorodna. Ő volt az a tengerész katona, aki az 1860-as években megalapozta Ausztria-Magyarország tengeri és folyami hatalmának erejét. A dunai flottillát már Tegetthoff előtt létrehozták, a forradalom és szabadságharc alatt, 1848. július 25-én bocsátották vízre a Mészáros hadigőzöst. A flottilla sikertörténete azután kezdődött, hogy az amerikaiak a polgárháborúban kikísérletezték a monitor típusú hadihajókat. A névadó első komoly hadihajó, a Monitor 1862. március 8-án nagy csatát vívott a déliek Virginia nevű hajójával, és az északiak „tornyos hajója” diadalmaskodott. A monitorok ezután hódították meg a világot. A magyar kormány 1868 júniusában két folyami hadihajót rendelt a Pest-fiumei Hajógyártól, a két egyforma monitort Josef von Romako császári és királyi hajóépítőmérnök tervezte. A Marost és a Lajtát (Leitha) a hetvenes években bocsátották vízre - a Lajta most ott dekkol kissé lekopaszodva az újpesti kikötőben, a flottilla hajómúzeumot rendezett be rajta. A Monarchia idején a Duna-flottilla a haditengerészet kebelében ellenőrizte a Dunát, ám akkor a vízi utak Passautól Titelen át végig a Tiszán vezettek. Ausztria-Magyarország 10 monitorral, 8 őtnaszáddal, 2 felfegyverzett gőzössel, s számos motoros naszáddal vett részt az első világháborúban - a Károlyi-kormány felére csökkentette az állományt. Az antant a békeszerződéseknek megfelelően öt monitort és két őnnaszádot jóvátételként lefoglalt. 1921-ben a flottillát Magyar Királyi Folyamőrség néven szervezik újjá (a belügyminiszter alá tartozik), a létszámot eredetileg 5000 főre tervezik, de az 1947 fős folyamőrségből csak 650 főt tudnak igénybe venni. A második világháború folyamán Németország kőolajszükségleteinek tetemes részét a Dunán szállította a román olajmezőkről, a szállítási útvonal a német megszállás (1944. március 19.) bekövetkeztéig zavartalan volt. Ezután a szövetségesek bombázni kezdték az országot, a brit légierő pedig mágneses-indukciós aknákat telepített a Dunába. 1944 áprilisától októberig az angol gépek 1382 aknát dobtak le - három hónap alatt 99 hajó futott aknára, s 143 hajó sérült meg. Ettől kezdve a folyamőrség legfontosabb feladata az aknamentesítés. 1945. május 14-én létrehozták a Honvéd Hadihajós Osztályt, amelynek fő feladata a Duna és Balaton aknamentesítése. 1948 és 1951 között három személyszállító hajó futott háborús aknára (a Dömös gyerekeket szállított). A hadihajós osztályt 1950-ben ezreddé, 1951-ben dandárrá szervezték, 1991-ig viselte az önálló Hadihajós Dandár nevet. Ekkor vette fel a Honvéd Folyami Flottilla nevet. A kilencvenes évtized az alkalomszerű exkluzív és reprezentatív szerepeké. A flottilla utaztatja a római pápát Esztergomba 1991-ben, s szállítja magyarországi látogatásán az izraeli államfőt. A személyi állomány átlagéletkora 36 év. Az elmúlt években 21 fő teljesített külföldi katonai szolgálatot. (Forrás: Csonkaréti Károly-Benczúr László: Haditengerészek és folyamőrök a Dunán, Zrínyi Kiadó Honvéd Folyami Flottilla Alapítvány, Budapest) Khakinál szebb kék A döntést még mindig nehezen megemésztő, az alakulathoz újpestiként és a hagyomány okán kötődő Lányi Zsolt is hallott a jachtkikötő ötletéről, bár ezzel nem kíván foglalkozni. Nem fogja viszont vissza indulatait annak említésekor, hogy a május 19-ére összehívott, búcsúnak szánt veterántalálkozót nem tarthatták meg. Ennek szerinte oka lehet az is, hogy vállalta a fővédnökséget, márpedig a honvédelmi miniszterrel nem ápol jó viszonyt. — Haragszom a vezérkari főnökre — mondta Lányi —, akit hiába próbáltam meggyőzni arról, hogy méltóképpen búcsúzhassunk el a flottillától. Nem egyezett bele. Ezt nem hagyjuk annyiban. A III. és a IV. kerületi polgármesterrel egy búcsúvacsorát szervezünk - ígérte Lányi, aki szerint „a folyami hajózok mindig is hitet tettek magyarságuk mellett, a monitorok a ludovikások mellé álltak az 1919-es vörös uralom elleni lázadásban is”. A tárca szerint a hivatalos ünnepi állománygyűlést megtartják. A Honvéd Folyami Flottilla részt vett az árvízi munkálatokban is. Orbán Viktort az alakulat fuvarozta tavaly a szolnoki árvízi események idején. Egy katona szerint a kormányfő rácsodálkozott a kék egyenruhára. Felvilágosították, hogy ez bizony a flottillások egyenruhája. A hajózok nem véletlenül hangsúlyozzák a kék egyenruha fontosságát, mindig is ez volt az a szimbólum, amely megkülönböztette őket más khraki alakulatoktól. A kék egyenruha a kiváltságosoké volt a seregben, ami azzal a hátránnyal járt, hogy a VAP, a katonai rendészet előszeretettel szúrta ki a kimenős matrózokat. Előnye több volt, mint hátránya. Lányokat például fölöttébb könnyű volt fogni a különleges viselettel. Ezek persze nosztalgikus történetek darabjai, sorkatona már nem szolgál az alakulatnál. A tavaszi árvíz idején kértek a falvak baltákat a gátakra, de a flottilla már csak a lapos fenekű rohamcsónakokat tudta útnak ereszteni.